Budapesti Hiradó, 1847. július-december (618-722. szám)
1847-11-26 / 703. szám
Péntek 703. BUDAPESTI November 26.1847. fizettetik. Klöfifethetifl Puzsonban a kiadóhivatalban, fópia ezon Wigand Ch könyvkereskedésében és Pesten hatvani utczai Horváth-házban 583-ik sz. a. földszint, és minden k.postahivatalnál.—Az ausztriai birodalomba és kül® földre menendő példányok csak a bécsi császári postahivatalnál rendeltethetnek meg. HÍRADÓ Ezen npok minden héten négyszer, k. m. kedden, csütörtök., pénz. és vasáru.jelennek meg. Előfizetési ár félévrelosonban helyben 5 ft., Postán borítékban hetenként kétszer küldve 6 ft. 24 kr., négyszer küldve pedig 7 ft. 12 kr. p. p. A hirdetmények minden négyszer hasábozott apróbetűs soráért vagy ennek helyéért 6 p. kr. a kettős ha- TARTALOM: Magyarország és Erdély. Kitüntetések. Előléptetések. Törvénykezésünk V. (Terv itélőszékeink elrendezése iránt.) Országgyűlés: Xdik kerületi ülés nov. 25dikén (Tárgy: válaszfelirati viták folytatása.) Pozsonyi hirfüzér. Külföld. Nagybritannia. Francziaország. Schweicz. Hivatalos és magánhirdetések. Loteria huzások. Váltókelet. Gabonaár. Statuspapirosok és részvények kelete. Dunavizállás. MAGYARORSZÁG és ERDÉLY. 0 cs. kir. ap. Fölsége status- és értekezleti tanácsost báró Hietzinger Károlyt magy. kir. sz. István rend kis keresztjével diszesiteni legkegy. méltóztatott. 0 cs. kir. ap. Fölsége legkegyelmesebben megengedni méltóztatott, hogy báró Dercsényi János a cs. kir. egyetemes kincstárnál előadó udv. tanácsos a belgák királyától nyert Leopold vitézi rend kert szíjét elfogadja. Schmidt Ferdinánd koh-ellenőr dognacskai k. érczkémlévé; Glanzer József laposbányai kohmester az oláhlaposbányai és sztrimhuli ezüsthutáknál ideigl. kobmesterré; továbbá Roche Alajos bányagyakornok laposbányai kobmesterré; végre Berks Ferdinand felsőbányai érczkéntlő felsőbányai kobmesterré alkalmaztatott. A (TÖRVÉNYKEZÉSÜNK. V.) Terv itélőszékeink elrendezése iránt. Úgy tetszett, mintha jóformán elkéstünk volna ezen czikkeink előadásával, azonban legközelebb örömünkre szolgált tapasztalnunk, mikint a tárgy előkelő fontosságát a Pesti Hírlap is megismervén, azt őszinte ügyszeretettel felkarold, és bennünket azon vállalatunkban, miszerint a tárgyat törvényhozóink első gondjai közé ajánljuk, gyámolítni késznek mutatkozik. Kérjük is , birálgassa, cáfolgassa előadásunkat; mi okait adandjuk állításainknak, é s vizsgálat alá veendjük állításait, lesz mondani valónk eddigi értekezéséről is; a tárgynak minden oldalróli meghányatása csak használhat. Arra kérjük egyedül előlegesen : a sikert tessék mindenek fölött szemei előtt tartani, nehogy minden igyekezetünk eredménye csak annak bebizonyulása legyen, hogy csakugyan utópia az, miről most oliy nehéz hinnie, hogy az utópia. Elmondjuk immár, mikép óhajtanék mi itélőszékeinket elrendezhetni. Nincs elv, mellyhez 1791 óta a törvénykezés rendezésében munkálkodott minden választmány, még az esküttszékek elvének a büntető tárgyi orsz.választmány munkálatába belealkalmazásával megbízott kerületi választmányt sem véve ki, olly egyhangúlag ragaszkodott volna, mint az , hogy az elvő folyamodási ítélőszékek törvényhatóságonként állíttassanak fel. Ezt elvül mi is elfogadhatjuk. Második elvnek aztán annak kell lenni, hogy háromnál több bíróság egy perben se ítélhessen; harmadiknak pedig, hogy a melly perben két törvényszék egyenlőn ítélt, az tovább ne felebbeztethessék. Ehez képest minden megyében egy állandó törvényszék állittassék fel, melly egy elnökből’s a megye nagyságához képest hat vagy több ülnök ’s szavazattal nem biró egy vagy több jegyzőből álljon, kik az elnökön kivül mindnyájan a megye közönsége által főispáni kijelölés után 9—12 évre választassanak — az időközben megüresedett helyek a három évenkinti megyei tisztujitáskor betöltendők lehetvén, — illendő rendes fizetést húzzanak ’s a törvényszék helyén tartozzanak lakni. Törvényszéken kivüli minden foglalkodás, a vizsgálat ’s ítéletek végrehajtása, ne az ülnökök, hanem a közigazgatás körére szorított szolgabirák tiszte legyen. Ezen törvényszék előtt kezdődjenek ’s folyjanak a megyebeli minden rendű lakosok minden rendes perei, a bűnvádiak úgy mint a polgáriak. Minden törvényhatóságban leendvén egy első folyamodási törvényszék, világos, hogy ez, naponkinti ülések tartása és korszerű szóbeli eljárás mellett és az ősiségnek módosítása vagy eltörlése után, főleg kisebb megyékben csakúgy lehetene kellőleg elfoglalva, ha a büntető és polgári perek elintézésével is megbizatik. Sőt különben sincs ok, miért ne lehetne mind a két nemű pereket ugyanazon bíróságra bízni, holott a bírónak itt is ott is egyenlőn az tiszte, hogy a törvényben foglalt jogot előforduló egyes esetekre kiszolgáltassa. Végre azon haszna van a mindkét nemű ügyekkeli vegyes foglalkodásnak, hogy a polgári jogkérdések előfordulása minduntalan figyelmezteti a bűnök fenyítésével foglalkodó bírót, miszerint itt is csak a törvényből folyó jogot kell néznie, és szívének nem szabad a vádlottak iránt elfogulnia, elkegyetlenülnie. E mellett azon kérdést , hogy mellyik megye törvényszékét illesse a bíráskodás, ha a per tárgya több megyében fekszik vagy a perbe több megyében lakó alperesek vonandók, annak elhatározása által leheten a legczélszerűbben eldönteni, miszerint az azon megyét illesse, mellyben a javak feje vagy nagyobb része fekszik, vagy az első rendű alperesek nagyobb száma lakik. Hogy a fenyítő perbefogás kérdése egy más külön bíróságra bizathatik, azt már fentebb érintettük. Minthogy azonban a csekélyebb tárgyú ’s világos keresetek legszámosabbak szoktak lenni, ’s ezeknek az egész megye lakosai közt a törvényszék helyén elintézése aránytalan költségekkel, fáradsággal ’s késedelemmel járna , tehát a sommás, a jelenleg úgynevezett szóbeli pereket, mellyeknek tárgyait az 1836 : 20 tcz. 2 §a és 1840 : 11 tcz. határozzák meg, a rendezett tanácscsal biró mezővárosok elöljárósága és a szolgabirák 12,000 ftnyi értékig, ezentúl pedig az alispánok ítéljék. Önként értetik, hogy a sommás pernek eriterionja nem a szóbeli eljárás, mert valamint a rendes per is lehetend szóbeli, úgy viszont tapasztaljuk , miszerint jelenleg a szóbelinek nevezett per nagyon ritkán szóbeli, hanem eriterionja az, hogy tárgya világos, ’s értéke, haja felek máskint nem szerződtek, 200 pftot meg nem halad. A kerületekben hasonló állandó törvényszék állittathatik, ’s a sommás perek a városok elöljárósága előtt folyhatnak, a jászkun kerületekben ne három, hanem csak egy állandó törvényszék leendően. Ugyszinte a sz. kir. városokban, mellyek országgyűlési szavazatjogukat önállóan gyakorlandják, egyegy törvényszék állitassék, melly a városbeliek minden, tehát sommás pereit is ítélje; melly városok azonban törvényhozói részvétjog gyakorlata végett kerületezve leendnek, ezek számára minden kerületben egy a rendes perek bírálásával megbízandó törvényszék állittassék, a sommás perek mindenik város saját szóbeli birósága előtt folyhatván. És ezek volnának az első folyamodási törvényszékek, és ezek meg a mostani váltótörvényszékek előtt kezdetnének ’s folyamlnának, tán az 1791 : 50 czikkbe foglalt eseteken kivül, minden perek. És ezen rendszer fölöslegesekké tenné a kerületi táblákat, a horvátországi Ítélőtáblát, és az 1791 : 56. czikkbeli eseteken kivül, a királyi és báni táblának első bíráskodását. És meg lenne szüntetve törvénykezésünknek azon valóban csodálatos vezérelve, miszerint a rendes első folyamodási, úgynevezett pedaneus, biróság, mellynek mindig a legjobb korban is legtehetősbnek kell lenni, nem képes nemes ember irományát megmagyarázni, sem az ősiségből folyó jogkérdésekkel foglalkozni, és megszűnnek a törvényhozásnak ezen alsó bírák iránti bizalmatlanságából eredő azon anomália, hogy épen a legnehezebbeknek vélt jogperekben csak egy felebbvitel lehetséges. Nem czélszerű, hogy mindezen számos első bíróságoktól a felebbvitel egyszerre egyetlenegy törvényszékre, a kir. táblára történjék. Láttuk, mikint a kir. udvar fenálló rendszere mindig olly akadály, olly szirt vala, mellybe itélőszékeink elrendezésére tett minden kísérletnek okvetlenül ütköznie kellett. Majd az által kivántak a bajon segíteni, hogy a kir. tábla több tanácsban ítéljen, majd, hogy a kerületi táblák felt.Jó viteli Suraságakká ala- , kutassanak át. Múlt országgyűlésen is a forr. a tárnoki és személynöki székek helyett a kir.táblánál egy külön osztályt határoztak. Szűnjék meg a kir. udvar mostani rendszere az eddig mondottakon kivül már csak azért is, mivel a felebbvitel joga nem élvezhető teljesen, ha a legfőbb törvényszék csak azon egyének előadása után ítél, kiké után az alsóbb ítélt. Első felebbviteli bíróságokat tehát a mostani kir. tábla helyett állittassék fel az ország négy kerületében egy egy királyi tábla, mellyekhez hasonló legyen a kapcsolt részek számára a báni tábla. A dunáninneni kir. tábla Pesten, a dunántúli Székesfehérvárott, a tiszáninneni Eperjesen, a tiszántúli Debreczenben lehetne. Ezen öt tábla képezze az ország első felebbviteli bíróságait — hatodik maradván a váltófeltörvényszék, és azokra vitessenek felebb minden rendű első bíróságoktól, mindennemű perek, a bűnvádiak, polgáriak, rendesek és sommásak egyiránt. Legfelső vizsgáló szék mindenre nézve örökké a hétszemélyes tábla, tehát a jászok és kunok ügyeit illetőleg is annál inkább, mivel a hétszemélyes tábla elnöke a nádor. Tapasztaljuk országszerte, miszerint sok nehézség, hátramaradás és sérelem özönlik a perlekedő felekre azon fenálló tényből, hogy a törvénykezési formaságok megtartására jelenleg a főm. udv. cancellaria ügyel fel ,s ebbeli parancsait megyei közgyűlésekhez intézi. Egy semmisítő, vagy helyesebben igazítószék (cour de cassation) szüksége mindinkább érezteti magát. A francziaországi cassatioszéken eléggé bebizonyult, hogy ahol formasági hiba volt, ott rendszerint igazságtalanság is volt; mi ismét azt tanúsítja, miszerint ha a formaságok megtartására különös és az egész országra nézve egyenlő és önálló gond nem fordittatik, az igazságszolgáltatás nem lehet egészen jó. Állittassék tehát Pesten egy igazitó szék, mellynek elnöke a kir. személynök lehetne, és a melly ne a közgyűlésekkel, hanem közvetlenül a bíróságokkal levelezzen, és valamelly ítéletnek megsemmisítése után, a pert újabb ítélés végett más bírósághoz tegye át. Ezekből kitetszenek főeszméink, mik szerint vélnék ítélőszékeinket elrendeztetni. Részletekbe itt nem bocsátkozhatunk , ez a törvényhozó tiszte. Nem volna nehéz ilyen rendezés minél előbbi létesítése, és igen világos, miszerint általa igazságszolgáltatásunk fölötte jó karba emeltetnék, főleg ha a bírói eljárás is kellőleg korszerűsíttetnék, miről közelebb. Országgyűlés, X. kerületi ülés, nov. 25. reggel 9]/2 órakor. (Elnökök: Semsey A. és Simon J., Sáros és Sopron m. követei ; jegyző: Szentkirályi M..; tárgy: a válaszfelirat körüli viták folytatása.) Babarczy A. Csongrád köv. : A két indítványt elemezve, a pesti indítványra nézve ellenmondást lát szóla abban, hogy olly tények felett mondatik ki aggodalom, mellyek még megvitatva nincsenek. ’S Pest köv. mégis azt mondja, hogy az ő indítványa legális szellemű, mert a vitatás által nem akart keserűséget okozni; holott arra mutat, hogy e tények a 3. napi tanácskozás közben eléggé vitattattak meg, szólónak szemére veté, hogy azok vitatásába nem bocsátkozott. Ezt szóló anomáliának nevezi. Mert hogy az illető eseményekről egyik ’s másik megemlékezett, azt még megvitatásnak el nem ismeri, ’s illy alakban részéről azoknak vitatásába nem is bocsátkozik. Ellenmondást lát szóló abban is, hogy midőn a baranyai indítványba foglalt előleges sérelmek megvitatása által az örömpohár megkeseríttetnék, az indítványt P. követe mégis hízelgésnek nevezi. Azt monda P. követe — folytatja szóló — hogy ha a baranyai indítvány nyerne többséget, meggyűlne bajunk, mert az előleges sérelmeket meg kellene vitatni , pedig ezekről a pesti indítv. 5. pontjában is történik említés, melly szerint ha a pesti indítvány nyerne többséget, azokat megvitatni nem kellene. Amit személyére vonatkozólag mondott P. köv., azok gyanusitgatások, ’s igy magok határozzák meg érdemüket. Arra nézve, hogy a gyanusitás P. köv.nek kezében élesebb fegyver, szóló egyetért, csak a motivatióban tévés, miszerint P. köv. mondja, hogy az ellenzéknek a kormánytól büntetésnél egyebet várnia nem lehet, mert az ellenzék keserűs-éles beszédeit sokszor nem kormányi büntetés, de kormányi jutalom követi. Azonban az ellenzék kezében nem azért élesebb a gyanusitgatás, mintha a conservativeket inkább gyanusitgatni lehetne, de mert e teremben olly alkotmányellenes befolyás töretik, melly mellett a szabad szó már csak satyra, ’s az ellenzéktől jövő gyanúsítás igazságnak vétetik. ’S ezen abnormis állapot okozza, hogy mig az egyik oldalon a gyenge is erős, a másikon az erős is gyenge.— Bachó L. Trencsin követe: Reá nézve is elfelejthetlen marad nov. 12ke, a melly nemcsak nemzetiségünk diadalnapja volt, a mennyire századok óta a magyar király magyarul köszönte a nemzetet; de a mikor egyszersmind a nádori méltóság ő felsége beleegyezésével ollyanra ruháztatott, a kiben a nemzetnek osztatlan birodalma központosult. A melly áldásdús eseményekért szóló is küldői nevében hálás köszönetet szavaz ő felségének. ’S tapasztalva továbbá, hogy a k. előadásokban a nemzet akarata ő felsége atyai szándékával találkozott, ezt szinte méltányolandó, polg. bűnnek tartaná, ha a fejedelem szándéka fel nem karoltatva, a kir. előadások nyomban tanácskozás alá nem vétetnének. E mellett azonban a nemzet méltóságával ’s a fejedelemhezi hű ragaszkodással összeférőnek látja, hogy midőn hála nyilvánittatik, az aggodalmak is közöltessenek. ’S midőn a nemzet ezt teszi, nem vádolja az általa felségét akár törvénysértésről, akár alkotmány megingatásról; de mikor a végrehajtó hatalom is tévedhet, a nemzetnek eziránti nézeteit nyilvánítani helyén látja. Miért utasítása szellemében a sérelmeket akár általánosan akár a múlt országgyűlés példájára a feliratban megemliketni, azoknak orvoslását sürgetni kötelességének tartja, az előleges sérelmek mellett a horvátországi eseményekről kívánván megemlékezni. A többi pontokra utasítása nem lévén, egyedül az évenkinti országgyűlést pártolja. Sebestyén G. Veszprém köv.: „Tek. kér, rik ! Midőn a kegyelmes k. előadásokban , olly czél olly korszerű tárgyak foglaltatnak, miilyeneket minmagunk kívántunk ’s óhajtottunk, és igy midőn a nemzet kivánata ’s óhajtata Urunk királyunk akaratával illy szerencsésen találkozik, én is igen illöleg és rendében tartom, hogy részint ezért, — részint azon arany betűkre igazán méltó szavaiért, mellyekkel a magyar trónról első szólamlott meg — részint pedig nádori választásunkba kegyelmes beleegyezéséért hálás köszöneteinket nyilvánítsuk. Minthogy azonban némellyek néhány törvényjavaslatnak a kegyelmes kir. előadások mellé kapcsolásából bal magyarázatot és jóslatot vonnak, tehát nyíltan kimondom, hogy ebben semmi veszélyest nem látok, mert hiszem nem azért és nem akép küldöttek ezek hozzánk, hogy ezeket így amint vannak simplicitet elfogadjuk, hanem hogy tanácskozásaink alá vegyük, a minthogy ezeket, ha jóknak ’s ezérszerűknek találtatnak bizonyosan elfogadják, ha pedig nem—, nem. — E modor nem is törvényellenes, mert a Iilas t. k. II. r. 3. ez. kétféle módja adatván elő a törvényhozásnak, egyik és első mód épen az illyen kész törvényjavaslatnak fölmutatása, hogy tetszik-e vagy nem ? De a régibb időkben a gyakorlatban volt e modor. Az arany bulla nem a státusok által inttáltatott, hanem II. András egész terjedelmében készen adván azt elő, a nemzetnek tetszett és általa elfogadtatott, így utóbb több törvények, hasonló módon létesültek; mert hiszen néhány napokig tartott országgyűlésen olly számos törvényt, mint némellykor hozattak, különben hozni nem is lehetett volna. — így hát e modorral initiativánk nem veszélyeztetik, mert van—mert lesz különben is elég initiálni valónk. Ami a sérelmek megemlítését illeti: tagadhatlan, hogy a nemzetnek sérelmei vannak, mellyeknek felterjesztetését és orvosoltatását küldőim is kötelességül adták, de ezeket a köszönő feliratban megemlíteni sem helyén, sem logikai rendben nem látom. Nincs köztünk senki, ki a sérelmeket felterjeszteni nem akarná, hanem csak az a kérdés, hogy azok itt említessenek-e meg, avagy akkor, mikor ex professo terjesztetnek föl. Ila ex professo utóbb fognak felterjesztetni, nem látom okát most a köszönő feliratban miért soroljuk azokat el? avagy ha most soroljuk el, utóbb külön is miért terjesztjük fel? Én megval