Budapesti Hiradó, 1847. július-december (618-722. szám)
1847-09-12 / 660. szám
180 teleknek földdel megváltása által egy országos financzial operativ sokat könnyülne, nagy csalódást véltünk mi felfedezni; mert ugyanis ama 20—30 millió értékű telek, melly magát illy után megváltandja, bizonyosan a legtehetősebb úrbéresekből fog csak kitelni, —de hát ezek-e azok, kikre nézve az országos financzial műtétes nehézséggel jár ? bizonyosan nem. No ha nem, hát biz épen úgy fenmarad a megváltási nehézség ezen 20—30 millió szabaddá tétele után, mint azelőtt. — Hanem K.L. tb. daczára az ellene nyilatkozó összes véleménynek, szilárdul állott eszméje mellett, sőt anynyira felhevült mellette, hogy ő a nélkül a békés kibontakozást az úrbéri viszonyokból lehetetlennek állította. Ha nem siet a nemesség, illy formán szólott, magát idejében kielégíteni, majd nem fog semmit kapni, mert ingyen lesz kénytelen oda adni birtokát, sőt maga is el fog pusztulni, kiirtatni ’s ő nemigen bánja, ez az eredmény legalább közelebb áll az ő kívánságához ’sat. ’sat. ’sat. Mi azt gondolók , hogy már készen is van tb. ur fejében egy kis csinos kisajátítási terv egész Magyarországra nézve. Különben az ember nem beszél olly bizalmassággal illyeket, és csudálkozánk, hogy a tekerik közöl, kiknek arczán részint a rémülés , részint valami kétes öröm osztozott, egy gyülekezetből , mellyet nemesek alkotnak, ezen őrjöngő kicsapongásra , nem egy actio-kiáltás, de csak egy rendre intő szó sem mert kiemelkedni. Igen, nem mert, mert valóban a rrk szembetünőleg meg voltak ijedve; a terrorismus bűvesszője érintette volt meg nyelvüket ,s ezen állapotban némellyek még „helyes“-t is ejtettek ki. Csak későre, mikor a sor reá került, jelentette ki egy erdélyi liberális mágnás gr. T. D., hogy ő mégis azon hitben él, miszerint az úrbéri viszonyokból kibontakozás vérpatakok nélkül is véghez fog menni ’s mi hiszszük, hogy a gr. urnak mint békés reformernek épen ez a kívánsága. — Volt még egy kis érdekes intermezzo az utasításnak értéketlen szerkezete felett az ősiség kérdésében, melly alkalommal Ny. m.alispán csupa impractikusságnak nevezte az utasítást. K. L. tb. bájos naivsággal adta tudtára a riknek, hogy egy porosz tanácsos, kinek foglalatossága az, hogy europaszerte bankokat arrangiroz (hm!), ’s ki őt közelebb meglátogatta, adott neki egy telekkönyv-mintát, mellyet jelen ősiségi viszonyunkban is tökéletes sikerrel alkalmazhatni, ’s útmutatást az iránt, mikép lehetne a fenálló viszonyokban is zálogbankot állítani ’s hogy ezen útmutatásnak nyoma látszik az utasítás d pontjában, melly akint rendelkezik, hogy mikor valaki önbirtokát örökösen el akarja adni, előre hirdettesse ki szándékát a nagy helyi.tanács által, hogy ha egy rövid határidő alatt ahoz semmi jogtartó nem jelentkeznék, azon jószág iránt semmi jogszerű kereset többé ne formáltathassék. —Melly ujdon us és eddig ismeretlen, a porosz státustanácsos nélkül egyáltalában felfedezhetlen rendszabálynak hallására jegyezte meg Ny. m.alispán ah, most már tudom, honnan származnak az utasításnak nagyon praktikus elvei! Ennyi, amit ezúttal Pestmegye közgyűléséről mondani akaránk, gondoljuk, ezt is eléglik olvasóink. ZALÁBÓL. Midőn f. évi aug. 30-án ’s folytatva tartott közgyűlésünk eseményeit ’s jellemét rajzolni akarom, bizony különös helyzetben érzem magam, annál is inkább, minthogy minden kebel nagyszerű reményekkel telt el, ’s igy a mienk is, ’s a fentérintett napok egyikét sem mondhatnók eszmedúsaknak, szabadszellemüeknek. Az egyik alkalmatlannak talált kormányférfiút arra, hogy Zalamegye szellemében fogadhassa meg e hó folytában hozzánk érkezendő fenséges vendégünket, mig mások a felett vitatkoztak, vajjon pantalon vagy magyar nadrág legyen-e a díszruha? hogy az előbbi győzött, aztán nem szükség mondanom, Zala a ruhára mit sem ad, mert vessis non facit. . .., de azért mégis csak pantalon volt a jelszó egy érdemdús hivatalnokunk felszólalása daczára is, amott a gyorsírók mellül egy ifjú, honfiúi szerelme lángtüzétől dagadozó keblét kitárva széles Magyarország minden fiát egyformán boldoggá akarta tenni; bizony jól eshetett neki, hogy expectorálhatta magát, most annál magasabb régiókban ringatja egyéniségét. Egy némelly személyeskedésig megfeledkezett magáról; a nagyobb rész, mikint Zala megye státusainál már közdivattá vált, conserválgatott; hiába szólalt fel a főügyész, ne alacsonyítanák a rrk a tanácskozási termet társalgási teremmé ; bizony még odajutunk, hogy adóztatással sem sikerülene csendet eszközölni. De nem bocsátkozom részletekbe , mert jót nem mondhatok, ellenkezőt meg mondani fáj szívemnek. — Egyébiránt a nevezetesb tárgyakt választmányhoz utasíttattak; illyenek Nógrád és Heves ismeretes panasza, ’s az Erdődyek folyamodása; a balatoni gőzhajózás gr. Sz. I. felszólítására pártoltatni fog, majd ha a megyére szorul, egyébként a járásbeli bíráknak meghagyatott, hogy ha valahol kőszen találtatnék, ezt hova hamarébb bejelentsék. A hús ára negyedik napon, midőn mindöszre alig voltak 30an, egy krral feljebb emeltetett, tehát 14 kr. bárány- és árühus 9—10 kr; jól van ez igy, majd midőn igazán fel kellene emelni, akkor majd fejebb szállítjuk, természetes egy váltó krral, és lesz mint előbb volt 13 kr. azok a mészárosok jól speculálnak, mi meg, ha jó idő lesz, Oláhba küldünk husért, mert Egerszegen csak egy mészárszék lévén gyakran a nélkül maradnánk; sokszor estefelé drága pénzen sem kaphatni húst, de erre kinek mi gondja. — Országgyűlésünk nem messze lehet, mert a birtokos mágnások összeiratása meghagyatik a megyének. — Fenséges vendégünk miképeni fogadtatását egy választmány dolgozta ki, helyettes főispánunk elnöklete alatt, miről azonban annak idején. Főorvosunk jelentéséből kitűnt, hogy hagymázban 53 holtel; volt abban szó a kutyákról is; mérgezés kettő történt, egyik Zalaapáthiban, másik N.-Kanizsán; némelly helységekben a betegség egészségtelen lakhelytől származik, a borbélyoknak nem szabad többé műhelyeikben eret vágni. Az egész előadás meglehetősen czifra szavakkal volt felfarikázva; egy mellettem ülő imigy nyilatkozott: „czifra poesisnak beillik“ ’sat. — inditványoztatott továbbá, hogy néhány izraelita is részt vehessen fenséges vendégünk megtiszteltetésekor , de Zalamegye csupa liberalitásból fennen hirdeté: nem kell zsidó , persz e népfaj csak akkor kell, midőn rájok szorulunk. — Zala máskor az emancipatiót pártolta, most tisztelkedés alkalmával ellökik magoktól azokat, kiknek polgárosításáról olly fényesen szónokoltak; de hagyján ez mind, hisz hol van megírva, hogy Zalamegye következetes legyen Egyébiránt hadd álljanak ezen szavak a nyilvánosság közlönyében, tán mégis csak lendítünk vele valamit. — A sáskák vesztére választmány neveztetett. Tűrjén e pusztító rovarok közöl kettőt elfogtak, és szoros őrizet alatt a megye teremének zöld asztalára helyezték közszemlélet végett. — Jövő közgyűlésünk f. e. nov. tékén leend. — Rend. lev. ZÁGRÁBBÓL, sept. 1. Vajmi nehéz az embernek elválni legédesebb reményitől! Érzem én ezt, összehasonlítván aug. 21 -én megkezdett ’s mai napon bevégzett közgyűlésünk folyamát ’s kimenetelét azon várakozással, mellyet megyénk állapotának folyó év elején történt változása szült keblemben. E gyűlés jellemzésére elégnek vélem, kitűnőbb határozatait terjeszteni a t. közönség ekibe. Főispán e mliga körünkbe jövetelekor méltán botránykoztatónak találta megyénk azon elrendezését, melly szerint a megyei törvényszéki ülnökök, újabb erőszakoskodás következtében, legkisebb kivétel nélkül az ellenzék soraiból szedve voltak. Ezen, törvényünk szellemével homlokegyenest összeütköző állapot némi enyhítésének okáért még a februári közgyűlésben megígérés mlga, hogy addig is, míg ezen anomálián segítve nem lesz, valahányszor a peresek kívánni fogják, személyesen elnöklend a törvényszéken, magának az ügynek pedig érdemleges tárgyalása az imént múlt augustusi közgyűlésre elhalasztatott. Most tehát, t. i. aug. 23-án kerülvén ezen kérdésre a sor, az ellenzék, a számosan beparancsolt köznemesekre támaszkodva , az előbbi ülnököket továbbra is megerősítette hivatalukban, több új, de kizárólag az ő zászlójához tartozó társsal — hogy a többit elhallgassam, van közte ollyan is, kinek polgári becsülete egy folyamatban levő pernek kétes kimenetelétől függ — megbővitvén számukat ollyannyira, hogy azon minoritásnak, mellyhez a birtok és az intelligentia köztudomásra tulnyomólag tartoznak , melly az utolsó tisztujitáskor, daczára a számtalan cselszövésnek, 974 voksot — 1289 ellen — kiállított, épen egyetlenegy képviselője sincs a megyei törvényszékeknél. Hát uraim! ha nektek más valaki , p. o. a kormány — nefas dictu — olly mértékkel mérné az igazságot? bezzeg hullanának ám a felírások, a körlevelek és, ha lehetne, a küldöttségek is! — Főispán enlaga nyilván megmondotta, miszerint magyar megyékben nem létezik példája illy, minden igazságos tekintetet megvető türelmetlenségnek. Másnap felolvastatván a nmlgy magy. kir. helyi. tanács azon intézvénye, melly a föispáni hivatal betöltése előtt magok a kir. és rrk által elővett többféle hivatalbeli előléptetéseket, úgy mint a föispáni jogokkal össze nem férhetőket megsemmíti, kitört a szokott zaj. Némellyek felírást javasoltak; mások egy a főispáni jogokat kifürkészendő küldöttséget indítványoztak; ’s megint mások, állítólag , a közép, kibéküléshez vezető utat választandónak vélték, miszerint t. i. főispán ö mllga a kérdésben forgó előléptetéseket jóváhagyja. Ez utolsó, minden a főispáni jogok csorbítására innen netalán eredhető következtetés elleni óvás mellett, megtörtént. Aug. 26-án a még 1845ben kiküldött, országgyűlési utasításokat tervezendő és a sérelmeket összeszedendő bizottmánynak jegyzőkönyve olvastatott fel. Van ott sok épületes dolog, de ezen jegyzőkönyvnek egyéb tartalmára nézve f. hó 29-én tartandó közgyűlésre elhalasztva lévén a vitatkozás, most csak azon egy tárgyat vélem megemlítendőnek, melly a mostani gyűlésben határozatta lön. E szerint Zágráb megye nem küldene követeket a legközelebbi tartománygyűlésre, hanem egyenesen az országgyűlésre. Azon esetre, ha ezek el nem fogadtatnának, megkéretik is Zala megye, hogy Zágrábot az országgyűlésen képviselni szíveskedjék, mi okból az imént említett közgyűlésben kidolgozandó utasítást, valamint Zágráb megye sérelmeit is veendi *). Ezen egész igen könnyű titoknak feloldása ez: bizonyos urak feltették magukban, hogy sem törvényszerűtlen, sem törvényszerű hatalomnak nem engednek. Már pedig hatásuk csak addig terjed, meddig a jámbor, részekre kerített köznemességnek száma. Azért megrakják kortesekkel a közgyűléseket; azért kerülik a tartománygyűlést, hol a köznemességnek eldöntő szava nincs. Ők ugyan kürtölik intelligentiális túlsúlyukat. Intensive véve igazságuk lehet, de ezt meghatározni halandónak felette nehéz, numerice pedig maguk sem hiszik, mert máskép nem tartanák ki a gyűlések alatt a számos korteseket. A tartományi gyűlésre nézve azt vitatják , hogy a zágráb megyei nemességnek száma nagyobb lévén a többi horvát- és tótországi megyéknél, azt a tartománygyűléseken a túlsúly illeti. Nem említvén azt, hogy ezen állítás, míg országgyűlésünkön Bihar, Csanád , Pest, Ugocsa egyenlő nyomatékú vokssal bírnak, igen roszul illik közjogi szerkezetünkbe, bátorkodom a t. olvasót az imént kitett számokból kitetsző arányról emlékeztetni, hol a megmaradó differentia még az egyes, a tartománygyűlésbe tartozó megyék nemességének számát sem üti fel. De nem is marad ellenzékünk számára differentia, ha azon néhány százra menő, Zágráb megyében keblezett, Zágráb megye nemesi pénztárába fizető és Zágrábmegye zászlója alatt felkelő nemes személyek számíttatnak, kik a legujabb időkben különféle ármány által csak azért állanak ki a megyeházból,mert az ellenzékkel egyetérteni nem akartak. — Illy higgadtsággal készülnek minálunk a közelgő országgyűlésre. Felette sajnálatos pedig, hogy ezen urak hősi tetteikre a magyarság színét kenni iparkodnak. Mintha igen számos lelkes magyar hazafi szivéből nem utálná azon országos ingerültséget, mellynek folytonos táplálására magokat azon urak használtatni engedik, mintha Magyarhon a másaikuak betyárkodni nem tudnának! A mi hőseink t. i., mintha nappal a gyűlésben re bene gesta, éjszaka idején nagy lármával bejárták a város utczáit, barna zenészek által magyar nótákat házatván magoknak, és Magyarországból ide szakadt, Isten tudja minő próféták által patheticus magyar magasztaló és buzdító beszédeket tartatván egyes tagjaik ablakai alatt. Tanulnának inkább ezen urak egész csendességben magyarul, mert bizonyossá tehetem a tisztelt közönséget , hogy a magasztaltak, kik ime már nyolcz év óta magyarhorvátoknak mondogatják magukat, a lármás dicsbeszédekből többnyire mit sem értettek. Hogy pedig illyen maitre-k a magyar szót a horvát közönséggel megkedvelteim nem fogják, nem nehéz megfogni. Nem szükség megemlítnem, hogy a kormány embereit és az egyházi rendet czélba vevő durva kifakadások ezúttal sem hiányoztak. — Ma a gyűlésnek végén főispán ő mizsga rövid szavakban jellemzette ugyane gyűlésnek szellemét, mondván , miszerint kétségbe esnék, ha hinnie kellene, hogy a megye állapota sokáig igy maradand. — V. BUDAPESTI HIRHARANG. Népünnep, még pedig valódi népünnep volt múlt szerdán Budán, mert nem Tomala úr, hanem százados szokás által rendeztetett, belépti díj nélkül ugyan, de annál több jó kedvvel, ’s az illy népünnepeknél az a legmulatságosabb, hogy száz aranyért sem tudná az ember megmondani: mi bennök tulajdonképen mulattató ? A vidéki t. olvasók számára, kik a kisasszonynapi népünnepet még nem látták Budán, vagyis tulajdonképen Hidegkuton, a zugliget tövében, magyarul „Mariaeinsidliben,“ megkísértjük annak rövid vázolatát. Előtte való nap este a két városban igen csekély kivétellel valamennyi mesterinast megverik a mesternők és legények, részint mivel igen sok a dolog a szándéklott kirándulás miatt, részint csak azért, hogy kissé komolyakká legyenek a fiuk, és másnap ne kelljen őket verni, miáltal csak az idő fogyna. Éjfél után két és három óra közt a hajóhíd megnépesül; nyikorgás, kopogás, nyögés, elfojtott káromkodás hallik, ’s olly nép halad Budára , melly azonnal elfoglalhatná Hugo Victor csodaudvarát Párisban, két és négykerekű fakótalyigák, részint ló, részint ember által huzatva ; a ló görhes ugyan, mint a pályadíjt nyert agár, de az ember olly nyomorék, hogy akárki inkább cserélne a lóval. A talyigákban olly példányai hevernek a nyomornak fel - sőt egészen meztelen is , hogy látásuk a legkeményebb természetet is megrendíti. Mások mankón, vagy csúszva haladnak előre, és a gyorsabbakat szükség esetén le is verik falábaikkal, csak hogy a búcsú legjövedelmezőbb helyeinek elfoglalásában meg ne előztessenek. Budán a városmajor túlsó részén veszik kezdetöket a koldusállomások, de ott csak a legépebbek foglalhatnak helyet, kik a nyomorékokat dorongjaikkal odább riasztják, ’s ezek az illy csatát még szeretik , mert néhány új seb, vagy daganat még jövedelmezőbbé teszi nekik a zsíros búcsúnapot. A temető melletti állomások szinte igen kapósak, mert annak látása a legkonokabb embert is megszeppenti kissé és könyörületessé teszi; itt nagyobb hatás kedvéért gyermekek is használtatnak , kiknek arczát sárgára festik, ’s kiket e napra többen más szegényektől haszonbérbe vesznek, és ezt ne gondolja senki túlzásnak, mert ismertünk a Rókus utczában egy igen szegény napszámost, ki több éven át kisasszony napján,légy apróbb gyermekéért egy vidéki kolduscsapattól mindig megy ezüst húszast kapott, a gyermekek pedig mézeskalácsot és gyümölcsöt! Minél közelebb ér az ember Hidegkuthoz,vaftnál sűrűbben találja a koldusokat,s annál iszonyúbb alakokban mutatkoznak a nyomorékok, kik itt már rémítő énekkel és vonitó hegedűszóval is ébreszteni törekszenek a könyörületet. Ki e rövid vázlatot nagy részben költői szabadság szüleményének hiszi, tegye azt el, és jövő évben vegye ismét kezébe, hasonlítsa össze a látandókkal, és bizonyára meg fog valódiságáról győződni akkor is, mert nálunk a visszaéléseket nem igen szokás egy rövid év alatt megszüntetni. Ezek képezik tehát az előcsapatot. Hajnalban négy órakor már a pesti külvárosok lakosi érkeznek a hídhoz, gyalogos kocsin, és olly tarka vegyületben, minőt csak illy alkalommal lehet látni. Láttunk mi illy alkalommal olly kinézésű, olly sajátszerü öltözetű embereket, hogy pillanatig kétkedtünk : fővárosunkban vagyunk-é, vagy isten tudja melly részében a világnak, mert ekkor a város legszélső gunyhóinak lakosa is kifésülve, mosdva és ünnepi köntösben mutatkozik, kit különben a nadrágos és „kráglis“ ember vagy épen nem, vagy csak pörén és szurtosan láthat; illyenkor a rongyszedő és társnője, kiknek öltözetét még a czigány sem merné csipővas nélkül érinteni, tiszta öltönyben jelennek meg, de ollyanban , melly még a múlt században készült, ’s mellyhez ez okból csaknem ingyen jutottak valamelly zsibárusnál. A lakosság ezen részétől kapnak a koldusok legtöbbet, ’s ezen szegény emberek úgy környezik a nyomorékokat, mint műveltebbek az állatsereglet ritkább példányait, elbeszéltetik magoknak bénulásaik, sebeik’sat. történetét, ’s háromszorosan is nyújtják egymásután a kis adományt, ha a furfangos koldus újabb bajt tud előmutatni és elmondani; sőt mi több, gyakran felnőtt férfiak számára külön díjért külön mutatványa is van a tapasztalt koldusnak, épen mint némelly Panorámákban ’sat., és igen természetes, hogy az illy bajok nem kis része mesterségesen készült, de olly visszariasztó környezettel bír, hogy ötven éves doncttanár is irtóznék minden közelebb vizsgálattól. Illy szomorú jeleneteket ha. ti i titn ni hm un mm ’) Nem is lehet kételkedős, hogy Zalamegye a zágrábi oppositiónak a törvények tekintélye feletti ezen önkényes paczkázását, indignatioval fogja visszautasítani — legalább azon tisztelt hazafi törvényszerűségétől, kinek Zalában olly nagy a befolyása , ezt méltán lehet reményleni. — S ze rk.