Budapesti Hiradó, 1847. július-december (618-722. szám)

1847-09-19 / 664. szám

200 rogszeretetteli ápolásában keresték, és ezen roszul értett buzgóságukban, más productiók elhanyagolásával, a tiltó- és védrendszerhez folyamodtak, melly rendszerek káros eredményei, jóllehet némelly gondolkozó státusférfiak előtt ismeretlenek nem voltak , kétszáz esztendő alatt nem bírták az illetőknek szemeit felnyitni, kik előitéletökben el­merülve azt hivék , hogy a népek egymás elleni felingerlé­séből és ellenséges elkülönzéséből több jó fog származni , mint a népek különféle érdekeinek engesztelő összeegyezte­téséből és azoknak minél könnyebb és szaporább érintkezé­séből. Az i­lyen, szemeikkel hátra-, nem előrefordult státusgazdák, mindig csak egyet láttak, egyet pengettek, azt t.i. mikép Anglia és Francziaország nagy és gazdag or­szágokká lettek azáltal, hogy nagyszerű ipart tiltó- és véd­­rendszer által fejlesztettek ki hónukban, mitsem törődvén azzal, vájjon ez igaz-e olly apodictice, azaz : vájjon nem más, a tiltó- és védrendszerrel semmi direct összeköttetés­ben nem álló körülmények, mint p. o. Anglia geographiai helyzete és az egész világon elterjedett gyarmatai, fejlesz­­tették-e inkább ki azon országok rendkívüli hatalmát, mint a sokszor nem csekély aggodalmakat gerjesztő , szerfelett túlfeszített, és a nekik annyira irigylett ipart, azzal sem törődvén semmit, hogy, ha igaz volna is , hogy azon orszá­gok egyedül a tiltó- és védrendszer által ápoltatott iparnak köszönik felsőbbségöket, eredményezhetnék-e azt ezen rendszerek mai körülményeink közt i­s , mellyek ugyancsak semmiben nem hasonlítanak már azokhoz, melyekben ezen avas status-oeconomok nagy mestere Colbert v élt. Colbert idejében az országok különféle részei külön provinciális vámvonalak által voltak egymástól elszigetelve úgy, hogy az áru némelly utakon egész Párisig tizenöt­ször sarczoltatott illyen feudalisticus kényuri vámakadály által; mi természetesen a kereskedési forgalmat, az ipar fejlődését, következéskép az általános productiót, a nem­zet vagyonát és a kincstár jövedelmeit nem igen mozdíthatta elő, hanem ellenkezőleg halálos mozdulatlanságra kárhoz­tatta mindez által az emberi munkásságot, mellynek élénkí­tése szüli egyedül a népek és országok vagyonát, biztosít­hatja fenmaradásukat és hatalmukat. Colbert éles esze és számvetési ügyessége, (melly tulajdonokkal minden kétszáz esztendőn át következett tanit­­ványit és vak bálványozóit, kik egészen másban helyezik közgazdászán érdemeit, mint m­ben kellene, elérhetlenül túlszárnyalta) igen okosan kitalálta, hogy ha neki sikerül ezen provinciális elszigeteltséget egészben vagy legalább egy részben megszüntetni, olly nagy országnak, miilyen Fran­cziaország , mellynek különféle részei olly különféle éghaj­latnak , lakosoknak és termékeknek örülnek, úgy, hogy egyik a másikra szorul vagy szükségkép, vagy legalább örömest cseréli ki egymás közt termékeit,—hogy illy országnak, mon­dom, tetemes és előre kiszámíthatlan eredményű jótéte­ményt fogna eszközölni, és pedig — mi a dolog veleje volt — nem a nélkül, hogy egyszersmind sok pénzt kívánó kirá­lyának lapos erszényét meglepőleg kidomborítsa. Ezen számvetésében természetesen meg nem csalatha­­tott, és a siker, mellyel ezen a legjózanabb és a legkétség­telenebb közgazdászati elvekre fektetett intézkedés koronáz­tatott , királyának és az egész országnak bizodalmát annyira megnyerte, hogy ezentúl nézetei vagy további intézkedései­nek csalhatlansága és üdvössége fölött kételkedni senki, de senki sem merész lett volna. Midőn ennek folytában az ország belsejében az ipar ter­jedt­tt , a kereskedés gyarapodott, és némellyek, sőt maga Colbert is addig hallatlan kincseket halmoztak egybe (mond­ják, hogy Colbert 30 milliót hagyott hátra halála után); ak­kor a fényűzés is felkapott, külföldi gyártmányokat is hasz­náltak , min megijedvén a honiak és féltvén kincseiket, rá­bírták Colbertet, ki előbb csak védvámokat emelt az ország határain, hogy ezen vagyonuk biztosítására már elégtelen, és a külföldi ügyesebb és olcsóbb szorgalmat ki nem záró vámrendszert tiltó­ rendszerré alakítsa át; min annál kevésbbé kell csudálkozni, minél szentebb igazságnak tar­tatott azon időben azon nevetséges elv, hogy csak kivitel ál­tal gazdagodhatik meg egy nemzet, bevitel által pedig el­­szegényül; és minél természetesb volt Colbertnek kényte­­lensége, mert a védvámok csak a theoriában marad­hatnak védvámok, — a praxisban ezen rendszert mindig a tiltórendszer váltja fel, mint ezt a történet minden nemzetnél bizonyítja. És ámbár a fentebbi elv képtelensége a napvilágnál vilá­gosabb , mert szerinte azon nemzet volna a legboldogabb és leggazdagabb, mellynek temérdek kivitele és semmi bevitele nem volna, minek folytában ha más nemzetek is ezen után kívánnának boldogulni, minden külön ország határain át­­hatlan chinai falaknak kellene emelkedniük, és minden kül- és világkereskedésnek végképen kelle­­ne megszűnnie, mégis, mert nincs esztelenség, melly követőkre és bálványozókra ne találna az emberek közt, Col­­bert hírneve elterjedt egész Európában, és minden státus­­gazda csak úgy számolhatott tekintélyre, ha ezen Colber­ti­smusnak, mellynek lelkét azonban elég furcsán egye­dül csak a véd- és liliarendszerben, nem pedig az előzmé­nyekben látták , testistül lelkestül hódol. És ezen sajnos tudatlanság vastag ködfátyola egész a XIX­. század közepéig takarhatta el az igazságot, de ekkor daczára annak, hogy List, ki előbb egyike volt a német vámszövetség alapítójinak, sajnálatos elmeficzamodás kö­vetkeztében, mint ezen kárhozatos tannak utolsó apologistája erélyesen működött, ezen képtelen elveket újra felelevení­teni ; a népek nemléje, sokalván azon szenvedések hosszú sorát, mellyen a nemzeteknek az ó és uj világban kétszáz esztendő által keresztül kellett gázolniok, megszánakozott,­­ szétszaggató azon fátyolt t és jön világosság! és kide­rült: mikép a bálványozott véd- és tiltórendszer a produ­­k­cióra, a fogyasztókra, a kereskedésre, a kincstárra és ma­gára az iparra nézve is szerfelett kárhozatos; kiderült, hogy jogi tekintetben épen menthetetlen, és hogy Colbert és List érdemei nem a véd-és tiltórendszer szeren­csétlen behozatalában és sürgetésében alapulnak, hanem abban — hogy az elszigetelt tartományokat egy kereskedési egészszé összeforrasztották és köztök a szabadkereskedés ü­dvteljes elvét al­kalmazták!! — BIHARBÓL. (Lukács György P. Hírlap 934—35. sz. a. közleménye elleni czáfolat vége.) Alólirt nem azért botránykozott meg a fentebb elősoroltakon, mint­ha magát az említett akár pseudo-liberál szónok, akár kon-­­ tár-jo­urnalista által e tárgyban czéloztatva értené, részint­­ azért, mert jól tudja, mikint legrégibb családénak a magya­­­­rok bejövetelétől fogva fenálló eredete minden diplomata előtt tudva van , részint mert conservativ ember létére sokkal vi­­l­lágosabb eszmékkel és tisztább elvekkel barátkozott meg,­­ semhogy eldödei százados fényhirében büszkélkedni legki -­­ sebb hajlamot érezne, legfőbb nemességet a szívben helyez­­­­vén, ’s megelégedvén dicső őseinek méltó utódai közt leg­­­­utolsó helyet foglalhatni; de midőn magokat szabadelvüek­­­ nek tartó emberek ’s ollyanok, kiknek legközelebbi ősük, Is­ten tudja mellyik általok gúnyolt feketeruhás bakján álla őrt, mások lealacsonyitásával saját elveiket ’s párijokat meggya- I lázzák, nem tartja egyébnek, mint holmi éretlen eszmefi- i czamlásoknak ’s a kortól elmaradt denevérek alkotmányel­­■ lenes agyszédelgéseinek. De mindezeknél sokkal ocsmányabb szót illeszt journa­­listai költő L Gy. fölléptetett protegéje szájába a bitang­­ czim említésével. Felülmúl ez aránylag minden szitkot, mi bakonyi vagy hortobágyi hős szájából vabiha kisiklott, ’s pó-­­­rias kiejtést, melly valaha idétlen journalista vagy szónok tollából vagy szájából kicsuszszant. Meggondolta-e e nyo­mor gyermeke, mit mondott? ’s ha igen, meggondolta-e e szófaragó kontár, mikint minden szúrással, mellyet az el­­lenvéleményüeken ejteni vél, megsérti—nem annyira azokat, kikre czéloz, — az alkotmányos szabadságot, ’s megbecste­­leníti az emberiség legszentebb jogait. Ez­é az időszaki sajtó terén a szabad mozgalom ? De tekintsük bár a honi törvényt vagy igazságot, tekintsük a társasélet bár legegyszerűbb, közönséges szabályait, egyikben sem lelem fel a kulcsot, melly által elvükért becsületes ’s törvények utalma alatt álló szabad polgárokat kiczégérezni, szabad véleményükért egy olvasó közönség elött szégyenpadra hurczolni bárkinek, an­nál kevésbbé L. Gy. vagy K. A.-féle embereknek mél­tatlanul hatalom adatnék. — Uraim, ez mégis sok! . . . mit is mondjak, hogy az indulat epés hangja ne vegyüljön szavaim közé? — ezt csak egy férfias jellemet levetke­zett L. Gy. és K. A.-hoz hasonló tanodájában rigoro­­sált növendék merészelhette. Alólírt, bár elismeri tolla élének az öt­ös illetőket megtámadottak ellenében, mél­tatlan megbántatás értelméből arányosan kifolyt csípős­ségét, de kíméletre méltó-e az, ki a journalistika terén a működést, vagy fecsegését annyira válságig vitte? V­alál­rt maga részéről kerülni szokott minden személyességet a le­hetőségig, a„vinco vei vincor, semper maculor“ szavakat tartva szemei előtt; de lehet-e hallgatással gyáván mellőzni annak, kinek a becsületérzetről legkisebb fogalma van, a b. o.-tól használt olly czimek kicsapongását, mely­­lyek sem az ész, sem illedelem tribunálja előtt meg nem áll­hatnak? ítélje meg az elfogulatlan bíráló. Alólírt tehát e tárgybani válaszát, mint kihívott fél Fitt­e szavaival zárva be: „valahányszor olly emberrel találkozom, kinek maga­viselete szerencsétlen változást idézett elő jellemében, ’s ki­nek rész kedve és epéssége arányban állanak ama csapá­sokkal, mellyek őt érték, 's azon gyűlölettel, melly őt kör­nyezi , ki gyalázgatás és részakarat utján törekszik mások jellemét párhuzamba hozni saját nyomorú jellemével — mind­annyiszor — ámbár illyes helyzet szánakozásomat kelti fel, mégis természetes, hogy ezen érzelemhez némi undor is vegyül,“ minden megsértett ügyfelei részéről is e lágyvelő­­szülte kifejezést L. Gy.-re és K. A. nevű szónokára homlok -­egyenest visszautasítja. A bellum nihil habentium contra habentes nemadózás kérdése alkalmakor a jobboldal által használt elvnek visszatorlására nézve megjegyezvén, mikint a con-­­ servativ párt ezen elvet ma sem hajlandó megváltoztatni; nincs egyéb észrevételünk, mint „bitangok harcza benszü­­löttek ellen“ darabos kiejtést e szavakkal: „békés polgárok harcza a megyeárulók ellen“ felcseréltetni.­­ Egyébiránt azon nemadózási három év óta Biharban nagy változás tör­tént, ugyanis a nemadózás akkori hőse Háy M. ma a baloldali honboldogitó párt táborát díszesíti (?). Maradjon is méltó helyén! feléje Phaedrus eléneklé már: „repente libe­rális és gratus est.“ Végre Nem tudván a P. Hírlap hírhordója legközelebb vesztett csatáját pártjának megemészteni, kínjában a részünkről mi­kint kivívott diadal modorában gáncsoskodik, ’s holmi tobor­zás és kurta voksolás költött módját hánytorgatja, mellyek közöl az elsőre nézve megjegyezzük, mikint mi, kik érde­mes tövezésünk szelíd zászlója alatt szerény polgárokhoz illő buzgalommal a közügy mellet küzdünk, a toborzás szót hadi taktikánk jeléül annál kevésbbé fogadhatjuk el, mert ennek dicsősége önöket illeti, kiknek, mint verbungos káplár ve­zérlete alatt állóknak, a toborzás mesterségéhez ex professo jobban kell érteniük, ’s hogy valóban értenek is, hanusitja a jobboldalra voksolás alatt korteskedni átment fiatal Herkules handabandázása, ki azonban onnét hosszú orral távozott; mutatja az önök által előránczigált írnokok, bukott kalmá­rok ’sat. szavaztatása, kik az ellenzéki intelligentia lénye­ges részét­ képezik. A kurta voksokra nézve pedig, a mennyiben L. Gy. ál­taluk a szavazatok elemezését érti, közlő csak bámulatát fejezi ki ezen ritka észtehetséget tanúsító ügyesség felett. Kár volt előbb nem születnie, mert a puskapor feltalálásának dicsősége egyedül őt illette volna! — nem találkozván még kívüle publicista, kinek kalmárkint a voksokat létszámra mérni eszébe jutott volna. Uj jele ez szabadelvű műértelmé­nek ! — Mintha bizony hosszaságba volna fektetve a beszéd velössége!? akkor önökkel ki mérkőzhetnék? ez esetben táborukban­ B. J. Sh­eridan 1787iki szónok-koszorúját ra­gadná el, holott véletlen beszédeivel, nevetséges pathoszá­­val óráról órára untatja a közönséget, magát önök vezéré­nek képzelvén. Egyébiránt nevezze ön a voksokat tetszése szerint; szerintem azonban tanácsosabb lenne jövőre ha­sonló megkülönböztetéstől elállania, nehogy ismét, mint ez­úttal történt, a következés önök szégyenére bebizonyítsa, mikint a kurta voks is gyakran elég, némelly dölyfös ellenek hosszú szarvuk letörésére. — Egyéb semmiségek ’s más hír­lapokban megczáfolt tényeket mellőzvén, ösztönül szolgál­janak ezek a bihari ellenzék gyenge hírlapi orgánjának erős­ koholmányok gyártására. És most seregeljetek össze ti világhírű szabadság hősei ! szállj fel sírodból nem rég elköltözött o’connelli szellem! lengjétek át bűvös erővel megyénk ellenzéki intelligentiáját ti korán sírba dőlt Pi­sek! L. Gy. imádott Montesquieuje, kedvelt Canningje! Kosciuszkói szellemek! ti Lengyelország szabadságáért elvérzett nagy halottai! 's ha szent árnyatok a bihari baloldal orgánja, vagy egyesei cselekvényében az ál­talatok egykor olly hőn átölelt szabadság ’s emberszeretet­nek, hazafiságnak, szabadelvüségnek’s alkotmányosságnak — nem mondom függetlenségnek — legparányibb embrió­ját fölfedezni képes leend; ám szálljak helyettetek örök fe­ledésem nyugporába. — Noszlopy Antal. BUDAPESTI HÍRHARANG Nemzeti színházunkban múlt hétfőn adatott Lendvayné jutalmául, Moliére „Képmutatója“ először, melly a nagyszámú közönség tetszését sok részben megnyeré. Ezúttal csak egyre figyelmeztetjük színészinket, ők, valamint más színművekben, úgy ebben is szeretik a két­értelmű, vagy sikamlós helyeket kiemelni, miket aztán a közönség egy része, a másiknak botrányára, zajosan meg­tapsol, illy helyeken inkább könnyedén kellene átsurranni,, mint más műveltebb színpadokon szokás, sőt a fordítók is igen jól lennék, ha a finom franczia czérzásokat inkább ki­hagynák, midőn hasonló finomsággal nem tudják azokat visszaadni, annál is inkább, mert nálunk sok kifejezés nagy botrányt okoz, mellyek Párisban sem mosolyt, sem tapsot nem idéznek elő. Illyésekkel tehát ne akarjunk hatást elő­mozdítani.— Más érdekesség egy új daljáték volt, tudniillik a „Bájital“ hatvankilenczedik előadatása, melly színig meg­­­ölté színházunkat, ’s elsőnek nevezhető azért, mivel Hol­­lósy C. először lépett föl benne mint Adina , ’s bebizonyitá, hogy a valódi Adinát, mikép őt a zeneszerző képzelé, csak most hallottuk először. Wolf is gyönyörűen énekelt, és — közbevetőleg legyen mondva — igen jól teszi, hogy a leg­nehezebb dalszakokat a közönség kíméletlenebb részének követelésére nem ismétli, mert ő az összes operai személy­zet közt leggyakrabban énekel, és koránsem o­ly erős testű alkotása, hogy illy szerfölötti megeretetést elbírna, ha pedig a kíméletlenek kivonatának engedve hangját vesztené, vagy huzamos­ időre megbetegülne, színházunk roppant kárt szenvedne, és „egyetlen“ tenoristánkat a buzgó követelők bizonyára nem fognák olly tökével ellátni, hogy kamataiból hang nélkül is elélhessen. Az olaszok és németek kíméletle­nül bánhatnak énekeseikkel, mert ha egyet elnyitnek , mást rántanak elő, de mi ? ! Különben is , ha például beérjük az­zal , hogy Hamlet gyönyörű magánbeszédét Egressy Gábor , vagy Lendvaytól elszavaltatva, még pedig remekül elszaval­­tatva, csak egyszer hallgassuk meg, tehát mire való épen a fárasztó ének ismételtetése? Mert a divat igy kívánja! Ez az egész ok , ’s ez bizony nem érdemli, hogy bármelly jeles­énekesünk hangját, egészségét koczkáztassuk. — Geibel könyvárus költségén most jelentek meg: Sziglige­ttől a „Két pisztoly“ második kiadásban, ára két huszas, és „Gyakor­lati magyar nyelvtan“ német nyelven, Bloch Károly nevelő­től, ára 36 krajczár, leginkább ollyanok számára, kik nyel­vünket, gyakorlati szabályok szerint, lehető legrövidebb idő alatt alaposan meg akarják tanulni. Ezen új nyelvtant tehát méltán ajánlhatjuk. Ugyanott legközelebb megjelenik Ló­­nyaytól „Hazánk anyagi érdekeiről,“ mellynek első füzete hazánk közl­kedési eszközeit fogja tárgyalni. — Figyelmez­tetjük ezúttal­­. olvasóinkat Yahot Imre „Magyarföld és né­pei“ czimü folyóiratának uj folyamára, mellyből mutatványul most jelent meg Soprony rajza; e lap daguerreotyp által ké­szült, ’s Walzel nyomdájából olly díszszel került ki, hogy bármelly külföldi müintézetnek is becsületére válnék. 18 illy díszes kiállítású rajznak előfizetési ára csak három forint. — Egy kis fiú, anyja mellett, ki több nővel a Dunában mosott, a tutajon játszadozván, vizbe esett ’s csak halva huzatott ki; az apa ezen annyira fölháborodott, hogy az anyát ’s egyik mosónét majd halálra döngeté. — Vasutunkon több szerencsétlenség történt, de szerencsére mind tűrhetően ütött ki. Először is egy követ találtak a kerékvágásban, melly nagy bajt okozhatott volna, de még jókor felfödezték, sőt a gaz tettes­ is elfogált , egy kaszáló parasztot, ki így akará magát az állomásőrön megboszulni. Továbbá egy kosár üveg menthetlenül összetört, ’s tulajdonosát azzal vigasztalák, hogy máskor biztosíttassa törékeny portékáját. Harmadik: valaki tüzet kiáltott, ’s nagy zavar jön, mindenütt keresék a tüzet, de nem láták, kivévén azt, melly néhány szép szem­ben lobogott; utóbb azonban kisült, hogy a kocsi feneke rendkívül átmelegült a nap hevétől, és ezt a kiáltozó arszlán, borzasztóan vékony csizmatalpa következtében, lappangó tűznek képzelé! Végre — de ugyan mikép is mondjuk el.

Next