Budapesti Hiradó, 1848. január-június (723-875. szám)

1848-05-28 / 848. szám

vél a megtanított ilir tömeg által tetszéssel fogadtatott­ elnök alispán úr baráti után figyelmeztetve volt, hogy a levél ellen szót ne emeljen, mert egy volt ezredes rende­letet kapott a bántól, hogy tartóztassa le. Az eredmény­en: felirásilag intéztetik ő felségéhez kérelem az iránt, ha a magyar ministériumnak engedelmeskedjék-e a me­gye vagy a bánnak ? Sem a középponti választmány, sem a követválasztás iránt nem történt intézkedés. — A ki­­kindai és becses vizsgálat elől megszökött ilir hősök Kar­­loviczon a fegyveres szerbekkel egyesülve, az érseket patriarchává, Suplikacz, most Olaszországban levő ezre­dest , vojvodává kiáltották ki. Csernovics proclamatióit megégették és a megyét pusztítással fenyegetik.­­ A P. H. legújabb újvidéki tudósítása szerint 16. érkezett Péterváradra Eötvös kir. ügynök kisére­­tével, magával hozva a meghatalmazásokat Hrabovsz­­ky számára, ki (hallomás után irja a levelező) kikülde­tését elvállalni nem akarta, mig ő felségétől kéziratot ez iránt nem kap. Eötvös azonnal visszament Pestre. A karloviczi szerb gyűlésről Bécsbe indított küldöttség Slorvátország-féle m­enend. — Pozsonyban tegnap (május 27.) reggel sok nép várta a Dunaparton a bécsi gőzöst, az újabb eseményekről érte­sülendő. A hajóról két bécsi nemzetőr is szállott ki, kik tu­dakozódással szinte megrohantattak; egy­ik tehát emel­vény­re állott és egy rövid iratot olvasott fel, a tegnapelőtt kelet­kezett petitio pontjait tartalmazót, miért azt mondák né­­melly itteni hallgatói, hogy izgató és a városházra kisér­ték, társával együtt, mivel ez őt mentette. Vallásuk is felemlik­etett hallgatóik által, szerintök az elfogottak zsidók. AUSZTRIA, Bécs, május 25-kén. Tegnap tértek vissza az ő fel­sége visszahívására küldött biztosok gr. Hoyos és gr. Wilczek Innsbruckból, kik ő felsége egészségi állapotá­ról legmegnyugtatóbb tudósítást hoztak, s ő felségének egy rendeletét, hogy az alább következő nyilatkozvány minden tartományokban kihirdettessék a ministerium által; ugyanezzel Magyarországban a nádor bízatván meg. „Nyilatkozvány népeimhez.“ A Bécsben május lelkén történtek azon szomorú meg­győződésre juttattak , hogy egy anarchikus párt, a leg­inkább idegenek által félrevezetett academiai légióra s a szokott hűségtől eltántorodott polgárok és nemzetőrük egyes osztályaira támaszkodva, engemet cselekvési sza­badságomtól megfosztni törekedett, hogy eként az ezen egyes jogbitorlások felett bizonyosan átalánosan felhábo­rodott tartományok és lakvárosom jó érzelmű lakosi felett hatalmát gyakorolja. Egyéb választásom nem maradt, mint a hű őrséggel szükség esetében a kimenetelt erővel is kikürzolni; vagy pillanatra, minden zaj nélkül az irán­tam istennek hála összesen hiven maradt tartományok egyikébe visszavonulni. A választás nem lehetett kétséges. A békés, vérnélküli módra határoztam magamat, s a mindenkor egyiránt hív­nek tapasztalt hegyvidék felé fordultam, hol egyszersmind közelebb vagyok azon seregrőli hírekhez, melly a hazáért olly vitézül küzd. Távol tőlem a gondolat, hogy azon ajándékokat, mellyeket népeimnek a martiusi napokban adtam, s ezek­nek természetes következményeit visszavenni vagy meg­­szoritni akarjam, ellenkezőleg folytonosan hajlandó leen­dők népeim méltányos kivánatait törvényes uton meghall­gatni , s a nemzeti és tartományi érdekeket figyelembe venni, csak hogy ezek valósággal átalánosaknak bizonyul­janak be , törvényszerű úton terjesztessenek elő, az or­­szággyűlés által vitattassanak meg, és szentesítés végett nekem nyújtassanak át, s ne fegyveres kézzel és megbízás nélküli egyesek által csikartassanak ki. Ezt akartam Bécsbeli elutazásommal aggasztó feszült­ségbe jutott népeimnek minden tekintetbeni megnyugta­tására mondani, s egyszersmind emlékeztetni őket, hogy atyai szeretetemben mindenkor kész voltam gyermekeim közül az elveszettnek hitteket s megtérteket újra föl fogadni.“ — Innsbruck, május 20ikán 1848. Ferdi­­nánd, m. k. A ministeri tanácsnak átadatott még a következő ca­­bineti irat: „Kedves Pillersdorff báró! Gr. Hoyos altábornagy csak előbb adta át a ministeri tanácstól f. hó 1zikén estve hozzám intézett iratot. Válaszom erre ez: Bécs városa a legutóbbi időben a maga nagy kárára előbb irántam s elődeim iránt mutatott hívségét annyira megsértette, hogy kénytelennek érzettem magamat arra határozni, hogy egy időre elhagyjam, s csak akkor menjek ismét vissza, midőn előbbi érzelmei visszatértéről tökéletesen megleendek győződve. A miniszertanács, mint ezt elutazásom alkal­mával előre feltettem, kötelességének fogja ismerni, ideig­lenesen mindazok felett intézkedni, miket a monarchia helyzete s a trón oltalma kiván, a dolgok rendes menete birodalmamban, lakásom egy időre megváltozása által, meg nem zavartathatván. Költ mint fentebb. Ferdi­­nánd, m. k. Bécsbe naponként újabb felirások jőnek városoktól, testületektől, egyénektől, mellyek a l­elki esmények leg­­határzottabb rosszalását foglalják magokban. A kraini rendek felírása ezek közt különös figyelmet érdemel, mellyben ünnepélyesen nyilvánítják azon fővárosi testüle­tek érzelmeit, kik magukat az összes császárság népes akaratának képviselőiül akarják tartatni, nemcsak nem osztják, de mindazok által — kik hivatlanul milliók ne­vében törvényhozókként merészelnek föllépni — a mo­­narcha alkotmányos jogai csorbítása ellen óvást tesznek. S minthogy a mostani körülmények közt a jövő hó­noikára határzott országgyűlésen a szabad vitatkozás lehetetlenné lett, ezen országgyűlést valamelly vidéki városban, pél­dául Innsbruckban van Linzben kérik tartatni.­­ Hasonló szellemben nyilatkozott Szilézia is. Bécs, május 24. Stadeczky tábornagy közli a st. luciai ütközetben magukat megkülömböztettek névsorát. A tábornokok közül hg Schwarzenberg, gr. Strassoldo, gr. Clam, hg Liechtenstein , gr. Gyulay, a magyar ezre­­dek tisztei közül Pottornyai ezredes, Nagy alezredes, Kedves alhadnagy. A bécsi egyetemi önkénytes csapat Tyrolban Stozonál már harczban volt; 60an s velők még 30 császárvadász 400 lázadótól támadtattak meg, kikkel két ágyú is volt; mind e mellett visszaverték az ellenséget. Az oktatásügyi minister rendeletére az egyetem, ipariskola s académia minden osztályaiban a felolvasások megszüntettek s a tanulók elbocsáttattak. Prága. Gr. Thun Leo a cseh országgyűlést jun.­tikára hívta össze önhatalmúlag, a nélkül hogy a ministeriumtól engedelmet kért volna rá. Ez a német népségnél — melly ebben a separatismusi irányzat újabb jelét látja — nagy fölindulást okozott. — Gr. Thun azon nyilatkozata követ­keztében , hogy ő felsége távollétében a ministerium ren­deleteire nem fog ügyelni, a nemzeti bizottmány ideigle­nes kormányt akart kinevezni Csehországra nézve , mire gr. Thun kijelentette, hogy nem a jelen ő felsége által kinevezett, hanem a netalán a császár megegyezése nélkül alakult ministeriumot értette. Prágában 21 ikén a nemzeti­ bizottmánynak ismét vi­haros ülése volt. Hr. Lazansky helytartósági tanácsos tel­jes szláv öltözetben jelent meg, s hatalmas ,slawai kiáltá­sok közt előadta, hogy ő Bécsből jön, hol szemtanúja volt azon veszélyeknek, mellyek a császár éltét s bátor­ságát fenyegették . Ferencz­ Károly főherczeget kérte, a dynastia méltósága megmentésére az által, hogy Bécsből távozzék el, s vegye rá a császárt is a hűtlen és hálátlan város elhagyására. Mantuából írják, hogy r btkán az őrsereg az ismét felgyógyult Benedek, s Castellitz, és Deli ezredesek ál­tal vezetve kiütést tett, s az ostromlókat sánczaikig visz­­szaverte. Az ellenség sok elestet s foglyot vesztet. WE­METORSZÁG, Frankfurt, máj, lükén. A német alkotó gyűlés teg­nap a munka­rend megalapításával foglalkozott; a viták olly viharosak voltak, s az egész olly rendetlenül ment, hogy czélszerű­ belszabályzat hiánya nagyon is érezhető volt. Ma ideiglenes elnök választásához fogott a gyűlés; 305 szóval 396 közül G­a­gera választatott meg, ki e bi­zalmat igen erőteljes beszédben köszönte meg , mellyből csak ezeket emeljük ki: ,,A gyűlés előtt a legnagyobb fel­adat fekszik. Alkotmányt kell készítnie Németország szá­mára. Erre hivatása s megbizatása, a német nemzet telj­­hatalmúságában van. Ezért a gyűlés jelleme alkotó. Né­metország egy akar lenni, egy birodalom, a nép akarata által kormányozva, minden kormányok és osztályok köz­­remunkálásával. Ennek eszközlése egyedül a gyűléstől függ. A nemzet egységet akar, s ez meg fog lenni.“ — Alelnökké Sofron választatott. Berlin, máj. 23-án. Tegnap nyitotta meg a király a porosz országgyűlést. A megnyitó beszédben kinyilatkoz­tatta, hogy állandó czélja Németország egysége , a len­gyelekre nézve, hogy a legújabb lázadás sem gátolandja, hogy Posen tartomány reorganizálásával a lengyelek kí­­vánatainak megfeleljen , tekintettel lévén a német nem­zetiség igényeire is. A dán ügyekre nézve reménye, hogy egy örömmel elfogadott barátságos közbenjárás a békét siettetni fogja. , illeti a katonai védrendszabályok felőli intézkedés. (Rosz­szaló zúgás.) E javaslatok hevesen támadtattak meg több­­ tagok által, egy a kormányt azon titkos szándékkal vá­­­dolta, hogy a monarchia helyébe pentarchiát akar állítni, a másik pedig retrograd tervekkel. E vádakat Fi a c­o n ! hévvel visszautasította. Majd ingerült vita támadt a felett,­­ hogy a kormány e tárgyakat a szabályzat ellenére, min­­­­den előleges közlés nélkül hozta szőnyegre. Jules­­ Favre igyekezett megmutatni, hogy a szabályzat nincs , megsértve, de mindenfelől zajos kiáltások szakasztották­­ félbe beszédét, egyszerre több követ rohant a szónoki­­ állványra s kezdett beszélni. J. Favre: A helyzetet to-­­­vább nem lehet tűrni, önöknek meg kell hallgatniok . . . meg fognak hallgatni... E szavakra iszonyú lárma kelet­kezett, a követek felugráltak székeikről, s rendre utasít­­tatni kívánták a szónokot. Az elnök feltette kalapját, 10 percz múlva visszaállt a csend, az elnök rendre utasította Favre-t. Ez igazolni akarta magát, de szavai csak újabb ingerültséget idéztek elő. Végre Marrast megnyug­tatta a tagokat, megmutatván, hogy a kormányt indítvá­nyaira nézve nem lehet azon megszorítások alá vetni, működése lankasztása nélkül, mint más indítványozókat. Végre a kormány javaslatai az illető bizottmányokhoz utazittattak.­­ Az alkotmány­készítő bizottmány tagjaivá választottak : Carmenin, Marrast, Lamennais, Vivien, Tocqueville, Dufaure; több tag nem nyert átalános több­séget ; a többiek választása másnapra halasztatott. Guinard és Saisset a nemzetőrség vezérkarának fejei hivatalaikból letétetve elfogattak. Rendőrfőnökké Trouvé- Chauvel neveztetett ki. A kormány a zavargók megbün­tetésére hathatós rendszabályokat tesz, ritkán éjjel újra számos elfogatások történnek. Ledru-Rollin tiszttársaival mindenben kezet fog, s Lamartine-nek — hálából-e vagy politikából nem tudni — enged. Courtais ellen — kinek vétke úgy látszik inkább gyöngeség- s népszerűsége meg­tartása vágyából, mint rosz­indulatból származott — Cré­mieux megkezdte a vizsgálatot. A császárság agg tábor­nokát, ki éltében már annyi szenvedéseken ment át, ez aj gyalázat egészen megtörte, már harmadnap óta minden eledelt s orvosi segélyt visszautasít, ezt mondván­­ ,inkább a halált, mint gyalázatos éltet; ő meg akarta a polgár­vért kimérni, mert ő a nép tábornoka volt.* — A megyék­ben a leikéi merény nagy fölindulást okozott, a roueni s­amiensi nemzetőrség útnak indult a gyűlés védelmére. Az Aube megyeiek a gyűlést Bourgesba át kívánják tetetni. Az örömnyilvánító föliratok mindenfelől érkeznek. FRMCZI10BOXÁG, Paris, máj. 18. A nemzeti gyűlés palotája tegnap is ágyukkal s nemzetőr osztályokkal volt megrakva. A ülésben az elnök jelentette Caussidiére-nek követi állo­másáról­ lemondását, mi kevés vita után elfogadtatott, továbbá a meluni nemzetőrség egy zászlóaljának megér­keztét, melly magát a gyűlés rendelkezése alá adja, s a havrei nemzetőrség feliratát, mellyben életét vagyonát fölajánlja a gyűlésnek. A gyűlés köszön­etet szavazott. Ezután a korszikai választásokról­ jelentés olvastatott, hol követekké választattak : Bonaparte Péter, Conti, Pietzri, Casa Bianca, Louis Blanc és Bonaparte Napoleon. A Bonaparte család száműzetése megszünte­tettnek nyilvánittatván, mind elismertettek, csupán L. Blanc választatása — mint a melly törvénytelen esz­közökkel történt — semmisíttetett meg. Ezután az alkot­mánytervet készítendő bizottmányra történt szavazás. R­e­­curt, belügyminister következő fontos törvényjavaslato­kat terjesztett a nemzeti gyűlés elébe: 1) Minden fegy­veres összegyűlések megtiltatnak, ki nyilván vagy titkon fegyvert hord valamelly összegyűlésben, 3 hónaptól 2 évig terjedhető fogsággal büntettetik. 2) Francziaország föl­déről , valamint X. Károly úgy Lajos Fülöp családa is száműzetik. 3) A nemz.gyűlés védelmében megsebesült nemzetőröknek a státus által jutalom adassék. (Tetszés.) Crémieux, igazságügyminister pedig következő tör­vényeket indítványozott: 1) A kormánybizottmány tagjai ne legyenek kénytelenek az ülésekben részt venni. 2) A ministerek ugyanerre köteleztessenek. 3) A kormány­bizottmány tagjai csak a gyűlés határzata által hivathas­sanak a gyűlésbe, felvilágosítás adása végett. 4) A gyű­lés elnöke összehívót dokoltathat, de egyedül a kormányt Ai­GIIIA. Anglia a szűkkeblű tiltó­ rendszer megszorításaibóli teljes kibontakozás, s a szabad kereskedés eszméje felé újra nagy lépést készül tenni. A máju 1 6iki ülésében az alsóháznak Labouchére a kereskedésügyi minister, a még II. Richard alatt hozott s Cromwell alatt teljesen ki­fejtett hajózási törvényen (navigation-law) némelly kár­igényeire módosításokat javasolt tétetni. E törvény, melly­­­nél fogva Angliába külföldi czikkeket csak Angliában épült hajókon , mellyeken a legénység 3/4-e angol, lehet bevinni, e czikkek bevitelét csaknem lehetetlenné tette. Labouchére hosszas beszédben fejtegette, hogy e törvény szűkkeblű rendeletei mennyire túlélték magukat, s men­nyire károsak magukra az angolokra nézve. Nevetséges ellenmondásba jőnek, ha tovább is a tiltórendszer mel­lett maradnak. Közelget az idő, midőn a nemzetek nem fognak velünk másként, mint egyenlő feltételek alatt ke­reskedni. Poroszország már ezt nyilvánította. Amerika követe szinte kijelentette, hogy Angliával örömest sza­badabb elvű szerződésre lépne a tengeri kereskedést ille­tőleg. Ha önök keveset tehetnek — így szólt e követ: — mi is keveset fogunk tenni; ha sokat tehetnek , mi is so­,­kat fogunk tenni; ha mindent megtesznek, mi is mindent meg fogunk tenni.­­ Azután fejtegette , hogy a hajózás ezáltal nem csökkenni , de gyarapodni fog. B­en­tin­ck lord, a védrendszer buzgó híve, néhány gyenge okkal igyekezett megdönteni a miniszer erős­ségeit , azt állítván , hogy az új rendszabályokból csak az idegeneknek, különösen az amerikaiaknak lesz hasznuk. Ricardo mély szakismerettel pártolta a bilit, s tudtára adta a nemes lordnak, hogy „igen jó lovag és kocsis lehet ugyan , de e tárgyhoz semmit sem ért.“ A tárgy további vitatása 18ikára halasztatott. Mitehefl, az ifjú Izland forradalmi töredékének vezére 13ikán felségsértés és hazaárulást veikért elfogatott s a Newgate börtönbe záratott. Elfogatására f. hó 6. és 13án megjelent czikkei adtak alkalmat , mellyekben az izlandi protestáns bérlőket lázitotta. Az esküttszék ritkán fog a vád felett ítélni.­­ Az angol lapok teljesek boszankodó kifakadásokkal a párisi népsalak lelkéi gyalázatos merénye ellen. A Ti­mes eként K­. Már­­lókén, 12 órai távolságra egymástól, két hatalmas nemzet törvényhozó­ testülete gyűlt össze. Az egyiknek, melly magát nemzeti gyűlésnek nevezi — hasonlithatlanul nagyobbak igényei, mint a másiknak. Mert egyenesen az összes nép megbizottaiból áll. Föl van hatalmazva nem követni, , d.e teremtést, az alkotmányt. Kétszázezer fegyveres áll készen függetlenségét védel­mezni. Az egész világra kiterjedő hivatást érez magában. E fenséges gyülekezettel mikep lehet összehasonlitni merni azon óságot, melly magát alháznak nevezi, melly trónt tisztel s az aristocratia előtt meghajol, melly ta­nácskozásaiban a múltak penészes roliantjait nyitja fel, melly hibás választási rendszerét most is tűri, mellynek oltalmát." néni áll egyéb" fegyveres, mint néhány öreg parlamenti szolga ? Hiszen ez egy törpe amaz óriás mel­­lt

Next