Budapesti Hiradó, 1847. július-december (618-722. szám)

1847-12-03 / 707. szám

1 I­I­TII 111 IMI )111"!Ilivini mifim in­dr­u­o­ m­ányos állásának ’s a kormány e tekintetben­ számoltatásá- ' nak kivívásától fölfüggeszteni ’s midőn a direct adó nem biz­tosit, nem kell-e olly kútfőkhöz folyamodni, mellyek folyto­nos jövedelemmel kecsegtetnek s kezelésük könnyű , midőn a direct adó kivetése, behajtása, ezer nehézségekkel jár, főkép azon tekintetnél fogva, mert a nemesség eddig nem fizetett. Illy indirect kútfők kimutatásánál, mellyeknél az országos pénztár megalakítása a számoltatástól föl nem függesztetnék, szólót két tekintet vezérli. Vannak kút­fők, mellyeknél a nemzetnek a kormánynyal semmi nehéz harczot kiállania nem kell; vannak mások, mellyek a kormánytól némelly áldoza­tot igényelnek. Az első osztályba tartozik a só. Ez a kir. kincstárnak 10 millió ’s egynéhány ezer forintot tisztán jöve­delmezett, 1792. 14. t.sz. által a sónak ára minden mázsá­tól 11 kra felemeltetett. Mennyi legyen a sófogyasztás, szóló nem tudja, csudálatosnak találja azonban, hogy midőn az 1808ban kamarai hiteles kimutatás szerint 1 millió 400 ’s egynéhány ezer mázsára tétetett, legújabban egy notabilitás 1 millió 300 ’s egy néhány ezer, tehát száz ’s egynéhány má­zsával kevesebbre teszi, holott az­óta a népesség 50%el­sza­porodott, a juh­os marha-tenyésztés is növekedett. Ha a kor­mánynak illy ki­mutatást tesznek, akkor baj van a dologban. A só fölemelt árán kívül az első osztályba helyezi szóló a te­­lek­könyvtaksát is. A nemesség érzi, hogy a birtok­rendezés körül intézkedésre van szükség, mert ez lételének kérdése. De ha hitelt akar, telekkönyvek nélkülözhetlenek, ’s ha már minden birtokváltozásnál mint a királyi városokban némelly taksát lehetne behozni, ez is egy milliónál többet jövedelmez­ne, ám mindjárt csak egy pár száz ezeret is. A telekkönyveknél azonban szükséges volna kötelező előleges betáblázás is, mert a hypothecalis rendszer alapja csak akkor lesz biztosítva, ha a telekkönnyvben a birtok és az azon fekvő terhek lesznek fel­jegyezve. Az illy betáblázási tarifák szinte az országos pénz­tárba lennének fizetendők, hová e három kútfőből évenkint legalább 1 millió p.forint folyna növekedő arányban. Második osztályba olly kútfők esnének, hol a kormánynyal némelly tractátusra kellene lépni, melly ha méltányos, az e tekintet­hető nehézségek elhárításában a nemzettel kezet fog. Itt ismét először a só ötlik szóló szemébe: 1802 ben a kormány háborús költségek fedezésére 2 millióval több adót kívánt az ország rendeitől. Az ország rendei ebből egynéhány ezeret egyenes után az adózó népre róttak, a többire nézve a só árának má­­zsánkint egy forinttal felemeltetésébe beleegyeztek. A kormány­nak más kifogása nem volt, mint hogy az 1 forintot is árral kívánta még megtoldatni. Az ország rendei erre is rá­állot­tak azon záradék mellett, miszerint ez az akkori szükségek fedezésére adatik, és feliratban megkérték ő felségét, hogy a­mennyiben a só többet hozna be, az részint a kamarai tisz­tek fizetésének javítására, részint országos szükségekre fordí­­tassék. Szóló úgy hiszi, hogy az akkori szükségek már fennem állanak, a franczia háború megszűnt, miért megkérendőnek vélné ő felségét, hogy a só árából az országos pénztár jöve­delmeit szaporítani méltóztassék. A vámra nézve, mellynek eltörlésére felszólitatott az ország, kérdi szóló ( hiszi e az, a ki ezt a k. előadásokba bele­tette, hogy Magyarország a mel­lett, hogy a vámjövedelmekről lemondana, még váltságul egy pár milliót megszavazzon , főkép, ha a vám­eltörlesztés a do­hánynyal köttetik össze, é s átlátta-e a dohánymonopólium le­hetetlenségét ? mellynek kezelése ki nem vihető, ha csak min­den fogyasztó mellé egy egy naderet nem rendeltetik. Szóló a szabadságnak mindenben barátja, visszaéléseitől sem fél. A szabadság Achilles fegyvere, minden sebeket meggyógyít. Ila a vám­jövedelem egy része folyan be az országos pénztárba, ez által is szépen megszaporodnék, mit a kormány, ha az ország javát tekinti, megengedend. A kivitelt szóló terhelni nem akarná, de még­is azt tartja, hogy az olly áruktól, mellyeknek má­zsája 100 ftra rug, 1 forintot, az országos pénztárba venni lehetne. Ezeken kívül más kútfők is vannak, például : a kit kinevezéstől függő taksák ; a papi jószágokat nem említi szóló, csak azért, hogy minél nagyobb legyen ez ügyben az egyet­értés , de azt tartja, hogy az üres papi hivatalok jövedelmeit az országos pénztár részére követelni méltányos, melly által a népnevelést tetemesen lehetne elősegíteni. A kútfők közé számítható még a külföldi birtokosok, az absensek nagyobb­­szerű­ megadóztatása, utvám legalább külföldiekre nézve; a bélyegdíjt szóló nem szereti, de ennek is akadhat­nak baráti; a kártyát azonban véleménye szerint tete­mesen meg lehetne róni. Elég az hozzá, hogy az egynéhá­ny kútfőből 6 milliónál több folyna be az országos pénztárba a nélkül, hogy a kormánytól tetemesebb áldozatok igényeltetné­­nek, mellytől némelly engedményeket méltányosan várhatni. ’S beszédét összevonandó kijelenti szóló, hogy midőn subsi­­diumkint küldői nem adnak semmit, azoktól föl van hatal­mazva, hogy a közös teherviselés alapján mindenre fizessen. ’­ föltéve, hogy a nemesség direct után 3 milliót kíván adni, miután a házi adó 1846i kivetés szerint az egész országra 3,609,415 forintot tett, ’s a jobbágyi birtok a nemesi jószág­hoz képest olly arányban áll, mint 3 : 4hez, a nemességre 1,700,000, a népre 1,300,000 esnék, melly arányban a ne­messég adhatna direct után az országos pénztárim 1,300,000et a jobbágyság pedig 1,700,000et, minek vég czélja lenne a népnek a nemesség iránti kiengesztelődése , ’s ez alapon a nép vállairól legalább a deperditákt súlya szállana le. — Ha pedig a házi adó alapján inditatik meg a dolog, ’s ha az egyéb kútfők is meg nyilnak, a nemesség nem fog fizetni többet, de az országos pénztárt állandósitotta ’s a néphez közeledett. Vég óhajtása szólónak abban központosul, miszerint az első lépés ollyan legyen, hogy a házi adó és az országos pénztár elfogadhatóvá tétessék. Hátra volna annak elhatározása, az egész rendszer kidolgozásával micsoda választmány bizassék meg? Szóló úgy hiszi, hogy a második tábla inkább találja megnyugvását abban , ha országos választmány küldetik ki. ’S midőn szóló reméli, hogy elvkérdések feszegetése által a siker veszélyeztetni nem fog, az elfogadott elv előre bocsátása­­ mellett megizenni kivánná a főrendeknek, hogy a kk. és rt. a háziadóra nézve minden biztosítékokra készek. Az országos pénztárra nézve szinte minden alkotmányos biztosítékokat, felelőséget óhajtanak, ezeknek kidolgozására küldvén ki az or­szágos választmányt, melly a hováfordítás iránti nézetek mel­lőzésével mindenre nézve véleményt adjon. Bernáth Zs. elnök. Azt tartja, hogy Pest követének előadásában mindazon sarkalatos pontok foglaltatnak, mik fe­lett a választmányban és az ülésben tanácskozni kell. Felhívja tehát Pest követét, hogy váljon indítványát jól fogta e föl. Szóló elnök gondolja, hogy az indítványozó e tárgy fölött minden elvvitákat kikerülendő a közös teherviselés elvének elfogadására ,s az országos választmányhoz járulásra a magos főrendeket fölszólítani kívánja. Kossuth L. Illy fölhívásra fölhatalmazva nem lévén, miután a hadiadó megbukott, a mgos főrendeket csak a házi­­adó ’s országos pénztár iránt segédkéz-nyújtásra ’stb felszó­­litandóknak véli. — L­ó­n­y­a­y M. Bereg köv.: Noha utasításánál fogva az adó­­kivivás dicsőségében nem részesült, mert küldői a közös te­herviselés elvét el nem fogadák, a történt határozatok által magát utasításától fölszabaditottnak érezvén, a tárgyhoz nem hozzá-adólag , de vélemény-kimondólag szólván , óhajtja , hogy olly alap tétessék le, mellyre az egész financiális épület tétetvén jólétünknek tényezője legyen, ’s azon alap nem más, mint a közös teherviselés elve. Múlt diétán félrelépés tör­tént, midőn olly középkori javaslat létetett, hol a nép­osztályok egymás ellen állanak , ezen kívül az adózó népre a régi kulcs tartatott meg, a nemességre nézve pedig külön rovatok javasoltattak. Szóló is óhajtja­, hogy az elv­ kérdések illetetlenü­l maradjanak, de kimondatni véli, mint az alkotmányosság egyik alapeszméjét azt, hogy minden adó csak a törvényhozás kifolyása lehet, miért ez felelőséget követelhet. Abban is megegyez , hogy a választ­mány a czélokat ne tűzze ki, ez lévén múltkor a sikernek egyik veszélyeztetője. S o m s i c h P. Baranya köv., Pest köv. előadásában sa­ját nézeteit kimerítve látván , üdvözli Pest követét illy téren illy hangulattal. ’S a jelen kérdés párt-kérdés nem lévén Pest követének indítványát pártolja , kijelentvén végre , hogy mi­vel ezáltal a nemességre terhelt rovatnak, állásának biztosítá­sáról is gondoskodni kell, miért a zempléni követ által indít­ványozandó örökváltság elintézése után , ő az ősiséget ho­­zandja szőnyegre. Kende Zs. Szatmár köv.: A pesti indítványt elfogadja. Just­h J. Turócz köv.: Véleménye szerint az ősiség kér­désének eldöntését a honosítási törvénynek kell megelőzni, a bizhatási jog annyira ki lévén terjesztve, hogy nemzetiségün­ket a kül­elem befolyásától félteni szükség, miért a honosítási törvény kidolgozására kerületi választmányt kiküldetni kíván. Bern­á­t­h Zs. elnök­: Nem lévén senki fölírva a pesti in­dítványt határozatul mondja ki. Egyébiránt jelenti , mikint Zágráb megye meghatalmazottjai kérelmet nyújtanak be hozzá, mellyet a kir. és rr. figyelmébe ajánlott. Seb­estyén G. Veszprém köv.: Oda van utasítva, hogy mivel küldői a kerületi ülés diplomaticai voltát egészen el nem ismerik, a kérelmeknek az országos elnök kezébe adatását szorgalmazza. B­ó­n­i­s S. Szabolcs köv. : A jelen kérelmet a kérelmezési választmánynak átadatni véli, azon utasítással, hogy ha az a h­orvát ügyek felvilágosítására adatokat foglal magában, azt az ezek iránt kiküldött két. választmánynak nyújtsa át. Szentkirályi M. Pest köv. : A gyakorlat nem az volt, hogy a kérelmek az országos elnöknek nyujtattak be, azok bár melly követ által a kerületben, — ’s innen, hol olvasot­­tan, hol olvasatlanul a kérelmezési választmánynak adatván át. A kérelmezési jog megszorítása volna az, ha a kérelmek egyedül az elnökséghez adatnának be. A jelen esetre meg­nyugszik ,s a zágrábi petitiót a horvátországi ügyek tárgyában kiküldött választmányhoz utasítatni véli. Bernáth Zs. elnök : A legközelebbi ülésben napi­ren­den lesz a zágrábi petik­a nyilvánítása , ’s az örökváltság. Az ülés d. e. 11 '/i órak­or eloszlott. — POZSONYI IIIRFÜZÉR. A főrendek tereme Meiz­­ner-féle hűtőgéppel szereltetett fel ’s oldalfalán egy lyuk nyittatott a mérsékelt lég bebocsátására; a rendek tereme pedig boltozatán három szerelő lyukkal láttatott el a tömör hőség kivezetésére. Egy elménet ez intézkedésre meg­­jegyzé, hogy a két táblán okszerű reformok készülnek.­­ Külföldi lapok szerint az aacheni játékbankot álladalmi kezelés alatt állót , egy szerencselovag tönkre téve , é s igazgatója e csapás következtében elájult; itt nem illy gyenge idegzetüek egynémelly zugbank kezelői. Bizonyos kávéházban egy illy banquier, állítólagos szerencselovag, csalásról gyanusittatván egy játszótársa által, kit meg­­kopasztott, ezt becstelenitő szavakkal illette, ez pedig neki arczcsapással felelt; mire ama játékos tőrt rántott elő ’s néhány szúrással akart játszótársán boszút állni, de nem sebesitett, hanem e helyett ez utóbbi által ő dön­­getteték el; minek következtében most töltött pisztolyok­kal jár, ’s agyonlövéssel fenyegeti, ha megtalálja, azt, kinek erszényét már úgyis agyonlőtte. Mi pedig remél­jük , hogy a hatóság ezen fegyveres hőst, több itt som­­polygó hasonszőrű czinkosaival, el nem mulasztja emlé­keztetni a rendszabályokra , mellyek a kártyajáték ellen közrebocsáttattak, annyival is inkább, mert illy bűnbar­lang , hol nem minden vidéki ismer fel tolláról amollyan jó madarat, már több áldozatát ejtette kétségbe a felett, hogy hova forduljon , miután az összeget, mellyel magát több hónapra ellátta, egy est ’s a bank nyelte el.­­— Egy kávés, ki nehány urat a rendőri tilalom ellenére éjfél után is magánál dorbézolni engedett, minden egyén után öt pgo­niban büntetteték. — Hogy a targonczások itt is a járdát koptatják, ezzel újságot alig mondtunk; de hogy a sétálót maguk elől a járdáról lelármázzák, ez talán csak a pozsonyiak előtt nem újság, kik, ha illy taligás egyéni­ség intését hallják, azonnal udvariasan le is térnek, mert a közcsendet az utczáni türelmetlenkedés vagy ellenintés­sel háborítani az üledék szabályaival megférhetőnek nem tartják.— A cselszövénynek egy finom neme jött tudomá­sunkra, mellyet köznyelven csalásnak neveznek. Bizonyos egyházi főszemélyt, ki jótékonyságáról ’s emberbaráti lelkületéről ismeretes, megkeresett két ismeretlen ur, kik magokat keresztény kereskedőknek adták ki, különb­féle portékával; ’s miután ennek egy tetemes részét el­adták , hivatkozva szerencsétlen helyzetükre , mellynél fogva a harminczadon álló több kocsi áraikat kiváltani nem képesek, kérték őt, segitene rajtok a most bevett összeg­hez még e czélra megkívántató húsz pgo­nttal, mire zálo­gul harmadnapig, amikor a kölcsönt visszafizetni ismét eljönnek, a még nálok lévő portékát ajánlák. Az alku megköttetett. A kereskedők harmadnapra visszatértek még nagyobb mennyiségű árukkal, mellyek egy részét is­mét eladván, könyörögnek az érdemes főur előtt még 300 p­o ftért, mit az uj eladatlan portékán kívül a következő három napra kötelezvénynyel is biztosítani ígértek; ez el­fogadtatott, ’s ők hálálkodva a nemes nagylelkűség felett, melly őket végromlástól menté meg, eltávoztak; a három nap azonban már rég elmúlt, ’s mindeddig nem jelent­kezének ; most az ott hagyott portéka megvizsgáltatván , kitűnt, hogy értéke a kölcsön egy harmadrészét sem fe­dezi , a kötelezvényi pecséten pedig fordított zsidóbetűk láthatók. Ez esemény a hatóságnak feljelenteték, és a fondor tettesek nyomoztatnak.­­ E hét első napjaiban árvereztettek az itteni érseki lakban a boldogult prímás ékszerei ’s drágaságai, egyéb hátrahagyott házi ingó­ságaival. Az árverésben sok főur vett részt ’s szerzett meg egynémelly emléket a nagy férfin után, kire a nemzet kegyelettel emlékszik vissza.—Eseménydús napokat élünk; elmondhatjuk mi is Hamlettel: történnek dolgok az ég alatt, mellyekről a mi philosophiánk nem is álmodik; az európai súlyegyen azonban még nem zavarodott meg, mert ezúttal csak egy névtelen levél forog szóban. Illy levelet talált bizonyos ur hazamenetele alkalmával szoba­ajtaján, mellyben felszólittatik, hogy aznap esti 9 óra­kor egy megnevezett utczában bizonyos háznál jelenjék meg; ellen esetben a következményeket magának tulaj­donítsa. A rejtélyes levél szeget ütött a felszólított ur fe­jébe, mert eszébe jutott néhány nap előtti kalandja, mellyet itt el kell hallgatnunk; felkészült tehát a harcz­­ra, de nem bízván eléggé saját ’s fegyverei erejében, megkérte két barátját, hogy, miután semmi jót nem sejt, követnék őt hasonló felkészültséggel, mi mégis történt; ’s a három levente esti 9 órakor a kitűzött helyen megje­lent ; az érdeklett, mialatt két társa künn figyelmezett, belép egész elszántsággal, ’s e pillanatban átkaroltatik egy régi jó barátja által, ki jelenleg pozsonyi lakos ’s megtudván barátja ittlétét, elhatározta őt első találko­zásul egy szivélyes estebéddel meglepni, mellyben ezút­tal a hős segédek is részt vettek, jutalmul a hű barát­ságért. — BIHARBÓL (a Pesti Hírlap bihari levele­zőjének). V.-O­laszi nov. 1­3án 18­4­7. Nincs szán­dékom vitatásokkal az olvasót untatni, de Lukács György urnak a Pesti Hirlap 977 ik számába iktatott, méltatlan és férfiatlan gyöngédtelenségét, hogy ne mondjam, rágal­mait, szó nélkül nem hagyhatom. Azt mondja levelező úr, hogy „az ellenzék követjelöltje Beöthy Ödön és Thurzó János Judás baljóslatú nap­ján megbukott“ — ez ellen semmi kifogásom, csak azt adom még hozzá, hogy a következett vasárnapi tanítás ,,a király számvételéről“ is szólván : Biharmegye a kegy. kir. meghívó levél tartalmához képest a Lukács György ur által kiemelt oct. 28ik napi hős augurtumának erélyes legyőzésével számolt. — De nem lehet nem szólani leve­lező urnak méltatlan úgy, mint eszélytelen azon kifeje­zése ellen „daczára azon körülménynek, miszerint ellene — t. i. jelöltjük ellen — minden ármány, és cselszövény felhasználtatok­­at.“ Ugyan uraim! hát önök, daczára an­nak, hogy teendőjük feletti megállapodásuk józanságát és ildomosságát akarják velünk elhitetni , a hét viharos év lefolyása alatt gyakorlott modorukból nem akarnak, nem tudnak kibontakozni ? ugyan mégis hiszik , hogy a vilá­got szóval jól lehet tartani ? ! nem megy, — igy a czélhoz közel is eltévedhetni, — a világosodást önök kürtölik, vakok mi sem maradhatunk! — Ugyan minő lélekkel fakadhatnak vádakra ? hát a vá­lasztási határidő nem önök kedve szerint tűzetett-e ki? a választó roppantszámú nemesség szabad mozgásának korlátozására legkisebb erő használtatott-e? nem adatott-e meg önök kivonatára a két jelöltre egyszerre a szavazás végbevihetése?­­ nem engedtetett-e meg, hogy a sza­vazatszedő kü­ldöttségi tagok önök ínye szerint kicserél­tessenek? — és a megye által rendelt ellenőrködésen felül önök által követelt kortesvezérek általi vigyázta­­tásban gátat szenvedtek-e? — Lám,lám,minő telhetetlen az ember! — Vagy talán azon körülményben fekszik az ármány és cselszövény, hogy a megye, a pénztár kímélése, tekintetéből nem rendelvén el a fuvarozás melletti helyen­­kinti összeírást, egyik főszolgabiró a számos­ nemességű­ helyekre conscribálni ment ? — ha úgy, akkor leve­lező urat megkövetem! ’s csak azon parányi megjegyzést fűzöm ide, miszerint — önszavával élve — ezen k ármányt és cselszövényt önök követi jelöltjük főszolgabiró Tb­izza 386

Next