Budapesti Hiradó, 1847. január-június (517-617. szám)

1847-06-03 / 602. szám

színművének tartalmával, ’s ez mindenkor hasonló teend, ha még tizen írunk is drámát Mátyás fiáról. Az irodalmi orzás vádja igen súlyos, mert, ha alapos, múltját, jelenét ’s jö­vőjét gyilkolja meg az írónak , nem jó tehát azt bár­ki ellen is teljes meggyőződés nélkül használni. Hiador „Mátyás fia“ adatásakor nem is volt Pesten, csak hírlapokból olvasó tar­talmát, és mégis illy súlyos váddal lép föl! Véleményünk szerint sokkal illőbb lett volna Sziglige­t drámájának nyom­tatásban megjelenését bevárn­i, és csak azután nyilvánosan fellépnie, ha teljesen meggyőződött volna, hogy szellemi tulajdonán elsajátítás bűne követteték el. Ha min magunk iránt sem bírunk kíméletesek, méltányosak és igazságosak lenni, ugyan mikép követelhetjük ezeknek gyakorlását elle­nünkben a közönségtől, a tömegtől? Szigligeti kinyomatja drámáját, úgy, mikép az színpadunkon adato­t,’s Hiador­­nak elmulaszthatlan kötelessége leend saját két színművét szinte minden változtatás nélkül, a színháznál levő kéziratok szerint, rögtön kinyomatnia, vagy az egész vádat ünnepé­lyesen visszavonnia. — Múlt vasárnap este ünnepélyesen nyittaték meg a Széchenyi-liget, zenével és világítással és sok ember jelenlétében. E sétány néhány év múlva igen kellemes leend , és reggeli és esti órákban már most is sok érvet nyújthat, főleg a közelebb lakóknak. Nem ártana ta­lán , ha valamint itt, úgy más sétányunkon is, a fagylaldá­­kon kívül olly bódé is léteznék, hol különféle gyógyvizeket lehetne kapni, miket reggel és sétálva kell inni; az illy al­kalmat bizonyára sokan használnák, kik most gyógyvizeiket sokkal kisebb sikerrel otthon elkölteni kénytelenek, az uj­­divatu parányi szobákban, mikben már dohányozni sem le­het hosszú török­ pipaszárból, ha a szomszéd szoba ajtaját is nem nyitja meg az ember. — A mostani vásárra semmi különösb látványok nem érkeztek Pestre, és pedig igen ildo­mos számításból, mert midőn a gyomor éh­zik, akkor nem igen van az embernek kedve szemeinek étvágyát kielégíteni. —A pesti színházi közönség, tisztelve a vendégszeretetet, nem igen jár most színházba , hogy a vásárra ide sereglett atya­fiak elegendő helyet kaphassanak, és eddig csakugyan nem is hallottunk még panaszt, hogy valaki kiszorult volna. Vagy talán a vásári közönség nagyon szerénykedik, és nem akarja a fővárosi közönséget a színházból kiszorítani ? Igen kérjük tisztelt atyánkfiait, csak e tekintetben ne szerénykedjenek, hanem foglaljanak el minden helyet, hiszen mi fővárosiak örömest vigasztaljuk magunkat azon öntudat al, hogy önöket élvezetben részesíthettük. — Az iparegylet jutalmai szorgal­mas dolgozásra buzdítják a mesterinasokat, de azon sze­gény fiúk igen zúgolódnak , kik olly megrakott targonczákat vonnak , miket bármelly telivér szamár sem bírna el, ’s ezen szorgalmukért mégsem kapnak jutalmat, ámbár semmi más­ban nem tüntethetik ki magukat, miután a szamár szolgála­tin kívül csupán mosogatásra és gyermekczipelésre használ­tatnak. Sok mester már szolgálót sem tart, hanem ennek minden dolgait az inas nyakába nyomja. Az illy inasok az­án legfölebb még csak a veréskitartásban gyakorolhatják ma­­­gokat, mellyel fölszabadulásukig annyira megszoknak, mint bármelly lókötő, ki már huszadszor eszi a vármegye ke­nyerét. Sok fölösleg, vagy idő előtti egylet helyett nem ártana talán ollyant létesíteni, melly gondoskodnék arról, hogy a mesterinasok is emberi bánásmódban részesüljenek. — Múlt vasárnap a budai hegyek közt egy nagy kígyót lőt­tek , hosszúsága hét láb volt, ’s vastagsága csaknem emberi lábszárhoz hasonlító; természetes azonban, hogy itt nem bizonyos tánczosnő lábszárát, hanem valami átszellemült di­vaturacsét kell érteni. — Pesten nagy a panasz , hogy igen kevés a kőműves, mit sokan a bukaresti nagy tűzvésznek tulajdonilnak , és ez meglehet, ámbár más részről az is bizo­nyos, hogy politikai mozgalmak közepett mindenütt nagyobb azok száma, kik lerontanak, mint azoké, kik építenek; egyéb­iránt a háziurak ezen hiányban ismét új okot látnak a lakbér fölemelésére. A Margit szigetén mint halljuk czélszerű épít­kezések vannak készülőben , ’s jövő évben e gyönyörű szi­get illő felvigyázat mellett a nagy­közönség számára is meg fog nyittatni, a szállítást gőzösök eszközlendik ; hogy ezen mulatóhely minden egyebek fölött elsőséggel biránd, az igen természetes, már csak azért is, mivel olcsón, kényelmesen és egészen por nélkül lehet majd oda jutni. Addig is azon­ban , míg ez megtörténnék , figyelmeztetjük a közönséget, mikép illy mulatóhelylyel már­is bírhatna, ha akarna, ime, itt van a császárfürdő, oda gőzösön minden órában olcsón eljuthatni, a kertecske árnyékos sétahelyül szolgálhat, zene mindig van, a pompás étterem és csinos kávéház, fagylal­­dával együtt, mindennel ellátják az embert, mit testének fölfrisitése kívánhat, ’s ezenkül fürdeni is lehet, hidegen, melegen, mindenkinek tetszése szerint. Mindenben példás a tisztaság, ’s a szolgálat olly pontos, akár korán, akár későn, hogy minden méltányos követelés megelégedhetik. Ha pedig még nagyobb számmal látogattatnék e fürdő , ’s nem csupán mosdási, vagy gyógyszerül, hanem egyenesen mulatságra is használtatnék, úgy kellemei bizonyára mindinkább növe­kedni fognának. Kisértse meg bár­ki, töltsön el egy egész napot a császárfürdőben, ’s meg vagyunk győződve, hogy nem igen érzend többé kedvet, magát Palotára kiröhögtet­­ni, ’s kétszer annyit költeni huszadrésznyi élvezetért. — Egy uj találmány a zsebtolvajokat végpusztulással fenyegeti. Bu­dán a városmajorban e napokban egy ur sétált, Izakja há­­tulsó zsebéből potrohos tárczát vont elő, bele tekinte, ’s is­mét zsebébe mélyeszté. Ezt sokan láták, ’s mi természetesb, mint hogy ezen sok ember közt zsebtolvaj is volt, ki azonnal a tárczás ur háta mögött termett, ’s néhány forduló után már csakugyan zsebébe is mélyeszté enyves kezét; de azonnal iszonyúan kiáltozni kezde ’s visszarántá kezét. Mi történt ve­le? Keze egy uj találmányu vas kelepczébe jutott, mellynek éles szegei mélyen megsebték őt ’s egyszersmind fogva tár­ták , mert a zseb fenekéhez és kelepczéhez erős szörzsm­eg volt kötve, mellyet a furfangos ur azonnal megragadott, ’s rendőrhez vezeté a lépre került tolvajt. Ezen uj találmányt városi biztosoknak ajánlhatni, kik illy módon nyilvános he­lyeken mindennap becsiphetnek néhány zsiványt, mig végre valamennyi még tulajdon zsebébe is csak félve fog nyúlni. — E hó közepe felé Borri­er és Maywood asszonyság, bécsi tánczművészek, nemzeti színpadunkon vendégszerepeket fognak adni; mindkettőt igen dicsérik, és különösen a hölgyről beszélik, miszerint gyakran olly magasra ugrik, hogy szinte elunja magát a levegőben , míg ismét a földre visszaérkezik; kívánjuk, hogy ezen unatkozásában a kö­zönség közöl senki ne osztozzék. —­­ FIGYELMEZTETÉS. Az iparműkiállitási díjosztás, — még máig sem érkezvén meg az érdempénzek, — junius 2-án meg nem tartathatók ; azonban még e vásár alatt bizonyosan megfog­ván jönn pénzeink, a kiosztás ünnepe junius 13k ára tűzetett ki. Ha kik a vidékről érkezendő dijazottok közöl a határnapot Pesten még nem várhatnák, méltóztassanak a jegyzői hivatalban akár megbizottaikat megnevezni, akár az iránt rendelkezni , hogy dijaik, illető hatóságaik utján küldessenek meg. Május 31-én 1847. Elnöki meghagyásból. C­s­an­á­d­y , jegyző. Orosz­hegyi Józsa a „Honleányok könyve“ szer­kesztője tisztelettel kéri vidéki előfizetőit, hogy a megjelent Isó füzet vásári alkalmakon tovaszállitásáról gondoskodni szívesked­jenek. Lakik városház-utczában 282­. sz. alatt. A PEST-VÁCZI VASUT­VONALON május 24én utazott 8768 személy; 25kén 1192 sz.; 26án 700 sz.; 27én 1069 sz.; 28án 742 sz.; 29én 634 sz.; 30án 3915 sz. ’S igy május 24kétől 30kaig bezárólag öszvesen 17,113 személy. KÜLFÖLD: NAGYBRTANNIA. (Magazin für die Literatur des Aus­landes). Az angol parlament 658 tagot számláló alsóháza, eredetileg, úgy mint Poroszország másodcuriája, három kü­lönböző rendből állott, ’s részből még most is áll, u.m.: a) a grófsági lovagokból (knights of shires), b) a városok kép­viselőiből (citizens, representatives of cities), és c) a me­zővárosok követeiből (burgesses, representatives of bo­roughs.) III. Eduard alatt mindenik grófsági­­megyei követ napi díja 4 shilling (egy shilling akkor 28 '/1 ezüst kr. értékű volt) a városok és mezővárosok követeié 2 sh. volt, mit azonban a kis városok szerfölött nagy kiadásnak nyilvání­tottak , mondván , hogy a képviselés haszna e költséggel fel nem ér. VI. Henrik alatt az alsóház csak 300 tagból állott; ehez VIII. Henrik idejéig 31 , II. Károly idejéig ismét 182 járult, később Angliának Skócziával történt egyesítése al­­l 45 skót, Izlandnak Nagybritanniához kapcsolása által pedig 100 ír tag. Az ekép támadt 658 tagot az 1832 ben véghez­­ment parlamenti reform is megtartotta , melly által számos avult városka szavazati jogát elvesztvén, ez uj nagy váro­sokra ruháztatott át. A reformbillnél fogva csak London (a City) bír kiváltsággal, négy tagot küldeni az alsóházba , 135 város és városka (boroughs) Angliában és Walesben, Oxford és Cambrigde egyetemi városok betudásával, kétkét, 67 vá­ros és városka egy egy tagot választanak. Választó az lehet, ki a grófságokban 600 ft céget jövedelmező vagyonnal bír, a városokban pedig félannyival. Az egyetemek képviselői va­gyonukat nem kötelesek kimutatni, szintolly kevéssé mint peerek és olly személyek legidősebb fiai, kik vagyonuk sze­­rint grófsági lovagok lehetnek. Skócziában nem a vagyon tételezi fel a választóképességet. Az alsóházból különös törvények által kizárvák : az angol és skót peerek; az iz­­landi peerek azonban csak úgy, ha Izland részére képviselő peerekké vannak megválasztva; hivatalban levő bírák , ki­véve Angliában a master of the rolls-t; olly hivatalokat vi­selő statusférfiak, mellyek 1705 ki od­ob. 25ke óta létesittet­­tek ; minden vallásfelekezetek papjai, végre mindazon sze­mélyek , kik a kormánynyal valami szállítási vagy szerző­dési viszonyban állnak. A ki illy viszonyban áll és mégis a parlamentben ül, minden abban eltöltött napért 500 ft. sz. bírságot fizet. Ha valamelly tag vagyonában megbukik, a parlamentből egy évre kizárólik, melly idő alatt ügyeit rend­be kell hoznia; mi ha ez időben meg nem történt, a speaker új választást rendel. Egyéb törvények a parlamenti tagok képességi feltételeiről nincsenek, kivéve, hogy valamint a követek úgy a választók is bűn elkövetése által jogukat el­vesztik. A meghatározott Besborough lord helyébe izlandi hely­tartóvá Clarendon,lord neveztetett ki. FRA­NCZIAORSZÁG. A követkamarában május 22-én Guizot uz, ki ideiglenesen a tenger- és gyarmatügyi tárczá­­kat is igazgatja, egy törvényjavaslatot terjesztett elő, a gyar­­matokbani esküttszékek megalkotása és eljárásuk iránt. Ez által vége vettetnék ama részrehajlásnak, mellyel a törvény­székek a rabszolgákat kínzó ültetvényesek iránt viseltettek. Konstantinápolyból jelentik, hogy a franczia követ, Bour­­queney úr, Törökországban levő minden franczia consulok­­hoz körlevelet bocsátott, mellyben ezek oda utasittatnak, hogy a görög alattvalókat azon esetre, ha panaszaikat alapo­saknak találandják, pártfogásukba vegyék. A mexikói consul Marseilleban az ottani kereskedelmi kamaránál írásban és kormánya nevében óvást tett az észak­amerikai kormány azon határozata ellen, melly a különféle mexikói kikötőket, mellyek az amerikai seregek által elfog­laltattak , vagy jövendőben fognak elfoglaltatni, a semleges nemzetek kereskedésének csak a mexikói vámjegyzéktől kü­lönböző, ’s a háború költségei pótlásának czíme alatt az Unió kincstárába folyó vámfizetés mellett nyitja meg. (Alig. Ztg.) O’Connell halála nagy részvétre talált a fran­czia sajtóban. E részvét egy idő előtt még nagyobb lett volna, mert O’Connell kissé ártott magának ez ország két pártjának szemében : a radicalok előtt, mert hadi felforgatá­saiktól idegenkedett, a juste milien elölt pedig Lajos Filep elleni alkalmi kikelései által az egyetemi kérdésben. Az Univers, az ultramontan párt lapja, gyászba foglalt necro­loggal jelent meg*),mellyben nem annyira a nagy izgatónak, mint az egyház jámbor bajnokának tömjénez, ’s O’Connellt csaknem szentek közé iktatja. O’Connell kétségkívül egyhá­zának hű bajnoka volt ’s azon felül korunk leghíresebb ko­lostori növendéke : eleinte, mint 16 éves ifjú a löweni sz. domonkosiaknál, honnan őt a németalföldi nyugtalanságok kiütése űzte el, azután két évig a st­­aumeri jesuitáknál. Azonban Izlandra és a világra nézve mindenek előtt antik democratikus alakul tűnik fel és olly kifejlődéssel, miilyen szárazföldi státusainkban nem, és csak ő Anglia védő inté­zetei alatt volt lehetséges. A Constitutionnel ezt jegyzi meg: „Egy illy férfiú halála minden időben történet lett vol­na , azonban Anglia jelen súlyos állapotában és az Izlandot meglátogatott éhségben, elhunyta hasonlíthatlan fontosságú. Senki nem láthatja előre ez esemény következéseit, sem pe­dig a hatást, mellyet az angol kabinetnek és a három király­ságnak sorsára gyakorland.“ Mindamellett nem tagadható, hogy a pártok Izlandban pár év óta lényeges átalakulásnak indultak, melly a repeal-mozgalmat tetemesen háttérbe szo­­rita, és e körülmény némileg gyengíti e halálos eset fontos­ságát, habár kétséget nem szenved, hogy olly hézagot hagy hátra, mellyet az újon fellépett vezetők közöl egy sem tölt­het be. Magára Izlandra nézve nem is kívánatos, hogy az ország politikai szelleme egy személyben maradjon öszponto­­sítva. O’Connell elég sokáig élt, hogy nemzetét önmegfeled­­kezéséből fölébreszsze és az elnyomatásból szabad öntu­datra emelje, a kormányt és parlamentet pedig áthassa az alapos jogkiszolgáltatás kötelességének érzésével. Jóakaró kormánynak az utóbbi időkben inkább gyámol mint akadály volt, mert ámbár a kormánynak kellemetlen lehetett, illy nagytekintélyű alattvalót látni maga előtt, e hatalmas egyéni állás mégis másrészt azt a hasznot nyújta, miszerint elég volt vele egyetérteni, hogy egész Izlandnak engedelmessé­­gel bizonyos legyen. Ennyiből a feladat súlyosabb jen, az ír nép kevésbbé igazgathatnak, a szükségek elhárílhatlanab­­baknak mutatkozhatnak. Azonban a meggyőződés, hogy az erit egyesülve mérséklettel vezet legbiztosabban czélhoz, ál­tala lön győzedelmes, ’s ez O’Connell legszebb hagyománya, és ha egyszer az olly sokáig mostoha bánásmódot szenve­dett testvérsziget részére előidézendi az igazság napját, ak­kor a repeal­tusa, melly az egyesült királyságot felbomlás­sal fenyegeti, annak erősítésére fogott szolgálni, és ez ered­mény a liberatornak a honszerető ó-angolok szivében is díszoszlopot emelend. SARDINIA. Dr. Duff angol orvos Genuában, ki O’Con­nell Danielnek utolsó pillanatai fölött őrködött, a „Galign. Messenger "ben következő jelentést tesz: Hétfőn, máj­­lőkén látom O'Connellt először, akkor iszonyú hasmenésben szen­vedett , nagy fájdalmat érezve a has nyomásakor, erős ’s gyors érvelés’stb. Ezenkívül már évek óta chronicus bajban is szen­vedett. Az alkalmazott gyógyszerek által a föntebbi kórje­lenségek szűnni kezdtek, és reggel felé sokkal könnyebben érze magát. De O’Connellnél minden legegyszerűbb gyógy­szer elleni utálatánál fogva ezen javulási állapot sokáig nem tarthatott. 11 kén este vértorlódás új jelenségei mutatkoztak az agy felé, erre azonnal erélyes rendszabályok tétettek , ’s határozott javulás látszék bekövetkezni, azonban a beteg ismét vonakodott bevenni. 12kén este a kórjelek veszélye­seknek mutatkoztak, O’Connell nyugtalan jön, ’s beszéde minden összefüggés nélküli. Az előbbi gyógyszerek ismét al­kalmaztattak, de csekély sikerrel. Csütörtökön (május 13.) a kórjelek alvásrai nagy hajlammal folyton növekedtek, de álma nyugtalan volt; abból minden pillanatban fölébredt; lélekzete fölötte nehéz, az érvelés nagyon gyenge, ’s a be­teg félrebeszélt. A csütörtök ’s péntek közti éjt mély ’s erős álomban tölté , növekvő lélekzési nehézségekkel küzdve, ’s midőn O’Connell a körülállókhoz szólott, azt képzelé, hogy Londonban van, ’s ez értelemben beszélt. Pénteken sokkal roszabbul lett, lélekzete fölötte súlyos’s nehézkes, hangja alig hallható­­s a szavakat félig elharapó , valamennyi kór­jelenségek növekedtek. Illy állapotban sínylett egész szombat éjig, a körülállók jelenlétét — mint látszék — tudva, hanem mozdulatlanul és szótlanul feküdt. A beteget dr. Beretta itteni orvossal együtt ápoltam, nemkülönben egy fiatal fran­czia orvossal, ki őt Lyonból idáig kisérte; halála előtti este dr. Viviani, Genua legidősebb gyakorló orvosával, ki itt nagy tekintetben áll, tanácskozást tartottunk. Ennek taná­csára is, mint utolsó szert, ismét pióczákat raktunk halán­­tékaira , de mind hasztalan; tegnap (15.) éjjel (110 órakor elhunyt, ’s mint látszik, minden fájdalom nélkül. Azon egész idő alatt, míg O’Connell orvoslásunk alatt volt, alig bírhattuk reá egyszer, hogy gyógyszert vegyen be, vagy legalább a szükséges étket, ’s makacsul visszatartá magát az ivástól egész 40 óráig. E körülmények nélkül halála bekövetkezte talán még egy ideig elhuzathatott volna, de lelki ’s testi ereje egész kimerítése mellett, folytonos agytorlódási hajlammal összekötve, föloszlása ’s elenyészte sokáig el nem maradha­tott volna.“ Genua, máj. 16. A haldokló O’Connell egyedül azt kérte orvosaitól, hogy a koporsót ne igen korán szegezzék le teste felett, élve­ eltemettetéstől félvén. Leghőbb kívánsága lett volna Rómában IX. Pius áldása alatt halni meg, é s még ide érkezte előtt mondá, hogy ha útközben halna meg, leg­alább szivét tegyék le a catholikus világ fővárosában. E gon­dolatra , úgy mondják, a Bruce Robertre emlékezés hozta, ki halálos ágyán azt kívánta, hogy szive a szent földön, Krisz­tus sírja mellett temettessék el. O’Connell kívánsága teljesít­­tetni fog: szive Rómába, halott teste pedig, szinte kíván­sága szerint Izlandba fog vitetni. GÖRÖGORSZÁG. Egy april 24-én kelt német levélben a sokszor emlegetett görög kölcsönről lényegesen ezek áll­nak : Midőn a 66,600,000 drachma (60 millió frank) köl­­ t) Még a magyar ,H­e­t­i­l­a­p­ is ! — S­z­e­r­k. 375

Next