Budapesti Hiradó, 1847. január-június (517-617. szám)

1847-05-30 / 600. szám

lenek pusztán anyagi indokokból is több figyelő­et és mele­gebb pártol­tatást: az idegen művészek­é, vagy a hazai irók ?! Reményljünk jobb időket, hiszen ez nem kerül pénzbe.—is­mételt panaszokat hallottunk azon ocsmány visszaélés ellen, melly szerint gőzöseinken rendesen föl is leutazgatnak bizo­nyos enyveskezű kártyázó Sobrik , kik a tapasztalatlan uta­sokat olly kényelmesen fosztogatják , mintha a Bakony köze­pén tanyáznának Teljességgel nem lehet a gőzhajókon a kár­­tyázást magas pénzösszegre megtiltani? Véleményünk sze­rint ezt igen könnyen megteheti a kapitány, mihelyt akarja ; rendelkezni kellene tehát az illető helyekről, hogy a kapitá­nyok , kik különben meglehetősen kifejlett akaratossággal bírnak, e tekintetben is akarjanak valahára akarni, mert ezen visszaélés még könnyen komoly jeleneteket is idézhet elő. — A füvérkert, mint tudva van , máshová helyeztetik, ’s ez rendén van; kívánatos mindazáltal, hogy az áthelyezés lehetőségig gyorsittassék , mert különben megeshetik , hogy a régire nem fog elég gond fordittatni, mint különben is nem sokára elpusztulandóra , ’s ez által aztán csak a tudomány szenvedne. Illy ügyek elintézésében igen nagy nyereség a lehető legnagyobb gyorsaság. ” Hírlapi jelentések közt ezt is olvastuk: „Egy legjobb korabeli, jó nevelésű aszszony, valamelly nőtlen uraság gazdaságának vezérletére ajánlko­zik , minden díjkövetelés nélkül, csak azt kívánván, hogy szelíd, barátságos bánásmódban részesiltessék.“ Értem, ér­tem , fogná erre mondani Egressy Gábor, mint Krumm Illyés candidatus. — Lendvayék már egy hónap óta Kolozsvárott mulatnak, mondá valaki nem rég társaságban, ’s általános jön a csodálkozás , mert távollétöket a jelen volt vendégek nem vették észre , mivel, mint ők mondák, főbb színészin­ket, kettőt vagy hármat kivévén, olly ritkán láthatni szín­padon , hogy nem is tudja az ember utoljára, mikor vannak itthon! —­­ NYILATKOZAT „MÁTYÁS FIÁK­RA. *) Szigligeti „M­á­­tyás fia“ tartalmát olvasván nem csekély megütközésemre sok hasonlatosságot találtam benne „Corvin“ (Mátyás fia) ez. drámám — mellyet két év előtt az 1846-i pályajutalomra írtam, ’s azóta a színház könyvtárában van — ’s ké­sőbb itt „Törvénytelen vér“ (melly szinte félév óta a színháznál van) czimü színjátékommal. Addig is, mig e tárgy­ról bővebb tudomást szerezhetek, szükségesnek láttam ezt ki­nyilatkoztatni. — Ó-Becse, máj 25. 1847. Hiador, TŰZVÉSZ! Rimaszombat, május 23-án 1847. A több hét óta folyvást tartott szárazságban és néhány nap óta emlékezethaladó iszonyú forgószélnél, szabad Rima- Szombat városunk tegnap, azaz május 22-én reggeli 9 óra tájban gyújtás következtében először csak egy, de ugyan­azon perezben több helyen olly gyorsan borult lángba, hogy a heti vásár alkalmával épen piaczon lévő, részint pedig mezei munkákkal a városon kívül foglalkozó lakosság a vész­harang jelre őrült sietséggel futván veszélyben forgó lakjai­hoz , sok már azok közöl a dühös elem által részint meg­emésztve,r­észint pedig állhatlan lángba bolt­vá lévén, ment­­hetlen vala. E szörnyű vész igen sok családot fosztott meg nemcsak hajlékaitól, hanem minden ruházat- ’s utolsó ha­rapás kenyerétől is; számos ház, csűr és istálló, kevesebb mint egy óra alatt, a lángok martaléka jön ; — az Ínség legfőbb fokra hágott — ’s több jólelkű emberbarát fogada magához egy , mindenétől megfosztott szerencsétlen csalá­dot, nem tekintve az idők sanyarú és nyomasztó voltát; az iszonyú szél gondolatsebességgel ragadta a pusztító lángo­kat a másik, sőt harmadik utczára is. A tűzben egy har­madfél éves kis leányka is füst által leveretvén , a láncok között találta borzasztó halálát, a gyermek szegény szülei­nek egyetlene volt, egy eb kapargatása által lőnek figyelme­sek a keresők e szegény ártatlan áldozat fekhelyére , kiásva az omladékokból a szemnek, vért fagylaló látványt nyújta. Szegény gyermek! mi sokkal inkább érdemlelte volna meg e szörnyű sorsodat némelly fukar, ki penészes aranyait őrizve hideg sátáni mosolylyal látja felebarátai ezreit éhen elveszni! A vész alkalmával említésre méltó a lelkes igyekezet, páro­sulva czélszerít rendeletekkel, mellyek e roppant tűzvésznek egy rövid óra alatt gátat vethetének ; dicséretes és köszö­netet leginkább érdemlő azonban járásbeli megyei fő- és al­­szolgabiráinknak úgy a szomszéd járásbeli fösz.birónak is lelkes tetteik , kik életveszéllyel mentették a menthetőket, ’s dolgoztak fáradhatlanul, miközben derék fősz.biró urunk tetemesen meg is sérült, ’s jószivü egyik alsz.biránk első volt, ki a megégett szerencsétlenek szegényebbjeit részint pénz, részint pedig búzával rögtön segítette; az alkapitányi hivatalnokok és polgárság is említést érdemel, melly fárad­­hatlan szorgalommal dolgozott az egész bekövetkezett éjen, az égő romok között, óva a város még megmaradott részét a további résztől, úgy szinte a helyben lakó több megyei hivatalnokok és táblai ülnökök is.­­ A kár mennyiségét még nem határozhatni meg, mivel a kövezet izzó­ tüzes lévén, a romokat megjárni nem lehet, számos épület’s azok közt a város serháza, egy korcsmája és gyap­­jumérője is megégtek. — Minden könyörülő emberbarát ezen szerencsétlenek felsegéjére ’s irántoki részvétre felkéretvén, az ajánlandó segedelmeket elfogadni ’s kiosztani derék fő­­szbtránk szíves leend. — Reméljük találandunk embersze­­rető keblekre , ’s kérésünk nem hangzik el mint lenge fuva­­lom — eredmény nélkül"*). — Árvay Cz. Amália. *) Adjuk e nyilatkozatot úgy, a mint hozzánk beküldetett, kiváncsiak vagyunk az ellennyilatkozatra; további észrevételün­ket akkorra tartván fen — midőn a plagium — tökéletesen ki­mutatva leend. — S­zerk. Mi legelsőbbis azon 3 pengő forintot, melly az itt köz­­lött levélhez a tisztelt iró hölgy által nyomtatásköltségül vala mellékelve — engedelméből, mint bennünket nem illethetőt, a ri­maszombati tüzkárvallottaknak áldozzuk, készeknek nyilatkozzo­n.wtu) FRANCZIAORSZÁG Páris, május 15. Egész Paris nagy feszültségben volt a felvilágosításokra, miket a kitűzve volt interpellátióknak az utolsó miniszerváltozás iránt eredmé­­nyezniök kellett. Mindennemű botrányokat reméltek láthatni ,s arra számoltak , hogy a volt és az új ministerek egymás ellen felbizgalva, hajba fognak kapni. Sőt voltak, kik azt hitték, hogy a crisis ez alkalommal ki fog törni. Ez utóbbiak ugyan egy kissé hirtelenkedők voltak. Az illy interpellatiónak semmi positív eredménye nem lehet, mert illy alkalmakkor semmi pozitív javaslat nem létezik, és szavazás alá sem ke­rül a dolog. Ellenben csakugyan volt egy kis remény, hogy némi botrányok fognak napfényre jöni és egy kis parlamen­táris ökölviadal történni a lelépett és az új ministérium közt. Ennek, úgy látszik, maga a király vette elejét. A hírlapok tegnap azt hirdették , hogy Lacave-Laplagne úr a királyhoz hivatott. Az ellenzéki lapok ezt annak jeléül tekintik, hogy ő felsége hajlandóbb a lelépett, mint a megmaradott ministe­rekhez , sőt némellyek titokteljes arczc­al azt hitték , hogy Lacave uz új ministerium kiszemlélésével bízatott meg. Azon­ban az ülés megmutatta , mi volt Lacave urnak a királyhoz­ hivatásában. Nem tagadható, hogy ollynemü botrány, a­mi­nőt itt remény lettek, a hatalom tekintélyét csökkentette volna a nép szemében. Illynemü czivakodásokat volt mini­sterek és a fenálló kormány közt, minden körülmények közt elháritni parancsolja az eszélyesség, ’s a királynak nem le­hetett nehéz Lacave urat a kölcsönös kíméletnek, melly min­den alkotmányos országban szokásos , szükségéről és hasz­náról meggyőzni. Egyébiránt, hogy az illető urak inkább szerettek volna egy kissé összekapni, beszédeikből látható. Guizot ur magához híven, büszke és parancsoló maradt; La­cave ur elfojtotta boszuját. Valószínű, hogy a király közben­járása nélkül a dolog komolyabb véget ért volna; a­mint most történt, semmi változtatást nem tett a pártok állásában. Csupán Girardin ur tökéletes felsülése, midőn a vita folyta­tását eszközölni akarta, bír némi jelen­tékenységgel. Szeren­csétlenség a conservativ progressistákra nézve , hogy Girar­din ur olly nyilvánosan annak élére törekszik. Ezt a Journ. d. Débals jókor észrevette, és most őt annál keményebben kihíja. Az angolok ezt mondanák: Girardin urnak nincs jó jelleme. Ő vitéz és igen okos bajnok a sajtóban , de mint valamelly párt főnöke, többet ártana mint használna e párt­nak. Guizot ur többek közt azért is első minister, mivel teg­nap, midőn a conservativ párt szerencséjéről szólott, büsz­kén mondható: „Vannak ezélzások, mellyeket én előre nem látok!“ Girardin­er előrelátná e czélzásokat, ’s épen ezért nagy baj a progressistákra nézve, hogy neki a vezéri szere­pet játszani megengedik. Ebből csak káruk lesz, a­mint azt a hallgatag megvetés, mellyel a kamara Girardin urat visz­­szautasította, elegendőképen megmutató. Páris, május 16 A miniserium fentartotta magát,mert szükségkép igy kellett történni. Valóságos tettleges átalakí­tás a ministeri viszonyokban lehellet­len, és csaknem forra­dalom lenne. A kormányzás rendszerében bizonyos terv uralkodik, ’s e terv nem ministeri terv. Neve törlesztés (amor­­tissement). Eleinte a szenvedélyeket akarták eltörleszteni, ’s e szándék helyes vola. De hogyan lehet a szenvedélyeket és a pártoskodás szellemét egyedül megszüntetni a­nélkül, hogy az emberben a nemes­ tűt is eloltassék és a szabályozatlan nyers erők a jótól elvonassanak? Erre pillanatig sem gon­doltak ,s tán gondolni sem akartak. így történt, hogy a po­litikai szenvedélyek, a­mennyire lehet, többnyire megdermed­tek ugyan , de velük valami egészen más , valami mélyebb és komolyabb is megfagyott, t. i. a nyilvános élet emelke­dettsége, a nyilvános indulat, az uralkodó középrendben merő magánérdekké silányult minden. A választó testületek­ben, a követ­ és a pak­kamarában, egyes kereseteket ki­véve , szikra közszellem , politikai szellem nincs; az egész tökéletes ellentétet képez e tekintetben az angol nemzeti szellemmel és az angol parlamenttel, hol mindenütt nyilvá­nos élet működik. Ennek oka azonban nem csupán az 1830 óta követett státusterv, hanem szintannyira, vagy még na­gyobb mértékben, az összes ellenzék tömege, nem is említve a tárczákérti silány czivakodásokat, minek a középső párt és a középpont közt fenforognak. Az ellenzék csaknem egészen tartalmatlan , és csak forradalmi negatívból, a Constituante elvein kérődzésből, merő declamatiokból élősködik. Ez kü­lönösen Odilon­ Barrotban, az ellenzék főnökében látható. Valahányszor felindulásból nyilatkozik valamelly erkölcsi kérdés felett, ékes szavú és szeretjük őt hallgatni. Ellenben , ha elvekig téved el, üres léggolyóvá lesz , a dolgok politi­kai tartalmához nem ért, mert pusztán ügyvéd. A politikai élet azért enyészett el Francziaországban, mert az emberek két meddő osztályától eredeti: ügyvédek és philosophokról, kik csak iskola szerint tudnak beszélni, merő szójárások és általánosságokban élnek ,s legkevesebbet sem értenek ahoz, hogyan kell a testet a lélekkel egybekötni, hogyan a pénz­ügyi, a hadi és tengerügyi igazgatásba életet önteni ? A köz­oktatás ministeriuma alig fejtette meg egy kérdését 1830 óta a nyilvános a politikai művelésnek. Minden a száraz bureaucratia szellemén ment keresztül. Mialatt azonban a középosztályban a politikai öntudat kialudt, koránsem halt ki ellenségeiben. A tömegek vezetés, ösztönzés nélkül érzik magukat és min­dennemű politikai kuruzslóknak kerülnek hatalmába. Bátor­ságuk napról napra növekszik ; észrevehető ez az összes uj irodalomban, hol a polgári rendből valódi képesség sehol sem merül fel. Mint hajdan az előkelő világ, úgy­is még nagyobb mértékben regények által nyeri műveltetését e rend , Dumas Sándor munkái elnyelőinek. A nagyravágyók mindenütt a tömegekhez fordulnak, p. o. Lamartine, Lamennais , és ez könnyen megmagyarázható tünemény : a polgári rend csak szórakozás végett olvas , nem pedig hogy okuljon és emel­kedjék. A­mi az irodalomban mai nap, látszatra komoly munkaként felmenni, fölötte középszerű szokott lenni. Szóval: m­idenki érzi, hogy a­mint a dolgok jelenleg állanak, nincs dilemma többé köztök és forradalmi indulatok közt. Az ál­lapoton sem Malé-, sem Thiers-, sem Billault-Dufaure-,sem olly ügyminiszérium , minőt Girardin úr képzel, nem segít­hetne. A pak­kamarában május 17k én felolvastatott a bizottsági jelentés, a Napoleon által 1806ban alapított st. denisi káp­talan reorganisatiójáról szóló törvényjavaslat iránt. E végre a pápa és a francziák királya közt 1843ban alkudozások kez­dettek , ’s eredményük a káptalan canonicalis beiktatását tartalmazó bulla jön. A káptalan a pápai szék közvetlen ha­tósága alatt álland, melly hatóságot a káptalan nagypré­postja fogja gyakorolni, kit a király, a káptalan püspöki rangú kanonokai közöl választaná. A káptalan valamennyi kanonokait, a püspököket úgy mint az atyákat, a király vá­­lasztandja, ’s a nagyprépostot és a püspököket a pápa , az atyákat pedig a nagyprépost iktatandja be. — Boissy mar­quis szót kér. Nem akar theologiáról, hanem csupán a kér­dés politikai oldaláról szólni. A kérdés, úgymond, igen sú­lyos, kivált az előkészülő nagy események előestéjén, mely­­lyek Francziaországot kényszerítik vagy vallási, vagy királyi érdekek pártját fogni. A nagy eseményekről szólok, mik egy ministerium alatt felfedeznek, melly semmi engedményről hallani nem akar és a corruptiót elősegíti. Kötelességemnek tartom hitvallásomat letenni. Én teljes lélekkel Bossuet vallá­sának híve vagyok, de egyszersmind az országnak is. A ki­rálynak hűséget esküvöm ,s azt meg is tartandom, mig a Francziaországot kötő szerződés teljesittetik. Védelmezni fogom a királyi hatalmat, mig korlátai közt marad; de lépjen ki ezekből, senki sem lesz nagyobb ellensége, mint én. Fej­tegeti tovább, hogy a trón telhetetlen környéke a királyi ér­dekeket egyházi érdekek által akarja elnyeletni, miért is ő a törvényjavaslatot félreveti. A koronát e tévútra csak elvakult barátját vezetheték. Szónok tehát inti a koronát. A restau­­rátiónak szinte voltak illy­esztelen barátai, és azt a legköze­lebbi szélvihar felforgatta. A törvényjavaslat iránya egyiránt ellenkezik a vallási érdekekkel és az ország érdekeivel. Min­dent a kir. hatalom kezébe tesz; ez a visszahanyatló rend­szer következése ’stb. (A kamara május s6kán is folytatólag e tárgy körül vitatkozott. A törvényjavaslat ellenkező olda­lakról támadtatott meg. Némellyek a királyi hatalom kísérle­tének tartják absolut monarchiára jutni. Mások a pápai ha­talom módfeletti kiterjesztését látják benne a püspökök te­kintélyének rovására.) SPANYOLORSZÁG, Madrid, máj 13. Isabella ki­rályné folyvást Aranjuezben mulat, körülvéve ugyanazon személyektől, kik Madridban társaságát képezék. Ma a ki­rály nevenapja van, ’s a királyné nem látta czélszerűnek, hogy a király a köszöntéseket személyesen fogadja el, ha­nem Aranjuezbe hivatta őt. Másrészt a király nem tartotta illőnek, Aranjuezbe menni és ott nevetséges szerepet ját­szani ’s a Pardoban marad; azon parancsokra, mellyeket neki a királyné élőszóval izén, azt szokta felelni, hogy csak úgy fog engedelmeskedni, ha írásban és a királyné aláírásá­val érkeznek hozzá. — E pillanatban új ministeri crisisről beszélnek, é s úgy látszik nem minden ok nélkül; mert azon felül, hogy igen számos cabineti tanácsok tartatnak, tudva van , hogy a ministerek maguk közt és Serrano tábornokkal egyenetlenségben vannak. A ministerek többsége Serranót az udvartól eltávoztatni akarja, é s ez, meg vagyok győződve, nem fog nekik sikerülni. Néhányan a ministerek közöl azon törvényjavaslatokat, mellyeket Salamanca pénzügyminister a cortes elé terjesztett volt, rendeletek útján akarják foga­natba lenni, m­i társaik határozottan ellene vannak e gon­dolatnak. Szóval, valamint az udvarnál úgy a cabinetben is meghasonlás van , ’s hogy a ministerium Salamanca tetszése szerint meg fog változtattatni, valószínű. Madrid, máj. 14. A Narvaez-Salamanca-féle combi­­natio a közvéleményben tökéletesen megbukott, azonban a pénzügyi törvényeket most mégis rendeletek által életbe lép­tetni határozá a cabinet. — Híre volt, hogy Aranjuezben nyugtalanságok ülöttek ki, sőt hogy egy ember Serrano tá­bornokra pisztolyt sütött el. E hír eddig meg nem valósult. Ellenben a tegnapelőtti hivatalos Gaccia azt nyilvánítja, hogy a kormány a máj i­dei eseményt a királyné élete ellen intézett merénynek tekinti.­­ A Tiempo szerint a portugali határok­hoz spanyol seregek közeledtek. Zamora kormányzója t. i. katonai segélyt kért, mert das Antas a portugali forradal­miak fővezére azzal fenyegetőzik, hogy ha azon 80 kato­nája, kik spanyol földre futamodván ott foglyokká tétettek, ki nem adatik, fegyveres kézzel fogja őket megszabaditni. ÉSZAKAMERIKA. Ujgork april 30. Mi most különös viszonyokban és csupa ellentétekben élünk. Míg mi az éhező Izlandot, Német- és Francziaországot élelmiszerekkel el­árasztjuk, azalatt ezeknek ára nálunk olly nagyra nő , mint évek óta nem volt; a lisztnek hordáját 7—8 tallérral, a hús­nak fontját pedig 8—9 centtel fizetjük ! Mialatt kormányunk a mexikói háború költségei miatt kölcsönfelvételre kénysze­rültnek látja magát, az alatt hitele o olykér növekszik, hogy 18 millió helyett 56ot ajánlanak neki, 20* kamatra! Mialatt a diédalhírek egymást érik, az Unió csillagos zászlója Me­xikó keleti partjainak minden várain lobog, mialatt Califor­nia egész bizonyossággal kezeinkben van, és Rio­ Grandetól egész San-Luis-Potosiig egyetlenegy mexikói katonát sem lát­hatni , azalatt mi a békét és a nyugodalmat óhajtjuk. A me­xikóiak ellenben, kik belső nyugtalanságok által fővárosunk­ban, a fenyegető ellenséggel szemközt magokat marczan­­golják , kiknek a Buena­ Vista melletti gyászos nap óta elle­nünk állítandó hadseregük sincs, ’s kiknek vámh­szait mi már elfoglaltuk , hogy pénzükkel a háború költségeit fedez- van egyszersmind minden emberbaráti adakozmány ’s könyörfil­­lér elfogadására 's rendeltetése helyére mielőbb juttatására. — S­z e r­k. 38?

Next