Budapesti Hiradó, 1847. január-június (517-617. szám)
1847-05-30 / 600. szám
lenek pusztán anyagi indokokból is több figyelőet és melegebb pártoltatást: az idegen művészeké, vagy a hazai irók ?! Reményljünk jobb időket, hiszen ez nem kerül pénzbe.—ismételt panaszokat hallottunk azon ocsmány visszaélés ellen, melly szerint gőzöseinken rendesen föl is leutazgatnak bizonyos enyveskezű kártyázó Sobrik , kik a tapasztalatlan utasokat olly kényelmesen fosztogatják , mintha a Bakony közepén tanyáznának Teljességgel nem lehet a gőzhajókon a kártyázást magas pénzösszegre megtiltani? Véleményünk szerint ezt igen könnyen megteheti a kapitány, mihelyt akarja ; rendelkezni kellene tehát az illető helyekről, hogy a kapitányok , kik különben meglehetősen kifejlett akaratossággal bírnak, e tekintetben is akarjanak valahára akarni, mert ezen visszaélés még könnyen komoly jeleneteket is idézhet elő. — A füvérkert, mint tudva van , máshová helyeztetik, ’s ez rendén van; kívánatos mindazáltal, hogy az áthelyezés lehetőségig gyorsittassék , mert különben megeshetik , hogy a régire nem fog elég gond fordittatni, mint különben is nem sokára elpusztulandóra , ’s ez által aztán csak a tudomány szenvedne. Illy ügyek elintézésében igen nagy nyereség a lehető legnagyobb gyorsaság. ” Hírlapi jelentések közt ezt is olvastuk: „Egy legjobb korabeli, jó nevelésű aszszony, valamelly nőtlen uraság gazdaságának vezérletére ajánlkozik , minden díjkövetelés nélkül, csak azt kívánván, hogy szelíd, barátságos bánásmódban részesiltessék.“ Értem, értem , fogná erre mondani Egressy Gábor, mint Krumm Illyés candidatus. — Lendvayék már egy hónap óta Kolozsvárott mulatnak, mondá valaki nem rég társaságban, ’s általános jön a csodálkozás , mert távollétöket a jelen volt vendégek nem vették észre , mivel, mint ők mondák, főbb színészinket, kettőt vagy hármat kivévén, olly ritkán láthatni színpadon , hogy nem is tudja az ember utoljára, mikor vannak itthon! — NYILATKOZAT „MÁTYÁS FIÁKRA. *) Szigligeti „Mátyás fia“ tartalmát olvasván nem csekély megütközésemre sok hasonlatosságot találtam benne „Corvin“ (Mátyás fia) ez. drámám — mellyet két év előtt az 1846-i pályajutalomra írtam, ’s azóta a színház könyvtárában van — ’s később itt „Törvénytelen vér“ (melly szinte félév óta a színháznál van) czimü színjátékommal. Addig is, mig e tárgyról bővebb tudomást szerezhetek, szükségesnek láttam ezt kinyilatkoztatni. — Ó-Becse, máj 25. 1847. Hiador, TŰZVÉSZ! Rimaszombat, május 23-án 1847. A több hét óta folyvást tartott szárazságban és néhány nap óta emlékezethaladó iszonyú forgószélnél, szabad Rima- Szombat városunk tegnap, azaz május 22-én reggeli 9 óra tájban gyújtás következtében először csak egy, de ugyanazon perezben több helyen olly gyorsan borult lángba, hogy a heti vásár alkalmával épen piaczon lévő, részint pedig mezei munkákkal a városon kívül foglalkozó lakosság a vészharang jelre őrült sietséggel futván veszélyben forgó lakjaihoz , sok már azok közöl a dühös elem által részint megemésztve,részint pedig állhatlan lángba boltvá lévén, menthetlen vala. E szörnyű vész igen sok családot fosztott meg nemcsak hajlékaitól, hanem minden ruházat- ’s utolsó harapás kenyerétől is; számos ház, csűr és istálló, kevesebb mint egy óra alatt, a lángok martaléka jön ; — az Ínség legfőbb fokra hágott — ’s több jólelkű emberbarát fogada magához egy , mindenétől megfosztott szerencsétlen családot, nem tekintve az idők sanyarú és nyomasztó voltát; az iszonyú szél gondolatsebességgel ragadta a pusztító lángokat a másik, sőt harmadik utczára is. A tűzben egy harmadfél éves kis leányka is füst által leveretvén , a láncok között találta borzasztó halálát, a gyermek szegény szüleinek egyetlene volt, egy eb kapargatása által lőnek figyelmesek a keresők e szegény ártatlan áldozat fekhelyére , kiásva az omladékokból a szemnek, vért fagylaló látványt nyújta. Szegény gyermek! mi sokkal inkább érdemlelte volna meg e szörnyű sorsodat némelly fukar, ki penészes aranyait őrizve hideg sátáni mosolylyal látja felebarátai ezreit éhen elveszni! A vész alkalmával említésre méltó a lelkes igyekezet, párosulva czélszerít rendeletekkel, mellyek e roppant tűzvésznek egy rövid óra alatt gátat vethetének ; dicséretes és köszönetet leginkább érdemlő azonban járásbeli megyei fő- és alszolgabiráinknak úgy a szomszéd járásbeli fösz.birónak is lelkes tetteik , kik életveszéllyel mentették a menthetőket, ’s dolgoztak fáradhatlanul, miközben derék fősz.biró urunk tetemesen meg is sérült, ’s jószivü egyik alsz.biránk első volt, ki a megégett szerencsétlenek szegényebbjeit részint pénz, részint pedig búzával rögtön segítette; az alkapitányi hivatalnokok és polgárság is említést érdemel, melly fáradhatlan szorgalommal dolgozott az egész bekövetkezett éjen, az égő romok között, óva a város még megmaradott részét a további résztől, úgy szinte a helyben lakó több megyei hivatalnokok és táblai ülnökök is. A kár mennyiségét még nem határozhatni meg, mivel a kövezet izzó tüzes lévén, a romokat megjárni nem lehet, számos épület’s azok közt a város serháza, egy korcsmája és gyapjumérője is megégtek. — Minden könyörülő emberbarát ezen szerencsétlenek felsegéjére ’s irántoki részvétre felkéretvén, az ajánlandó segedelmeket elfogadni ’s kiosztani derék főszbtránk szíves leend. — Reméljük találandunk emberszerető keblekre , ’s kérésünk nem hangzik el mint lenge fuvalom — eredmény nélkül"*). — Árvay Cz. Amália. *) Adjuk e nyilatkozatot úgy, a mint hozzánk beküldetett, kiváncsiak vagyunk az ellennyilatkozatra; további észrevételünket akkorra tartván fen — midőn a plagium — tökéletesen kimutatva leend. — Szerk. Mi legelsőbbis azon 3 pengő forintot, melly az itt közlött levélhez a tisztelt iró hölgy által nyomtatásköltségül vala mellékelve — engedelméből, mint bennünket nem illethetőt, a rimaszombati tüzkárvallottaknak áldozzuk, készeknek nyilatkozzon.wtu) FRANCZIAORSZÁG Páris, május 15. Egész Paris nagy feszültségben volt a felvilágosításokra, miket a kitűzve volt interpellátióknak az utolsó miniszerváltozás iránt eredményezniök kellett. Mindennemű botrányokat reméltek láthatni ,s arra számoltak , hogy a volt és az új ministerek egymás ellen felbizgalva, hajba fognak kapni. Sőt voltak, kik azt hitték, hogy a crisis ez alkalommal ki fog törni. Ez utóbbiak ugyan egy kissé hirtelenkedők voltak. Az illy interpellatiónak semmi positív eredménye nem lehet, mert illy alkalmakkor semmi pozitív javaslat nem létezik, és szavazás alá sem kerül a dolog. Ellenben csakugyan volt egy kis remény, hogy némi botrányok fognak napfényre jöni és egy kis parlamentáris ökölviadal történni a lelépett és az új ministérium közt. Ennek, úgy látszik, maga a király vette elejét. A hírlapok tegnap azt hirdették , hogy Lacave-Laplagne úr a királyhoz hivatott. Az ellenzéki lapok ezt annak jeléül tekintik, hogy ő felsége hajlandóbb a lelépett, mint a megmaradott ministerekhez , sőt némellyek titokteljes arczcal azt hitték , hogy Lacave uz új ministerium kiszemlélésével bízatott meg. Azonban az ülés megmutatta , mi volt Lacave urnak a királyhoz hivatásában. Nem tagadható, hogy ollynemü botrány, aminőt itt remény lettek, a hatalom tekintélyét csökkentette volna a nép szemében. Illynemü czivakodásokat volt ministerek és a fenálló kormány közt, minden körülmények közt elháritni parancsolja az eszélyesség, ’s a királynak nem lehetett nehéz Lacave urat a kölcsönös kíméletnek, melly minden alkotmányos országban szokásos , szükségéről és hasznáról meggyőzni. Egyébiránt, hogy az illető urak inkább szerettek volna egy kissé összekapni, beszédeikből látható. Guizot ur magához híven, büszke és parancsoló maradt; Lacave ur elfojtotta boszuját. Valószínű, hogy a király közbenjárása nélkül a dolog komolyabb véget ért volna; amint most történt, semmi változtatást nem tett a pártok állásában. Csupán Girardin ur tökéletes felsülése, midőn a vita folytatását eszközölni akarta, bír némi jelentékenységgel. Szerencsétlenség a conservativ progressistákra nézve , hogy Girardin ur olly nyilvánosan annak élére törekszik. Ezt a Journ. d. Débals jókor észrevette, és most őt annál keményebben kihíja. Az angolok ezt mondanák: Girardin urnak nincs jó jelleme. Ő vitéz és igen okos bajnok a sajtóban , de mint valamelly párt főnöke, többet ártana mint használna e pártnak. Guizot ur többek közt azért is első minister, mivel tegnap, midőn a conservativ párt szerencséjéről szólott, büszkén mondható: „Vannak ezélzások, mellyeket én előre nem látok!“ Girardiner előrelátná e czélzásokat, ’s épen ezért nagy baj a progressistákra nézve, hogy neki a vezéri szerepet játszani megengedik. Ebből csak káruk lesz, amint azt a hallgatag megvetés, mellyel a kamara Girardin urat viszszautasította, elegendőképen megmutató. Páris, május 16 A miniserium fentartotta magát,mert szükségkép igy kellett történni. Valóságos tettleges átalakítás a ministeri viszonyokban lehelletlen, és csaknem forradalom lenne. A kormányzás rendszerében bizonyos terv uralkodik, ’s e terv nem ministeri terv. Neve törlesztés (amortissement). Eleinte a szenvedélyeket akarták eltörleszteni, ’s e szándék helyes vola. De hogyan lehet a szenvedélyeket és a pártoskodás szellemét egyedül megszüntetni anélkül, hogy az emberben a nemes tűt is eloltassék és a szabályozatlan nyers erők a jótól elvonassanak? Erre pillanatig sem gondoltak ,s tán gondolni sem akartak. így történt, hogy a politikai szenvedélyek, amennyire lehet, többnyire megdermedtek ugyan , de velük valami egészen más , valami mélyebb és komolyabb is megfagyott, t. i. a nyilvános élet emelkedettsége, a nyilvános indulat, az uralkodó középrendben merő magánérdekké silányult minden. A választó testületekben, a követ és a pakkamarában, egyes kereseteket kivéve , szikra közszellem , politikai szellem nincs; az egész tökéletes ellentétet képez e tekintetben az angol nemzeti szellemmel és az angol parlamenttel, hol mindenütt nyilvános élet működik. Ennek oka azonban nem csupán az 1830 óta követett státusterv, hanem szintannyira, vagy még nagyobb mértékben, az összes ellenzék tömege, nem is említve a tárczákérti silány czivakodásokat, minek a középső párt és a középpont közt fenforognak. Az ellenzék csaknem egészen tartalmatlan , és csak forradalmi negatívból, a Constituante elvein kérődzésből, merő declamatiokból élősködik. Ez különösen Odilon Barrotban, az ellenzék főnökében látható. Valahányszor felindulásból nyilatkozik valamelly erkölcsi kérdés felett, ékes szavú és szeretjük őt hallgatni. Ellenben , ha elvekig téved el, üres léggolyóvá lesz , a dolgok politikai tartalmához nem ért, mert pusztán ügyvéd. A politikai élet azért enyészett el Francziaországban, mert az emberek két meddő osztályától eredeti: ügyvédek és philosophokról, kik csak iskola szerint tudnak beszélni, merő szójárások és általánosságokban élnek ,s legkevesebbet sem értenek ahoz, hogyan kell a testet a lélekkel egybekötni, hogyan a pénzügyi, a hadi és tengerügyi igazgatásba életet önteni ? A közoktatás ministeriuma alig fejtette meg egy kérdését 1830 óta a nyilvános a politikai művelésnek. Minden a száraz bureaucratia szellemén ment keresztül. Mialatt azonban a középosztályban a politikai öntudat kialudt, koránsem halt ki ellenségeiben. A tömegek vezetés, ösztönzés nélkül érzik magukat és mindennemű politikai kuruzslóknak kerülnek hatalmába. Bátorságuk napról napra növekszik ; észrevehető ez az összes uj irodalomban, hol a polgári rendből valódi képesség sehol sem merül fel. Mint hajdan az előkelő világ, úgyis még nagyobb mértékben regények által nyeri műveltetését e rend , Dumas Sándor munkái elnyelőinek. A nagyravágyók mindenütt a tömegekhez fordulnak, p. o. Lamartine, Lamennais , és ez könnyen megmagyarázható tünemény : a polgári rend csak szórakozás végett olvas , nem pedig hogy okuljon és emelkedjék. Ami az irodalomban mai nap, látszatra komoly munkaként felmenni, fölötte középszerű szokott lenni. Szóval: midenki érzi, hogy amint a dolgok jelenleg állanak, nincs dilemma többé köztök és forradalmi indulatok közt. Az állapoton sem Malé-, sem Thiers-, sem Billault-Dufaure-,sem olly ügyminiszérium , minőt Girardin úr képzel, nem segíthetne. A pakkamarában május 17k én felolvastatott a bizottsági jelentés, a Napoleon által 1806ban alapított st. denisi káptalan reorganisatiójáról szóló törvényjavaslat iránt. E végre a pápa és a francziák királya közt 1843ban alkudozások kezdettek , ’s eredményük a káptalan canonicalis beiktatását tartalmazó bulla jön. A káptalan a pápai szék közvetlen hatósága alatt álland, melly hatóságot a káptalan nagyprépostja fogja gyakorolni, kit a király, a káptalan püspöki rangú kanonokai közöl választaná. A káptalan valamennyi kanonokait, a püspököket úgy mint az atyákat, a király választandja, ’s a nagyprépostot és a püspököket a pápa , az atyákat pedig a nagyprépost iktatandja be. — Boissy marquis szót kér. Nem akar theologiáról, hanem csupán a kérdés politikai oldaláról szólni. A kérdés, úgymond, igen súlyos, kivált az előkészülő nagy események előestéjén, melylyek Francziaországot kényszerítik vagy vallási, vagy királyi érdekek pártját fogni. A nagy eseményekről szólok, mik egy ministerium alatt felfedeznek, melly semmi engedményről hallani nem akar és a corruptiót elősegíti. Kötelességemnek tartom hitvallásomat letenni. Én teljes lélekkel Bossuet vallásának híve vagyok, de egyszersmind az országnak is. A királynak hűséget esküvöm ,s azt meg is tartandom, mig a Francziaországot kötő szerződés teljesittetik. Védelmezni fogom a királyi hatalmat, mig korlátai közt marad; de lépjen ki ezekből, senki sem lesz nagyobb ellensége, mint én. Fejtegeti tovább, hogy a trón telhetetlen környéke a királyi érdekeket egyházi érdekek által akarja elnyeletni, miért is ő a törvényjavaslatot félreveti. A koronát e tévútra csak elvakult barátját vezetheték. Szónok tehát inti a koronát. A restaurátiónak szinte voltak illyesztelen barátai, és azt a legközelebbi szélvihar felforgatta. A törvényjavaslat iránya egyiránt ellenkezik a vallási érdekekkel és az ország érdekeivel. Mindent a kir. hatalom kezébe tesz; ez a visszahanyatló rendszer következése ’stb. (A kamara május s6kán is folytatólag e tárgy körül vitatkozott. A törvényjavaslat ellenkező oldalakról támadtatott meg. Némellyek a királyi hatalom kísérletének tartják absolut monarchiára jutni. Mások a pápai hatalom módfeletti kiterjesztését látják benne a püspökök tekintélyének rovására.) SPANYOLORSZÁG, Madrid, máj 13. Isabella királyné folyvást Aranjuezben mulat, körülvéve ugyanazon személyektől, kik Madridban társaságát képezék. Ma a király nevenapja van, ’s a királyné nem látta czélszerűnek, hogy a király a köszöntéseket személyesen fogadja el, hanem Aranjuezbe hivatta őt. Másrészt a király nem tartotta illőnek, Aranjuezbe menni és ott nevetséges szerepet játszani ’s a Pardoban marad; azon parancsokra, mellyeket neki a királyné élőszóval izén, azt szokta felelni, hogy csak úgy fog engedelmeskedni, ha írásban és a királyné aláírásával érkeznek hozzá. — E pillanatban új ministeri crisisről beszélnek, é s úgy látszik nem minden ok nélkül; mert azon felül, hogy igen számos cabineti tanácsok tartatnak, tudva van , hogy a ministerek maguk közt és Serrano tábornokkal egyenetlenségben vannak. A ministerek többsége Serranót az udvartól eltávoztatni akarja, é s ez, meg vagyok győződve, nem fog nekik sikerülni. Néhányan a ministerek közöl azon törvényjavaslatokat, mellyeket Salamanca pénzügyminister a cortes elé terjesztett volt, rendeletek útján akarják foganatba lenni, mi társaik határozottan ellene vannak e gondolatnak. Szóval, valamint az udvarnál úgy a cabinetben is meghasonlás van , ’s hogy a ministerium Salamanca tetszése szerint meg fog változtattatni, valószínű. Madrid, máj. 14. A Narvaez-Salamanca-féle combinatio a közvéleményben tökéletesen megbukott, azonban a pénzügyi törvényeket most mégis rendeletek által életbe léptetni határozá a cabinet. — Híre volt, hogy Aranjuezben nyugtalanságok ülöttek ki, sőt hogy egy ember Serrano tábornokra pisztolyt sütött el. E hír eddig meg nem valósult. Ellenben a tegnapelőtti hivatalos Gaccia azt nyilvánítja, hogy a kormány a máj idei eseményt a királyné élete ellen intézett merénynek tekinti. A Tiempo szerint a portugali határokhoz spanyol seregek közeledtek. Zamora kormányzója t. i. katonai segélyt kért, mert das Antas a portugali forradalmiak fővezére azzal fenyegetőzik, hogy ha azon 80 katonája, kik spanyol földre futamodván ott foglyokká tétettek, ki nem adatik, fegyveres kézzel fogja őket megszabaditni. ÉSZAKAMERIKA. Ujgork april 30. Mi most különös viszonyokban és csupa ellentétekben élünk. Míg mi az éhező Izlandot, Német- és Francziaországot élelmiszerekkel elárasztjuk, azalatt ezeknek ára nálunk olly nagyra nő , mint évek óta nem volt; a lisztnek hordáját 7—8 tallérral, a húsnak fontját pedig 8—9 centtel fizetjük ! Mialatt kormányunk a mexikói háború költségei miatt kölcsönfelvételre kényszerültnek látja magát, az alatt hitele o olykér növekszik, hogy 18 millió helyett 56ot ajánlanak neki, 20* kamatra! Mialatt a diédalhírek egymást érik, az Unió csillagos zászlója Mexikó keleti partjainak minden várain lobog, mialatt California egész bizonyossággal kezeinkben van, és Rio Grandetól egész San-Luis-Potosiig egyetlenegy mexikói katonát sem láthatni , azalatt mi a békét és a nyugodalmat óhajtjuk. A mexikóiak ellenben, kik belső nyugtalanságok által fővárosunkban, a fenyegető ellenséggel szemközt magokat marczangolják , kiknek a Buena Vista melletti gyászos nap óta ellenünk állítandó hadseregük sincs, ’s kiknek vámhszait mi már elfoglaltuk , hogy pénzükkel a háború költségeit fedez- van egyszersmind minden emberbaráti adakozmány ’s könyörfillér elfogadására 's rendeltetése helyére mielőbb juttatására. — Sz e rk. 38?