Budapesti Hiradó, 1847. július-december (618-722. szám)
1847-12-03 / 707. szám
1 IITII 111 IMI )111"!Ilivini mifim indruo mányos állásának ’s a kormány e tekintetben számoltatásá- ' nak kivívásától fölfüggeszteni ’s midőn a direct adó nem biztosit, nem kell-e olly kútfőkhöz folyamodni, mellyek folytonos jövedelemmel kecsegtetnek s kezelésük könnyű , midőn a direct adó kivetése, behajtása, ezer nehézségekkel jár, főkép azon tekintetnél fogva, mert a nemesség eddig nem fizetett. Illy indirect kútfők kimutatásánál, mellyeknél az országos pénztár megalakítása a számoltatástól föl nem függesztetnék, szólót két tekintet vezérli. Vannak kútfők, mellyeknél a nemzetnek a kormánynyal semmi nehéz harczot kiállania nem kell; vannak mások, mellyek a kormánytól némelly áldozatot igényelnek. Az első osztályba tartozik a só. Ez a kir. kincstárnak 10 millió ’s egynéhány ezer forintot tisztán jövedelmezett, 1792. 14. t.sz. által a sónak ára minden mázsától 11 kra felemeltetett. Mennyi legyen a sófogyasztás, szóló nem tudja, csudálatosnak találja azonban, hogy midőn az 1808ban kamarai hiteles kimutatás szerint 1 millió 400 ’s egynéhány ezer mázsára tétetett, legújabban egy notabilitás 1 millió 300 ’s egy néhány ezer, tehát száz ’s egynéhány mázsával kevesebbre teszi, holott azóta a népesség 50%elszaporodott, a juhos marha-tenyésztés is növekedett. Ha a kormánynak illy kimutatást tesznek, akkor baj van a dologban. A só fölemelt árán kívül az első osztályba helyezi szóló a telekkönyvtaksát is. A nemesség érzi, hogy a birtokrendezés körül intézkedésre van szükség, mert ez lételének kérdése. De ha hitelt akar, telekkönyvek nélkülözhetlenek, ’s ha már minden birtokváltozásnál mint a királyi városokban némelly taksát lehetne behozni, ez is egy milliónál többet jövedelmezne, ám mindjárt csak egy pár száz ezeret is. A telekkönyveknél azonban szükséges volna kötelező előleges betáblázás is, mert a hypothecalis rendszer alapja csak akkor lesz biztosítva, ha a telekkönnyvben a birtok és az azon fekvő terhek lesznek feljegyezve. Az illy betáblázási tarifák szinte az országos pénztárba lennének fizetendők, hová e három kútfőből évenkint legalább 1 millió p.forint folyna növekedő arányban. Második osztályba olly kútfők esnének, hol a kormánynyal némelly tractátusra kellene lépni, melly ha méltányos, az e tekintethető nehézségek elhárításában a nemzettel kezet fog. Itt ismét először a só ötlik szóló szemébe: 1802 ben a kormány háborús költségek fedezésére 2 millióval több adót kívánt az ország rendeitől. Az ország rendei ebből egynéhány ezeret egyenes után az adózó népre róttak, a többire nézve a só árának mázsánkint egy forinttal felemeltetésébe beleegyeztek. A kormánynak más kifogása nem volt, mint hogy az 1 forintot is árral kívánta még megtoldatni. Az ország rendei erre is ráállottak azon záradék mellett, miszerint ez az akkori szükségek fedezésére adatik, és feliratban megkérték ő felségét, hogy amennyiben a só többet hozna be, az részint a kamarai tisztek fizetésének javítására, részint országos szükségekre fordítassék. Szóló úgy hiszi, hogy az akkori szükségek már fennem állanak, a franczia háború megszűnt, miért megkérendőnek vélné ő felségét, hogy a só árából az országos pénztár jövedelmeit szaporítani méltóztassék. A vámra nézve, mellynek eltörlésére felszólitatott az ország, kérdi szóló ( hiszi e az, a ki ezt a k. előadásokba beletette, hogy Magyarország a mellett, hogy a vámjövedelmekről lemondana, még váltságul egy pár milliót megszavazzon , főkép, ha a vámeltörlesztés a dohánynyal köttetik össze, é s átlátta-e a dohánymonopólium lehetetlenségét ? mellynek kezelése ki nem vihető, ha csak minden fogyasztó mellé egy egy naderet nem rendeltetik. Szóló a szabadságnak mindenben barátja, visszaéléseitől sem fél. A szabadság Achilles fegyvere, minden sebeket meggyógyít. Ila a vámjövedelem egy része folyan be az országos pénztárba, ez által is szépen megszaporodnék, mit a kormány, ha az ország javát tekinti, megengedend. A kivitelt szóló terhelni nem akarná, de mégis azt tartja, hogy az olly áruktól, mellyeknek mázsája 100 ftra rug, 1 forintot, az országos pénztárba venni lehetne. Ezeken kívül más kútfők is vannak, például : a kit kinevezéstől függő taksák ; a papi jószágokat nem említi szóló, csak azért, hogy minél nagyobb legyen ez ügyben az egyetértés , de azt tartja, hogy az üres papi hivatalok jövedelmeit az országos pénztár részére követelni méltányos, melly által a népnevelést tetemesen lehetne elősegíteni. A kútfők közé számítható még a külföldi birtokosok, az absensek nagyobbszerű megadóztatása, utvám legalább külföldiekre nézve; a bélyegdíjt szóló nem szereti, de ennek is akadhatnak baráti; a kártyát azonban véleménye szerint tetemesen meg lehetne róni. Elég az hozzá, hogy az egynéhány kútfőből 6 milliónál több folyna be az országos pénztárba a nélkül, hogy a kormánytól tetemesebb áldozatok igényeltetnének, mellytől némelly engedményeket méltányosan várhatni. ’S beszédét összevonandó kijelenti szóló, hogy midőn subsidiumkint küldői nem adnak semmit, azoktól föl van hatalmazva, hogy a közös teherviselés alapján mindenre fizessen. ’ föltéve, hogy a nemesség direct után 3 milliót kíván adni, miután a házi adó 1846i kivetés szerint az egész országra 3,609,415 forintot tett, ’s a jobbágyi birtok a nemesi jószághoz képest olly arányban áll, mint 3 : 4hez, a nemességre 1,700,000, a népre 1,300,000 esnék, melly arányban a nemesség adhatna direct után az országos pénztárim 1,300,000et a jobbágyság pedig 1,700,000et, minek vég czélja lenne a népnek a nemesség iránti kiengesztelődése , ’s ez alapon a nép vállairól legalább a deperditákt súlya szállana le. — Ha pedig a házi adó alapján inditatik meg a dolog, ’s ha az egyéb kútfők is meg nyilnak, a nemesség nem fog fizetni többet, de az országos pénztárt állandósitotta ’s a néphez közeledett. Vég óhajtása szólónak abban központosul, miszerint az első lépés ollyan legyen, hogy a házi adó és az országos pénztár elfogadhatóvá tétessék. Hátra volna annak elhatározása, az egész rendszer kidolgozásával micsoda választmány bizassék meg? Szóló úgy hiszi, hogy a második tábla inkább találja megnyugvását abban , ha országos választmány küldetik ki. ’S midőn szóló reméli, hogy elvkérdések feszegetése által a siker veszélyeztetni nem fog, az elfogadott elv előre bocsátása mellett megizenni kivánná a főrendeknek, hogy a kk. és rt. a háziadóra nézve minden biztosítékokra készek. Az országos pénztárra nézve szinte minden alkotmányos biztosítékokat, felelőséget óhajtanak, ezeknek kidolgozására küldvén ki az országos választmányt, melly a hováfordítás iránti nézetek mellőzésével mindenre nézve véleményt adjon. Bernáth Zs. elnök. Azt tartja, hogy Pest követének előadásában mindazon sarkalatos pontok foglaltatnak, mik felett a választmányban és az ülésben tanácskozni kell. Felhívja tehát Pest követét, hogy váljon indítványát jól fogta e föl. Szóló elnök gondolja, hogy az indítványozó e tárgy fölött minden elvvitákat kikerülendő a közös teherviselés elvének elfogadására ,s az országos választmányhoz járulásra a magos főrendeket fölszólítani kívánja. Kossuth L. Illy fölhívásra fölhatalmazva nem lévén, miután a hadiadó megbukott, a mgos főrendeket csak a háziadó ’s országos pénztár iránt segédkéz-nyújtásra ’stb felszólitandóknak véli. — Lónyay M. Bereg köv.: Noha utasításánál fogva az adókivivás dicsőségében nem részesült, mert küldői a közös teherviselés elvét el nem fogadák, a történt határozatok által magát utasításától fölszabaditottnak érezvén, a tárgyhoz nem hozzá-adólag , de vélemény-kimondólag szólván , óhajtja , hogy olly alap tétessék le, mellyre az egész financiális épület tétetvén jólétünknek tényezője legyen, ’s azon alap nem más, mint a közös teherviselés elve. Múlt diétán félrelépés történt, midőn olly középkori javaslat létetett, hol a néposztályok egymás ellen állanak , ezen kívül az adózó népre a régi kulcs tartatott meg, a nemességre nézve pedig külön rovatok javasoltattak. Szóló is óhajtja, hogy az elv kérdések illetetlenül maradjanak, de kimondatni véli, mint az alkotmányosság egyik alapeszméjét azt, hogy minden adó csak a törvényhozás kifolyása lehet, miért ez felelőséget követelhet. Abban is megegyez , hogy a választmány a czélokat ne tűzze ki, ez lévén múltkor a sikernek egyik veszélyeztetője. S o m s i c h P. Baranya köv., Pest köv. előadásában saját nézeteit kimerítve látván , üdvözli Pest követét illy téren illy hangulattal. ’S a jelen kérdés párt-kérdés nem lévén Pest követének indítványát pártolja , kijelentvén végre , hogy mivel ezáltal a nemességre terhelt rovatnak, állásának biztosításáról is gondoskodni kell, miért a zempléni követ által indítványozandó örökváltság elintézése után , ő az ősiséget hozandja szőnyegre. Kende Zs. Szatmár köv.: A pesti indítványt elfogadja. Justh J. Turócz köv.: Véleménye szerint az ősiség kérdésének eldöntését a honosítási törvénynek kell megelőzni, a bizhatási jog annyira ki lévén terjesztve, hogy nemzetiségünket a külelem befolyásától félteni szükség, miért a honosítási törvény kidolgozására kerületi választmányt kiküldetni kíván. Bernáth Zs. elnök: Nem lévén senki fölírva a pesti indítványt határozatul mondja ki. Egyébiránt jelenti , mikint Zágráb megye meghatalmazottjai kérelmet nyújtanak be hozzá, mellyet a kir. és rr. figyelmébe ajánlott. Sebestyén G. Veszprém köv.: Oda van utasítva, hogy mivel küldői a kerületi ülés diplomaticai voltát egészen el nem ismerik, a kérelmeknek az országos elnök kezébe adatását szorgalmazza. Bónis S. Szabolcs köv. : A jelen kérelmet a kérelmezési választmánynak átadatni véli, azon utasítással, hogy ha az a horvát ügyek felvilágosítására adatokat foglal magában, azt az ezek iránt kiküldött két. választmánynak nyújtsa át. Szentkirályi M. Pest köv. : A gyakorlat nem az volt, hogy a kérelmek az országos elnöknek nyujtattak be, azok bár melly követ által a kerületben, — ’s innen, hol olvasottan, hol olvasatlanul a kérelmezési választmánynak adatván át. A kérelmezési jog megszorítása volna az, ha a kérelmek egyedül az elnökséghez adatnának be. A jelen esetre megnyugszik ,s a zágrábi petitiót a horvátországi ügyek tárgyában kiküldött választmányhoz utasítatni véli. Bernáth Zs. elnök : A legközelebbi ülésben napirenden lesz a zágrábi petika nyilvánítása , ’s az örökváltság. Az ülés d. e. 11 '/i órakor eloszlott. — POZSONYI IIIRFÜZÉR. A főrendek tereme Meizner-féle hűtőgéppel szereltetett fel ’s oldalfalán egy lyuk nyittatott a mérsékelt lég bebocsátására; a rendek tereme pedig boltozatán három szerelő lyukkal láttatott el a tömör hőség kivezetésére. Egy elménet ez intézkedésre megjegyzé, hogy a két táblán okszerű reformok készülnek. Külföldi lapok szerint az aacheni játékbankot álladalmi kezelés alatt állót , egy szerencselovag tönkre téve , é s igazgatója e csapás következtében elájult; itt nem illy gyenge idegzetüek egynémelly zugbank kezelői. Bizonyos kávéházban egy illy banquier, állítólagos szerencselovag, csalásról gyanusittatván egy játszótársa által, kit megkopasztott, ezt becstelenitő szavakkal illette, ez pedig neki arczcsapással felelt; mire ama játékos tőrt rántott elő ’s néhány szúrással akart játszótársán boszút állni, de nem sebesitett, hanem e helyett ez utóbbi által ő döngetteték el; minek következtében most töltött pisztolyokkal jár, ’s agyonlövéssel fenyegeti, ha megtalálja, azt, kinek erszényét már úgyis agyonlőtte. Mi pedig reméljük , hogy a hatóság ezen fegyveres hőst, több itt sompolygó hasonszőrű czinkosaival, el nem mulasztja emlékeztetni a rendszabályokra , mellyek a kártyajáték ellen közrebocsáttattak, annyival is inkább, mert illy bűnbarlang , hol nem minden vidéki ismer fel tolláról amollyan jó madarat, már több áldozatát ejtette kétségbe a felett, hogy hova forduljon , miután az összeget, mellyel magát több hónapra ellátta, egy est ’s a bank nyelte el.— Egy kávés, ki nehány urat a rendőri tilalom ellenére éjfél után is magánál dorbézolni engedett, minden egyén után öt pgoniban büntetteték. — Hogy a targonczások itt is a járdát koptatják, ezzel újságot alig mondtunk; de hogy a sétálót maguk elől a járdáról lelármázzák, ez talán csak a pozsonyiak előtt nem újság, kik, ha illy taligás egyéniség intését hallják, azonnal udvariasan le is térnek, mert a közcsendet az utczáni türelmetlenkedés vagy ellenintéssel háborítani az üledék szabályaival megférhetőnek nem tartják.— A cselszövénynek egy finom neme jött tudomásunkra, mellyet köznyelven csalásnak neveznek. Bizonyos egyházi főszemélyt, ki jótékonyságáról ’s emberbaráti lelkületéről ismeretes, megkeresett két ismeretlen ur, kik magokat keresztény kereskedőknek adták ki, különbféle portékával; ’s miután ennek egy tetemes részét eladták , hivatkozva szerencsétlen helyzetükre , mellynél fogva a harminczadon álló több kocsi áraikat kiváltani nem képesek, kérték őt, segitene rajtok a most bevett összeghez még e czélra megkívántató húsz pgonttal, mire zálogul harmadnapig, amikor a kölcsönt visszafizetni ismét eljönnek, a még nálok lévő portékát ajánlák. Az alku megköttetett. A kereskedők harmadnapra visszatértek még nagyobb mennyiségű árukkal, mellyek egy részét ismét eladván, könyörögnek az érdemes főur előtt még 300 po ftért, mit az uj eladatlan portékán kívül a következő három napra kötelezvénynyel is biztosítani ígértek; ez elfogadtatott, ’s ők hálálkodva a nemes nagylelkűség felett, melly őket végromlástól menté meg, eltávoztak; a három nap azonban már rég elmúlt, ’s mindeddig nem jelentkezének ; most az ott hagyott portéka megvizsgáltatván , kitűnt, hogy értéke a kölcsön egy harmadrészét sem fedezi , a kötelezvényi pecséten pedig fordított zsidóbetűk láthatók. Ez esemény a hatóságnak feljelenteték, és a fondor tettesek nyomoztatnak. E hét első napjaiban árvereztettek az itteni érseki lakban a boldogult prímás ékszerei ’s drágaságai, egyéb hátrahagyott házi ingóságaival. Az árverésben sok főur vett részt ’s szerzett meg egynémelly emléket a nagy férfin után, kire a nemzet kegyelettel emlékszik vissza.—Eseménydús napokat élünk; elmondhatjuk mi is Hamlettel: történnek dolgok az ég alatt, mellyekről a mi philosophiánk nem is álmodik; az európai súlyegyen azonban még nem zavarodott meg, mert ezúttal csak egy névtelen levél forog szóban. Illy levelet talált bizonyos ur hazamenetele alkalmával szobaajtaján, mellyben felszólittatik, hogy aznap esti 9 órakor egy megnevezett utczában bizonyos háznál jelenjék meg; ellen esetben a következményeket magának tulajdonítsa. A rejtélyes levél szeget ütött a felszólított ur fejébe, mert eszébe jutott néhány nap előtti kalandja, mellyet itt el kell hallgatnunk; felkészült tehát a harczra, de nem bízván eléggé saját ’s fegyverei erejében, megkérte két barátját, hogy, miután semmi jót nem sejt, követnék őt hasonló felkészültséggel, mi mégis történt; ’s a három levente esti 9 órakor a kitűzött helyen megjelent ; az érdeklett, mialatt két társa künn figyelmezett, belép egész elszántsággal, ’s e pillanatban átkaroltatik egy régi jó barátja által, ki jelenleg pozsonyi lakos ’s megtudván barátja ittlétét, elhatározta őt első találkozásul egy szivélyes estebéddel meglepni, mellyben ezúttal a hős segédek is részt vettek, jutalmul a hű barátságért. — BIHARBÓL (a Pesti Hírlap bihari levelezőjének). V.-Olaszi nov. 13án 1847. Nincs szándékom vitatásokkal az olvasót untatni, de Lukács György urnak a Pesti Hirlap 977 ik számába iktatott, méltatlan és férfiatlan gyöngédtelenségét, hogy ne mondjam, rágalmait, szó nélkül nem hagyhatom. Azt mondja levelező úr, hogy „az ellenzék követjelöltje Beöthy Ödön és Thurzó János Judás baljóslatú napján megbukott“ — ez ellen semmi kifogásom, csak azt adom még hozzá, hogy a következett vasárnapi tanítás ,,a király számvételéről“ is szólván : Biharmegye a kegy. kir. meghívó levél tartalmához képest a Lukács György ur által kiemelt oct. 28ik napi hős augurtumának erélyes legyőzésével számolt. — De nem lehet nem szólani levelező urnak méltatlan úgy, mint eszélytelen azon kifejezése ellen „daczára azon körülménynek, miszerint ellene — t. i. jelöltjük ellen — minden ármány, és cselszövény felhasználtatokat.“ Ugyan uraim! hát önök, daczára annak, hogy teendőjük feletti megállapodásuk józanságát és ildomosságát akarják velünk elhitetni , a hét viharos év lefolyása alatt gyakorlott modorukból nem akarnak, nem tudnak kibontakozni ? ugyan mégis hiszik , hogy a világot szóval jól lehet tartani ? ! nem megy, — igy a czélhoz közel is eltévedhetni, — a világosodást önök kürtölik, vakok mi sem maradhatunk! — Ugyan minő lélekkel fakadhatnak vádakra ? hát a választási határidő nem önök kedve szerint tűzetett-e ki? a választó roppantszámú nemesség szabad mozgásának korlátozására legkisebb erő használtatott-e? nem adatott-e meg önök kivonatára a két jelöltre egyszerre a szavazás végbevihetése? nem engedtetett-e meg, hogy a szavazatszedő küldöttségi tagok önök ínye szerint kicseréltessenek? — és a megye által rendelt ellenőrködésen felül önök által követelt kortesvezérek általi vigyáztatásban gátat szenvedtek-e? — Lám,lám,minő telhetetlen az ember! — Vagy talán azon körülményben fekszik az ármány és cselszövény, hogy a megye, a pénztár kímélése, tekintetéből nem rendelvén el a fuvarozás melletti helyenkinti összeírást, egyik főszolgabiró a számos nemességű helyekre conscribálni ment ? — ha úgy, akkor levelező urat megkövetem! ’s csak azon parányi megjegyzést fűzöm ide, miszerint — önszavával élve — ezen k ármányt és cselszövényt önök követi jelöltjük főszolgabiró Tbizza 386