Budapesti Hiradó, 1847. január-június (517-617. szám)

1847-01-26 / 531. szám

58 rítusára az egyeseket rovatolni teljes hatalma van, melly törvényt azonban fájdalom, a körülöttünk némelly egyének által folytatott társalgás miatt rögtön fel nem jegyezhettük, később pedig ugyanazt a honi törvénykönyvben tett szorgal­mas kutatás után sem lelhettük meg. Végre M. B. aljegyző a választmányilag javasloti mennyiséget keveselvén, ugyan­azt kétszereztetni kívánta. A többség tehát ekép a rovatolás mellett állván, ezen többségnek utoljára V. L. tanácsnok ur is hódolt, ’s ehez csatlakozva a „pro hoc dun taxat casu“ clausulatiót betétetni kívánta, mi is közakarattal elfogadtat­ván , az ellenkező véleményben lévő ’s utasitásaikhoz ra­gaszkodó uradalmi ügyvédek pedig — a világos többségnek engedve, minden további vitával felhagyván — valamint a rovatolás elve, úgy a választmányilag javaslott 12000 pstot a nemességre leendő kivetése elnök ő méltósága által vég­zésül kimondatott. — Ezekután olvastatott báró Szina György ő mltgának a megye szegényei felsegitésére 8000 pft köl­csönt 4.pcent kamatláb mellett, három évre megajánló le­vele, melly is hálás köszönettel fogadtatott, — ’s valamint ennek, úgy a nemesség által ez alkalommal megajánlott 12 ezer pst miképeni kezeléséről, ’s milly czélra fordításáról leendő terv kidolgozásával, a főispáni elnöklet alatt kikül­­­detett választmány megbizalván, egyúttal az utolsó öszveg kivetési kulcsának tüstinti elkészítésére szinte egy más , a számvevői hivatal befolyásával működendő kiküldöttség ne­veztetett , melly választmányok , az e végből jövő törvény­kezésünk első napjára vagyis febr. 22-re kitűzött rendkívüli közgyűlésre javaslataikat és jelentéseiket okvetlenül bemu­tatni köteleztettek. Ezek végeztével kevés magánügyek is tárgyaltatván, ezen közgyűlésünk is kegyes főispánunk, sze­líd ’s bölcs vezérlete mellett, a legjobb renddel befejeztetett — ’s hála az egeknek — ezen életkérdésnél sem alkalmaz­tatott , a csak egy év elött is ollyannyira kitüntetett kortes. -------------- A NYILATKOZAT Torontálb­ól. A Pesti Hírlapnak toron­táli rendes levelezője által — k­i „e­gy egész év leforgása alatt néma elkeseredésben töltött hallgatása után“ hosszas andalgásából felrettenve, megújított erővel kezd mozogni — közelebb múlt december 31 -én 804dik szám alatt megjelent tudósításában a nem csekély elbizottsággal felhozat­­taknak részletes, az olvasó közönség előtt érdekkel úgy sem bíró czáfolgatását mellőzve, azon egyoldalú, ferde állításb­a, mellyek által a megyei tiszti kart tekintélyek utáni indulásból származott túlengedelmességről és őszinteséggel meg nem férő függésről, másokat pedig hivatal-keresésről vádolván , mindnyájokat, kik­nek gondolkozása ízlésével meg nem egyezik, sértőleg gyanúsítja ’s ellenséges szenvedélyeitől­ elragadtatva , egyeseket is kímélet­lenül megtámad: kötelességünknek ismerjük észrevételeinket annál inkább előadni, mivel erre általa nyilvánosan fel­hivatván, hallgatásunk kitöréseinek felemelkedtebb h­anyu­­gulattali ismétlésére ösztönül szolgálhatna, ’s ha pegazusi szár­nyait nem is, de bizonyára növelné azon balhiedelmét, mintha valóknak kikiáltott tényei ellen senki sem bízna, vagy nem merne felszólamlani. Úgy látszik, hogy tudósító úr, az előtte gyászosnak tetsző Torontói sorsa feletti súlyos aggodalmakkal eltelve, olly képze­lődésben él: mintha a haza csak a kép lenne boldog, ha kiki­­ uraságának nézetei után indulva vak buzgalommal követendi az általa választott pályát. Valamint nem sretünk őt útjában gázolni, és meggyőződését kárhoztatva boldogító érzetében háborgatni, úgy miután eddigi okoskodásaiból meg nem tanú Mtattuk alaposan következtetni azt: miért ne lehessen azoknak, kiket szövetsé­geseinek zászlója alá keríteni szeretne , kezet fogni azon , igen számos honfiakkal, kik a kormányon lévők őszinte igyekezeteit elismerve, és terhes helyeztetésüket méltányolva, azok iránti bizodalom által reménylik a közjóllét akadályainak elhárítását, és a józan elöhaladás könnyebbitését, méltán követelhetjük, en­gedjen másoknak is azon a téren, melly kizáró tulajdonához nem tartozik, szabad működést, — és mind a mellett, hogy a deferentiális állapotnak nem kedvelője, szíveskedjék egy felöl tűrni, hogy mindenki, jelesül a torontáli tisztviselők azon része is, melly dús gazdagsággal nem dicsekkelik, és mégis a becsü­letesség ösvényéről soha le nem térve, szükségeit jólelkű­leg fedezni minden időben képes leszen,­­ senkinek sem számolva, véleményével belátása szerint rendelkezhessék, más­felől pedig megnyugodni abban, hogy azok is, kik vele egyet nem érthet­vén az ellenzék soraiban nem állanak, hazájukat szeretve, őseik­től öröklött szabadságaikat szinte becsben tartják, és a jelen körülmények által igényelt czélszerű javításokat ép úgy , sőt talán forróbban óhajtják, mint némelly urak, kik azt hiszik, hogy a szólás­szabadságot legdicsőségesebben gyakorolják, és hazafias érzelmeiknek legtündöklőbb tanúságát adják akkor , mi­dőn a kormány ellen kedélyeket izgató epés szavakkal kikelnek, és vélemény­különbséget nem tűrve, méltatlanul gyanúsítják, lenézik és szemrehányásokkal terhelve, nemcsak kigúnyolják, hanem személyes bántalm­akkal is illetik azokat, kik magokat ál­­talok gépileg vezettetni nem engedvén, elég lelki erővel bírnak, a síkra nyílt homlokkal kiállni. Egyébiránt, tudósító urnák vérmes reményeit legkevésbbé sem irigyeljük , sőt azok valósulásához — mihelyt meggyőződ­hetünk arról, hogy a közjó nyerni fog — sok szerencsét kívánni el nem mulasztandjuk; — történjék azonban bármi is, noha becsületszó alatti­­ e k­ö­t­e­l­e­z­é­s­s­e­l a kép, mint párt­­hiveiről önmaga hirdeti, lebilincselve nem vagyunk, az ügynek, mellynek szerény vedlésére elleneink bennünket min­denkor készen találandnak , igazságában bízva, erősen hiszszük , miszerint bármelly modorú szónoklatoknak, és országos cele­­britus­ság után kapkodó uracsok üres irka-firkáinak, úgy az eddigieknél még méltatlanabb gyanúsításoknak sem fog sike­rülni azokat eltántorítani,­­s tév­ulra vezetni, kik a jót a rosz­­tul, hasznost a károstul, minden külső befolyástól menten, és becsületszó lekötelezése nélkül is megkülönböz­tetni tudván , valamint e részben tekintélyeknek sohasem hódol­tak, úgy hiú vágyak által nem gyötörtetvén , készebbek a hely­telen megtámadásokat megvetve elnézni inkább, mint levelező úrhoz hasonló hősök megelégedését, és tapsait vadászni. — --------------Többen. BUDAPESTI HIRHARANG. Közmondás szerint a kecske, mikor jó dolga van, jégre megy tánczolni, ’s ez hihetőleg gyakran megtörténik; de az ember azért csakugyan nem megy jégre, mivel jól megy dolga , hanem — mikép Budapest kö­zött mindenki saját szemeivel meggyőződhetik — gyakran azért is, hogy a jég hátán reggeltől estig kolduljon. Való­ban szomorú illy szerencsétleneket látni, kiknek testét alig födi egy rongydarab, ’s kiknek szemeiből éhség, nyomor ’s betegség kisértetesen tüzelnek. A jótékonyság szelleme nem törölhet le minden könyvt, nem kereshet fel minden egyes szerencsétlent, azt jól tudjuk, de legalább a rendőrség meg­fordulhatna naponkint néhányszor a Duna jegén is, és gon­doskodhatnék arról, hogy az illy szerencsétlenek segélyre találjanak. — A mészárosok tiz mázsa húst ajánlottak a vá­rosi szegények táplálására, ’s igy néhány napig csak eltűr­hetjük a netán hiányos mértéket. Ez ellen különben sem zú­golódhatunk már a következő nyulatságos történetke után.Bizo­­nyos városban — tehát nem Budapesten nem rég egy mészá­ros megházasodott, azaz feleséget vett. A takarékosságra szok­tatott menyecske a menyegző után háromfontos vesepecse­nyét hozatott, természetesen férje mészárszékéből, és — mikép a szülei háznál tenni szokta — utánméré a húst, fe­ledve , hogy ő most mészárosné, ’s a cselédet pattogva visz­­szaküldé a hússal, mivel fél font hi­ányzott a valódi mérték­ből. Később természetesen minden fölvilágosodott ugyan, de ez mutatja, hogy nem kell illy csekélység miatt zúgolódnunk, miután a rosz mérték még a mészáros családokban is divat­ban van. — „Ernani“ daljáték e héten Hollósy Kornélia ja­vára először jutand színpadunkra. — A két kör csakugyan egyesült ,s ámbár „Ellenzéki kör“ czímet viselend, de jegyző­könyvileg mégis kimondja,hogy miden politikai czéloktól távol maradni kíván. Mondják, hogy mindenekelőtt a kártyázás el­­töröltetése fog elleneztetni. Egyébiránt az egyesülni nem akaró kisebbség szabadon kiléphetvén, hihetőleg „Polgári kör“ czím alatt fog egyesülni.­­ A „természettörténet“ Pe­­regrinytől Goibel könyvárusnál most már teljesen megjelent, az igen díszes borítékkal együtt. E munka valóban pompásan van kiállítva, és ára mindemellett is csak négy ezüst forint, és e szerint csak nagy kelendőség fedezheti a kiadó költsé­geit, mit azonban biztosan remélhetni, mert Peregriny e leg­újabb munkájában ismét bebizonyítja, hogy benne ifjúsági íróink egyik legavatottabbját bírjuk.­ A lögyapot rendkívül nemes tettekre is alkalmat szolgáltathatna, ha általánosan divatba jőne, és különösen a gyöngéd nőnem nagy mérték­ben gyakorolhatná mindenféle alakban a jótékonyságot, így például e napokban egy lelkes tánczosnőnk, egy éhező ron­gyos némber mellett haladván el, könyies szemekkel sohajta: „Istenem, ha lábikráim és keblem lőgyapotból volnának ké­szítve, én Jüstint mind eladnám a katonaságnak és soványan tánczolnék, csakhogy a szegénység nyomorát némileg eny­híthetném!" — Már említettük, hogy a jótékony nőegylet te­remet fűttet északára a hajléktalan szegények számára, mit nem lehet eléggé ismételve is magasztalnunk, és hogy e fűtés annál nagyobb kiterjedésben eszközöltethessék, nem ártana talán a budapesti fakereskedőket néhány öt tűzifa átengedé­sére felszólítani? Ezen indítványunkat egy barátunkkal köz­­löttük már, de ő azt hiszi, hogy a fakereskedők most nem ajándékozhatnak fát a szegényeknek, bármennyire szívük mélyéből sajnálják is őket, mivel a tűzifa már régóta igen drága! — Darab idő óta hire kering, hogy a zsiványok nő­­ruhákban támadják meg a későn éjjel barangoló férfiakat és tökéletesen kirabolják; nem tagadhatni ugyan, hogy Buda­pesten sok férfit kifosztanak az illy éjeli lidérczek, de az nem valószínű, hogy férfiak illy álruháskodásra adják fej őket, miután nadrágban sokkal kényelmesebben fosztogathatnak. Az egész csak farsangi tréfa tehát, minő például az volt, mi­dőn egész bizonyossággal híresztelék, hogy hurokkal fog­­dossák az utczán az embereket. Nem kell tehát félni a szok­nyáktól , hanem csak távol maradni tőlök. — A lakatos ezél jelenti, mikép azért nem vehet föl zsidó inasokat, mert ezek mesterségeket tolvajkulcsok csinálására használnak! Hát most ugyan ki csinálja a tömérdek orkulcsot? Ezt aztán ok­nak nevezik arra, hogy valaki elöl a becsületes keresetmód elzárassék ! — ' -----------­Dicsőült nádorunk főherczeg József öcs. kir. fen­ségének halhatatlan érdemei örökít­éseül f. hó 21 én Pesten a város minden rangbeli lakosaiból egyesület alakult, melly czéljául tüzé ki az üdvözültnek e város kebelében önkénytes ajánlatokból gyűjtendő pénzerővel az összes lakosság nevé­ben valamint a tárgy fenségének, úgy a város méltóságának is megfelelő, ennélfogva a legjelebb művészi kezek által ké­szítendő é­rezem­lé­két emelni; ’s miután magát alkotott­nak nyilvánitó, egy ideiglenes választmányt bízott meg, hogy a megalapított elvek nyomán az alapszabályok tervét készítse el. — A megnyitott aláírói íven rögtön három ezer pengő forintnál többet köteleztek a jelenvoltak. — Az alapsza­bályok tervének megvizsgálásául tehát, melly a buda­pesti nyilvános lapok t. ez. szerkesztőségeivel már kö­­zöltetett, ’s a további teendők elhatározása végett fen em­lített választmány nevében sz. kir. Pest városnak e szent ügyben résztvenni akaró t. ez. és minden rangú lakosai a folyó hónap 2­7 - é­n délutáni4 ór­akor a városi redoute kisebb teremé­b­en tarta­ndó közgyű­lésre tisztelettel meghivatnak. Kreiél?i erszajssryiile!?. XXdik Országos ülés jan. 12én. A múlt ülésről készült jegyzőkönyv felol­vastatván többek közt Fogarasvidék egyik követe a jegy­zőkönyv azon pontjára ten észrevételt, melly a napirend ki­tűzéséről szól. Szóló követ úgy emlékszik, hogy elnök ő­nmaga a rendezéssel kapcsolatos és képzelt mérték szerinti urbér feletti tanácskozás kitűzésekor egyszersmind azt ís nyilvánította, miszerint a kk és rrk az urbér tárgyát átalá­­nosan érdeklő indítványok tételétől nem lesznek elzárva. — Elnök: Igaz hogy mondotta, miszerint a t. kk és rrk tehet­nek a tárgyra tartozó indítványokat, de ezt nem kitűzés, csupán magán­nyilatkozatként. Hitelesítve lévén e kép a jegyzőkönyv, elnök ö­nmlga jelenti, hogy a k. kormányszék , egy k. k. leirat kihirdetése végett meg kíván jelenni a t. kk és rrk körében. A k. kor­mányszék néhány percz múlva megjelenvén, kormányzó ö­nmlga felolvastatta az itélőmesterek megerősítése tárgyában kelt k. k. leiratot. — Melly k. k leirat hangos éljenzés kö­vette felolvasása után a k. kormányszék a termet elhagyta. Elnök : Úgy tudja , hogy a t. kk és rrk az előleges ta­nácskozással készen vannak, felszólítja tehát a kitűzött kér­dés iránti nézeteik kifejtésére. — Felső-Fehérm. köv. • Mie­lőtt a napi kérdéshez szólana , visszatért az udv. kanczellár megerősítését tartalmazó leiratra; utasítása következtében felírást indítványoz, mellyben a kk és rrk örömüket nyilvá­nítsák a felett, hogy ő felsége e fontos hivatal betöltésében valamint a szavazattöbbségre, úgy a vallások illetőségére is tekintettel lenni méltóztatott. Kérjék meg továbbá ő felségét, hogy mint 1837 ben történt, módot nyújtani méltóztassék arra, hogy kanczellár ő­nmaga a kk és rrk körében tegye le hivatali esküjét. Végre, miután a kk és rrk az udv. kanczel­­lári hivatalt úgyszólván egy cathegoriába tették a kormány­zói hivatallal, ’s miután szóló a kinevezés feletti örömkiál­lásokat hallotta, azt hiszi, e közérzelmet tolmácsolja, mi­dőn egy Bécsbe menendő küldöttség kinevezését indítvá­nyozza, melly azonképen, mint a múlt országgyűlésről kor­mányzó ö­nmlgához ment küldöttség, udv. kanczellár ö­nmlgát a kk és rrk körébeni megjelenésre felkérvén, bekí­sérje. E küldöttség kinevezésére elnök ö­nmagát véli meg­­kérendőnek. — Elnök: Ezt valóban nem tűzte napirendre; úgy vette a dolgot, mint a megerősítő k. k. leirat által telje­sen befejezettet. Azonban ha a t. kk és rrk hozzá kívánnak szólani, nem ellenzi. — J Kolozsm. köv.: Az indítványt pár­tolja azon hozzáadással, hogy valamint 1837 ben, midőn,gr. Kornis Jánost választották kormányzóvá , a kk és rrk a ne­vezett gróf kormányszéki vice praeses-ségének a megerősí­tést tartalmazó leiratbani említése ellen óvást tettek, úgy most is jelentsék ki, miszerint a vice-kanczellári hivatalt törvényesnek el nem ismerik. — Elnök: A felsőfejéri in­dítványt, Kolos megye hozzáadásával határozatkép kimondja, a küldöttség kinevezését illetőleg egy pár napi időhaladékot kérvén. — Végre figyelmezteti a kk és riket, hogy a napi­rendre kitűzött tárgyhoz szóljanak. Fogarasvidék köv.: Mielőtt a kitűzött tárgyhoz szólana, az országgyűlés bel­oeconomiáját illetőleg van egy indítványa. Valamint azelőtti országgyűléseken, úgy jelenleg is szüksé­ges a kérelmek rendbeszedésére és megvizsgálására bizott­­tottságot nevezni, mi mindeddig meg nem történvén. Ideje, hogy a kk és rik e részben is intézkedjenek. Szóló időki­­mélés tekintetéből, az érintett teendővel a jegyzőkönyvbi­­ráló választmányt véli megbizandónak. - Krasznam­egye e. k.: Utasítása értelmében egy indítványt kell tennie; nem azért, mintha általa az úrbéri hátráltatni kívánná, mellynek létrejövetelét küldői is legsürgetőbbnek tartják, hanem azért, nehogy indítványa elhalasztásával későbbi megtehetésétől elessék. Hogy a parasztság az úrbér behozatala által, jelen­legi helyzeténél súlyosabba ne jusson, szólónak kötelessé­gévé tették küldői, indítványt hozni, miszerint az ország rendes törvényt alkossanak arról, hogy az adó jelenlegi ösz­­szege ne növeltessék. Mondhatná valaki, hogy ez most nincs napirenden, ámde napirenden van az úrbér, mellynek czélja az úrbéresek sorsán a könnyítés, kötelessége tehát mind an­nak eltávolításán munkálni, mi e czért meghiusitná. — El­nök: Ez indítvány az adóügygyel lesz kapcsolatban; mikor az adó lesz tárgyalás alatt, indítványa előadásától a követ ur nem lesz elzárva. Most ismételve felszólítja a tü­kkés­zrket, térjenek a napirendre. — Az előbbi követ . Nem azt indít­ványozza, hogy az adóügy most tárgyaltassék, csupán szemelvényileg kíván törvényt az adóösszeg feljebb nem emeléséről. Kiskü­llőm. k .• Mielőtt az úrbérhez szólana, utasításá­ból folyó kötelessége egy indítványt terjeszteni a kk és r­k ebbe. Küldői segíteni kívánnak a köznépen. Tudják ők, hogy sok teher nyomja a parasztság vállait. De nem akarnak úgy segíteni, hogy a­mit a köznép sorsa javítására egyik kéz ad, a másik elvegye. Nemcsak a földesúri tartozások terhe nyomja az úrbérest, hanem nyomja és leginkább az adó. Ha kérdjük a népet, mitől akar inkább menekülni, kétsé­­gen kívül azt feleli, hogy az adótól. Nem is csoda, mert hi­szen tudva van, hogy a földadó sehol sem olly nagy, mint e hazában. A népen tehát segíteni kell. De ha a törvényho­zás árbért hoz létre a­nélkül, hogy az adó dolgában intéz­kednék, áldás helyett átkot von magára. Olly titok ugyanis, mit tud mindenki, hogy az úrbéres földnek alig van egy­harmada jelenleg adó alatt. Az úrbér következtében nyilvá­nosságra jővén minden úrbéres föld, a kormány tetemesen fogja az adót növelni. A kormány egy közelebbről érkezett leiratban, folytatja szóló, bizonyos törvényjavaslat meg nem erősíthetése iránti okai közt, a nép kisajtolását említi, mint­egy vádképp az ország rendei ellen. Most annál nagyobb kötelessége­nek és érdeknek megmutatni, hogy a népen segítni akarnak, csakhogy a kormány is tegye meg a magáét. Szóló indítványa tehát oda megy ki, hogy az urbér az adóval kap­csolatban munctimi tárgyaltassék. Nem úgy érti ezt, hogy például öt perc­ig egyik, azután a másik munkálat felett ta­nácskozzanak, a­mi képtelenség, hanem hogy tárgyalván az urbért, vegyék fel az adót, és mindkettőt bevégezvén egyszerre ter­jeszszék fel és jelentsék ki a kk és rrk , hogy ha bár az úrbér megerősítve leérkezik, az adótörvény meg­­erősítése nélkül el nem fogadják. Ha ez indítványa elesnék.

Next