Budapesti Hiradó, 1847. január-június (517-617. szám)
1847-04-22 / 579. szám
illő diszszel ünneplék, mellynek legszebb idő kedvezeb. — Múlt vasárnap Palotán uj kávéházat nyitottak, melly alkalomra tömérdek emberszám csődült oda Budapestről. Úgy látszik , mikép a mulatozások ezen uj csatornáján igen sok pénz fog Budapest lakosinak zsebéből kiszivárogni. Mondja aztán még valaki, hogy nálunk az uj csatornák száma nem szaporodik, ’s hogy azok föntartására nincs pénz. Ezen uj mulatság annyira népszerűvé vált már, hogy szolgálók és szakácsnék is csoportosan rándulnak vasárnaponkint Palotára, ’s némelly kényelmes asszonyságok, kik minden vásárlási cselédeikre bízni szeretnek , mégis csodálkoznak, hogy napról napra minden drágább lesz a piacon, és nem bírnak a dolog nyitjára jutni. Egyébiránt a haladási szellem ezen új jelének már csak azért is örvendhetünk, mert rövid idő múlva a rántott csirkék élvezése tekintetében mi budapestiek is olly híresek leszünk, mint a bécsiek. — A „Sevillai borbély“ másodszori adatásakor már igen sok üres hely volt színházunkban látható ; úgy látszik tehát, hogy az áremelés még a daljátékok közönségét is csökkenti, ámbár zöldbe még senki nem költözött, azonban a magyar sokat meg bírt eddig szokni, tehát idővel talán majd ebben is megnyugszik, főkép ha erre ügyesen, azaz folytonosan ébrentartása által az érdeknek, kényszerinttetni fog. Az előadás még sikerültebb volt az elsőnél, csak kár, hogy Hollósy K. jobb dallamu népéneket nem választott. — A „Szökött katona“ is ismételteték e napokban a „Csikós“ helyett, miben némellyek megütköztek , pedig igen természetes, hogy a csikósból szökött katona lesz, ’s az életben már bizonyosan sokszor mégis történt. Különben ezen „Szökött katona“, ki már több könycseppet indított folyásnak, mint vércseppet az egész magyar insurrectio, közelebb áll már századik adatásához, mint az elsőhöz, é s mondják, hogy a színház illő jutalommal készül azon alkalomra a szerzőt meglepni, melly legalább is abból álland, hogy a „Szökött katona“ még azontúl is adatni fog. — A városi légszeszvilágítás ügye még tanácskozás alatt van, ezt azok megnyugtatására jelentjük, kik azt hitték, hogy már nyakra főre dolgoznak rajta. A nemzeti museum kerítésével bizonyosan azért várakoznak, hogy egyúttal majd mindjárt a légszeszlámpát is rá lehessen illeszteni. — Egy ismert magyar író jelenleg regényen dolgozik, mellyel francziára fog fordittatni, természetesen franczia hangzású álnév alatt, francziából azután majd lefordítják németre, nemetből magyarra ’s még vagy tizenkét nyelvre, és írónk ezen egy munkájából jobban el fog élhetni, mintha minden évben egy magyar regényt írna, ’s azonkal kilencz egyesület teherviselője és tizenkilencz vármegye táblabirája volna, így kellene színműveket is írnunk, ’s idegenek gyanánt szapadra csempészni, és aztán bizonyosan nem fütyölné ki, sőt megtapsolná a közönség, habár minden jelenés egyegy Mátrája volna is a sületlenségnek. — Konstantinápolyból egy megbízottja érkezett a zultánnak Budapestre, ki dalszínészeket keres az ottani új színház számára; reméljük, hogy sikerülene neki néhányat magával vinnie. Mondják, hogy ügyes igazgatót is keres, mivel Konstantinápolyba is eljutott már híte, hogy nálunk erre igen sok alkalmas egyén van, és valóban lassul sokan jelentették is magukat a megbízottnál, de csakhamar visszahökkentek , mert többi közt színházigazgatójától a zultán olly tulajdonságot is követel, melly képessé tegye őt egyszersmind a feháremöri hivatal betöltésére. — Három uracs e napokban a pesti hídfőnél igy szóla nagy dölyfösen az egyik pénzszedőhez : „Hallottuk, hogy kendiek daczolnak a szigorú tilalommal, ’s még most is bocsátnak át nappal a hídon ökröket?“ — „Igen, — viszontá alázatosan a hidvámos, — de egyszerre legfölebb csak harmat.“ Az uracsok hallgatva távoztak , ’s az öszvecsödült emberek nevettek. — Van Pesten egy öreg kiszolgált katona, kinek a városnál ’s még egy pár helyen néhány ezer forintja, és a külvárosok egyikében csinos háza van , és ő mégis hátán hord a Dunából vizet a város legtávolabb részeibe ; e mellett azon különös terve van, hogy egész tetemes vagyonát pompás temetésére kívánja fordíttatni. Ez legalább olly ártatlan és igénytelen élvezet, mellyet bizonyára senki nem kivánand vele megosztani. A városi adójegyzékből kitűnik, hogy a csizmadiák és vargák száma ez évben is tetemesen szaporodott, a kalaposak ellenben most is csak annyian vannak, mint tavaly; úgy látszik, hogy nálunk a fejek többet nyugosznak, következéskép nem koptatnak annyit, mint a lábak. — Levelet kaptunk egy ismerősünktől, mellyben többi közt e sorok fordulnak elő: „Már két hét előtt fölküldöm folyamodásomat a....egyesület megürült ....i hivataláért, mert hallottam, hogy jó fizetés jár vele, írja meg ön, hogy mellyik párt bír ott most többséget, hogy tudjam, milly hangon kelljen ügyemet előmozdítanom. Mellesleg legyen ön szíves egyszersmind tudtomra adni röviden, hogy tulajdonkép minő kötelesség jár azon hivatallal?“ E levelet tartalmánál fogva válaszra méltónak nem tartjuk, mert igen szomorúan haladnának egyleteink, ha illy gondolkozásu urak kezeibe kerülnének ügyeik. — A vasút a svábhegyi és zugligeti nyári szállások lakbérét alkalmasint jól le fogja nyomni, mert már is sok család Fótra, Palotára ’sat. készül nyaralni, részint az olcsóság tekintetéből, részint pedig, mivel vasúton könnyebben közlekedhetnek Pesttel, mint a budai nyaktörő utakon Mióta zsaroltatnak már Budán az illetők, hogy a hegyekbe vezető utakat javítsák meg, de hasztalan, legközelebb tehát érzékenyen fogja tulajdon erszényük megbánni ezen oktalan fukarkodást. A budai hegyek népesítése nagy veszélyben forog, ha rögtön orvoslás nem történik. Bizonyos megyei tisztújításra hatályos és korszerű előkészületek történnek , Pestről ugyanis a híres párisi czigánybandát szerencsések voltak az illetők azon alkotmányos ünnepélyre megnyerhetni. Ez természetesen a fődolog, mit legfölebb egy pár csőd követhet utóbb, és minden renden lesz. Egyébiránt meddig tisztújításoknál fődolog a czigányzene, addig ne csodáljuk, ha aztán gyakran derekas czigánykodások is történnek. — A kenyér ára valamivel csökkent a piacon, valamint eddigi nagysága és belsejének fehérsége is; kárpótlásul azonban mind igen kemény, mert tudva van , hogy frissütésből sokkal többet eszik az ember. Ebből is világos tehát, hogy minden rosznak egyszersmind jó oldala is van. — Esztergom. (Népgyámoliás.) Minél szivcsüggesztőbb az elterjedt közönség, annál szívemelőbb viszont a lankadást mostanig sem ismerő minden oldalróli részvét. Ő herczegsége a hon áldornagya Kopácsi József főpapi hivatása buzgalmában már hónapok óta több százakat táplál naponkint, sőt pénzbeli segélylyel is gyámolit. — Áldás a nagy férfiúra! — Hálaérzettel áldatik Miskolczy Márton czimzetes püspök is, a több mint 80 éves világtalan főpap, ki jópásztori hitgondosságával tulajdon püspöki lakán szinte számos embertársainak éhségtől mentő védangyala. A főtisztelendő főkáptalan hasonló buzgalmat tanúsít. — Fekete Mihál prépost a dömösi uradalombeli szegények gyámolitó atyja. Nem lehet szent érzettel nem említeni gróf Sándor Móricz hitesének, szül. Metternich Leóna herczegasszonynak bajnai uradalombeli magyar jobbágyai iránti lelkes részvétét; nemcsak élelmi adakozással bőkezű anya ő, de számosokat jobbágyai közöl még nemeslelküleg ruház is. Erélyes első alispánunk Andrássy Mihály a részjószágára vetett öszvegen felül , a mostohább vidékből éhség miatt kivándorló szegények enyhítésére 150 pengő forintot,zalóczi Tamás közbirtokos pedig jobbágyainak 100 pontot ajándékozva, számos ügyefogyottak könyeit törülék le. — Illő, hogy a szenvedő emberiség nevében ezennel hálanyilvánitassék. Domby Antal. KÜLFÖLD. NAGYBRITANNIA. A Cork Reporter ezt írja: O’Connel levertsége és lelki csappanása Parisból elindulta előtt tetemesen nagyobbodott. Montalembert gróffal és a küldöttséggel tartott társalgása kellemesen hatott ugyan rá, de lelki nyugalmát igen megrendítette. Több ízben mondá káplánjának: érzem, hogy már nem sokáig vagyok e világra való, egyszersmind legélénkebb vágyát nyilvánító, a pápát látni, és a kereszténység fővárosában halni meg. Parisból több levelet íratott legjobb barátaihoz, mellyekben tőlök örökre búcsút vett. E levelek legnagyobb részét Dániel fia írta alá nevében. Rómába april 15én fogott megérkezhetni. Dublában a repeal-társulat apriliai gyűlésében O’Connel János felszólítást intézett az ifjú írekhez , hogy a társulatba visszatérjenek, mondván, hogy kész minden sértő szót, miután ennek előtte a vita hevében mondott, visszahúzni, és az elvek megtagadásán kívül mindent megtenni, mi a kibékülést elősegíthetné. Hasonló értelemben szólottak több más szónokok is. A heti jövedelem csak 21 font st. volt. Aprilián az ifjú írek pártja tartotta havigyűlését a dublini zenecsarnokban. S. O’Brien, az est főszónoka, a legkeserűbben vádolta a kormányt, segélyeszközeinek elégtelensége miatt, és több határozatot indítványozott illy élelemben. Az ülés végén jelentetett, hogy azon egy este 960 új tag csatlakozott az ifjú írek pártjához, SPANYOLORSZÁG. A portugali határon Don Manuel de la Concha vezérlete alatt ápril elején 12,000 embernyi vigyázó csapat állott, és a szomszéd országba nyomulásra parancsot várt. A Madridi aprilei tudósítások nem említnek semmi nyugtalanságot, melly ott kiütött volna. 4én este a királyné egy új dráma adatásánál volt, és szerzőjét magán titoknokává nevezte ki. POROSZORSZÁG. Berlinben ápriliskén az első porosz országgyűlésre a tartományok rendes isteni szolgálat után a királyi palota úgynevezett fejér teremében gyűltek egybe, hol a király a gyűlést következő trónbeszéddel nyitotta meg: „Magas, nemes herczegek, grófok és urak! Kedves és hű karai a lovagrendnek, városoknak és községeknek! Szívem mélyéből üdvözlöm önöket felejthetlen atyám, dicső emlékezetű III. Fridrik Vilmos király egy nagy művének befejezése napján. A rendi szabadságok nemes épülete, mellynek nyolcz oszlopát a boldogult király mélyen és megrendithetlenül alapitá országainak sajátságaiba, be van fejezve ma önök egyesülése által, és utalmazó fedelet nyert. A király maga akarta művét bevégezni, de fájdalom, szándéka törést szenvedett az elibe terjesztett tervek kivihetlenségén. Ebből bajok származtak, mellyeket világosan és fájdalommal vett észre, ’s mindenekelőtt a bizonytalanság, melly egynémelly nemes földet gyomtermővé tett. Mégis áldott legyen a hű és szeretett király lelkiismerete, ki saját és kora diadalmairól lemondott, hogy népét késő romlástól megóvja , és tiszteljük emlékezetét az által is, hogy elvégre befejezett művét ujonezok mohóságával kérdésbe ne tegyük. Én ebben a részvétemet előre megtagadom. Hagyjuk az időt, és mindenekelőtt a tapasztalást működni, és bízzuk a művet, amint illik, az isteni gondviselés előmozdító és képező kezeire. Részemről a tartományi rendek működésének kezdete óta éreztem rendi életünk egységi pontjainak hiányát, és lelkiismeretesen iparkodtam megoldani a komoly kérdést, miképen lehessen ezen segítni ? Ebeli határozataim hosszú idő alatt értek meg. Legott kormányra lépésem után tettem meg erre az első lépést, a rendi választmányok alakítása ’s nemsokára összehivatásuk által. Tudva van elődök, uraim, hogy e választmányok gyűléseit időszakiakká tevém, é s azokhoz a tartományi gyűlések szabad működését csatolom. Ezeknek munkálkodása a dolgok rendes folyamában megfelelend a keresett egységi pontnak. Azonban az 1820ki január 17-ei státusadóssági törvény olly jogokat és kötelességeket nyújt gyakorlatba nem hozott részében, mellyek sem a tartományi gyűléseket, sem a választmányokat nem illethetik. — Mint örököse egy meg nem fogyott koronának, mellyet utódaimnak szinte fogyatkozás nélkül kell megtartanom, és akarok megtartani, tudom ugyan, hogy ment vagyok minden kötelességtől a be nem fejezett dolgok, ’s különösen az iránt, minek befejezésétől magas elődömet igazán honatyai lelkiismerete ótta meg. Ama törvény minden lényeges részében gyakorlatba van léve, jogépületnek és esküknek szolgált alapul, ’s bár be nem fejezve, 27 évig bölcs törvénynek bizonyosult. Minélfogva bátran, és a királyi hatalom teljes szabadságával egészítem ki azt. Én engesztelhetlen ellensége vagyok minden önkénynek, és kellett lennem mindenek felett azon gondolatnak, miszerint a rendi gyűlés mesterkélten és önkényesen alakíttatnék , úgy hogy a szeretett király művét, a tartományi gyűléseket, beesőktől megfosztaná. Mihez képest eltökélt szándékom volt régóta, ezen törvény parancsolta gyűlést nem máskép, mint magoknak a tartományi gyűléseknek egyesítése által alakítni. És ime, meg van alakítva. Megadok neki minden ama törvényből eredő jogokat, sőt ezeken felül sokkal többet, a boldogult király minden fogadásain felül az adóengedményezési jogot is adom neki bizonyos szükséges korlátok közt, melly jognak, uraim , felelőssége sokkal fontosabb, mint az azt adó becsület. E fontos gyülekezet ezentúl fontos szakaszokat képezend statusunk életében, mellyek f. évi febr.áriai pátensemben meghatározvák. Helyt foglalván e szakaszok, mindenkor egyes rendem a gyűléseket, velök országaim javáról tanácskozandó, és jogaik gyakorlására alkalmat adandó. Határozottan fentartoni azonban magamnak, ama törvényes alkalmakon kívül is egybehívatni e nagy gyűléseket, ha jónak és hasznosnak találom, ’s ezt szívesen teendem gyakrabban, ha ez országgyűlés bizonyítandja, hogy fensőbb uralkodói kötelességek megsértése nélkül tehetem. — A szabad és hű porosz nép hő háladatossággal fogadta mindazon törvényeket, mellyeket én és atyám neki legfőbb érdekeinek otalmazásául adánk, névszerint a februákai törvényeket; jaj annak, ki a háladatosságot eltörpitni vagy hálátlansággá fajítni törekednék. — Minden porosz tudja, 24 év óta, hogy szabadságát és vagyonát illető valamennyi törvények előbb a rendek által tárgyaltatnak. Innentől pedig tudja minden honpolgár, hogy én a hadi szorongatások szükséges kivételével, soha státuskölcsönt felvenni, az adót fölemelni, vagy új adót kivetni nem fogok, valamennyi rendek szabad hozzájárulása nélkül. Nemes urak és hű rendek! Tudom, hogy e jogokkal a szabadság drága kincsét teszem önök kezébe, és hogy önök azzal híven élendnek. De szinte oly bizonyosan tudom, hogy némellyek e kincset félreismerik és kicsinyük. A sajtó egyik része p. o. egyenesen forradalmat kíván tőlem és kormányomtól egyház és státusban, önöktől pedig, uraim, tolakodó hálátlanság, törvénytelenség, sőt engedetlenség cselekedeteit. Önök közt is számos és igen becsületes férfiak vannak, üdvöt abban találok , hogy a fejedelem és nép közti természetes viszony szerződésivé, oklevelekkel erősitetté, és eskükkel szentesitetté váljék. — Vajha azon egy szerencsés ország példája, mellynek alkotmányát századok és páratlan örökölt bölcseség, de nem darab papiros, képezék, ránk nézve el ne veszne, és nálunk érdemlett méltánylatra találna. Ha más országok más után boldogulnak, mint ama nemzet és mi, t. i. csinált és hozott alkotmányok útján, mi őszintén és testvérileg örvendendünk boldogságukon , méltó csudálkozással szemlélendjük a magasztos példát, ha a vas következetesség és magas bölcseség szilárd akaratának sikerül, azt, mi az illyen állapotban aggasztó, feltartóztatni, visszatolni és legyőzni, főkép, ha az Németország javára, és az európai béke fentartására szolgáland. De Poroszország, uraim, nem viselhetné el az ilyen állapotot. Kérdik : miért? Tekintsenek Európa földabroszára, országunk fekvésére, alkatrészeinkre, kövessék figyelemmel határszéleinket, fontolják meg szomszédaink hatalmát, mindenek felett pedig pillantsanak történetünkbe! Isten akarta, hogy Poroszország fegyver által legyen nagygyá, kivül a háború, belől a szellem fegyvere által. De valóban nem a kor tagadó szellemének,hanem a rend és fegyelem szellemének fegyvere által. Én ezt kimondom, uraim. Valamint a táborban legszorongatóbb veszedelem és legnagyobb esztelenség nélkül csak egy akarat parancsolhat, úgy ezen ország sorsát is, ha nem akarjuk, hogy magas állásáról lezuhanjon, csak egy akarat vezérelheti; és ha Poroszország királya vétkeznék, ha alattvalóitól szolgai engedelmességet kívánna, bizonyára még sokkal nagyobb lenne vétke, ha nem kívánná tőlök azt, mi a szabad férfiú koronája, az engedelmességet isten és lelkiismerete iránt. Akit e szavak értelme netán nyugtalanít, azt törvényink kifejlődésére egy század óta utasítom, a rendi intézményekre, végre magára e gyülekezetre és jogaira. Ezekkel megnyugtathatja magát, ha akar. — Nemes urak és hív rendek! Kénytelen vagyok ünnepélyesen nyilvánulni, mikint engem semmiféle földi hatalom nem bizánd soha arra, hogy a fejedelem és nép közti természetes, és épen minálunk belső igazságánál fogva olly hatalmasitó viszonyt szerződési, alkotmányos viszonynyá változtassam, ’s mikép soha, de soha nem engedendem meg, hogy mennyei istenünk és ez ország közé magát valamelly írott lap, mintegy második gondviselés tolja , hogy bennünket mrsaival kormányozzon, és velök a régi szent hűséget pótolja. Köztünk igazságnak kell lenni. Egy gyengétől tökéletesen mentnek érzem magam. Én néphegyre nem törekszem,’s ki tenné ezt, a ki a történetből okult. Egyedüli czélom, kötelességemet jó lélekkel teljesítni, és népem háláját megérdemelni, habár az soha sem lenne osztályrészemül.— Gyakran aggasztott és nyugtalanított engem kormányzásom első éveiben, hogy el nem háríthatom azon akadályokat, mellyek önök gyűlésének, nemes urak és hív rendek korábbi összehivatását gátolák. De csalódtam. Akkor számos tapasztalással szegényebbek lettünk volna találkozásunknál, pedig részből drága tapasztalásokkal, mellyek ha nem is mind jók , de ránk nézve .