Budapesti Hiradó, 1847. január-június (517-617. szám)

1847-04-22 / 579. szám

illő diszszel ü­nneplék, mellynek legszebb idő kedvezeb. — Múlt vasárnap Palotán uj kávéházat nyitottak, melly alka­lomra tömérdek emberszám csődü­lt oda Budapestről. Úgy látszik , mikép a mulatozások ezen uj csatornáján igen sok pénz fog Budapest lakosinak zsebéből kiszivárogni. Mondja aztán még valaki, hogy nálunk az uj csatornák száma nem szaporodik, ’s hogy azok föntartására nincs pénz. Ezen uj mulatság annyira népszerűvé vált már, hogy szolgálók és szakácsnék is csoportosan rándulnak vasárnaponkint Palotára, ’s némelly kényelmes asszonyságok, kik minden vásárlási cselédeikre bízni szeretnek , mégis csodálkoznak, hogy nap­ról napra minden drágább lesz a piac­on, és nem bírnak a dolog nyitjára jutni. Egyébiránt a haladási szellem ezen új jelének már csak azért is örvendhetünk, mert rövid idő múlva a rántott csirkék élvezése tekintetében mi budapestiek is olly híresek leszünk, mint a bécsiek. — A „Sevillai bor­bély“ másodszori adatásakor már igen sok üres hely volt színházunkban látható ; úgy látszik tehát, hogy az áremelés még a daljátékok közönségét is csökkenti, ámbár zöldbe még senki nem költözött, azonban a magyar sokat meg bírt eddig szokni, tehát idővel talán majd ebben is megnyugszik, főkép ha erre ügyesen, azaz folytonosan ébrentartása által az érdeknek, kényszerinttetni fog. Az előadás még sikerül­tebb volt az elsőnél, csak kár, hogy Hollósy K. jobb dal­­lamu népéneket nem választott. — A „Szökött katona“ is ismételteték e napokban a „Csikós“ helyett, miben némel­­lyek megütköztek , pedig igen természetes, hogy a csikósból szökött katona lesz, ’s az életben már bizonyosan sokszor mégis történt. Különben ezen „Szökött katona“, ki már több könycseppet indított folyásnak, mint vércseppet az egész magyar insurrectio, közelebb áll már századik adatásához, mint az elsőhöz, é s mondják, hogy a színház illő jutalommal készül azon alkalomra a szerzőt meglepni, melly legalább is abból álland, hogy a „Szökött katona“ még azontúl is adatni fog. — A városi légszeszvilágítás ügye még tanácskozás alatt van, ezt azok megnyugtatására jelentjük, kik azt hitték, hogy már nyakra főre dolgoznak rajta. A nemzeti museum kerítésével bizonyosan azért várakoznak, hogy egyúttal majd mindjárt a légszeszlámpát is rá lehessen illeszteni. — Egy ismert magyar író jelenleg regényen dolgozik, mellyel francziára fog fordittatni, természetesen franczia hangzású álnév alatt, francziából azután majd lefordítják németre, nemetből magyarra ’s még vagy tizenkét nyelvre, és írónk ezen egy munkájából jobban el fog élhetni, mintha minden évben egy magyar regényt írna, ’s azonkal kilencz egyesü­let teherviselője és tizenkilencz vármegye táblabirája volna, így kellene színműveket is írnunk, ’s idegenek gyanánt sz­a­­padra csempészni, és aztán bizonyosan nem fütyölné ki, sőt megtapsolná a közönség, habár minden jelenés egyegy Mát­rája volna is a sületlenségnek. — Konstantinápolyból egy megbízottja érkezett a zultánnak Budapestre, ki dalszínésze­­ket keres az ottani új színház számára; reméljük, hogy si­­kerülene neki néhányat magával vinnie. Mondják, hogy ügyes igazgatót is keres, mivel Konstantinápolyba is eljutott már híte, hogy nálunk erre igen sok alkalmas egyén van, és va­lóban lass­ul sokan jelentették is magukat a megbízottnál, de csakhamar visszahökkentek , mert többi közt színházigazga­tójától a zultán olly tulajdonságot is követel, melly képessé tegye őt egyszersmind a feháremöri hivatal betöltésére. — Három uracs e napokban a pesti hídfőnél igy szóla nagy dölyfösen az egyik pénzszedőhez : „Hallottuk, hogy kendiek daczolnak a szigorú tilalommal, ’s még most is bocsátnak át nappal a hídon ökröket?“ — „Igen, — viszontá aláza­tosan a hidvámos, — de egyszerre legfölebb csak harm­at.“ Az uracsok hallgatva távoztak , ’s az öszvecsödült emberek nevettek. — Van Pesten egy öreg kiszolgált katona, kinek a városnál ’s még egy pár helyen néhány ezer forintja, és a külvárosok egyikében csinos háza van , és ő mégis hátán hord a Dunából vizet a város legtávolabb részeibe ; e mel­lett azon különös terve van, hogy egész tetemes vagyonát pompás temetésére kívánja fordíttatni. Ez legalább olly ár­tatlan és igénytelen élvezet, mellyet bizonyára senki nem kivánand vele megosztani.­­ A városi adójegyzékből kitűnik, hogy a csizmadiák és vargák száma ez évben is tetemesen szaporodott, a kalaposak ellenben most is csak annyian vannak, mint tavaly; úgy látszik, hogy nálunk a fejek többet nyugosznak, következéskép nem kop­tatnak annyit, mint a lábak. — Levelet kaptunk egy ismerő­sünktől, mellyben többi közt e sorok fordulnak elő: „Már két hét előtt fölküldöm folyamodásomat a....egyesület meg­ürült ....i hivataláért, mert hallottam, hogy jó fizetés jár vele, írja meg ön, hogy mellyik párt bír ott most többséget, hogy tudjam, milly hangon kelljen ügyemet előmozdítanom. Mellesleg legyen ön szíves egyszersmind tudtomra adni rö­viden, hogy tulajdonkép minő kötelesség jár azon hivatallal?“ E levelet tartalmánál fogva válaszra méltónak nem tartjuk, mert igen szomorúan haladnának egyleteink, ha illy gondol­­kozásu urak kezeibe kerülnének ügyeik. — A vasút a sváb­hegyi és zugligeti nyári szállások lakbérét alkalmasint jól le fogja nyomni, mert már is sok család Fótra, Palotára ’sat. készül nyaralni, részint az olcsóság tekintetéből, részint pedig, mivel vasúton könnyebben közlekedhetnek Pesttel, mint a budai nyaktörő utakon Mióta zsaroltatnak már Bu­dán az illetők, hogy a hegyekbe vezető utakat javítsák meg, de hasztalan, legközelebb tehát érzékenyen fogja tulajdon erszényük megbánni ezen oktalan fukarkodást. A budai he­gyek népesítése nagy veszélyben forog, ha rögtön orvoslás nem történik.­­ Bizonyos megyei tisztújításra hatályos és korszerű előkészületek történnek , Pestről ugyanis a híres párisi czigánybandát szerencsések voltak az illetők azon alkotmányos ünnepélyre megnyerhetni. Ez természetesen a fődolog, mit legfölebb egy pár csőd követhet utóbb, és min­den renden lesz. Egyébiránt meddig tisztújításoknál fődolog a czigányzene, addig ne csodáljuk, ha aztán gyakran dere­kas czigánykodások is történnek. — A kenyér ára valamivel csökkent a piac­on, valamint eddigi nagysága és belsejének fehérsége is; kárpótlásul azonban mind igen kemény, mert tudva van , hogy fris­sütésből sokkal többet eszik az ember. Ebből is világos tehát, hogy minden rosznak egyszersmind jó oldala is van. —­­ Esztergom. (Népgyámoli­ás.) Minél szivcsüggesz­­tőbb az elterjedt közönség, annál szívemelőbb viszont a lan­­kadást mostanig sem ismerő minden oldalróli részvét. Ő her­­czegsége a hon áldornagya Kopácsi József főpapi hivatása buzgalmában már hónapok óta több százakat táplál napon­kint, sőt pénzbeli segélylyel is gyámolit. — Áldás a nagy férfiúra! — Hálaérzettel áldatik Miskolczy Márton czimzetes püspök is, a több mint 80 éves világtalan főpap, ki jópász­tori hitgondosságával tulajdon püspöki lakán szinte szá­mos embertársainak éhségtől mentő védangyala. A főtiszte­­lendő főkáptalan hasonló buzgalmat tanúsít. — Fekete Mihál prépost a dömösi uradalombeli szegények gyámolitó atyja. Nem lehet szent érzettel nem említeni gróf Sándor Móricz hitesének, szül. Metternich Leóna herczegasszonynak bajnai uradalombeli magyar jobbágyai iránti lelkes részvétét; nem­csak élelmi adakozással bőkezű anya ő, de számosokat job­bágyai közöl még nemeslelküleg ruház is. Erélyes első alis­pánunk Andrássy Mihály a részjószágára vetett öszvegen fe­lül , a mostohább vidékből éhség miatt kivándorló szegények enyhítésére 150 pengő forintot,­­zalóczi Tamás közbirtokos pedig jobbágyainak 100 p­o­ntot ajándékozva, számos ügye­­fogyottak könyeit törülék le. — Illő, hogy a szenvedő em­beriség nevében ezennel hálanyilvánitassék. Domby Antal. KÜLFÖLD. NAGYBRITANNIA. A Cork Reporter ezt írja: O’Connel levertsége és lelki csappanása Parisból elindulta előtt tete­mesen nagyobbodott. Montalembert gróffal és a küldöttség­gel tartott társalgása kellemesen hatott ugyan rá, de lelki nyugalmát igen megrendítette. Több ízben mondá káplánjá­nak: érzem, hogy már nem sokáig vagyok e világra való, egyszersmind legélénkebb vágyát nyilvánító, a pápát látni, és a kereszténység fővárosában halni meg. Parisból több le­velet íratott legjobb barátaihoz, mellyekben tőlök örökre búcsút vett. E levelek legnagyobb részét Dániel fia írta alá nevében. Rómába april 15én fogott megérkezhetni. Dubl­ában a repeal-társulat april­iai gyűlésében O’Con­nel János felszólítást intézett az ifjú írekhez , hogy a társu­latba visszatérjenek, mondván, hogy kész minden sértő szót, miu­tán ennek előtte a vita hevében mondott, visszahúzni, és az elvek megtagadásán kívül mindent megtenni, mi a kibé­külést elősegíthetné. Hasonló értelemben szólottak több más szónokok is. A heti jövedelem csak 21 font st. volt. April­ián az ifjú írek pártja tartotta havigyűlését a dub­lini zenecsarnokban. S. O’Brien, az est főszónoka, a legke­­serűbben vádolta a kormányt, segélyeszközeinek elégtelen­sége miatt, és több határozatot indítványozott illy élelemben. Az ülés végén jelentetett, hogy azon egy este 960 új tag csatlakozott az ifjú írek pártjához, SPANYOLORSZÁG. A portugali határon Don Manuel de la Concha vezérlete alatt ápril elején 12,000 embernyi vi­gyázó csapat állott, és a szomszéd országba nyomulásra parancsot várt. A Madridi april­­ei tudósítások nem említnek semmi nyugtalanságot, melly ott kiütött volna. 4én este a királyné egy új dráma adatásánál volt, és szerzőjét magán titoknokává nevezte ki. POROSZORSZÁG. Berlinben ápril­iskén az első porosz országgyűlésre a tartományok rendes isteni szolgálat után a királyi palota úgynevezett fejér teremében gyűltek egybe, hol a király a gyűlést következő trónbeszéddel nyitotta meg: „Magas, nemes herczegek, grófok és urak! Kedves és hű karai a lovagrendnek, városoknak és községeknek! Szívem mélyéből üdvözlöm önöket felejthetlen atyám, dicső emlé­kezetű III. Fridrik Vilmos király egy nagy művének befeje­zése napján. A rendi szabadságok nemes épülete, mellynek nyolcz oszlopát a boldogult király mélyen és megrendithet­­lenül alapitá országainak sajátságaiba, be van fejezve ma önök egyesülése által, és utalmazó fedelet nyert. A király maga akarta művét bevégezni, de fájdalom, szándéka törést szenvedett az elibe terjesztett tervek kivihetlenségén. Ebből bajok származtak, mellyeket világosan és fájdalommal vett észre, ’s mindenekelőtt a bizonytalanság, melly egynémelly nemes földet gyomtermővé tett. Mégis áldott legyen a hű és szeretett király lelkiismerete, ki saját és kora diadalmairól lemondott, hogy népét késő romlástól megóvja , és tiszteljük emlékezetét az által is, hogy elvégre befejezett művét ujonezok mohóságával kérdésbe ne tegyük. Én ebben a részvétemet előre megtagadom. Hagyjuk az időt, és mindenekelőtt a ta­pasztalást működni, és bízzuk a művet, a­mint illik, az isteni gondviselés előmozdító és képező kezeire. Részemről a tar­tományi rendek működésének kezdete óta éreztem rendi éle­tünk egységi pontjainak hiányát, és lelkiismeretesen ipar­kodtam megoldani a komoly kérdést, miképen lehessen ezen segítni ? Ebeli határozataim hosszú idő alatt értek meg. Leg­ott kormányra­ lépésem után tettem meg erre az első lépést, a rendi választmányok alakítása ’s nem­sokára összehivatá­­suk által. Tudva van előd­ök, uraim, hogy e választmányok gyűléseit időszakiakká tevém, é s azokhoz a tartományi gyűlé­sek szabad működését csatolom­. Ezeknek munkálkodása a dolgok rendes folyamában megfelelend a keresett egységi pontnak. Azonban az 1820ki január 17-ei státusadóssági törvény olly jogokat és kötelességeket nyújt gyakorlatba nem hozott részében, mellyek sem a tartományi gyűléseket, sem a választmányokat nem illethetik. — Mint örököse egy meg nem fogyott koronának, mellyet utódaimnak szinte fogyat­kozás nélkül kell megtartanom, és akarok megtartani, tudom ugyan, hogy ment vagyok minden kötelességtől a be nem fe­jezett dolgok, ’s különösen az iránt, minek befejezésétől ma­gas elődömet igazán honatyai lelkiismerete ótta meg. Ama törvény minden lényeges részében gyakorlatba van léve, jogépületnek és esküknek szolgált alapul, ’s bár be nem fe­jezve, 27 évig bölcs törvénynek bizonyosult. Minélfogva bátran, és a királyi hatalom teljes szabadságával egészítem ki azt. Én engesztelhetlen ellensége vagyok minden önkény­nek, és kellett lennem mindenek felett azon gondolatnak, mi­szerint a rendi gyűlés mesterkélten és önkényesen alakíttat­nék , úgy hogy a szeretett király művét, a tartományi gyű­léseket, beesőktől megfosztaná. Mihez képest eltökélt szán­dékom volt régóta, ezen törvény­ parancsolta gyűlést nem máskép, mint magoknak a tartományi gyűléseknek egyesí­tése által alakítni. És ime, meg van alakítva. Megadok neki minden ama törvényből eredő jogokat, sőt ezeken felül sok­kal többet, a boldogult király minden fogadásain felül az adóengedményezési jogot is adom neki bizonyos szükséges korlátok közt, melly jognak, uraim , felelőssége sokkal fon­tosabb, mint az azt adó becsület. E fontos gyülekezet ezen­túl fontos szakaszokat képezend statusunk életében, mellyek f. évi febr.­áriai pátensemben meghatározvák. Helyt foglal­ván e szakaszok, mindenkor egyes r­endem a gyűléseket, ve­lök országaim javáról tanácskozandó, és jogaik gyakorlására alkalmat adandó. Határozottan fentartoni azonban magam­nak, ama törvényes alkalmakon kívül is egybehívatni e nagy gyűléseket, ha jónak és hasznosnak találom, ’s ezt szívesen teendem gyakrabban, ha ez országgyűlés bizonyítandja, hogy fensőbb uralkodói kötelességek megsértése nélkül te­hetem. — A szabad és hű porosz nép hő háladatossággal fogadta mindazon törvényeket, mellyeket én és atyám neki legfőbb érdekeinek otalmazásául adánk, névszerint a febru­ákai törvényeket; jaj annak, ki a háladatosságot eltörpitni vagy hálátlansággá fajítni törekednék. — Minden porosz tudja, 24 év óta, hogy szabadságát és vagyonát illető va­lamennyi törvények előbb a rendek által tárgyaltatnak. In­nentől pedig tudja minden honpolgár, hogy én a hadi szo­­rongatások szükséges kivételével, soha státuskölcsönt fel­venni, az adót fölemelni, vagy új adót kivetni nem fogok, valamennyi rendek szabad hozzájárulása nélkül. Nemes urak és hű rendek! Tudom, hogy e jogokkal a szabadság drága kincsét teszem önök kezébe, és hogy önök azzal híven élendnek. De szinte oly bizonyosan tudom, hogy némellyek e kincset félreismerik és kicsinyük. A sajtó egyik része p. o. egyenesen forradalmat kíván tőlem és kormányom­tól egyház és státusban, önöktől pedig, uraim, tolakodó hálátlanság, törvénytelenség, sőt engedetlenség cselekede­teit. Önök közt is számos és igen becsületes férfiak vannak, üdvöt abban találok , hogy a fejedelem és nép közti termé­szetes viszony szerződésivé, oklevelekkel erősitetté, és es­kükkel szentesitetté váljék. — Vajha azon egy szerencsés ország példája, mellynek alkotmányát századok és páratlan örökölt bölcseség, de nem darab papiros, képezék, ránk nézve el ne veszne, és nálunk érdemlett méltánylatra találna. Ha más országok más után boldogulnak, mint ama nemzet és mi, t. i. csinált és hozott alkotmányok útján, mi őszin­tén és testvérileg örvendendünk boldogságukon , méltó csu­­dálkozással szemlélendjük a magasztos példát, ha a vas kö­vetkezetesség és magas bölcseség szilárd akaratának sike­rül, azt, mi az illyen állapotban aggasztó, feltartóztatni, visszatolni és legyőzni, főkép, ha az Németország javára, és az európai béke fentartására szolgáland. De Poroszország, uraim, nem viselhetné el az i­lyen állapotot. Kérdik : miért? Tekintsenek Európa földabroszára, országunk fekvésére, alkatrészeinkre, kövessék figyelemmel határszéleinket, fon­tolják meg szomszédaink hatalmát, mindenek felett pedig pillantsanak történetünkbe! Isten akarta, hogy Poroszország fegyver által legyen nagygyá, kivül a háború, belől a szellem fegyvere által. De valóban nem a kor tagadó szellemének,hanem a rend és fegyelem szellemének fegyvere által. Én ezt kimon­dom, uraim. Valamint a táborban legszorongatóbb veszede­lem és legnagyobb esztelenség nélkül csak egy akarat paran­csolhat, úgy ezen ország sorsát is, ha nem akarjuk, hogy magas állásáról lezuhanjon, csak egy akarat vezérelheti; és ha Poroszország királya vétkeznék, ha alattvalóitól szolgai engedelmességet kívánna, bizonyára még sokkal nagyobb lenne vétke, ha nem kívánná tőlök azt, mi a szabad férfiú koronája, az engedelmességet isten és lelkiismerete iránt. A­kit e szavak értelme netán nyugtalanít, azt törvényink ki­fejlődésére egy század óta utasítom, a rendi intézményekre, végre magára e gyülekezetre és jogaira. Ezekkel megnyug­tathatja magát, ha akar. — Nemes urak és hív rendek! Kénytelen vagyok ünnepélyesen nyilvánulni, miki­n­t en­gem semmiféle földi hatalom nem bizánd soha arra, hogy a fejedelem és nép közti ter­­mészetes, és épen minálunk belső igazságá­nál fogva olly hatalmasitó viszonyt szerző­dési, alkotmányos viszonynyá változtassam, ’s mikép soha, de soha nem engedendem meg, hogy mennyei istenünk és ez ország közé magát valamelly írott lap, mintegy máso­dik gondviselés tolja , hogy bennünket mr­­saival kormányozzon, és velök a régi szent hűséget pótolja. Köztünk igazságnak kell lenni. Egy gyengétől tökéletesen mentnek érzem magam. Én nép­hegyre nem törekszem,­­’s ki tenné ezt, a ki a történet­ből okult­. Egyedüli czélom, kötelességemet jó lélekkel teljesítni, és népem háláját megérdemelni, habár az soha sem lenne osztályrészemül.— Gyakran aggasztott és nyug­talanított engem kormányzásom első éveiben, hogy el nem háríthatom azon akadályokat, mellyek önök gyűlésének, nemes urak és hív rendek­ korábbi összehivatását gátolák. De csalódtam. Akkor számos tapasztalással szegényebbek lettünk volna találkozásunknál, pedig részből drága tapasz­talásokkal, mellyek ha nem is mind jók , de ránk nézve .

Next