Budapesti Hiradó, 1846. július-december (413-516. szám)

1846-10-22 / 477. szám

Csütörtök 477. October 22. 1846. BUDAPESTI HÍRADÓ. Ezen lapok minden héten /egyszer, u. m. kedden, csütörtökön, pént. és vasárn.jelennek meg. Előfizetési ár félévre Budapesten házhoz-hordással 5 ft., borítékban 6 ft., postán borítékban 60 ft. et. p. A hirdetmények minden apróbetüs hasábjoraért 5 (öt) ez. kr. fizettetik. Előfizethetni helybeni kiadóhivatalban, hatvani utcozai Horváth-házban 488ik sám alatt földszint, és minden királyi postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba s külföldre menendő példányokat csak a bécsi császári postahivatalnál rendeltethetnek meg. TARTALOM. Magyarország és Erdély. Orvosi jelentések nádor ő fensége egészségi állapotáról. Kinevezések. Előléptetések. Egy kereskedő szózata. Az Érd. Hiradó XV-je. Viszanik és a Psychiatria. Megyék. Közgyűlés Mosonyban. Budapesti hirharang. Nemzeti színház. A gyümölcstenyésztés barátihoz. Levél Debreczenből (a helv. hitv. tiszántúli egyházkerület évnegy. gyűlése.) Figyelmeztetés a magy. orvosok és természetvizsgálók kassa-eperjesi közgyűlésén kitűzött pályakérdésre. Az iparműkiállitási díjbirálatok eredménye (folytatás.) Külföld. Nagybritannia. Francziaország. Mexikó Hivatalos és magánhirdetések. HUfilAROBSZÁe én ERDEZI. / 4dik ORVOSI JELENTÉS Nádor 6rs. k. fő herczegsége egészségi állapotáról. 0 cs. kir. főherczegségének tudtul adott egészségben tamlása az epeorgánok beteges izgatottsága által tegnap délelőtt váratlanul megzavartatott, a mi e fenségénél késő estig újra igen szenvedő állapotot idézett elő.— Este sikerült a kórjelenségek enyhítése, mire ismét meglehetős nyugalmas és állott be. Folyó hónyán reggel öcs. kir. föherczegsége egészségi állapota megnyugtató. — Budán mindszenthó 20án 1846. Reggeli 9 órakor. Stáhly m. k. Dr. Steinmassier m. k- Dr. Würtl er m. k. 151. ORVOSI JELENTÉS. Ő cs. k. föherczegségének tegnap reggel tapasztalt egészségbeli javulása az egész napon át folyvást tartott, minek vidorság ’s az erőknek némi gyarapodása jön következménye. Jól töltött és idán öcs. kir. fensége ma 21 kén reggel körülményekhez képest jól érzi magát — Budán mindszenthó 21 kén 1846. Reggeli 9 órakor, Stáhly m. k. Dr. Stein massier m. k. Dr. Würtlerm.k. Öcs. kir. ap. Fölsége Tersztyánszky Antal kir. tanácsost ,udv. tanácsos' czimmel díszesíteni; továbbá a váltófeltörvényszéknél megüresült ülnökségekre gr. Forgács Antal fiumei kormányszéki ülnököt, és Nagy János sopronyi alváltótörvényszék ülnökét érdemesíteni; végre Bozzay Antal, Esztergommegye volt első alispánját ,kir. tanácsos' czimmel díjmentesen felruházni legkegy. méltóztatott ő cs. kir. ap. Fölsége fülei Füley Istvánt az erdélyi kir. kormányszéknél szegények ügyvédét valóságos kormányszéki titoknokká, továbbá Vajda Alajos kormányszéki írnokot és hites jegyzőt, nagybaczoni Incze Mihály sorjegyzőt, és Phleps Károly országszámvevőszéki tisztet valóságos kormányszéki fogalmazókká kinevezni legkegy. méltóztatott. O rthmayer Alajos bányagyakornok a resiczai öntő-és vaspörölyde-hivatalnál ideigl. ellenőrzé len alkalmazva. (Egy kereskedő szózata.) Még egy szó a védvámokról. Miután azon fonák eszme, hogy az ipar emelésére védvám legyen nálunk szükséges, a Hetilapban még mindig kürtöltetik, — ellenére annak, mikép szeme előtt minden műveltebb nemzetek a szabadabb kereskedésnek hódolnak — szükséges időnkint ezen tévtanok ellen föllépni, ’s annyival inkább érzem erre magamat feljogosítva, mert mint kereskedő, és az iparegyesület jegyzőjének levele szerint, olly gyár egyik birtokosa, melly a monarchiában legjobb merilék-papirt készít, annálfogva úgy a kereskedésben, mint az iparűzésben jártasabb lehetvén mint a Hetilap kezelői, önmagam tapasztalata nyomán indulva, látom, mennyire hibáznak mindazok, kik azon álhitben élnek, hogy az ipar csak úgy emeltethetik, ha védvám által biztosítva, rész gyártmányainkat bárkire is föltukmálhatjuk, azonfelül pedig még jól meg is fizettetjük; — ez vétek. Igyekezni kell, ’s azt elérheti bárki is, mi nekem’s társaimnak sikerült; ugyanis gyártmányainkat Bécsbe viszik ’s Pesten ausztriai helyett árulják, megrendelés mindenkor elég, haszon azonban, mint eleinte minden gyárban széles e világon, nem sok. — Most már a védvámról. A védvám ipart nem teremt Magyarországban, azt Ausztria ellenében valódi absurditásnak nevezhetni, a jóllét élvezetével ellentétben áll, szóval: az alkotmányos szabad polgár önként, ok nélkül jármot venne nyakába; igyekezet, munkásság, fogékonyság a nemzetben, verseny, eszközök, mik az ipart ’s az irániai vonzalmat előidézik,’s ezen értelemben véve a valódi védvámot elővarázsolják; ezekre van szükség. — El kell ismerni, hogy olly országban, hol a csírájában fejledező ipar sikerét óhajtjuk, ott annak szükségét is kellett már elébb éreznünk, különben minden fáradozás csak meddő; hiába prédikáljuk, ha azt felfogni még nem képesek az emberek. Ennélfogva ki ipart óhajt, föltételeznie kell, hogy arra szükség is van. Ha védvámokat állítunk ’s a gyártmányok drágán áruitathatnak, a czél mindig el lesz tévesztve szem elöl, mert az iparűző biztosítva, nem azt tüzendi ki végczélül, hogy ne csak jót, de olcsót is állítson elő, ’s nem törekszik a cseh vagy morva gyárost utólérni, hanem egyedül oda irányozandja minden igyekezetét, hogy védetve vám által, versenytől nem félve, maradjon csak a réginél; aki nem tudja pedig, hogy concurrentia azon egyedüli varázserő, mi a mesterséget, művészetet finomítja, a gyárost buzdítja, miképen ő is másokat ne csak utólérhessen, hanem túl is haladhasson. Megengedve, hogy a védvám az ipar emelésére valóban czélszerű legyen, vegyük tekintetbe, milly kárt árasztana az a hon földművelő osztályára. Ha két szomszédország java egymással ellentétben áll — mi épen nem ritkaság — mit kell akkor tenni, vagy mit követtek el már illy tekintetben mások ? Nemde azt kívánja minden józan státusgazdászati politika, hogy azt, mennyire lehet, kiegyenlíteni kell, mert ha a régi állapot mellett marad, mindenik csak azt nyeri, hogy mindkettő veszít. Ez rá illik, a védvámot illetőleg, Magyarországra is. Ki merné tagadni, hogy hazánk mindeddig, a jövendőt nem tudván, majdnem egyedül földművelő ország volt ? Már most kérdem, miután az ipar ezen ága erősen és folyton (progressiv) halad, ki fogja a termesztmények növekedő összegét fölemészteni? mi nem vagyunk kényesek, mi tehát a teendő? a fölösleg egy részét elküldjük a külföldre; nem győzzük más részét is fölmunkáltatni, tehát ismét a külföldre; igenis, ez jó volna, de a szomszéd határvonalnál feleletül a mi védvámunk; azt mondják: fizess vámot, mégpedig biztosan, anyinyit, mint annak sokszor fele értéke; ekkor, ha nincs pénzünk, mit tegyünk? de ha van is, már akkor a vám által olly fokra hág termesztményem ára, hogy szomszédoméval már nem concurrálhatok, tehát el nem adható; nyakamon marad, mert vevőm olly piaczról szerez meg magának mindent, hol olcsóbb. — Ebből következik továbbá azon rész is, hogy miután a magyar magát védi, szomszédja ellene magát szinte védvén, a külföldi oda fordul, hol illy baj nem létezik, és igy a pénz is oda foly ’s nálunk szűkén lesz; mert mentül tovább kénytelen a magyar földbirtokos termesztményét megtartani, annál kevésbbé lesz kedve azt elvesztegetni; adósságot csinál annak rovására, mit a vám miatt szenvedni kénytelen; a hitel, mire a magyarnak annyira szüksége van, a külföldtől csak kölcsönös barátságos uton érhető el, nem pedig az elzárkózás mellett; már pedig mi a kereskedés főemeltyűje ? a hitel, ki ezt kockáztatja, hazája ellen vét. Fordítsuk meg a dolgot most, föltéve, hogy nem létezik köztünk és az örökös tartományok között semmi vám, kérdem : mit vesztettünk az által, ha olcsóbban vásárolhatják meg a nálunk még nem kapható gyártmányokat ? mit veszít a magyar, ha termesztményét drágábban adhatja el és az abból készült kelmét jutalmas áron kaphatja? De, mondjuk, hogy az ipar így ki nem fejült; kérdem: miért nem? megtagadta-e a sors tőlünk magyaroktól, hogy munkás emberek legyünk ? meg-e azon képességet, hogy belőlünk iparűzök váljanak? bizony nem; nemde olcsóbban termeszthetünk mi sokat, mi a gyártáshoz szükséges, mint az összes monarchia bármelly része? csak szorgalom, munkásság kell, ’s nem sokára vetélkedünk velők; verseny tehát, ’s a siker el nem marad; mentül könnyebb a közlekedés, annál nagyobb a forgalom; mentül nagyobb a forgalom, annál több a külföldről nyers czikkeinkre a concurrentia; mentül nagyobb a concurrentia, annál nagyobb mindennek az ára; és mentül nagyobb az ár, annál több a pénz, annál kevesebb a szűk állapot honunkban és annál nagyobb a hitel külföldön, mennél több külföldi kereskedők mutatkoznak, annál több üzlet, annál több munka a szegényebb osztályok részére, következése általános jólét ’s mód az iparnak fogyasztás általi emelésére. — Nézzük mindezeket rövideden. a) A nagy birtokos nem lévén többé vám által gátolva, biztosabban számíthat vevőkre, kik termesztményét jobb áron megvásárolják; lesz több pénze, több hitele, minek természetes következése, hogy képesebb leend az általa felledező iparnak segédkezet nyújtani. b) A kisebb birtokos sem lesz akkor kénytelen — könynyebb lévén a közlekedés — termesztményét otthona elvesztegetni, jobban lesz dolga; Jövedelme szaporodván, többet tehet a már virágzóbb ipar előmozdítására. c) Mennél nagyobb kerete a termesztményeknek, annál többet lehet termeszteni, ’s midőn igy a földművelő jólétét előmozdítja, több marad neki az ipar emelésére is. d) Ha a kereskedés a külfölddel élénk, az a köztársaságban minden osztálynak uj erőt, uj életet adand; minden polgár készebb az ipart pártolni, több keresetmód állván elő. e) Ha a külfölddeli kereskedés vám által gátolva nincs, több mód nyílik mind az anyagi, mind a szellemi kifejlődésre , terjednek könnyebben az ideák és jobban tanuljuk az ipart és iparűzőt becsülni. f) A gyártáshoz szükséges, nálunk nem kapható anyagok, nem terhelvén azokat többé semmi vám, könnyebben megszerezhetők; ez által az ipar hathatósan mozdittatik elő. g) A vámok megszűntével megszűnik a bűnök egyik általános neme: a csempészség;fejlődvén az ipar, beérjük és érhetjük minden eretetés és mesterkélés nélkül mingyártmányunkkal. Egy szóval: semmi vám honunk és Ausztria között; külföld felé pedig vám ugyan — mert a birodalom ezen jövedelmet kedvünkért nem nélkülözheti — de minél szelidebb. - --------------AZ ÉRD. HÍRADÓ X. Z.-JE , mint egy neme a vulkánoknak, újra kitört és sárt ’s piszkot okád e lapok volt ,erdélyi szemle birója ellen, úgy látszik azon indokból, mivel a minap egy hasonló kitörése alkalmával, mikor nemcsak a szemleirás, hanem másokat és egyebeket is igyekezett bemocskolni, rajta egy diagnostikai szemlét tartott és megmutatta, hogy állapota ijesztő, mert folyvást növekedő lázban van. Ezen állapot nála, úgy látszik, periodikus kezd lenni, mert mostani kitörésében újra félrebeszél. Ilyen antagonistával időt vesztegetni egy józan eszű ember sem tartaná méltónak, és magunk is annyival inkább szeretnék megkímélni tőle az olvasót, mivel az egész csak személyesség körül forog, —ha ezen X. Z. olly szokatlan puff vagy pöffel nem végezné sárvulkáni kitörését, minőt a journalistika alig látott. Ő ugyanis igy szól, mivel ő ugyanazon X. Z., ki az E. H. vezérczikkeit írja, ki azokban a B. P. Híradót több ízben tönkre tette ’sat. ’sat., tehát ő a szemleiróval szemben a hallgatás szoros szabályát fogja követni. — Tudnak-e olvasóink valamit ez írói celebritásról ? Lehetetlen! — hiszen mi sem tudunk róla semmit, ezen pár ellenünk intézett expectoratióján kívül. De ő magát mégis olly nevezetességnek képzeli, hogy velünk még szóba sem akar állani. Szegény X. Z. Ha valaki őt erre valaha csak egy szóval is kérte volna ! Nem ő kötött-e belénk minden felhívás nélkül, miután mi az E. H.-val kölcsönösen leszámoltunk, és mint most is csupán személyünk ellen intézett rosz szándékkal ? — Szólottunk-e mi hozzá máskép mint csupa kénytelenségböl , mikor azon kitörésére betegségének diagnosisát adók?’s most kikényszeritette megint ezen uj sár kitörésére? Jámbor X. Z.s ön önteltségi lázban szenved; hiába igyekszik magát minden módon elárulni , mi biz önt nem ismerjük, ’s a mi födolog, nem is akarjuk, ha csakugyan nevével akar imponálni, ám lökje ki azt, addig előttünk valamint közönségünk előtt is ismeretlen maradand vezérczikkeivel egyetemben. Mi jól tudjuk képzelni az illy nyavalyás önhittségek szenvedéseit ,s azért egy cseppet sem csodálkozunk azon, ha kitöréseikben azokat is meg akarják vetni, kik róluk semmit sem tartanak. Jól teszi X. Z., ha többé hozzánk nem szól, — ilyenekből a közjó úgysem gyarapszik semmit — bár tette volna ezt azelőtt is. Mi valamint eddig kevés figyelemmel voltunk iránta, úgy engedje meg, ha ezután is politikai incapacitások és journalistikai nullitások helyett csupán csak dolgokkal fogunk bíbelődni. -------------(Viszánk és a Psychiatria.) Bécs, oct. 18.1846. Korunknak az anyagi érdekek utáni nyomasztó küzdésein kívül, egy felséges diadal is jutott részül: az észnyilatkozat szabadsága ’s egyéniségünk szentsége. A társaságok mindinkább egyesekre mint természeti é s igy állandó alapra vetik figyelmüket, ezeknek fejlődéséből számítva a nagy egyetem organikus ép szerkezetére. Az egyesek szabadsága philosophiai értelemben teremtheti egyedül a nemzetek morális emancipatióját, mellyet a körülmények semmi rohama fel nem forgathat. A jogok kölcsönös utalma, tiszteletben tartása varázserővel nemesíti a lelket és tanít bennünket bámulni, becsülni méltóságunknak egyedüli vehiculumát, az emberi értelmet, mellynek legfőbb feladata az élet czélját megérteni, úgy, hogy mondhatni, az ész históriája az emberiség históriája, ’s melly egyedül adhat jelenben mindent, jövőre hatásának a végtelent mérve ki. A mennyivel büszkébb azonban az ember ez égi adományra, ennek magában ’s másokbani hatásának világtervnek megfelelő eredményét életbe lépni látva, annál megrázóbban kell hatni lelkére, társaiban annak hiányát, vagy legalább lehangult állapotját tapasztalva, ’s egy szoros, de felséges kötelességre felhivatva érezni magát t. i. a legnyűgzött szellemek sulyaiktóli szabadítására, vagy legalább az illy szerencsétlenek helyzetének minden lehető módoni könnyebbítése által résztvevő fájó lelkének megnyugtatására. — Mit mulasztott a régi, mit tett e részben a jelen kor, tudják. Ne csodálkozzunk az eredményen. A psychiatria históriája bizonyítja, hogy a felséges eszmék életbeléptetése csak akkor szokott történni, midőn azok üdvös eredménye és állandósága mellett nemzeterő a biztosíték. Valahára megértük a fejlődési korszakot. Angol-, Franczia- és Németországban az emberi szeretetnek lelkesedésre ragadó örökös emlékei emelkedtek az elmekórodákban. Az újabb idő birodalmunkban is, mint mindenben, úgy e tekintetben is változtatást követelt; a külső nagy példák hatottak, visszaborzadtunk az elmekórosok úgynevezett javítására használt régi tömlöczöző rendszertől, ’s általános lett a Psychiatria jelen állásához mért kezelésnek óhajtása; ’s hála mindazoknak, kik azt érdemlik, a kedvező sikerről kétkezni nem szabad. Főorvos Viszánik hazánkfia ezelőtt pár évvel külföldön ismeretes utazását bevégezve, dús tapasztalatait közlé a világgal; lelkes előterjesztéseinek, nemes elszántsággal sürgető kéréseinek dús eredménye egy, a birodalom fővárosában építendő elmekóroda, hihető, egy psychiatria-tanszék felállításával együtt. Míg a meghatározott terv azonban teljesülésbe menne, a nagyon is érezhető szükség által indokolt közhajtásnak bármi részben is eleget kívánna tenni az említett tisztelt férfiú, és nem kis küzdés után engedelmet nyert az elmebetegségekről előadásokat adhatni, mellyeknek ünnepélyes megnyitása a polgári kórház nagy teremében e hó 12 kén meg is történt. Tanúi voltunk a közlelkesedésnek ; a főváros szakértő tudósai, rendekkel díszesített férfiak, külföldi, valamint ez alkalomra birodalmunk különböző tartományaiból ide sereglett tudorok *) üdvözlők nemes tudós hazánkfiát pályája kezdetén; az ifjúság háláját zajos örömkiáltásokkal nyilvánitá. Jutalmazza nemes hazánkfiának maradandó érdemeit tanítványainak szorgalma, haladása. Dr. Szabó Vazul, másodorvos, megyék. MOSONYBOL. Megyénk ee.ődikei közgyűlésében főispán ur , mlga előterjesztő a nádori félszázados hivataloskodási ünnepély tárgyában érkezett k. intézvény foglalatát; közbe harsogó éljenzés szüntével az intézvénynek ’s Pestmegye e tárgybani levelének felolvasása után fényes küldöttség neveztetett, mellynek elnökéül egyhangúlag ő maga kéretett meg. —■■ Ezen első rendűvé méltán tett tárgyalás után felvétetett egy legfelsőbb rendelet, melly Lucsony községének a vele határos M.-Óvár m.város legelőjén történt sértés *) Kedves dolog volt több hazánkfiait is itt szemlélnünk, hihető, azon czéllal feljötteket, hogy a még kevésbbé tört utón haladva, ismereteket szerezve, egykor szerencsétlen társainknak segédül lehessenek addig is , míg az ország komolyabban gondoskodandik örülteinkrőlV.