Budapesti Hiradó, 1848. január-június (723-875. szám)

1848-01-14 / 734. szám

m­elly biztositékokról gondoskodjék. A szőnyegen levő kérdést pártkérdésnek nem tartván, gr. Sz. A. indítványát saját értel­mezése szerint elfogadja. Kiss P. fiumei kormányzó : A tett indítvány lényegét ab­ban látja öszpontosulni, hogy a fenlevő tekintetek felvilágosí­tására a választmánynak szabad tér engedtessék. Egy illy elv­nek merő kitűzése nem mindig vezet eredményre, ezt bizonyít­ják a múlt országgyűlési tanácskozások, a midőn a rr. első szenetekben, hol orsz. választmány kiküldetését kívánták, az adózó népre több terhet nem akartak róni, és mégis későbben, midőn a vál. munkálatát bevégezte, azon javaslatot tevék, hogy az adózó nép 250.000 ital járuljon az orsz. pénztár felállításá­­hoz. Tekintsük, hogy állanak a dolgok az országban? Sokan állítják, hogy az adózó nép egyik osztálya jogszerűen viseli a háziadót, mert midőn szabad kötés útján telkeket vállalt, bizonyos kötelességek teljesítésének is alá­vetette magát, mi a folytonos haszonbéri fizetéshez hasonlít. Állítják, hogy ezen fizetések már egyszer meg lévén állapítva, noha a föld becse naponkint növekedik ,s a jövedelem szaporodik, mégis azon haszna és előnye van az adózónak, hogy a bért törvény­­hozáson kívül felemelni nem lehet. Esjing példa Izlandban a zavargások onnan erednek, hogy a haszonbérlők fizetése rend­kívül felemeltetik, nálunk a régi mód szerint a bér ugyanaz marad. — Mások ismét igazságosnak tartván a jelen fizetést, azt mondják, hogy újabb terhekkel tetézni az adózót nem is lehet, hanem hogy azon rovatokban, mik akár a megyék beligazgatásának c­élszerűbb elrendezésére, akár a hazának felvirágzására léteznek, egyedül a nemesség vegyen részt. Van­nak , kik a közös teherviselés elvét múlt országgyűlésen már felállitottnak mondják; mások ezt tagadván, az elvet csak az orsz. pénztárra állítják elfogadottnak, ’s hivatkoznak az 1844. nov. 3. költ válaszizenetre. Bármint álljanak a körülmények, ezeknek elhatározása a mai tanácskozásnak érdemét alig ké­pezheti. Fő feladata a törv­hozásnak, hogy a törvény, melly keletkezik , azoknak rokonszenvét bírja, kiknek számára ho­­zatik. Ezen állítás bebizonyítására elég legyen csak azt fel­hozni , hogy midőn a jobbágytelken lakó nemesek törvényesen megadóztattak, minthogy az illetők a törvény iránt rokon­­szenvvel nem viseltetnek, az még mai napig sem mehetett teljesen életbe. Ezek szerint egy orsz.választmánynak szabad kézzeli kiküldetéséhez hozzájárulván, annak véleményes je­lentését bevárja, hogy az orsz. vak a tárgy felett teljes hig­gadtsággal és elfogultság nélkül tanácskozhassanak. Különben gr. Sz. A. indítványára szavaz. Mar­cz­i­bán­yi A. trencsini főispán : Óhajtotta volna, hogy a t. rr. az egész adózási rendszert terjesztették volna elő, de ők épen azt, a mi legérdekesebb, t. i. a hadiadót és az ezzel együtt járó terheket hallgatással mellőzték, mi nélkül az egé­szet igen bajos tárgyalni. Az illető törvények szerint a ne­messég adómentessége a felkelési kötelességhez van kötve, de a nemesség ezen kötelességét nem teljesíti, és adómentes­sége mégis fenmarad. De mit is várhatnánk egy 30—40 ezer­ből álló gyakorlatlan és rendezetlen seregtől? ’S miután ezt a rr. mellőzték, szóló csak a szőnyegen levő tárgyra szorítko­zik. — A háziadót illetőleg, ennek elvállalását nélkülözhetlen szükségnek tartja. Ugyanis a háziadóban vannak rovatok, mellyek kizárólag csak a nemesség ügyét mozdítják elő, ’s a nép érdekét csak kivételesen támogatják, ’s a nemes mégis adómentes. Adózó nép fizeti a megyei tisztviselőket, holott ezek jobbatlán nemes emberek, egykét esetet kivéve, a hivata­li képességet engedő törvény következtében, melly törvény azonban, miután a nem nemes választási joggal felruházva nincs, csak írott malaszt. A törvészéki bírákat, kik néhány úrberi pert kivéve, a nemesség ügyében ítélnek, szintén a nép fizeti, az készíti az országos közlekedési utakat, hidakat, holott rajtok a nemes jár, sőt még előjogánál fogva az adózót kitérésre kényszeríti (tetszés) ’stb. Előttünk van a netán be­hozandó tö­vényszék, ’s ezek tagjait is az adózó nép fizesse? Ezt kívánni nem lehet. — És ha Ulászló és Zsigmond törvé­nyeit tekintjük, kitetszik , mennyire megszaporodtak azóta az adózó nép tartozásai.­­ A háziadó rész kezeléséről felho­zott gyakorlat nem bízhat arra, hogy ezen kérdésnek életbe­léptetésétől elálljunk, hisz ha rész a kezelés, ez ellen a sze­gény adózó nép fel nem szólalhat, mert képviselője itt nincs. A nemesség érdekében áll osztozni a nép terheiben, mert en­nek akár alkotmányos akár absolutistikus kormány mellett is előbb utóbb be kell következni. Szóló elismeri az akadályo­kat, mellyek között első, hogy ha birtokaránylag akarunk részesülni, az nem történhetik meg addig, míg a népnek hadi adó fejében fizetett tartozása be nem számíttatik ; máso­dik akadály pedig az, hogy hazánkban a földfelmérés ritka helyeken tökéletes, és ezért nem lehet tudni, mennyi az úr és adózó birtoka; harmadik gyakorlati akadály még az, hogy a nemesség és nemesség birtoka közt némelly me­gyékben igen nagy különbség létezik. — És ha gróf Sz. A. indítványa oda czéloz , hogy ezeket a választmány te­kintetbe vegye, azt elfogadja; de azon rovatok alul, mel­lyek egyenesen a nemesség javát mozditják elő, magát ki­vonni nem akarja. Szóló tehát az adónak igazságát elis­mervén, azt pártolja, fentartja magának azonban azon jo­got, hogy a választmány által majdan benyújtandó javaslat­hoz annak idejében hozzászólhasson. — Még gr. Károlyi Gy.nek kívánván felelni, ki azt mondá, hogy a szentgáli ne­meseket tisztújítás előtt az adó­fizetésre szorítani nem lehet­ne, kijelenté, hogy e szerint a nemesi pénztárra is állván ezen ok, minden rendelkezésünk haszontalan lenne, mi nem áll. És miután még lesz alkalma e tárgyban bővebben szólani, jelenleg gr. Sz. indítványát pártolja. B. Vay Miklós: Mindenek előtt azt kell az előttem szólott trencsini főispán előadására megjegyeznem , hogy gróf Széchen Antal indítványában egy szó sincs halasztás­ról, — érzi az indítványozó a tisztelt főispán úrral együtt a tárgy fontosságát és azt, hogy hasonló nemű dolgok az eluta­­­sítás, halasztás, halogatás által, ha egyszer bizonyos stá­diumra eljutottak ’s czélhoz nem vezettetnek, nemcsak nem nyernek az idő által sőt gyakran vesztenek jelentőségükből, gyakran veszedelmeztetik eredményüknek hatása ’s a halo­gató könnyen czélt téveszthetne legjobb akarata mellett is. Igaz, hogy gr. Széchen a tárgy részleteibe úgy mint a tisztelt főispán úr bele nem ereszkedett, de azt tennie szükség nem is volt, miután egy országos választmány kiküldetését maga részéről is javasló, szerinte mindezek annak működésére tar­toznak épen úgy, mint az arról való gondoskodás is, hogy a békési főispán aggodalma a beszédesek iránt kellőleg elosz­­lattassék. Legyünk tehát tisztában az iránt, a­mi indítványoz­­tatott és ez, ha jól fogtam fel, abból áll, hogy mindenek előtt kimondatván, miszerint innen túl a hon közszükségei fedezésére a nemesség is törvény által fog köteleztetni, ez által határozottan állíttassák fel az ál­landó közös teherviselésnek többé kétségbe sem vehető elve, — melly­elv illy átalánosságban kimondatván, annak a köz­pénztárra ’s házi adóra való alkalmazása egy országos vá­lasztmányra bizassék ; — elfogadják , azonban akár egyik, akár másik pénztárt a mgos főrik, a fizetéshez való járulást attól függesztik fel, miként sikerü­lendett az említett választ­mánynak megfejteni kellő garantiákat nyújtandó feladatát;­­ minthogy az indítvány szavaiból mindezek világosak a kö­vetkező lévén azoknak gr. Széchen által elmondott tartalmuk: Örömest járulnak a főm. rrk egy országos vá­lasztmány kiküldetéséhez (de mivel a közös teher­­viselésnek elve ki lévén már országgyű­lésileg mondva) elv­kérdés­ben nem forog ’s a kk. és rrk által em­­litett különféle teherviselések (azaz közpénztár és háziadó) csak az elv részletes alkalmazásának részleteit tárgyazzák, a férfk ezen részletek körüli szándékaiknak hatá­rozott kimondását az országos választmány mindezeket föl­derítendő munkálatának bevégzése utánra fentartani legczél­­szerűbbnek vélik. És midőn ezt kimondják a főm. rrk, lényeg­ben nem ugyan azt teszik-e, a­mire a rrk felszóliták, hiszen ők is azt mondják, hogy megadnak minden tőlök telhető garan­tiákat ,s ezek nélkül maguk sem kívánják, hogy részt vegyünk az általuk javaslott két pénztárhoz való járulásban, a kellő biztosítások kidolgozására önmaguk országos választmányt indítványoznak, következőleg feltételesen szólítván fel ben­nünket, feleletünk is csak feltételes lehet, azaz annak nyilvá­nítása, miszerint azt, fizetünk e vagy sem, attól vagyunk kény­telenek felfüggeszteni, fogunk e a kiküldendő választmány munkálatában minden szükségesekre elég garantiát találni. A­mi tehát az én vélekedésemet illeti, a fentebbiekben részem­ről is megnyugszom , és az indítványt a mondottak szerint ér­telmezem, és alig hiszem, hogy azt más értelemben venni le­hessen ; ráfogás volna mindenesetre arról azt mondani, hogy az a tárgyat el akarná halasztani vagy kirekesztené azt, hogy a kiküldendő országos választmány a közös teherviselés el­vének a házi adóra való alkalmazását is meg ne kísérthetné. Figyelve továbbá némelly itten ma hallottakra, nem mellőz­hetem el annak megemlítését, miszerint az állandó közös te­herviselésnek elve már a múlt országgyűlés alkalmával ki­mondatott a főm­­rik által , úgy­hogy meggyőződésem sze­rint attól többé a képzelhető legnagyobb következetlenség és inpolitica nélkül vissza nem is lehetne lépni; múltkor, az igaz, csak egy közpénztár megalapítására czéloztatott az érin­tett elv alkalmaztatni ’s jelenleg az adózás egy másik nemére is meg akarják azt kísérteni a to­rik, a minthogy ez ellen ne­kem semmi kifogásom, sőt azt hiszem, hogy miután a háziadó kérdése a megyei teremekből győztesen lépett ki, ’s megha­ladd szerencsésen a követi táblát, nálunk az lényegében hajó­törést többet nem szenved, ’s hogy részleteiben ne hiúsuljon, a kiküldendő választmánynak leend feladata. E tekintetben is azonban nem csinálok én magamnak illuziókat ,s előre lá­tom, hogy megyéink jelenlegi szerkezete mellett tökéletes tel­jes biztosságot nyújtó garantiákra hiába számítunk, annyit azonban remélhetünk, hogy sikerülene most is már a törvény­­hozásnak olly biztosítékokat állíthatni fel, mellyek valamint magunkra úgy az eddig adózott népre is üdvös hatással leen­­denek ’s időjártával még mélyebb gyökereket verendenek a municipiumok lassankint egyéb gyomtól is megtisztítandó te­rén. A mondottakból világosnak hiszem lenni azt is, hogy a választmánynak akint, mint ezt gr. Széchen Antal is javaslá, csak átalános utasítást kívánok adni, ’s nem mondanám ki, mellyik pénztárt miből ’s honnan fedezze, nem különböztet­ném meg olly határozottan kijelölve, mint a t­­rrk a direct és indirect kutforrások hová leendő fordítását, mert hiszen ez ’s az ezekhez hasonló kérdések a megkezdendő munkakörben fognak majd kifejteni. Az érintett indítvány nyomán tehát még egyszer röviden az véleményem, miszerint nyilvánítsuk egy szívvel lélekkel, az állandó közös teherviselésnek e hon­tján soha többé kérdés alá nem vehető elvét ’s bízzuk annak alkalmazását most mindjárt egy átalános utasitással ellátott választmányra, hogy igy annak munkálata folytában végké­pen ’s hova hamarább kimondhassuk a tö­rrk által indítványo­zott ’s elvben már is elfogadott kétféle teherviselés iránti magunk vég ’s vajha mentül elébb életbeléptethető, elhatáro­zását. — Gr. Batthyányi Kázmér: Azon elv, hogy a nemesség is adózni akar, annyira elterjedt, hogy ahoz többet szólni fe­lesleges, ’s ezért csupán gr. Sz. A. indítványára kíván észre­vételt tenni. Bármi szép is — úgymond — a közös tehervi­selés elvének megpenditése, az mindaddig üres szó vagy írott malaszt leend, mig életbe nem léptetik. Az indítványozó gróf­nak ékes szólását követni nem képes, de arra megjegyzi, hogy az csak czukros labdacs, mellybe szép szavakba burkoltan ke­serűség is vegyül, mert a m. gróf indítványában a házi adó fontosságát elmellőzni méltóztatott, mit azáltal mutatott meg, hogy a válaszüzenet alapjául a múlt országgyűlés határozatát akarja felvenni. A múlt országgyűlésen a közös teherviselés elvéről, de nem a házi adóról volt a szó, és mi most azt akar­juk alapul felvenni, mibe már három év előtt beleegyeztünk. Szóló tovább megy, ’s a liptói főispán nézetébe beleegyezik, ki a háziadó elvállalásától nagyobb üdvet vár, ’s annak az or­szágos pénztár felett elsőbbséget tulajdonit. Osztozik azon ag­godalmakban is, mellyek ennek kivihetőségénél felmerülnek, é s kívánja azon visszaéléseket, mellyekhez adatokat ő is nyújt­hatna , megszüntetni, de ezen eredményt a nyilvánosság és szabad sajtó által véli elérhetőnek. És igy a liptói főispán véleményétől csak ott tér el, hol az beszéde végén gr. Sz. A. indítványához járul, — melly miatt pártolja a rr. izenetét.— (Vége köv.) ----------------­Igazítás. A 733-i számban a 42. lap középső hasáb­ján Olgyay T. nyilatkozatában „miért keressenek“ — he­lyett, d­v. „miért ne keressenek .“ Asztalosében pedig „szerke­zetben foglaltatik“ — helyett „a szerkezetben nem foglal* tatik ^ _ ■ — ' POZSONYI HIRFÜZÉR. Tegnapján, 13án a nem­zetnek kegyeleti élj­es emléknapja volt, — a nagy nádor halálának évnapja; ez alkalommal a székes­egyházban reggeli 10 órakor ünnepélyes gyászmise tartatott a bol­­dogultért, mellyen a két tábla tagjain, egyéb főméltósá­gokon és hatóságokon kívül nagy néptömeg is jelent meg.­­ Alig állott be múlt hétfőn este a Duna, és már másnap reggel három négy rendbeli út is nyílt a jég hátán , mi egy valaki észrevétele szerint oda mutat , hogy a pozsonyiak furfangos nép , mert ha­mar jégre vezetik egymást.­­ Egy házi­úr nagy bajba keverte a többi háziurak érdemes testületét, és annyira, hogy a társadalom e nagy jelentékű osztálya, némelly il­letők megjegyzése szerint, ez után könnyen véginségre juthat; a kérdéses háziúr ugyanis elhatározta, hogy a két hét múlva bekövetkezendő házbérfizetés alkalmával nem jegyzend­ő nyugtatványra az illetéken felül, mint szokás, néhány pengő­úttal többet seprés, lépcsővilágítás ,sat. czim alatt, és hogy házát még inkább megkedveltes­­se, mármost idején kinyilatkoztató bérlőinek, hogy ezt azután sem fogja tenni, nehogy eszébe jusson ezeknek a közelgő tavasz végett felmondásról gondolkozni; a bérlő­ket e soha nem álmodott méltányosság annyira meglepte, hogy a tisztelt háztulajdonosnál, e részbeni kárpótlásául, lovagias figyelméért rendkívüli elragadtatásukban illy rendkívüli nagylelkűség felett azonnal magok emelék fe­lébb házbéröket; ezt a nagylelkű háziúr csakhamar el­­mondá egy pár társának, kik nem mulasztók el a dolgot mielőbb tovább adni és maguk is utánozni; de sehol sem találtak olly rendkívüli, erszényemelő elragadtatásra, mint minőről fenekig emlékezünk, ’s most, miután a csel árja már annyira terjed, hogy megakadályozni nem lehet, az illetők pattognak, zsörtölődnek, koldusbottal fenye­getik egymást, mert beteljesedni látják , hogy egy okos háziúr olly követ dobott a kútba, millyet itt — sem bir kihúzni. E csiklandós esemény valósága iránt kezességet vállalni nem merünk. — Az országgyűlési ifjak kedélyes társalgásában gyakran annyi sok él­es csípős anyag rejlik, hogy bármelly humorista meghunyászkodhatik mellettök; legközelebb fültanúi voltunk egy illy talpraesett megjegy­zésnek, mit egy ifjú ismerősünk többek előtt megyéje mostani szellemét vitatva jön: „no hiszen — úgymond — tizenhatan vagyunk jelenleg ide fenn, ennek itt mind ki­nyílik a szeme— folytatá—, majd megmutatjuk mi or­­szággyűlés után otthon, ki a legény a csárdában.“ E megjegyzést, nehogy valaki belőle azt következtesse, mintha ezen urak vakok volnának, ki kell egészitnünk, miszerint ők épen nem vakok, sőt mindnyájan ép egész­séges szeműek, csak azt nem látják, hogy vakittatnak. HOLFOLD. FRANCZIAORSZÁG. A követkamara osztályaiban január­ban Guizot több rendbeli kérdésekre fontos vála­szokat adott. A kormánynak, úgymond, még nincs tudomá­sa, hogy az ausztriaiak Parmát megszállották volna, csak az adatott tudtára, hogy a modenai herczeg kívánságára en­nek státusába nyomultak. Schweiz ügyeiben a cabinet hű marad az 1833-i politikához és nem fog ellenszegülni a szövetségi szerződés revisiojának. Erre Schweiz joggal bír, de a kormány azt veszi észre, hogy a schweizi radi­­cális párt ama szerződést egészen megsemmisítni szán­dékozik. A kormány fegyvereket adott el Luzernnek, mi­vel a külön szövetség ügyét igazságosnak tartotta. A trón­beszéd befejezését illetőleg az „ellenséges szenvedélyek“ szavak nem vonatkoznak az egész ellenzékre vagy egyes kamarai tagokra, hanem a kamarán kívül a státus és al­kotmány ellen folyamatban lévő törekvésekre. Továbbá Faucher úr azt kérdé tőlem igen elmésen, várjon Fran­­cziaország, melly a tengeri békekötés szerint elég gaz­dag , hogy győzedelmeit megfizesse , elég erős-e, hogy hadifoglyait szabadon bocsássa? mert a Moniteurban azt olvasta, hogy Abd-el-Kadernek Alexandriába vagy Saint Jean d’ Acreba vitetése megigértetett. Mire azt felelem, mikép abból, hogy az algíri tudósítások a Moniteurbe felvétettek, Aumale herczeg és Lamoriciére tábornok ígéretének teljesítése még nem következik. P­á­r­i­s január 5. Abd-el-Kader elfogatása , annak fontossága és lehető következései, a körülmények, mely­­lyek közt történt, ’s mindenek felett Aumale herczeg adott szava, hogy az emir Syriába vagy Egyptomba fog utazhatni, kiváltképen foglalják el a nyilvánosság köz­lönyeit. A ministerium átlátja, hogy Abd-el-Kader Saint- Jean d’Acre vagy Alexandriában még folyvást veszedel­mes, mivel Angliával­ háború esetében az angol hajók őt onnan könnyen Algírba száll­íthatják. Másrészt Au­male herczeget sem akarják megsérteni, ki sürgetően kéri, hogy adott becsületszavát mindenesetre teljesítsék. Mi­ 47

Next