Budapesti Hiradó, 1847. január-június (517-617. szám)

1847-05-13 / 591. szám

A PEST-VÁCZI VASUT-VONALON utazott május 3án 1178 személy; 4kén 909 sz.; 5én 616 sz.; 6án 1005 sz.; 7én 804 sz.; 8án 634 sz.; 9én 4982 sz. ’S igy május 3kától 9dikeig bezárólag öszvesen 10,128 személy. BÉCS, máj 7. 1847. Ausztriávali testvérviszonyaink bi­zalom-kötelékét, nemzeti létünk ’s fejletlen alkotmányunk szilárdítására, szorosabbá fűzte ugyan a hasonsors, melly­­­töl leginkább két hónap óta egyaránt sujtatunk; de e két hó­napnak trónt ’s két testvérnemzete­t megrázkodtató eseményei, gyászbetükkel vésvék ezerek érző szivébe. — Nyolcz hete, hogy örök emlékezetü nádorunk elhunyta, ’s vezérvesztett ha­zánk árvasága fölött rokonbába merültek a német hon fiai; ’s már ismét, alig hegedtek be sajgó sebeink, rokon köny­­nyekre, őszinte részvétre hivatunk fel testvéreinktől, kik sebző fájdalmaikra annyival is inkább együttérzésünkben jo­­gosítvák fel enyhét keresni, mennyivel kevésbbé látszatnak jelenben kegyeltetni a gondviseléstől nálunknál, kiket az, apostoli királyunk atyai kegye által, a nagy elhunytnak leg­méltóbb utódával áldott meg ; utóddal, kiben az elvesztettnek magas erényei, örökített érdemei visszatükrözvék, ’s egy uj és nagy reményű életre ébredt nemzet jövendője, ’s várako­zásai központosulvak. — De kiben érte a sors kegyetlen csa­pása a siránkozókat? — (­ cs. kir. fensége Károly főherczeg nincs többé! — Ez volna a tett kérdésre válaszom, ha e gyászhírt, jóval soraim előtt nem veendették volna e lap ol­vasói, kikben a bús hallottnak megfelelő érzetek élénkebbek, sem hogy azok felébresztése szóvirágos leírás által nem fö­­löslegesíttetnék. Czélom tehát ezúttal csak megemlíteni rö­viden , mivel áldozott a hálás nép a nemzetek nagy hőse ki­­olthatlan emlékének, ’s mint rótta le a véghódolatot, mellyel a vész és vér idején halkanultnak tartozott.­­ Számosan to­longtak folyó hó­rkán Bécs főbb épületei, szebb palotái egyikébe; nem mohó kíváncsiságnak engedve, de látni még egyszer és utoljára a kedves arczvonásokat, mellyek annyi nyomorult ’s ügyefogyott erővesztett lelke előtt vigasztaló nemtőkint jelentek meg, ’s vezeték azokat oda, hol az isme­retes vonások nem többé a képzelem, de a való világában voltak sajátjai egy fenséges férfiúnak­­ Károly főhgnek, ki terhes gondjai ’s fáradalmas elfoglaltatásai közt, ezereket atyai jóságával halmozni végperczeig meg nem szűnt.­­ Estve nyolcz órakor a néma várkápolnában gyászravatal állott, kétes fényében ’s a szülemlő éjnek magára kölcsönzött setét színében szent borzalommal lepve meg a közelgőt, ’s ide c diszállványra tétetett, a fenséges udvar jelenlétében, porhü­velye a dicsőültnek, kinek életrajzát a kevésbbé avatott tör­­ténetbuvár is feltalálandja az ujabbkori franczia események­ben ; mert e lángeszű hadvezér körül forogtak le nem egy­szer nemzetek jó- vagy balszerencséjének koczkája akkor, midőn koronák hullottak alá fejdelmek­k elkent fejeiről.­­ A temetkezési szertartás kedden délután öt órakor ment vég­hez , miután előbb a fenséges test belrésze sz. István székes­­egyházába , a szív pedig, melly pár nappal ezelőtt még hőn dobogott haza ’s az emberiségért, az ágostoniak templomába takaríttatott el.­­ A borult ég terhes felhői sürűdni kezde­nek; a nap megtagadta arany sugarit, ’s az ég csatornáji megeredtek. Alig telt el azonban egy óranegyed , a kisirt felhők megkönnyebbülve vének búcsút szorult körüktől,’s az idő nyájasan lebegett a tengersokaság fölött, nehogy ezt a véghódolat megadásában gátolná. ’S most a gyászmenet meg­indult. A fejdelmi vártól a József’s az ispotály terén átegész a kapuczinus atyák zárdájáig, mellyhez a császári sírbolt van csatolva, két sort alkottak a katonák. Ezen vonultak át az (árvák) nyomorodottak, tört hangon halotti imát rebegve; az árvaintézetek szelíd növendékei; az ájtatos szerzetes ren­dek , ’s a bel- és külvárosi plébániák hosszú sora. Gazdag diszhintók , ’s a főherczeg szomorodott udvar-cselédei elő­zék meg a gyászkocsit, melly fényben önmagát múlta fölül, ’s a magyar és schweiczi testőröktől környeztetett. A kapu­­czinusok feketére bevont egyházában a felséges udvar, a magas boldogultnak fenséges testvérei, gyermekei és számos főbbrangu hivatalnokok fogadák a herczegi halottat. A szer­tartások végeztével a zárda tiszteletgerjesztő öregebbjei vi­vék vállaikon ősei sírboltjába a holt tetemeket, mellyek néz­­pontul szolgáltak egy ritka szellemnek, honnan ez, 75 éve­ken át szemlélte ’s részben intézte a nagy világ eseménye­t. E meghatóan fenséges jelenetre a nap leáldozni sietett, ’s a szövélnekek rezgő fényétől csak halványan világított sírbol­tot, mellynek minden szeglete a múlt történetdús világába ragadja a szent borzalomtól áthatott buzgókodót, — a villám metsző világa, perczenkint fényárral evedzé át; végre az ég dörgő szava felébresztő a komoly képekkel elfoglalt elmé­ket , fennen hirdetve, hogy a sírba szállott, magát — még­­ túl nem élte! —A sűrűn aláhullott jégszemek közepett, bú­san harsogó hadizenével foglalta el, a nagy számú lovas és gyalog katonaság, a glacin számára kirendelt helyet; hon­nan az egek robajához a dobok riadozásai, ’s az álgyuk egy­mást sebesen felváltó dörgései csatlakoztak, gyenge képben tüntetve fel a vészt ’s vihart, mellyel az szembeszállót­ el­vesztett nagy hadvezérével, a történettől még elhunyta előtt hősi borostyánnal koszoruzott főnökével. Csötörtökön ment véghez az ünnepélyes gyászmise a fen­séges elhunytért, ki dicsőségteljes életében fényes példáját adá annak: mennyire lehet egy bajnoknak vész-edzette fér­fias kebele egyszersmind szelíd és vallásos érzetek szent haj­léka ! — R. M. KÜLFÖLD, (Köln, Ig.) A német legújabban ismét igen féltékeny lett nemzetisége iránt, ’s az illető túlzások meg is bocsátha­tók neki, ha idővel a nemzetiség alapján a szabadság szi­­­­lárd épületét állítja fel. Mivel pedig belügyeiben semmi külső befolyásnak helyt nem ad , elmondható, hogy a porosz al­kotmány fölépítése legkedvezőbb előjeleknek örvesl,s a po­litikában sírcsend uralkodik. Francziaország szomorúan bal­lag tovább centralisajtójának járma alatt. Anglia tisztán gaz­dálkodási reformokkal foglalkozik, és az angol sajtóban olly mérséklet­es háziasság foglalt helyet, hogy a külföldi kávé­házak látogatóit kétségbe ejti. Schweitz és Belgium semmi befolyást nem gyakorolnak Németországra, sőt inkább az el­lenkező történik. Északon a schleswig-holsteini vita elha­­lasztatott, és az utolsó lengyel forradalom önvérében fuladt meg. A porosz mozgalom tehát háborítatlanabb körülmények közt nem történhetett volna, ’s erről az összes külföldi sajtó hangos bizonyságot tesz. Még a francziák a legtolakodóbbak, ’s régi szokásuk szerint állapotainkat saját sántájokra húzzák. A Journ. d. Débats és a La Presse, névszerint az első szen­­vedhetetlen praeceptorkodásában, ragaszkodásában azon el­vekhez, mellyekkel otthon botrányos komédiát űz, és dicse­­kedésében azon chartával, melly igazán alig több már írott malasztnál. Ellenben az angol sajtó példás szerénységet ta­núsít a porosz alkotmányi ügyben, mellyel nyugodt lélekkel és szenvedély nélkül szemlél, é s ki a Times bizonyos korábbi kifakadásaira emlékszik, alig ismer a City lapjára. A whig pártlapok és maga a radicális Daily News is a mérséklet zász­lóját tűzte ki. Valószínű , hogy az angolok , kik a külső po­litikában mindig egy férfiuként állnak, hallgatag megegyeztek abban, hogy ítéletükben elővigyázók lesznek, és a létesülő porosz mű elleni ellenségeskedést másokra bízzák. FRANCZIAORSZÁG. A királynál május 1 jén, mint nevenapján, a két kamara és a legfőbb státushatóságok tet­ték üdvözleteiket. Paris, ápril 30. Poroszország ügyei itt szintúgy napi­renden látszanak lenni, mint magában Németországban. A franczia a világ ügyeit csupán franczia szempontból ítélgeti, azaz a franczia érdekek álláspontjából. Helyes-e ez ítélet a meg­télt tárgyra nézve, azzal ő nem gondol, hanem olly módon rendezi a külföld ügyeit, a­mint fogalmaihoz ille­nek. E fogalmak pártok szerint változnak, és ha minden franczia előbb átalában arról gondolkozik, hogy e vagy ama kifejlődés a külföldön mikép lehetne Francziaországra nézve legüdvösebb, közvetlenül utána következő kérdést tesz: mikép kellene elintézve lennie, hogy a pártnak, mellyhez ő Francziaországban tartozik, legtöbb hasznot hajtson. Innen van, hogy a J.d. Débats az alkotmányos kor­mányok iránt a doctrinairek értelmében szól, a Constitution­al kissé több Thiers-Odilon-Barrolféle szabadelvűséget kí­ván , a National a népet izgatni ,s igy a köztársasághoz kö­zeledni tanácsos. Mind­n­yájan az­o­nb­an nem Né­metország javáért ad­ják tanácsaikat, hanem Francziaország, azon franczia párt javáért, mellynek tagjai. Majdnem minden franczia örül ma a lépésnek, mellyel Poroszország tett, mivel azt hiszi, hogy e lépése által mint félig meddig alkotmányos ország Fran­­cziaországhoz közeledik. De egyszersmind mégis vannak győződve , hogy e lépés által Poroszország és átalában Né­metország hatalma és európai befolyása háromszorosan öreg­­bedett. ’S e gondolatnál nem a legjobban érzik magokat, mert mennél inkább öregbedik a hatalom a Rajnán túl, an­nál csekélyebb lesz Francziaország befolyása Németország­ra , ’s átalában egész Európára. Ez öntudat meg van minden valódi franczia szívben, több vagy kevesebb világossággal. Ki itt Párisban él, azt minden szóbeli nyilatkozatból ki­veheti. SPANYOLORSZÁG, Madrid, ápril 26. Tegnap a mo­­derado párti követeknek összejövetelök volt, csak 70en je­lentek meg; a kamara e töredéke mégis további hozzálépé­­sek által, mellyekkel kecsegtetik, nemsokára kilenczven sőt százra szaporodhatik. Az ülés esti 8 órakor kezdődött, ’s egé­szen éjfélutánig tartott, úgy tetszik, több végzéseket hozott jövendő magatartása iránt. — Az épen most megjelent sta­­lusnaptárból kitűnik, hogy az ideiglenes kormánynak 1843ban történt felállítása óta, az 1846ks év végéig, nem kevesebb, mint 3 marschall ’s 238 különféle rangú tábornok neveztetett ki. (A spanyol sereg összes tábornokainak száma most 656ra megy.) Ugyanazon idő alatt következő nagykeresztek, u. m. K­lik Károly rendjebeli 84, Isabella rendjebeli 128, Sz. Fer­dinand rendjebeli 13 nagykereszt, és Mária Luisa féle 75 szalag osztatott ki. 1 POROSZORSZÁG. (A válaszfelirati viták vége.) April 16-án első szónok Milde követ volt, beszédének ez volt veleje . Midőn a febru 3kai törvényeket először láttam, kérdem magam : kielégítik-e azok minden tekintetben a nem­zetet? És fájdalom, ezt tagadnom kellett. Ha a február 3kai törvények által a porosz nemzeti szellemet feléleszteni akar­juk , erre kész vagyok segédkezet nyújtani, mert ez legna­gyobb biztosítéka a koronának, történjék bármi. De ha azt kérdik tőlem : el fogjuk-e e czélt az előttünk fekvő törvény által érni? azt kell felelnem, hogy nem. E nem­et világosan ki kell a feliratban tennünk. — Renard gr. és követ: A közérdek tekintetéből kész vagyok saját nézeteimet felál­dozni, mennyiben az úri rend tagja által inditványozott mó­­dositványtól eltérnek , miután az olly nagy pártfogásban ré­szesült, ’s kérem a magas gyülekezetet, kövesse példámat a haza javáért. (­Helyeslés.) Wied­ig: A nyilatkozatokban, mellyeket a kir. biztos tegnap ő felsége nemes indulatáról tett, úgy hiszem, mindnyájan megnyugodhatunk. Azonban, hogy ezen önkéntes királyi ajándékot, úgy a­mint van, a jö­vendő időre megtartsuk, czélszerűnek tartanám a feliratba iktatni azon kérésünket, fontolná meg ő felsége, nem lehet­­ne-e a gyűlést meghatározott időszakokban összehíni. — D­i­t­­­rich pártolja az indítványt.— Conte hasonló véleményben van, ’s azt mutogatja félig felolvasott beszéddel, hogy a nép­ben semmi elégületlenség és izgatottság nincs, ’s azt csak a rosz sajtó akarná előidézni. (Több hang: A szónok olvas ! Az elnök figyelmezteti rendszabályokra a szónokot, ki is a beszédet könyv nélkül folytatni nem tudván, a szónoki széket elhagyja.) — Naumann ezeket mondja hosszadalmas be­széde végén: Úgy hiszem, megmutattam, hogy az egyesült országgyűlés, az egyesült rendi választmányok és a status­­kölcsönügyi küldöttség intézeteinek felállítása által senkinek joga meg nem sértetett. — Kir. biztos: Az előttem szó­lott tag első említette a státushitelezőket, mondván, hogy e tekintetben a törvénynek noli me tangere-nek kell lenni. Ebben vele az eddigi státushitelezőket illetőleg tökéletesen egyetértek, de egyszersmind olly véleményben vagyok, hogy jogaik az 1847iki február 3kai törvények által hajszálnyival sem szok­h­attak meg. Mi pedig a jövendő hitelezőket illeti, ezek jogaikat többé az 1820iki január 17-ei törvényből nem, hanem egyedül a febru­ákai törvényből meríthetik. — Han­semann: Mindenek előtt köszönetet kell szavaznom a mi­nister úrnak, ki eddig a ministerium nevében szólott, hogy parlamentáris módon átvállalta a felelősséget mindenért, mit a korona elénk terjesztett, így jó uton vagyunk, és ez után szabadon tárgyalhatunk mindent, mi előttünk fekszik, magát a trónbeszédet is. A m­iisterium állása e tárgyban sajátsá­gos. Bizonyára kielég­­ni vélte az országot, midőn a koro­nának a febru­ákai törvényeket tanácsolá; ez nem történt meg; ha ez iránt még kétség volna, mutatnák tegnapi és mai vi­tatkozásaink . . . Meggyőződésem szerint a választmány által szerkesztett felirat, kihagyva belőle azon pontot, melly a trónbeszéd­ okozta fájdalomról szól, nem fogja megakadá­lyoztatni az alkotmány továbbfejlődését e gyülekezet több­ségének értelmében ... A szerkezet és a módosítvány közt nagy különbség van. Amaz világosan a jog alapjára állott és azt mondja, hogy nekünk jogaink vannak, a módosítvány er­ről még kétségeskedik. Továbbá a szerkezet határozottan a korábbi törvényekre áll és nyilvánítja: mi az országos rendek vagyunk ’s mint illyeneket mindazon jogok illetnek bennün­ket, mellyeket korábbi törvények országos rendeknek ígér­tek. Midőn ezt nyilvánítjuk, ebből legalább meggyőződésem szerint a koronávali szerződés magától következik. E két al­kotmányunk ingatlanná tétetik , úgy hogy további fejlődése csak a trón és a rendek kölcsönös egyetértése mellett fog történhetni, nem pedig a korona tanácsosainak egyol­dalú tanácsa szerint. Továbbá ekép elháriltatnék a bi­zalmatlanság , melly többszörösen lábra kapott. Mi a trónnak az igazat kimondani tartozunk, és én egyene­sen nyilvánítom, hogy a kormány iránti bizalom már nem o­lyan mint volt. (Több hang: Ez nem igaz! Nagy mozgalom, az elnök a szónokot beszéde folytatására szó­l­ítja fel.) Meglehet, mások más véleményben vannak, én saját tapasztalásimat adom elő. A február 3kai rendeletek összeköttetésben az ügymeneti rendszabályokkal sokféle­kép megszok­ták a rendi jogokat, mert a korona tanácsosai bizalmatlansággal írták, bizalmatlansággal az iránt, hogy mi e jogainkkal vissza fogunk élni. Azok után, mit a királyi biztos tegnap mondott, remény­em, hogy ez okiratokból a ko­rona tanácsosai készek kihagyni azt, mi által e bizalmatlan­ság fejeztetik ki. Legjobbnak tartom továbbá a választmány szerkezetét, mert csak kevés jog iránt tesz óvást, és ha mi ezt sem teszszük, meg nem felelünk a nemzet nézeteinek. Gondolják meg uraim, hogy csak igen kevés jogokról van szó ahoz képest, mennyivel más nemzetek rendei bírnak. Mi nyugodtan akarjuk várni, mire tökéli magát tovább a ko­rona, de kevés jogainkat meg kell ónunk. A nemzetek ere­jét, kiváltott, hol, mint nálunk, élénk és erős nemzetiség még nem létezik , két utón lehet fokozni. Először nagy sé­relmek által, mellyeket a nemzetnek szenvednie kell. Ez után volt Németország e század elején 1813ig. Nagy hiánya volt az a nemzeti jellemnek, hogy tízévi idegen nyomasz­tásra volt szükség, mig az egész nemzet felkelt. A második út az, mellyen napjainkban a polgárosult nemzeteknek jár­­niok kell. A nemzetiség ereje a jogérzet által fokoztatik. F. nélkül nincs élénk, nincs erős nemzet. Ha a feliratban jo­gok iránti óvásról szólunk, ez emelni fogja jogérzetünket, és erősitni fog bennünket, erősitni Poroszországot. A trónbe­széd külső veszedelmeket érintett. Nem akarok a külső po­litikába bocsátkozni, de az igazmondást kötelességemmé te­vén nyíltan kimondom, hogy Poroszország bizonyos történ­­hetőségek közt veszedelmes helyzetben van, ’s gondolják meg uraim, hogy erősitnünk kell magunkat. Szomszédaink hatalmas nemzetek. Egyik felünkön egy nemzet áll, vas kö­vetkezetességgel milliók nemzetiségét megalapitni törekvő.­­Egy hang­. Ez nem tartozik a dologhoz! Elnök: Úgy hiszem, hogy a beszéd, mellyet most hallgatunk, közelebb hozank bennünket a szavazáshoz. A másik oldalon egy másik, bár egészen más alakú veszedelem van. Ha a nemzetet jogérzet lelkesíti, ereje nagy mértékben gyarapodik. Honnan van az, hogy a nyilvános jog kifejtését az ország keleti és nyugati szélei leghangosabban kívánják? Onnan, mert a keletiek oroszokká, a nyugatiak francziákká lenni nem akarnak. Mi németek, poroszok akarunk maradni, de a nyilván­os jogot kifejteni akarjuk. (Helyeslés.) Még csak egy szót. É­vek óta táplálom magamban a meggyőződést, hogy Poroszország alkotmányában a régi nemzetségekre alapuló aristocr­aliának lényeges részt kell képeznie. E meggyőződésem onnan ered, hogy társadalmi viszonyaink egyik oldalon tökéletesen de­­mocratikus természetűek, ’s hogy én ennek ellensúlyául erős felsőházat kívánnék, melly a régi nemzetségeket képvi­­viselné és a korona jogait, ha a democratia túlhajtani akarna, és a nép jogait, ha a korona tanácsosai e jogokat sértő ja­vaslatokat tennének, megóná. Egész feladatunk tehát meg­győződésem szerint az, hogy conservativek legyünk. — Poroszországi herczeg: Azt hallottuk mondatni, hogy az előttünk fekvő rendeletek a király tanácsosainak bizalmat­lanságában vették eredetöket. Én születésemnél fogva a király első alattvalója és a király bizalmánál fogva a korona első taná­csosa vagyok. Mint i­lyen szent biztosítást adok ezennel magam és a korona többi tanácsadóinak nevében (a miniszerek felkel­nek) hogy közölünk a rendeletek tárgyalásakor senkit bizal-­­ matlanság nem szállott meg. Csupán azon elővigyázattal­­ voltunk, hogy a haza javára hozott rendeletek a rendeknek 323

Next