Budapesti Hiradó, 1846. július-december (413-516. szám)

1846-08-02 / 431. szám

rencsétlen teremtményeknek, kiket ifjúi könnyelműség jut­tat szülői állapotra; könnyen rá volt tehát vehető, hogy leendő magzatát az előtte könyörgő asszonynak átengedje, ki e mellett fülvilági üdvére fogadta, hogy a kis magzatká­nak olly jó dolga lesz, mint mennyországban. Az asszony a határozott időben pontosan meg is jelent, az 50 pftot letette, még a szolgákat is megajándékozó, és lihegő kebellel sietett lova a kis honpolgárkával, kinek e rejtélyes elvitetése fölött bármellyik regényíró már csak azon okból is a legcsodála­­tosb viszályszövedékeket kapcsolhatja egymásba, mivel ez egész eseményt hiteles kútfő után mondtuk el. — Rebesge­tik hogy az eddigi bitófa helyén nagyszerű dologház építése van tervezetben. Valóban a legdicsőbb surrogatum, miután a dologház azon czélszerü eszköz, mellynélfogva a csavargó népsöpredék a bitófától legbiztosabban megmentethetik. — Napokban egy bajuszos promovens által irt körlevél alatt a folyamodónő nevét igy pillantottuk meg: „N. N. nöleányzó.“ Vannak tehát, spectabilis domine, „férfileányzók“ is? — Győrött a polgári testület zászlószentelési ünnepélye julius 26-án, mint a megérkezett pestiek mondják, igen pompá­san ütött ki ,s még sokáig hír emlékezetében fog az maradni az odagyülekezett számos vendégeknek. Zászlóanya Zichy grófnő volt; jeles lyrai költőnk Garay János pedig ez alka­lomra a pestiek részéről szép hazafias verseket készített.­ Kedden délután az angolkisasszonyok intézetében egy apácza temettetett el ünnepélyes szertartással, hogy benne jeles egyént vesztett el a tanintézet, már csak az is eléggé tanú­sítja, mikép a kezére bizott leánytanítványok, kiknek leg­több alkalmuk volt őt kiismerhetni, sűrű könyhullatások kö­zött kisérék öt kora sírhelyére. — Egy a vidéken közelebb huzamosb ideig tartózkodott jeles irót jellemzetes modorban hallottunk a divatlapok ottani olvasása fölött nyilatkozni. Mulatság okáért, az olvasók sértése nélkül szabadjon e nyi­latkozásról emlékeznünk: ,Előveszik, úgymond ő, a divat­lapokat és a fővárosi hírtárczákat átolvassák, a színi bí­rálatokat átnézik, a vidéki levelezéseket átfutják, végre a beszély- és versírók neveit megpillantják, munkái­kat pedig félreteszik — olvasatlanul. — Már ismét egy mes­terembernek volt inasa iránti kegyetlen bánásmódjáról győ­ződhettünk meg, kinek vad körmei közöl csupán két rész­­vétes fiatal urnak sikerült az összekinzott iljenetet megsza­badítani; a fiúnak egész szeme véres vala, karján pedig tü­zes vassal okozott seb volt látható. Sajnos példa, mennyire elfelejtkezhetik némelly kézműves, hogy egy időben neki is kellett­­ inaskodni. — Rózsavölgyi Márk összes zenemű­veinek Vdik füzete megjelent. Ha elgondoljuk, milly sokak­nak okozott gyakran víg órákat e veterán zenész, úgy derék művei méltók a pártolásra.­­ Valamellyik duna melletti ki­sebb városból összefogott csavargók hatósági felvigyázat mellett a legközelebbi helységbe kisértettek, mikép szüle­tési helyekre menjenek; itt azonban az illető átvevő oda nyilatkozott, hogy neki e rongyos egyének továbbkísérteté­­sére nincsenek emberei; átada tehát mindegyik kezébe a saját elparancsoltatásáról szóló hivatalos levelet, azon utasí­tással: menjen kiki a maga születési helyére. Ez épen any­­nyit tesz, mintha a tolvajt magánosan a hatósághoz utasíta­nák, hogy magát önkénytesen zárassa be. És mégis, ki hin­né? egyike e szabad pórázra engedett csavargóknak csak­ugyan Pestre érkezett ’s magát az illető hivatalos levél át­adása mellett, jelenté a hatóságnál. A romlott emberek kö­zött is vannak tehát — szebblelküek. — Ámbár hirharango­­zónk szemlátomást épülő egészségben jött meg e napokban Füredről, tanácsadó orvosok javaslatára mindazáltal, kik hosszasabb munkaszünetet és tartósabb szabadség-élvezetet ajánlottak a szorgalmas írónak, néhány hétre a szliácsi für­dőkbe ismét elutazott. Kívánjuk, térjen minél előbb tökéle­tes egészségi állapotban vissza. — A KEGYELMES KIRÁLYI LEIRAT az erdélyi ország­­gyűlés megnyitása tárgyában.*­ illető választási joghoz képest, az 1791 . 20. t. sz. értelmében, kijelölés történjék, ’s kegyelmes kinevezés végett , késedelem nélkül élőnkbe terjeszszék fel; másodiknak, hogy a jelenleg ürességben levő kincstárnoki, tart. főszámvevőségi elnöki, két korm. tanácsnoki, valamint itélőmesteri hivatalokra, hasonló mó­don kijelölés történjék ’s kir. kegyelmes kinevezésünk végett terjeszszék fel; harmadikna­k : hogy az 184­­ya-beli 1.czikk általt rendelt rendszeres bizottmány munkálataiból az úrbéri mun­kálatot, melly az idézett törvény rendelete szerint a többi előtt ’s minden más munkálattól különváltan lévén kidolgozva , előle­­gesen tárgyalandó , legelőbb vizsgálják át ’s terjeszszék miha­marább legfelsőbb jóváhagyásunk alá ; egyszersmind a többi munkálatokat is, a­mennyiben már bevégezték , a rájuk vonat­kozó kegyelmes határozatainkkal kapcsolatban tárgyalják; ne­gyediknek, hogy a közelebb múlt országgyűlésen alkotott s királyi megerősítésünkkel érvényesített törvényczikkeket, leg­felsőbb szentesítésünk végett terjeszszék fel; egyszersmind azon országgyűlésről kell más feliratokra adott kegyelmes válaszainkat is vegyék tanácskozás alá; végre ötödiknek, hogy mivel tapasztalás bizonyítja , hogy az Approbata Constitutio III. része 8. czímének azon rendelkezése, miszerint a benne leírt eljárás­nak, olly foglaló ellen, ki az általa elfoglalt javakban törvényes és közvetlen öröködési joggal bir , nincs helye, ellenkező ma­gyarázatokra szolgált anyagul: az érintett törvény e részben a kép világosíttassék fel , hogy legfelsőbb jóváhagyásunk hozzá­­járultával olly módosulást nyerjen, mihez képest a tettleges fel­lépés útja bezáródván, mind a birtokban levő tulajdonosok igaz­ságos követelései, mind pedig a törvényes és kétségtelen örö­kösök jogai iránt kellőleg gondoskodva legyen. — Nektek azért, királyi kormányszékünk , teendőtök lesz, nevezett teljes hatalmu kir. biztosunknak mindenekben, miket királyi nevünkben előter­­jesztend és nyilvánitani , teljes hitelt adni; kegyelmes paran­csaink teljesítésében segélyére lenni ’s gondoskodni, hogy az 1791. 11. t. sz. rendelése szerint a tárgyakat Hiedelemmel, mérséklettel és jó renddel lássák el ’s egyedül a közjóra irány­zott kegyelmes nézeteinknek elég­tétessék. — Többire hozzátok cs. kir. és fejedelmi kegyünkkel hajlandók maradunk. Kelt biro­dalmi fővárosunkban Bécsben Ausztriában. Julius hava kilenczedik napján. Ezer nyolczszáz negyvenhatban , országlásunk tizenhe­tedik évében. FERDINAND m. k . báró Jósika Sámuel m. k.­­ cs. ap. kir. felsége parancsára : báró Apor Lázár m. k. Első Ferdinand Isten kegyelméből ausztriai császár, Magyar- és Csehországok e néven ötödik apostoli királya,­­sat. Erdély nagyfejedelme és székelyek grófja ’sat. Méltóságos, tisztelendő, tekintetes ’sat., őszintén kedvelt lóvéink! Dicsőült elődeinktől hagyománykép öröklött azon őszinte törek­vésünket , mihez képest igen kedvelt Erdély nagyfejedelemségünk és hozzá csatolt részeinek törvényeit és jogait épségben fentar­­tatni akarjuk , valamint közjóllétének mindennemű alkalmas, tör­vényszerű eszközök általi öregbítése és szilárdításabeli atyai haj­­lamunkat újabb adattal is tanusitandók, Erdély nagyfejedelemsé­günk és csatolt részeibeli három nemzetnek, 1846ik évi Septem­ber 9ik napjára, sz. kir. Kolozsvár városában szokott módon tartandó országgyűlés kitűzését határoztuk, ’s arra őszintén ked­velt hívünket, tek. nagyságos 1. báró Puchner Antalt, val. b. t. státustanácsosunkat, a Terézia jeles kat. rend lovagját, dicsőült Leopold császár jeles rendének, továbbá az orosz szent György és szent Wladimir negyedik osztályú, valamint szent György nagy keresztjének lovagját, a siciliai király szent György vitéz rend­jelének tulajdonosát, főtábornoki helytartónkat, harmadik számú gyalogezredünk tulajdonos tábornokát, ’s Erdély nagyfejede­lemségünkben főhadi kormányzónkat, neveztük ki személyünket képviselő teljes hatalmú királyi biztosunk gyanánt. — Nektek azért kegyelmesen parancsoljuk , hogy az itt országgyűlésre ke­gyelmesen kinevezett teljes hatalmú királyi biztosunkkal­ előle­­ges egyetértés következtében , említett nagyfejedelemségünk és csatolt részeinek mind­három nemzetbeli karokat és rendeket, kiknek a törvények rendelete szerint országgyűléseken jelen kell lenniök , az általunk országgyűlés-tartás végett kijelölt helyre és időre , királyi nevünkben és szokott módon hívjátok öszve, egyszersmind tegyétek közzé, hogy azon országgyűlésen minden bármelly tanácskozási tárgyak előtt legelső­nek akarjuk, hogy az ürességben levő udv. korlátnoki állomásra a törvényeknél fogva ’ *) Közöljük az „Érd. Híradói" után magyar fordításban. — S­z e r­k. KisRéV ellen. A franczia lapokról és a franczia nyilvánosságról, mint a szabad sajtó szüleményéről, egy levelező következőleg is. „A franczia ember párt embere, habár gyakran maga sem hiszi, mindig valami tekintély zászlója alá esküszik. Minél­fogva minden szerkesztőség korlátlan hatalmasság, a ténye­ket elörő vagy életbe léptető , a­mint hasábjaiba illenek. A kor­mányi és ellenzéki sajtó ebben tökéletesen egyenlők, így lévén, nyilvánosságról, magasabb értelemben, szó sem le­het. Nyilvánosságra Francziaországban csak az jó , mit va­­lamelly párt vagy egyes személy kinek arra pénze van (­, saját érdekéből nyilvánosságra bocsát. Innen van az , hogy Németországról csak az jó tudomásra, mi egy pá­risi német lapban nyilvánittatik , vagy mit a lapokban nyil­­vánitni, valamelly németnek érdekében fekszik. Lengyelor­szágról csak az, mit a Francziaországban lakó lengyelek, Olaszországról, mit az olaszok tesznek közhírré. Angliára nézve legújabban egy kis haladás történt a hírlapokban, de a lényeg itt is a régi maradt. És a­mi a külföld ügyeire nézve nagyban, az a belföldi ügyekre nézve kicsiben történik, va­lahányszor a tárgy valamelly pártot vagy nagy befolyású sze­mélyt nem érdekel.“ A levelező e rajzolatát a minapi vasúti szerencsétlenség meglehetősen igazolja. Tizenhárom vasúti szekér jut. Siári mocsárba zuhan, és számos ember életét veszti, jul. 20-án még mindig sok lap azt vitatja, hogy a halottak száma 30, 50, sőt 100, míg a kormány és Rotschild közlönyei hivata­­losan csak 14 emberhalált közöltek. Nem is fog soha kide­rülni a való, még a szerencsétlenség oka sem. — Milly egé­szen más az angol időszaki sajtó működése. Itt is vasúti baj történt, jul. 18-án, Stratford mellett. Két mozdony össze­ütődvén 40 ember tetemes sebeket kapott. Mihelyt Strat­­fordban e történet közhírré lett, a lapok szerkesztői a hely­színére siettek; a vasúti hatóságok mindent lelkiismeretesen megmutatnak és elbeszélnek, és 20-án már minden lapban Angliaszerte egyenlő tudósítás közöltetik, hogy a szeren­csétlenség oka az adandó jelek elhibázása volt, hogy nyol­­czan a kórházba, öten pedig m­agánházakba vitettek, senki meg nem halt , és a társaság kára 6000—7000 ft stb. NAGYBRITANNIA. A felsőházban jul. 20. semmi na­gyobb érdekű. — Az alsóban Russell lord előterjesztette a ministerium tervét a czukorvám iránt és azt hosszú beszéd­del támogatta. (A terv tartalmát röviden már utolsó számunk­ban közlöttük.) Miután pedig a gyarmatosok a czukorvám e megváltoztatása által eleinte tetemes károkat szenvednének, Russell azt javasolja , engedtessék meg a gyarmatok tör­vényhozó testületeinek, hogy a náluk britt gyártmányok ja­vára fenálló 5—7 perent különbségi vámokat szinte eltöröl­hessék ; javaslá továbbá, hogy minden akadályok, mellyek a munkások csődülését nyugatindiába hátráltatják, eltávolít­tassanak, így a gyarmatoknak a jelen rendszabály még hasz­nálni fog. Az egyedárusság kora lejárt, és tovább nem tűr­hető , hogy akár a gyarmatok terheltessenek néhány itthoni érdek javára, akár pedig az itthoni fogyasztók a gyarmato­sok hasznára. Végre azt mondá szónok, hogyha a jelen kor­mány nem is leend hosszú életű, mégis nagy hasznot teend az országnak, ha a ház, mint szónok reméli, a ministerium ja­vaslatát elfogadja. — Több szónoklatok után a törvényja­vaslat további tárgyalása jul. 24 éve halasztatott.—Ez ülés­ben O’Connell is megjelent, és a ministeri oldalon foglalt he­lyet. Ellenben sir R. Peel, megsértett lába miatt botra tá­maszkodva szinte megjelenvén, az ellenzéki padok legelsőjén telepedett le Goulbourn mellett*­ ; tehát mégis részt veend a parlamenti vitákban. Sokan élénken üdvözlök az érdemes baronetet. — Ugyanez ülésben Rowling tanár azt kérdé a hadügyminiszertől, igaz-e, hogy minap Hounslowban egy katona a 7dik huszárezredből agyonkorbácsoltatott. Mire box Maule azt felelé , hogy White Fridrik huszár, mivel altisztjét piszkaiéval megütötte, 150 korbácsra ítéltetett, melly fenyítést kiáltotta ugyan, de nehány nap múlva meg­halt, a ministerium a halottnéző jury jelentését várja. (Ezen eset a sajtóban nagy zajt okozott, és az angol katonai törvények megváltoztatása minden oldalról hangosan követeltetik.) FRANCZIAORSZÁG. Ájul. 22ei Moniteur 24 pairkine­­vezést közöl; ezek közt 16 volt kamarai követét, 4 táborno­két (Hautpoul, Jamin, Rapatel, Trezel, 3 academiai tagét C­lourens, Poinsot, Troplong) és a Chinából visszatért Lag­­rence ministerét. A belügyminister intézményt bocsátott a megyék igazga­tóihoz, hogy a jelen választások ideje alatt az igazgatóságok titoknoki hivatalai folytonosan nyitva legyenek, miszerint a nyilatkozványok és másolatok,miket ott minden iromány kinyo­­matása előtt a lenálló törvény szerint letenni kell, minden órában letétethessenek, és a vélemények nyilvánulását a ha­tóságok, mint 1842ben történt, perczig se hátráltassák. Júl. 20 án Paris tizenkét kerületeinek követségi jelöltjei már tudva voltak, a hírlapok azoknak programmjaival vol­tak elborítva. Az első kerületben Lamoriciére tábornok lé­pett fel a ministérium jelöltje , Perier Kázmér, a híres mi­nister fia, ellenében. A programmok közt legjobbnak tarta­tott Blanquié a Pressében, ki mint democrata a radical Ma­riéval mérkőzik, és sem a kormánynyal, sem pedig az ellen­zékkel nincs megelégedve; amazzal nem, mert nem műkö­dik elég erélyesen a nép javára, ezzel pedig, mert ugyane czélra csak czifra szavai vannak. Louis Blanc is a jelöltek közt van, de 22-ig még nem bocsátotta közre politikai hit­vallását. E napon már elkezdődtek Parisban az előkészülő gyűlések, a választási nagy csata előharczolatai. A nyolc­a­­dik kerületben Beudin conservativ és Bethmann radical je­lölt, előadták elveiket és nézeteiket. Bethmann sokkal na­gyobb tetszést aratott.­­ E gyűléseket megelőzőleg a J. d. Débats (20an) ismét komoly intést intézett a conservativ vá­lasztókhoz, tartsanak össze, és határozzák előre különös összejövetelben el, kire szavazzanak. A Journal bizonyo­san attól tart, hogy ha a választó urak előlegesen le nem köttetnek, szíveikre az ellenzéki szónoklatok könnyen káros benyomást gyakorolandnak. Azonban a másik oldalon sem hibáznak hathatós szóvirágok, p. o. Perner Kázmér azzal végzi be programmját, hogy ha megválasztják, ő bizonyára nem lesz háladatlan. A grenoblei democratai választmány lényegesen követ­kező nyilatkozványt bocsátott ki: „Mi készek vagyunk az el­lenzék többi színezeteinek jelöltjeit is, kik haladást komo­lyan kívánnak, ’s a jelen ministerium politikáját elunták, pártolni. Pártolunk tehát minden jelöltet, ki­választási és parlamentreformot; a nemzetőrség új létegesítését; a Sep­temberi törvények visszahúzását vagy revisióját; a kormány befolyásának az esküttszékek ítéleteire sajtóvétségeknél, és az esküttek jegyzékének elkészítésénél, megszüntetését; a hírlapi hirdetmények iránti törvény visszavételét; minden defalio, és az algíri alkirályság félrevetését; és az ország által olly sürgősen kívánt státusgazdászati reformokat, a só felmentését, postareformot, a kamatok leszállítását, de ki­vált a munkás osztályok sorsának megvizsgálását és javítását; végre olly politikát, melly a nyilvános erkölcsiséget a meg­vesztegetés mételye ellen megóná, és a franczia névnek, melly a külföld előtt rendszeresen lealacsonyittatik, előbbi pol­czára emelését kívánják, sürgetik, követelik.“ SPANYOLORSZÁG, Madri­d , jul. 12. Az itteni lapok­nak folyvást kizárólag a királyné férjhezmenésével van dol­guk. Egy hír, hogy bizonyos személyek a kóburgi hercze­­get akarják jelöltül felállítni, és ezen combinatioval a jelen, semmi irányt nem követő ministériumot leszorítni, a napi sajtóban kivonatokra is méltatlan gyalázó polémiát idézett elő. Csak a Heraldo tegnapelőtti számából vonom ki egy méltóbb modorban írt czikk lényeges tartalmát. E czikkben legelöl az mondatik, hogy bizonyos személyek a kóburgi herczeghez akarják a királynét adni,’s ezt új ministerium se­gítségével , mellynek tagjai Castro y Orozo (a kör.kamara elnöke) Bravo Murillo, Seijas, Salamanca és Concha len­nének, keresztülvinni. Azután azt mutogatja a lap, hogy Leopold kóburgi herczeg nemcsak a királynéval, hanem va­lamire való spanyol granddal sem áll egy rangfokon. A por­­tugáli királyné is e házból való herczegnek adá kezét; most látjuk, milly súlyt és állandóságot szerzett a szomszéd­on­ban a trónnak az Angliától kapott vőlegény. Ezt sem kell feledni: Angliának Portugáliában nagy befolyása van, tehát az ottani királynénak könnyen adhatott férjet. Spanyolor­szágban ellenben, hol befolyása nem olly nagy, más mód­hoz kellene nyúlnia. Az Eubeni összejövetelek tudva van­nak. Tudva van , hogy Francziaország csak olly feltét alatt igéré, Montpensier rggel Isabella kezét nem kéretni, ha Anglia sem gyámolítand e részben semmi herczeget a ko­­burgi házból. Guizot nem mondta volna a kamarában , mi­szerint Francziaország megváltozhatlan akarata, hogy király­nénk férje Bourbon legyen, ha ebben Angliával eleve meg nem egyezett volna. Végre tudva van a státusférfiak előtt, hogy Anglia múlt májusban bizonyos fáradozásokat, mellyek amaz irányában történtek, rész néven vett. Még egyszer kérdjük a kóburgi­ág pártolóit, mi hasznunk lenne e com­­binatio valósulásából ? Tán az északi hatalmak elismerését nyernék meg? Nem, mert ő nem jelöltjük. Tán a trónnak és az országos intézeteknek adna nagyobb szilárdságot? *) Disraeli, ki Peelt, mikor csak lehet, megszűrni es nem mulasztja , minap azt mondá az exminister megsértett lábáról, hogy őt már utolsó támaszai is elhagyják. 75

Next