Budapesti Hiradó, 1847. július-december (618-722. szám)
1847-09-21 / 665. szám
206 alatt majdnem kizárólag csak a gyapotipart értették. Ez az egész continens irigy figyelmét magára vonta, de történetét nem igen nyomozván , és ezen óriási fejleményeket mind a ▼éd és tiltórendszernek tulajdonítván, csak ezen ipar és a tiltórendszer után vágyódtak mindenütt, ámbár ott áll világosan a történetben azon tanulságos tény , hogy a törvényhozás által a gyapotipar ellen védett gyapjuipari 700- tól 1833ig 2 milliónyi kivitelről csak 6 milliónyira vergődhetett ; a gyapjuiparért törvényhozásilag üldözött gyapotipar pedig ugyanezen idő alatt 23,253 ft st. kivitelről 18 milliónyira , tehát ezerszer nagyobbra emelkedett! ! ! Ezen világos tény daczára, mondom, egész Európa minden tőle kitelhető eszközök és intézetekkel oda iparkodott, hogy a gyapotipart minden országban ugyanilly óriássá fejleszthesse , mit csak az angol kelmék kitiltása által vélt eszközölhetni , és mivel ez egyéb iparágak hasonló tilalom általi ápolása nélkül nem történhetett, a véd- és tiltórendszer általánossá vált ugyan, de azért természetesen a gyapotipar sehol azon tökélyre nem vergődött, mint Angliában, mert a tiltórendszer még Arkwrighteket és Cromptonokat nem teremt , sem gyarmatokat a világ minden zugában nem szerez ! De egyet mégis művelt ezen elzárkózása a continensnek Angliától, azt t.i., hogy a gyapotkelmék árát Angliában rendkívüli minimumra csökkentette, hanem ezáltal épen használatát is ellenállhatatlanul terjesztette, és a continens iparlázát annyira feltüzelte, hogy a kormányok, az egyetemes sajtó, a műveltek úgy mint a műveletlenek csak ipart imádtak és a védrendszer felcsigázása által a legérzékenyebb áldozatokat hozták, észre sem vévén, hogy a productio egyéb ágai és épen a legnélkülözhetlenebbek elhanyagoltainak. Ekkor beköszönt az 1845- 1846 és 1847dik esztendő, és a nélkül, hogy épen rendkívül silány lett volna nyugati Európában az aratás, az élelmiszerek ára félelmetes magassága rúgott fel, és váratlan komor fellegek tünedeztek elő a legműveltebb világrészek láthatárain, mellyek itt ott le is csaptak és mindenütt szokatlan aggodalmakkal töltötték el a kebleket. Gyapotkelme és fonál két ilyen világ számára mint a mienk is elég lett volna, de azért mégis elégületlen, szerencsétlen, éhes volt a nép mindenütt— mert a burgonya elrothadt és nyilvános veszedelemnek vala minden kitéve! De a rendkívüli szerencsétlenség viharos felhőin egy fénysugár is tört által—és jön világosság! és kiderült, hogy a megszaporodott emberek és ezek szükséges számához képest nem egyenlő lépéssel haladott az élelmiszerek termesztése; hogy a legműveltebb országok egyike, míg a legáldottabb aratás után is, minőnek Anglia örült 1844ben, mégis 4 millió quarter külföldi gabonára szorul, melly mennyiség silány aratás után háromszoroztatik, sőt négyszereztetik; kiderült, hogy Francziaországnak évenként 61 napra nincsen kenyere, ha csak külföldivel nem él, és hogy 1847ben csak májusikeig 133,902,602 frankot költött orosz, török és egy plusz gabonára; hogy általában egész Európában megdrágult minden mezőgazdasági termék, mi, ha idejében eleje nem vétetik, nemcsak az ipart, de magát az élhetést is kérdésbe vonja. Hogy ez csakugyan kiderült, örvendetesen mutatja az összes sajtó hangulatának megváltozása: a politikai úgy mint a tudományos és kereskedési lapok, hol mezőgazdaságról és gabonáról soha vagy csak mellékesen volt szó, most számtalan és hosszú czikkeket közölnek ezen elhanyagolt tárgyról, hogy a mezőgazdaság az eddig követelt vámrendszer mellett nem győzi a fogyasztókat hússal és kenyérrel ellátni, azért az elsőnek fogyasztása a folytonos áremelkedés folytában mindenütt alábbszáll, és a szegény osztályok folyvást inkább eltörpülnek. Mindez, miről hazánkra nézve a B. P. Híradó (1. az első vám- és állattenyésztési czikkeket) már 3 év előtt terjedelmes czikkekben értekezett, csak most hozatik minden státusra nézve szőnyegre, és erősen hiszszük, hogy ezen, a tények által kitörő világosság most hatalmasan terjedend el az egész világon, és hogy a mezőgazdaság, melly eddig mindenütt az ipar miatt háttérbe szoríttatott, ezentúl alárendeltségéből feltámadand és mint a status legrendíthetlenebb alapja kellő tekintélyét visszanyerendi. RKejtyék. GYŐRBŐL, sept. 18. Folyó hórkán kezdett’s 1 Okén jegyzökönyvhitelesitéssel bevégzett közgyűlésünkön, fenséges föherczeg István kir. helytartónak ünnepélyes fogadására fényes küldöttség neveztetett, egyszersmind egy kisebb küldöttség megbizatott, hogy a tsztelgéseket elrendezze. A költségeket a nemesi pénztár, szabadajánlásképem kivetés utján viselendi. Itt is örömérzettel várjuk a haza ünnepeltjét ’s habár kis megyénk, ’s igen sokban mellőzött, vagy legalább sokaktól mellőztetni kívánt városunk, olly nagyszerű látványokat nem reend is képes nyújtani, mint amiilyenek több helyen rendeztetnek, pótolja ezt őszinte vonzódásunk és tiszteletünk. A fentebb említett mellőztetés bizonyságául szolgál az, miképen a bécs-győri vasút b. Sina ajánlatai ’s Györmegye és város ismételt könyörgései daczára, s a hosszú évek során felvirágzott dunántúli ipar tetemes kárára, még most is függőben tartatik. Azért e tárgyban az engedelemmegadásért ő fenségéhez felírás rendeltetett, ’s ezen felírás sikerének szorgalmazása végett, Győr várossal egyetértőleg, küldöttség is neveztetett. Tanácskozásunk folyamát is újabban rendeztük. A felveendő tárgyak sorozatánál megemlítendő az indítványozási mód; aki indítványt akar tenni, az köteleztetik indítványát akár élő szóval, akár írásban a gyűlésen a közönségnek bejelenteni; az igy bejelentett és Jegyzőkönyvbe vett indítvány mindenkor csak a következő napi gyűlésben tárgyaltathatik. Elhatározott tárgy iránt ugyanazon gyűlés folytában indítvány el nem fogadtatik.— E szerint a rögtönzéseknek ideje nálunk némileg lejárt volna. Egyéb tárgyak inkább min magunkat mint a nagy közönséget érdekelhetvén, közlésemet azzal zárom be, hogy az országgyűlési utasítást véleményező választmányunk October okán tartandja első,ülését. — Rend. lev. BEREGBÖL. Tiszahát, sept.Irén 1847. Első alispáni elnöklet alatt tartatott évnegyedes közgyűlésünk, melly sept. hóban vette kezdetét, a vitatkozási téren semmi nagyszerű tárgyat nem mutathat föl.Az előfordult tárgyak közös említést érdemelnek: a parádi botrányos esemény megvizsgálására kiküldött kir. biztos irányában kifejtett sérelmet tárgyazó hevesi levél, melly az utasítást készítő választmányhoz áttétetni határoztatok. Olvastatott István föherczeg ö fenségének magasztos reményeinket megújító — megyénk üdvözlő föliratára tett kedves válasza. — Olvastattak több m. m. kir. helytartó tanácsi intézvények között, — két rendőri szolgabirói hajdú rendszeresítését tudató intézvény is. — Felemlittetett egyik rendőri szolgabirói hivatal szokott választás általi betöltése ; mire az jön a felelet, hogy mig az illető egyén nem resignál, — addig a választás maradjon. Holmi választási jogok is vitatás alá vétettek, — holott a megye választási jogaiba senki nem avatkozott. — E sorok írója a Jogvitatási térre föllépni nem akar, szükségét nem is látja, — azonban kénytelen megváltani, hogy ott, hol a belkormányzásnak mulasztást szenvedni nem lehet, az igazságszolgáltatást egy későbbi, — tömérdek elintézést igénylő, — rendőri ügyeket háttérbe szorító resignatióra várakozni nem szabad; különben kétséget nem szenved, mikint egyik tisztelt rendőri szolgabiránk terhes pénztári hivatalt vállalván magára a tiszaszabályozásnál, következéskép két hivatalt nem viselhet, — e sorok írójának nem azon véleményénél fogva pedig, mintha ezt törvényeink meg nem engednék, hanem mivel különben, a terhes rendőri hivatásnak — habár egy személy TTT"T őket; ismeri Prldius is Kr. után az I. században, Ptolemaeus a II. században Chuni néven, immár az európai Sarmatiában, hol Strabo Ugri néven nevezi, mellyel hihetőleg a szlávok (sarmaták) által neveztettek már akkor, úgy valamint most,’s melly tartományuk a Kaukaz északi részein , Chorenei Mózses III. századbeli örmény írónál Hunk néven említtetik. Ellenök 284 é. viselt háborújában esett el Carus császár Zonaras szerint. E történeti adatok után fogjuk-e bűn őseinket az északkeletázsiai hiongnakkal azonosíthatni, kik 91 e. Kr. után a chinaiak által végkép megtörve, még 448 körül is, midőn Atila hatalma Európábon tetőzött, az Irtis és Araltó közt legeltették nyájaikat?*’) Másfélül, melly csodálatosan ütnek össze helyes idő szerint mind ez adatok a magyarok régibb déli ázsiai nyomaikkal, miket Dankovszky **) az Euphrattól a Kazar tenger délkeleti részeiig elnyúló vonal legszélsőbb pontjain lett. Szerinte Ptolemaeus után az Euphrat ’s a Tigris forrásai közt, Nagy-Örményországban feküdt, a keleti hossz 71° 3' ’s északi szélesség 39° 6' között, Magyarváros, mellyet e jeles földizó néven nevez. Peutinger táblája (a IV.században) Maharát említ, Theophylact (a VII. század elején, midőn e vidékek magyaraink által rég elhagyattak) Mat zár (*•» Mccr&fm), Theophanes pedig (a Vili. században) Mazár (to M* néven neveznek, mint megerősített helyet, de melly régiségtől immár omladozott. A Kazar tenger délkeleti legszélsőbb részein ismeri Ptolemaeus a magyarokat (Maijf«í-nak nevezi, mi a magyer , moger régi alaknak felel m meg), ’s a Magyar folyót, melly Khorasanból jővén 41°— ’/j alatt (a mai abroszok szerint 38° 12 alatt) omlik a Kazar tengerbe. És igy Kézai és Turóczi nem álmodoztak, midőn Khorasant a régi magyar hon délkeletére teszik *tő). Ha ezekkel összeköttetésben a Constantinus Porph. által nevezett hét magyar törzsek neveit tekintjük, ’s azoknak régi lakjait Dankovszky által a Kaukaz, a Kazar tenger körül é s Armeniában nem kevés valószínűséggel kimutatva látjuk ; ha ezzel Béla jegyzője előadását vetjük össze, ki a nemzeti hagyomány szerint az őshaza keleti határain mondja lakottaknak a persákat (ezek értetvén Cedrenus szerint is a Gog és Magog néven); ha, miután Darius Histaspes alatt a hunokat a persa adózók között, Cyrus és nagy Sándor alatt pedig Mazar nevű, azaz magyar hadfőket találunk ’stb., kételkedhetünk-e , hogy e nemzet a hun vagyis hün nemzetnek (a különböző forrásokban Unnu, Unnoi, Hunae, Hunnoi, Chunoi, Chuni) egyik ágát tette , mint azt a középkori írók ’s a hazai hagyomány egy szájjal vallják? Mindezen adatok irányában, hogy a védokokra még egyszer visszapillantsunk , semmit nem bizonyít a hánjó névnek a hunnal a föld különböző részein találkozása: illyek az újabb időkben is fordulnak elő , hol siculusok laknak Siciliában , és siculusok a Székelyföldön; hol Galiczia van Lengyel-, ’s van Spanyolországban ’stb.; nem bizonyít a physiologiai jellem , melly ha a chinaiak által azért nem emlittetik , mert a hunyókban magokkal egyfaju népet láttak , a nyugoti írók által viszont azért nem említtetik , mert a hónokat magokkal látták egy , t. i. kaukazi, fajnak; ’s kik a hónok közt a mongolfajra mutató vonásokat leltek is, ezek kétség kívül a mongol fajú segédseregekre vonatkoznak; nem bizonyít az , hogy midőn a hónjak az Uralt közelíték meg, azon túl jelennek meg a hunok is, miután ezek oda világosan déli vidékekről nyomultak , ’s annál kevesebbet, mert a himjók ekkor erejöket vesztett, a húnok pedig erőben díszlő népként tűnnek fel, ’s szerző szerint a futamú hunjók az alánokkal a Kazar tenger mellékén hadakoztak ugyan ’s királyukat megölték, de mint szinte ő maga vallja a 35., arról hogy földeiket is elfoglalták volna , a chinaiak hallgatnak. Alább , a 39 I., az alán föld elfoglaltatása immár bizonyos ténynek vétetik, ’s miután ugyanezen időben ismerik a nyugoti írók is e tájakon a hunokat, e megegyezés , úgymond, a legvigyázóbb criticát is meggyőzhetik a hunjók , hiong-núk és húnok egységéről. De bennünket a libyai Dionysius tanutétele , ki a II. század elején a húnokat az északi tenger (kazai tenger) mellett lakó skythák mögé teszi, nem lepend meg, miután az előhozottakból láttuk, mikép őket Dionysius Periegetes ugyan itt már 3 évvel Kr. után ismerte. — Toldy Ferencz. *) Shafánk, Slav. Alt. I. 323. **) Der Völker ungarischer Zunge Urgeschichte. Pozs, 1827. ***) Dankovszky, Anonym. 33 1. ~ ben egy hivatalt viselne is — megfelelni nem volna képes ; bocsánat, nem az egyéni gyarlóság, —mi szinte a mai hivatalos életben nem ritkaság, — hanem ezen rendőri hivatal nem egészen czélszerű rendszeresítése miatt. Érzi ezt a Tiszaház, — legalább annak egy része , hogy ez így nem jól van,’s hogy ennek így maradni nem szabad, világos, ha csak a panaszokat hátuk mögé hányni nem akarják a tettesei. Azért hivatalt rendszeresíteni nem elég, de szükség a felett éberül őrködni is. És meg lehetünk győződve, — hogy ha a rendőri szolgabíró hivatalát ezentúl is úgy teljesíti, — mint a lefolyt két év alatt, úgy jobb lett volna nem rendszeresíteni; ezt csak röviden meg érinteni akartam.— Az utasítással foglalkozó választmány már dolgozott, — ’s munkálatának nevezetességét, annak idejében közlem el nem mulasztandom. — Jövő évnegyedes közgyűlésünk decemb. 6án veendi kezdetét.. ESZTERGOMBÓL. A még nem rég múlt élelemszük idő lefolyása alatt a forró és önzetlen emberbaráti szeretetnek milly remek példáit adták feligy herczeg-prímásunk és a főtiszt, esztergomi főkáptalan nemcsak jobbágyaik, hanem minden, megyénkbeli, ’s a naponkint nagy számmal felülről érkezett éhezők irányában; milly meleg kebellel követték légyen e jeles példát a többi kebelbeli uradalmak és egyes tehetősek: e lapok azon időben méltó dicsérettel említették meg. Legújabban a főtiszt, esztergomi főkáptalan a jobbágyai iránti valódi atyáskodó gondoskodásának fényes és elvitázhatlan bizonyítványát adá. Azon 9000, kom. kilencz ezer pezs. mérő gabonát t. i., mellyet az ingyen-ajándékon felül vetésre és kenyérre jobbágyai közt az akkorban folyó piaczi árhoz képest ugyan mérsékelt, de mégis magas áron pénzért várás fejében kiosztott, most aratáskor mind természetben szedte be. Nem elég. Az említett 9000 p. mérő gabonát jövedelmeiből végkép kiszakasztva , azt egészen külön kezeltetni ,s a netalán előkerülhető esetekre a jobbágyok számára örökös és bizonyos tartalékul föntartatni határozá. És igy a főkáptalani uradalom jobbágyai rettegés nélkül nézhetnek a nem ugyan kívánt, de lehető aggasztó jövőnek mindenkor elibe; és a főtiszt, fökáptalan fényesen bebizonyítá, miszerint jobbágyainak nem csupán földesura, hanem per eminentiam földesura, azaz atyja egyszersmind. Hosszú, sallangós dicséreteket mondani e nemes tett fölött fölösleges. Magát a tényt elég tudni, hogy mindenek keblében áldást kérő ima fakadjon a földesúri jogok magasztosbikát illy példásan gyakorló főkáptalani tagokért; elég arra,hogy minden jók keblében ama kívánság támadjon: bár minden földesurak e nemes példát követnék; elég arra, hogy azon alacson rágalmazóknak szájait bedugja, kik főfeladatuknak ’s legbizadalmasb gyönyörűségüknek tartják a papi uradalmak birtokosait ’s általában minden egyházit zsugoriságról vádolni ’s fösvénységgel rágalmazni. — Megyénk anyagi jólléte illy módon lévén biztosítva, találkoztak —sőt már régen voltak, de most újra kezdik működésiket-; találkoztak, mondom, kik a szellemi jóllétet is biztosítni (!) akarják. Ezek a korszellemtől elragadtatott népboldogitó és népfölvilágositó apostolok (?). ’S ezek, ámbár sem Istentől, sem az észtől, sem a statustól kapott credentionalisokat nem képesek előmutálni, mégis szüntelen Istenre, kit nem tisztelnek; az észre, mellyet szájjal ugyan túlbecsülnek , de szavát nem hallgatják; a status boldogságára, mellyet constitutójából kiforgatni, sőt végkép lerontani törekesznek, molly merészen, mondhatni szemtelenül, hivatkoznak, mint esküszik a zsidó, hogy Bécsben gyártott árui valóságos Angol- és Francziaországból fortélyosan becsempészett jó minemüségü portékák. A világosság (?) prófétái ezt ugyan megfordított viszonyban teszik, ’s az Amerikából, Angol- és Francziaországból becsempészett, sőt a holdból ’s levegőből kapkodott ábrándos eszméket védegyleti czikkek, valódi constitutionális eszmék gyanánt árulgatják. Ezen népboldogitó, helyesebben : népbóditó apostolok demagógi működésök megkezdésére alkalmul veszik a küszöbön álló országgyűlésre küldendő követek megválasztását, olly követeket kívánván Pozsonyba küldeni, kik az oppositio szellemét képviseljék. E végre összeütötték fejeiket és egy Anna-napi ebéden elhatározók a teendőket alapvonalakban Bélán. Hozzá is láttak a nagy munkához, és nagyszerű terítékekben főzik a szellemi tápokat anyagból. Van köztök három főszakács és néhány, azaz öt kukta. Név szerint megismertetnék őket a nagy közönséggel, de akkorra tartjuk,midőn remeköket végkép bevégezték. Azonban, minthogy egyvalaki „tisztujitás előtti megyei életképében Esztergomból a Pesti Divatlapban a főszerepeik egyikét báró Bálványinak, a másikat több vármegyében ismeretes Becsey ügyvédnek nevezte, ’s minthogy ezen álnevek ott csekély fölfogásunk ’s combinatiónk szerint ugyanazon személyeket bélyegezték, kik a most említett konyhában szerepelnek, — a szakácsok egyikét báró Bálványinak , a másikat több vármegyében ismeretes (p. o. Barsban, Hontban, Nógrádban, Komáromban annyira ismeretes , hogy oda szagolni sem mer a gyűlésekre) Becsey ügyvédnek nevezzük. A harmadik új acquisitio lévén a megyei életképben, nevet nem kaphatott, azért mi sem adunk neki nevet; annyit azonban mondhatunk, hogy tiszáninneni ’s hogy földijei egy igen látogatott honi fürdőben sok szerencsét kivántak az esztergomiaknak. Ezen három főszakács tehát valódi védegyleti azaz oppositionális konyháját megnyitotta, és mindjárt elején már azon kétségbe vont igazságot derítette napfényre, hogy az úgynevezett gazdaságos tűzhelyek csakugyan valóban gazdaságosak. Eddig t. i. az tapasztaltatott, hogy a spaarheiden is annyi tüzelő kell, mint a szabad tűzhelyen, ámde most bebizonyult, hogy a mennyiség ugyanaz, hanem a mineműség alábbvaló is lehet, és épen is csak egyedül abban van a gazdálkodás, hogy midőn a szabad tűzhelyre csak jó mineműségű hasábja kell, a gazdaságos tűzhelyben minden murugya jó szolgálatot tesz, minek természetes következése , hogy amit a tüzelőn meggazdálkodik az ember, azzal