Budapesti Hiradó, 1847. július-december (618-722. szám)

1847-09-12 / 660. szám

180 teleknek földdel megváltása által egy országos financzial operativ sokat könnyülne, nagy csalódást véltünk mi felfe­­dezni; mert ugyanis ama 20—30 millió értékű telek, melly magát illy után megváltandja, bizonyosan a legtehetősebb úrbéresekből fog csak kitelni, —de hát ezek-e azok, kikre nézve az országos financzial műtétes nehézséggel jár ? bizo­nyosan nem. No ha nem, hát biz épen úgy fenmarad a meg­váltási nehézség ezen 20—30 millió szabaddá tétele után, mint azelőtt. — Hanem K.L. tb. daczára az ellene nyilatkozó összes véleménynek, szilárdul állott eszméje mellett, sőt any­­nyira felhevült mellette, hogy ő a nélkül a békés kibontako­zást az úrbéri viszonyokból lehetetlennek állította. Ha nem siet a nemesség, illy formán szólott, magát idejében kielé­gíteni, majd nem fog semmit kapni, mert ingyen lesz kénytelen oda adni birtokát, sőt maga is el fog pusztulni, kiirtatni ’s ő nemigen bánja, ez az eredmény legalább közelebb áll az ő kívánságához ’sat. ’sat. ’sat. Mi azt gon­­dolók , hogy már készen is van tb. ur fejében egy kis csinos kisajátítási terv egész Magyarországra nézve. Különben az ember nem beszél olly bizalmassággal illyeket, és csudál­­kozánk, hogy a teke­rik közöl, kiknek arczán részint a ré­mülés , részint valami kétes öröm osztozott, egy gyüleke­zetből , mellyet nemesek alkotnak, ezen őrjöngő kicsapon­gásra , nem egy actio-kiáltás, de csak egy rendre intő szó sem mert kiemelkedni. Igen, nem mert, mert valóban a rrk szembetünőleg meg voltak ijedve; a terrorismus bű­­vesszője érintette volt meg nyelvüket ,s ezen állapotban né­­mellyek még „helyes“-t is ejtettek ki. Csak későre, mikor a sor reá került, jelentette ki egy erdélyi liberális mágnás gr. T. D., hogy ő mégis azon hitben él, miszerint az úrbéri vi­szonyokból­ kibontakozás vérpatakok nélkül is véghez fog menni ’s mi hiszszük, hogy a gr. urnak mint békés refor­mernek épen ez a kívánsága. — Volt még egy kis érdekes intermezzo az utasításnak érté­ketlen szerkezete felett az ősiség kérdésében, melly alka­lommal Ny. m.alispán csupa impractikusságnak nevezte az utasítást. K. L. tb. bájos naivsággal adta tudtára a riknek, hogy egy porosz tanácsos, kinek foglalatossága az, hogy europaszerte bankokat arrangiroz (hm!), ’s ki őt közelebb meglátogatta, adott neki egy telekkönyv-mintát, mellyet jelen ősiségi viszonyunkban is tökéletes sikerrel alkal­mazhatni, ’s útmutatást az iránt, mikép lehetne a fenálló viszonyokban is zálog­bankot állítani ’s hogy ezen út­mutatásnak nyoma látszik az utasítás d pontjában, melly akint rendelkezik, hogy mikor valaki önbirtokát örökösen el akarja adni, előre hirdettesse ki szándékát a nagy helyi.­­tanács által, hogy ha egy rövid határidő alatt ahoz semmi jogtartó nem jelentkeznék, azon jószág iránt semmi jogszerű kereset többé ne formáltathassék. —Melly ujdon us és eddig ismeretlen, a porosz státustanácsos nélkül egyáltalában fel­­fedezhetlen rendszabálynak hallására jegyezte meg Ny. m.­­alispán­ ah, most már tudom, honnan származnak az utasí­tásnak nagyon praktikus elvei! Ennyi, a­mit ezúttal Pestmegye közgyűléséről mondani akaránk, gondoljuk, ezt is eléglik olvasóink. ZALÁBÓL. Midőn f. évi aug. 30-án ’s folytatva tartott közgyűlésünk eseményeit ’s jellemét rajzolni akarom, bizony különös helyzetben érzem magam, annál is inkább, mint­hogy minden kebel nagyszerű reményekkel telt el, ’s igy a mienk is, ’s a fentérintett napok egyikét sem mondhatnók eszmedúsaknak, szabadszellemüeknek. Az egyik alkalmat­lannak talált kormányférfiút arra, hogy Zalamegye szelle­mében fogadhassa meg e hó folytában hozzánk érkezendő fenséges vendégünket, mig mások a felett vitatkoztak, vaj­­jon pantalon vagy magyar nadrág legyen-e a díszruha? hogy az előbbi győzött, azt­­án nem szükség mondanom, Zala a ruhára mit sem ad, mert vessis non facit. . .., de azért mégis csak pantalon volt a jelszó egy érdemdús hivatalnokunk felszólalása daczára is, amott a gyorsírók mellül egy ifjú, honfiúi szerelme lángtüzétől dagadozó keb­lét kitárva széles Magyarország minden fiát egyformán bol­doggá akarta tenni; bizony jól eshetett neki, hogy expecto­­rálhatta magát, most annál magasabb régiókban ringatja egyéniségét. Egy némelly személyeskedésig megfeledkezett magáról; a nagyobb rész, mikint Zala megye státusainál már közdivattá vált, conserválgatott; hiába szólalt fel a főügyész, ne alacsonyítanák a rrk a tanácskozási termet társalgási te­remmé ; bizony még odajutunk, hogy adóztatással sem si­­kerülene csendet eszközölni. De nem bocsátkozom részle­tekbe , mert jót nem mondhatok, ellenkezőt meg mondani fáj szívemnek. — Egyébiránt a nevezetesb tárgyakt választ­mányhoz utasíttattak; illyenek Nógrád és Heves ismeretes panasza, ’s az Erdődyek folyamodása; a balatoni­ gőzhajó­­zás gr. Sz. I. felszólítására pártoltatni fog, majd ha a me­gyére szorul, egyébként a járásbeli bíráknak meghagyatott, hogy ha valahol kőszen találtatnék, ezt hova hamarébb be­jelentsék.­­ A hús ára negyedik napon, midőn mindöszre alig voltak 30an, egy krral feljebb emeltetett, tehát 14 kr. bárány- és árühus 9—10 kr; jól van ez igy, majd midőn iga­zán fel kellene emelni, akkor majd fejebb szállítjuk, termé­szetes egy váltó krral, és lesz mint előbb volt 13 kr.­­ azok a mészárosok jól speculálnak, mi meg, ha jó idő lesz, Oláhba küldünk husért, mert Egerszegen csak egy mészárszék lé­vén gyakran a nélkül maradnánk; sokszor estefelé drága pénzen sem kaphatni húst, de erre kinek mi gondja. — Or­szággyűlésünk nem messze lehet, mert a birtokos mágnások összeiratása meghagyatik a megyének. — Fenséges vendé­­­günk miképeni fogadtatását egy választmány dolgozta ki, helyettes főispánunk elnöklete alatt, miről azonban annak idején. Főorvosunk jelentéséből kitűnt, hogy hagymázban 53 holtel; volt abban szó a kutyákról is; mérgezés kettő történt, egyik Zalaapáthiban, másik N.-Kanizsán; némelly helységekben a betegség egészségtelen lakhelytől származik, a borbélyoknak nem szabad többé műhelyeikben eret vágni. Az egész előadás meglehetősen czifra szavakkal volt felfari­kázva; egy mellettem ülő imigy nyilatkozott: „czifra poesis­­nak beillik“ ’sat. — inditványoztatott továbbá, hogy néhány izraelita is részt vehessen fenséges vendégünk megtisztelte­tésekor , de Zalamegye csupa liberalitásból fennen hirdeté: nem kell zsidó , persz e népfaj csak akkor kell, midőn rá­­jok szorulunk. — Zala máskor az emancipatiót pártolta, most tisztelkedés alkalmával ellökik magoktól azokat, kiknek pol­gárosításáról olly fényesen szónokoltak; de hagyján ez mind, hisz hol van megírva, hogy Zalamegye következetes legyen Egyébiránt hadd álljanak ezen szavak a nyilvánosság közlö­nyében, tán mégis csak lendítünk vele valamit. — A sáskák vesztére választmány neveztetett. Tűrj­én e pusztító rovarok közöl kettőt elfogtak, és szoros őrizet alatt a megye tere­mének zöld asztalára helyezték közszemlélet végett. — Jövő közgyűlésünk f. e. nov. tékén leend. — Rend. lev. ZÁGRÁBBÓL, sept. 1. Vajmi nehéz az embernek elválni legédesebb reményitől! Érzem én ezt, összehasonlítván aug. 21 -én megkezdett ’s mai napon bevégzett közgyűlésünk folyamát ’s kimenetelét azon várakozással, mellyet megyénk állapotának folyó év elején történt változása szült keblem­ben. E gyűlés jellemzésére elégnek vélem, kitűnőbb hatá­rozatait terjeszteni a t. közönség ekibe. Főispán e mliga kö­rünkbe jövetelekor méltán botránykoztatónak találta megyénk azon elrendezését, melly szerint a megyei törvényszéki ül­nökök, újabb erőszakoskodás következtében, legkisebb kivé­tel nélkül az ellenzék soraiból szedve voltak. Ezen, törvé­­nyünk szellemével homlokegyenest összeütköző állapot némi enyhítésének okáért még a februári közgyűlésben megígéré­s mlga, hogy addig is, míg ezen anomálián segítve nem lesz, valahányszor a peresek kívánni fogják, személyesen elnök­­lend a törvényszéken, magának az ügynek pedig érdemleges tárgyalása az imént múlt augustusi közgyűlésre elhalasztatott. Most tehát, t. i. aug. 23-án kerülvén ezen kérdésre a sor, az ellenzék, a számosan beparancsolt köznemesekre támasz­kodva , az előbbi ülnököket továbbra is megerősítette hiva­talukban, több új, de kizárólag az ő zászlójához tartozó társ­sal — hogy a többit elhallgassam, van közte ollyan is, kinek polgári becsülete egy folyamatban levő pernek kétes kime­netelétől függ — megbővitvén számukat ollyannyira, hogy azon minoritásnak, mellyhez a birtok és az intelligentia köz­tudomásra tulnyomólag tartoznak , melly az utolsó tisztuji­­táskor, daczára a számtalan cselszövésnek, 974 voksot — 1289 ellen — kiállított, épen egyetlenegy képviselője sincs a megyei törvényszékeknél. Hát uraim! ha nektek más vala­ki , p. o. a kormány — nefas dictu — olly mértékkel mérné az igazságot? bezzeg hullanának ám a felírások, a körleve­lek és, ha lehetne, a küldöttségek is! — Főispán e­nlaga nyilván megmondotta, miszerint magyar megyékben nem lé­tezik példája illy, minden igazságos tekintetet megvető tü­relmetlenségnek. Másnap felolvastatván a nmlgy magy. kir. helyi. tanács azon intézvénye, melly a föispáni hivatal be­töltése előtt magok a kir. és rrk által elővett többféle hiva­talbeli előléptetéseket, úgy mint a föispáni jogokkal össze nem férhetőket megsemmíti, kitört a szokott zaj. Némellyek felírást javasoltak; mások egy a főispáni jogokat kifürké­szendő küldöttséget indítványoztak; ’s megint mások, állító­lag , a közép, kibéküléshez vezető utat választandónak vél­ték, miszerint t. i. főispán ö mllga a kérdésben forgó előlép­tetéseket jóváhagyja. Ez utolsó, minden a főispáni jogok csor­bítására innen netalán eredhető következtetés elleni óvás mel­lett, megtörtént. Aug. 26-án a még 1845ben kiküldött, országgyűlési uta­sításokat tervezendő és a sérelmeket összeszedendő bizott­mánynak jegyzőkönyve olvastatott fel. Van ott sok épületes dolog, de ezen jegyzőkönyvnek egyéb tartalmára nézve f. hó 29-én tartandó közgyűlésre elhalasztva lévén a vitatkozás, most csak azon egy tárgyat vélem megemlítendőnek, melly a mostani gyűlésben határozatta lön. E szerint Zágráb megye nem küldene követeket a legközelebbi tartománygyűlésre, hanem egyenesen az országgyűlésre. Azon esetre, ha ezek el nem fogadtatnának, megkéretik is Zala megye, hogy Zágrábot az országgyűlésen képviselni szíveskedjék, mi ok­ból az imént említett közgyűlésben kidolgozandó utasítást, valamint Zágráb megye sérelmeit is veendi *). Ezen egész igen könnyű titoknak feloldása ez: bizonyos urak feltették maguk­ban, hogy sem törvény­szerűtlen, sem törvényszerű hatalom­nak nem engednek. Már pedig hatásuk csak addig terjed, meddig a jámbor, részekre kerített köznemességnek száma. Azért megrakják kortesekkel a közgyűléseket; azért kerülik a tartománygyűlést, hol a köznemességnek eldöntő szava nincs. Ők ugyan kürtölik intelligentiális túlsúlyukat. Inten­sive véve igazságuk lehet, de ezt meghatározni halandónak fe­lette nehéz, numerice pedig maguk sem hiszik, mert más­kép nem tartanák ki a gyűlések alatt a számos korteseket. A tartományi gyűlésre nézve azt vitatják , hogy a zágráb me­­gyei nemességnek száma nagyobb lévén a többi horvát- és tótországi megyéknél, azt a tartománygyűléseken a túlsúly illeti. Nem említvén azt, hogy ezen állítás, míg országgyű­lésünkön Bihar, Csanád , Pest, Ugocsa egyenlő nyomatékú vokssal bírnak, igen roszul illik közjogi szerkezetünkbe, bá­torkodom a t. olvasót az imént kitett számokból kitetsző arányról emlékeztetni, hol a megmaradó differentia még az egyes, a tartománygyűlésbe tartozó megyék nemességének számát sem üti fel. De nem is marad ellenzékünk számára differentia, ha azon néhány százra menő, Zágráb megyében keblezett, Zágráb megye nemesi pénztárába fizető és Zágráb­megye zászlója alatt felkelő nemes személyek számíttatnak, kik a le­gujabb időkben különféle ármány által csak azért ál­­lanak ki a megyeházból,mert az ellenzékkel egyetérteni nem akartak. — Illy higgadtsággal készülnek minálunk a közelgő országgyűlésre. Felette sajnálatos pedig, hogy ezen urak hősi tetteikre a magyarság színét kenni iparkodnak. Mintha igen számos lelkes magyar hazafi szivéből nem utálná azon orszá­gos ingerültséget, mellynek folytonos táplálására magokat azon urak használtatni engedik, mintha Magyarhon a más­­aikuak betyárkodni nem tudnának! A mi hőseink t. i., mint­ha nappal a gyűlésben re bene gesta, éjszaka idején nagy lármával bejárták a város utczáit, barna zenészek által ma­gyar nótákat házatván magoknak, és Magyarországból ide szakadt, Isten tudja minő próféták által patheticus magyar magasztaló és buzdító beszédeket tartatván egyes tagjaik ablakai alatt. Tanulnának inkább ezen urak egész csendes­ségben magyarul, mert bizonyossá tehetem a tisztelt közön­séget , hogy a magasztaltak, kik ime már nyolcz év óta ma­­gyarhorvátoknak mondogatják magukat, a lármás dicsbe­­szédekből többnyire mit sem értettek. Hogy pedig illyen maitre-k a magyar szót a horvát közönséggel megkedvel­teim nem fogják, nem nehéz megfogni. Nem szükség meg­­említnem, hogy a kormány embereit és az egyházi rendet czélba vevő durva kifakadások ezúttal sem hiányoztak. — Ma a gyűlésnek végén főispán ő mizsga rövid sza­vakban jellemzette ugyane gyűlésnek szellemét, mondván , miszerint kétségbe esnék, ha hinnie kellene, hogy a megye állapota sokáig igy maradand. — V. BUDAPESTI HIRHARANG. Népünnep, még pedig va­lódi népünnep volt múlt szerdán Budán, mert nem Tomala úr, hanem százados szokás által rendeztetett, belépti díj nélkül ugyan, de annál több jó kedvvel, ’s az illy népün­nepeknél az a legmulatságosabb, hogy száz aranyért sem tudná az ember megmondani: mi bennök tulajdonképen mu­lattató ? A vidéki t. olvasók számára, kik a kisasszonynapi népünnepet még nem látták Budán, vagyis tulajdonképen Hi­­degkuton, a zugliget tövében, magyarul „Mariaeinsidliben,“ megkísértjük annak rövid vázolatát. Előtte való nap este a két városban igen csekély kivétellel valamennyi mesterinast megverik a mesternők és legények, részint mivel igen sok a dolog a szándéklott kirándulás miatt, részint csak azért, hogy kissé komolyakká legyenek a fiuk, és másnap ne kell­jen őket verni, mi­által csak az idő fogyna. Éjfél után két és három óra közt a hajóhíd megnépesül; nyikorgás, kopogás, nyögés, elfojtott káromkodás hallik, ’s olly nép halad Bu­dára , melly azonnal elfoglalhatná Hugo Victor csodaudvarát Párisban, két és négykerekű fakótalyigák, részint ló, részint ember által huzatva ; a ló görhes ugyan, mint a pályadíjt nyert agár, de az ember olly nyomorék, hogy akárki inkább cserélne a lóval. A talyigákban olly példányai hevernek a nyomornak fel - sőt egészen meztelen is , hogy látásuk a leg­keményebb természetet is megrendíti. Mások mankón, vagy csúszva haladnak előre, és a gyorsabbakat szükség esetén le is verik falábaikkal, csak hogy a búcsú legjövedelmezőbb helyeinek elfoglalásában meg ne előztessenek. Budán a vá­rosmajor túlsó részén veszik kezdetöket a koldusállomások, de ott csak a legépebbek foglalhatnak helyet, kik a nyomo­rékokat dorongjaikkal odább riasztják, ’s ezek az illy csatát még szeretik , mert néhány új seb, vagy daganat még jöve­delmezőbbé teszi nekik a zsíros búcsúnapot. A temető mel­letti állomások szinte igen kapósak, mert annak látása a legkonokabb embert is megszeppenti kissé és könyörületes­sé teszi; itt nagyobb hatás kedvéért gyermekek is használ­tatnak , kiknek arczát sárgára festik, ’s kiket e napra többen más szegényektől haszonbérbe vesznek, és ezt ne gondolja senki túlzásnak, mert ismertünk a Rókus utczában egy igen szegény napszámost, ki több éven át kisasszony napján,légy­ apróbb gyermekéért egy vidéki kolduscsapattól mindig megy ezüst húszast kapott, a gyermekek pedig mézeskalácsot és gyümölcsöt! Minél közelebb ér az ember Hidegkuthoz,vaftnál sűrűbben találja a koldusokat,­­s annál iszonyúbb alakokban mutatkoznak a nyomorékok, kik itt már rémítő énekkel és vonitó hegedűszóval is ébreszteni törekszenek a könyörüle­­­tet. Ki e rövid vázlatot nagy részben költői szabadság szü­leményének hiszi, tegye azt el, és jövő évben vegye ismét kezébe, hasonlítsa össze a látandókkal, és bizonyára meg fog valódiságáról győződni akkor is, mert nálunk a vissza­éléseket nem igen szokás egy rövid év alatt megszüntetni. Ezek képezik tehát az előcsapatot. Hajnalban négy órakor már a pesti külvárosok lakosi érkeznek a hídhoz, gyalog­os kocsin, és olly tarka vegyületben, minőt csak illy alkalom­mal lehet látni. Láttunk mi illy alkalommal olly kinézésű, olly sajátszerü öltözetű embereket, hogy pillanatig kétked­tünk : fővárosunkban vagyunk-é, vagy isten tudja melly ré­szében a világnak, mert ekkor a város legszélső gunyhóinak lakosa is kifésülve, mosdva és ünnepi köntösben mutatkozik, kit különben a nadrágos és „kráglis“ ember vagy épen nem, vagy csak pörén és szurtosan láthat; illyenkor a rongyszedő és társnője, kiknek öltözetét még a czigány sem merné csi­­pővas nélkül érinteni, tiszta öltönyben jelennek meg, de ollyanban , melly még a múlt században készült, ’s mellyhez ez okból csaknem ingyen jutottak valamelly zsibárusnál. A lakosság ezen részétől kapnak a koldusok legtöbbet, ’s ezen szegény emberek úgy környezik a nyomorékokat, mint mű­veltebbek az állatsereglet ritkább példányait, elbeszéltetik magoknak bénulásaik, sebeik’sat. történetét, ’s háromszo­rosan is nyújtják egymásután a kis adományt, ha a furfan­gos koldus újabb bajt tud előmutatni és elmondani; sőt mi több, gyakran felnőtt férfiak számára külön díjért külön mu­tatványa is van a tapasztalt koldusnak, épen mint némelly Panorámákban ’sat., és igen természetes, hogy az illy bajok nem kis része mesterségesen készült, de olly visszariasztó környezettel bír, hogy ötven éves doncttanár is irtóznék minden közelebb vizsgálattól. Illy szomorú jeleneteket ha­. ti i titn ni hm­­ un mm ’) Nem is lehet kételkedős, hogy Zalamegye a zágrábi op­­positiónak a törvények tekintélye feletti ezen önkényes paczká­­zását, indignatioval fogja visszautasítani — legalább azon tisz­telt hazafi törvényszerűségétől, kinek Zalában olly nagy a befo­lyása , ezt méltán lehet reményleni. — S z­e r­k.

Next