Budapesti Hiradó, 1846. július-december (413-516. szám)

1846-11-26 / 497. szám

848 minden változtatás nélkül, mert jobban mulattatni inkát legnagyobb erőködéssel sem tudnak. íme, itt A. Bátran typusilag szolgálható becsületérzéstől és •Aszakbani iparmozgalomtól lelkesedett magyar hós . _ i­XnXfH rrnvnefik-Rap.nfiájának minden nem t. olvasó­t az egész: jelen kor­iank pest­i _____ ______ e­l­len élhező megbízottjai csaknem vállsuttogva képezik kötelességüket. E sorok írója pár hónap előtti leutazásában átadá podgyászát az elhatárzott mértéket tulhágó kielégítésivel a pozsonyi gőzös­ agentiának nagyobb biztosítás végett — és Pestre érkezt­vel hibázott annak egy része, némi megbecsülhetlen világhirü kezek sorait is benfoglalva, u. m. Mezzofanti ’sat. (E végső csak fájlalás megtekintéséül említhető). Pozsony­ban kiszolgáltatott nyugtatvány gyanánti jegyit Pesten (auf mellékeltárarczra fohászkodott pfiffiges Verlangen) az ille­tőknek átkezelé­sre a végre , hogy az elgözösült sikereseb­ben visszafüstölöghessen. Mi most a siker? A podgyász talán a letke orkussában vázzá lön 's elhamvazott — és az authen­­ticai jegy pedig szappanhoraggá bombult 's elfuvatott, mivel emezt tagadják. De még Pomare királynő is inkább bizhat a francziák pártfogására mint mi matrózaink figyelmére, mert ezek ám a legfelemelhetőbb aristokraták honunkban. B író hálisten koránt sem siratja podgyászát, de hogy e boscoi augurokfélék markogba nevető mysteriuma alatti tényt gyá­szolja — a legmagasb pyrámis tetőn bemetszett szavak is magyarázhatják hazája iránti vonzalmát. — Világszerte uta­zásai után csak honában szenvedett b­e hajótörést, — és ötét se thebai Ammon templája, se vadihaliai cataracták ál­­mélkodtatták elannyira mint eduna-hullámokból kigőzölgött 's fafa morgana-kint szemfénnyesztő (el-) tünemény! — Távul tőle hogy e jellemhez közelebb lépjen ezen állításnál: „gondatlanság 's ennek már megtörténte utáni buzgó eltör­lése.“ — Van még ott hol szülték. Nyug hamvaira! Talán a túlvilágon már csak összekelünk, mert mindenben lélek iz­zad Peletz munkája szerint. — Apropos: Mivel már úgy is tollát dunába áztatá­sró, Jelenti: maradtak még némi pillulái ezentúli hajótörésekre is, így tehát sorait bezárja — mint­hogy már a spanyol­ viasz is olvadni kezd — ha másut is nem, leg­alább — Guizot hátán. G.L.c­íme, teljesítettük tös gyö­keres hazánkfiának kivánatát. —­­ Nyílt levél mlgos gróf Dessewffy Em­búr­hoz*). Soroksárt, octob. 31kén 1846. Engedje meg mlgod, hogy lapjának hasábjaiba ismét egy parlagi ember becsempészkedhessék. — Csak egy homályzugocskát tehát, mígos úr, míg t. i. a közügy érdekében elmondhatnám azt, mi jelenleg szívemen fekszik, mert hiszen az élet szeszély­tarka színpadján áldott mesteremmel, az ős­mező-iparral együtt rég megszoktam már a kuczkó mögé­ futást. Erősen fogadom, hogy látogatásom illedelmes, mindenekfelett pe­dig kerülve a falusi csacskaságot lehetőleg rövid leend. Kétségkívül ismeri magod t. ez. B. E. urnák f. évi aug. 13-án Eperjesen a természetvizsgálók közgyűlésében a gazdasági törvényalkotás nehézségeiről elmondott beszé­dét, amaz elhirált értekezést értem, melly természettani tudós fejtegetések szentélyében elmondatván elég érdekes­nek tartatott, hogy e tudós testület jegyzőkönyvében meg­­örökitessek; melly ehez képest a köztudomás ragadó örvé­nyébe olly példátlan sebességgel sodratott, hogy azt a Pes­ter Zeitung már sept. okán közreadható,­­s azóta is minden honi lapjainkban ritka élénkséggel terjesztetett, melly hogy jövő terv­hozásunkra irányadólag kíván hatni, önmaga nyil­ván hirdeti, és e minőségben legújabb mezőgazdászati tör­vényeinkre valóságos zeus­i boszuval kérlelhetlenül szórja az észszerűtlenség, életrevalótlanság, képtelenség, sőt er­­kölcstelenités anathemáit, melly szóval ma valóságos ese­mény gyanánt foglalkodtatja az egész magyar világot. Épen erről kívánok én ez alkalommal mlgodhoz néhány komoly szót intézni. — Szólok pedig magadhoz, ez egyesü­letnek két fontos szakban elnökéhez azért, mert köztanács­kozásaink zajai közt az efélék különben siker nélkül szoktak elhangzani, mert több, csöndesebb, komolyabb megfontolást igényelnek, mint min­t örökké szűk, néhány perczekre szo­rított közvitatásaink unatkozásai engednek; mert végre óhajtom, hogy e téren nemzetem meggyőződései tiszta for­rásokból áradozzanak elé, miután az illusiók habarcsaiban, fájdalom ! — elég régen eviczkelünk már! Legyen hát nekem is szabad, magos úr, szakmámmal az e tekintetben létrehozandó közvélemény helyes műszereze­­téhez járulnom, és elmélkedéseimet ez értekezés felett, őszintén kizárnom, hadd szolgáljon mondókám legalább egy egészséges vitának előidézésére olly tárgy felett, melly nem­zeti meggyőződéseink lajstromába besoroztatni indul. E beszéd első része gyönyörűn fejtegeti a gazdasági tör­vényhozás nehézségeit, tekintettel ugyan a hazai viszonyok­ra , de adatait leginkább a britt és franczia állapotokból me­ntve. Végeredményként mindezekből kettőt hoz ki, neveze­tesen , hogy „majd legszerencsésebben jártak legyen azon országok, mellyeknek törvényhozó­ testületei legkevésbbé foglalkozzanak a mezőgazdasággal“ és másodszor, hogy kö­zelebb minket illetőleg „magából a módból, mikép a törvé­nyek nálunk hozatnak, világosan mutatkoznak a csekély eredmény okai a mezőgazdászat terén.“ Mi már most a főkérdést hazai szempontból véve illeti, törvényalkotásunk azon téren, mellyet értek, ur felfogott, meggyőződésem szerint, se nem olly szövevényes , se nem olly bajos, mint minőnek azt derék ért, ur elmerülve a britt és franczia bonyodalmakba, festegetni törekszik. Nálunk e viszony egy bölcs fejedelemnőnek erélyes fel­lépése által rég szabályozva, egyszerűivé; a terézia-urbér A 93dik számú ,Hetilap­ a vukov­ár-fiumei vasút tárgyában következő tartalmú czikket közöl: „A vuko­vár-fiumei egyesült vasu­t-társaságnak f. nov. 15-i ülésében jelen voltunk magunk is, részint hogy megismerkedjünk a társaság állapotával, részint hogy a tisz­telt szerkesztőségnek is szolgálhassunk tudósítással. Magun­kat ugyanis, nemcsak mint egyik részvényest, hanem mint a haza anyagi fejlődésének, önálló világkereskedése meg­­szülemlésének hő­­s aggodalmas óhajtóját, a vuko­vár-fiumei vasút­vállalat kiváltképen érdekel. Más részről meg vagyunk győződve, miként a nagy közönség, bár nem volt még alkal­ma közvetlen részvényesül csatlakozni a társasághoz, mégis szinte élénk figyelemmel és hazafias vágyakkal kiséri a vál­lalat előhaladását. Következőleg, mint magunkra nézve az ügy baráti részvét volt ösztönzőnk, úgy azon tekintet is indí­tónk volt e közgyűlés meglátogatására, hogy az országos fi­gyelem is kielégíttessék a Hetilap híradása által. Számos részvevője volt pedig a közgyűlésnek. Az ipar­egyesületnek meglehetősen tév és tereme­tele volt,­­ tanú­ságul arra, miképen tengerpartunk jövője korszerű érdekkel bír a fővárosi, sőt a vásáron együtt volt vidéki közönség előtt is. "S óhajtanunk kell, hogy a társaság igazgatósága ezentúl nagyobb localitásban tartsa a közgyűléseket, miszerint az ér­deklettek közel annyival számosabban vehessenek részt. Mert reményünk van, hogy e vasút ügye mindig több és több ba­rátokat fog nyerni a hazában, a­mint folyvást és föltartatla­­nul előbbre és előbbre fog mozdíttatni. E tekintetből fölötte örvendetes körülménynek tartjuk, hogy az igazgató testület által választott főmérnök , Kräu­ter Ferencz úr, a közgyűlésen már jelen lehetett,­­s a tár­saságnak bemutattatott azon jelentéssel, miszerint vele a vukovár - károlvárosi vonal élőmunkáinak megkészítése iránt meg van az alku, 's csak a közgyűlés jóváhagyása kivántatik, hogy azonnal a helyszinére menjen, 's hozzá fog­jon munkáihoz. Későn történt ugyan ez, 's minden ügy­­­barátnak sajnálnia kell, hogy ennyi idő kelle csak ezen stá­dium elérésére is, de ki e késedelemnek okait a legújabban közlött értesítésből tudja, örülni fog, hogy az akadékos szö­vetség, a véletlen daczára is odáig lehetett jutni, hogy van főmérnök é s a vonal egyik részén megkezdethetnek a mun­kálatok. — ’S a közgyűlés helyben is hagyta Kräuter Ferencz úrral az alkut,­­s utasította a bizottmányt, hogy meglévén külön­ben is derék ereszünk Rusz Antal úr által készíttetve a szük­séges mórszerek, haladéktalanul kezdesse meg Vukovár és Károlváros között az elődolgozást. A­mint értesítve vagyunk, a közgyűlés e határozata kö­vetkeztében a szerződés már alá is íratott, kicseréltetett,­­s midőn a tisztelt közönség ezt olvasni fogja, Kräuter úr út­ban van Károlváros felé. Csak a Vukovár-Károlváros közli vonalról születtünk ed­dig, holott a károlváros-fiumei vonalnak is meg kellene ké­szülnie. Sietünk a dolgot felvilágosítani. A már ismert ne­hézségek miatt annyi idő fecséreltetett el, miszerint a jövő országgyűlésig az egész vukovár-fiumei vonalt nem lehetne egy mérnöknek fölvennie, miután Kräuter úrnak a vukovár­­károlvárosi vonal élőmunkáihoz is egé­sz a jövő évi augustus hónapig van szüksége. Ehez képest az igazgató bizottmány indítványára a közgyűlés elhatározó, hogy a vonal osztassák meg,­­s a károlváros-fiumei vonal fölvételéhez a bizottmány keressen más mérnököt, miszerint azon egy idő óta mind a két vonal­rész munkái folyamatban is befejezve lehessenek. Az idő rövidségén kivül továbbá a társaság pénzügyei­nek állapota is tanácsolta a vonalnak illy megosztását. A franczia-angol tőkepénzesek megbízottjának 60,000 pftnyi aláírása kiterültetvén, — a fiumeiek 50,000 pftnyi kötele­zettsége ollyan lévén, mineknek a magyar tartozásokat sze­reti a világ gúnyolni, arra tehát legalább a pillanati szükség esetében számolni nem lehetvén, a károlváros-fiumei vonal élőmunkáinak költségei még nincsenek födözve. Még ezekre aláírások kellenek. De ezeknek begyűlése előtt nem volt volna óvatos eljárás szerződést kötni a munkák iránt.­­ Azért, miután a vukovár-károlvárosi vonal felvételéhez szük­séges öszveg teljesen meg van, a legtanácsosabb volt a vo­nalt elosztani,­­s az elkészíthető részt azonnal munkába venni. Míg a költségek a másik vonal­részre is begyülend­­nek, addig a bizottmány értekezéseit végezendi az ezen vo­nal munkáihoz meghívandó mérnökkel. A­mi e költségek beszerzését illeti: a közgyűlés ugyan nem oldotta föl a fiumei részvevőket kötelezettségük alól, sőt a bizottmányt utasította, hogy azt sikeresíteni igyekezzék, — de azért nehogy megkezdett vonakodásuk miatt zavar tá­madjon az ügy kárával, a közgyűlés helyeselte az új aláírási ívek kibocsátását ,s azoknak további köröztetését elhatározta, annál inkább, mivel az egy két, már visszaküldött ívnek né­pességéről igen eleven részvételre, nagyon bő csatlakozásra számíthatni. A talán öszvesen 506 íven már 5045 pft 30 kr van aláírva, 357 részvényes által. Az aláírási föltételek úgy állapítottak meg, mint a már érdeklett közleményben rész­letesen elő vannak adva,­­s pedig e föltételek az eredeti aláírókra is kiterjesztettek. Az imént említett élénk csatlakozáson,­­s az aláírások kecsegtető gyűlésén érzett örömet fölülhaladta a vasút vo­nalába eső uradalmak tulajdonosainak nagylelkű és hazafias áldozatkészsége. Jankovich László, verőczei első alispán úr eszközléséből nyilatkozatokat küldöttek be kötelező iratok­ban gr. Pejachevichok, b. Prandanok, Jankovitsok, gr. Khuen, gr. Élez, H. Lippe, hogy a mennyiben allodiális bir­tokaikon keresztül fog a vasút vonulni, a szükséges telket kisajátítási kárpótlás nélkül engedendik át a társaságnak. Eszék városa és Buccari ezt már előbb megajánlották. E bir­tokosok egyébiránt mindnyájan,­­s nagy részint tetemesebb öszvegekkel lévén érdekelve az aláírásokban is, telkeik át­engedésével valóban olly adományt nyújtanak a hazának, mellyet ez a hit fiaitól nyert jótétemények közé fog számít­hatni mindenkor. — E tetemes segítség, mellyel a drávavölgyi birtokosok istápolják a vállalatot, továbbá azon nyomatékos okok, mik ol­yannyira ajánlják, hogyha csak lehetséges, a vasút ne Szávavölgyén a török széleken, hanem Dráva mentében, Somogy és Baranya szomszédságában vitessék, — azután azon körülmény, miszerint a fiumeiakkal kötött szerződésben, még azon esetre is, ha az építés egy pár millióval többe kerülne, a vonal a Drávavölgyön tűzetett ki, —­­s mivel Keczkés Károly úr a Dráva- és Szávavölgyeken tett szemle­­útjáról adott jelentésében oda nyilatkozik, miszerint a vo­nalnak Drávavölgyön vitele nemcsak nehézséggel nem jár, de sőt még igen kedvező földfekvés mellett még rövidebb é s így kevesebbe kerül, mint ha a Szávavölgyön vizetnék, mert végül a Drávavölgynek áruforgalma már most is nagyon élénknek tapasztaltatott, a jövőre pedig igen kecsegtető ki­látásokat igér; mind­ezek arra határozták a közgyűlést, hogy már most végkép kijelentené, hogy a vasút Vukovártól Eszék­nek, a Drávavölgyön vitessék, é s Kräuter úr az élőmunkákat e vonalban készítse, Valpónál vagy Rácz-Miholácznál arról is gondoskodván, hogy a pécs-mohácsi vasút­társaság csat­lakozásához képest a szárnyvonal a legalkalmasabb ponton kapcsoltathassák a Brukovár-fiumei vonalhoz. X. *) Ezen czikket az audiatur utraque pars kedvéért adjuk­­ kinyilatkoztatván, hogy a bírált értekező urnák lehető viszon­zását a legnagyobb készséggel fogjuk közleni. E­zer által a britt farmerség ingatagságaitól úgy, valamint a fran­czia elaprózásnak örökös bonyodalmaitól távol változhatlan alapokra fektetve van, és miután kivált az idők újabb fejlemé­nyeit a későbbi törvényhozás szem elől el nem tévesztve, a tágabb fejlődést újabb törvényeivel lehetővé tette, nálunk a jövendő törv­hozásoknak valóban alig marad egyéb feladás e téren, mint törvényeinkbe letett jótékony intézkedések­nek minél akadálytalanabb, minél átalánosb létesítését elő­segíteni, ezt pedig nehéz szövevényes feladásnak épen nem lehet mondanunk! Ha jeles értékező így tekinti e téren az állapotokat, úgy beszédének e részében ránk nézve sokkal tanulságosabb vég­eredményekhez juthat vala, mint minőket a fenebbiek sze­rint élénkbe állított, mellyeknek elseje nevezetesen a me­zőipar fejlődésének történetével merőben ellenkezve , tör­vény- censornak, irányadónak szájában valóságos káromlás marad; másodika pedig szintén olly átalánosságban minő­ben t­­ért. az velünk elhitetni akarná, nem való, mert ki honi állapotunktól nem idegen , azelőtt rég tudva van már, hogy a törvényes jó szándékoknak megtörhetlen százados szím­je nem más, mint a végrehajtásnak lajha akarat­lansága, és az ebből szoros következetesen a nép minden rétegeire átáradt törvénytisz­teletlenség! És igy derék ért­ ez­­elmélkedése gyönyörű szavainak daczára nézetem szerint legkisebb tanulságot sem foglal ma­gában, sőt honi állapotunkat helyes szempontból fel nem fogva, ránk nézve nem egyéb: egy kellemesen hangzó decla­­matiónál, mellynek csak a nótája szép ! Azonban lássuk a t. ért. által minéletünkből megállapo­dott tényként felhordott részletes adatokat; ezekből tán töb­bet tanulhat jövő törvényhozásunk. Derék­ért, annak bebizonyítására, mi nehéz kielégítő törvényeket e téren alkotni, szigorúan bonczolgatja újabb gazdasági törvényeinket, 's nevezetesen az általa ugyan ta­­gositásinak czímzett, azonban tulajdonképen, mi okos­kodásaiból kétségtelenül előtűnik , az 1836­. évi X. t.czikk­edik­­ában körülirt rendbeszedési törvény elleni ke­zeket hozza fel: „E törvényt örök időkre további bírálat alá nem eshetőnek nem kellett volna alkotni. Mikép is lehet e változhatlan és minden idő igényeihez alkalmatos szabályokat hozni mingazdaságunkra , melly csak alig kezdett okszerűbb lenni. Jól tudom én , hogy az elkülönzött és magánkezelés alá adott birtok állandóságának gyengítését mellőzni kell, igen természetesen tehát sőt bölcsen! ?! — történt volna, ha inkább 20—30 évi határidőt szabnak, de örökké, örökké! — így kiált fel ildomossági gyötrelmei között derék érteke­zünk ! — „mi az, mi a nap alatt örökké tart?!“ így áll e jellemző okoskodás a Magyar Gazda 67­. szá­mában szorul szóra. (Vége köv.) KISFALUDY-TÁRSASÁG. Folyó nov. 20kaig, mint határ­napig , a következő pályairatok érkeztek alulirthoz , úgymint: I. A szépműtani rendkívüli díjra, kivántatván a sonett elmélete és története , jött négy. 1) A sonett elmélete (Jelige : Munus et officium , nil seribens ipse docebo. Horat. de arte poetica.) — 2) Széptani nézetek a sonettről. (Jelige : A dal ered szívből, ’s szívhez vagy újra repülni. Kölcsey.) — 3) A sonett elmélete, gyakorlati alkalmazása. (Jelige : Un sonnet sans défaut vaut seul un longue poéme. Boileau.)— 4) A sonett elmélete. (Jelige: Qui bene distinguit, bene docer.) — Bírálókul választattak: Császár, Erdélyi, Szontagh Gusztáv. — II. Népszerű költői elbeszélés jött tizennégy, úgymint: 1) Kádár István, vagy az újfalui csata. Tör­tént 1658. évben. (Jelige: Ezt ki gondolta volna? Népének.) — 2) Zrínyi Zeánya. (Jelszó : Legszebb gyöngy a világon. A tiszta hölgy-erény, Melly égi fénynyel ég, az Érzelmek tengerén.) — 3) Beke Pál: Költői beszély 10 szakaszban. (Jelige : Megleltem már a ligetet, Hol együtt, lesz lakásunk; Együtt látunk napkele­tet, Egy lesz pályafutásunk. Goethe után.) — 4) Toldi. (Mostan emlékezem az elmúlt időkről . Az elmúlt időkben jó Tholdi Mik­lósról. Ilosvai.) — 5) Szuhay Mátyás: Költői beszély. (Jelige : Terem az ember, mint a házi bőr. A nép.) — 6) A kápolna. Népbeszély. (Jelige: „Tar tetőn áll, mélységekre néz le, Ódon arczczal a setét kápolna. Mintha csak gyász szólana belőle. "S mult örömről régi emlék volna.“ B. Kemény Zs.) — 7) Csaba vitéz. Népies beszély. (Jelige: „Hasonlatos a beligeti fényűből.)

Next