Budapesti Hiradó, 1847. július-december (618-722. szám)
1847-09-16 / 662. szám
Esenapok minden héten négyszer, u. m. kedden, csütörtökön, pént. és vasárn.jelennek meg. Előfizetési ár félévre b Budapesten házhoz-hordással 5 ft., Postán borítékban hetenként kétszer küldve 6 ft 24 kr, négyszer küldve pedig 7 ft 12 kr pp. A hirdetmények minden négyszer hasábozott apróbetűs soráért vagy ennek helye Csütörtök 662. BUDAPESTI September 16. 1847. Előfizethetni helyben a kiadóhivatalban, hatvani ütkozat Horváth-házban 5-3 ik szám alatt földszint, és minden királyi postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba s a külföldre menendő példányok csak a bécsi császári postahivatalnál rendeltethetnek meg. HÍRADÓ TARTALOM. Magyarország és Erdély. A királyi helytartó körútja (Ő fenségének fogadtatása Zemplénben és Szabolcsban.) Előléptetés. Hibaigazítás. Megyék: Közgyűlés Liptóban. Budapesti hirharang. Magyar gazd. egyesület aug. 26kai közgyűlése. Ismét szent Gellért hegye .Külföld. Nagybritannia. Francziaország. Spanyolország. Törökország. Afrika. Hivatalos és magánhirdetések. ■AfiYAIteillZÁG én ERDÉLY. A KIRÁLYI HELYTARTÓ KÖRÚTJA. Sárospatak, September 9-én 1847. September Adika volt Zemplénmegye rendeire nézve azon régen epedve várt örömnap , mellyen István főhgnek a szeretve tisztelt kir. helytartónak, a dicsőült 50 éves nádor méltó nagy fiának és az ország minden törvényhatóságai által már előlegesen megválasztott utódjának , kir. fenségének a megye kebelébe tett szerencsés megérkezését ünnepélyesen üdvözleni volt alkalmuk. Ugyanis a történeti nevezetességű rozgonyi vidék mentiben az úgynevezett dargói hegyek lánczolatán a fent említett napon mintegy 11 óra tájban ő fensége Zemplén megye határaihoz érkezvén a felállított díszes tábori sátorok alatt a magas vendégre várakozólag tanyázó, kirendelt megyei küldöttség által ünnepélyes hódolattal fogadtatott, melly tiszteletteljes üdvözöltetését ő fensége nyájas leereszkedéssel fogadván, a megyei küldöttség kíséretében 12 óra után látására öszvegyülekezett nagy néptömeg harsány éljen kiáltozásai közepett Terebes városába szerencsésen elérkezett, ahol is özvegy gróf Andrássy Károlyné született Szapáry Etelka grófnő háziasszony és jeles fiai gróf Andrássy Manó és Gyula hódolatteljes fogadtatásuk mellett a díszesen elrendezett szép kastélyba beszállani kegyes volt; itten a küldöttség tagjai körében, a magas vendég tartós egészségéért ürített számos áldomáspoharak mellett ebédelvén, ő királyi fensége délutáni 5 óra után a fiatal Andrássy grófok serény előfogatt lovaikon S. A.-Ujhelyen a megye székvárosán keresztül , hol a többek között a Sátor-hegyen famáglyákból rakott I. F. H. (István főhig) fenséges nevének három első illuminált betűi ragyogtak az utasok ebbe, mintegy estvéli 8 órakor, az utczák kivilágítása mellett szűnni nem akaró harsány éljenzések közepett a s.-pataki hires várba, melly lső András királyunk ideje óta fenségesebb férfiúnak kapuit fel nem tárta, szerencsésen megszállott . . Ezen ősvár jelenlegi birtokosainak: regeczi Breczenheim herczegnek és ritka női tulajdonokkal díszes hitvesének a nyájas Schwarzenberg Karolina herczegnőnek jutott osztályrészül azon nagy szerencse, hogy István kir. helytartó e fenségét magas vendégeket hódolatteljesen szállásra elfogadhassák. Másnap, azaz sept. 7kén, reggeli 10 órakor legelsőben is Zemplén megyének a főisp. helytartó által vezérlett tisztelgő küldöttségét, báró Vay Miklós koronaőr, főudvarmestere és katonai segéde kíséretében fogadván el ő kir. fensége, a megye nevében a főjegyző mint szónok által egy jeles szerkezetű beszéddel üdvözöltetett, mellyre ő kir. fensége kellemes hatású férfias és erélyes magyar válaszszal felelni kegyes volt, biztossá tevén egyszersmind a megye rendéit, hogy bár eddig nem volt is alkalma e szép magyar hazáért, kedves saját honáért a tény mezején működhetni, de jövendőre dicsőült atyjának, a nagy nádornak nyomdokait szilárdon követve, reményű, több alkalma leend szavait hazafiságos tetteiben is a nemzet előtt bebizonyíthatni. Az ünnepélyes tisztelgésnek végeztével a főisp. helytartó által a küldöttségi tagok külön ő fenségének névszerint is bemutattatván, ez alkalommal egyszersmind ő fensége többekkel nyájas leereszkedéssel társalgani kegyes volt. Ezután szomszédos Ungmegye szintén saját főisp. helytartója által vezérlett díszes küldöttségét, majd a Ferdinánd-huszárezred tisztikarát, Patak városa küldötteit, a helybeli ref. collegium professorait és végre a megyében lakozó izraeliták alázatos tisztelgő hódolatukat bemutató választmányát kegyesen fogadván , bátran elmondhatni, hogy mindenkinek szivét István főherczeg magas személye iránt azonnal meghóditá! A fenséges kir. helytartónak tiszteletére a birtokos herczegi pár a várban 60, a városház nagy teremében pedig 70 személyre gazdagon terített asztaloknál ünnepélyes lakomát adott, melly alkalommal ő fensége a kir. helytartó, a hűné háziasszony, a herczeg és b. Vay Miklós országos főbiztos ’sat. kíséretükben a városháznál lakomázott vendégeket, az utczákon csoportozott néptömeg éljenzései között magas megjelenésével személyesen is szerencsésíteni méltóztatván, az étterembe tett megérkezésével ünnepélyes áldomási felköszöntéssel tiszteltetett meg, mit is ő fensége kegyesen viszonozván, egyszersmind ezúttal is a vendégek között többeknek jutott azon nagy szerencse, ő cs. kir. főherczegsége nyájas és mindenkit egyiránt elbájoló magyar társalgásában részt vehetni. Ezután az újólag zajosan kitörő és szűnni nem akaró éljenzések, örömkiáltások és álgyudurrogások közepett ismét a várba térvén vissza ő fensége, estve felé az itt tanyázó Ferdinánd-huszárezred derék hangászkara zendült meg ő fensége szállásának ablakai alatt, majd ezt fölváltva a helybeli ref. főiskola éneklő kara legelébb „Tartsd meg Isten királyunkat“ gyönyörű néphymnusz, később más népdalok által is kívánt a magas vendégnek lisztelkedni; beállván az estre, az egész város ki jön világítva, a várnak kivilágítása igenigen szépen mutatkozott , különösen transparentben az ünnepeltnek neve „István“, a ref. collegium épületének homlokzatán álló transparent is csinosan tűnt elő, hol Magyarország czimere alatt ezen dystichon volt olvasható : „Hunnia! . . czimeredet mi dicső fény lengi keresztül; István két napkint, sugara rám mosolyog“ a városi gyógyszertár is szépen ki volt világítva, mellynek díszét ezen ügyesen metszett sorok még inkább emelték. „És Buda bérczeiről lehanyatlott napja magyarnak, István főherczeg fényre deríti megint!“ a városházán is több száz varázsfényben ragyogó lámpákból öszverakott „István“ név egész a Bodrog csendes tükrbre vető tündöklő sugarait; nagy kár, hogy ezen fényes kivilágítást a megeredt esőzés miatt csak kevés ideig lehetett a nagy közönségnek élvezni. Másnapra kelve azaz sept. 8kán a már azelőtt három nappal gróf Széchenyi István által a Bodrog szűz hátán a pataki ősvár aljáig felúsztatott „Pannónia“ gőzös az egész megyei küldöttség kíséretében távozó és országos körutazását tovább folytatandó István fenséges vendégünket tőlünk büszkén elragadó, részeltetvén egyúttal ő fenségét egyszersmind Zemplén megye egyik legszebb vidékének a kies Hegyaljának egész Tokajig való szemlélésében. Végre 11 óra után a Tiszának szabolcsmegyei partján fenséges vendégünk kiszállván kíséretével együtt a hajóból ezúttal Zemplént is elhagyá, de minden zempléninek áldása kiséri és azon forró óhajtása, hogy fenséges személyében egyszersmind országunk „nádorát“ — tisztelhetni minél előbb szerencséje legyen! (Szabolcsból.) Megyénk melly annyira óhajtotta volna ő fenségét a királyi helytartót kebelébe fogadni, miután tisztelgő küldötteinek elfogadására Debreczen jön kijelölve, más részről Ugocsa ’s Mármarosmegyék pedig megyénk kebelében Berkeszen gr. Vay Ábrahám ő excelljánál tisztelgettek István főherczegnek, megemlékezve egyszersmind a múltakra: a midőn megboldogult nádorunk szinte illy körutazást tevén — megyei székvárosunkban szállott meg, — mind ezen körülmények közreható befolyásától indíttatva , mintegy fájdalomba merülten — semmi ünnepélyes rendezéseket nem ten. . . Elmellőztetését — a debreczeni tisztelgéseken, — mint értesülve vagyunk, a megye szónoka ki is fogja fejezni.. . És ezen előzmények után ne várja az olvasó , hogy valami nagy, nevezetes ünnepélyekről írandók: mi az egyszerűség emberei vagyunk — ’s legnagyobb ékességünk az őszinte szív és forró ragaszkodás, mellyel e megyének küldöttei a Tisza partján fogadták ő fenségét. A küldöttség elnöke Kállay Melyhért alispán , tagjai Dvorcaky Vinoao poporfia ’s pap bános, Perger János ptb. Fekésházy kir. ügy; Vay István ’s Ferencz tb., Patay Sámuel tb., Kállay Ubul főszolgabíró; Bódé Ferencz esküdt. — September 8 án , hol a Bodrog a Tiszába ömlik, várta ezen csak kisérő ’s a megye határán ő fenségét megköszöntő küldöttség reggeli 8 órától egész 12ig; a Pannónia gőzösön Sárospatakról gr. Széchenyi kísérete mellett, ’s több főrangú urak társaságában megérkezvén végre , szívből fakadt „éljen“ek között — kiszállott a partra, a hol rövid szónoklat mellett a megye első alispánja által üdvözöltetett! Mig Berkeszre értünk , Kótay helységében váltva elöfogatot, öt óra délután elmúlt, és itt Ugocsa,’s Marmarosvármegyék küldöttei meg a szives házi gazda által fogadtatva a tisztelgések külön külön történtek. — A népszerű ’s nyájas szó, melly ajkairól emlék, a csinos magyar ige, melly elbűvölt bennünket , a leereszkedés , melly majdnem felejtett velünk, hogy kir. főherczeg ’s kir. helytartó előtt vagyunk, leigézett mindnyájunkat. . . „Uraim, önök olly éhen vannak mint én — tehát Isten önökkel, gyerünk enni !“ ezek valának mosolygást gerjesztő utószavai hozzánk... Az ebéd i s egyszersmind vacsora majd 8 óráig tartott. aki nem tudja még , hogy a magyar ebédjét vendégével, ha egy van is avagy száz, meg nem tudja enni, ha csak föl nem köszönti azt pohár borral ? az első volt a házigazdáé, mire ő fensége válaszolt mindnyájunk egészségéért kiürítve a poharat; azután Mármaros, Szabolcs és Ugocsa részéről történtek az áldomásozások. Végre K. Sztojka emelt szót, megemlítve, hogy ő az ország nesztora ott volt, a midőn József főherczeget a megboldogult nádort megválasztották palatínusnak, és most is itt van, midőn a nagy nádor fia apja nyomaiba lép. „Barátim atyámfiai! igy szólt az öreg de lelkes báró : vájjon nem lehet-e nekünk örömünk ? mikor szólt a magyar király ivadéka illy szépen magyarul, mint István főherczeg ?“ és végre Vasadi, szinte ősz táblabiró emelt poharat: „az ember mit sem ér feleség nélkül, mondván, mindaddig, míg meg nem házasodik, csak fél ember; én pedig azt kívánom, hogy cs. kizölönséged egész ember legyen, azért óhajtom, hogy egy derék nőt válaszszon magának, kivel megoszsza örömét, bánatját, szerencséjét, szerencsétlenségét!“ Kaczagásra és harsogó „éljen“-re fakadt a már nem éhező vendégek vagy kilenczvenje, és ezen táblabiró úr szives és a magyar jellem vonását magában kifejező köszöntéséért figyelmét magára voná ő fenségének, mondván neki, hogy aligha leend valami óhajtásából. Történtek még több felköszöntések , a lakoma után a nagy teremben társalgás volt, és ő fensége megmutató ama ritka és nagybecsű ajándékot, mellyel Sárospatakon nyert, t. i. Hunyadi János kardját, mit ennek Ulászló ajándékozott... Egyikünk azon észrevételére, hogy nehéz a kard, ő fensége azon alapos észrevételt téve: „apáink karddal győztek , mi pedig — csak vokssal!“ És eddig mind igen jól ment, de miután éjszakára hajlott az idő, és annyi vendéget ágygyal ellátni alig lehetett , — most következett a mulatság comicus oldala — kivilágos kiviradtig muzsikáltatták magukat többen, míg átvontatva a hosszú éjét, reggelre ő fenségét magunk közöl, a legőszintébb „éljen“-zések között útra láttuk kelni Lónya felé... www. [Rövid közlés.) Sept. 9-én reggeli 7 órakor Mármaros és Ugocsa képviselői szerencsekivonatai közt Nagy- Lónyára útnak indult, ’s ide 10 órakor megérkezvén, Beregmegye küldöttsége kihallgatása ’s rövid villás reggeli után, útját N.Károly felé folytatta. A szatmári határszélnél Vitka helységnél e megye küldöttsége által fogadtatott, innen köznemesi bandérium előlovaglása mellett Ecseden keresztül estvéli 11 órakor Nagy-Károly városa határához ért. Itt egy 200 főnyi bandérium vezére üdvözölte ő fenségét, melly bandérium kíséretében, folytonos árgyúzás közt tartotta a fényesen kiviláglott és négy diadalívvel felékesített utczákon fényes bemenetelét gróf Károlyi György őrsága lakába. Itt megérkezése után mindjárt Szatmármegye küldöttsége tolmácsolta megyéje érzelmeit, miután ő felsége tetemeibe vonult. — Septlőkön a délelőtti órákban Szatmármegye összes karait és rendeit (a kapcsolt megyék közöl csak Kővár-vidék küldött követeket), Kővár vidéke, Szatmárnémeti, Felső- és Nagybánya sz. kir. városok, Nagy-Károly városa, a szatmári káptalan, a helybeli zsidóság küldötteit hallgatta ki ő fensége ’s több magánosak tisztelgéseit fogadta el. Délben a háziúr 100 terítékű asztalához ült. Ebéd után a tiszteletére rendezett bált szerencséssté magas jelenlétével. — Septllkén reggeli 8 órakor kiindulván ő fensége banderiális előlovaglás mellett Nagy-Károlyból, a bihari határszélnél Szatmármegye küldöttsége búcsút von. A Hajdúkerület ideszögellő határánál, Vámospércs városánál e kerület küldöttsége ’s 200 főnyi bandériuma által üdvözöltetett ’s reggelivel kináltatott meg. Innen csakhamar Debreczen városa határa kezdődvén, itt e város küldöttsége fogadta e fenségét, beljebb pedig a város csinos bandériuma. Ennek és a küldöttségi tagok kíséretében, folytonos baraczkdörgés közt, a nemzeti lobogókkal kijelölt után Debreczen városába délutáni 5 órakor fényes bemenetelét tartotta. Itt a városházban megszállva, egymásután fogadta a város, Szabolcsmegye, a Hajdúkerület, a kath. papság, váltótörvényszék, a tiszáninneni ref. superintendentia, kerületi tábla és postahivatal tisztelgéseit. A küldöttségek kihallgatása után a város 100 személyre terített gazdag asztalához ült, ebéd után pedig a fpnj.pfo- UWligiUl. --------------■--* r----------------------CT' A nagy magy. kir. udv. Kamara J e 11 a c h 1 c h Béla mitroviczi k. sómázsamestert saját kérelme következtében hasonló tiszti minőségben Újvidékre áthelyezvén, az ez által meghresült mitroviczi k. sómázsamesteri állomásra Marinovich Emil ógradiskai sómozsálót érdemesité. HIBAIGAZITÁS. Lapunk multvasárnapi (660dik) számában a Pestmegyei közgyűlésről szóló tudósításban 3. has. 25. sorb. „m. főtisztelendő“ áll „m. főtisztviselő“ helyett. Megyék: LIPTÓBÓL, L.-Sz.-Miklós sept. 3. Az ezévi harmadik évnegyedes közgyűlésünket múlt hó 30-án első alispán M. P. szives üdvözléssel megnyitá, és mainap a jegyzőkönyv hitelesítésének bevégeztével a rendek köztanácskozásbani buzgó részvétét és iránta tanúsított bizodalmukat megköszönvén bezárá. Néhány nappal e gyűlés előtt hír szállonga, hogy a köznemesség, erre különösen felhivatva, tömegben jelenendik meg,’s az itt szállásozó katonaságnak eltávolittatását keresztül vinni készül, illy hangulat okául előhozatván, hogy a közelgő tisztujitásnál a katonaság, ha itt volna, könynyen használtathatnék, és a nemesség szabadsága veszélybe jönne. Azonban daczára ezen hírnek csak körülbelül 60 köznemes gyalogolt be a megye székhelyére, a többi munka után, mellynek gyümölcséből télen át élni fog, látott okosan. A közgyűlés megkezdetett a magy. kir. udv. kanczellária rendelményeinek tárgyalásával, mellyek közöl az, melly B. Gy. lelkésznek a lerontott épületekbe viszszahelyeztetését rendeli,—eddig itt nem tapasztalt jelenetet idézett elő. A köznemesség t. i., melly a megyeház kapuja előtt várakozott, míg az itt szállásozó katonaság szóba hozatik, B. Gy-t, midőn az őt illető k. rendelmény elintézte után távozni akart, karjaira emelvén, minden ellenszegülése daczára, a piaczon hordozta. A köznemesség B. Gy. lelkészt kedveli és azért meglehet, hogy karjain hordozása által csak részvétet sietett tanúsítani azon örömben, mellyel a föméltóságu magy. kir. udv. kanczellaria k. rendelményén a B. Gy. lelki pásztorkodása alá tartozó hívek , és nagyrészt a más hitfelekezetnek is nyilvánitanak; — de e miatt az majd elmulasztotta idejötte czélját; mert bevégeztetvén a k. kanczellariai rendelmények tárgyalása, elnöklő alispán jelenté, hogy az illető katonai parancsnok hozzá azon kérdést intézte legyen, váljon September hónapban, mellyben katonai gyakorlatok szoktak tartatni, nélkülözhet-e katonaságot Liptómegye, vagy sem ? — Voltak, kik az aratás befejezését elvárni, és ez érdembeni intézkedést jövő közgyűlésre halasztatni kívánták ; de a tisztépítészék remény szerint oktoberben megtartatik, és némellyek nem akarják, hogy a katonaság akkor a megyében legyen. Volt tehát futkosás, míg a köznemesség összeszedetett. Végre a terembe betódulván kiáltani kezdé : „mikép a katonaságra szükség nincs, a nép szegény, magának sincs mit ennie.“ Az itt szállásozó katonaságot a fenséges kincstár ellátja, de ezt a köznemesség alkalmasint nem tudta. A tanácskozásnak eredménye az volt, hogy a zászlóalj parancsnokának elnökileg meghassék, miszerint Liptó megye septemberben már az itt szállásozó katonaságot nélkülözheti , a nagy magyar kir. helytartó-tanácshoz pedig fel-