Budapesti Hiradó, 1847. január-június (517-617. szám)

1847-02-25 / 548. szám

128 Sorsot hozzunk tehát egyaránt a nemnemesekkel? Amint tetszik! Gr. Széchenyi István fiaival már erre is ajánlkozott! De minek ez? A kunok és jászok, sőt azon városok, hol a magyar vér harczias eredetiségben még fen van , kitűzik a zászlókat, ’s több áll be, mint kell. És a büszke magyar nemesség nem felelne meg illy esetben önkint kötelességé­nek? Ha kül-ellenség támadja meg a birodalmat, ha ha­zánkat veszély fenyegeti ’s ha a király hű magyarjait zászlói­hoz szólítja, — akkor tűzzétek ki a megyei zászlókat, ’s lát­ni fogjátok, nemes ifjaink megértik a haza szent szavát,hi­szek istenben, nem fajultunk még annyira el apáink vérétől, hogy ne csapjanak fel, még­­ az irányczikkeket k­ó­vén progressisták is! 7. UJ ÉVI MERENGÉS. (Vége.) Mondatott. ..A papok nem számolhatnak elnökségre az egyházi gyűlésekben , mert hiányos műveltségük ’s csekély tudományosságuk.“ Ez nagy vád. De erre is felelhetni, még pedig igy: Valamint nem minden világi ur bölcs Socrates, úgy nem minden pap Davus. — A mi némelly világiak mű­veltségét illeti, ezt láttuk a múlt tiszai kerületi gyűlésen. Ott álltak ők egy megőszült, jámbor, emberséges aggastyán át­­ellenében, kinek legnagyobb hibája az, hogy anyanyelvét igen szereti, —’s kinél ezen szeretet olly tényt szült, melly igenis bár ne született volna, mert ez volt a papok ’s világi­ak közti súrlódásoknak legfőbb forrása — , ott álltak ők, ’s mi valóban bámultunk az illy műveltség felett; bámultak leg­inkább az ott levő néhány katholikusok, kiknek eddig illy egyházi gyűlésről ’s illy templomi jelenetekről fogalmuk sem volt! — Ha pedig a világiak ’s egyháziak tudományosságát mérni akarjuk, akkor itt, az egyházi téren, leginkább a hittan ágazataira kell tekintenünk. Mert hiszen ezen tudo­mányosságon alapszik leginkább az egyházi élet „to be or not to be“je. Igaz ugyan, hogy az egyház orvosának más tudományokra is van szüksége , mert hiszen a vallás az em­beri élet minden viszonyaira hatékony (és azért van a pro­testáns egyházi gyűlésekben mindennemű egyénnek helye­­s szava, hogy kiki szóljon ahoz, a­mihez tud); de a hittani tudományosság itt a f­ő d­o­l­o­g , mert vallási eszmék körül forog leginkább az egyházi gyűlés tanácskozása; legalább a körül kellene túlnyomólag forognia (mi módon lehetne pél­dául a vallásosságot ’s vele az erkölcsiséget nagyobb fokra emelni’sat.). De gyűléseink eltértek ezen czéljoktól, ’s egy idő óta a tanácskozás majdnem egyedüli tárgya a nemzetiség eszméje. Ez ugyan szent eszme, de koránsem lehet egy egy­házi gyűlés alphája és ómegája.— Hogy már a hittan ágaza­taiban jártasbak volnának a világiak, az lehessen. Egyébiránt csak egy jámbor, vallásos, lelkesült egyén, kinek elméjé­ben a kereszténység eszméje általában ’* a protestanti­­smnné különösen felviradt, 's ki mindkettőnek czélját felfogta ’s érti, az a valódi bölcs Izraelben. Mondatott: „A papok azért nem számolhatnak túlnyo­­móságra az egyházi téren, mert Urunk azt mondta: „az én országom nem e világból való."­ „Es kommt alles auf eine richtige Exegese an!“ „Dass sie sollten gelehrter sein in Gottes Wort, das wir lehren und predigen, das ist unmög­lich!“ Ezen felebbi szavai által az Üdvözítő nem azt akarta mondani, hogy e tulajdon egyházában mi sem akar lenni,­­ hogy tanítványai is egy alárendelt helyzettel legyenek megelégedve. De ezen „ország“ a szó valódi értelmében ve­endő. Pilatus kérdésére t. i.: „király vagy-e te ?“ (a zsidók politikus királya t. i.) Krisztus azt felelé: ,,nem; az én or­szágom nem e világból való.“ Ezen értelemben az ország csakugyan nem volt az övé; ezen értelemben nem mienk , a papoké, de ezen értelemben a felügyelőké sem. Mondatott: „A papok azért nem lehetnek elnökök, mert ez hierarchiával fenyeget.“ „Das also ist des Pudels Kern! -----Der Casus macht mich lachen.“ — Hierarchia és egy magyarhoni protestáns pap! Difficile est satyram non scri­­bere! Olvastam valahol egy szilárd főesperes hivatalbeli iro­mányaiban : „Hierarchia non consistit in sola praepoten­­tia Cleri circa res Ecclesiae, quae per naturam rei ipsi competit­ eo minus consistit in justo conatu, adflictores suos de collo deficiendi, — verum hierarchia est: Cleri in rebus Ecclesiae exclu­si­va potesias, lege confirmata, cum status constitutione intime conjuncta, opibus et possesioni­­bus potenter suffussa, juribus in res civiles etiam adaucta et auctoritate­­errae principis protecta.“ Ez jó határozvány. Ilyen hierarchia a magyar protestáns egyház­ban! Valahányszor én ezen szót egy világi úr szájából hal­lottam , mindannyiszor úgy látszott, mintha bizonyos neme a mosolygásnak ülne pajkos ajkain , ’s akkor nekem azon szó úgy hangzott mint gúny. Valóban mindazok, kik ezen szót olly gyakran használják, hasonlók azon középkori igé­­zőkhez, kik azon rémeket, mellyeket előidéztek, magok sem hitték. — Nem úgy tehát, tisztelt urak! Ha ti az egyház javát ’s a vallásosságot előmozdítani akarjátok (a min kételkednünk nem szabad), akkor nem a papok elnyomásán kell dolgoz­notok; mert hiszen az egyház javát ’s vallásosságot csak ezek által terjeszthetitek; de inkább segítsetek sorsukon ’s adjatok nekik minél tágabb hatáskört ’s minél több jogo­kat. Mert, ha most, mindamellett hogy eddig a pap még v­al­­­ami, ha nem is sok volt egyházában ; mindamellett, hogy az őskor hívei bizonyos pietással viseltettek iránta, mégis kevés kitűnő lelki tehetségekkel ellátott egyén szenteli életét ’s erejét ezen keserves sorsú hivatalnak, akkor, ha ti ezen hivatalt még nyomasztóbbá teszitek ’s a papot azon csekély jogaitól is megfosztjátok, mellyekkel eddig egyházában birt, ezeknek száma bizonyosan még kisebb leend. Valóban, ha most, mint mondjátok, hiányos műveltségünk ’s tudományos­ságunk, akkor bizonyosan még hiányosabb leend, ’s végre csak herékből fog állani rendünk. Keserves sorsú hivatalno­kok soha sem voltak jó hivatalnokok, mert olly hivatalokra kitűnő férfiak erejöket nem szánják ! Csalatkozik, igen csa­latkozik az, ki azt hiszi, hogy ő a papok elleni harcz által ’s azoknak elnyomásával az egyház javát előmozditandja ’s „re­form­a­tori" hivatásának megfelelend. Minden emberi társaság csak akkor állhat fen hosszú időkre, csak akkor van sziklára építve, ha benne hason­­nemü, érdekelt egyének állnak legelői, ’s ha ezeknek kezeikre van bízva az igazgatás. Hol különnemü elemek tul­nyomólag hatnak, hol a kormány nem érdekelt személyek kezeiben van, ott előbb-utóbb a ház romlásnak fog indulni. Ez örök igazság! — A pap az egyházban hasonnemű érde­­­kelt személy; ő jelen van mindig azon helyen, melly az egy­házbelieket összekapcsolja ’s úgy szólva egy testté olvasztja a templomban; körülötte forog az egész vallási élet; ő lát­ható képviselője a vallási eszméknek, ’s igy természetes, hogy ő ott, hol illy túlnyomólag működik, egyszermind elöl­járó és elnök is — ha arra méltó. ’S méltó arra, mihelyt az egyház a meghívó, levél által benne helyezett abeli bizodal­mát tettleg kimondja. A melly egyház abban nem bízik, kit megválasztani szándékozik , ’s őt az elnökségre méltónak nem tartja , azt ne válaszsza meg. Ha utóbb méltatlanná vá­lik , mozdultassék el. De míg ő pap , addig elnök is legyen egyházában, mert különben sikerrel nem láthatja el az Úr szőlőjét.­­ Ha a felügyelők mindnyájan a vallási élet mezején hasonnemű, érdekelt személyek volnának, azaz : ha őseik lelke szállongna felettök, és régi protestáns lelkesedést cse­pegtetne beléjök; ha ők tettleg megmutatnák, hogy az egy­­ház java, ezen ősanyjuk java igazán fekszik sziveiken , hogy ők iránta nevelési fáradságáért háladatosak, akkor mi egye­düli elnökségüket ellűrnék, szívesen eltürnék, szívesen vol­nánk csak homokhordók a boldogság templomának építésé­nél ; de miután ezt a többségről épen nem állíthatni, sőt mi­után a közönyösség sokaknál közöttük kézzelfogható (van­nak fényes kivételek,és ezek nem mondhatják, hogy mi va­laha elnökségeket irigyeltük volna) , akkor bizony ők kény­telenek lesznek nekünk megbocsátni, ha mi így okoskodunk: kinek a vallásra és a templomra nincs szüksége, az bizony a vallásnak és a templomnak sem kell, legkevésbé pedig felügyelőnek! Tudom, azt fogják mondani ezen urak: „hi­­­szen mi csak mennénk abba a templomba, ha ti jobban pré­dikálnátok , hanem beszédeitek borzasztó unalmasak.“ Igaz, mi papok sokszor roszul prédikálunk; ám legyetek szemesek papválasztásokkor, vezéreljen benneteket mellettek a szent lélek, a jó akarat szülője. írtam Tiszánünnen, 1847dik évi jan. 4 — Még egy tiszai pap. Megyék HONTROL. Febr. 13ikai rendkívüli közgyűlésünk meg­tartására azon közös nemzeti fájdalom kijelentése hitt öszve, melly az öszves hazát nagy nádorunk elhunytával átvillanyozá. — Elnök első alispán b. M. L. mindenek előtt ama szivteljes óhajtással üdvözlé a rrkel, vajha a múlt évben fejlődésnek indult közügy-boldogitó szeretet és vonzalom malasztit a jelen év folyama alatt szilárd és tartós béke-alapon hono­­sulva ’s érlelve szemlélhessük , ’s bár mennyire üdvhozó a megye azon általános szelleme, mellyel a közjót érdeklő ügyeket — valahára pártkülönbség nélkül — hőn karolja fel; mégis lelkében vérzik, midőn jelenleg a rikkel olly nemzeti Halott ravatalánál kell találkoznia, kinek Magy­ar­­hon mind viharos mind újjászületési korszakában független nemzeti jólét és alkotmányos életünk­ legszentebb eszményei voltak. — Bús kebel mély bánatához illő röviden ’s azon élénk hatással ecsetelé a nagy veszteséget elnök alispán, melly ekorig teremünkben minden egyes bármi tárgyú szó­noklatát varázs-szerüen követni szokta. Ezekután gyász­misére felkérvén a riket, valláskülönbség nélkül áhítattal jelenőnk meg a főtiszt. Tóth Imre, eszterg. kanonok által bemutatott isteni tiszteleten. — A gyűlés helyére visszatér­vén , miután elnök alispán a tanácskozás czélját kitűző, K. A. tb. emelt szót, a gyászteljes csend, melly beállott, mint tiszta kifolyása a mély fájdalomnak, eléggé tanusitá, hogy egy hon boldogságával öszveforrt élet sírjához vezetett arcz tükrében legtisztábban látni az érzelmeket; valóban igen sajnos, hogy e szónok , kinek különben hatályos előadásá­val érzelmeket költeni, a feléledt kedélyeket egyensúlyban tartva lelkesilni annyiszor sikerült; — mondom sajnos, hogy gyengült egészsége miatt e tartalomdus beszédének kül nyomatékul nem adhatott. — Felolvastatván Mosony, Sze­­pes, és sz. kir. Buda városa ismeretes tartalmú körleveleik, szükséges tudomásul vétettek , mert Hontmegye saját érzel­meit követni kívánván, megkérendi ő felségét, hogy a haza köz örömére helyettesített István főherczeg nádorrá választa­tását jövő országgyűlésen a szokott garantiák megtartásával sikerülve, az elhunyt atya magas szellemét minden magyar által szeretett fiában hazánknak visszaadni kegyesen méltóz­­tassék, ez érdemben követeinket határozott utasítással ellá­tandók. — Lehessen figyelmetlenül mellőzni azon vélemé­nyeket, mellyek a József-emlék felállítását érdeklő Temes­­megye és Pest városi hozzánk érkezett aláírási ívek körül szőnyegre kerültek. A temesit az ellenzék — azon okból, mert u. m.a minimum és maximum által korlátoztatik az alá­író szabadsága — félrevettetni ’s az általánosságú Pest vá­rosit kiváná elfogadtatni, sőt találkozott egy opponens tb., ki a majd megérkezendő Pestmegye ívét javaslá bevárandó­­nak. — Furcsa haladás! Jól visszaemlékezhetünk, miszerint a megyeház építésére kellő költség megszerzésekor is azt felelték azon urak: „hogy ők bizony nem fizetnek, várakoz­zunk, mig a megye némelly igény­pereit befejezi, pedig beh jó lenne jelenleg a szükölködők által dolgoztatni.“ — Nekem a pestmegyei ívre vonatkozó eszmelánczolat utján igen tréfásnak tűnik fel azon rendkívüli előszeretet, mellyet az ellenzék némelly gyártmányok iránt viseltetik. — Meg­vallom, magam is védegyleti tag vagyok, ifjú lelkesedéssel írtam alá ’s most megtartom higgadt nyugalommal, ’s én is, mások is — szükségünk lévén valamelly kelmére­­ az első czél­­szerűt veszszük igénybe , de aféle csökönyös várakozó elő-­­ szeretettel viseltetni soha egy gyár iránt sem fogunk; — és míg a védegyletiek politikai gyáriparunk egén feltűnő min­den egyes czikket kiállítási localitásától és nem tartalmi be­csétől mérlegeznek, addig hasztalanul mondogatják, hogy megértették List F­­­ket. Már az emlék­emelésre vélekedé­sem szerint épen a temesi czélszerű,az ügyet köznemzeti szempontból tekintve; — mert az 50 kvnyi maximum elve szerint a közép­sőt a szegényebb osztály is elősegitheti a czélt, melly annál dicsőbb, annál nagybbszerü , minél szá­mosabbak befolyása által éretik utol, annál nemzetibb, mi­nél inkább terjed a nép életébe; mert tudjuk , hogy a nép érzelmei tartósabb, hoszabb szerződést nyernek az emésztő időtől’s mint némelly vagyonosb casta által felállított műalkot­­mány. Egyébiránt mi, hogy a vitatkozás véget érjen, ré­szünkről mindkét aláírási ívet örömmel elfogadtuk, é s külö­nösen a temesinek járásonkinti, a pestvárosinak alispáni hi­­­vatal utján leendő köröztetése határoztatott. Martius 1 jén közgyűlést tartunk ,s akkor ismét szerencsés leend a tisztelt olvasóval találkozni H é b e c­z­y. BUDAPESTI HIRHARANG. Múlt vasárnap tizenegy óra tájban nagy látás-futás támadt városunk utczáin, még a tem­plomok is nagy részben kiürültek, ’s minden a Duna felé iromlott, honnan sűrű taraczkdörgések hangzottak, mert ekkor jégpánczélát ölté le ordas tagjairól a szőke Duna, mint némelly magasztos­ szellemű költők mondanák, vagyis a Duna jege — mint mi mondjuk — elindult, ha nem is szép énekszóval, de legalább taraczkrobaj és a szeretetre méltó kézműves inasok vasárnapi rózsás szeszélyének kedélyes, egyszersmind tulipános kurjantásai közt; elindulása után pe­dig, melly az alacson vízállásnál fogva egészen váratlan vala, olly gyorsan és megállapodás nélkül haladott tova tel­jes huszonnégy óráig, mintha nem is hazai vízből fagyott volna jéggé Magyarországban, melly váratlan és rendkívüli tüneményt csak azon körülmény magyarázza meg és teszi megfoghatóvá, hogy a külföldi jég tolá és sodrá magával a mienket. A partokon ezrenkint csoportozott a nép, a vasár­nap is épen kedvezvén ezen ingyen látványnak. Ezzel vége jön a mulatságnak, ’s most uj élvezet várakozik a­ főváros hangyaszorgalmú munkás lakosságára; először is Ó-Budá­ról megindul majd a gőzhajóhad, mellyen olly nagyszerű változások és javítások történtek, hogy méltán lehetend azo­kat reggeltől délig, ’s az ebéd eltakarítása után estig szem­­lélgetni, mert a gőzösök személyzete egyenruhát kapott, hogy ezentúl — előforduló esetekben — minden utas tudhassa, miszerint az illető megelőző szives bánásmódot nem valami himpellértől, hanem valóságos gőzöstiszttől tapasztaló. Miu­tán tehát a nagyérdemű közönség saját élő szemeivel ’s nem kevés csodálkozással ’s egyszersmind hasonló mennyiségű lelki megnyugvással meggyőződik arról, hogy a gőzösök füstje ez évben is arra megy, mellyre a szél fű, világosan intve, hogy mikép lehet a mai világban boldogulni, — más még szellemibb élvezet következik; megjelenik tud­niillik a hajóhidi vámház előtt egy borzas suhancz, és nyitott fanyelű bicskájával a tegnapi lencse vagy bur­gonya szálkáitól tisztítja pihent fogait. Hah, gondolja a szeretetre méltó közönség, itt van már egy ács, kez­dik a hajóhidat berakni! Ezen műtétért ezren lesik reg­geltől estig, habár rég haza ment is már a borzas suhancz; néhány napi várakozás után azonban valódi sima fejű ácso­kat is lát a hullámzó tömeg közelíteni, és más egyéneket, kik a horgonyok lánczait csörömpölve fölemelik és leteszik , fejöket kissé megvakarják, orrukat kifújják, és az ácsokkal tanakosznak, kik egy faragott gerendát a nagy rakásról le­­hengerítnek, ’s aztán ismét helyre emelnek, mivel ott útban lett volna Ezután mindnyájan a csapszékbe mennek, és a közönség közöl sokan nagyban mernének fogadni, hogy illy rendkívüli erélyes készületek mellett a hajóhíd legfölebb há­rom nap alatt elkészülend, és ennek csakugyan igaznak kell lenni, mert még kilenc­ nap múlva is ugyanezen vélemény­ben van a tisztelt közönség. Végre azonban megszakad a mulatság fonala , a gőzösök rendesen járnak, a hajóhíd el­készül , a nagyérdemű közönség tehát jövő évig búcsút vesz Dunánk partjától, és addig elég tárgya van tapasztalásait kedélyes sörözés mellett él- és ismét elbeszélni. —A „Pesti Divatlap" tizenkét javítást ajánl a nemzeti színháznak, mely­­lyek mint jók és kedvező sikert ígérők , bizonyosan mind életbe lépnének, ha belőlük egyszersmind valami kényelem és haszon származnék az illetőkre , kik eddig minden javí­tásnál leginkább csak magukról szoktak gondoskodni, a­mit épen nem g­­icsképen említünk , mert hiszen minden ember­nek maga felé hajlik a keze; egyébiránt majd megláthatja a t. közönség, hány fog az indítványozott tizenkét javítás kö­zöl teljesülni! — A pesti és nemzetiből alakult új „Ellenzéki kör" szállását egyszerűsítő , azaz össze ment lakni a Horváth­­házba, és ezért most egy kis harag van köztök , még pedig leginkább a volt pestiek részéről. Hogy a mézes hetek le­­folyta után minden házasságban történik néha egy kis csata­rázás , az természetes , de az mégis furcsa , hogy illy ha­mar iszonyodnak az uj házasok az együttlakástól, az pedig még inkább nagyobbitja a botrányt, hogy ezen együttlakás épen a fiatal menyecskének, tudniillik a pesti körnek nincs ínyére ; ezt csupán főranguaknál menti a divat, melly sze­rint férj és feleség egészen elkülönzött osztályokban szoktak lakni. Egyéb­iránt a férj megmarad kimondott határzata mel­lett ’s a nőnek engednie kell. — Füredy is vendégszerepezni ment Benza után, most csak utánok kell még küldeni Wol­­fot és Hollósy Cornéliát, hiszen úgy is böjt van, ’s ha már az anyagit nem igen tartja meg a mostani rosz világ, tehát gondoskodjunk legalább egy kis szellemi böjtről. — Tély R. kisasszony föllépése elmaradt, hihetőleg azért, mivel a ta­vasz már közelít, ’s akkor a pacsirták és csalogányok szólal­nak meg, mikkel bajos a versenyzés. — Több rendű tuda­kozásra jelenthetjük, hogy a magyar tudós társasági Név­

Next