Budapesti Hiradó, 1848. január-június (723-875. szám)

1848-03-26 / 796. szám

Máriássy A. Sáros köv.: Pozsony követének vélemé­nyében osztozik. Tomcsányi Józs: Békés köv.: Hont követének ki­jelentését ez időben vita tárgyául tenni nem akarja, a tárgyra nézve kívánja, hogy hol az elkü­lönözés megtörtént, meg­történtnek nyilatkoztassék, hol pedig nem ment véghez, arra nézve a ministérium a jövő országgyűlésre tegyen javaslatot. Szentkirályi M. jegyző : A legközelebbi ország­gyűlésig elég dolog lesz a törvények végrehajtásával, akár­milly eljárást szabnának a te­rvek, addig nem igen történné­nek meg az illy elkülönzések, D­e nehogy az illy pörök az uri­­szék megszüntetése következtében megakadjanak, avagy hogy időközben újak folyamatba vétessenek , legjobb lesz e végett az alispáni széket kijelölni. Ezen módosítással legjobbnak tartja azt a mit Békés követe mondott. Biró Imre elnök : A 198ki sz. irományt a rendeknek kívánságához képest végzésileg megsemmisitettnek kinyilat­koztatja. Vidoss Józs. Vas köv. : Ilont követének véleményében nem osztozik ’s hogy az ellenkező vélemény is tudva legyen , megjegyzi, miszerint a ministeriumot dictatorságnak nem te­kinti , mert midőn ő felsége a törvényhozás felterjesztése ér­telmében gróf Batthyány Lajost ministerelnöknek ki­nevező , felelős ministeriumot alapitott, mellyet dictatorság­nak nevezni nem lehet. Kossuth L.: Hont követének nagy szavára, minőkkel tréfálni bajos, nem akart felelni, mert gondolá, hogy az el fog hangzani; most azonban kijelenti, hogy dictatort nem ismer és számot vessen magával az, a­ki valakit dictatosság­­gal gyanúsítani merészel. A rend és nyugalom érzetétől min­denkinek át kell hatva lennie , és meg nem foghatja Hont követének alaptalan mondását, és ki illyet mond, kétszer is fontolóra vegye az illy szót. (Zajos tetszés.) Biró Imre elnök : Kérdi, hogy az erdők fentartásáról is kivánnak-e a t.­rr. rendelkezni ? Erre nézve a jegyző szinte javaslatot fog szerkeszteni. A term­ék szóbeli üzenetben átkül­dött egyéb kivonataira nézve különösen a haszonbérlők és tulajdonosok közti viszony kiegyenlítése iránt törvényben rendelkezni nem látták helyén. Azon községekre nézve pedig, hol az örökváltság már megtörtént, de a díj még egészen le nem fizettetett, a ministériumnak meghagyatik, hogy a fen­­forgó körülményekhez képest az igazság és méltányosság alap­ján intézkedjék. Gr. Széchenyi Istv. elnök: Miután Pest m. követének Útmutatása folytán azt hiszi, hogy ha a 198. számú iratból csak egy példány is elterjed az országban, kárt fog okozni, Nyitra követét barátságánál fogva kéri, ne vegye rosz néven, ha az iratot az elnöki székben szétszaggatja, a hátralévő példányo­kat pedig önmagának ajándékoztatni kéri bepakolásra, ha Pestre megy ’s igy osztón él magyar áll Buda még. (Nevetés.) Tarnóczy K. Nyitra köv.: Barátsági contestatióknak vagy deprecatiónak helyét nem látja , midőn nem személyek­ről van szó ; az iratot ő maga eltépte. Gr. Széchenyi I. elnök: Az emberek leginkább az első benyomás után indulnak, ha ezen irat igy megsemmiztetik , ezen fogás használni fog, vannak többen jelen, kik ezt ki­hirdetik. Kossuth L.: Nagy-becskerek népgyülésének petitióját nyújtja be, melly a pesti 12 pont elfogadásáról szól. Választ-­­­mányhoz utasittatott. Ezután a magos főrik válaszizenetei az országgyűlés éven­­kinti üléseiről és a sz. kir. városokról szóló rendi izenetekre kerültek tanácskozás alá. Végre Kossuth L. felszólalására elhatároztatott, hogy a még hátralevő tárgyak összeszedes­senek, ’s az országgyűlésnek pár nap alatti eloszlása a nyuga­lom érdekében kívánatos lévén , a sanctio alá bocsátandó t. czikkek szerkesztessenek. Délután 5 órára ismét kér­ ülés volt hirdetve, mellyben első emelé szavát B­ó n i­s S. A jelen­­ rendkívüli körülmények között, úgymond, sok függ attól ,­­ hogy a törvények mielőbb sanctionáltassanak, nehogy a san­­í­ctió iránt szállongó különbféle alaptalan hirek a felizgatott kedélyeket kitörésre ösztönözzék , szóló a nyugalom embere lévén felvilágosítást kíván a ministériumtól, mi történt légyen a sanctio gyorsítása iránt. Kossuth L. : Nem tekinti ugyan magát még olly álla­potban, hogy hivatalosan felelhessen, jelenti azonban, hogy­­ semmi bizonyost nem tud; a minister­elnök Bécsbe ment­­ Deák Ferenczczel és a nádorral, de eddig még semmi­­ tudósítás nem érkezett, és ha valami történt, úgy hiszi, hogy­­ az országgyűlési elnökségnek tudtára esett, miért ha a te­rvek a magukat tájékozni kívánják , nincs más útt, mint országbíró ! ő kegyelmességét hivatalosan megkérdezni (tudtul adatik ,­­ hogy ő kegyelmessége elment Bécsbe) avagy a tárnokot.­­ Ezen javaslat nyomán Szabolcs , Gömör és Pozsony megyék­­­első követei kiküldettek,s visszatérvén egyedül azt jelentették, hogy az országbíró negyedóra előtt Bécsbe ment, a tár­nok meg semmit sem tud a dologról, azt sem, hogy az ország­bíró elutazott. Tudomásul vétetett: König Józs. Székesfehérvár köv.: Utasításánál fogva jelenti, hogy küldői alszik sz. sajtó t.javaslattal megelégedve nincsenek, melly tárgyban utasítását per extensum felolvassa. Biró Imre elnök.: Székesfehérvár köz.­igazolása végett­­ utasítását felolvasván, a napirendre hija fel a rendeket.­­ Kos­suth Laj. : Székesfehérvár követének előadására , megjegyzi, mikint a jelen országgyűlés nehézsége abból ered, mert missiójában nem kifolyása a nemzet összes többségének , a­miért lehetetlen elkerülni , hogy az új elemeken sarkalló közvélemény az országgyűlés határozataival néha összeüt­közésbe ne jöjön é s a t. rv. méltányolni tudják az illy kijelen­téseket , mellyek tájékozásul szolgálnak arra, hogy működé­seikben az egész ország kívánatainak megfelelni igyekezzenek, de hol a dolog meg nem egyeztethető, ott saját hazafiús érzel­mekről vesznek tájékozást. Nem lehet tagadni, hogy a sajtó­törvénynek legelső javaslata elégedetlenséget támasztott, de­­ ezt a tö­rv. kik üzenete, mihelyest közzé tétetik , meg fogja szüntetni, és ha Fehérvár követe ezt küldőinek megküldi , azok meg fognak nyugodni. Jelenleg Székesfehérvár manifes­­tatiojában egy okkal több van arra , hogy a magas forr­­a rendi javaslatot elfogadják, különben megtörténhetik, hogy az országgyűlés sajtó t. nélkül oszlik szét, mi szerencsétlen­ség volna. Szintay J. Bereg köv. : Az országgyűlésnek műkö­dései iránt küldőinek méltányolását tolmácsolván, kivánataik közül, a mik még e táblánál elő nem hozattak, kettőt emel ki: egyike az, hogy azon tilalom, melly a megyéjében lévő sós for­rásoktól az adózókat kizárja, megszüntettessék, különben a megye ön­hatalmával fog intézkedni; második az, hogy az örö­kös főispánságok még ez országgyűlésen szüntessenek meg. Szentkirályi M. Olvassa a legelő-elkülönzés és fai­zás, — a haszonbérlők és tulajdonosok közötti viszonyok ’s az eddig kötött úrbéri szerződések tárgyában készült javaslato­kat , nem különben válaszizenetet a te­rvnek a sz. k. városok ’s az országgyűlés évenkinti tartása tárgyában, ’s ernyedetlen szorgalmáért az egész tábla által többszörösen megéljenezte­­tett. Nem lévén más tárgy hátra az ülés eloszlott. FIGYELMEZTETÉS az úrbéri viszonyok eltörlése iránti 1. czikknek egy kétséges kitétele iránt. Az úrbéri tartozások megszüntetését tárgyazó törvényczikk utolsó­jának, melly az urbériség­­gel kapcsolatban volt javakat terhelő pénzbeli követelé­seknek a törvényhozás újabb rendelkezéséig felmondha­­tását felfüggeszti, Íme kitételére: „a kereskedelmi viszo­nyokból eredő váltók kivételével“ azon aggodalmas észre­vételt kell nyilvánítanom, hogy ezen kitétel úgy is magyaráztathatván, mintha csak a kereskedési viszonyok­ból eredeti váltók vétethetnének bírói eljárás alapjául, — ennek meghatározása egészen a bírói önkényre hagyatik. ’S ha a bíróság az említett kitételnek csakugyan olly ma­gyarázatot adana, akkor a váltói eljárás eddigi kerékvá­gásából egészen kiemeltetik , mert jöt annak bebizonyí­tása, hogy a váltóadós urbériséggel kapcsolatban volt földbirtokos-e vagy nem, aztán, hogy a per alatti váltó kereskedési viszonyból eredt-e vagy nem ? fogván kiván­­tatni, — ez által a váltóper eddig nem ismert ’s czéljával ellentétben lévő hosszadalmasság, ’s körülményességekbe bonyolitatik; — aztán már ezen kitétel: „kereskedelmi viszony“ igen tág értelmű lévén — annak elhatározásá­ban : mi eredt kereskedési viszonyokból mi nem, a birói önkénynek ismét igen tág tér nyittatik. Ez által nemcsak a most fenálló váltókövetelések, mellyeknek birtokosai a kereskedési viszonybeli eredetiség kimutatásának szük­ségét nem sejthetve, arról a váltószerződés kötésekor nem gondoskodtak, a többi követelésekkel egy sorsú felfüggesz­téshez volnának és pedig azon kárral sorozva, hogy a váltóbirtokosok folyó kamatjaikat sem követelhetnék, minthogy erre nézve törvényes rendelkezés nincs, és a most már régibb lejáratú váltók, ha a törvényhozás újabb rendelkezése kissé elkésnek, a rövid két évi elévülés, mely­­lyet csak keresetindítás szakíthat félbe, törvényének f­enál­lása mellett, jogaikat utóbbra is elvesztenék, hanem az ezu­tán kötendő váltószerződések is igen meggyérülnének,mint­hogy kevésnek volna kedve olly körülményes perlekedésbe bonyolulható, ’s elhatározásában a birói önkénytől annyi­ra függő üzletet tenni; átalában pedig a váltók forgatása egészen megszűnnék.­­ Ez pedig nagy baj volna, mert így csak a váltókra delegált hitel, és pénzbeli forgalom annyira megcsökkenne , és ennek hatása az üzletek min­den nemeire olly nyomasztó lenne, hogy azt elviselni számtalan magáncsaládok érzékeny megsínylése, ’s a haza iparának tetemes megzsibbasztása nélkül rövid időre sem lehetne. Azért bátorkodom hazafiul szerény szózatomat emelni, hogy az­ hozás az előadott tekinteteket bölcs figyel­mére méltatva, az említett kitételt, a törvényc­ikk con­­centratiójánál, minden prókatőri csüréscsavarást, melly­­nek e criticus időszakban, kivált zsidó követelő ellenében úgy is nagyobb nyomatéka volna, a birói önkényt ’s mind azon következhető bajokat kizáró, ’s honatyai szándékát tisztán kifejező határozottsággal módosítani méltóztassék. Pozsonyban mártius 22én. Sánta Gábor váltó-ügyvéd. A budai takarékpénztár részvényesei f. hó­tkén Császár Ferencz hétszemélyes táblai ülnök és rész­vényes úr elnöklete alatt tartott közgyűlésében a betevők­re nézve köv. korszerű és kedvező határozatok hozattak : minden betétel 2000 pft erejéig 5gy kamatosittatik, a be­téteseknél, mellyek a hónap első felében tétettek, a ka­mat azon hónap ifitől — azoktól, mellyek a hónap máso­dik felében történtek , a következő hó­lső napjától fog számíttatni, ezen arány a visszafizetéseknél is megtartatik. — 2000 pftot haladó betételek , a betétei napjától a ki­vétel napjáig 4­/2n/n számítandók levén. — 5 pftnyi beté­tesig semmi, 5 fttól 200 ftig 2 kr., 50 ftig 4 kr., 100 f­tig 6 kr., 200 ftig 10 kr., 200 ftig 20 kr. ezenfelül minden 1000 pft után tiz tiz­evnyi könyvecske díjfizetés határoztatott. — A kamatok rendesen félévenkint január és július hó másod felében fizettetnek , ha azonban a betevő a betétei napjától kivánná a félévét számíttatni és kamatját fölvenni, ezt a betéteikor bejelenteni tartozik. — Az intézet mint eddig, úgy jövőre is pengő ezüst pénzben, három ezüst húszast egy ezüst forintra véve, számit; — e határozatok i. e. apriliie­lső napjától lépnek életbe, melly naptól min­den eddig 2000 pítig tett betételek 5'/„ kamattal fognak számittatni. — Továbbá határoztatott , hogy arany és ezüst ékszerekre 10 po­fton — igaz gyöngyökre és drága­kövekre pedig 1000 pfton alól előlegezések nem fognak adatni. — Az egyleti részvények átíratása jövendőben az igazgató választmány beleegyezésével történhetik. — A­­ pénztárnok évi fizetése 800 pftra, a segédé 500 fitra, a szolgáé 250 fitra emeltetvén. — a jegyzőnek 200 pftnyi tiszteletdíj utalványoztatok­. — Végre az első évi 6358 fit 54 krnyi tiszta nyereményből részvényenkint 4 filcnyi osz­talék kiadatni, a még hátralevő 2358 ft 54 kr. pedig tar­talékalapul vétetni rendeltetett, imént érintett osztalék f­e. april he­­től a szelvények átadása mellett, az egyleti pénztárnál fölvehető lévén. — J—r. HillFOI­D. FRANCZIAORSZÁG. Paris, mart. 16. Eddig a franczia köztársaságot csak a pénzcrisis szorongotta, most átalánosabb crisis látszik beállni. Ledru-Rollin kör­irata a kormányi biztosokhoz a departementekben és a párisi nemzetőrség gránátos és voltigeur századjainak szét*­ oszlatása, hogy a nagy tömeggel egybeolvasztassanak, rész­vért szült. A fensőbb polgári osztályokból ez ellen szám­talan kérelem nyujtatik be az id. kormánynál.— Ledru- Rollin köriratát, melly még nagyobb ingerültséget oko­zott, részint maga szerzője, részint Lamartine, a kor­mány nevében, módosították sőt defavouírozták. Amaz az igazságügyi ministerrel egyetemben visszahúzta a biz­tosok felhatalmazását, hatósági és bírói tiszteket letenni. Lamartine pedig a „választási szabadságot pártoló repub­licans klub“ panaszt emelő küldöttségének azt felelte, mikép az id. kormány senkit nem bízott meg azzal, hogy a törvényeken felülemelkedő hangon beszéljen. Ez lenne a leggonoszabb corruptio, a félelemnek és a meggyőződé­sek erkölcsi elnyomásának corruptiója. A köztársaságnak és a szabadságnak azonosoknak kell lenni, különben a köz­társaság hazugság lenne, holott az id. kormány azt akarja, hogy igazság legyen. Szavazzon mindenki a maga lelki­ismerete szerint. — Tegnap a városházán igen heves je­lenet történt, hol Ledru-Rollin egy indítványa félrevet­­tettvén az indítványtevő azzal fenyegetőzött, hogy a né­pet híja be a terembe és erőszakhoz nyúl. Erre Garnier Pages pisztolyt vont elő, és mondá, hogy akkor meglövi, minek következtében a nép beszólítása elmaradt. — Fr­o­­c­o­n betegen fekszik. Parisban mart. 16. és 17én nyugtalanságok voltak, miről egy 16án délután kelt levélben ezeket olvassuk : E sorokat mintegy csatamezőről irom. A nemzetőrség és a nép közt az ellenségeskedés minden pillanatban kiüthet. A nemzetőrség t. i. fegyver nélkül a városházához cső­dült össze és Ledru-Rollin elmozdítását követeli. Kí­vánsága, hogy a kö­vet választásokra semmi befolyás ne gyakoroltassák. A Grevepiaczon a nép tömegekben áll és a nemzetőrség csapatait tartoztatja. A nép el van tö­kélve Ledru-Rollint torlaszokkal is védelmezni . . . Kiné­zek az ablakon. Courtais ősz tábornok (a nemzetőrség pa­rancsnoka) a Place de la Concordie piacára lovagol, le akarják lováról rántani. Szóhoz nem juthat, csak e sza­vait hallom : „ne nyugtalankodjatok!“ öt perc­ múlva eltávozása után a nemzetőrség is haza megy, a nép győzve foglalja el helyét. 4 '/5 óra van. Lamartine és Cremieux gya­log jőnek a városházától; a nép leirhatlan örömmel fo­gadja őket. A nemzetőrséget Courtais tábornok parancsolta haza. A polgárok igen fel vannak ingerülve, mert a nép utalma alá állott. — I7én óriási demonstratio volt a város­háza előtt, hova mintegy 100,000 különféle mesterségű munkás vonult a Concordia-piaczról a Szajna partján, a Parisba visszajött seregek eltávolítását, a nemzetőrség új organisatióját és a követválasztások elhalasztását követe­lendő. Első követelésének már eleget tettek : a Parisban még fekvő egyetlenegy ezred azon éjjel a fővárosból ki­küldetett ; rendelve van a nemzetőrség reorganisatiója is; a harmadik kérést pedig az id. kormány fontolóra venni ígérte, mire a nép a városházától haza ment. A Moniteur a munkaorganisáló bizottságnak két első ülését közli. Az elsőben a munka napi ideje 10 órára szorittatott. A másodikban Louis Blanc azt indítványozta, hogy Paris négy legnépesebb részében 400 munkás családot magukban foglalható épületek építtessenek, mellyben mindegyik családnak egy kis szobája leend. A státus ki­sebb munkadíjt fog fizetni, mint a magános munkaadók, de a munkások a menageirozás által sokat megtakaríthat­nak. Mindenik épületben lesz egy kisdedóvó terem, egy iskola, kert és fördő. Az épületekbe csak törvényesen há­zas munkások vétetnek fel. A számosabb családoknak el­sőbbségük leend. A bizottság a javaslatot elfogadta. A Nationala Parisban lévő németeknek az id. kor­mánynál tisztelgett küldöttségére következő észrevételt tesz: Francziaországgal Oroszország ellen, mondják a németek. Ennél nincs igazabb, nincs az európai állapot­ban czélszerübb. Békét Francziaországgal, azaz a nyu­­gottal, azon országgal, melly olly erőteljesen küzd mások megszabaditásáért is, békét a Szajna melléki nagy demo­­cratiával, Oroszország ellen, azaz az absolutisticus és visszaható mozgalmak ellen, mellyek vezetője Oroszor­szág olly sokáig volt, terjedésének érdekéből. Gyönyörű látvány, mellyet a németek valahára kivínak maguknak : a nagy Németországnak egy hazává alakulása. Mi, a nagy Francziahon gyermekei, kik olly élénken érezzük, milly dicső és édes illyen nagy nemzetben élni, igen jól felfog­juk, mennyire ösztönözve érezhetik magukat a németek, egyik vagy másik módon egységre vergődni. Miért siet­nek annyira a német fejedelmek ? Azért, mert a néptől meghaladtatni félnek. Késő félelem! Már meg vagytok haladva. A több nap óta nagyobb és nagyobb mértékben mutat-

Next