Budapesti Hiradó, 1847. január-június (517-617. szám)

1847-03-26 / 565. szám

Vagy párviadallal! Kár, hogy a férj minden kínálás nélkül rögtön ki nem botozta a gyönyörű madarat, ki még azzal sem pirult illy jelenetnél kérkedni, hogy ő kicsoda. — A mi­napi budai tűz által leginkább szegények károsultak, kiknek fölsegélésére M. és leginkább De­­ur rögtön adakozásokat gyüjtvén, a nyomort hatályosan enyhiték, ’s azáltal nyilvá­nos hálára érdemesültek. — Petőfi összes versei már meg­jelentek, ’s Emich könyvárusnál, a szerző igen hiven talált arczképével, diszkiadásban három égő forinton kaphatók.— Nemzeti színházunk igen pompás uj előfüggönyt fog kapni, melly többi közt azon előnynyel is birand, hogy nem fogjuk többé láthatni, mi történik a színfalak közt. Kár, hogy min­den egyéb fogyatkozást is nem bir egyúttal eltakarni e díszes függöny. — Jövő héten több nagy hangverseny fog tartatni, más nyilvános szerencsétlenség nem fenyegeti Budapest la­kosit. — *■) A MAGYAR NEVELÉSI TÁRSULAT f. hó 27-én délután 5 órakor a nemzeti casino kis teremében közgyűlést tartana, m­ellyre a t. ez. tagok ezennel meghivatnak. Pest, mart. 23-án 1847. — Az elnökség rendeletéből Kronperger Antal, titoknok. Aradi hirek, (Takarékpénztár. Gyászmise. Szín­ház.) mart. 8. Alig emlékezünk, hogy intézetek hazánkban néhány év alatt olly sebes gyarapodásnak és elterjedésnek örvendettek volna, mint a takarékpénztárak; ennélfogva, úgy hiszem , minden jóindulatú hazafi kedvesen veendi, ha azok állapotáról értesülhet; az aradi takarékpénztár lassan­­kinti örvendetes előhaladása pedig annál inkább érdekelheti a közönséget, mivel hazánkban ez volt a második, és a pesti után csak három hónappal keletkezett későbben Az 1846-ai kezelés ugyanazon évi dec. 3lén következő számokat muta­tott. Készpénz volt pengőben : 16,036 ft 52 % kr; hypo­­thekában 29,141 ft; váltókban 57,500 ft; hátralévő kama­tokban 14 ft 24 kr; követelésekben 210 ft 8 kr; öszvesen 102,902 ft 24, 4 kr; a takarékpénztár a betevőknek tarto­zott pengőben 79,725 ft 9s/1 krral; a részvényöszlet volt 20,000; előmozdítók díja 60 ft; osztaléki felülmaradvány 24 ft 16 kr; előkamatok 2 ft 7 kr; előzeges beszámitolát (escompt.) 705 ft 7 kr; osztalék 1846ra 2385 ft 45 kr; ösz­vesen 102 902 ft 243/1 kr; a pénztári forgalom 280,926 ft 290 V krra rúgott p. p.ben visszafizettetett 264,867 ft 53 i kr ; a váltóforgalom tőn 246,300 ftot; visszafizettetett 188,800 ft. A részvény-osztalékok 1846ra l19/1­ száztuk­­­ban lőnek megállapítva’s kifizetve. A számadások jóváhagya­tása után némelly megürült hivatalok töltettek be, ’s választ­mányi másodelnökké Tarlót János tanácsnok, választmányi tagokká pedig Maistorovics Ferencz, Ekhardt Ferencz egy­szersmind vizsgáló, Kimmelmann Miklós és Rodler Dániel választattak, könyvivő és előadóvá Markovics Ignácz,másod­­könyvivővé pedig Skontry János neveztetett ki. — Folyó há­zán boldogult I. Ferencz ő felségéért ünnepélyes gyászmise tartatott, mellyen a helybeli hatóságokon kivül mindenrendü ajtatos hivek jelentek meg. — Egy nemrég tartott városta­nácsi és községi ülésen elhatároztatott, hogy jövőre az itteni színház csupán magyar szinésztársaságoknak fog haszon­bérbe adatni. — D. academia bölcs belátására: mondott-e .Viszonzatában­ J. ur csak egy belül is azokból — a Sturismust kivéve — mellyeket észre­vételeim ellen mondani kell? én úgy találom a dolgot, hogy J. sine luce sine cruce beszélt. És ezzel vége lehetne feleletemnek; minthogy pedig jellememhez is nyúlt, kénytelen vagyok mind enmagem­, mind a t. közönség iránti tiszteletből , ennek gyanú­sításaira , pamphletjére néhány szót tenni. Hogy engem „kajánság és magán­ neheztelés ingerlett“ volna a felszólalásra , a­mint ön írja, az merő ábránd és valótlanság, mert kérem mondja meg J. úr , mi van irigyelni való az egész­ben? abból sem haszon sem dicsőséges ön nem áll azon helyen, hogy valaki megirigyelje , én pedig legkevésbbé ; a neheztelést érdeklőleg, megvallom, erre okot —pamphletét kivéve — tud­tomra , ön még nem adott eddig , ha csak ezután nyomába nem jövendelt, mivel én úgy szólva mit sem gondolok, de nem látta— é­n véleményemben 11 azon indokokat , mellyek felszólalásra bír­tak? Ugyan miért nem támadta meg ezeket, miért nem forgatta ki sarkaikból ? tegye meg ezt, ha mindjárt álnév alatt is. — Abban pedig tessék megengedni, én szótára felett nem úgy szó­lottam , mint a vak a ,színekről­; minek ezen elbizottság? hiszen a tudományt, ön , kedves J­á­cs úr, még ki nem kanalazta egé­­­szen, abból még másnak is maradt, és a­mint önt ismerjük, igen is sok maradt. „Den Namen Charlatan legt man Denjenigen bei, welche alle Wissenschaften erfasst zu haben vorlegen.“ — No már minek mondja azon a valótlanságot, hogy én az acade­­miát kérdőre vettem , mert ön szótárát pártfogolni merésztette? Lássa ön , még akkor sem vétkeztem volna , ha kérdéskép inté­zem szavaimat az academiához, no de csak amúgy okkal móddal, azaz: tisztelettel, mint illyen országos intézet méltán érdemel. Van e „véleményemben­ csak egy szócska is, mellyért pirulnom kellene? már én azt meglehetősen tudom, kivel hogy kell szó­­lanom ; embereimet mindig előre szoktam kiismerni. — (Vége követk.) FELELET Jancsovics u­r ,­a­k. Jancsovics ur tót-magyar szótárt ir, és az academiához folyamodott, hogy az academia e szótárt maga költségén adná ki. Az academia e szótár kiállítását elvállalta. És történt, hogy én e vállalat körül észrevételeimet tettem, mellyekben nem egyebet, csak azt igyekeztem megmu­tatni , hogy az academia e vállalat által tetemes pénzt világos veszteségre kiad , és a czélt vele még­sem éri el; egyszersmind szerény javaslatot is tettem , miként lehetne legjobb sikerrel a magyar nyelvet és nemzetiséget a h­azánkbeli tótok közt terjesz­teni. Észrevételeimet egyedül az academiának ajánlottam; igény­telenül kimondtam azokat, és megvallom , választ nem vártam, mert, a­mint mondom , e nézeteimet egyedül az academiának pro privato usu mondtam ki, hívén , hogy az académiának böl­­csesége jól tudja, mennyire kell szavaimat méltánylania,­­s men­nyire nem. Legfölebb azt gondolhattam, hogy talán­­. Podhradczky József úr , kinek ajánlatára e szótár kiállítása elfogadtatott, fel­szólal , és az indokokat, mellyek ajánlásra bírták, észrevételeim ellenében kimondja. Midőn én észrevételeimet írtam, Jancsovics eszemben sem volt. A szótára mutatványát az academia el­be ter­­jeszté, hogy határozzon , mint neki tetszik ; az academia annak kiállítását elhatározta , ’s akkor én figyelmeztettem a tud.­társa­­­ságot némelly körülményekre, mik szerint azt tartom, hogy e vállalatba bocsátkozni nem a legtanácsosabb dolog. Azon t. urak, kik a határozathoz, mellynek gyengeségét én kimutatni igye­­♦ keztem, hozzájárultak, nem szólottak , hanem Jancsovics fel­tolja magát védszónokul. Ugyan ki kérte meg ez iránt , hiszen önnek nincs szüksége arra, hogy az academia határozata mellett szóljon ; ha kell, majd szólnak azon urak , önnek csak írni kel­lett volna a szótárt; ön fedve van az academia által. Kár volt hirtelenkedni; azonban , ha tót szótárában „meggondolás, tü­relem“ szavakat nem talál, és par force csak válaszolni akart, még akkor is szívesen venném szavát, ’s bárkiét is — no miért ne? — ha csak az ügyhez, a vita­ tárgyhoz szólott volna. Ki észrevételeim ellen szólni akar, annak kötelessége azoknak hely­telenségét ’s alaptalanságát kimutatni, ’s engem is meggyőzni arról, hogy nézeteimben csalódom; és akkor: de victas manus. Ez lett volna J.­urnak is kötelessége, hanem állításaimat — a Sturismust kivéve, melly nálam a leggyengébb — meg nem tá­madva , bírálattal hozzájok sem nyúlva, engem ostromol, sze­mélyemet ’s jellememet hol gúny, hol megvetés tárgyává igye­kezvén tenni. Ilyen emberekkel perse nagyon bajos vitatkozni,­­ sőt kín is. Okok ellenében okokkal de nem dorongokkal kell harczolni Igaz, calumniare audacter semper aliquid haeret, sa mint ,Válaszából­ ’s ,Viszonzatából­ látom, ön e tekintetben nem igen áll messze a tökélynek tetőpontjától, ámde hivatkozom az KÜLFÖLD, NAGYBRITANNIA. Tegnapi lapunkból e rovat elején e következő czikk kimaradt. Az alsóház mart. 9ei ülése érde­kes volt, Ewart minden évben ismételtetni szokott indítvá­nya a halálos büntetés eltörlése iránt lévén szőnyegen. A legszabadabb nemzet szabadelvű kormánya e reform ellen nyilatkozott, sőt sir R. Inglis azt még vallási okokkal is el­lenzette, és végre az indítvány 81 szavazattal 41 ellen félre­­vet­etett. — Sir O’Brien azt kívánta, hogy a kormány az Iz­­landban múlt évi nove­le óta meghatározottak hivatalos ki­mutatását a háznak elé terjeszsze, és hangosan nyilvánítá az egész világnak, hogy az angol kormány mint férget hagyja kipusztulni az ő földjeit. Számítása szerint Izlandban e négy hónap alatt 100-240 ezer ember halt meg éhen. A mini­sterek a kívánatnak ellenséges indulatú forrása mellett is engedni fognak. Az ausztriai Lloyd hírlapjának egyik közelebb szá­mában a keletindiai angol birtokokról következő ismer­tető czikket olvasunk: Hindustan, a tulajdonképi britt In­dia 1,076,590 angol négyszög mérföld területtel bir, mely­­lyekből 626,745 a társaság birtokát teszi, a többi pedig azon statusok és fejedelmek tulajdona, kik ugyan látszatra füg­getlenek, tulajdonkép azonban a britt uraságnak alája vet­­vék , ’s idővel kétségkívül be fognak kebleztetni a társaság területébe. E statusok jelen viszonyai a társasághoz külön­féle természetűek. Némellyek ezzel csak véd- és dacz-szö­­vetséget kötöttek,és a belügyeikbeni közbenjárást neki meg­engedték. Némelly status a britt felsőbbséget forma szerint elismerte. Másokkal végre csak barátságos szövetségek van­nak kötve. Mindnyája azonban adózik a társaságnak, melly­­nek képviselői tettlegesen igazgatják a kormány gyeplőit. Ez elágazott viszonyokból támadni szokott bonyolódások és nehézségek a kormányzásban könnyen megfoghatók, ha meg­fontoljuk, hogy még a társaság birtokaiban is, sem a tör­vénykezés , sem az adózási rendszer átalában nincs eléggé rendezve, és tág tért nyújt zavarokra. Egy átalános törvény­könyvről szó sincs. A bírák angolok, az ügyviselők benszü­­lött mohamedánok vagy hinduk, kiknek saját hagyományos eljárás, vagy némelly régi iratok szolgálnak zsinórmértékül. Az alsóbb törvényszékeknél a tárgyalások többnyire persa nyelven vitetnek, mellyet gyakran sem a bírák , sem az ügy­­viselők , sem a tanuk nem értenek! A felsőbb és feljebbviteli törv­székek jobbak és czélirányosbak ugyan, de aligha szilárd alapon nyugvó organikus alkatúak. A termesztők átalában nagyon meg vannak adóztatva, innen a dolgozó osztályok többnyire a legnagyobb nyomorban sínylenek. Bengáliában a föld majdnem kizárólag a benszü­lött haszonbérlők kezében van, kik mintegy ötven év előtt a termékek mostani árához képest igen csekély adó mellett jutottak a nagyobb és jobb földek birtokába, jelenleg pedig, miután gazdagságra ver­gődtek, az alsóbb osztályokat keleti módra nyomják. Madras­­ban, valamint a legtöbb újabb tartományokban az adó, egészen a főadószedő önkényétől függő becslés szerint, az összes termesztés arányához képest hajtatik be. Azonkívül vannak különféle, az angolok által új földbirtokok átvételé­nél mindenkor megtartatni szokott adóztatási rendszerek. Az ezekből támadó zavarok olly nagyok, hogy még Calcuttá­ban , a kormány főszékében sem kaphatni irántok felvilágo­sítást. A keletindiai társaság, mellyet a britt kormány gyar­mat-igazgatóságától megkülönböztetni kell, elve és időktől fogva a status quo fentartására volt irányozva. Miután bir­tokaik a szomszédstátusok folyvást­ meghódítlatása által mindinkább szaporodtak, minden meghódolt tartományban az előbbi igazgatás formája főpontjai mellett maradni ,s a szokott adót beszedni igyekeztek, azon elvből indulva ki, hogy a benszülötteket szokásaikban mennél kevésbbé kell háborgatni, és hogy olly tartományokban , hol zsarolások vannak napirenden , a már bevett rendszer megtartása leg­jobb eszköz a lehető legnagyobb jövedelem kicsikarására. Mialatt tehát a meghódított tartományok belállapota, szilárd­ság és bátorság tekintetében nyert a keletindiai társaság ke­zeiben , az igazgatás még igen szenved ezen az eltévesztett önző rendszerből eredő, a civilisatio haladásának, és az or­szágok átalános jólétének ellene működő bajokban és gyarló­ságokban. Az igazgatás rendszabályai fájdalom­ igen gyakran melléktekintetek’s személyes viszonyok által vezéreltettek,’s ha a kormány az anyaországban részéről minden visszaélések­nek kívánt is véget vetni, mégis a tásaság tiszteinek kicsa­pongásai ritkaságok sorába épen nem tartoznak, így a ke­reszténység terjesztése ügyében mindeddig igen kevés tör­tént. A társaság tartózkodott minden beavatkozástól és így az alig tűrt térítők igen csekély sikert érhettek. Tán épen a politika érdekében volt, a hindukat pogányhitben meghagy­ni, mert az egymással ellenségeskedésben álló kaszák, közös ellentállásra nem könnyen egyesülnek. Azonban a társaság kiváltsága (charter) nem sokára lejár , és akkor az igazgatás alkalmasint a britt kormány kezeibe megy át, és a felvilágo­sodott elvek, mellyek a legújabb időben a britt kereskedés­ben és a gyarmat­rendszerben nyilvánultak, Hindustánban is kivihetők lesznek. Az utolsó két főkormányzó fogékonynyá tette az országot a civilisatio kifejlődésére, figyelmét legin­kább az iskolák javítására fordítván. Miután így a legköze­lebbi ivadék olly állapotba tétetett, hogy az emberi társa­ságban mostanitól különböző állást foglalhatand el, ez által a viszonyoknak átalános átalakítása előkészittetett, melly kevés évtized alatt be is fog következni. A britt India 140 millió lakosai között alig van 50,000 európai. A mintegy 300,000 embert számláló hadseregnek öt hatod része ben­­szülöttekből áll, kik szintolly jól begyakorolvák, mint az eu­rópai seregek. Nem ritkán találni köztök tiszteket egész a kapitányságig. Az angolok jó zsoldja eddig féken tartá ez embereket, és ők mind vitézségeket, mind hívségeket tanu­­síták. A legújabb időben mégis különféle alkalmaknál bizo­nyos fegytelenségi szellem mutatkozott, melly, habár mindig csirájában fojtatott el, jövendőre nézve mégis intésül szol­gálhat, é s az angol kormányt, az igazgatásnál használandó elvek eszélyes alkalmazására emlékezteti. A Calcuttában megjelenő „Hurkára" czimű lap a múlt évben több illy értel­mű czikkeket közölt. A Times egy Shibereenből, az ir nyomor főhelyéről, hozzá érkezett levelet következő commentárral kisér: „Az Írek tompa érzéketlensége magoknál a legiszonyúbb jelene­teknél , mellyek szemeik előtt történnek, ’s mellyeken gyak­ran a legkisebb megerősödéssel lehetne segitni, példátlan a civilizált nemzetek történetében. Mindaz, mit török vagy chi­­nai fatalismusról, az élet iránti közönyösségről a Ganges partjain, vagy a kalóz népek bárdolatlanságáról olvastunk, semmivé törpül az ir tespedtséghez képest, melly közepette a legborzasztóbb jeleneteknek nyilvánul. Az emberek éhen halnak meg, pénzzel zsebekben, mivel az élelemáruló néhány mérföldre lakik ’s nekik senki nem akar ételt hozni; egész családok napokig feküsznek eltemetetlen, ’s patkányok pré­dái lesznek népes szomszédság mellett; ’s ha végre elta­­karittatnak, a koporsók, ha ugyan vannak, nem térelnek mélyebben a földbe, mint burgonyát szokás ültetni. Nemrég egy shibereeni lelkészt két oxfordi úr látogata meg, segélyt hozván neki a szegénység számára az ottani főiskolától, ’s ő megmutogatta nekik Shibereen nevezetességeit, azaz éhen­­halókat, betegeket, el nem temetetteket, mik mindenesetre szörnyű látványok, de gyakran egy kis kézi gyámolitás se­gíthetett volna rajtok. ’S milly őszinteséggel beszélnek e tárgyakról olly személyek, kik ez ínséget elhárithatnák! Pa­pok és világiak, földesurak és angol lelkészek, kik várforma házakban laknak, hintókat és inasokat tartanak , olly közö­nyösséggel társalognak erről, mintha patkánygyarmat kive­­széséről volna szó.“ A Times még tovább is folytatja illy mo­dorban; kérdi, történhetnék-e illyesmi Angliában ’s végül azt kiáltja John Bullnak: „Lásd, illy embereknek dobod oda jótéteményidet! Nem pénzre szorul Izland, hanem em­berekre, igazi emberekre, kiknek szivek, eszek és jó tettre kész kezök van.“ — Ezen kaján czikkért a M. Chronicle és a Daily News a Timest keményen meglec­kéztetik. „Milly igazságtalanság és embertelenség, mond többek közt a M. Chronicle, hogy a Times az egész shibereeni népességet lustának és önzőnek rajzolja, mivel ott éhség és dögvész közt némelly olly jelenetek adják elő magukat, minek ha­sonló szomorú időkben másutt is előfordultak! Hajdan Athé­nében Thukydides szerint, a döghalál alatt kerülték a hal­doklókat, elhanyagolták a halottakat. Florenczben, a tizen­negyedik századbeli fekete halál alatt, Bocaccio leírása sze­rint , a halottak csak néhány ujnyira temettettek a föld alá közgödrökbe, épen úgy mint most Shibereenben. ’S mi Lon­dont illeti, minden iskolagyermek elmondhatja, hogyan ál­lottak nálunk a dolgok az 1666i dögvész alatt. Azonban illy messzire nem is szükség mennünk, hogy a Times öntetsző összehasonlításait megszégyenítsük. Nehezen van egy hely az egész civilizált világban, hol a halottak iránti tisztelet olly durván , olly naponkint megsértetnék mint Anglia fővárosá­ban mai nap. Sehol sincs kevesebb joguk az embereknek, ki­vált a papoknak, a shibereeni főlelkészt váddal illetni, mi­vel kifogyva erejéből az élők megmentésében és a haldoklók vigasztalásában, nem lesz sírásóvá. Még ha egészen tiszták volnánk is, igazság, okosság, emberség lenne-e , épen most szórni illy mérges vádakat az egész izlandi népre ?“ Daily­ News még arra is figyelmetessé tesz, mennyit tett Anglia százados rész­igazgatás és bánásmód által Izland e sanyarú állapotának előidézésére. FRANCZIAORSZÁG. Martin du Nord volt igazság- és egyházügyi minister halott teste Lormoyból, hol meghalálo­­zott, mart. 13-án Parisba hozatott, a ministerium szállásán halotti díszágyra tétetett ki,­­s f5kén nagy lénynyel eltaka­­ríttatott A temetési költségeket, úgy mint Perrier Kázmér és Humann halálánál, a város viselé. A Moniteurben megjelent kir rendelet szerint Hebert pr- 205

Next