Budapesti Hiradó, 1847. január-június (517-617. szám)

1847-05-23 / 597. szám

hanem ollyanok is, mellyek a mostani birtokosoknak elődeik bukása által csak 25$/o tőkébe kerültek, és mert Északame­­rika még a legújabban leszállított vámjegyzéke után is, még mindig 20 pcentnyi vámmal védi a fonókat, melly vám a nyers­anyag közelléte miatt és a szállítási, biztosítási költ­ség elmaradásánál, az életszerek olcsóságánál és az adó pa­rányiságánál fogva 35n/a védvámmal fölér, nyilvánvaló te­hát, hogy ha a status olly magas védvámot nem szab a fo­nalra, miszerint mind­ez, és még az angol minden beruhá­zott tőkéket régen egészen törlesztett gyárak még olcsóbb kiállítása is kiegyenlíttessék, új fonógyárak fel nem állhatnak , hanem ha a szövő­ipar, kereskedés és közgazdá­szat súlyos károsításával, mert az ipar csak olcsó fo­nallal gyarapodhatik, a kereskedés illy túlcsigázott (­minthogy szelidebb nem használhat semmit) védvámrend­­szer által érzékenyen megzsibbasztatnék; a közgazdá­szat pedig józanul üdvös eredményre nem számolhat, ha az ipar és kereskedés csökkenésére alapítja intézkedéseit. Ebből tehát azt lehet csak józan logikával következtetni , hogy ámbár nem roszabb állapot, ha egy ország maga állítja ki szükségeire a fonalat, mégis késő azokkal most kezde­ni, mikor illy magas védvámot még az iparisták sem mer­nének pártolni, mikor Manchesterből, Liverpoolból, Lon­donból végtelenek a panaszok. Manchesterből ápril 15-éről azt írják: Jede kommende Woche finder Spinner und Fabrikanten in einer schlechtem Lage, als die frühere. Baumwolle steigt im Preise, während Garn und fertige Waare meist stationär auf den niedrigsten Preisen bleiben, etc. Londonból april 17-éről: Der hohe Preis der Roh­stoffe, die so geringe Nachfrage und der Geldmangel verei­nigen sich um die Lage von Lancashire sehr verwickelt zu machen, etc. Liverpoolból azt írják april szkéről, hogy az év első hónapaiban csak 148,804 köteg gyapot vásároltatott be, 1846ban pedig 269,564 köteg , hogy a gépek mindenütt megállíttatnak, minthogy csak két alternatíva van a fonók előtt, vagy maga magát megrontani, vagy fonni megszűnni, minél fogva most Manchesterben 13,500 munkás csak rövid időre, 5500 munkás épen nincs alkalmazva ! Illy körülmények és az árjegyzék illy adatai nyomán fo­násra nem indíthat a logika, kivált mikor mások másra indí­tanak , mint közelebbi czikkünkben látandjuk. _ NÉHÁNY SZÓ A FALUSI ISKOLÁK ÁLLAPOTJÁ­­RÓL. *) A nevelés szent ügyének serkentő angyala min­denütt igyekszik szellemét a hon édes kebelében elárasztani, — de fájdalom! még sok helyen nem a legnyájasb karok­kal fogadtatik. — Vessünk egy tekintetet falusi népiskolá­inkra, emeljük fel e pillanatunkkal azon ködfátyolt, melly a régi szokások majd kiirthatlan csemetéit leplezi, ’s borzad­nunk kell, mert ott a hanyagság olly forrására akadunk, melly eláradásával a népet tudatlanság örvényébe sülyeszti. — Szerencsétlen szokássá vált az falukon , hogy a tanuló pályája Mindenszentek után nyittatik meg, s a vidor tavasz még jó formán nem is üdvözöl bennünket kellemdús napjai­val, már vége azon arany időnek, vége egész tavaszon, nyáron , és őszön ; így hát csupán télen tart, melly szomorú ’s borús évszak alig enged némi csekély tért a----------ha­ladásnak által. — Ezt épen úgy tekinthetni, mintha szokás­sá válnék nyárelő kezdetén szántani, nyárhóban vetni, ’s nyárutó napjaiban a kikelt gabonát learatni. Lenne-e akkor bő aratás ? vagy csak üres hanggal kimondva aratás ? — nemde vetnivaló magot se gyüjthetnénk ? — Illy lábon áll­nak falusi iskoláink , mert a parlagon felnőtt gyermekek be­lépvén a szent falak küszöbén, mit három hó alatt felfog­tak bár a legügyesb tanitásoktól, a hátralevő kilencz hó ki­irtja gyönge fejekből, ’s igy mindig újra és újra kezd­hetnek a tanuláshoz,igy kell nekik 9—10 évmig csak olvas­ni , és tűrhetőleg írni megtanulnak. — Ez igen nagy baj, a nyár által azért nincs divatban az iskolábajárás, mert munka­ideje van, ekkor pedig a serdült fiúk haszonvehetők. Kez­denék csak el 5. 6 éves korukban a tanulást, és folytatnák éven át rájok fordított szorgalommal, nem kellene 9.10 év, három is elég volna arra, hogy a szükséges tárgyakkal meg­ismerkedjenek. De itt rájok fordított szorgalmat emlitek. Minden falunak van épülete, melly épületet iskolaház­nak szokás nevezni, ’s ha iskolája van, olly egyénnek is kell lenni, ki benne oktatást ad a szomjas-elméjü gyerme­keinek. — Kezdjük el tehát először azon épület leírását: Többnyire roskatag házikó,—ezen házikóban lakik a jegy­ző, kántor, tanító, és sok helyen a harangozó családostul, mindenestül; — de tán nem is jól mondom házikó, mert házikó alatt egy igen csekély épületet lehetne érteni, ’s eb­ben annyian, mikép lakhatnának?----------igen, igen, abban annyian laknak. Ez majd megfoghatlan, bár tiszta va­lóság , mert, valamint az istenség három személye csak egy lény, úgy e négy személy is csak egy test, egy lélek; t. i. ki falun a kisdedeket tanítja, felserdült ’s meglett korukban ő látja el a szent egyházban tartatni szokott isteni szolgálat alkalmával szükséges énekekkel; 5 kormányozza őket mint jegyző, ’s még a végtiszteletet is megteszi, mert a meghűlt érzéketlen tetemek felett elzengi a könyárasztó------cir­cumdederumot.­­ Van azon házikónak két szobája is, és egy konyhája, udvara pedig egész határ, egész falu , mert háza nincs elkerítve. Egy szoba a családé, hol a 3­4 sze­­mélyű egy test vonja meg magát hozzátartozóival, másik a falu gyermekeié. Tekintsünk be tehát az iskolába, ha már olly közel va-Szívesen közöljük ezen egy segédtanító tollából folyt rövid de hű rajzot falusi iskoláink állapotáról, talán alkalmat nyújt eszmecserékre , mellyek , ha nem mindjárt is , később bi­zonyosan a kérdéses ügyben javulást eredményezendnek. S­z­e­ri.­gyünk. — A csikorgó tölgy-ajtót benyitva roppant nagy­ságú asztalt látunk a középen végig nyúlva ingadozó lábak­kal , ’s az asztal oldalainál két csikorgó lóczát szomorkodni, mintha sajnálnák, hogy az asztaloshoz nem adattak neve­lésbe. — Az ajtó megett szalmából font egy négyszegláb­­nyi párnával,­­s két pokróczczal ellátva a segéd számára (hol t. i. illyen van) — egy kissé távolabb káposztáshordó büszkélkedik kellemetlen szagával; a kályha közelében bur­gonya-rakás , de még is deszkák közé halmozva; a kályha mellett sütő-teknő, guzsaly, ostyasütö-vas,’sat. — Itt-ott azt is szemlélhetni, hogy a ludak is az iskolában hizlaltat­­nak. — Szellőztessük ki azon bűzt, ’s minden jó lesz . — igen , ha a falbatapasztott ökölnyi ablakok megengednék. — Oka-e mind­ezen rendetlenségnek a szegény tanító? Igen, azt gondolják sokan , hogy egyedül ő az oka. — De most fontoljuk meg, egy tenyérni szobácskáján kívül sem­mije, hová rejtse tehát szükséges gazdaságát? vagy tán Diogeneskint mindenét elvetve egy hordóba költözködjék? A felebbvalók zúgolódnak, ha a tanító külső gazdasággal foglalkozik. — Minden ember azért él e tágas világban, hogy munka által szerezze meg élelmét; — azon jutalom, azon szolgabér, mellyel a tanitót ellátják, igen csekély, ’s olly igen kevés, hogy abból kijönnie teljes lehetlenség. Sokkal könnyebben esnék a gyermekek szelíd körében úgy­szólván mulatnia , mint izzasztó fáradsággal a külső gazdálkodással törni tagjait. — Minden tanilónak segédkint kell először mű­ködnie, ’s ezeknek mi a fizetősök? — Országszerte vagy semmi, vagy tiz, húsz, ’s legfelebb harmincz forint váltó czédulában. Mig egy ifjú iskoláit átfutja, mig a képezdének oklevelére szert tehet, szorgalmas szüleinek segélykezeit annyira kifárasztja , hogy tőlök többé ugy­szólván mit sem reménylhet. Ekkor az igaz okleveles tanító, mehet a nagy­világba szabadon, de még is, mi az i­lyen egyénnek évi díja? — Vegyük fel Tolna, Baranya, ’s még több illy me­gyéket, a szegény segédtanítókat miként jutalmazzák? Sem­mivel, vagy itt-ott, a mint már emlitem, néhány pár forint­tal ; ’s most azon kérdésre jöhetünk, mikép ruházhatják magokat? — a zenében ők többnyire jártasok, korcsmák­ban muzsikálgatnak, itt gyűjtenek egy két krajczárt, hogy a legnagyobb szükséget nyakukról elűzhessék, — ’s mind­ezek éjen­ át történvén gondolhatni, milly vidor kedvvel lép­hetnek iskoláikba. — Göröngyös tehát e pályának kezdete, göröngyös a folytatása , és még szomorúbb a vége. Jöjjenek tanitónak aggodt napjai, köszöntse meg őt a reszkettető vénség komoly óráival, — vájjon minő sors vá­­rakozik számára? — A legerényesb, ’s legszorgalmasb ta­nító is hall népeitől illy szomorú szavakat: Kántor uram? — rövid czérnán függ lesz e figyelme mi nálunk, a mint be­fogadtuk , úgy ki is lódíthatják. — Nem azt akarom itt em­líteni , mintha a tanító vétség nélkül kiküszöböltethetnék, hanem az érdeket, miben a közlakosságnál fekszik. A tanító aggodt napjaiban kénytelen leköszönni hivata­láról (ha ki nem teszik) nem azért hogy szerzeményéből már megélhetne, de a sok gúnyt unja meg, ’s a sok szúró beszé­deket , mellyeket némelly játszikedvü feljebbvalójától ’s a helység lakóitól szenvedni kénytelen. —A feljebbvalóktól le­nézetik , az alsóbb rendüeknél semmibe sem vételik, mint tűrje tehát rá mért állapotját ? Csendesen, elfojtott szemre­hányás mellett várja el szűkölködő családjával azon perczet, melly földi kínjaitól megszabadítsa, ’s elérkezvén végórája, nyugodt helyére kisértetik, hová olly sokakat maga is elkí­sért t. i. a-----------temetőbe. — Soraimból azt gondolják, hogy illy fáradhatatlan tanitónak, ki napjait csupán hazája boldogitására élvezé, épen semmi jutalma nem lenne? sem­mi emléke ?------------ van jutalma, van emléke is :-------­------kis fakereszt ékesíti sírhalmát, ’s árváinak könyei kér­nek számára egy sokkal édesebb életet, mellyel valóban — ------meg is érdemle-----------szigoru de annyira üdvös — ------tetteiért. — Fellner Antal, s.tanító. BUDAPESTI HIRHARÁNG. Mondottuk már, hogy ne­hezebb és szövevényesb színházat igazgatni, főkép nálunk , mint országot kormányozni, ’s ezen állítás most ismét bebi­zonyult. Múlt pénteken estig ugyanis gróf Ráday és Bajza közt annyira haladt az egyezkedés , hogy az utóbbi csak­ugyan határozottan elfogadá az igazgatóságot; azonban egy két nap múlva némelly eleinte csak mellékeseknek látszó kö­rülmények elintézése ismét tetemes véleménykülönbséget szült, melly a szerződés végképi megkötését újonnan to­vábbra halasztatá, mert szinházigazgatás körül több olly apró nehézség is gördül elő, mellyek eleinte igen csekélyeknek látszanak, és csak gondos­ vizsgálat után tűnnek föl nagyon is nevezeteseknek, valamint például gyakran megtörténhe­tik, hogy a legnagyobbszerű erőművet egyetlen parányi, alig látható ékecske vagy csavarocska is egész működésében megzavarhatja. Különösen a hatáskör szoros meghatározása az, mi legnagyobb figyelmet érdemel, és igen bonyolulttá teszi az egész kérdést, mert Bajza már volt igazgató és igen jól tudja, mennyire akadályozva volt minden czélszerű és gyors mozgásban az akkori igazgató-választmány által, igen természetes tehát, hogy gátoló függést egyestől sem óhajthat, mert illy esetben könnyen alakulhatna valami tit­kos , vagy nem titkos értesítő Camarilla, melly a főfelügyelő és igazgató közt állva , hatása által az elsőre, az igazgatót működéseiben kijátszhatná, vagy legalább akadályoztatná. Ellenben azt is igen természetesnek fogja mindenki találni, hogy a főfelügyelő is meggondolja, mit tartson meg magá­nak és mennyit ruházzon az igazgatóra , ámbár viszont, ha igazgatót csakugyan akar, azt sem szabad felednie, hogy e fontos hivatalt saját becsét érző és valóban arra való férfi csupán úgy vállalhatja el, ha eléggé tág hatalomkor nyitta­­tik neki. Egyébiránt a támadt véleménykülönbség daczára is reméljük, hogy az egyezkedés csakugyan mégis meg fog történni. — Egy szép hölgy eltűnt Budapestről, és története­sen ugyanazon időben egy derék fiatal­ember is elveszett a városból, ’s csakugyan hire szárnyalt, hogy falun találkoz­tak a fiatalok és örökre egyesültek. E hirt azonnal tudaták a fővárosban némelly irigyek a hölgy atyjával, ’s fölszóliták őt, hogy álljon hathatós boszut a titkon eltávozottakon; de e le­mondó sóhajjal csak ezt válaszoló : „Ugyan minek, hiszen elég az, hogy egymással házasságra léptek!” — Visegrádra múlt vasárnap sokan rándultak gőzösön Budapestről, ’s meg­győződtek, hogy a romokat még eddig senki nem hordta el, ’s e szerint ezen hír is olly alaptalan volt, mint sok más. Ta­lán csak azt gondolák e hit terjesztői, hogy a visegrádi ro­mokat nemzeti museumunkba akarják szállítani? Mi már ma­gát a mulatságot illeti, az leginkább abból állott, hogy a teljes czímű vendégek többet izzadtak és roszabbul ebédel­tek , mint Pesten, de legalább mégis kárpótlásul háromszor annyit költöttek vala, mint költöttek volna Pesten, és lehet-e ennél több élvezetet követelni reggeli hét órától esti hét óráig? —„Mátyás fia“ Szigligetitől már másodszor is adalék ’s ismét tetszésben részesült, ez alkalommal egyszersmind meggyőződénk, mikép János jellemzésében csakugyan nem szerző a hibás, hanem Egressy Gábor, ki valódi „Hanszlikó” lovagot csinált belőle, mikép egy ismert történetire nevezi, míg Szigligeti szilárd jellemű derék férfinak kívánta őt rajzol­ni, kinek trónra nem juthatását sajnálnunk kelljen. Törté­neti adatok nyomán igen valószínű ugyan , hogy János va­lóban nem igen hasonlít a szellemi nagyságban atyjához , és ekkor Egressy fölfogása igen helyes volt , de a szerző aka­ratának semmi esetre nem felelt meg. A királyné jellemén is sokat rontott a rendkívül rosz előadás, mert Szatmáryné va­lóságos kisvárosi hentesnél csinált belőle; neki vannak jó szerepei, mikben igen örömest látjuk őt, de a műveit Bea­trix királynőt tökéletesen tönkre tette, mert illy nőt, minő­nek ez ábrázoltaték, Mátyás király bizonyosan egy hétig sem tartott volna meg palotájában.—A vendég tánczművészek második előadása sem birt nagy közönséget vonni színhá­zunkba is), ’s a jövedelemből díjak is alig kerülheteki, pedig bizony jól tánczolnak **); de hiába, a közönségnek most azok számára sincs pénze, kik éheznek és simák, mikép adhatna tehát pénzt azoknak, kik jól esznek , isznak , mosolyognak és tánczoknak tánczait járják! — Mivel már épen tánczról szólunk , tehát szépen kérjük a nemzeti színház rendezősé­gét : fogadjon föl egy derék czigányt, kinek kötelessége le­gyen zenészkarunkat magyar táncznóták játszására megta­nítani, mert valóságos kiáltó botrány az, mikép most a táncz­nóták huzatnak; már az is elég baj, hogy roszul tánczolják színpadunkon a magyart, és az illy pogány zene épen meg­­utáltatja a magyar tánczot. — Több férfi szabótól hallottuk , hogy egy új kabát varrásáért ugyanannyit kell fizetni, mint egy ócskának megfordításáért; igaz ugyan, hogy a dráma­­írást és fordítást nem hasonlíthatni a szabómesterséghez, mellyel adósokat lehet szerezni, mig amazzal csak adóssá­gokhoz juthatni; annyi mindazáltal mégis bizonyos , hogy a fordító fáradozását is meg kell fizetni, ha akarjuk, hogy be­csületesen fordítson , mert meddig például a ,Nagykorú" czí­mű vígjáték fordítója csak tíz forintot kap tisztelet-(!)díjul, addig ne várjuk , hogy színházunk könyvtára jó és érdekes fordítmányokkal gazdaguljon. — Múlt héten a játékszíni választmány egy „Fiatal nagynéne“ czimü vígjátékot fo­gadott el, mellynek szerzője a kéziraton nincs megne­vezve. Művének jó sikert ígérhetni, ha tetemes rövi­dítéseket vitnd rajta véghez. — Sokáig nem tudtuk, miért bukik meg Budapesten olly igen sok kocsmá­­ros, daczára annak, hogy vendégeiket libáknak nézik és pa­­réjjal hizlalják és vizes borral itatják; most azonban sejteni véljük e szomorú körülmény valódi okát. Sok kocsmáros tudniillik valóságos készpénzzel eteti vendégeit, a­mennyi­ben rézből is van pénzünk, és majd minden vendégfogadó­ban találhatni rézedényeket, mikről a színezés lekopott. A hatóság igen jól tenné, különösen Budán, honnan több pa­naszt hallottunk, ha ezen pazarlást a kocsmárosoknak meg­tiltaná , és kissé ügyelne a tilalom megtartására, mert a réz­pénz még a nadrágzsebben is alkalmatlan, a gyomorban pedig épen veszélyes bajokat okoz. — Múlt csütörtökön a pesti járdán egy bérkocsi majd lesodr a lábainkról, már kérdezni akartuk tőle, nem tudja-e, hogy kocsiknak ti­los a járdán haladni, midőn láttuk, hogy a kocsiban épen egyike ült azoknak, kiknek kötelességök ezen tő­­lök származó tilalmat szokott „erélyességgel“ föntartani; természetes tehát, hogy tüskint elhallgattunk , mert törvényt hozni és egyszersmind megtartani igen nehéz. — Mint tudva van, az újdonságírók, mivel, mint átalánosan nagy férfiaknak, mindig megakadt kalapjuk, addig zúgolódtak az alacsony bolternyők ellen, hogy e baj most már tökéletesen orvosolva van, és minden nagy férfi emelt fejjel sétálhat végig utczáin­­kon boltjaink mellett, és akadálytalanul legeltetheti szemeit, ha nem is a gyönyörű nyári kék égboltozaton , de minden­esetre legalább a szenyes ponyvákon. Ezen városi baj meg­szüntetése mindazáltal most országos baj előidézésével fe­­nyegedezik, mert számos gondos falusi apa attól kezd ret­tegni, hogy reménydús fiaik, kik végső kiképeztetés kedvéért Pesten mulatnak, most már rendkívül megszokják majd fe­jüket magasra tartani, a hajlongástól pedig egészen elszok­nak, és ennélfogva a mai világban óhajtott kitűnő szerencsé­hez nem juthatnak. Lám, a legjobbnak látszó rendszabály is milly vészes következményeket szülhet! — Néhány nap előtt egy fiatal vőlegény fiatal menyasszonyával boltba lépett, és mindenfélét vásárlóit, miben a menyasszony szive gyönyör­ködött, mert nem kell feledni, hogy legyen bár a menyasz­­szony szive olly kicsiny, mint a zsemlye, a vőlegény ellenben olly nagy, mint a legnagyobb elefánt, mégis nemcsak a *) Dehogy nem , hiszen a P. H. újdondásra mondja, hogy kö­zönség is eléggé nagy számmal látogatja előadásaikat. — S­z­e­r­k. **) Tánczuk csak megjárja , kivált ha aesthesist nem kere­sünk benne. — S­z­e­r­k. 351

Next