Budapesti Hiradó, 1848. január-június (723-875. szám)
1848-01-14 / 734. szám
melly biztositékokról gondoskodjék. A szőnyegen levő kérdést pártkérdésnek nem tartván, gr. Sz. A. indítványát saját értelmezése szerint elfogadja. Kiss P. fiumei kormányzó : A tett indítvány lényegét abban látja öszpontosulni, hogy a fenlevő tekintetek felvilágosítására a választmánynak szabad tér engedtessék. Egy illy elvnek merő kitűzése nem mindig vezet eredményre, ezt bizonyítják a múlt országgyűlési tanácskozások, a midőn a rr. első szenetekben, hol orsz. választmány kiküldetését kívánták, az adózó népre több terhet nem akartak róni, és mégis későbben, midőn a vál. munkálatát bevégezte, azon javaslatot tevék, hogy az adózó nép 250.000 ital járuljon az orsz. pénztár felállításához. Tekintsük, hogy állanak a dolgok az országban? Sokan állítják, hogy az adózó nép egyik osztálya jogszerűen viseli a háziadót, mert midőn szabad kötés útján telkeket vállalt, bizonyos kötelességek teljesítésének is alávetette magát, mi a folytonos haszonbéri fizetéshez hasonlít. Állítják, hogy ezen fizetések már egyszer meg lévén állapítva, noha a föld becse naponkint növekedik ,s a jövedelem szaporodik, mégis azon haszna és előnye van az adózónak, hogy a bért törvényhozáson kívül felemelni nem lehet. Esjing példa Izlandban a zavargások onnan erednek, hogy a haszonbérlők fizetése rendkívül felemeltetik, nálunk a régi mód szerint a bér ugyanaz marad. — Mások ismét igazságosnak tartván a jelen fizetést, azt mondják, hogy újabb terhekkel tetézni az adózót nem is lehet, hanem hogy azon rovatokban, mik akár a megyék beligazgatásának célszerűbb elrendezésére, akár a hazának felvirágzására léteznek, egyedül a nemesség vegyen részt. Vannak , kik a közös teherviselés elvét múlt országgyűlésen már felállitottnak mondják; mások ezt tagadván, az elvet csak az orsz. pénztárra állítják elfogadottnak, ’s hivatkoznak az 1844. nov. 3. költ válaszizenetre. Bármint álljanak a körülmények, ezeknek elhatározása a mai tanácskozásnak érdemét alig képezheti. Fő feladata a törvhozásnak, hogy a törvény, melly keletkezik , azoknak rokonszenvét bírja, kiknek számára hozatik. Ezen állítás bebizonyítására elég legyen csak azt felhozni , hogy midőn a jobbágytelken lakó nemesek törvényesen megadóztattak, minthogy az illetők a törvény iránt rokonszenvvel nem viseltetnek, az még mai napig sem mehetett teljesen életbe. Ezek szerint egy orsz.választmánynak szabad kézzeli kiküldetéséhez hozzájárulván, annak véleményes jelentését bevárja, hogy az orsz. vak a tárgy felett teljes higgadtsággal és elfogultság nélkül tanácskozhassanak. Különben gr. Sz. A. indítványára szavaz. Marczibányi A. trencsini főispán : Óhajtotta volna, hogy a t. rr. az egész adózási rendszert terjesztették volna elő, de ők épen azt, a mi legérdekesebb, t. i. a hadiadót és az ezzel együtt járó terheket hallgatással mellőzték, mi nélkül az egészet igen bajos tárgyalni. Az illető törvények szerint a nemesség adómentessége a felkelési kötelességhez van kötve, de a nemesség ezen kötelességét nem teljesíti, és adómentessége mégis fenmarad. De mit is várhatnánk egy 30—40 ezerből álló gyakorlatlan és rendezetlen seregtől? ’S miután ezt a rr. mellőzték, szóló csak a szőnyegen levő tárgyra szorítkozik. — A háziadót illetőleg, ennek elvállalását nélkülözhetlen szükségnek tartja. Ugyanis a háziadóban vannak rovatok, mellyek kizárólag csak a nemesség ügyét mozdítják elő, ’s a nép érdekét csak kivételesen támogatják, ’s a nemes mégis adómentes. Adózó nép fizeti a megyei tisztviselőket, holott ezek jobbatlán nemes emberek, egykét esetet kivéve, a hivatali képességet engedő törvény következtében, melly törvény azonban, miután a nem nemes választási joggal felruházva nincs, csak írott malaszt. A törvészéki bírákat, kik néhány úrberi pert kivéve, a nemesség ügyében ítélnek, szintén a nép fizeti, az készíti az országos közlekedési utakat, hidakat, holott rajtok a nemes jár, sőt még előjogánál fogva az adózót kitérésre kényszeríti (tetszés) ’stb. Előttünk van a netán behozandó tövényszék, ’s ezek tagjait is az adózó nép fizesse? Ezt kívánni nem lehet. — És ha Ulászló és Zsigmond törvényeit tekintjük, kitetszik , mennyire megszaporodtak azóta az adózó nép tartozásai. A háziadó rész kezeléséről felhozott gyakorlat nem bízhat arra, hogy ezen kérdésnek életbeléptetésétől elálljunk, hisz ha rész a kezelés, ez ellen a szegény adózó nép fel nem szólalhat, mert képviselője itt nincs. A nemesség érdekében áll osztozni a nép terheiben, mert ennek akár alkotmányos akár absolutistikus kormány mellett is előbb utóbb be kell következni. Szóló elismeri az akadályokat, mellyek között első, hogy ha birtokaránylag akarunk részesülni, az nem történhetik meg addig, míg a népnek hadi adó fejében fizetett tartozása be nem számíttatik ; második akadály pedig az, hogy hazánkban a földfelmérés ritka helyeken tökéletes, és ezért nem lehet tudni, mennyi az úr és adózó birtoka; harmadik gyakorlati akadály még az, hogy a nemesség és nemesség birtoka közt némelly megyékben igen nagy különbség létezik. — És ha gróf Sz. A. indítványa oda czéloz , hogy ezeket a választmány tekintetbe vegye, azt elfogadja; de azon rovatok alul, mellyek egyenesen a nemesség javát mozditják elő, magát kivonni nem akarja. Szóló tehát az adónak igazságát elismervén, azt pártolja, fentartja magának azonban azon jogot, hogy a választmány által majdan benyújtandó javaslathoz annak idejében hozzászólhasson. — Még gr. Károlyi Gy.nek kívánván felelni, ki azt mondá, hogy a szentgáli nemeseket tisztújítás előtt az adófizetésre szorítani nem lehetne, kijelenté, hogy e szerint a nemesi pénztárra is állván ezen ok, minden rendelkezésünk haszontalan lenne, mi nem áll. És miután még lesz alkalma e tárgyban bővebben szólani, jelenleg gr. Sz. indítványát pártolja. B. Vay Miklós: Mindenek előtt azt kell az előttem szólott trencsini főispán előadására megjegyeznem , hogy gróf Széchen Antal indítványában egy szó sincs halasztásról, — érzi az indítványozó a tisztelt főispán úrral együtt a tárgy fontosságát és azt, hogy hasonló nemű dolgok az elutasítás, halasztás, halogatás által, ha egyszer bizonyos stádiumra eljutottak ’s czélhoz nem vezettetnek, nemcsak nem nyernek az idő által sőt gyakran vesztenek jelentőségükből, gyakran veszedelmeztetik eredményüknek hatása ’s a halogató könnyen czélt téveszthetne legjobb akarata mellett is. Igaz, hogy gr. Széchen a tárgy részleteibe úgy mint a tisztelt főispán úr bele nem ereszkedett, de azt tennie szükség nem is volt, miután egy országos választmány kiküldetését maga részéről is javasló, szerinte mindezek annak működésére tartoznak épen úgy, mint az arról való gondoskodás is, hogy a békési főispán aggodalma a beszédesek iránt kellőleg eloszlattassék. Legyünk tehát tisztában az iránt, ami indítványoztatott és ez, ha jól fogtam fel, abból áll, hogy mindenek előtt kimondatván, miszerint innen túl a hon közszükségei fedezésére a nemesség is törvény által fog köteleztetni, ez által határozottan állíttassák fel az állandó közös teherviselésnek többé kétségbe sem vehető elve, — mellyelv illy átalánosságban kimondatván, annak a közpénztárra ’s házi adóra való alkalmazása egy országos választmányra bizassék ; — elfogadják , azonban akár egyik, akár másik pénztárt a mgos főrik, a fizetéshez való járulást attól függesztik fel, miként sikerülendett az említett választmánynak megfejteni kellő garantiákat nyújtandó feladatát; minthogy az indítvány szavaiból mindezek világosak a következő lévén azoknak gr. Széchen által elmondott tartalmuk: Örömest járulnak a főm. rrk egy országos választmány kiküldetéséhez (de mivel a közös teherviselésnek elve ki lévén már országgyűlésileg mondva) elvkérdésben nem forog ’s a kk. és rrk által emlitett különféle teherviselések (azaz közpénztár és háziadó) csak az elv részletes alkalmazásának részleteit tárgyazzák, a férfk ezen részletek körüli szándékaiknak határozott kimondását az országos választmány mindezeket földerítendő munkálatának bevégzése utánra fentartani legczélszerűbbnek vélik. És midőn ezt kimondják a főm. rrk, lényegben nem ugyan azt teszik-e, amire a rrk felszóliták, hiszen ők is azt mondják, hogy megadnak minden tőlök telhető garantiákat ,s ezek nélkül maguk sem kívánják, hogy részt vegyünk az általuk javaslott két pénztárhoz való járulásban, a kellő biztosítások kidolgozására önmaguk országos választmányt indítványoznak, következőleg feltételesen szólítván fel bennünket, feleletünk is csak feltételes lehet, azaz annak nyilvánítása, miszerint azt, fizetünk e vagy sem, attól vagyunk kénytelenek felfüggeszteni, fogunk e a kiküldendő választmány munkálatában minden szükségesekre elég garantiát találni. Ami tehát az én vélekedésemet illeti, a fentebbiekben részemről is megnyugszom , és az indítványt a mondottak szerint értelmezem, és alig hiszem, hogy azt más értelemben venni lehessen ; ráfogás volna mindenesetre arról azt mondani, hogy az a tárgyat el akarná halasztani vagy kirekesztené azt, hogy a kiküldendő országos választmány a közös teherviselés elvének a házi adóra való alkalmazását is meg ne kísérthetné. Figyelve továbbá némelly itten ma hallottakra, nem mellőzhetem el annak megemlítését, miszerint az állandó közös teherviselésnek elve már a múlt országgyűlés alkalmával kimondatott a főmrik által , úgyhogy meggyőződésem szerint attól többé a képzelhető legnagyobb következetlenség és inpolitica nélkül vissza nem is lehetne lépni; múltkor, az igaz, csak egy közpénztár megalapítására czéloztatott az érintett elv alkalmaztatni ’s jelenleg az adózás egy másik nemére is meg akarják azt kísérteni a torik, a minthogy ez ellen nekem semmi kifogásom, sőt azt hiszem, hogy miután a háziadó kérdése a megyei teremekből győztesen lépett ki, ’s meghaladd szerencsésen a követi táblát, nálunk az lényegében hajótörést többet nem szenved, ’s hogy részleteiben ne hiúsuljon, a kiküldendő választmánynak leend feladata. E tekintetben is azonban nem csinálok én magamnak illuziókat ,s előre látom, hogy megyéink jelenlegi szerkezete mellett tökéletes teljes biztosságot nyújtó garantiákra hiába számítunk, annyit azonban remélhetünk, hogy sikerülene most is már a törvényhozásnak olly biztosítékokat állíthatni fel, mellyek valamint magunkra úgy az eddig adózott népre is üdvös hatással leendenek ’s időjártával még mélyebb gyökereket verendenek a municipiumok lassankint egyéb gyomtól is megtisztítandó terén. A mondottakból világosnak hiszem lenni azt is, hogy a választmánynak akint, mint ezt gr. Széchen Antal is javaslá, csak átalános utasítást kívánok adni, ’s nem mondanám ki, mellyik pénztárt miből ’s honnan fedezze, nem különböztetném meg olly határozottan kijelölve, mint a trrk a direct és indirect kutforrások hová leendő fordítását, mert hiszen ez ’s az ezekhez hasonló kérdések a megkezdendő munkakörben fognak majd kifejteni. Az érintett indítvány nyomán tehát még egyszer röviden az véleményem, miszerint nyilvánítsuk egy szívvel lélekkel, az állandó közös teherviselésnek e hontján soha többé kérdés alá nem vehető elvét ’s bízzuk annak alkalmazását most mindjárt egy átalános utasitással ellátott választmányra, hogy igy annak munkálata folytában végképen ’s hova hamarább kimondhassuk a törrk által indítványozott ’s elvben már is elfogadott kétféle teherviselés iránti magunk vég ’s vajha mentül elébb életbeléptethető, elhatározását. — Gr. Batthyányi Kázmér: Azon elv, hogy a nemesség is adózni akar, annyira elterjedt, hogy ahoz többet szólni felesleges, ’s ezért csupán gr. Sz. A. indítványára kíván észrevételt tenni. Bármi szép is — úgymond — a közös teherviselés elvének megpenditése, az mindaddig üres szó vagy írott malaszt leend, mig életbe nem léptetik. Az indítványozó grófnak ékes szólását követni nem képes, de arra megjegyzi, hogy az csak czukros labdacs, mellybe szép szavakba burkoltan keserűség is vegyül, mert a m. gróf indítványában a házi adó fontosságát elmellőzni méltóztatott, mit azáltal mutatott meg, hogy a válaszüzenet alapjául a múlt országgyűlés határozatát akarja felvenni. A múlt országgyűlésen a közös teherviselés elvéről, de nem a házi adóról volt a szó, és mi most azt akarjuk alapul felvenni, mibe már három év előtt beleegyeztünk. Szóló tovább megy, ’s a liptói főispán nézetébe beleegyezik, ki a háziadó elvállalásától nagyobb üdvet vár, ’s annak az országos pénztár felett elsőbbséget tulajdonit. Osztozik azon aggodalmakban is, mellyek ennek kivihetőségénél felmerülnek, é s kívánja azon visszaéléseket, mellyekhez adatokat ő is nyújthatna , megszüntetni, de ezen eredményt a nyilvánosság és szabad sajtó által véli elérhetőnek. És igy a liptói főispán véleményétől csak ott tér el, hol az beszéde végén gr. Sz. A. indítványához járul, — melly miatt pártolja a rr. izenetét.— (Vége köv.) ----------------Igazítás. A 733-i számban a 42. lap középső hasábján Olgyay T. nyilatkozatában „miért keressenek“ — helyett, dv. „miért ne keressenek .“ Asztalosében pedig „szerkezetben foglaltatik“ — helyett „a szerkezetben nem foglal* tatik ^ _ ■ — ' POZSONYI HIRFÜZÉR. Tegnapján, 13án a nemzetnek kegyeleti éljes emléknapja volt, — a nagy nádor halálának évnapja; ez alkalommal a székesegyházban reggeli 10 órakor ünnepélyes gyászmise tartatott a boldogultért, mellyen a két tábla tagjain, egyéb főméltóságokon és hatóságokon kívül nagy néptömeg is jelent meg. Alig állott be múlt hétfőn este a Duna, és már másnap reggel három négy rendbeli út is nyílt a jég hátán , mi egy valaki észrevétele szerint oda mutat , hogy a pozsonyiak furfangos nép , mert hamar jégre vezetik egymást. Egy háziúr nagy bajba keverte a többi háziurak érdemes testületét, és annyira, hogy a társadalom e nagy jelentékű osztálya, némelly illetők megjegyzése szerint, ez után könnyen véginségre juthat; a kérdéses háziúr ugyanis elhatározta, hogy a két hét múlva bekövetkezendő házbérfizetés alkalmával nem jegyzendő nyugtatványra az illetéken felül, mint szokás, néhány pengőúttal többet seprés, lépcsővilágítás ,sat. czim alatt, és hogy házát még inkább megkedveltesse, mármost idején kinyilatkoztató bérlőinek, hogy ezt azután sem fogja tenni, nehogy eszébe jusson ezeknek a közelgő tavasz végett felmondásról gondolkozni; a bérlőket e soha nem álmodott méltányosság annyira meglepte, hogy a tisztelt háztulajdonosnál, e részbeni kárpótlásául, lovagias figyelméért rendkívüli elragadtatásukban illy rendkívüli nagylelkűség felett azonnal magok emelék felébb házbéröket; ezt a nagylelkű háziúr csakhamar elmondá egy pár társának, kik nem mulasztók el a dolgot mielőbb tovább adni és maguk is utánozni; de sehol sem találtak olly rendkívüli, erszényemelő elragadtatásra, mint minőről fenekig emlékezünk, ’s most, miután a csel árja már annyira terjed, hogy megakadályozni nem lehet, az illetők pattognak, zsörtölődnek, koldusbottal fenyegetik egymást, mert beteljesedni látják , hogy egy okos háziúr olly követ dobott a kútba, millyet itt — sem bir kihúzni. E csiklandós esemény valósága iránt kezességet vállalni nem merünk. — Az országgyűlési ifjak kedélyes társalgásában gyakran annyi sok éles csípős anyag rejlik, hogy bármelly humorista meghunyászkodhatik mellettök; legközelebb fültanúi voltunk egy illy talpraesett megjegyzésnek, mit egy ifjú ismerősünk többek előtt megyéje mostani szellemét vitatva jön: „no hiszen — úgymond — tizenhatan vagyunk jelenleg ide fenn, ennek itt mind kinyílik a szeme— folytatá—, majd megmutatjuk mi országgyűlés után otthon, ki a legény a csárdában.“ E megjegyzést, nehogy valaki belőle azt következtesse, mintha ezen urak vakok volnának, ki kell egészitnünk, miszerint ők épen nem vakok, sőt mindnyájan ép egészséges szeműek, csak azt nem látják, hogy vakittatnak. HOLFOLD. FRANCZIAORSZÁG. A követkamara osztályaiban januárban Guizot több rendbeli kérdésekre fontos válaszokat adott. A kormánynak, úgymond, még nincs tudomása, hogy az ausztriaiak Parmát megszállották volna, csak az adatott tudtára, hogy a modenai herczeg kívánságára ennek státusába nyomultak. Schweiz ügyeiben a cabinet hű marad az 1833-i politikához és nem fog ellenszegülni a szövetségi szerződés revisiojának. Erre Schweiz joggal bír, de a kormány azt veszi észre, hogy a schweizi radicális párt ama szerződést egészen megsemmisítni szándékozik. A kormány fegyvereket adott el Luzernnek, mivel a külön szövetség ügyét igazságosnak tartotta. A trónbeszéd befejezését illetőleg az „ellenséges szenvedélyek“ szavak nem vonatkoznak az egész ellenzékre vagy egyes kamarai tagokra, hanem a kamarán kívül a státus és alkotmány ellen folyamatban lévő törekvésekre. Továbbá Faucher úr azt kérdé tőlem igen elmésen, várjon Francziaország, melly a tengeri békekötés szerint elég gazdag , hogy győzedelmeit megfizesse , elég erős-e, hogy hadifoglyait szabadon bocsássa? mert a Moniteurban azt olvasta, hogy Abd-el-Kadernek Alexandriába vagy Saint Jean d’ Acreba vitetése megigértetett. Mire azt felelem, mikép abból, hogy az algíri tudósítások a Moniteurbe felvétettek, Aumale herczeg és Lamoriciére tábornok ígéretének teljesítése még nem következik. Páris január 5. Abd-el-Kader elfogatása , annak fontossága és lehető következései, a körülmények, melylyek közt történt, ’s mindenek felett Aumale herczeg adott szava, hogy az emir Syriába vagy Egyptomba fog utazhatni, kiváltképen foglalják el a nyilvánosság közlönyeit. A ministerium átlátja, hogy Abd-el-Kader Saint- Jean d’Acre vagy Alexandriában még folyvást veszedelmes, mivel Angliával háború esetében az angol hajók őt onnan könnyen Algírba szállíthatják. Másrészt Aumale herczeget sem akarják megsérteni, ki sürgetően kéri, hogy adott becsületszavát mindenesetre teljesítsék. Mi 47