Budapesti Hiradó, 1847. július-december (618-722. szám)

1847-10-22 / 683. szám

278 tettek ki és ki tehetné től­k rész­véten , ha természetes hajlamuk az ábrándok felé tolja? Fánesy lóháton vezérke­­dett a nemzeti színház országos igazgatója gr. R. G. mellett. A városban lakó számos nemes mesterember, boltos és legé­nyeik hová sorozhatták volna magukat, mint a­honnan az elüt­tök addig ismeretlen védegyleti „phalanstére“-i ’stb. eszmék jöttek ? Mindezen sokféle említett és nem említett választói uj categoriák önkényt kiállították contingenseiket és az ellen­zéki comiténak nem volt egyéb dolga, mint rendbeszedni és készen tartani azokat. — Csak kön a megyében volt egy kis baj , — ámbár a­hol a megyei dirigens tisztviselők olly párti lábon állnak és olly hatással vannak, mint Pest megyében , ott könnyen szokott menni a dolog — mert az atyafiak nem igen akartak hallani K-ról, sőt csípős verseket csináltak el­lene , mint pl. ,se istene se hazája, minden vagyona a szája' 'stb. Azonban a Bazil ,ellenállhatlan argumentumainak a pénznek olly bőségében Tolt K. párt, hogy tán abból szár­mazott a mesés hír, mintha a K. megválasztásához subsidium­­mal járult Tolna a párisi ifjú Italia, brüsseli lengyel republi­kánusok és a nápolyi lazzaronik dlubbja is; annyi azonban igaz, hogy a kortesek azzal biztatták egymást, hogy K-ot nemcsak Magyarország , hanem Anglia, Spanyol-és Fran­­cziaország is akarják követnek. Illyen eszközöknek már hogy állhatott volna a kortes szíve ellen ? Pedig mik ezek még ahoz képest, hogy K. Tissza fogja nekik szerezni azon 180 milliót, mellyet a párisi békekötés után azért kapott Anglia Francziaországtól, hogy a magyar nemességnek felkelési költ­ségeiért kárpótlásul kioszsza ? melly még eddig mind elma­radt , sőt már most azon is jár a conservativek esze , hogy kárpótlás helyett vagy 400 millió idegen adósságot rójjon a nemesség nyakára , mit K. L. perse, meg nem fog engedni ? Képzelhetni-e, hogy illy kísérteteknek a kortes ellenállhatott volna, kivált miután a sok milliónak előlegéül egy kis foglalót is kapott? Ha még ezeken kívül azt is meggondoljuk , hogy a la Miliait öltözött mágnások, kiket eddig csak tiszteletteljes táróiból szokott volt szemlélni, szorongatták most kérges kezeit és borultak atyafiságosan nyakába, nem csuda, ha el­szédült is a kortesnek feje , ámbár ezen hatást már maguk azon fellelkesült beszédek is előidézhették volna , melyek­kel ezen parfumeos és glacé-kesztyüs pseudo-betyárok az atyafiakat megszólították. Mondják, hogy egy Milfaitnak öl­tözött fiatal gavallér megszólalt Váczon ’s a népet így haran­­g ok­ozta: „barátim! csak négy napot tudok a világ teremtetése óta. Az első, mikor a h­aosból kikezdett bontakozni a vilá­gosság , második, mikor a Krisztus született, harmadik, mi­kor a franczia revolutioval a szabadság napja felsütött, a negyedik a hónapi nap lesz, mikor el fog dűlni . K. lesz-e a köret vagy más !“ Azt mondja a hir, hogy e szavakra a nap elhomályosodott, a föld ingani kezdett , a püspöki lak meg­repedt ’s az atyafiak rá akartak borulni e mennyei szónokra, hogy össze meg össze csókolják, de az egész tünemény, olly finom, étnek­ és átlátszó volt, mint egy bárányfelleg , hogy meg fogni sem lehetett é s a tömeg édes csókjai a levegőben hullottak el. Illy előkészületek után érkezett el vasárnap , mikor a külön pártok népei Pestre bevonultak. A szekerek számáról ítélve azt lehet­ mondani, hogy a K. pártja veszt, kivált miután a conservatív jelöltek szerényen visszalépvén, az őket támogatott párt a mérsékelt ellenzéki B. párttal egye­sült. Most kezdődött a nagy demonstratió az ellenzék részé­ről. Az ellenzéki körből csapatok indultak ki zenével, ve­zetve az országos ellenzéki mágnásoktól lóháton , kik több­nyire mint mondjuk voltak öltözve, némellyik azonban ár­pád­iasan, buzogánynyal fegyverkezve. A kíséretet tették színészek. Divatlap-szerkesztők hasonlag lóháton, az isko­lák népessége , juratusok ’stb. ’stb., szóval a spectaculumot szerető nép, közöttök kevés vidéki kortes, mindnyájan K. tollasán és zászlókkal. A szénapiaczon megállott a tömeg. Szót intéztek a n­é­p­h­e­z, hogy a nép emberét válaszsza ’stb. Ezen különféle népies nyilatkozásokra nem egy atyafinak fordult meg fejében: vájjon nem volna-e jó , hogy, miután ezen gróf és a többi urak olly szerelmet mutatnak a mi álla­potunk iránt, maradnának ők végképen a mi parasztos ru­háinkban, mi pedig öltenők fel az övéket, egyéb járandó­ságaikkal együtt. — A tömeg megint elindult ’s a vármegye­­háza előtt állott meg, tisztelkedni a nép emberének. Egy népbáró bemutatta itt a nép emberét. És most ő szólott a tö­meghez. A malasztok közöl, mellyeket a népre szórt, csak kevés jutott el hozzánk, mert a szájtátva várakozó sokaság nagy részét bekapdosta, a mitől sok erős görcsöket is ka­pott. Azonban ez a kevés is példányul szolgálhat arra, mily­­lyen lehetett a többi. A benyomás, mellyet beszéde reánk tett, ez vala: ezen nép embere levetkezett minden lelkiisme­retességet, mert nem iszonyodott a tömeg szenvedélyeit az utczán lázitóan izgatni és értetlenségét a legrágalmazóbb rá­­fogásokkal ámítani, megtámadva mind azon auctoritást, mellynek meg nem ingatott tekintélyén nyugszik a társada­lom békéje és boldogsága.­­ A tolongás akkora volt, hogy soknak élete veszélyben forgott, egy ember elájult. Este K.I. kanonok urnák ablakait beverték. Másnap jó reggel elfoglalták a pártok a megyeház udva­rait , az elsőt és a teremet a K. párt, a hátulsót B. párt. 9 órakor helyettes úr megnyitotta a gyűlést és Sz. M. első al­ispánt, mint mind a két párt jelöltjét szavazás nélkül kije­lentette követnek. A teremben levő tömeg erőtetni szerette volna a K. kijelentését is , de ezt a megoszlott vélemények miatt a főisp. helyettes nem tevén, szavazatra bocsátotta. Az eredményt már mondottuk. A K. szavazói között az ország minden zugából gyülekeztek volt össze és mindenféle honi népek , különösen a Messiás örökös várói, kik mint mondják, nevezetesen contribuáltak a korteskedési költségek­re. Egyik Trencsinből, másik Krasznából, harmadik a bán­ságból ’sat. ’sat. állott elő. Némellyik a helyett, hogy a fő­sz.birónál, csak az ellenzéki körben íratta volt be magát. Természetes , hogy ezekből igen sok utasu­tatott el dolgára. B. E. főjegyző úr a választási előkészületek, úgy mint maga a választási operatív alatt több versben kinyilatkoztat­ta , hogy ő a követséget nem fogja elvállalni, mint azt már az ellenzéki comitének becsületszavával megígérte volt. De az ő pártja és a conservativek azért nem állottak el tőle, mert szándékuk nem annyira az ő követsége mint annak megmu­tatása volt, hogy készek inkább elveszteni szavazataikat, mint K.ra szavazni. Azonban a B. párt emberei közül so­kan, legalább úgy tűnt ki a szavazásból, mégis K. mellett szavaztak. A­mi meglehet a B. úr ismételt lemondásainak vagy annak tulajdonítható, hogy ők is a teremben a K. em­berei közé lévén beszorulva, ezeknek közvetlen befolyása alatt, B. úr intéseit megfogadva, szerepöket megváltoztat­ták.­Úgy , hogy amaz 1300 egynéhány szavazat úgy te­kinthető, mint a conservativ párt saját ereje. A mihez, meg kell jegyeznünk, alig járult 10—15 pap és 20 — 30 dicaste­­rialista, a többi mind megyei birtokos és köznemesség. — így jön K. L. követté. Az ellenzék maga is elismeri, hogy csak B. E. lelépése által fekete K. L. követ. A mesterfogás az volt: B. E-t leléptetni. Ez sikerült az országos ellenzéknek. K. L. ennek követe és nem Pest megyének , mert a megye B. E~t akarta — az országos ellenzék K. L—t reá eretette. Mikor ébred fel a megyében a Cicero-féle: quousque tan­dem abutere patientia nostra ? azt az Isten tudja csak! # » * Egy szónk van már most Ny. úrhoz. Mi nem tehet­jük azt, hogy mikor Pest megye közgyűléséről szólunk, egyszersmind ezen úri­emberről is ne beszéljünk. Mert hiszen, a­mint már mondottuk is volt, ezen úr tömérdeket beszél minden gyűlésen össze­vissza, a­miről természetesen maga sem emlékezhetik később , és mikor aztán nyomtatva olvassa, hinnie, hogy ilyeket beszélt, magának is roszul esik. És ámbár mi azt tapasztaltuk, hogy ezen urnák majdnem minden beszédei, már akár szándékosan, akár szándékta­­lanul, szenvedélyből vagy meggondolatlanságból, de úgy , mint mondatnak, gyűlölséget és megvetést lehelnek a kor­mány és annak törvényes tisztviselői, a vallás és annak szol­gái , egyszóval: mindennemű felsőbbség iránt, — mi azért mégsem mondottuk soha, hogy ő istentelen, lázító, goromba ’s hivatalához illetlen módon szokott beszélni; nemcsak hogy ezt nem mondottuk , hanem híven a lap irányához, szemé­lyét mindig kímélettel és udvariassággal illettük, szándékát soha sem gyanúsítottuk, jellemét nem sértettük , ’s legtöbb­­nyíre helytelen , alaptalan, logikátlan, argumentumokban szűkölködő, és ezen hiányt mosdatlan invectivákkal, rosz és sületlen tréfákkal pótolni törekvő, imparlamentáris be­szédeit , és állásához illetlen mondókáit tréfásan csak persi­­fliroztuk. Mi az ő hmnár­nyalóssága beszédeiről kimerítő je­lentést soha sem adtunk; arra azokat, ezt egyfelől material­­­ter lehetlennek is látva, másfelől elterpedtségök és illetlen lépcsős modoruk miatt, méltatlannak tartottuk; csak a leg­jellemzőbbeket emeltük ki belőlük, úgy a­mint kivehettük,­­s hogy o­lyan móddal ne éljünk mint ő , csak tréfáltunk ve­le. Mégis, azt halljuk, hogy ezen it, talán abból, hogy múlt sept 30diki közgyűlési sopánykodásait a pártok felett, érdemek szerint felderítettük, és persiíliroztuk, tehát azt tettük, mit tennünk a loyalitás törvényei szerint teljesen sza­bad volt, azon alkalommal, midőn egy a gyűlésen felszó­lalóiénak olly állítását c­áfolná, mellyel e lapnak semmi kö­ze (lásd B. P Híradó 672dik szám) szabadságot von magá­nak e lapok és annak szerkesztői iránt, a nélkül, hogy sept. 30-án és így két héttel előbb mondott szavai magyarázga­­tásán kívül, csak egyetlen egy adatot is mutatott volna fel, igen goromba és rágalmazó szavakban nyilatkozni. Mi tudjuk ugyan, hogy ha Ny­­ur gorombáskodási vénájába belőjön, annyira ragadtatik , miszerint maga sem tudja mit beszél, de miután már kibocsátotta száján invectiváit, nem mellőzhetjük, hogy azokat, szépen oda a honnét jöttek, visz­szautasítsuk, valami a rágalmait világos és szándékos té­nyekkel be nem bizonyítja. Egyszersmind pedig felszólítunk minden érett­­eszű és becsületes embert. Ítéljen maga Ny.­ur felett, ki a szólásszabadsággal és állásával, a közerkölcs­nek, illendőségnek és alkotmányos türelemnek rovására, illy daróczosan vissza tud élni — kijelentvén, hogy már mi bizony csak meg fogjuk róni, kritizálni, persiflirozni, nevet­ségessé tenni, mikor szükségét látjuk és kedvünk tartja, Ny. ur beszédeit, akár tetszik neki akár nem. KOMÁROMBÓL, oct. 18. Mai napon tartatott a követ­választás Komárom megye részéről. A vélemények a két al­ispánban központosultak; azonban első alispán ur tegnap visszalépvén, másodalispán urat ugyan a megye közbirodal­ma továbbra is követének karolta fel, a másik követre azon­ban a vélemények kétfelé ágaztak; az egyik rész M. A—t, a másik P. M—t kívánta követül; azonban a felkiáltásból ki­vehető többség a feddhetlen jellemű M. A—t választotta kö­vetül , ’s igy követeink Pázmándy Dienes másodalispán és Milkovics Antal táblabiró. — A választás után a rendek a megyei terembe vonultak, míg a kisebbségben maradottak * ’s köztök a Jelenkor levelezője az udvaron felállított emeltebb hely deszkázatát első rombolni kezdette ’s ezzel meg nem elégedve a dicsőített levelező, a terembe néhány elégületlennel berohanva a csendet ezen szavakkal: „sza­vazatra, különben a választás ellen protestálunk!“ félbesza­kította , mire az elégedetlenek néhánya folytonos szavazat kiáltás közt, az eddig csendes tanácskozási termet zavarni meg nem szűntek; azonban főispán ő exczellentiája kinyi­latkoztatta , miszerint az általa lelkiismeretesen kimondott többség további tanácskozás alá nem jöhet; mire az elégii-­­ ellenek még egy darabig zajongván, de később e kevesebb­­ség szülte gyermekies bosszú nevetséges voltát magok is át­látva a teremből eltávoztak. ’S ezután befejezvén másodalis­pán ur megköszönő beszédét a tanácskozás az utasításokra ment által, miről majd bővebben. — Rend. lev. MOSONYBÓL , M.-Óvár oct. 18kán tartatott követ­­választási közgyűlésünk, mellyről a legsebesebben tudósítani a nyájas olvasót olly körülmény késztet, melly minden lelkes , ’s a közügy iránt alkotmányos részvéttel viseltető hazafinak legédesebb kötelessége. — Egy férfiú él e szebb ’s biztos a jövő után sóvárgó hazában, ki az évek hosszú során tántorithatlan hűséggel védi az alkotmányt, ’s rendületlen igazság’s méltánylat- szeretettel tartja fen a fejedelem és kor­mány tiszteletét. Egy férfiú, kinek nem mondom számíthat­­lan érdemet, mert azok méltó tolmácsolása meghaladja a legügyesb szónok tehetségét, hanem annyi a haza oltárára letett áldozatok következtében , empán neve is ünnepélyes tisztelet­érzéssel hatja meg a hazafit, és vidámabb életre költi fel a békés átalakulásért eredő magyar szivet. E fér­fiúnak neve gróf Széchenyi István. — Már tisztában volt megválasztandó követei iránt Mosonymegye , ’s a közvéle­mény ajkain nem vala senki hallható, mint Kroner Lajos első, és Tóth József másod követ. Azonban két nappal kö­vetválasztási gyűlésünk előtt azon a jövőre üdvös hatással lehető eredményű országos vélemény járta át választóink lelkét, miszerint politikai életünk legközelebbi fordulatainak eredményében a drága hon nemzője gróf Széchenyi István­nak hazafias tevékenységét és törvényhozói ügyességét a Jövő országgyűlésen az alsótáblához igényli. — Büszkének érzé magát e megye a nagy hazafit követéül megválaszthatni, sietett letenni legédesebb kötelessége szerint a’ közügy oltá­rára a becses áldozatot. — Tóth József a kijelöltek egyike többször nyilvánított meggyőződéseként, midőn a megye többségének részvétét és hajlandóságát már biró, ünnepélye­sen lépett vissza, azon őt jellemző kijelentéssel, miszerint a közjó tekintetéből a körülmények illy állása mellett minden igénytől önkényt visszalépni hazafiai kötelességének tartja. — Éltesse Isten az illy önmagát megtagadni tudó hazafit. — A nemes keblű honfit áldozatok jelölik ki. — Ezen előz­mények után felviradt f. h. 18ka, ’s nevezetes többség a kisebbségben maradott ellenzéki rész irányában, gróf Szé­chenyi István ő exczellentiáját első, Kroner Lajos szeretett első alispánunkat pedig másod követte ünnepélyes felkiáltással megválasztá. — E választási ünnepély fonalán jövő 25iki közgyűlésünk után többet. Rend. levelező. UGOCSÁBÓL, October 14k én vala követ választásunk, ’s ámbár hitvalló Ignácz napján a Bökényben tartott lakoma egy f. almási nemes meggyilkoltatásával végzödik, sikerült mindamellett is a mérséklet terén haladó nagyszámú értelmi­ségnek , minden akadályt legyőznie, ’s igy felkiáltás utján a derék, ’s tiszta jellemű ’s a mérsékelt haladás terén erélye­sen működő első alispán Egry János,és Ujhelyi Sán­dor táblabiró választattak el országgyűlési követekké. CSANÁDBÓL. Makó, sept. 21. F. hó­mán tisztelt fő­ispánunk elnöklete alatt megkezdett évnegyedes­­közgyűlé­sünkön felvétetett a főmlsga kanczellárjának két rendelete, mellyben meghagyatik, hogy Sántha Sándor ügyében tudósí­tás terjesztessék föl, melly rendeletnek elégtételül határoztatott. Alkalmat adott azokra S. S. világos adósságban szóbeli perut­ján meg nem jelenése miatti elmarasztaltatása; a végrehajtás­nak ellenszegülvén, karhatalom alkalmazásakor pengő pénz­ben váltatott ki Dobsa Sámuel által, mit eszélyesen váltóban tehetett volna ; a megyétől ezenfelül ellenszegülése miatt büntetési perbe fogatni rendeltetvén, kikoholt terv szerint Sántha Sándor és egy f. aljegyző egy vagy más irományt visz­­szatartóztatván, többször folyamodott a főmlsgy kanczellariá­­­hoz, hogy a megye hanyagságáért dorgáltatnék meg, azonban ott fen is ismerik tolláról a madarat. — Bl. B. ügyében szinte a főm. kanczellariától két leirat érkezett; az első által becs­­telenitési és ellenszegülési perben elmarasztaltatván ,a birto­kon belül kívánt felebbviteltől elesett; a másikban magát, a tisztikart sértő korteskedési körlevele miatt a megyétől ren­delt szabad büntetési perétől felmentetni kéri ’s erre jelen­téstétel kivántatván, az megadatni rendeltetett. D. J. és N.A. birtokon belül kívánt felebbviteli kérelmüktől elmozdittattak. A nagy helyi­ tanácstól Kis és Juhász családok álnemességek tárgyában Sz. J. Makó városa jegyzője ellen vizsgálat ren­deltetvén, az ellenzék szabad mezőt nyert epéje kiöntésére, a vizsgáló küldöttség elnökéül Nay Tes ellenzéki főnök neveztetvén ki. Meghalljuk majd, hányat ütött az óra! A sás­káknak Tolna megyében megtelepedése és pusztításuk a helyi, tanács által tudtunkra adatván, azt tudomásul és alkalmaz­kodásul vettük. Nálunk is megtelepedtek a sáskák, és ámbár vándorlanak , még sem vándorsáskák . Grillus migratorius azok, mint a természettudósok nevezik, hanem egy eddig a természettudósok figyelmét elkerülte falvak, konok, pusztító fajzat, melly ha a szegény adózó földét meglepi, úgy el­pusztítja azt, hogy rajta annak még a fű sem virít többé ez életben; szárnyak és ugró lábak hiányában nagy ösztönük van a magas repülésre ’s nagy ugrásra; a természet azonban e hiányt hos­­zű, igen hosszú körmökkel pótolta ki; rendesen esznek, isznak, tánczolnak, kártyáznak, pofozkodnak, politi­zálnak ; némellyek a’ Pesti Hírlapnak hazugságot is írnak, 's a világos örökösödési per kaptájára húzván minden ügyet, az adózónép félelmetes sáskájává válnak ’s ezek a tudománynyal igen bőven ellátott ’s világkormányzásra született kenyeret­­len fiatal ellenzéki ügyész urak, kik, elkerülvén a felesketett, hosszú perlekedést szerető táblabirákat ’s rendes törvény­székeket , magoka­t ’s a rokonérzésüeket a felek által meg­­választatják birákul, ezek pedig választják a pelyhesedő el­nököt, magok a perben más neve alatt ügyészkedvén 10 pengő forint napidij mellett egy hét alatt 400 ft perköltséget, ’s a szegény tudatlan, védő nélküli parasztot még vagyon­vesztésre is, minthogy köztök álarczos is van, irgalmatlanul elitélik ; ezérek kivitelére bírót, elnököt letesznek; szükség esetében hárman is hozván ítéletet. Volt eset, midőn a’ nyer­tessel az ügyésznek’s bíráknak lekötött kereset két harmadát

Next