Budapesti Hiradó, 1847. január-június (517-617. szám)
1847-05-13 / 591. szám
A PEST-VÁCZI VASUT-VONALON utazott május 3án 1178 személy; 4kén 909 sz.; 5én 616 sz.; 6án 1005 sz.; 7én 804 sz.; 8án 634 sz.; 9én 4982 sz. ’S igy május 3kától 9dikeig bezárólag öszvesen 10,128 személy. BÉCS, máj 7. 1847. Ausztriávali testvérviszonyaink bizalom-kötelékét, nemzeti létünk ’s fejletlen alkotmányunk szilárdítására, szorosabbá fűzte ugyan a hasonsors, mellytöl leginkább két hónap óta egyaránt sujtatunk; de e két hónapnak trónt ’s két testvérnemzetet megrázkodtató eseményei, gyászbetükkel vésvék ezerek érző szivébe. — Nyolcz hete, hogy örök emlékezetü nádorunk elhunyta, ’s vezérvesztett hazánk árvasága fölött rokonbába merültek a német hon fiai; ’s már ismét, alig hegedtek be sajgó sebeink, rokon könynyekre, őszinte részvétre hivatunk fel testvéreinktől, kik sebző fájdalmaikra annyival is inkább együttérzésünkben jogosítvák fel enyhét keresni, mennyivel kevésbbé látszatnak jelenben kegyeltetni a gondviseléstől nálunknál, kiket az, apostoli királyunk atyai kegye által, a nagy elhunytnak legméltóbb utódával áldott meg ; utóddal, kiben az elvesztettnek magas erényei, örökített érdemei visszatükrözvék, ’s egy uj és nagy reményű életre ébredt nemzet jövendője, ’s várakozásai központosulvak. — De kiben érte a sors kegyetlen csapása a siránkozókat? — ( cs. kir. fensége Károly főherczeg nincs többé! — Ez volna a tett kérdésre válaszom, ha e gyászhírt, jóval soraim előtt nem veendették volna e lap olvasói, kikben a bús hallottnak megfelelő érzetek élénkebbek, sem hogy azok felébresztése szóvirágos leírás által nem fölöslegesíttetnék. Czélom tehát ezúttal csak megemlíteni röviden , mivel áldozott a hálás nép a nemzetek nagy hőse kiolthatlan emlékének, ’s mint rótta le a véghódolatot, mellyel a vész és vér idején halkanultnak tartozott. Számosan tolongtak folyó hórkán Bécs főbb épületei, szebb palotái egyikébe; nem mohó kíváncsiságnak engedve, de látni még egyszer és utoljára a kedves arczvonásokat, mellyek annyi nyomorult ’s ügyefogyott erővesztett lelke előtt vigasztaló nemtőkint jelentek meg, ’s vezeték azokat oda, hol az ismeretes vonások nem többé a képzelem, de a való világában voltak sajátjai egy fenséges férfiúnak Károly főhgnek, ki terhes gondjai ’s fáradalmas elfoglaltatásai közt, ezereket atyai jóságával halmozni végperczeig meg nem szűnt. Estve nyolcz órakor a néma várkápolnában gyászravatal állott, kétes fényében ’s a szülemlő éjnek magára kölcsönzött setét színében szent borzalommal lepve meg a közelgőt, ’s ide c diszállványra tétetett, a fenséges udvar jelenlétében, porhüvelye a dicsőültnek, kinek életrajzát a kevésbbé avatott történetbuvár is feltalálandja az ujabbkori franczia eseményekben ; mert e lángeszű hadvezér körül forogtak le nem egyszer nemzetek jó- vagy balszerencséjének koczkája akkor, midőn koronák hullottak alá fejdelmekk elkent fejeiről. A temetkezési szertartás kedden délután öt órakor ment véghez , miután előbb a fenséges test belrésze sz. István székesegyházába , a szív pedig, melly pár nappal ezelőtt még hőn dobogott haza ’s az emberiségért, az ágostoniak templomába takaríttatott el. A borult ég terhes felhői sürűdni kezdenek; a nap megtagadta arany sugarit, ’s az ég csatornáji megeredtek. Alig telt el azonban egy óranegyed , a kisirt felhők megkönnyebbülve vének búcsút szorult körüktől,’s az idő nyájasan lebegett a tengersokaság fölött, nehogy ezt a véghódolat megadásában gátolná. ’S most a gyászmenet megindult. A fejdelmi vártól a József’s az ispotály terén átegész a kapuczinus atyák zárdájáig, mellyhez a császári sírbolt van csatolva, két sort alkottak a katonák. Ezen vonultak át az (árvák) nyomorodottak, tört hangon halotti imát rebegve; az árvaintézetek szelíd növendékei; az ájtatos szerzetes rendek , ’s a bel- és külvárosi plébániák hosszú sora. Gazdag diszhintók , ’s a főherczeg szomorodott udvar-cselédei előzék meg a gyászkocsit, melly fényben önmagát múlta fölül, ’s a magyar és schweiczi testőröktől környeztetett. A kapuczinusok feketére bevont egyházában a felséges udvar, a magas boldogultnak fenséges testvérei, gyermekei és számos főbbrangu hivatalnokok fogadák a herczegi halottat. A szertartások végeztével a zárda tiszteletgerjesztő öregebbjei vivék vállaikon ősei sírboltjába a holt tetemeket, mellyek nézpontul szolgáltak egy ritka szellemnek, honnan ez, 75 éveken át szemlélte ’s részben intézte a nagy világ eseményet. E meghatóan fenséges jelenetre a nap leáldozni sietett, ’s a szövélnekek rezgő fényétől csak halványan világított sírboltot, mellynek minden szeglete a múlt történetdús világába ragadja a szent borzalomtól áthatott buzgókodót, — a villám metsző világa, perczenkint fényárral evedzé át; végre az ég dörgő szava felébresztő a komoly képekkel elfoglalt elméket , fennen hirdetve, hogy a sírba szállott, magát — még túl nem élte! —A sűrűn aláhullott jégszemek közepett, búsan harsogó hadizenével foglalta el, a nagy számú lovas és gyalog katonaság, a glacin számára kirendelt helyet; honnan az egek robajához a dobok riadozásai, ’s az álgyuk egymást sebesen felváltó dörgései csatlakoztak, gyenge képben tüntetve fel a vészt ’s vihart, mellyel az szembeszállót elvesztett nagy hadvezérével, a történettől még elhunyta előtt hősi borostyánnal koszoruzott főnökével. Csötörtökön ment véghez az ünnepélyes gyászmise a fenséges elhunytért, ki dicsőségteljes életében fényes példáját adá annak: mennyire lehet egy bajnoknak vész-edzette férfias kebele egyszersmind szelíd és vallásos érzetek szent hajléka ! — R. M. KÜLFÖLD, (Köln, Ig.) A német legújabban ismét igen féltékeny lett nemzetisége iránt, ’s az illető túlzások meg is bocsáthatók neki, ha idővel a nemzetiség alapján a szabadság szilárd épületét állítja fel. Mivel pedig belügyeiben semmi külső befolyásnak helyt nem ad , elmondható, hogy a porosz alkotmány fölépítése legkedvezőbb előjeleknek örvesl,s a politikában sírcsend uralkodik. Francziaország szomorúan ballag tovább centralisajtójának járma alatt. Anglia tisztán gazdálkodási reformokkal foglalkozik, és az angol sajtóban olly mérsékletes háziasság foglalt helyet, hogy a külföldi kávéházak látogatóit kétségbe ejti. Schweitz és Belgium semmi befolyást nem gyakorolnak Németországra, sőt inkább az ellenkező történik. Északon a schleswig-holsteini vita elhalasztatott, és az utolsó lengyel forradalom önvérében fuladt meg. A porosz mozgalom tehát háborítatlanabb körülmények közt nem történhetett volna, ’s erről az összes külföldi sajtó hangos bizonyságot tesz. Még a francziák a legtolakodóbbak, ’s régi szokásuk szerint állapotainkat saját sántájokra húzzák. A Journ. d. Débats és a La Presse, névszerint az első szenvedhetetlen praeceptorkodásában, ragaszkodásában azon elvekhez, mellyekkel otthon botrányos komédiát űz, és dicsekedésében azon chartával, melly igazán alig több már írott malasztnál. Ellenben az angol sajtó példás szerénységet tanúsít a porosz alkotmányi ügyben, mellyel nyugodt lélekkel és szenvedély nélkül szemlél, é s ki a Times bizonyos korábbi kifakadásaira emlékszik, alig ismer a City lapjára. A whig pártlapok és maga a radicális Daily News is a mérséklet zászlóját tűzte ki. Valószínű , hogy az angolok , kik a külső politikában mindig egy férfiuként állnak, hallgatag megegyeztek abban, hogy ítéletükben elővigyázók lesznek, és a létesülő porosz mű elleni ellenségeskedést másokra bízzák. FRANCZIAORSZÁG. A királynál május 1 jén, mint nevenapján, a két kamara és a legfőbb státushatóságok tették üdvözleteiket. Paris, ápril 30. Poroszország ügyei itt szintúgy napirenden látszanak lenni, mint magában Németországban. A franczia a világ ügyeit csupán franczia szempontból ítélgeti, azaz a franczia érdekek álláspontjából. Helyes-e ez ítélet a megtélt tárgyra nézve, azzal ő nem gondol, hanem olly módon rendezi a külföld ügyeit, amint fogalmaihoz illenek. E fogalmak pártok szerint változnak, és ha minden franczia előbb átalában arról gondolkozik, hogy e vagy ama kifejlődés a külföldön mikép lehetne Francziaországra nézve legüdvösebb, közvetlenül utána következő kérdést tesz: mikép kellene elintézve lennie, hogy a pártnak, mellyhez ő Francziaországban tartozik, legtöbb hasznot hajtson. Innen van, hogy a J.d. Débats az alkotmányos kormányok iránt a doctrinairek értelmében szól, a Constitutional kissé több Thiers-Odilon-Barrolféle szabadelvűséget kíván , a National a népet izgatni ,s igy a köztársasághoz közeledni tanácsos. Mindnyájan azonban nem Németország javáért adják tanácsaikat, hanem Francziaország, azon franczia párt javáért, mellynek tagjai. Majdnem minden franczia örül ma a lépésnek, mellyel Poroszország tett, mivel azt hiszi, hogy e lépése által mint félig meddig alkotmányos ország Francziaországhoz közeledik. De egyszersmind mégis vannak győződve , hogy e lépés által Poroszország és átalában Németország hatalma és európai befolyása háromszorosan öregbedett. ’S e gondolatnál nem a legjobban érzik magokat, mert mennél inkább öregbedik a hatalom a Rajnán túl, annál csekélyebb lesz Francziaország befolyása Németországra , ’s átalában egész Európára. Ez öntudat meg van minden valódi franczia szívben, több vagy kevesebb világossággal. Ki itt Párisban él, azt minden szóbeli nyilatkozatból kiveheti. SPANYOLORSZÁG, Madrid, ápril 26. Tegnap a moderado párti követeknek összejövetelök volt, csak 70en jelentek meg; a kamara e töredéke mégis további hozzálépések által, mellyekkel kecsegtetik, nemsokára kilenczven sőt százra szaporodhatik. Az ülés esti 8 órakor kezdődött, ’s egészen éjfélutánig tartott, úgy tetszik, több végzéseket hozott jövendő magatartása iránt. — Az épen most megjelent stalusnaptárból kitűnik, hogy az ideiglenes kormánynak 1843ban történt felállítása óta, az 1846ks év végéig, nem kevesebb, mint 3 marschall ’s 238 különféle rangú tábornok neveztetett ki. (A spanyol sereg összes tábornokainak száma most 656ra megy.) Ugyanazon idő alatt következő nagykeresztek, u. m. Klik Károly rendjebeli 84, Isabella rendjebeli 128, Sz. Ferdinand rendjebeli 13 nagykereszt, és Mária Luisa féle 75 szalag osztatott ki. 1 POROSZORSZÁG. (A válaszfelirati viták vége.) April 16-án első szónok Milde követ volt, beszédének ez volt veleje . Midőn a febru 3kai törvényeket először láttam, kérdem magam : kielégítik-e azok minden tekintetben a nemzetet? És fájdalom, ezt tagadnom kellett. Ha a február 3kai törvények által a porosz nemzeti szellemet feléleszteni akarjuk , erre kész vagyok segédkezet nyújtani, mert ez legnagyobb biztosítéka a koronának, történjék bármi. De ha azt kérdik tőlem : el fogjuk-e e czélt az előttünk fekvő törvény által érni? azt kell felelnem, hogy nem. E nemet világosan ki kell a feliratban tennünk. — Renard gr. és követ: A közérdek tekintetéből kész vagyok saját nézeteimet feláldozni, mennyiben az úri rend tagja által inditványozott módositványtól eltérnek , miután az olly nagy pártfogásban részesült, ’s kérem a magas gyülekezetet, kövesse példámat a haza javáért. (Helyeslés.) Wiedig: A nyilatkozatokban, mellyeket a kir. biztos tegnap ő felsége nemes indulatáról tett, úgy hiszem, mindnyájan megnyugodhatunk. Azonban, hogy ezen önkéntes királyi ajándékot, úgy amint van, a jövendő időre megtartsuk, czélszerűnek tartanám a feliratba iktatni azon kérésünket, fontolná meg ő felsége, nem lehetne-e a gyűlést meghatározott időszakokban összehíni. — Ditrich pártolja az indítványt.— Conte hasonló véleményben van, ’s azt mutogatja félig felolvasott beszéddel, hogy a népben semmi elégületlenség és izgatottság nincs, ’s azt csak a rosz sajtó akarná előidézni. (Több hang: A szónok olvas ! Az elnök figyelmezteti rendszabályokra a szónokot, ki is a beszédet könyv nélkül folytatni nem tudván, a szónoki széket elhagyja.) — Naumann ezeket mondja hosszadalmas beszéde végén: Úgy hiszem, megmutattam, hogy az egyesült országgyűlés, az egyesült rendi választmányok és a statuskölcsönügyi küldöttség intézeteinek felállítása által senkinek joga meg nem sértetett. — Kir. biztos: Az előttem szólott tag első említette a státushitelezőket, mondván, hogy e tekintetben a törvénynek noli me tangere-nek kell lenni. Ebben vele az eddigi státushitelezőket illetőleg tökéletesen egyetértek, de egyszersmind olly véleményben vagyok, hogy jogaik az 1847iki február 3kai törvények által hajszálnyival sem szokhattak meg. Mi pedig a jövendő hitelezőket illeti, ezek jogaikat többé az 1820iki január 17-ei törvényből nem, hanem egyedül a februákai törvényből meríthetik. — Hansemann: Mindenek előtt köszönetet kell szavaznom a minister úrnak, ki eddig a ministerium nevében szólott, hogy parlamentáris módon átvállalta a felelősséget mindenért, mit a korona elénk terjesztett, így jó uton vagyunk, és ez után szabadon tárgyalhatunk mindent, mi előttünk fekszik, magát a trónbeszédet is. A miisterium állása e tárgyban sajátságos. Bizonyára kielégni vélte az országot, midőn a koronának a februákai törvényeket tanácsolá; ez nem történt meg; ha ez iránt még kétség volna, mutatnák tegnapi és mai vitatkozásaink . . . Meggyőződésem szerint a választmány által szerkesztett felirat, kihagyva belőle azon pontot, melly a trónbeszéd okozta fájdalomról szól, nem fogja megakadályoztatni az alkotmány továbbfejlődését e gyülekezet többségének értelmében ... A szerkezet és a módosítvány közt nagy különbség van. Amaz világosan a jog alapjára állott és azt mondja, hogy nekünk jogaink vannak, a módosítvány erről még kétségeskedik. Továbbá a szerkezet határozottan a korábbi törvényekre áll és nyilvánítja: mi az országos rendek vagyunk ’s mint illyeneket mindazon jogok illetnek bennünket, mellyeket korábbi törvények országos rendeknek ígértek. Midőn ezt nyilvánítjuk, ebből legalább meggyőződésem szerint a koronávali szerződés magától következik. E két alkotmányunk ingatlanná tétetik , úgy hogy további fejlődése csak a trón és a rendek kölcsönös egyetértése mellett fog történhetni, nem pedig a korona tanácsosainak egyoldalú tanácsa szerint. Továbbá ekép elháriltatnék a bizalmatlanság , melly többszörösen lábra kapott. Mi a trónnak az igazat kimondani tartozunk, és én egyenesen nyilvánítom, hogy a kormány iránti bizalom már nem olyan mint volt. (Több hang: Ez nem igaz! Nagy mozgalom, az elnök a szónokot beszéde folytatására szólítja fel.) Meglehet, mások más véleményben vannak, én saját tapasztalásimat adom elő. A február 3kai rendeletek összeköttetésben az ügymeneti rendszabályokkal sokfélekép megszokták a rendi jogokat, mert a korona tanácsosai bizalmatlansággal írták, bizalmatlansággal az iránt, hogy mi e jogainkkal vissza fogunk élni. Azok után, mit a királyi biztos tegnap mondott, reményem, hogy ez okiratokból a korona tanácsosai készek kihagyni azt, mi által e bizalmatlanság fejeztetik ki. Legjobbnak tartom továbbá a választmány szerkezetét, mert csak kevés jog iránt tesz óvást, és ha mi ezt sem teszszük, meg nem felelünk a nemzet nézeteinek. Gondolják meg uraim, hogy csak igen kevés jogokról van szó ahoz képest, mennyivel más nemzetek rendei bírnak. Mi nyugodtan akarjuk várni, mire tökéli magát tovább a korona, de kevés jogainkat meg kell ónunk. A nemzetek erejét, kiváltott, hol, mint nálunk, élénk és erős nemzetiség még nem létezik , két utón lehet fokozni. Először nagy sérelmek által, mellyeket a nemzetnek szenvednie kell. Ez után volt Németország e század elején 1813ig. Nagy hiánya volt az a nemzeti jellemnek, hogy tízévi idegen nyomasztásra volt szükség, mig az egész nemzet felkelt. A második út az, mellyen napjainkban a polgárosult nemzeteknek járniok kell. A nemzetiség ereje a jogérzet által fokoztatik. F. nélkül nincs élénk, nincs erős nemzet. Ha a feliratban jogok iránti óvásról szólunk, ez emelni fogja jogérzetünket, és erősitni fog bennünket, erősitni Poroszországot. A trónbeszéd külső veszedelmeket érintett. Nem akarok a külső politikába bocsátkozni, de az igazmondást kötelességemmé tevén nyíltan kimondom, hogy Poroszország bizonyos történhetőségek közt veszedelmes helyzetben van, ’s gondolják meg uraim, hogy erősitnünk kell magunkat. Szomszédaink hatalmas nemzetek. Egyik felünkön egy nemzet áll, vas következetességgel milliók nemzetiségét megalapitni törekvő.Egy hang. Ez nem tartozik a dologhoz! Elnök: Úgy hiszem, hogy a beszéd, mellyet most hallgatunk, közelebb hozank bennünket a szavazáshoz. A másik oldalon egy másik, bár egészen más alakú veszedelem van. Ha a nemzetet jogérzet lelkesíti, ereje nagy mértékben gyarapodik. Honnan van az, hogy a nyilvános jog kifejtését az ország keleti és nyugati szélei leghangosabban kívánják? Onnan, mert a keletiek oroszokká, a nyugatiak francziákká lenni nem akarnak. Mi németek, poroszok akarunk maradni, de a nyilvános jogot kifejteni akarjuk. (Helyeslés.) Még csak egy szót. Évek óta táplálom magamban a meggyőződést, hogy Poroszország alkotmányában a régi nemzetségekre alapuló aristocraliának lényeges részt kell képeznie. E meggyőződésem onnan ered, hogy társadalmi viszonyaink egyik oldalon tökéletesen democratikus természetűek, ’s hogy én ennek ellensúlyául erős felsőházat kívánnék, melly a régi nemzetségeket képviviselné és a korona jogait, ha a democratia túlhajtani akarna, és a nép jogait, ha a korona tanácsosai e jogokat sértő javaslatokat tennének, megóná. Egész feladatunk tehát meggyőződésem szerint az, hogy conservativek legyünk. — Poroszországi herczeg: Azt hallottuk mondatni, hogy az előttünk fekvő rendeletek a király tanácsosainak bizalmatlanságában vették eredetöket. Én születésemnél fogva a király első alattvalója és a király bizalmánál fogva a korona első tanácsosa vagyok. Mint ilyen szent biztosítást adok ezennel magam és a korona többi tanácsadóinak nevében (a miniszerek felkelnek) hogy közölünk a rendeletek tárgyalásakor senkit bizal- matlanság nem szállott meg. Csupán azon elővigyázattal voltunk, hogy a haza javára hozott rendeletek a rendeknek 323