Budapesti Hiradó, 1847. július-december (618-722. szám)
1847-10-10 / 676. szám
hető, e fontos ügyben következőket javasol: A rendes évenkinti adó érdekében czélszerűnek tartja, hogy miután az adózó néposztály különben is terheire van, ’s a hazának legfőbb kötelességében áll, gyermekeinek javával takarékosan gazdálkodni ’s lelkiismeretesen sáfárkodni, az évenkinti rendes adó maradjon meg eddigi arányában ,s a követek annak fölemeltetésére épen ne szavazzanak. A közadónak egyenes, rögtönis minden néposztályra egyenlő arányban történendő követése iránt úgy vélekedik a választmány, hogy miután a hazának időről időre növekedő szükségei okvetetlen fedezésre várnak, az adózó nép pedig nagyobb terhet már nem bír, ’s anyagi jobblétünk előmozdítására erőforrásra van szükség, tegyünk ajánlatot három évre, ’s a szükségek fedezésére fordítandó országos ajánlatnak olly arányban elfogadásába egyezzünk bele, mint az a nemzet közakarata szerint meg fog alapíttatni, úgy azonban, hogy ebből az adózó népre legkisebb rész se rovassék, utasíttassanak oda egyszersmind követeink, hogy azon akadályok elhárítását, melylyek a közteherviselés és adózás mindenkire kiható igazságos alkalmazását eddigelé gátolják, mint a mostani aránytalan adókulcs, adórovatok czélszerűtlensége, adóalap elidősülése, ősiség, úrbéri viszonyok, telekkönyv hiánya ,s több hasonlók mielőbb eligazítani kötelességüknek tartják. Főispán ur ő mllga az utasítási pont azon részére, mellyben az országos ajánlatról, különösen annak kizárólagosan a nemesek általi viseléséről van szó, oda nyilatkozván, hogy miután annak nemes és nemnemes általi viselésében mind a két tábla múlt országgyűlésen megegyezett, az utasítási pontot ezen megegyezés szerint vélné módosítandónak, mozgásba hozta a rendeket. A szerepelő conservativek, kik úgyszólván mindnyájan választmányi tagok valónak, védelmére kelvén az utasítási javaslatnak, elmondák, miszerint a subsidium egy része viselésének terhével az adózó nép sorsa sulyosbíttatnék. Azonban a többség főispáni méltóságának indítványát határozattá emelvén, a felebb elősorolt választmányi javaslat e részében e kép módositatott: „A rrk, bárha nem tekintenék is azon hasznot, mellyet a közteherviselés elvének habár csak részben is életbeléptetése mind szellemi, mind anyagi tekintetben eredményezend, egyedül azon nézetből indulva ki, hogy utalításaiknak sikerét is pedig minél előbb kívánják, miután az eddigi gyakorlatos tapasztalás szerint hinniök kell, hogy a legközelebbi országgyűlés tárgyalásait azon pontnál kezdendi meg, hol az a múlt országgyűlés alkalmával megszakasztatott, a mlzgos főrendek e tárgyban 1844dik évi oct. 3án kelt válasza ’s a kir. és rrk nov. 7én kelt másodszenete által pedig az országos határozat akép történt, hogy az ország közszükségeinek fedezésére az országnak minden lakosais igy a nemnemesek is járuljanak; ennélfogva a választmány e pontbeli javaslatát megváltoztatják ’s a követ - utasítást ezen határozatok értelmében alapítják meg.“ — Ezek után az adó közös viselésének ügyét tárgyazó pontra történvén az áttérés, egy az ellenzék táborából a háziadó rögtön is ugyanazon arányos kulcs szerinti elfogadását inditványozá, melly szerint most a nemnemes adózik. Erre a conservativek komolyan látva a tárgyhoz , mellynek érdekessége mindnyájunkat feszült figyelemben tartott, kifejtették, mennyire politikátlanság, miután az országos ajánlat már úgy is el van fogadva, kettős tehernek elvállalását erőszakolni, mielőtt arra az út elkészítve lenne. De nem is fogadható el ezen adó mindaddig, míg az akadályok el nem hárítlatnak. Ilyen akadályok : az adórendszer czélszerűtlensége, honnét nem is annyira az összes adósúly, mint az adórendszer czélszerűtlensége az, mialatt népünk roskadoz. Eddig a terhek viselésének aránya a porták számától feltételeztetett, ésanynyira, hogy a vagyonképesség és jövedelmi arány tekintetbe nem vétetvén, a terméketlenebb ’s kisebb területű megyének vállait sokkal nagyobb teher nyomá, mint a nagyobb területű ’s termékenyebbét. Az akadályok másika, mind a conservativ rész , az adókulcs és rovatok bizonytalansága, melly miatt az első vagy második osztályra vetett terhet viselik ollyan földek , mellyek igazságosan a negyedik osztályba lennének sorozandók. Hát az ősiség, mellyből származó perek miatt a birtokjog annyiszor bizonytalan. Birunk-e telekkönyvvel, mellynek hiánya miatt az adóalapot nem ismerjük, mire fogjuk tehát és hogyan kivetni az adót? Az itt elősorolt okokban a conservativek mindnyájan megegyeztek. Egy azonban közölök őszintén megvalló, hogy az előadottak rája nem hatnak úgy, hogy meggyőződését megváltoztatva elvrokonaival kezet foghasson. Átvillanyozá a tisztelt conservativ úr ebeli meggyőződésének nyilt bevallása ellenzékünket, ’s ügyesen használván fel a kínálkozó alkalmat, minden áron a háziadó egyszerű elfogadásáért vívott. —Nem említem azon személyes összekocczanásokat, mellyek az adó kérdése körüli vitában szinte jellemzően mutatkoztak, adja Isten, hogy ebeli kiskorúságunk mielőbb lejárjon! Csupán azt tartom szükségesnek megemlíteni, hogy a feltett kérdésre : elfogadtatik-e a háziadó vagy nem ? a szavazók csekély többsége által igenlő válasz adatott. Nagy volt az ellenzéknek diadalöröme, és köszönetet szavazott főispán ő méltóságának azon ügyszeretet-szülte türelméért, mellyet az adó feletti vita alatt jellemző, mit ő szívesen fogadva kijelenté, hogy elismerését leginkább tanácskozó terembe illő magaviseletével fogja bebizonyíthatni az ellenzék. Az országos pénztárnak számadásai az országgyűlésen is a nemzet őrfigyelme alatt történjenek meg, óhajtja a választmány. Ezt rendeink közhelyesléssel elfogadva, egyszersmind oda utasítják követeinket, hogy a só felemelt árának mind múltban hova történt, mind jövőben hova történendő fordításáról az országgyűlés előtt számadás tétessék. (Vége köv.)— Rend. lev. BUDAPESTI HIRHARANG Pozsonyi levelek szerint országgyűlésünk igen népes leend, mert sok külföldi számára rendeltek már szállásokat, ’s Budapestről is igen sokan készülnek fel mulatság kedvéért, azt remélvén, hogy ott a felet vigabban fogják eltölthetni. — Egyéb fogyatkozásokhoz !s. hókén napfogyatkozás is járult, melly annyiban hasonlit amazokhoz, hogy tudjuk, látjuk és mégsem bírjuk elhárítani; e szerint a napfogyatkozás is kétségkívül magyar találmány. — Egy híres német írónő néhány év előtt Pestet is meglátogatván, csak azt tudta róla írni, hogy a városnak igen különös szappanszaga van; most ismét átutazott ezen asszonyság fővárosunkon kelet felé, kiváncsiak vagyunk tehát útirajzaira, hogy ugyan változott-e azóta fővárosunk szaga, és különösen minővé? Most alkalmasint lugszagot érzett, mert a szappanozást lugozás szokta követni, és ő, mint aszszony, bizonyosan bír némi tapasztalással ezen eljárás körül. — A tartós hideg esőzés mind kiürite a nyári szállásokat, és sokan betegen tértek vissza a mulatságból, é s csak azzal vigasztalják magukat, hogy a hosszú télen át majd kigyógyulnak vagy bajukból, vagy a világból. Valóban nincs nevetséges azon divatkórnál, mellynélfogva most mindenki zöldben lakni törekszik, ha vagy tulajdon erszénye, vagy legalább jólelkű hitelezőjének pénztára engedi. Ismerünk többi közt egy különben igen okos, műveit kereskedőt, ki családjával már néhány év óta a Svábhegyen lakik, ’s minden reggel 6 órakor besétál onnan pesti boltjába, és innen ismét kimegy esti 8 óra után, ’s ezt aztán nyári lakásnak nevezi! Legfölebb azt nyerik az illyenek, hogy a szúnyogok által egy érvágástól kiméhetnek meg. — Színházunknál a félévi bérlet az országgyűlés daczára igen kedvező eredményű, és a napi jövedelem is olly ketsegtetőleg mutatkozik, hogy e tekintetben minden aggály megszünhetik. A játékrend érdekes, színészink java Pesten van és egészséges, kell-e ennél több? főkép ha még kedv és buzgalom sem fognak hiányzani. — Többször tüzesen követelék már a hírlapok vidéki levelei, hogy a nemzeti színház jeles tagjai gyakran adjanak országszerte vendégszerepeket, mivel az ország minden törvényhatósága pénzzel járult a színház felállításához; ugyanezen fontos oknál fogva a mostani országgyűlésen hihetőleg indítvány fog létetni az iránt, hogy a nemzeti museum ritkaságait is miden évben végig hurczolják az országon, mert hiszen ennek megalapításához is pénzzel járult minden törvényhatóság. Jó, hogy a lánczhíd nem országos költségen készül, mert különben ezt is „résponton“ kellene az országon végig utaztatni, hogy az aigaliak mindenütt meglátassák. Nem rég azon ritka eset fordult elő Pesten, hogy egy ifjú ugyanazon egy nap három esküt tett le , t. i. az ügyvédit, hivatalnokit és házasságit. Ha egyiket sem bánja meg, úgy háromszorosan boldognak tarhatja magát; természetes azonban, hogy mindhárom fogadásait lehetlen megtartania, mert hiszen a nők csak egyetlen esküt szoktak letenni, é s mégis ezen egyhez sem bírnak mindig elegendő hűséggel ragaszkodni. Ebből is világos, hogy a férfiak hűtlensége mindig sokkal inkább menthető. — Debreczenről dicséretképen említtetik, hogy nyomdájából szép könyvek kerülnek ki; ez is jó, de még jobb volna, ha azt lehetne már valahára mondani , hogy Debreczenben a szép könyveket már sokan olvassák, de eddig általános azon tapasztalás, hogy valamennyi magyar város közt Debreczen fogyaszt el legkevesebb magyar könyvet. —Esős időben különös iparűzést kezdnek gyakorlani Pesten a kávéházakban, ’s ennnek az esernyők szolgálnak tárgyul és illetőleg martalékul; az iparlovagok ugyanis rosz esernyőket vesznek össze néhány garason ’s kicserélik kávéházakban újakért, és tévedéssel mentegetőznek , ha tetten kapatnak. Ezen szép mesterség olly nagyban űzetik már, hogy a rongyos esernyők ára tetemesen emelkedni kezd. — Nemrég egy kiterjedt gyakorlatú orvos halt meg — de nem Budapesten — ,s örökösei többi közt 45 orvosi könyvet és közel 400 üres pezsgőüveget találtak szállásán. Ez talán ujjmuttatás arra, hogy minek veheti az ember több hasznát, ha egészséges lenni kiván, mert a könyvek nagyobb része még föl sem volt metszve. — Egy bécsi utazó írja, hogy Kamcsatkában egy bécsi születésű nővel találkozott, ki ott most vendégfogadósné. „Ezen váratlan találkozás — így tudósít az érdemes utazó — annyira megrendité egész belsőmet, olly édesen emlékeztete vissza hazámra ’s egyszerű boldogító szokásaira, hogy kedves földiném által ebédre tejfölösrétest csináltattam magamnak, mit annyi évi távollét daczára is még egészen bécsiesen tudott elkészíteni.“ Lám, milly sajátszerűen is nyilatkozhatik mindenható erejű visszaemlékezésünk a szeretett hazára! Ezen útirajzok bizonyosan nagyszerű politikai hatást fognak előidézni, ha valamikép teljes kinyomatásuk helyett, veszélyességük miatt, el nem nyomatnak.Az esték hosszabbodása ismét megszaporitá a kártyatanyákat, ’s a fürdőkből is mind visszaérkeztek már a kártyanadályok, kik most kettős munkásságot fejtenek ki, hogy jövő hónapban tömött erszénynyel mehessenek Pozsonyba’s ott aztán nagyban gyakorolhassák az ügyes koppasztást. Legközelebb egy vidéki urat ragadtak meg, ki pénzét a pesti takarékpénztárba akarta tenni, ’s egy éjjel öt ezer forintot nyertek el tőle. A károsult Dunába akará magát ölni, de ezen mesterséget még nem tudá, ’s azért a partról kényelmesen lépett a folyamba, mellynek hideg hullámaitól annyira visszaborzadt, hogy az öngyilkolási szándékkal fölhagyott ’s haza utazott, hol, ha neje van, bizonyosan sokkal melegebb fogadtatásra találand, mint a Duna hullámaiban, ’s mégis sokkal roszabbul fogja magát érezni az érdemlett szemrehányások alatt. Az illető hatóság jól tenné, ha semmi külön és részletes föladást nem várna, hanem minden éjjel bejáratná a kávéházakat és kocsmákat, mert bizony, igen csekély kivétellel, mindenütt tiltott játékra találna és veszélyes „városi“ szegénylegényekre, kik gazdagon élnek abból, mit kártya által lopnak, és mégsem jutnak a lókötök sorsára. © AUSZTRIA. Schönbrunban f. oct. 2án déli 12 órakor a császári mulató vár ceremónia-teremében ősi ünnepélyességgel ment véghez Erzsébet főherczegnő ő fenségének, a boldogult nádor leányának összeadása Estei Ferdinand Károly Victor főherczeg ő fenségével. (Gazzetta di Venezia). Sept. 21. Olaszország jövendőjéről. E felirattal jelent meg a sept. 29ei Constitutionnelben egy czikk, melly egy napilap rövid életéhez képest kissé komoly tárgygyal foglalkozik. Megkísértjük, legszembeszökőbb pontjait kiemelni. „Az 1815-i szerződések alapjai a mostani statusjognak, de nem végső alakja. (Volt-e időszak a történetben, mellynek végső alakja lett volna?) Europa jelen feloszlása, erőszak műve, néhány nap alatt rögtönöztetett... (Hát az 1792—1815 évek semmibe sem veendők ?) — Koránsem olly tökéletes, hogy örökké tarthasson, és a mindenütt mutatkozó belső mozgalomnál fogva feltehetni, hogy tetemes változásokat szenvedene. Ha majd ezen, most még messze lévő nap eljön, Olaszország készen legyen senkié nem lenni, mint önmagáé; elegendő erővel és akarattal bírjon, hogy sem ausztriai, sem franczia ne, hanem Olaszország legyen. Olaszország minden őszinte barátja, minden emberbarát buzgón óhajtja e napot, de azt erőszakosan hamarabb előidézni akarni, veszedelmes esztelenség lenne. Semmi nem állandó, mi az idő közremunkálása nélkül létesittetik, ’s patakokban folyna a vér, talán csak szintolly gyarló épület felállítása végett mint a korábbi volt. Ezek után szabadságra és függetlenségre szólítja fel a Constitutionnel Olaszországot, ’s ekép folytatja tovább: „És mik az olasz újjászületés akadályai, mik támaszai és eszközei? Ezen olly szent olly kívánatos műnek csak egy nyilatkozott ellensége van, Ausztria, melly Olaszországban sem szabadságot sem függetlenséget nem akar. Azonban Ausztria mellett a szerződések vannak, mellyek neki Olaszország egyik nagy részét adták, és nagy befolyást a többi részekre is, azonkívül az anyagi hatalom is mellette van. Tehát a zsákmányt nem lehetne tőle elragadni a szerződések megsemmisítése, erőszak használása és anélkül, hogy ellene a csaták iszonyú játéka meg ne kísértessék. Ehhez, hála az égnek, jelenleg senkinek sincs kedve; jövendőre sem szabad arra senkinek gondolni; nagy baj lenne az Európára, különösen Olaszországra nézve. Olaszországnak magának kell magát az idegen uraságtól megszabaditni. Jaj neki, ha ebben idegen segítségre szorulna; mert olly nemzet, melly függetlenségét másoknak köszöni, soha sem becsüli meg teljes becse szerint és csakhamar ismét elveszti azt. Egyébiránt Ausztria sebhető oldala az, mellyről őt joggal megtámadhatni, az erkölcsi oldal. Valamint minden fel nem világosodott és zsarnok kormány, Ausztria is védtelen az eszmék ellen, és az erkölcsi befolyások ellen nincs védfala. Mit parancsol tehát az eszélyesség egybehangzón a joggal és Olaszország érdekeivel ? Azt, hogy Ausztria körül mindenütt munkához fogjanak, mindenütt katonai intézeteket és hitelintézeteket alapítsanak, munkás, felvilágosodott, szabadelvű igazgatást állítsanak fel, mindent megváltoztassanak és javítsanak, miszerint az anyagi jóllét egyenlő lépést haladjon a politikai emancipatióval, szóval, azt parancsolja, hogy Ausztria szabadságban és jóllétben napról napra gyarapodó státusok lánczába börtönöztessék.“ Valóban, minden ausztriainak sietni kellene a Constitutionnelnek hálát szavazni a gondosságért, mellyel nekik olly szép börtönt készitni szíveskedik. Ausztria soha sem kerülte az anyagi harczot, ha jogainak védelmére szükséges volt; még kevesebbe fogja kerülni az erkölcsi tusát, mellyre a franczia lap kiirija, mert épen e mezőn érzi magát legerősebbnek. „Annak kimondása, hogy Ausztria ellen az erkölcsi erőt használni czélszerű, elegendőképen mutat azon ellenségre, melly Ausztriát legrettentőbb csapásokkal sújthatja.d e szavakkal a Constitutionnel azt akarja mondani , hogy azon ellenség Rómában található fel. Midőn azt állítja , hogy Ausztriának bizonyos erkölcsi befolyása ellen bástyái nincsenek, hiszi-e a Constitutionnel, hogy Ausztria és Róma közt tetszése szerint választófalakat emelhet, holott Róma a katholikus világban, mellynek középpontja, más választófalt nem ismer, mint hitszakadást, eretnekséget? Eszerint hamis keresztes háború az, mit egy birodalom ellen szeretnének organizálni, mellynek kebelében annyi millió katholikus van, hű alattvalói az egyháznak, ’s egyszersmind egy fejedelemnek , ki az egyháznak mindenkor legbuzgóbb védje volt. És míg bennünket Rómával a vallás szétválaszthatlanul összeköt, nem nyitotta-e meg Ausztria határait harmadizben az olasz értelmiségnek ? nem állott-e teljes szabadságában a tudománynak, komoly szavát hallatni Velencze palotáinak pompás teremeiben, nem volt-e szabad az egész közönségnek oda menni és hallgatni a tárgyalásokat? létettek-e valaha akadályok a szónokok bebocsátásának és gondolataik kifejezésének ? A tudósok gyülekezete, kik városunkat jelenlétükkel élénkítették, egyiránt kitűnő volt tudományos tárgyalásainak jelleme és az Hiedelem válogatott tapintata által. A Constitutionnelnek tehát igaza van, Ausztriának nincsenek védfalai, de azért nincsenek, mert szabadságának érzetében azokat eltávoztatni tudja. A Velenczében épen most lejárt fényes hetekből a kormányra csak egy kellemetlen benyomás marad, az t.i.,hogy egy esetben szigorúságot kellett gyakorolnia. Canino herczegnek, ki későn, a gyűlés megnyitása előtti napon érkezett meg Velenczében, csak annyi ideje volt, hogy saját és az őt kisérő titoknok nevét az elnök hivatalában beírathatta. Canino herczeg tudományos ember, az első ülésben az állattani szakosztály elnökévé választatott. Első beszéde ez osztályban politikai szint vett fel, mi kétségen kivül ellenkezik a szellemmel, mellynek egy szorosan tudományos gyűlés munkáit vezérelnie kell; azonban a nagy élelmességek bölcsesége, kik a tudomány e tanácsában ültek, maga is megzabolázta volna egy vigyázatlan szónok beszédét; a kormányhatóság tehát legkisebb aggodalommal sem volt, és ama beszéd elítélését természetes biráinak engedte volna át. De csakhamar Canino herczeg Velenczébe érkezése után jelentések jöttek a határszéki rendőri tisztektől, és Rovigo hatóságától. A herczeg, 251