Budapesti Hiradó, 1847. január-június (517-617. szám)

1847-04-27 / 582. szám

Been­­­apok minden héten négyszer, u. m. kedden, csütör­tökön, pént. és vásáru.jelennek meg. Előfizetési ár félévre Buda­pesten h.izk­oz-hordással 5 ft., borítékban 6 ft., postán bo­rítékban 6 ft. ez.p. A hirdetmé­nyek minden apróbelű­s hasáb­­soráért a (öt) ez. kr. fizettetik. Kedden 582. Április 27. 1847. BUDAPESTI HÍRADÓ. Előfizethetni helyben kiadóhivatalban, hatvani at- Czai Horváth-házban 4­ mik­ szára alatt földszint, és minden királyi postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba s külföldre menendő példányok csak a bécsi császári posta­­hivatalnál rendeltethetnek meg. TARTALOM. Magyarország és Erdély. Oklevél elfogad­­hatási engedély. Előléptetés. Jobbágyság és szabadföld. Megyék: Közgyűlés Békés és Trencsinben. — Budapesti hirharang. — Magyar gazdasági egyesület tartandó szakosztályi ülései. T­izenkettedik közle­ménye a­ózsef nádor nemz. képcsarnokára befolyt ajánlatoknak. — Bécsi levél (egyetemi ünnepély.) Külföld. Nagybritannia. Fran­­cziaország. Spanyolország. Olaszország. Poroszország. Amerika. Me­xikó. Hivatalos és magánhirdetések. Loteriákban hozott számok. Nem­zeti színházi játékrend. Gabonaár. Statuspapírok és részvények árke­­lete. Duna-vízállás. MAGYARORSZÁG és ERDÉLY. B e é 1 y Fidél sz. benedek rendi áldozó pap és professor a bajor­­frauendorfi kertművelő társulattól, úgy szinte T k a t e c E. J. a lipcsei német napkeleti társulattól nyert tagsági oklevél elfogadhatására reg­ens, engedelm­et nyertek. Knezevics Sándor eszéki főpostaigazgatási gyakornok a kas­sai főposta-igazgatáshoz járulnak kü­lön alkalmazva. cf (JOBBÁGYSÁG ÉS SZABAD FÖLD.) A P. Hírlap 830­. sz. szerint „Mária Terézia urbére előtt a jobbágyság úgyszólva jogtalan állapotban, de tisztán anyagi tekintetben véve, ez ország sok vidékein jobb állapotban volt, mint van jelenleg.“ Mi pedig ismerünk egy magát jó régen megváltotta községet, hol bárki is gyakran hallhatja az immár szabad port felsóhajtani, vajha csak azon boldog idők térnének még vissza, midőn mi földesuraság alatt voltunk! Ez is amaz is az aranykor elveszett örömét, a boldogságot emlegeti; de kinek adunk közölök hitelt, kinek szavai nyomán kell itt a jelenkor boldogságát keresnünk? Kell-e és fogjuk-e hinni, hogy a nyomor megszüntetésének egyik fő eszközét az úrbéri viszonyok megszüntetésében kell keresni; hogy mielőbbi kényszerített örökváltságtól függ öszszes haladásunk minde­ne? E kérdések nagyszerű hatalmuak, mert jogaink, jólé­tünk és haladásunk alapját érdeklik: szükség hát azokat is­mételve, minden oldalról is elfogulatlanul vizsgálnunk , ne­hogy balfogások és ferde nézetekből eredő vérmes remények haladásunkat tévutakra ragadják. Mi örömest megengedjük, hogy a jobbágyság dolga, fő­leg adóviszonyunknál fogva, nem épen a földművelőnek le­hető legjobb állapota. Itt azonban csupán az úrbéri viszonyok következményeire kívánván szorítkozni, azt is megengedjük, hogy a jobbágyság sokkal boldogabb lenne, ha az mostan használt földének megtartása mellett a földesuraság irányá­ban semmivel nem tartoznék; ámde itt a kérdés nem ez, hanem az , vájjon jobb lenne-e , mint az most, ez ország azon lakóinak sorsa, kikből jobbágyságunk áll, ha ők semmi földdel nem bírván, ezt a földesuraságtól csak szabad alku útján kaphatnák, és vájjon a jelen úrbéri törvénynyel szen­tesített viszonyok hirtelen megszüntetésétől várhatni-e mind azon jókat biztosan, mellyeket annak okvetlen következmé­nyeiül mindinkább fentebb hangon hirdettetni hallunk ? Különös sajátsága az az emberi — akarom mondani, a korszellemnek, miszerint ez valamitől utálattal fordulván el, minden roszat úgyszólván ösztönszerüleg abból következtet, ’s miatta minden jót lehetetlennek hirdet. Immár ollyas kép­telen kérdéseket is olvashatunk, hogy vájjon mikép prédi­kálhatnak ott a papok ’s mikép létezhetik igaz kereszténység, hol jobbágyság van? És a P. Hírlap, midőn a pauperismus okait fürkészi, azoknak nagy részét úrbéri viszonyainkra rója fel, mellyek is szerinte: 1) concurrentia, minél fogva több egyén keresi élelmét a földművelés által, mint mennyit az ipar ezen ága jelenleg haszonnal elfoglalhat; 2) a föld­birtok szerfeletti felosztása; 3) nagy részben úrbéri viszo­nyokból folyó akadályok , mellyek a föld czélszerü művelé­sét lehellenné teszik; 4) hitelhiány; 5) tudatlanság. Ha igaz is, hogy Mária Terézia urbére óta a jobbágy­telkek száma sokkal kisebb arányban növekedett, mint a né­pesség, melly közt azok feloszlatnak: ezen szaporodási aránytalanság legtávolabbról sem bizonyítja azt, hogy a pauperismus okai nagy részben úrbéri viszonyaink következ­ményei. Mert vájjon a népesség nem növekedett volna-e szintolly vagy tán még nagyobb mértékben, ha a reá eső föld nem jobbágytelki állomány, hanem szabad föld leendő? Általában hibás nézet és nagy tévedés azt hinni, mintha az úrbériség a népesség szaporodását különösen előmozdítaná Ha ez állana, úgy hazánkat, külföldi bevándorlók nélkül is, mindenütt tömöttebb népesség borítná, mint azt jelenleg lak­ja. A nép szaporodik mindenütt és majd minden körülmények közt, és a kérdés itt csak az lehet, hogy hol és mikor növe­kedik az túlságos mértékben az élelmi­szerek mennyiségéhez képest, mire nézve a tapasztalat inségteljes jelenetekkel be­­bizonyítá­­s folyvást bizonyítgatja, miszerint a népesség, a napszámosak, ’s általában a két karon kívül semmivel nem birók osztálya, legnagyobb mértékben szaporodik, ’s pedig a nélkül, hogy az élelemszerek termesztését hasonlóan emel­né. A ki munkájából él, azt hiszi, gyermeke is megélhetend abból, ’s megházasodik , mihelyt némi nagyobb munkabér megörvendezteti; ha pedig kétségbeesésig hozta az Ínség, szinte házasság karjai közé rohan, mert ha ő valamire még gondol, csak azt gondolhatja, hogy sorsa már különben sem lehet roszabb,ha pedig már semmivel nem gondol, tehát arra sem gondol, hogy mikép élendnek majd gyermekei. De a földművelő már gazdálkodásánál fogva számításhoz szokván, nem bánhatik illy gondatlanul sorsával, és itt az életből szá­mos példáját lehetne ollyan mérséklésnek felmutatni, misze­rint a parasztok örököseik rendkntúli elszaporodásától óva­kodni szoktak, kivált ha gazdaságuk törvénynél fogva többé fel nem osztható. Egyébiránt ha mind­e mellett növekedik is a földműves nép, szaporodtával rendszerint gyarapul a föld termékenyítése is. Csak a földbirtok korlátlan feldarabolása idéz elő a földművelésnél veszélyes túlnépesedést, hanem épen ez az , mi úrbéri viszonyainkra nem alkalmazható, mert ez országban egyedül a jobbágyföld az, mellyre nézve a tör­vény minimumot szabott, holott a többi szabad föld szerte­­lenül feloszlathatván , minden kihasított rész egy , többnyire csak abból élni kivánó családnak szolgál alapjául. Innen ha áll az, hogy egy negyedlelkes jobbágy egyedül 10 holdnyi földéből meg nem élhet, bízvást kérdezhetjük, hogy hát a haszonbérlő megélhet-e bérleti 10 holdjából, és hát az o­lyan bérlők, kik egy holdnál is kisebb bérföldre szorítják, mily­­lyenek száma pedig Izlandban több ezerre megy? De legyen ennyi elég annak bebizonyítására, hogy a nyomornak azon természetes tényből származó oka, miszerint a népesség szaporodtával nem növekedik egyaránt a föld is, sokkal in­kább áll a szabad, mint az úrbéres földbirtokra nézve. Mi továbbá azon felhozást illeti, hogy a földesurak jelen­leg sokkal több földet vesznek saját művelésök alá, mint hajdanra , kétséget nem szenved, hogy ezen körülmény, ha igaz, szűkebb korlátok közé szorítja a jobbágyság munkás­sági mezejét, hanem egyszersmind szépen földeríti azon tényt, miszerint az úrbériség kétségtelenül jobb, mint lenne a földesúrnak mindig kénye­s kedvétől függő alku­ szerinti ál­lapot; minthogy ekkora földbirtokosokat semmi nem korlá­tozná abban , hogy nemcsak folyvást több és több, hanem az egész földet is saját művelésök alá vegyék. Innen eléggé világos az úrbéri törvények jótékonysága, melly főleg abban áll, hogy azok a pórságot nem engedik egészen a földbirto­kosok kényétől függni, miként függ például a gyártulajdono­sok kegyelme és érdekétől a gyárnépesség. Következéskép a nyomor okait fürkészvén a P. Hírlap , kétségkívül közelebb­ről érendő a valóságot, ha a pauperismus tényezőit nem annyira az urbériség lényegében, mint inkább annak hazánk némelly vidékein gyér voltában vagy épen teljes hiányában kereste volna. Valóban ha közelebbről tekintjük , hogy míg a terméketlen felföldet túlságosan tömött jobbágyság borítja, addig az alföldi áldott kánaán legnagyobb része legelőkül parlagon hever, vagy csak félig meddig műveltetik: lehetet­len népünk bajainak bő kútforrását a jobbágyság ezen arány­talan eloszlásában nem látnunk. Nem vitatva az úrbéri viszonyokból folyó azon, különben is elő nem számlált akadályokat, mellyek a föld czélszerű művelését állítólag lehetlenné teszik , magunk is megvalljuk, hogy az úrbér a korunkbeli földművelési rendszernek és igé­nyeknek már kellőleg nem felel meg; ámde midőn ezt meg­valljuk , ezzel koránsem engedjük meg, hogy a pauperis­mus főtényezői nagy részben úrbéri viszonyaink követ­kez­­ményei. Sőt inkább, hogy ezen viszonyokról igazságos ítélet hozathassék, ki kell emelnünk azoknak az ínség ellenében ható jó tulajdonait is, melly tulajdonokból egyszersmind ki­­derülend, miszerint a némellyektől annyira áhított szabad föld sincs épen minden tüske, ’s a nyomornak minden ténye­zője nélkül. Emlitnünk kell mindenek előtt a családok és föld közi létező állandó viszonyból a jobbágyságra háromló jókat. Vannak ugyanis némelly javadalmak, mellyeket aristocratia irányában a nép nem csupán pénzzel’s értékével hajt le, ha­nem hódolás, tisztelkedés, hajlandóság ’s apróbb szolgála­tokkal is. Az itt létező sűrűbb ’s barátságos­ viszonyoknál fogva aristocratiában például a haszonbér sokkal olcsóbb, mint másutt. Innen ha angol földbirtokos több pénzt vesz be uradalmaiból, mint apát vertek , nem tiszta nyereség, a mi­nek örvend, hanem csak csere; befolyását adja oda kész­pénzért ,s a mit pénzben nyer, elveszti hatalomban. A föl­­desur és jobbágy közt levő szoros­ viszonyoknál fogva amaz kötelességének ismeri, ínség és veszedelmek idején az úgy­nevezett atyáskodást. Innen esik az , hogy a P. Hírlap épen azon számában, mellyben a nyomor okai legnagyobb rész­ben az úrbéri viszonyokra rovatnak, egyszersmind szép el­lentétül olvasók , miszerint a népviség enyhítésén fáradozott biharmegyei gyűlés a szükségesnek talált segély nagy részét az uradalmak és földesuraságoktól vévé igénybe, s ezek azt önkéntes készséggel meg is ajánlók. — A földesur a legri­degebb időkben is mindig olly lénynek tekinté jobbágyát, ki­ről soha sem feledhető, hogy élelmére szüksége van. De a korunkbeli jogegyenlőség ’s szabad verseny nem táplálja többé a gazdagság és szegénység közt volt azon részvét me­legét. A gyártulajdonos nem szolgaállatnak, hanem lelket­len,’s mihelyt rá többé szüksége nincs, láb elöl elcsapandó gépnek nézi a napszámost. Korunkban a verseny korlátlansága ’s az önzés uralko­dása némelly nemzeteknél egy ujnemü rabszolgaságra veze­tett, melly a szegényebbet a gazdagabbnak feláldozza, és az innen serkedő pauperismus bajai ellen óvószerül a mun­kaszabályozás mindenek fölött sürgető szüksége emlegette­­tik. És ki tagadhatná, hogy az úrbéri viszonyok nagy rész­ben pótolják a munkaszabályozást? Ha tekintjük, mi­ként az úrbéri törvények szorosan megszabák a jobbágyok jogait és kötelességeit, sőt a jobbágyföldnek jobbágytelki minőségét is biztosíték, és figyelembe veszszük a szegényebb népnek szabad földdel együtt járó ingatag, sőt a versenyzők hatalmas ujajtól szüntelen fenyegetett állapotát, lehessen két­kednünk , hogy az úrbér jótékonyan biztosítja a földművelők alsó osztályát a verseny korlátlanságából folyó bajok ellen. Melly korlátanságból hogy azonnal nagy bajak erednek az alsó néposztályra, mihelyt az úrbéri kötelékek megoldatnak, a nélkül hogy e nép számára az eddig általa birt föld más törvényes intézkedések által biztosíttatnék, azt tapasztalhat­juk ollyan községeinkben, mellyek magokat régebben meg­váltván , szabaddá lett földjök összevásárlására közel és tá­vol lakott tehetős­eket kecsegtetének. Az illyen összevásár­lás pedig legnagyobb mértékben történik, ha az egész köz­ség együtt lekötött összegért váltván meg magát, az egyes lakosok váltsága a község irányában kötelezővé válik. Ekkor számos lakos nem bírván fizetni váltsági tartozását, főleg ha az mulasztott fizetések által idővel tetemes­ összegre rúg, vagyona dobra ültetik. És ez az első mód, melly által a job­bágyból földnélküli proletarius válik. És ha hozzá tudjuk még, miszerint az úrbéri viszonyok megszűntét követő szabadság folyvást több és több vidéki népet édesget a község keblébe , könnyű lesz belátnunk azon tény valóságát, miszerint nem egy szabad községbeli per sóhajtva emlegeti a földesuraság alatti rá nézve boldogabb időket. Annyi bizonyos, miszerint hazánkban is mindenki meg­győződhetik arról, hogy az úrbéri viszonyok megszüntetése koránsem fogná a nyomor kutforrásait úgy elapasztani, mint azt némellyek hinni szeretik , de sőt ez is idézné elő a nép­viség ujnemű é s nem kevésbbé súlyos tényezőit. Íme Izland­ban , Franczia­ és más országokban, hol jelenleg ádázabb ínség sanyargat mint nálunk,nincsenek úrbéri viszonyok, vi­lágos tanúságául annak, hogy azon vérmes remények, mely­­lyeket némelly honfitársaink a szabad föld iránt táplálnak, nagy mértékben hiúsulandnak meg. Avagy ki nem hallá a nyugati Németországban divatozó úgynevezett Trucksystem hírét, melly is az emberéletnek olly rendszere, minélfogva a gyáros és kereskedő annyira magához tudja kötni az éhező meztelent, hogy ez minden életszükségét egyedül ő tőle’s az ő kénye szerint szabott áron hitelben födözni, ’s neki csak az ekint kerekedő tartozásainak rovására mindig szolgálni kény­­­telen; és ki nem hallott az uzsorások annyira tökélyesitett mesterségéről, miszerint ők a parasztok dolgát sokhelyütt egész vidékeken már annyira forgatták, hogy a szabad föld, mellyet a pór művei, sőt a marha is, mellyel azt mű­veli , többé nem az övé, hanem az uzsorásé, kitől azt drága haszonbérben bírja? Mindent kellen megfontolva, okát épen nem láthatni, miért kellene a nyomor jeleneteit az úrbéri viszonyoktóli iszony nevelésére felhasználni. Hogy az úrbér a korszellem­nek többé meg nem felel, az kétséget nem szenved, és azért kifejezők lapjaink is óhajtásunkat, miszerint a status ne csak szenvedőleg engedje, hanem mielőbb cselekvőleg előmoz­dítsa is az örökváltságot. Ámde hogy a váltság egyszerre az egész országra kényszeríttessék, ezen kívánat mellett egyet­len alapos okot sem látunk felhozva. Nem tagadja senki, hogy a jelen jogviszonyok jogosan eredt törvény uralma alatt ál­lanak , és ezt nem is tagadhatja senki, a­nélkül hogy az egész társadalmat fenekestül felforgatni kívánná. Várjon tehát kö­vetelhetni-e észszerűleg, hogy a jogosan eredt törvény erő­szakosan változtattassék meg? Magát az álladalom jus emi­nensét, kisajátítási jogát, ide csak úgy alkalmazhatnék, ha a törvényhozó előtt világosan állana, hogy az úrbéri viszonyok az álladalom czéljának utjában állanak. Mivel azonban az álladalom fő czélja és feladata a jogok biztosítása és a tulaj­­­don megőrzése, kétséget nem szenved, hogy a törvényho­zónak a legnagyobb óvatossággal kell a jogviszonyok vál­toztatása körül eljárnia, é s kényszerítéshez csak a statusczél által parancsolt szükség következtében lehet nyúlnia, mi az úrbéri viszonyokra nézve, mint mondok, legkevésbbé sincs bebizonyítva. Szép vonása az dicsőségesen uralkodó fejedel­münk kormányának, miszerint az a jogokat, hol csak lehet, mindenütt szabad egyezkedésből szereti eredményeztetni. Eleven emlékezetben vannak még a múlt országgyűléshez a vallás tárgyában intézett, igaz szabadságszellemet lehelő le­iratai, és az ezeknek alapjául szolgált szabad egyesség elve az, melly legközelebb az örökös tartományokba behozott örökváltságnak szinte alapjává tétetett; és mi hajlandók va­gyunk hinni, miszerint csak illyen szabad egyesség útján fognak mind jogi, mid politikai tekintetben kielégitőses meg­oldathatni saját úrbéri kötelékeink is. Ha a váltság mind a porra, mind a földesurra az egész országban egyszerre rá­­parancsoltatnék: vájjon nem kellene-e, alnépünk jelen tu­datlanságánál fogva, bizonyos félreértésektől tartanánk,mely­­lyek nagy bajoknak és zavaroknak lehetnének szülőokai? Az álladalomtól előmozdított szabad egyesség útjáni örökváltság, párosulva olly törvényes inézkedéssel, miszerint a jobbágy­telki állomány, vagy ennél még több föld is, a váltság után is folyvást a parasztság birtokában maradna, kétségkívül egyedül képes itt a jogok és józan politika minden igényeit kellőleg kielégitni. Megyék. BÉKÉSBŐL. Gyula. F. hu­todik napján rendszerinti alispánunk elnöklete alatt folytatva tartatott közgyűlés alkal­mával az elnök szokott gyakorlata szerint a megye jelen ál­lásának vázlatát, terjesztvén a rrk ebbe , kiemelte főleg, mi­kint e megyére is, valamint honunk több megyéire a múlt terméketlen évek miatt súlyos napok, ’s vele a rendekre is súlyos teher’s felelősség nehezült, mint erre a múlt köz­gyűlésen a rrk figyelmét fel is hitta, ’s mellynek következté­ben a megye az ez iránt kifejtett és kifejtendő körülmények szerinti intézkedések végett egy választmányt az ő elnöklete alatt ki is nevezett, melly eljárásáról vezetett jegyzőkönyvét terjedelmesen fogja a rvk ebbe terjeszteni; addig is azonban örvendetes tudósításul adhatja , mikint már az aggodalom e megyére nézve megszűnt, és ezért a választmány is mostanra

Next