Budapesti Hiradó, 1847. január-június (517-617. szám)

1847-01-14 / 524. szám

30 J__I-1.U-1L véli, nemcsak nehezteléssel vétettek ezúttal, hanem a főbiztosnak vissza fog íratni, hogy az illető katonai parancsnokságokat a törvény ezentuli teljesítésére figyelmeztesse. 11) Figyelmet érdemel egy az örök megváltást illető intézvény. T. i. ns Tocsek Mátyás kebelbeli unió politikai-alapítványi uradalomban régóta birt jobbágyi telket megváltani kívánván, az uradalommal törvényszabta szerződésre lépett; noha pedig ezen szerződés azon utasítás szerint, mellyet a helyitanács az illető tisztségének kiada, köttetett, most azonban, az érintett intézmény által olly feltételeket szab, amellyek kivált költséges volta tekintetéből, a kivihetőséget majd lehetlenné teszik. Megyénkben az örökmegváltási kísérletnek ez első esete; vájjon tehát ez által ollyak, kiknek kedvese volna hasonlót megkísérteni, nem idegenületnek-e el, azt az idő mutatja meg. 12) Rabok élelmezési díját 18 vkrról 15 krra szállítottuk le, kimondatván, hogy ezeknek sokkal jobb dolguk van, mint sok szegény adózónak. 13) Az adókivetési rendszerben főleg azon körülmény, hogy az e megyének lakosai által külföldön űzött kereskedés nagyon csökkent, különös figyelmet igényelvén,’s azon tárgyak, minősége is, mellyek a rovásoknak alapul szolgálnak, már sokban változván , ezen ügynek utóbbi rendszeritése ’s javaslatkidolgozás végett másodalispáinak elnöklete alatt többtagú küldöttség küldetett ki. 14) Hasonlóképen megemlíttetvén, hogy e megyében egy rendezett kórház sincs , minthogy annak szükségességét mindenki elismerte, az e czélra vezető tervnek kidolgozása és azzal kapcsolatban álló egyéb intézkedéseknek megtétele ugyanazon másodalispánra, Lehoczky Pált,biróra és Sándor Károly főjegyzőre bízatott. 15) A zsidók ügye is előfordult e gyűlésen, annyiban , hogy miután a bányavárosokhoz közelebb fekvő helyekröli elmozdittatásuk helyt,— tanácsilag rendeltetnék, mi mellettök felírunk,’s a tiltóvonalnak megszűkebbítését kérjük ; meg kell itt azonban jegyeznem , hogy több év óta az adózók felsegéléséhez mint kereskedők csak 200 fttal járulván, folyó évre rájok 1000 ft vettetett ki. 16) Megyei mérnökünk több hivatalbeli visszaélésekről vádoltatván tiszti főügyészünk által, az ennek következtében kiküldött választmány a nyomozás eredményét bejelentette. Ezen ügyet itt csak annyiban említem, mennyiben némellyek részint magánérdekből, részint a vádlott iránt táplált ellenszenvi indulat tekintetéből, annak hivataltóli elmozdíttatását felette óhajtották volna ezúttal létesíteni; de jóllehet a nyomozás olly tényekre is kiterjesztetett, mellyek a hivatallal semmi összeköttetésben nem állnak, ’s mit különben a gyűlés nem is helyeselt, mindazáltal a czél ez alkalommal el nem éretett, mert egy vád elegendőleg kimerítve nem lévén, a vizsgálattétel tovább is elrendeltetett, miből önként következik, hogy az eddigi visszaélések nem olly fontosak , mik hivatalvesztést vonhatnának maguk után. 17) Hosszú vitára nyújtott alkalmat egy esküit által bizonyos paraszt ellen, ki egy szóbeli perben hozott ítélet végrehajtatását nem engedte, a kért karhatalomnak kirendelése; némellyek jelesül azt állítván , hogy a paraszt a végrehajtást nem gátolhatja, és ha gátolja, akkor politraliler megfenyítendő; kimutattatott azonban nemcsak több hasonló, e megyében már előkerült esetek példáján, hanem magából a törvényből is, hogy a paraszt szintúgy ellentállhat valamint más, mert e részben a törvény különbséget nem tesz, ha pedig ellenáll, szinte csak a törvényszabta után lehet ellene eljárni. Innen egy egészen más térre mentünk át, és azt határoztuk, hogy a szóbeli bíráskodás törvény által határozott összegekre nézve a községekben életbe léptessék, és a sz.bírák a földesúri hatalomnak alávettettek ellen is a törvényben kijelölt mennyiség iránt, csak ha a földesúr nem akarna eljárni, bíráskodjanak , sőt ez esetben is napidíjaknak helyök ne legyen. — Mi a gyűlés folyamatát illeti, melly dec. tűkén lefejeztetett, ez gyakran pártbeli személyeskedések által volt megháborítva; azoknak leírásába azonban nemcsak nem bocsátkozom , sőt inkább kívánom, hogy a csend és béke minél tbb megyénkben teljesen helyreállittassék. CSANÁDBÓL. Főispáni elnöklet alatt dec. 14-én Makón tartott közgyűlésünk nevezetesb tárgyai: a helyi tanácsnak egy fösz.birói és esküdti hivatal rendszeritését megengedő intézvénye, mellynek kieszközléséért mind az elnök főispánnak , mind pedig a helyi tanácsnak köszönet szavaztatván, ez utóbbi az esküit mellé egy hajdúnak , ’s a megtagadott másodaljegyzői hivatal megadására megkeremni határoztatott; addig pedig az elnök kijelenté, hogy tekintve az idei szűk termést, a megnyert hivatalokra senkit sem fog kinevezni. Az ellenzék mezőt látván maga előtt nyílni, czifra szónoklatokban majd a kormányt, majd az elnököt, majd pedig a tisztikart élesen csipkédő , többször említve jön, hogy az új hivatalokkal a nép csak új terhet, de nem gyorsabb igazságkiszolgáltatást kap, mert tudatlanok kezeibe adatik a bírói hatalom; kérdezzük meg a népet: kell-e több biró? ’s bizonyosan nemmel felelend, és ha kincstári uj telepitvényekkel népesült is a megye, fizesse az uj bírákat a kincstár; egy másik a főispán önkénye ellen szónokolt,bennekkreishauptmannokat látott, és épen nem csoda, ha elragadtatásában szuronyokról, a nemzetiség és szabad választás elnyomásáról beszélt, és azt kívánta, hogy a most nyert új birák csak választás által töltessenek be; egy harmadik nem látott a másodaljegyzői hivatalra szükséget, mert a főjegyző, noha nem dolgozik, fizetését mégis hozza; az aljegyző tegnap érkezvén meg, a sok dolog tehát a dologtalanság következése, azért nem is volna szükség a jegyzők számát szaporítani. De ettől elültetvén, az ellenzék új vitát kezdett, csak úgy akarván a másodaljegyzői hivatalt kérni, hogy az szabad választás által töltessék be, mert megeshetik, mi egy szomszéd megyében történt. Mondatott,hogy a kormány daczos gyermek,’s ha nem választásánál töltetnek be a hivatalok, inkább nem kell. Egy táblabiró erre nézve igy fejezé ki magát: ,,előbb meg kell a verebet fogni, azután lehet azt megenni,“ de válaszul kapá: „hogy ha a verebet megfogjuk, magunk akarjuk megenni.“ Illy indítványok létesítése az országgyűlésen sikeresittethetvéd csak, elmellőztettek. Az ellenzék folytatván izgatásait,a jövő közgyűlés napját a szomszéd megyékkel közösen akarván meghatároztatni, nehogy egy napra, mint most is, négy megyének essék közgyűlése, megtörténhetvén az, hogy többen más megyéknél is érdekelve lévén, csak az egyiknek tárzgyülésére mehetnek. Volt ismét szónoklat, mellyben az önkény ’stb. felpiperéztetett, de az ellenzéknek Aradon kovácsolt indítványa megbukván, határozatta jön, hogy a jövő közgyűlés napja a gyűlés első napján tűzessék ki, és még aznap a szomszéd megyékkel levél által tudassák. A helytartótanács gyógyszertáraink felületes vizsgáltatását rászalván, hozzáalkalmazás végett az illetőkkel közöltetni rendeltetett, 's ennek érkezésére olly szorosan vizsgáltatott meg azt,Isteni gondviseléshez" czímzett gyógyszertár, hogy kevésben múll el bezáratása, tökéletes helyrehozására hat hét rendeltetvén, és ha hiányosnak tapasztaltatnék, azonnali becsukatása meghagyatott. — Az elnök felszólítván a járásbelieket felsőbb helyről érkezett parancs következtében, váljon a szűk termés miatt félhetnié az éhségtől, melly közörömre ismeretlennek nyilváníttatván, az ellenzék ismét csatára kelt az által, hogy minden megye aggódik az élelmiszerek hiányában a nép közt kiüthető éhség miatt, e megye pedig akkor köszöni meg az uj hivatalokat, sőt még másodaljegyzői fizetést kér megadatni; jobb volna, ha Nagylakra sebészi állomást rendszeríttetne, melly által inkább eléretnék a boldogság; mire válaszoltatok ha sokat kérünk, majd semmit sem kapunk. — Decs okán összejővén az ellenzék a pusztákon, elhatároztatott szónokilag és tevőleg föllépni; innen volt tehát közgyűlésünkön a nagy szél; hírlik , hogy négyezer és néhány száz pst iratod alá ’s nagyobbrészt be is fizettetett — korteskedésre. Ad vocem kortes, Makón a nép elöljárói, megválasztatásuk előtt, a jó példát tőlünk tanulván , vendégséget szoktak adni, ’s a „kortes“ szót „kortyos“ szóra magyarosítják. A conservativ párt Makón összejövetelt tartván, nyilvános fellépés határoztatott, és egy ívet, mellynek fő kitétele : ,,a kormányt, mig az a haza, nemzetiség és törvény szellemében haladni fog , pártolandjuk“ aláirtunk, lekötelezvén magunkat, gyűlés előtti napon tanácskozás végetti öszszejövetelre. — Hogy egy kis eseményt is mondjunk a bal bál alatt, midőn egy igen jámbor orvos kalapját vévé ki a pad alól, egy, keringőt járó tens asszony igen feszes keményített szoknyájával öt leborttá; az orvos nem vélvén e ritka szerencsét, felállott, ’s egymástól ellenirányban szabadulni akarván, nem is gyanitá, hogy a teni asszony szoknyáját fejével fölemelte , és még nagyobb volt az orvos csodálkozása , midőn tulajdon arczán két pofoncsapás hangjait hallani és érezni a gyenge kezeket, szerény volt. Többszöri kérésére, bár időn, de nem helyen kívüli megemlíteni a makói héber közönségnek a pestiek után egész honunkban egy napon tartott türelmi adó eltörlési ünnepét. Mozsárdurogások és zenekiséretü énekekkel kezdett ’s folytatott istentisztelet örvendezteté a minden rangú jelenvolt keresztényeket. Az elrontott német-zsidós nyelvet egyedül beszélő tanult rabbi tartá előbb épületes beszédét, tetteiből isteni ihletésű uralkodónak festvén királyunkat; Svaitzer Fábián alrabbi ’s községi jegyző pedig „Legyenek neked igazságos és érdemes biráid“ szentirási tételről vevén beszédét, tiszta magyarsága, főleg pedig mélyenható, csak honfi kebelből jöhető előadása és ájtatossága által mindenikünk figyelmét magára vonja. Beszéde végén, mintha lelkemből vette volna imáját, ég felé emelt szemekkel a felségtől le az utolsó honlakásig áldást, egymás iránti szeretetet, bizodalmát, egymás boldogulásán örömet, megelégedést, e dicső hon felvirágzását, örökkétartását, a magyar hébereknek a türelmi adótól felszabadításával honunknak eresbedését kívánván; áldást kért a teremtőtől magyar hazánkra, hogy nekik honuok helyett olly hon jutott, hol a nagylelkű nemzet ’s királya közt van a törvényhozási jog felosztva, ’s Dávid király zsoltárainak magyar tengedése alatt lelépett a szószékről. Estve a kórház javára bál adatván, az ünnepély bevégeztetett. NÉMELLY ÉSZREVÉTELEK a B.P.Hiradó 510 d. számában megjelent „LOBBANÓ GYAPOT“ czimü czikk iránt *). A mennyiben e czikk által én vagyokér*) Az érintett czikkben egyik dolgozótársunk egészen a közügy szempontjából fogta fel a lobbanó gyapotot, olly oldalról és olly humoros hangon , melly az egész közönséget érdekelhette. Nézeteinek helyességét e találmány veszedelmességérel bizonyítja azon tény, hogy az már csaknem egész Európában el van tiltva. Dolgozótársunk azonban mellékesen egy academiai tudósításunkra is kitért; megütközését fejezte ki azon részletességen, mellyel abban a lobbanó gyapot készítése tárgyaltak, holott politikai lapban , ha a találmány hasznos, annak jótéteményeit, ha pedig káros, akkor inkább ártalmait kellett volna jobban kiemelni, mert csak ez érdekelheti a nagy közönséget, a többi csak egy pár chemikust és patikáriust; — azon is megütközik, hogy a közönséget a velebánással járó veszedelmekre nem figyelmezteti — legalább nem eléggé, mert csak egyetlen egy helyt fordul elő a tudósításban ennyi : „mi nem csekély veszedelemmel jár“ — sőt, mint az egész tudósításból kitetszik, épen az ellenkezőt törekszik bebizonyítani. Eddig Nendtwich K. úrról semmi szó. De mivel a tudósító szerint N. ur tartott e tárgyban egy felolvasást az academiában, mellyben a találmány elsőségét egy baseli chemikusnak tulajdonítja , dolgozótársunk bátor volt ellenkező véleményben lenni é s szerencsétlenségére , N. ur nevét is , mivel ki nem kerülhette , megemlíteni , a nélkül, hogy személyével legkisebbet is bajlódott volna.Nekünk jogunk volna N. ur czikkétől a nyilvánosságot megtagadni, mind a hoszszadalmasságért, mellyel egy olly tárgyon terjeszkedik el ’s olly modorban , melly közönségünket teljességgel nem érdekelheti , mind pedig az egész czikk sértő hangjáért. De hogy dekelve , ’s mennyiben annak némelly állításai chemiai álfogalmak terjeztésére szolgálhatnának alkalmul, annyiban kötelességemnek ismerem , a közönségnek némi felvilágosítással szolgálni, ’s azon cizikk írója irányában Pelouze szerepét magamra vállalni, a tévedő tanítványt útba igazítandó. Midőn az említett czikk névtelen írója a tudós társaság tudósítóját megrója azért) , hogy a lőgyapot előállításának minden részleteit közli „a nélkül, hogy azon veszedelmekre figyelmeztetné a közönséget, mellyek a velebánással járnak, sőt a helyett épen ellenkezőleg azt törekszik bebizonyitni, hogy a dologgal semmi veszedelem sincs egybekötve“ midőn, mondom, illyeneket állít az érintett czikk-író, az igazat a tények elvitázhatlan valósága irányában , „non optima fide“ elcsavarja). — Mert mondva volt nemcsak az academiai ülésben, de a tudósításban világosan olvasható szavakkal írva és: ...„különben a sav hatása a gyapotra olly heves és erőszakos , hogy a sav végső felbomlását, ’s a gyapot tökéletes elégetését feltartóztatni többé nem lehet, mi nem csekély veszedelemmel jár), mert illyenkor a heves és mindent elégető sav szerteszéjjel szóratik.“ Figyelmeztetik azonkívül a közönség minden körülményekre, mellyek alatt a könnyen meggyűlő lőgyapot meggyulhat ’sat. ’sat.4). Hogy ott is hirdessen a tudósító veszedelmet, hol nincs , hogy tehát a közönséget tévulakra vezesse azt az érintett czikk írója csak nem kívánhatja, legalább nem követelheti senkitől, valamit azt sem, hogy én a tudós társaságot olly tények állításával ámítsam), mellyek helytelenségét a legelső kalmár bebizonyíthatja. Én azonban e találmány czélszerűségéről, vagy czélszerűtlenségéről hadi tekintetben mit sem szólottam. Döntsék el azt mások , ez hozzám nem tartozik. Én a tárgyat egyedül tudományos szempontból vettem fel), ’s illyenkor illő, hogy felhozassék minden , mi a tárgy megismertetéséhez tartozik.) A másik, mellyért megró az, hogy a lögyapot feltalálásának elsőbbségét Schönbeinnak tulajdonítom, nem pedig Pelouzenak, mert, úgymond az érintett czikk-iró, a lögyapot nem egyéb, mint azon állomány, mit Braconnot 1833 ban talált fel és xyloidinnak nevezett, ’s minek rendkívüli éghetőségét Pelouze már 1836ban ismertette meg ’sat. ’sat. Hogy Braconnot 1833ban a xyloidint találta fel, hogy Pelouze 1838ban e testről közelebbről értesitette a tudós világot, annak czélszerű előállítási módját adván elő , ’s annak némelly igen érdekes tulajdonságaival ismertetvén meg a vegyészeket, vizsgálódásait nemcsak a keményitőre , de a növények rostos alkatrészeire is kiterjesztvén, 's könnyen meggyuló ’s hevesen fellobbanó papirt állitván elő ( Compt. rend. 1838. Sec. Sem. Nro 16.—vagy Ariel d. Ch. XXIX. 38); azt senki el nem akarta vitatni sem Braconnottól, sem pedig Pelouzetól. Értekező azt a tudós társaság előtt méltán elismerte , midőn azt állitá, miszerint „a jeles találmány nem ugrott ki készen Schönbein agyából, valamint Minerva Jupiteréből; hanem hogy több rendbeli munkálatok megelőzték, ’s előkészítették Schönbein találmányát, nevezetesen Pelouze adatai a salétromsav hatásáról a növények rostos alkatrészeire. ’sat. ’sat.8) De a Xyloidin koránsem a légyapot ’s akörül forog a dolog sarka). N. urnak módja ne legyen bennünket igazságtalanságról alaptalanul vádolni, közöljük azt dolgozótársunk magunkéivá tett némelly észrevételei kíséretében. — S z e rk.) Dolgozótársunk egyálaljában nem úgy beszél, mint „éove“ 's nem is a „tudós társaság tudósítóján,“ hanem a miénk tudósításának hiányán „ütközik meg.“ Szerk. 1) Ez, a mint a fenebbi *) ’s alábbi jegyzeteinkből ki fog tetszeni, nem áll. — Szer. *) Ennyiből áll az egész figyelmeztetés egy olly dolog iránt, mi csupa veszedelemmel jár. — Szerk. 4) Ezek a 'sat. 'sat.-k igy hangzanak : „Fakalapácscsal bármelly erővel ütve meg nem gyulád .... nem tarthatni tehát attól, hogy péld. puskacsőben töltés alkalmával, vagy dörzsölés vagy ütés által a lógyapot elsüljön.“.. „Egyetlen eset fordult elő’sat.,“ de N. ur azt is kimenti 's a tudósító igy folytatja : „Ellenben ha a töltés vagy söréttel vagy olly golyóval történik, melly könnyen fér a csőbe, akkor bármelly erővel beverhetni a vastöltőveszszőt is (!) anélkül, hogy a puska elsülésétől félni lehetne ’sat.“ (L. B. P. Híradó 502. sz). Ezeknek semmi commentár nem kell. — Szerk. 5) Ha N. ur azt hiszi, hogy academiánkat illyes dolgokkal el tudná ámítani, akkor a bókot szépen megköszönjük az academia nevében — Szerk. *) Ezt bajos volt tennie, mielőtt gyakorlatilag és analytice meg nem vizsgálta. — Szerk. 7) Épen az a baj, hogy nem minden hozatott fel, mi ide vezethetett volna. — Szerk. 6) Mindezekből újra megértheti minden, kit a dolog érdekel, mit dolgozótársunk is állított, hogy az egész lobbanó gyapot feltalálásában semmi sem egyéb a Schönberné, mint a puskába töltés és patent-vadászat. — Szerk. 11) Ezt már dolgozótársunk is jól tudja, épen azon forrásokból, mellyeket most már csupa ok nélkül hord fel illyen hosszasan N. úr. Épen azon források után állította d.társunk is, hogy a lobgyaposxyoidine, ’s N. úr is akkor annál többet nem tudott. Most már milly erősen van ! mintha ő találta volna fel, hogy a lőgyapot csakugyan nem xyloidine — amiben pedig semmivel sincs több része, mint dolg.társunknak. A „Galiguani* Messenger“ nov. adiki száma, mellyben a párisi tudományok académiájának nov. sikeiülése közöltetik, eképen adja viszsza Pelouze urnak idevágó szavait: „Although M. Schönbein has not published the nature or mode of preparation of his cotton, it is evident that the properties which he assigns to it can only apply to xyloidine etc.“ Már most, min-