Budapesti Hiradó, 1847. január-június (517-617. szám)

1847-06-01 / 601. szám

mi az általános elvek iránti transactiókat próbálgatjuk mind­untalan, úgy vagy megcsaljuk egymást,vagy még jobban össze­veszünk; ha ellenben találunk mezőt, hol czéljaink spe­ciális teendőkben összevágnak, áttuláljuk egymást, és sikert arathatunk! Pedig végelemezésben akarhatunk-e en­nél egyebet? Illyen mező p. o. egy magyar financzia és az úrbéri örök­­vá­lság kérdése. Ámde ezen egymást hasznosítási politikának bizonyos szabályai vannak, mellyek nélkül azt gyakorlatban sikerrel alkalmazni nem lehet. Legelső az, hogy egymásról a jóhiszemű tenni­ akarást kölcsönösen tegyük fel, mert ha egymásnak világosan rászedési szándékot tulajdonítunk, úgy őszinte közremunkálásról szó sem lehet. Másik, hogy ha tenni akarunk valamit és e végett ellenfelünkre szükségünk van, ne emlegessünk olly indokokat, mellyek ellenfelünket a mi velünk kívánatos közremunkálástól elijesztik. Ha p. o. conservativ és ellenzéki mindkettő fizetni akar, de az első egyért azért is kíván fizetni, mert azt hiszi, hogy ez az alkotmány aristocratikus szerkezeteinek végelemezésben megerősítéséhez fog vezetni, ellenben a másik főleg azért kíván fizetni, mert azt reménye, hogy ez a democratiát fe­­lülkerekedtetni, az aristocratiát pedig tönkre fogja silányít­­tatni; legczélszerűbben fog cselekedni ezen két ellenfél, ha indokait és végczéljait egymásnak és egymás előtt sokat nem emlegeti, hanem inkább a fenforgó szükségek minőségét igyekszik egymással viszonyosan felfogatni és ezen alapon az iránt értesülni ellenfelével, hogy az, a­mire szükség van, mi módon, mitől és ki által legyen fizetendő? További szabály, hogy ha p. o. valaki ollyat indítványoz, mi azon végczélban benfoglaltatik, melly felé törekedünk, az illyen indítványt azért, mert időelőttinek tartjuk, elvben megbuktatni, vagy népszerűtleníteni ne igyekezzünk ’sat. Ha szerencsénk vala ezen fentebbiek igazságáról meg­győzni olvasónkat, úgy mintegy magától támad azon kér­dés : vájjon nem volna-e kívánatos, az ellenfeleknek ezen alaponi értesülését bizonyos speciális teendőkre nézve meg­kísérteni ? Mi s pártunkról erősen hiszszük, hogy az igen haj­landó az illy modorú értesülésre, és nincs okunk kételkedni az ellenfél illyen hajlamáról sem, mert hogy bona fide sikert akar, azt róla mindig feltettük és most is felteszszük. Az egymást hasznosítási eljárásnak alapfeltétele tehát az volna: „Igyekezzünk a fenforgó szükség iránt tisztába jőni, és így keressük fel azon demarcationalis vonalt és legyünk rajta, hogy azt mindnyájan észrevegyük, a me­lyig magyar financzia , kereskedés és örökváltság dolgában — melly há­rom kérdés egymással igen szorosan összefügg — jelen pil­lanatban és körülmények között, menni lehet, és ezen vonalig egymással és egymást támogatva­ menjünk; lebegjen ugyan szemünk előtt azon végczél, melly felé mindegyikünket politikai meggyőződéseink hajtanak, de ezt ne bonczolgassuk és ne vizsgáljuk mostanság, hanem abból, mi végczéljaink megközelítésének nézetünk szerint útjában nem áll, sőt azt nézetünk szerint közelebb hozza (a­nélkül, hogy ezen végczélok iránt egymást kapacitálni vagy transigálni kívánnánk), egymást utilizálva, közös erővel létesítsünk any­­nyit, a­mennyit csak lehet, a­mivel pedig nem bírunk, hagy­juk későbbre.“ És ezen alapföltételt volnánk bátrak minden egyebekben is ajánlani. Jelenleg csak a három említett tárgyra szorítkozandunk, e végből azonban szükség leen­ kissé bővebben kiterjesz­kednünk, némi mondottakra visszatérnünk, és így ma bú­csút vennünk az olvasótól, miután béketűrését, me­lyet még igen nagyon igénybe veendőnk, ma hoszasabban fárasztani nem kívánhatjuk.--------------­SZÜKSÉGES TÁJÉKOZÁSUL! Mull számunk főczikkjében a 2dik has, első szakaszának ezen zársora: „latságosan vannak kézzel fogha­tókká téve. Íme— szedőink éber figyelmét kijátszva — a jegyzet alá pártolt el. Mivel pedig legjobb akarat mellett sem áll többé hatal­munkban azt tettleg visszaköltöztetni, kötelességünk legalább 1. olva­sóinknak kimutatni azon helyet, hol a kereset alatt lévő sor­s botrányo­san tartózkodik. ,Megyék és városok. SÁROSBÓL. Évnegyedes közgyűlésünk folyó évi május 17én tartatod­­áradhatlan munkásságú főispánunk elnöklete alatt. Az ezt megelőzött napokban főispánunk megtekinté a királyi adományból építeni kezdett komarnik-svid­niki útvo­­nalt, hol naponkint több száz éhező, munka által talál élelmet. Kedves meglepetéssel érték egyik hitelesítendő kisgyűlési jegyzőkönyv tartalmából, hogy szegény, enyhét sóvárgó éhezőink iránt még Bécsben is mutatkozott nemeskeblü ro­­konszenv, és Sztáray Julia grófnő, köztiszteletű erélyes fő­­kanczellárunk gróf Apponyi György lelkes neje kegyes gyűj­teményéből 2000 forinttal megajándékoztattunk.— Szivünk­ből eredt az azon kisgyülési jegyzőkönyvben érintett levél­beli hódoló köszönet a nemes grófnő iránt, valamint azon hálanyilatkozat is, mellyet szinte kisgyülésünk lelkes főis­­pánné grófnőnek az általa vetőmag-vevésre szánt 500 pgc forint hová fordításáról, jelentése mellett leróni kötelességé­nek tartotta.­ A közönség és annak enyhítésére a kebelbeli ne­messég által tett áldozatok biztosítása volt megint tanácsko­zásaink főtárgya. Ugyanis, miután még a múlt mártiusi köz­gyűlésen egy harminczöt ezer pge forintnyi kölcsönnek a ne­messég kezessége melletti felvétele, ’s annak vetőmagrai fordítása, ezentúl pedig magtárok alapjául leendő oda enge­dése elhatároztatott volna, az idő közben körükben megjelent kir. biztostól Vay Miklós koronaőr ő miságától a kisgyűlés a pénzt felvette, ’s kötelezvényt adott annak a nemesség ke­zessége melletti két év utáni lefizetésére.— És volt — mind­amellett , hogy az előbbi közgyűlési határozat a parancsolt szükség tekintetéből egyhangúlag keletkezett — két főur, gr. Sz. I. és K. János, kik arra hivatkozva, hogy ők még a de­cemberi törvényes díj alatti gyűlésben a nemesség ország­gyűlésen kívüli megrovatása ellen szóval ellenmondtak legyen — ezen ellenmondásokat a 35 ezer kölcsönre is kiterjesztve beadták. — Természetes következése ezen ellenszegülésnek az jön, hogy a megyének több főbirtokosa e nyomon indulva írott ellenmondásokkal előállván több napi hevesb vitatko­­zásokat idéztek elő.­­ Azonban a megye rendei azon elvi­­tathatlan elvből kiindulva, hogy az egyszer egyhangúlag ho­zott megyei végzés elleni óvások, mint amúgy is érvénytele­nek, ’s a minden részről elismert közszükség tekintetéből tett elhárító lépések irányában a közbecsületességgel és olly an­nyira szükséges hitellel össze nem egyeztethetők, ezen el­lenmondásokat, mennyiben a 35 ezer már­is megyei kötelez­vény mellett királyi kincstárból felvett, ’s a magnak szétosztá­sával’s az adózó nép biztosításával hasznosan befektetett köl­csönt érdeklenék, az illetőknek visszaadatni rendelték, — meghagyván egyedül magok igazolására az illető grófoknak a decemberi gyűlésben élő szóval telt, azonban egyedül sze­mélyük kíméléséből a jegyzőkönyvből kimaradt 15 ezer pgó forint iránti felszólamlásukat.­­ Kérdés támadt ezután, hogy mivel a közönség fedezésére felvett kölcsönből még 2000 pgó forint fenmaradt a pénztárban, ez hová fordíttassék? Java­­soltatott pedig, hogy az idő mostohasága tekintetéből most, midőn az adózó életét alig képes kellőleg fentartani, ezen öszveg kölcsönképen a házi pénztárnak adassák ránk jövő november isejéig, midőn t. i. a remélhető jobb termés után adózónk képes leend terheinek fedezésére. És ezen va­lóban legkorszerűbb, és az adózó nép további ápolására szol­gáló indítvány hevesebben támadtatott meg épen azon rész­ről, mellynek örökös jelszava a néptömeg minden ároni bol­­dogitása.­­ Felidéztetett azon szűkkeblű elv, hogy a pénz a nemesség által és kezessége mellett lévén felvéve, azt más rendeltetésre fordítani, abból semmit még kölcs­önkép sem lehet előlegezni. Azonban a többség tovább is atyáskodó szelleménél maradva, miután szeretve tisztelt főispánunk a köznép iránti nem csupa szavakban, de fényes tettekben is diszló vonzalmát azon nagylelkű ajánlattal tetézte volna, hogy ő, ha november léig megyei adózónk a kölcsönvett pénz előállítására képtelen leeni, annak a pénztárba leendő befi­zetéséről ön erszényéből gondoskodandik, az így adandó köl­csönbe megegyezett, és ezzel a szegény adózó nép sorsát tel­legesen is enyhítette. — Egyébiránt a kisgyülés rendes kezelési tárgyakkal foglalatoskodott. A hús ára két krajezár­­ral emeltetett fel a marha árának tekintetéből, igy tehát fontja nálunk most 11 v. krajezár. — Voltak némi gyülésrendező kísérletek is , némellyek azt kívánván, hogy a kisebb gyűlé­sek minden hó első napján tartassanak, hogy úgy többen ve­hessenek bennök részt, azonban ezen indítvány a gyakorlati nehézségek miatt a többség által nem pártoltatott, sőt a mos­tani rendes szokás, mennyiben tudniillik a közkezelési ha­lasztást nem engedő dolgok megkívánnák , tovább is az el­­­nöklők belátására bízatott. — Rendes lev. SZEGED , május 26. A helybeli kir. képezdében prépost Kreminger Antal ur ő nagysága bölcs vezérlete alatt február hó 5 , 6., 12., 13., 19., 20., 24. és 25i. napjain tartattak meg.a jelen iskolai első félévi próbatétele, mellyek valamint a növendékek előmenetelét nagy mértékben tanussják , úgy ujan fölkelték bennünk azon óhajtatot, vajha segélydijakkal necsak négynek, hanem a többi jó ügyekezetünek szorgalma s ápolva is jutalmazva lehetne. — Martius 23-án hasonlag egy kis ünnepélynek volt képezdénk tanúja, ekkor állitván föl zeneteremünkben Bárány Lajos pesti művész az általa in­tézetünk számára készitett’s várvavárt orgonát, mellynek megszemlélése ’s bírálatára több helybeli és vidéki szakértő lön nagyságos igazgatónk által meghiva, kik a mű szerke­zetét valamennyien szemügyre vevék ’s rajta sorban játszot­tak Az eredménynyel mindenki meg volt elégedve s a mű ál­alános elismerésben részesítve. Van hát most intézetünk­nek e cs. ap. kir. felsége legmagasb kegyelméből 5 zongo­rája és egy orgonája. De nemcsak zeneszerekröl méltózta­­tott ő felsége az ő nemű intézetek számára kegyelmesen gon­doskodni, hanem, hogy a növendékek a zenészet­ és ének­lésben annál nagyobb előmenetelt tehessenenek é s magokat jobban képezhessék, egyszersmind kegyelmesen rendelni méltóztatott, mikép az eddigi zeneórákon kívül a hét többi napján is egyegy óra fordíltassék zene-, éneklés- és szer­tartásokra. Hogy pedig a zenemesterek annál erélyesben és nagyobb kedvvel járjanak el tisztekben, múlt évi december hó 3-án kelt rendelvényében a zenemesterek évdíját ollykép határozta fölebb emeltetni, mikép a pesti évenkinti 200 he­­­lyett 300at, a vidékiek pedig 100 helyett 200 poftot húzza­nak ’s ezen javítást már f. iskolai év kezdetétől vagyis múlt évi october hé­lső napjától élvezzék. — Világos, mikép mindez a kir. képezdék emelésére szolgál; ezen intézetek virágzása ’s illő megnépesülése azonban majd csak akkor következendik be, ha az elemi tanítók fizetése ’s ellátása ja­vítva ’s rendszerezve leend. E tekintetben szükségkép és pedig mielőbb kell rendelkezni az álladalomnak, ha nép­nevelést akar; mert honnan veszi a nevelőket ha nem a ké­­pezdékből? Ámde mikép szolgáltassanak ezek nevelő egyé­neket, ha nincsenek növendékeik? Mi oka például annak, hogy jelen tanodai évben az érsekujvári kir. képezde csak öt, a n.-kanizsai pedig négy növendéket számlál az első osz­tályban? Nem más, mint az elemi tanítók rész­fizetése és szűk ellátása. Kívánhatni-e jó lélekkel, hogy valaki 40 v.ft, 10 pozsonyi mérő kukoricza, 8 pozs. m. búza és két szekér szalma évi díjért 2 év alatt magát fáradságosan tanítónak képezze? Van-e illy díjazás által létezése és megélhetése biztosítva ? Nem haladja-e meg ezen dijt többszörösen egy jó kondás évi bére? — A szükség és drágaság nálunk is rettenetes már. Tegnap piaczunkon a tisztabuza pozsonyi mérője 16 ft 30 krön, a rozsé 14, a kukoriczáé 11 fton, az árpáé 11 ft 30 krön, a zabé 5 fton kelt váltóban. Hirszerint az ide nem messze levő ,Anyás­ nevű kertészet lakosai két hétig élteket kákagyökkel csilapiták, most azonban már me­gyei rendelet következtében el vannak látva a szükséges ga­bonamennyiséggel. Városi tanácsunk gondoskodása pedig a jelen íőséges körülmények közt aligha­nem páratlan. A ke­nyér piaczi magas árát korlátozandó ugyanis, nagy mennyi­ségű gabonát vásároltatott össze, mellynek Észtjéből kenye­ret süttet, ennek fontját 10 v.kron , sőt a szegényeknek in­gyen adatvan­y). Tiszánk partjára hasonlag felügyelőket állita, kik a lakosok által malmokba szállítandó gabonát megmázsál­­tatják’s ahány fontra vagy mázsára rúg szemben, a molnárok ugyanannyit tartoznak visszaadni lisztben. — Sütőinknek si­került mogyorónagyságu zsemlyéik árát 2 krrus­ára rugtatni, — minthogy azonban igy venni senki sem akarta, kénytele­nek voltak ismét az előbbi csekélyebb árra leszállítani. — Választott polgárságunk legközelebb tartott gyűlésében a helybeli nótanitók évi diját 150 p ftrul 250re emelé. — Kü­lönös az, hogy mig nálunk a legérdemdusabb orvostudort és ügyvédet közönségesen csak doctor urnák, fiscalis urnák czimezik , magokat egy szabómester ugyan tekintetes urnák, egy zsidónő pedig nagyságos asszonynak hivatni nem átalják. — A szárazság környékünkön igen nagy, valamire való esőnk már rég nem volt, mit silányuló vetéseink eléggé éreznek. Ha ez igy tart, bő aratásra aligha számolhatunk. VASBÓL. Megyénk délkeleti ’s Zalának Zalabértől egész Balatonig nyúló részét — öszvesen mintegy negyvennégy határt — május 20dik estvéjén olly csapás érte, millyennel ritkán szokta meglátogatni az emberiséget a mennyei gond­viselés. A munkás nap után reményteljes mezőink ’s he­gyeinkről visszatérve szobáinkban nyugalomra készülünk, midőn nyugotról egy szünet nélküli villámokkal lobogó felhő felénk húzódni látszatott. Jeget még s az éjnek beállta miatt nem gyanitánk ; de csakhamar borzasztó szint ölte az egész természet — egy leirhatlan viharban, melly itt ott falakat dön­glt, oszlopokat ketté tölt, fákat tövestül kicsavart, tyúk­tojás nagyságú jegek hullván, néhány percz alatt annyira el­­pusztított hegyen és mezőn mindent, hogy ahol előbb a pom­pázó természetben gyönyörködött a szem, előtte most egy letarolt sárga pusztaság terjed el. Borzadva lépdel e határo­kon keresztül az utas , mert némellyekben még madárszót is alig hallhat; miután ezek is egyéb vadállatokkal a szörnyű vésznek áldozatul esének. Kosárszámra szedé más­nap tel­kén öszve a levert vadakat a nép, mellynek a csapás annál súlyosabb, mivel földesuraik is, kiktől segítséget várhatának, majdnem minden pusztáiban egyiránt sujlyák. — Van a sze­rencsétlenségben is szerencse, ugyanis ha nappal ér ben­nünket e csapás, úgy most számtalan halotta­ siratnánk, kik a vész alatt a hegyeken, mezőkön, erdőkben hullandoztak el, nemkülönben marhánk nagyobb része agyonveretik. Való­ban szomorú a mi helyzetünk! A népnek hajdinával kellene veszteségét némileg pótolnia, de sem pénze, sem hitele; — nincs pénze, mert mit pénzzé tehetne, mind attól kénytelen volt az idei nyomor miatt megválni; — nincs hitele, miután jövő termésének nagy részét a zsidóknak már reményben eladta, és most ettől is megfosztatván, a magát szinte verve érző hitelezőnek egészen elment a kedve koldusboto­kon nyerészkedni. A kárpátaljai tótokról sok szomorú hírt olvastunk, de iszonyúbb jövőnek nézünk mi eb­be, hacsak az illető törvényhatóságok e népről nem gon­doskodnak. Sok uraink a múlt vasmegyei gyűlésben a kényszerűért megváltásban igen nagy kedvüket találták; adja Isten, hogy a népnek éhségteli megváltására még nagyobb kedvök legyen; mert minden magasztos sta­­tusczélok mellett a statusban mégis csak egy a legszüksége­sebb, t. i. hogy ehessünk. — Baltavárost, május 26k án 1847. N­y­i­k­o­s Mihály.­­ BUDAPESTI HIRHARANG. A budai hegyek ’s völgyek neveinek megmagyarositására Döbrentei Gábor által tervezett mulatság és lakoma f. junius 5k én, vagy rész­idő esetén 12kén fog véghez menni a zugligeti vadászudvarban, délután 2­­t órakor; egy teríték ára egy pengő forint, és azonkal zenére minden aláíró egy húszast fizet; az egész érdekes keresztelési ünnepély mindenkinek e szerint csak négy hú­szasába kerülend, alázhatni a budapesti casinókban. Emlí­tettük már, mikép Döbrentei az ö­niga nagy fáradsággal régi oklevelekből kerese ki a budai borvidék hajdani magyar neveit,és a szerencsés sikernek annál inkább örvendhetni, mivel Buda város ezentúl hivatalosan is használni fogja ezen magyar elnevezéseket, minek gyakorlatát egy részben már meg is kezdé. Ha az emberek is olly készséggel fogadnák el a magyarosítást, mint a hegyek és völgyek , úgy nem so­kára ugyancsak megszaporodnánk; egytől azonban mégis félünk, eddig tudniillik németek voltak a budai hegyek ,s utaik mégis rendkívüli roszaság , csaknem jártatanság által tűntek ki, jó védőben tehát, mint magyar hegyek, alkalma­sint még roszabb utakkal fognak bírni.­­ A „Wiener Zei­tung“ szerint a Honderű szerkesztője Konstantinápolyban mulat, hol követségünk titoknoka által a porta ministereinek bemutattatott. —Német lapok azon szórnom hitt közük, mi­kép a sör itezéjének ára ezentúl két krajczárral drágább le­end , remélhetni tehát, hogy Budapest utczái ezentúl éjjel valamivel csöndesebbek fognak lenni, mit az is előmozdi­­tana, miszerint a bor ára nem emelkedik ugyan magasbra , hanem ezentúl még több vízzel fog párosulni. — Beszélik, hogy legközelebb a marhahús ára is magasbra fog emeltetni. — Angliában olly nagy a szükség, hogy a királyné szigorú parancsa szerint palotájában jobb idők bekövetkeztéig csak kétféle lisztet szabad használni; ugyanez időben mindazáltal Lind énekes­re tizenkétezer forintnyi havidíjt húz London­ban. Hány embernek kell éhség miatt sírnia, hogy ezen egy kisasszony énekelhessen? Egyébiránt ki tehet arról, hogy az ember mindig bohó marad és készebb nem enni, mint va­­lamelly látványtól elmaradni, így nálunk is sokan zálogosít­ják el ruháikat szombaton, hogy vasárnap Palotán roszul ehessenek. — Színházunkban a mostani vásárra érdekes já­tékrend kínálkozik, kívánjuk, hogy ismét olly szűk legyen a színház, mint múlt évben, mert a mostani közönség olly *) Bár csak Pesten is úgy volna!!! — A B.P.H. egyik szedője.

Next