Budapesti Hiradó, 1847. január-június (517-617. szám)
1847-03-26 / 565. szám
Vagy párviadallal! Kár, hogy a férj minden kínálás nélkül rögtön ki nem botozta a gyönyörű madarat, ki még azzal sem pirult illy jelenetnél kérkedni, hogy ő kicsoda. — A minapi budai tűz által leginkább szegények károsultak, kiknek fölsegélésére M. és leginkább Deur rögtön adakozásokat gyüjtvén, a nyomort hatályosan enyhiték, ’s azáltal nyilvános hálára érdemesültek. — Petőfi összes versei már megjelentek, ’s Emich könyvárusnál, a szerző igen hiven talált arczképével, diszkiadásban három égő forinton kaphatók.— Nemzeti színházunk igen pompás uj előfüggönyt fog kapni, melly többi közt azon előnynyel is birand, hogy nem fogjuk többé láthatni, mi történik a színfalak közt. Kár, hogy minden egyéb fogyatkozást is nem bir egyúttal eltakarni e díszes függöny. — Jövő héten több nagy hangverseny fog tartatni, más nyilvános szerencsétlenség nem fenyegeti Budapest lakosit. — *■) A MAGYAR NEVELÉSI TÁRSULAT f. hó 27-én délután 5 órakor a nemzeti casino kis teremében közgyűlést tartana, mellyre a t. ez. tagok ezennel meghivatnak. Pest, mart. 23-án 1847. — Az elnökség rendeletéből Kronperger Antal, titoknok. Aradi hirek, (Takarékpénztár. Gyászmise. Színház.) mart. 8. Alig emlékezünk, hogy intézetek hazánkban néhány év alatt olly sebes gyarapodásnak és elterjedésnek örvendettek volna, mint a takarékpénztárak; ennélfogva, úgy hiszem , minden jóindulatú hazafi kedvesen veendi, ha azok állapotáról értesülhet; az aradi takarékpénztár lassankinti örvendetes előhaladása pedig annál inkább érdekelheti a közönséget, mivel hazánkban ez volt a második, és a pesti után csak három hónappal keletkezett későbben Az 1846-ai kezelés ugyanazon évi dec. 3lén következő számokat mutatott. Készpénz volt pengőben : 16,036 ft 52 % kr; hypothekában 29,141 ft; váltókban 57,500 ft; hátralévő kamatokban 14 ft 24 kr; követelésekben 210 ft 8 kr; öszvesen 102,902 ft 24, 4 kr; a takarékpénztár a betevőknek tartozott pengőben 79,725 ft 9s/1 krral; a részvényöszlet volt 20,000; előmozdítók díja 60 ft; osztaléki felülmaradvány 24 ft 16 kr; előkamatok 2 ft 7 kr; előzeges beszámitolát (escompt.) 705 ft 7 kr; osztalék 1846ra 2385 ft 45 kr; öszvesen 102 902 ft 243/1 kr; a pénztári forgalom 280,926 ft 290 V krra rúgott p. p.ben visszafizettetett 264,867 ft 53 i kr ; a váltóforgalom tőn 246,300 ftot; visszafizettetett 188,800 ft. A részvény-osztalékok 1846ra l19/1 száztukban lőnek megállapítva’s kifizetve. A számadások jóváhagyatása után némelly megürült hivatalok töltettek be, ’s választmányi másodelnökké Tarlót János tanácsnok, választmányi tagokká pedig Maistorovics Ferencz, Ekhardt Ferencz egyszersmind vizsgáló, Kimmelmann Miklós és Rodler Dániel választattak, könyvivő és előadóvá Markovics Ignácz,másodkönyvivővé pedig Skontry János neveztetett ki. — Folyó házán boldogult I. Ferencz ő felségéért ünnepélyes gyászmise tartatott, mellyen a helybeli hatóságokon kivül mindenrendü ajtatos hivek jelentek meg. — Egy nemrég tartott várostanácsi és községi ülésen elhatároztatott, hogy jövőre az itteni színház csupán magyar szinésztársaságoknak fog haszonbérbe adatni. — D. academia bölcs belátására: mondott-e .Viszonzatában J. ur csak egy belül is azokból — a Sturismust kivéve — mellyeket észrevételeim ellen mondani kell? én úgy találom a dolgot, hogy J. sine luce sine cruce beszélt. És ezzel vége lehetne feleletemnek; minthogy pedig jellememhez is nyúlt, kénytelen vagyok mind enmagem, mind a t. közönség iránti tiszteletből , ennek gyanúsításaira , pamphletjére néhány szót tenni. Hogy engem „kajánság és magán neheztelés ingerlett“ volna a felszólalásra , amint ön írja, az merő ábránd és valótlanság, mert kérem mondja meg J. úr , mi van irigyelni való az egészben? abból sem haszon sem dicsőséges ön nem áll azon helyen, hogy valaki megirigyelje , én pedig legkevésbbé ; a neheztelést érdeklőleg, megvallom, erre okot —pamphletét kivéve — tudtomra , ön még nem adott eddig , ha csak ezután nyomába nem jövendelt, mivel én úgy szólva mit sem gondolok, de nem látta— én véleményemben 11 azon indokokat , mellyek felszólalásra bírtak? Ugyan miért nem támadta meg ezeket, miért nem forgatta ki sarkaikból ? tegye meg ezt, ha mindjárt álnév alatt is. — Abban pedig tessék megengedni, én szótára felett nem úgy szólottam , mint a vak a ,színekről; minek ezen elbizottság? hiszen a tudományt, ön , kedves Jács úr, még ki nem kanalazta egészen, abból még másnak is maradt, és amint önt ismerjük, igen is sok maradt. „Den Namen Charlatan legt man Denjenigen bei, welche alle Wissenschaften erfasst zu haben vorlegen.“ — No már minek mondja azon a valótlanságot, hogy én az academiát kérdőre vettem , mert ön szótárát pártfogolni merésztette? Lássa ön , még akkor sem vétkeztem volna , ha kérdéskép intézem szavaimat az academiához, no de csak amúgy okkal móddal, azaz: tisztelettel, mint illyen országos intézet méltán érdemel. Van e „véleményemben csak egy szócska is, mellyért pirulnom kellene? már én azt meglehetősen tudom, kivel hogy kell szólanom ; embereimet mindig előre szoktam kiismerni. — (Vége követk.) FELELET Jancsovics ur ,ak. Jancsovics ur tót-magyar szótárt ir, és az academiához folyamodott, hogy az academia e szótárt maga költségén adná ki. Az academia e szótár kiállítását elvállalta. És történt, hogy én e vállalat körül észrevételeimet tettem, mellyekben nem egyebet, csak azt igyekeztem megmutatni , hogy az academia e vállalat által tetemes pénzt világos veszteségre kiad , és a czélt vele mégsem éri el; egyszersmind szerény javaslatot is tettem , miként lehetne legjobb sikerrel a magyar nyelvet és nemzetiséget a hazánkbeli tótok közt terjeszteni. Észrevételeimet egyedül az academiának ajánlottam; igénytelenül kimondtam azokat, és megvallom , választ nem vártam, mert, amint mondom , e nézeteimet egyedül az academiának pro privato usu mondtam ki, hívén , hogy az académiának bölcsesége jól tudja, mennyire kell szavaimat méltánylania,s mennyire nem. Legfölebb azt gondolhattam, hogy talán. Podhradczky József úr , kinek ajánlatára e szótár kiállítása elfogadtatott, felszólal , és az indokokat, mellyek ajánlásra bírták, észrevételeim ellenében kimondja. Midőn én észrevételeimet írtam, Jancsovics eszemben sem volt. A szótára mutatványát az academia elbe terjeszté, hogy határozzon , mint neki tetszik ; az academia annak kiállítását elhatározta , ’s akkor én figyelmeztettem a tud.társaságot némelly körülményekre, mik szerint azt tartom, hogy e vállalatba bocsátkozni nem a legtanácsosabb dolog. Azon t. urak, kik a határozathoz, mellynek gyengeségét én kimutatni igye♦ keztem, hozzájárultak, nem szólottak , hanem Jancsovics feltolja magát védszónokul. Ugyan ki kérte meg ez iránt , hiszen önnek nincs szüksége arra, hogy az academia határozata mellett szóljon ; ha kell, majd szólnak azon urak , önnek csak írni kellett volna a szótárt; ön fedve van az academia által. Kár volt hirtelenkedni; azonban , ha tót szótárában „meggondolás, türelem“ szavakat nem talál, és par force csak válaszolni akart, még akkor is szívesen venném szavát, ’s bárkiét is — no miért ne? — ha csak az ügyhez, a vita tárgyhoz szólott volna. Ki észrevételeim ellen szólni akar, annak kötelessége azoknak helytelenségét ’s alaptalanságát kimutatni, ’s engem is meggyőzni arról, hogy nézeteimben csalódom; és akkor: de victas manus. Ez lett volna J.urnak is kötelessége, hanem állításaimat — a Sturismust kivéve, melly nálam a leggyengébb — meg nem támadva , bírálattal hozzájok sem nyúlva, engem ostromol, személyemet ’s jellememet hol gúny, hol megvetés tárgyává igyekezvén tenni. Ilyen emberekkel perse nagyon bajos vitatkozni, sőt kín is. Okok ellenében okokkal de nem dorongokkal kell harczolni Igaz, calumniare audacter semper aliquid haeret, sa mint ,Válaszából ’s ,Viszonzatából látom, ön e tekintetben nem igen áll messze a tökélynek tetőpontjától, ámde hivatkozom az KÜLFÖLD, NAGYBRITANNIA. Tegnapi lapunkból e rovat elején e következő czikk kimaradt. Az alsóház mart. 9ei ülése érdekes volt, Ewart minden évben ismételtetni szokott indítványa a halálos büntetés eltörlése iránt lévén szőnyegen. A legszabadabb nemzet szabadelvű kormánya e reform ellen nyilatkozott, sőt sir R. Inglis azt még vallási okokkal is ellenzette, és végre az indítvány 81 szavazattal 41 ellen félrevetetett. — Sir O’Brien azt kívánta, hogy a kormány az Izlandban múlt évi novele óta meghatározottak hivatalos kimutatását a háznak elé terjeszsze, és hangosan nyilvánítá az egész világnak, hogy az angol kormány mint férget hagyja kipusztulni az ő földjeit. Számítása szerint Izlandban e négy hónap alatt 100-240 ezer ember halt meg éhen. A ministerek a kívánatnak ellenséges indulatú forrása mellett is engedni fognak. Az ausztriai Lloyd hírlapjának egyik közelebb számában a keletindiai angol birtokokról következő ismertető czikket olvasunk: Hindustan, a tulajdonképi britt India 1,076,590 angol négyszög mérföld területtel bir, melylyekből 626,745 a társaság birtokát teszi, a többi pedig azon statusok és fejedelmek tulajdona, kik ugyan látszatra függetlenek, tulajdonkép azonban a britt uraságnak alája vetvék , ’s idővel kétségkívül be fognak kebleztetni a társaság területébe. E statusok jelen viszonyai a társasághoz különféle természetűek. Némellyek ezzel csak véd- és dacz-szövetséget kötöttek,és a belügyeikbeni közbenjárást neki megengedték. Némelly status a britt felsőbbséget forma szerint elismerte. Másokkal végre csak barátságos szövetségek vannak kötve. Mindnyája azonban adózik a társaságnak, mellynek képviselői tettlegesen igazgatják a kormány gyeplőit. Ez elágazott viszonyokból támadni szokott bonyolódások és nehézségek a kormányzásban könnyen megfoghatók, ha megfontoljuk, hogy még a társaság birtokaiban is, sem a törvénykezés , sem az adózási rendszer átalában nincs eléggé rendezve, és tág tért nyújt zavarokra. Egy átalános törvénykönyvről szó sincs. A bírák angolok, az ügyviselők benszülött mohamedánok vagy hinduk, kiknek saját hagyományos eljárás, vagy némelly régi iratok szolgálnak zsinórmértékül. Az alsóbb törvényszékeknél a tárgyalások többnyire persa nyelven vitetnek, mellyet gyakran sem a bírák , sem az ügyviselők , sem a tanuk nem értenek! A felsőbb és feljebbviteli törvszékek jobbak és czélirányosbak ugyan, de aligha szilárd alapon nyugvó organikus alkatúak. A termesztők átalában nagyon meg vannak adóztatva, innen a dolgozó osztályok többnyire a legnagyobb nyomorban sínylenek. Bengáliában a föld majdnem kizárólag a benszülött haszonbérlők kezében van, kik mintegy ötven év előtt a termékek mostani árához képest igen csekély adó mellett jutottak a nagyobb és jobb földek birtokába, jelenleg pedig, miután gazdagságra vergődtek, az alsóbb osztályokat keleti módra nyomják. Madrasban, valamint a legtöbb újabb tartományokban az adó, egészen a főadószedő önkényétől függő becslés szerint, az összes termesztés arányához képest hajtatik be. Azonkívül vannak különféle, az angolok által új földbirtokok átvételénél mindenkor megtartatni szokott adóztatási rendszerek. Az ezekből támadó zavarok olly nagyok, hogy még Calcuttában , a kormány főszékében sem kaphatni irántok felvilágosítást. A keletindiai társaság, mellyet a britt kormány gyarmat-igazgatóságától megkülönböztetni kell, elve és időktől fogva a status quo fentartására volt irányozva. Miután birtokaik a szomszédstátusok folyvást meghódítlatása által mindinkább szaporodtak, minden meghódolt tartományban az előbbi igazgatás formája főpontjai mellett maradni ,s a szokott adót beszedni igyekeztek, azon elvből indulva ki, hogy a benszülötteket szokásaikban mennél kevésbbé kell háborgatni, és hogy olly tartományokban , hol zsarolások vannak napirenden , a már bevett rendszer megtartása legjobb eszköz a lehető legnagyobb jövedelem kicsikarására. Mialatt tehát a meghódított tartományok belállapota, szilárdság és bátorság tekintetében nyert a keletindiai társaság kezeiben , az igazgatás még igen szenved ezen az eltévesztett önző rendszerből eredő, a civilisatio haladásának, és az országok átalános jólétének ellene működő bajokban és gyarlóságokban. Az igazgatás rendszabályai fájdalom igen gyakran melléktekintetek’s személyes viszonyok által vezéreltettek,’s ha a kormány az anyaországban részéről minden visszaéléseknek kívánt is véget vetni, mégis a tásaság tiszteinek kicsapongásai ritkaságok sorába épen nem tartoznak, így a kereszténység terjesztése ügyében mindeddig igen kevés történt. A társaság tartózkodott minden beavatkozástól és így az alig tűrt térítők igen csekély sikert érhettek. Tán épen a politika érdekében volt, a hindukat pogányhitben meghagyni, mert az egymással ellenségeskedésben álló kaszák, közös ellentállásra nem könnyen egyesülnek. Azonban a társaság kiváltsága (charter) nem sokára lejár , és akkor az igazgatás alkalmasint a britt kormány kezeibe megy át, és a felvilágosodott elvek, mellyek a legújabb időben a britt kereskedésben és a gyarmatrendszerben nyilvánultak, Hindustánban is kivihetők lesznek. Az utolsó két főkormányzó fogékonynyá tette az országot a civilisatio kifejlődésére, figyelmét leginkább az iskolák javítására fordítván. Miután így a legközelebbi ivadék olly állapotba tétetett, hogy az emberi társaságban mostanitól különböző állást foglalhatand el, ez által a viszonyoknak átalános átalakítása előkészittetett, melly kevés évtized alatt be is fog következni. A britt India 140 millió lakosai között alig van 50,000 európai. A mintegy 300,000 embert számláló hadseregnek öt hatod része benszülöttekből áll, kik szintolly jól begyakorolvák, mint az európai seregek. Nem ritkán találni köztök tiszteket egész a kapitányságig. Az angolok jó zsoldja eddig féken tartá ez embereket, és ők mind vitézségeket, mind hívségeket tanusíták. A legújabb időben mégis különféle alkalmaknál bizonyos fegytelenségi szellem mutatkozott, melly, habár mindig csirájában fojtatott el, jövendőre nézve mégis intésül szolgálhat, é s az angol kormányt, az igazgatásnál használandó elvek eszélyes alkalmazására emlékezteti. A Calcuttában megjelenő „Hurkára" czimű lap a múlt évben több illy értelmű czikkeket közölt. A Times egy Shibereenből, az ir nyomor főhelyéről, hozzá érkezett levelet következő commentárral kisér: „Az Írek tompa érzéketlensége magoknál a legiszonyúbb jeleneteknél , mellyek szemeik előtt történnek, ’s mellyeken gyakran a legkisebb megerősödéssel lehetne segitni, példátlan a civilizált nemzetek történetében. Mindaz, mit török vagy chinai fatalismusról, az élet iránti közönyösségről a Ganges partjain, vagy a kalóz népek bárdolatlanságáról olvastunk, semmivé törpül az ir tespedtséghez képest, melly közepette a legborzasztóbb jeleneteknek nyilvánul. Az emberek éhen halnak meg, pénzzel zsebekben, mivel az élelemáruló néhány mérföldre lakik ’s nekik senki nem akar ételt hozni; egész családok napokig feküsznek eltemetetlen, ’s patkányok prédái lesznek népes szomszédság mellett; ’s ha végre eltakarittatnak, a koporsók, ha ugyan vannak, nem térelnek mélyebben a földbe, mint burgonyát szokás ültetni. Nemrég egy shibereeni lelkészt két oxfordi úr látogata meg, segélyt hozván neki a szegénység számára az ottani főiskolától, ’s ő megmutogatta nekik Shibereen nevezetességeit, azaz éhenhalókat, betegeket, el nem temetetteket, mik mindenesetre szörnyű látványok, de gyakran egy kis kézi gyámolitás segíthetett volna rajtok. ’S milly őszinteséggel beszélnek e tárgyakról olly személyek, kik ez ínséget elhárithatnák! Papok és világiak, földesurak és angol lelkészek, kik várforma házakban laknak, hintókat és inasokat tartanak , olly közönyösséggel társalognak erről, mintha patkánygyarmat kiveszéséről volna szó.“ A Times még tovább is folytatja illy modorban; kérdi, történhetnék-e illyesmi Angliában ’s végül azt kiáltja John Bullnak: „Lásd, illy embereknek dobod oda jótéteményidet! Nem pénzre szorul Izland, hanem emberekre, igazi emberekre, kiknek szivek, eszek és jó tettre kész kezök van.“ — Ezen kaján czikkért a M. Chronicle és a Daily News a Timest keményen megleckéztetik. „Milly igazságtalanság és embertelenség, mond többek közt a M. Chronicle, hogy a Times az egész shibereeni népességet lustának és önzőnek rajzolja, mivel ott éhség és dögvész közt némelly olly jelenetek adják elő magukat, minek hasonló szomorú időkben másutt is előfordultak! Hajdan Athénében Thukydides szerint, a döghalál alatt kerülték a haldoklókat, elhanyagolták a halottakat. Florenczben, a tizennegyedik századbeli fekete halál alatt, Bocaccio leírása szerint , a halottak csak néhány ujnyira temettettek a föld alá közgödrökbe, épen úgy mint most Shibereenben. ’S mi Londont illeti, minden iskolagyermek elmondhatja, hogyan állottak nálunk a dolgok az 1666i dögvész alatt. Azonban illy messzire nem is szükség mennünk, hogy a Times öntetsző összehasonlításait megszégyenítsük. Nehezen van egy hely az egész civilizált világban, hol a halottak iránti tisztelet olly durván , olly naponkint megsértetnék mint Anglia fővárosában mai nap. Sehol sincs kevesebb joguk az embereknek, kivált a papoknak, a shibereeni főlelkészt váddal illetni, mivel kifogyva erejéből az élők megmentésében és a haldoklók vigasztalásában, nem lesz sírásóvá. Még ha egészen tiszták volnánk is, igazság, okosság, emberség lenne-e , épen most szórni illy mérges vádakat az egész izlandi népre ?“ Daily News még arra is figyelmetessé tesz, mennyit tett Anglia százados részigazgatás és bánásmód által Izland e sanyarú állapotának előidézésére. FRANCZIAORSZÁG. Martin du Nord volt igazság- és egyházügyi minister halott teste Lormoyból, hol meghalálozott, mart. 13-án Parisba hozatott, a ministerium szállásán halotti díszágyra tétetett ki,s f5kén nagy lénynyel eltakaríttatott A temetési költségeket, úgy mint Perrier Kázmér és Humann halálánál, a város viselé. A Moniteurben megjelent kir rendelet szerint Hebert pr- 205