Budapesti Hiradó, 1848. január-június (723-875. szám)

1848-05-30 / 849. szám

514 h ezátlan demonstratio szomorú következményeit. De undor­ú és legméltóbb indignatióval néztük át azon commentárt is, melly az egyiránt fájdalmas tény előadásához, a minis­­terium, s igy az összes haza közbékéje ellen, olly bűnösen férczeltetett. Mi nem vagyunk a féktelenségek barátai, de igenis ellenségei vagyunk az igaztalan megtámadásoknak. Ha Budán, bármilly okból is, macskazenét akartak, s e rendelleniség megzaboláztatott, volt-e elég alap , elég ok, a ministérium, a kormány ellen fellépni ? A ténynek békés előadása é­s taglalása helyett olajt kellett-e a tűzre önteni ? A sajtó szabad , hatalmának nyitva a tér, s az igazság nevében jót, roszat elmondhat. Nem szabad tehát védnie azt, mi egykor saját nyomoru surrogatuma volt. Ha ezt teszi, önmagáról feledkezik meg, s jogait nem érdemli. Jelen korunkban a macskazenét pártolni annyi, mint a csak nem régi szolgaállapotot visszaidézni akarni, s ki ezt teszi, súlyosabban bűnös, mint a hazaáruló ! A véleményharczot, eszmecserét szeretjük, mert tud­juk , hogy csak ezekben, s ezek által fejlődik ki a tiszta igazság, de a nemtelen megtámadások, oktalan hetven­­kedésektől gyűlölettel fordulunk el. Méregkeverő bandita czikkeket nem akarunk. Ki az ügynek használni nem tud, ne ártson neki. Még a túlzásban is van nyegleség, kontárság. Önök esztelen eljárásából kettőt lehet következtet­nünk . Önök vagy tökéletesen deliráltak , vagy a Met­­ternich-féle vert hadnak megvesztegetett kósza zsoldosai. Mindkét esetben tudjuk, hol önöknek helye. Mert hogy a hazának jelen komolyan ünnepélyes pil­lanataiban egy, csak kissé is eszes és becsületes ember illy lázító czikket írhasson, el nem hihetjük. Ismételjük, önök vagy eszeveszettek, vagy kétes irá­nyúak. Azt gondolják önök, hogy mi a Martius tizenötödike dicsőséges firkászait nem ismerjük ? De igen! Ismerjük a mindig elégedetlen frátereket. Ismerjük a zavarban ha­lászni akarókat, a semmivel nem bíró, semmihez nem értő bűnös reményszövőket. Igen ! Ismerjük önöket, s ez ne­künk elég arra, hogy önöket szívünk , lelkünkből meg­vessük. Tudják meg önök, hogy mai közgyűlésünkben olly nagy volt az ingerültség az említett gyalázatosan pimasz czikk ellen , miszerint ezt a nyilvános prostitutio az elé­getéstől csak nagy nehezen lehetett megmenteni. Pedig azt is meg kell önöknek tudni, hogy e casinónak nemcsak a helybeliek, hanem a megyének majdnem egész intelli­gens része, tagjai. Önök vakmerőködnek a miniszerek egyénisége felett szemlét tartani? Önök, iskolás fattyúk i s mivel ifjú politi­­cáról álmodoznak, tán önök akarnak ministerek lenni? No de igaz! mi is egy Deák, egy Szemere, egy Eötvös sat. az önökféle politikai celebritásokhoz ?! Na várjatok, hisz lesz rá gondunk, hogy mielőbb mi­nisten komoly figyelem alá jussatok. E nyomoru ficzkók, e bukott suhanczok akarnak köz­véleményt affectálni ? Ezek akarnak Pest, s Pest által a haza lenni ? Ezek akarnak buta kézzel kormánygyeplőhez nyúlni, s ministeriumot megbuktatni ? Ezek akarnak egy silány lappal — melly martalékra este jár ki, mint a bagoly és denevér — restaurálni? E silány gebbeszkedést illőleg megnevezni nem is lehet. Tudjátok meg, a vasmegyeiek most is olly tisztán van­nak lelkesülve, mint a szabadság diadalperczeiben. Mi át­látjuk a pillanatok kihívó fontosságát, a teendők ezer­­szerűségét. Érezzük a nagyszerű kötelességeket, mellyek honfivállainkra kedves teherként nehezülnek, szívesen ál­dozunk : önmegtagadással a hazának, közremunkálással a kormánynak. Mi ismerjük a régi bilincsek aczélkeménységét, s be­látjuk , hogy a miniszer is csak ember, s embertől istenit józanul nem várhatni. Huszonnégy év kell, míg egyes ember élete kifejlik, s mi egy parányi élet, egy nemzet nagy életéhez képest? Örömmel ismételjük , hogy mi — s úgy hiszszük, ve­lünk , a hazának minden jobb fia — a kormánynak nem­csak teljes bizalmat, hanem ernyedetlen munkás kezeket is, s eddigi férfias eljárásáért hazafias köszönetet szava­zunk. Miniszereinket olly férfiaknak tartjuk, kiket a gond­viselés hazánk szabadságának kivivása­ s megtartására alkotott, s ollyaknak, kik nélkül e hazának nincs jövője, nincs reménye, nincs üdve. Mi így gondolkozunk, igy érzünk, és így teszünk. Beszélhetsz hát hozzánk te éretlen Martius tizenötö­dike !­eljöhetsz lelketlen badarságaiddal, nem fogunk egyébnek tekinteni, mint a közmondás holdvilágot ugató kutyájának. Ócska fegyvered Vas határain megtörik, s Vasnak fiai polgári kötelességük nemes érzetében oda fognak törekedni, hogy ellened az annyira kiérdemlett megvetést teljes mértékben felrázhassák. Felelnünk drastice kellett. Minő a mosdó, ollyan a kendő. Egyúttal minden elvrokon szerkesztőt megkérünk: legyen szives e nyilatkozatunkat becses lapjába felvenni. — Kell a szombathelyi casinónak f. évi máj. 14én tartott közgyűléséből. Megbizásból közli Országi József egyleti jegyző. V­eszprémből, május 21. F. é. május 10én illy tartalmú levél érkezett. Az ő felsége személye körül lévő magyar ministertől Veszprémmegye egyetemének. Tiszti ügyészének ifjabb Jónás Ferencz atyagyilkos és rabló ellen a megyei törvényszékről halálos ítélettel felebbvitt és a kir. főtörvényszéken azon ítéletnek helybenhagyásá­val megvizsgált főben járó perét a főtörvényszék itél­­vényével együtt e megye egyetemének azon értesítés mel­lett , hogy az érintett rab élet­ kegyelemre ő felsége által nem érdemesittetett légyen, az ítéletnek szokott módomi végrehajtása végett küldöm át. Bécs , május 8-án 1848. H. Eszterházy Pál m. k. — A nevezett rab Kenese hely­ségbeli lakos lévén, f. e. máj. 18 án végeztetett ki a budai hóhér által, vok­ ügyetlen pallos-csapással, miért is a ne­vezett hóhér törvényszékileg keményen megdorgáltatott, s tőle a bizonyitmány megtagadtatott. A rabok száma 164, megyei népesség 186,934, s igy majd minden 1140ik tért el az erény útjáról.— A csend s közbátorság az újabb törvények felolvasása után e megyében legelőször is Szi­­lasbalháson, hol a curialis helyeken árendába lakók mint­egy 200an, volt uraiktól szántóföldeket követeltek, bort, pálinkát, s pénzt, úgy szalagokat erőszakoltak, azonban az oda rendelt 60 főnyi báró Kress nevét viselő drago­­nosok megjelenésekor azonnal szétoszlottak, s a főbünö­­sök mintegy 12. a börtönbe késértettek ; — továbbá Né­meth Barnagon gróf Eszterházy Károly uraságnak birkáit a lakosok a határból kiverték, s a birka akolt felgyújtot­ták , de itt is a nevezett dragonosok megérkezése és a szolgabiró ügyessége a rendet helyreállította — a bűnösök várják itéletöket. — Veszprémben a bormérést , hus­­vágást s sóárulást a lakosok többszöri megintés után is, — czégért tűzvén ki, — próbálták a püspök és káptalantól elragadni, de ezen törvénytelenség is az ide rendelt mint­egy 200 főnyi Erneszt főherczeg nevét viselő gy. ezred­­beli katonaság beszállásolása után elenyészett, s igy ná­lunk vagy is az egész megyében, kivévén némelly csekély eseteket — a rend és békesség uralkodni látszik. A mar­hahús ára állomási helyeken 17, egyébütt pedig 16 vkr. fontja. — Veszprém városban a nemzetőrök száma 601, kik folyvást gyakorolják magokat, de fegyvertelenül! V *) Szeged, máj. 20án. A hatalomra került párt, mint mindenütt, úgy Szegeden is a testvériség eszméjét követve, e folyó hó 16án megkezdett és 20án bevégzett tisztújítószék alkalmával, minden törekvését oda for­­dítá, hogy a volt conservativ párthoz tartozó egyénisége­ket egytől egyig a tisztviselők sorai közül kiejthesse, — és sikerült is ez nekie annyira, hogy a tanács régi tagjai közül ketten, egyik tökéletesen conservativ, a másik ka­­czérkodási sajátságairól ismeretes, tartathattak csak meg. Ki körülményeinket ismeri , tudja hogy mind a mellett nem tisztán oppositionális elv győzedelmeskedett, minden törekvés után sem. — A volt tisztviselők között jeles egyéniségek is, kik mind jellemükre, mind becsületessé­gükre és értelmességükre nézve, a közönség elismerését és tiszteletét bírták, a factiónak áldozatul estek. Átalján véve a kimaradtakra vigasztalás lehet az, hogy nem vissza­élések folytán támadt ellenszenv miatt voltak kénytele­nek hivatalaikat odahagyni, hanem a nagyon is hamar készült XXIII. törv. czikk töredékes tökéletlensége által, a megyéknél annyira roszült korteskedés most már a vá­rosokba is átültettetvén, részint az idő szellemét majmolási kísérletekkel kicsinyded locális körülményeink közt is visszatükröztetni törekvő újítási vágynak,­­ részint a tömérdek sógorsági, atyafisági és czimborasági összeköt­tetésekből eredt, és alkalmat használó hivatal utáni haj­­hászatnak lettek áldozatai. A kijelölő választmány, mellynek elnökéül nem az idézett törvény rendelte tanács és választott községi kö­zös ülésében megejtendő törvényszerű választás után, ha­nem a követjelentésre összesereglett népgyűlésben hirte­len az asztalra felállott egyénnek kikiáltása után, az arra törvényesen fel nem jogosított tömeg, mellynek nagyobb része azt sem tudta, miről van szó, felrivalgásai mellett Kárász Benjamin Csongrád megye új főispánja neveztetett ki­­ a polgármesteri hivatalra sem a város volt főbiráját, mint eddigi főhivatalnokot, ki átalános tiszteletben áll, sem a volt polgármestert, hanem nem tudni, melly törvé­nyes szokásnál fogva, három természetesen oppositionális, és mostani kormány embereit jelölte ki. *#) amazok egyi­kének választása bizonyos lévén, ha kijelöltetik — és emezek közül is épen az választatott meg, ki ezen radical pártnak, mérsékeltebb gondolkozásánál fogva is, bár mi­ként tetesse magát, tökéletesen hive nem lehet, daczára a másik kettőnek, kik közül mindegyike már olly bizo­nyosan markában tartó a polgármesterséget, hogy más hi­vatalt vállalni sem akart, migyen kiesvén a polgármester­ségből, bezzeg ugyancsak kérés és kunyerálásba került tanácsnokokká lett megválasztatásuk. A megválasztott tanács mondhatni furcsa különbözőségek agglomerátuma,­­ áll az radicálokból, áll volt conservativekből, áll kor­mánypártiakból, és áll­a­mkból, furcsa testvériség igaz, de nem is a hatalmasok akarata, hanem a sors szeszélyé­nek kalandja ez. — Polgárságunk nagyobb része már hetek óta szűnni hagyja munkáját, hogy restauráljon — és mig a gondos házi asszonyok bánkódva néznek, a kereset és munkátlan­­ságból származó jólét sülyedésének elibe, addig a férjek dlubbokba járnak, — kimondják függetlenségükhöz képest bátran a kijelölendők felett nagyobb részben kárhoztató ítéleteiket, — egynek ez nem kell, mert kényes, — a má­siknak az, mert hirtelen, a harmadiknak az, mert conser­vativ, a negyediknek pedig az, mert a közelebb helyben tisztújitást tartott királyi biztosnak hive — mig a másik­nak ez kell, mert jó mulató fidelis fráter, — amannak ez, mert sógorának fia, — és még másoknak ismét ez, mert — mert ez polgárőrségi és ezredesi, és tudja az ég mi egyéb összeköttetései­ és tulajdonságainál fogva, saját ér­deke mellett azt is eszközölheti, hogy még magunk is kaphatunk egy falatka hivatalt. És igy megy az folyvást a nélkül, hogy csak eszünkbe is jutna, valljon képes-e, alkalmatos-e, értelmes-e egyénünk, kit sokféle tulajdon­ságainál fogva olly nagyon pártolunk — mig hirtelen, mint deus ex machina, mert ő mindenütt látható, min­denütt feltalálható ott is, a­hol nem kell, a tanácskozók között nem terem egy pápaszemü úz, kit különben Cson­­grád megyében az ausztriai státusadósságok elvállalása nagy bajnokának ismernek, és sugdosásai, pipiskedései, hizelgései, kézszorításai által egy vagy más pártolnának részére a mérleg serpenyüjét meg nem tölti, — és igy tör­tént többnyire, — bajnok úr a kijelölő választmányba is becsempésztetvén, noha sem egy talpnyi birtokkal, sem törvényszerinti jövedelemmel nem bir, de pártoltainak jó akaratából tengődik itt közöttünk napról napra, amint az egykori szathmári 12 pont állítólagos szerkesztője, a ki­jelölési bizottmánynál is olly kijelöléseket vala képes esz­közölni, mellyek által táplálóit a megválasztásra feltolni sikerült is nekie, hogy igy módja és alkalma legyen ezek által a jövő követválasztásra hathatni. Ő, ki, mint bizo­nyosan tudjuk, mert fűnek fának elmondó maga az egész városban, a kereskedési ministériumba titoknoksággal meg­­kínáltatva, azt, mert egy más egyén, ki iránt nem a leg­melegebb rokonszenvvel viseltetik , ugyanott tanács­nokká neveztetett, visszautasító és impertinentiának ki­­áltá, majd követ leendvén, lehet belőle még, mint ő gon­dolja — minister is. Ne adja az ég, hogy az illy vándo­rokból, kiket hajdan commis voyageureknek neveztek, lett ministerek egészségére váljanak a hazának, — mi nem hisszük. — Úgy is baj, és elég nagy baj annyi bonyodal­makkal küzdő hazánkra nézve, hogy annyi a conte que conte minister lenni akaró egyének száma, kik naponként szaporodnak, mint meleg eső után a gomba, és mihelyt egy két tudósítást vagy czikkecskét írnak valamelly hír­lapba, (természetesen nem önnek lapjába, mert ez azok­nak derogálhatna is!!) már kormányzási képességet is érezve magukban, a la „Martius 1­ake“ készek lerom­bolni mindent, mi utjokba áll, csak hogy önzésteli keblük hazaboldogító vágyait kielégíthessék. Érdekesnek tartjuk egyébiránt tudatni, miként Sze­­­­geden, hol a földbirtok­­könyvek, és egyéb összeírások szerint legalább is 5000 választónak kellett volna kike­rülni, alig 2000en íratták be magukat, s illetőleg igazolák választói képességüket, és ezek közül is a tisztválasztáson alig 1500an, utolsó napokban pedig alig 600—800an gya­korlák jogaikat. Átalában mondhatni, hogy a józanabb, értelmes­ rész visszavonva tettleges részvételtől, a terro­­rismus ismeretes machinatiói által elijesztve, távol tartotta magát. És ez elég hiba, minek azután az általános elége­detlenség, és az jön következése, hogy a könnyen tévútra vezethető tömeg egy két szájhősnek hatalmába került — a közügy pedig az alacsony önérdek és gyáva haszonlesés martalékjává lett. Ma végeztetik be képviselőink választása, és igy köze­lebbről elkezdődnek közgyűléseink, mellyek folyamáról, ha önnek tetszeni fog, hiv közléseinket adni el nem mu­­lasztandjuk.*) Szeged, május 21. Koronás királyunk V. Fer­­dinánd ő felsége születésnapjának megülésére multhó 30an nálunk nagyszerű ünnepély volt. — Az egyház előtt az itt szállásoló rendes katonaság és nemzetőrség végzi a szo­kásos üdvlövéseket. — Városi tisztulásunk Kárász Béni csongrádmegyei főispán úr elnöklete alatt f. hályan vette kezdetét. A főeredmény következő: polgármester Vadász Manó; főbíró Tóth Mihály; főkapitány Farkas János; tanácsnokok Osztrovszky József, Danne Ferencz, Smid Ferdinánd, Lengyel Pál, Rengey Ferdinánd, Heszler Jó­zsef, Lefter Mihály, Bérczy Antal, Vékes Ferencz; fő­ügyész Mihályfy Ferencz ; főjegyző Veszelinovics Bazil. A néhai tanácsból csak két egyén maradt meg. A válasz­tók száma alig ment valamivel többre 2000nél, minthogy magukat igen sokan be nem íratták. — Nemzetőreink száma meghaladja a két­ezeret. Csak az a kár, hogy a gyakorlatot — föl sem véve, a mindinkább tornyosuló s közelgő veszélyt — igen elhanyagoljuk, két hétben egy­szer tartván ollyat. Vigyázzunk, nehogy — mitől Isten mentsen — e tekintetben is alkalmazható legyen a „már késő.“ — Önkénytesekül sokan készülnek. — A kikindai lázongok foghelyéül várunk szolgáland. — Radák kir szerint Karloviczon van s védőül 60. erősen fegyverzett szerb áll mindig mellette. **) — Vidékünkön teljes csend *) Szívesen elvárjuk. — S z e r­k. **) Itt az a hir kering, hogy Pozsonyban volt s Prágába ment. — Szerk. *) Tudósításait szívesen vesszük és jövő féléven kezdve tisztelet példánynyal is kedveskedünk. — S z e r­k. **) Ezek a pártnevek most elvesztették régi jelentésüket. Most csak valami formátlan radicalismus áll szemben az iszo­nyú nagy többséggel biró conservatismus ellenében. Mert conservativ most mind­az, a­ki az utolsó országgyűlés által kiszabott határok közt a társaságot megalakítani s a rendet megállandósítani nemcsak vágyik, hanem oda munkál is. En­nélfogva a kormány maga is conservativ és ő legelinkább, kü­lönben azon a helyen meg nem állhat. Ellenzék vagy radicá­­lisok azok, kik szenvedélyeikre szabadon látva a mezőt, esz­telen nagyravágyásuk vagy magán bosszúik sarkantyúja által hagyják magukat kergettetni. Ezeknek száma azonban nem lehet sok. És a jelen nehéz perczekben egészen le fog olvadni, — azt hiszszük. •— tí­z e r k.

Next