Budapesti Hiradó, 1847. január-június (517-617. szám)
1847-02-14 / 542. szám
A jelen nyomasztó szükség lehető enyhítése tekintetéből, a PESTI NŐEGYLET e farsang utolsó napján , kedden , i. e. február 16 án álarczos bált rendezend gyámoltyai javéra, mi által Pest nemeskeblű közönségének — melly a szűkesködők iránti rokonszenvét jelen ínségben valóban kitűnő buzgalommal tanúsító — uj alkalom adatik , éhező felebarátait tettleges hozzájárulással gyámolithatni. A czél maga magát ajánlja,’s azon emberbarátok, kik már is ezreket tettek le az emberiség oltárára , el nem fogják vonni személyes részvétöket ama tánczvigalomtól, mellynek jövedelme a kenyértelenségre jutottaknak táplálékot, a hajlék nélkülieknek nyugvóhelyet adand. Beléptijegyek 1 páljával jövő hétfőtől kezdve az egyleti másodelnöknő Derra-Zetthy Irma aszszonynál, ugyszinte Guggenberger Lipót pénztárnoknál is a váczi utczában , a bál estvéjén pedig a redoute épületében a pénztárnál lent a tánczteremekbe vezető előcsarnokban kaphatók lesznek. — Károly Lajos, a pesti nőegylet titoknoka. Kr.l. tiPést.siillési. XXVI. orsz. ülés jan. 28. CA tanácskozás folyt.) Szól végre a magos gróf ur a Magyar- és Székelyföld természete közt jogi tekintetben létező különbségről. A székely földbirtok jelenleg kétféle természetű, némellyekben t. i. jusregium van és másban nincs. E különbség 1562 ben innen vette eredetét, midőn János Zsigmond notáztatván az egész nemzetet, birtokait elvette , ’s úgy tekintvén mint magyar földet, másoknak adományozta. Később Báthory Zsigmond alatt kegyelmet nyertek a székelyek, de birtokaikat mind vissza nem kaphatták, mert egy része el volt adományozva. Egyébiránt voltak székelyek, kik talán, hogy ez által nagyobb aristocratákká legyenek, tulajdon magok vittek be jus regiumot székely birtokaikba. És itt már tökéletesen az a természete a földnek, mi a vármegyében. De azért megmaradt a Székelyföldnek egy része eredeti épségében, t.i. mint valóságos allodium, melly adó alapja soha sem volt. Az előadottak szerint e két eszme : adó és colonicatura olly szoros öszveköttetésben van, hogy egyiket a másik nélkül képzelni nem lehet. Ha áll tehát, hogy a székelyek adót nem fizettek, áll az is, hogy köztök nincs colonicatura. Az országgyűlések mindig allodiumnak tekintették a Székelyföldet, 1750 ben az iratik a székelyekről, hogy ha bár vannak is köztök jobbágyok, de mind allodiaturát bírnak. A Leop. Dipl. 10. pontja tisztán rendeli, hogy „siculi genus hominum bellicosissimum ab omni tributo sunt exempti.“ ’S emlékezhetnek a kk és rik milly nehezékre esett, midőn az említett oklevél 1837 ben megerősítve lejővén, kimaradt volt belőle e három szó: „ab omni tributo.“ Pedig ez csak történet műve volt; és ím most szándékosan akarják kimondani, hogy Székelyföldön van colonicatura , van adó alatti föld. Hányszor ígérték a kk és rik nagylelkűen a székelyeknek, hogy leveszik róluk az adót, és ime nem hogy beváltanak szavukat, sőt új teherrel kívánják nyomni: méltóztassanak régi alkotmányuknak legalább ez egy árnyékát pártolni. A kor szelleme hatalmasan követeli, hogy ki kell irtani a feudalizmust, hogy minden föld szabad legyen; ez czélja az urbérnek ’s ezt követendő örökváltságnak. És most olly terhet kívánnak, úgymond, a Székelyföldre tenni, mellyet a miénkről elhárítni szándékunk. Midőn azonban szóló a Székelyföldön nem látja helyét az urbérnek, ezzel teljességgel nem akarja azt mondani, hogy amennyiben ott is vannak zsellérek, és történhetnek földesúri visszaélések, ezeknek korlátozására intézkedés ne történjék. Véleménye röviden imez : ne határozzanak a kk és rrk Székelyföldre nézve egész, fél vagy negyed telkeket, hanem csupán azt állítsák meg, hogy ha egy székely 10—20 köböl férőjü földet másnak akarja adni használatra, mi a szolgálat maximuma, mit érte követelhet? — Marosszékek. A régen nagy, de később elesett Romának volt egy szép szokása, mellyre, ha visszagondol a jelenkor fia, lehetlen, hogy keble fel ne hevüljön, ’s e szokás abban állott, hogy midőn a nép sorsáról kellett határozni, kiállott a praeco ’s ezt kiáltotta: „venite manibus puris et pectore puro“ (jöjjetek tiszta kezekkel és tiszta kebellel.) Ha alkalmazhatók az idézett szavak a kk és rikre, mint az erdélyi törvényhozás személyesítőire, bizonyára alig van tárgy, melly iránti tanácskozás előtt helyesebben el lehetne mondani: jöjjetek tiszta kezekkel és tiszta kebellel, mint a fenforgó székelyügy. Itt állunk, úgymond, a haza oltára előtt; az istenség, mellynek áldozunk, három személyből áll: igazság, alkotmány és közjó; ez az igazi politikai szentháromság. Midőn az oltár előtt áll szóló, e szavait hallja az istenségnek: azért jöttél ide fiam, hogy áldozzál tiszta kezekkel és tiszta kebellel. Az ész azt mondja, nem kell ide sok bűvósdi, a korszellem tetteket kíván, azért csak rajta fiaim, vessétek össze vállaitokat ’s közös erővel, mint hypomocikon emeljétek a közjót. Ámde előáll az alkotmány ’s igy szól: lassan fiam, ne hirtelenkedjél; mert két millióból álló erkölcsi személy teremtésére sok idő és nevelés szükséges ; az igazságnak és észnek pedig azt mondja : ne czivakodjatok, mert az ország képviselői tiszteletben tartanak titeket, csak időt és körülményt várnak, hogy tettekben mutathassák ki jó szándékukat. Szóló elfogadja ez ősanya bölcs tanácsát, ’s ennek szelleméből kiindulva azt állítja, hogy sem históriai, sem politikai, sem jogi szempontból urbéra székelyföldre nem alkalmazható. Azt kérdik erre a vármegyei magyarok : hiszen ti székelyek is ép olly primae occupations jognál fogva bírjátok földeteket mint mi, miért hát a megkülönböztetés? A székely azt feleli: nem. Mikor ugyanis a magyarok Pannóniába bejöttek, Ungvárt elfoglalták, a tótokat hűbéreseikké tették, a földnek egy részét a közállománynak adták, többit egymás közt felosztották, négy osztályt állítottak fel, u. m. Szent István jobbágyai, várjobbágyok , udvarnikusok és rabszolgák osztályait. Ekkor még mindnyájan részesültek a közterhekből. De lassan kint egyegy hatalmasabb egyén felülemelkedvén a tömegen, oligarchák fejlődtek közötték, miilyen volt Trenchini Máté, ki Robert Károly alatt a király ellen is hadakozott. Az oligarchák illyetén felemelkedése önként következtette a rabszolgák szaporodását, kiknek száma csakhamar annyira ment, hogy az igazgatás kénytelennek érezte magát, ezeknek sorsa felől is rendelkezni. 1360 ban már látszanak nyomai az úrbérnek, a midőn meghatároztatott, hogy miből álljon a jobbágyok mind szolgálat-, mind termékekben tartozása. 1514-ben már azt mondja ki a törvény, hogy a jobbágy hetenkint egy napnál többet szolgálni nem köteles. D. e. M. Theresia alatt, mint tudva van, ismét történt úrbéri intézkedés, ügy, de mindez a magyar földre nézve történt, egészen mások lévén a székelyföldi viszonyok. A székely nem volt hóditó, hanem mint vert, üldözött nép vonta be magát e hon rengeteibe, ott köztársaságot alapított, melly egy főnök Rabonbán alatt állott ugyan, de azért mégis respublica volt. A székely tehát nem hódított földet birt, de másfelől valamint ezt, úgy jogait sem nyerte a magyar királyoktól, mert ő régibb a trónnál. Igaz, hogy vannak székelyföldön is zsellérek vagy jobban mondva haszonbérlők, de ezek primipilaris és pixidarialis telkeken laknak ’s úgy lettek, mint már itt többen, jelesen gr. K. J. alaposan, felfejtették. Ez a dolog történeti állása. A mi jogi állását illeti: a székelyek azon feltét alatt léptek szövetségbe a magyarokkal, hogy eredeti szabadságukban meghagyassanak. Ezt tanúsítja a h. k. III. r. 4. czime, valamint a Leop. Dipl. is. És a törvények megtartására fejedelmet és nemzetet eskü kötelez; eskü, melly előtt minden hatalomnak meg kell hajolni, melly az isten szava, melly ha nem áll, megszakadnak a társasélet minden kötelékei, az ember feleségét, gyermekeit is eltaszithatja magától. A székely ép olly joggal bírja három vékás földét, mint a vármegyei nemes nagy terjedelmű tábláit; kéri tehát a megyei birtokos urakat, hogy valamig ők közteher nélkül bírják majorság-földeiket, méltóztassanak a székelyeket is megtartani e kiváltságukban. Szóló szerint, urbér és adó olly rokonságban állnak egymással, mint jég és víz, és igy ha urbér vitetik be a székelyföldre, a székely nemzet még reményétől is meg lesz fosztva, hogy törvénytelen terheitől valaha meneküljön, mert a rajta most törvényen kívül fekvő adót az urbér törvényesitné. Ismét kéri a kk és riket, ne taszítsanak el maguktól 400 ezer székelyt, ezt kívánja a politica ratio is, mert senki sem állhat jót, mik lehetnek következései a végelkeseredésnek. (Folytatjuk.) Rövid hölé?. A XXIX. orsz. ülésben februjén is még mindig az urbériség kérdése felett folyt a tanácskozás. Semmi végzés. — A XXXIk ülésben febr. 3án, miután még igen szólovak, elnök önmaga röviden felölelve az e tárgy feletti tanácskozás folytán kifejtett véleményeket, a kérdéseket következő renddel vélte kitüzendöknek : 1) Az 1819beli öszveirást kívánják-e a kiészik urbériség alapjául felvenni, vagy a status quo-t? Ha a többség az öszveirás mellett nyilatkoznék , akkor kitűzi 2) Rectificatióval kívánják az öszveirást alkalmazni, vagy a nélkül? Ha pedig netalán a status quo válnék határozattá , akkor kitűzi 3) 43 vagy 47beli status quo ? E kitűzés felett némi vita támadt, többen nyilvánítván , miszerint az első kérdésre sem állítólag sem tagadólag nem felelhetnek, miután volt ollyan szónok, ki sem a 19beli öszveírást, sem a jelenlegi status quo-t nem pártolhatja, hanem az 1820beli status quo-t; volt másfelől olly vélemény , melly szerint bizonyos értelemben a 20beli öszveírás combinálandó a status quo-val, tehát egyiket sem lehetne általánosan elvetni. Ez ellenvetések részint azon megnyugtatásnál fogva, miszerint az első kérdésnél felmerült aggodalmak a következő kérdések eldöntése alkalmával teljesen megszűnnek , eleven enyésztetve , elnök önmaga következőleg folytatta kijelentését : „A kk és rrk mindnyájan megegyeztek abban , hogy mindazon föld, a mi allodium, valamint szintén az is, a mi a kk. I. r. 40 czime, Appr. Hr. 2. ez. értelmében vagy pedig úrbéri perben keletkezett ítélet következtében ment a földesúr kezére, urbériség nem lehet. Ami a székely kérdést illeti, a többség véleményét abban látja öszpontosulva, hogy az úrbérnek Székelyföldön is helye van , úgy mindazáltal, hogy a primori allodialura, továbbá primipilaris és pixidarialis állomány urbériség nem lehet. Azt hogy a székelyföldi urbériség adó alapjául ne szolgáljon , nem tartja szükségesnek határozatilag kimondani, miután a kk és rik különben is előre kimondották , hogy nem csak székely, hanem magyarföldi urbériség sem lehet adó alapja.“ Ekkor Háromszék e. követe kéri elnök önmagát, méltóztassék e kérdést tűznl ki : van-e Székelyföldön urbériség vagy nincs? Elnök: Minthogy az érd.követ urnak az elnöki enunciatió ellen volt kifogása, kéri a ki és riket, hogy azok, kik enunciatióján megnyugodtak álljanak fel. (Nagy többség feláll). És most kezdődött a vitatkozásnak egy zajos stádiuma. A székelyügy pártolói közöl sokan kijelenték , miszerint értetlenség, csalódássat. következtében nyilatkoztak az enunciatió mellett ; aggodalmukat az által állítván megszüntethetőnek, ha a „primori, primipilaris és pixidarialis“ megkülönböztetés helyett csak ezen általános kifejezés létetik : ,,siculica haereditas.“ Elnök önmaga a tárgyat befejezettnek nyilvánítván, e feletti vitának, úgymond , csak akkor lehet helye , ha netalán a jegyzőkönyv nem a kimondott határozat értelmében lenne szerkesztve , egyébiránt óvást, ellenvéleményt mindenki jelenthet. Azonban a vita folyvást hevesebb jön, míg nem végre elnök őnmaga, miután többször kifejtette, miképen érti előbbi kijelentését, ’s mind annyiszor felszólította a kk és rrket, hogy az időt illyetén vitákkal ne töltsék, következőleg szólott: ,,Kivánják-e a kk és rrk, hogy a Székelységen az úrbéres kezeken levő úrbéri földek, mellyekről nem lehetne bebizonyitni, hogy székely allodiumok volnának, úrbér tárgyai legyenek?“ A kik ezt kívánják, álljanak fel. (Nagy többség feláll.) Ezután a fentebb egy számmal felölt kérdést tűzte ki önmaga :,Az 1819beli conscriptiót kivánják-e urbériség alapjául vagy a statusquo-t ? Nagy többség: Conscriptio. Más kérdés Rectificatióval kivánják-e , vagy a nélkül? „Határozat: Rectificatióval. Utolsó kérdés lett volna , hogy a rectifieatió mellyik statusquo-hoz képest történjék. Azonban többek kivánatára önmllga e kérdést előleges tanácskozásra utasította. Ülés végén felolvasta őnmlga az udv. kanczellár ő excra üdvözlésére menendő küldöttség névsorát. (Az ülés vége vadfelkor.) (Érd. Híradó.) KÜLFÖLD. NAGYBRITANNIA. A parlamentházak tanácskozásai bezárólag febr. léig előkészületiek ’s tehát közérdek nélkül szükölködők valának. O’Connell e napon jelent meg először az alsóházban és a whigek oldalán foglalt helyet; egy levelező annyira elaggodtnak mondja lenni, hogy földi pályája nagy léptekkel közeledik vége felé. Míg a kormány Izlandot illető javaslatai az országgyűlésen köztetszéssel fogadtattak, ezzel a sajtóban épen nem dicsekedhetnek. A Times határozottan ellene van az egész tervnek, és azt mondja, legjobb lenne, Izland részére évenként 10 millió fontot róni le a budgetre, miszerint a cellák gentleman életet élhessenek, nem is tekintve, nyárspolgári, teherhordói vagy utczaseprői sorsban sanyarognak-e a szászok. Nevezetes, hogy a tervvel a M. Chronicle (Palmerston) sincs megelégedve, és Izland utonszületésére nézve attól sikert nem remél. A terv foganatosításának költségei (mellyeket a kormány a jövedelemadó felemelése által látszik fedni akarni) megszámíthatlanok, két millió lévén a táplálandó ember. Továbbá a kényszerítő kisajátítást roszalja e lap, mellyet erőszakos kobozásnak nevez, és a szegényházi felügyelőkre ruházott hatalmat. Egy szóval, mond, e terv mellett csak az ir földesurak nyernek. — Különös a whig kormány védelmére e tárgyban a tory Standard kér, és azt mutogatja, hogy Russell lord bölcs rendszabályai nemcsak Izlandnak, hanem Angliának is nagy hasznára lesznek. FRANCZIAORSZÁG. A követkamarában febr. 1. a válaszfelirat általános tárgyalásánál Roger, Desmousseaux de Givre és Garnier Pages a három „hatalmasság merénye“ ellen expectorálták magukat ,s azt fejtegették, hogy Francziaországnak magát a csapás ellen szabadelvű kül és belpolitika által kell fednie. Garnier Pages rászalta a módot, miképen él a kormány Spanyolországban a franczia befolyással, jelesen hogy Krisztina királynét, kit a nemzet számkivetett, Madridba visszaküldötte, egy nyomora házi csel miatt e herczegasszony valamint Gonzales Bravo és Narvaez véres visszahatásaihoz vállat vetett, Spanyolországot egy párt kezébe játszotta, a két nemzet közti rokonszenvet szétszaggatta a sat. Ellenben D. de Givre a spanyol házasságokról tanácsosabbnak tartotta a hallgatást, miután a bevégzett tényen változtatni úgy sem lehet és az Angliávali egyenesség helyreállása kívánatos lenne. Krakót illetőleg pedig körülbelül e képen hallatta magát: „A török birodalom épsége nincs megírva a bécsi kötésekben, most azonban a körülmények szerint alkalmazandó biztosítékot nyert. A török birodalom épsége együtt jár az ausztriai birodalom épségével. Jegyezzétek meg, ha Oroszország Ausztria engedelmével, vagy viszont, vagy mind a két hatalom előleges alku szerint valamelly dunai tartományra teszi kezét, kezünknél lesz Olaszország, nem a meghódított, hanem a megszabadított Olaszország, mint záloga a török birodalom épségének, mellyért annyi áldozatot tettünk ’s annyi esküvel kezeskedénk. Ekép a világbéke veszélyeztetve van egyrészt Krakó bekeblezésének közvetlen következései, ’s lehet másrészt veszélyeztetve kétféle váratlan események, u. m. a srakóihoz hasonló bekeblezések által és szabadságok, nemzetiségek ’s függetlenségek megsértése vagy pedig ollyatén váratlan esemény által, mint a belga forradalom vala. Hitem szerint Francziaországnak akár a béke akár a háború hasznos leend. Mi a háborút illeti, ez csak kihívás vagy az ország becsületének megsértése után támadhatna , tehát nem viseltetnék világijesztő forradalom, nem is világhóditás , hanem alkotmányos törvényink, egyenlő szabadság, nemzeti és emberi jogok nevében. Illy zászló alatt mutatkoznának hadaink a külföldön, ’s azokat nemcsak a hazafiuság hatalma, melly 1792 ben Francziaország egész népességét zászlói alá hízta, hanem a császári nagy seregek emléke és fegyelme is fogná lelkesitni. Hiszitek-e, hogy igy lévén, akár megtámadás akár védelem esetére tartanunk kellene seregeiktől ez északi hatalmaknak, mellyek mintegy kívül állnak a művelt nemzetek törvényein? És a béke idején egy hatalom küzd mellettünk, a jog erkölcsi hatalma. Nézzétek Poroszországot. Ott a kormány és egy bizonyos (rajnai) tartomány közt egy kis villongás van. A tartomány megtartani akarja a franczia törvénykönyvet, mellyet tőle a kormány elvenni akar. Van ott még egy másik villongás is a kormány és az egész ország közt. Az ország alkotmányt kíván, a kormány jobbnak véli a halogatást. Pedig, uraim, az alkotmány, a törvény, az Francziaország. Mi e dolgok szövetségesei vagyunk, ’s e dolgok a mi szövetségeseink*). — Nem lévén több szónok az átalános vitára feljegyezve, az elnök a felirat első két szakaszát felolvasván az elsőhöz semmi észrevétel nem létetett, a másodikhoz, melly ekép hangzik : „Felséged viszonyai minden külső hatalmasságokhoz erős reményt nyujtuak felségednek, hogy a világbéke fentartatni fog. Mi ennek felségeddel együtt örvendünk.“ Bill a 11 szólott’s a kormány külpolitikáját hoszabb beszédben helyeselvén Thiers-reli meghasonlásáról nyílt vallomást tett. — Bureaux de Puzy nem hiszi ugyan, hogy az Angliávali feszült viszonynak háboru lesz vége, de midőn maga körül tekint és azt látja, hogy a többi hatalmasságok Francziaországot gúnyoló demonstratiókat mernek tenni és a széttépett szerződéseket szeme közé dobják. *) Ezt conservativ tag mondja , de bizonyosan a jacobinusoknak is ínyére. Az Ausztria elleni hetvenkedés annál képtelenebb, miután e hatalom nem ma született gyermek, hanem régi idők óta őrködik a legönzetlenebb részvéttel a török birodalom egysége felett, és annak ellenségeit a maga ellenségeinek tekinti. És azon pillanatban, midőn azzal fenyegetőznek, hogy Olaszországot és a rajnai tartományt fellázilandják, a jog mezején vélnek állni, másokat pedig kizárnak e mezőről. Legjobb a dologban, hogy a nemzetek még nehezen feledhették el, hányszor csalták őket már meg a francziák, és nem hallgatnak szirénhangjaikra. (Alig. Ig.) Utó