Budapesti Hiradó, 1848. január-június (723-875. szám)

1848-01-16 / 736. szám

sában említett ama rendeletét , hogy armanistae nihito­­minus etiam in liberis regiisque montanis civitatibus, confiniis, oppidis p­rivilegiatis e­t non privilegiatis commor­antes conscien­­tiose juxta comitatuum ideam pro domesticis comitatuum necessitatibus tax ab­unta­r, ezen adózási kötelesség alól az armalisták felmentettek az 1805 . l.t. ez. 17 §a által, mellynek következő szavaira bátor vagyok e méltóságát figyelmeztetni: u­t autem armalistae tantop­romptiores sint in ex­p­­en­da si­ve in equitatu si­ve in peditatu insurrectionali om­nium n­obi­li una obligatione, am­nem te sua ma­je­s­t­a­t­e Sima a taxatione in articulo fi. 1­7­2­3. praescripta in perpetuum immunes redduntur. Salva in reliquo articuli e­j­u­s­d­e­m d­i­s­p­o­s­i­t­i­o­n­e. A nemesi rend törvényeinkben jelesen az 1723. fi. t. ez. 2. és 3ik­ájában kijelölt kötelességétől, melly — a mint Bács érd. főispánja megjegyzé — adómentességének egyik alapja, még eddig fel nem mentetett. Adja ugyan a magyarok istene, hogy a jótékony béke áldásait még sokáig élvezhessük, de ki bizto­sit arról , hogy ezen béke állandóan tartami. De hamar , mi­dőn nem is gondoljuk, előfordulhatnak olly események, mellyek a nemesi rendtől törvényes kötelességének teljesítését igény­­lendik. Egyébiránt miután ő m. gr. Sz. A. indítványának, a mint ő migit maga a mai napon kijelentette —a lényege abban áll, hogy egy orsz. választmánynak általa javaslati utasítással kiküldessék, hozzájárulok ő m. indítványához , a választ­mányi munkálat tárgyaltatása idejére érdemleges észrevéte­leimnek előterjesztését fentartván. Báró Vay Lajos: Évtized ótai küzdelemnek sikerét a jelen üzenet eléggé tanusítja, mert az ügy igazság, méltányos­ság, okos kiszámítás és sürgető szükség következtében diadalát kivívta. ’S a mellett, hogy a közös teherviselés elfogadása ál­tal mindnyájunkra közvetlen haszon háramlik, megszüntettetik a törvényes igazságtalanság ’s meg fog bocsáttatni ama polgári bűn, melly elkövettetett, midőn az adózó nép a terheket egye­dül viselé. Szóló előszámitja a nép által fedezett rovatokat,­­s kimutatni igyekszik azoknak igazságtalan voltát, miért a dol­gon változtatni a törvényhozás feladásának tekintheti. Igaz­sága van b. Ambrózynak — folytató szónok — ki azt mondá, hogy a népre már több terhet róni nem lehet, és hiszi, hogy ez többé szándékban sem jöhet elő, különben illy törvényt szen­tesíteni nem lehetne. Gr. Sz. indítványában nem kívánja a házi adót kimondani; de hát hogy állhat meg az országos pénztár, midőn ezt a házi pénztártól elválasztani nem lehet? Ellenvet­­tetés az is, hogy a megyékre nézve az adó aránylagos kive­tése lehetlen. Igaz az, de ettől a közterhekbeni részvétet fel­tételezni ne kívánjuk, különben is ezen baj csak az országyűlés elrendezésekor orvosoltathatván. De különösnek is találja, hogy e körülmény, mig a teher csak a népen feküdt, figyelmet nem gerjesztett, ’s csak most hozatik fel akadályul, midőn a nemesség bőréről rendelkezünk. Szavazatát egyébiránt K. Am­­brózy véleményéhez csatolja. Fogarassy Mihály szkodári püspök: Minthogy gróf Sz. A. indítványa, szólónak e tárgybani nézeteit tökéletesen kimenti, 's abból nem lévén kizárva a házi adóbani részesü­l­­hetés is,­­— azt egész terjedelmében magáévá teszi’s elfogadja. B. Liptay Antal: Azon reménynyel telve jött e te­rembe, hogy e nap leend olly dicső, melly egy szép jövendő­nek teendi le alapját; de csalatkozott, mert gr. Sz. indítványa mellett látja a többséget, ki országos pénztár felállításán kívül többet mit sem akar. Szóló tovább kíván menni, ’s a házi adó iránti nézeteit előadván , a t.­rv. javaslatát kívánja életbe léptetni. Gr. C­s­á­k­y Tivadar szepesi főispán : A kor igényei és a haza felvirágozh­atása tekintetéből az áldozatokhoz hozzájárul, de a rt. által javasolt házi pénztár iránt nagy rokonszenvvel nem viseltetvén, ennél inkább a hadi adót fogadná el, ha az országgyű­lésen kint ajánltatnék meg. Az országos pénztár iránti rokonszenve pedig annál nagyobb, minthogy hasznát és sike­rét a népnevelés előmozdíthatásában is feltalálja, minek tehát a házi pénztár irányában elsőbbséget tulajdonít, kijelentvén azt is, hogy ha majdan a megyékben a kezelés minden garan­­tiált felállítása által szóló aggodalmait eloszlatva talalandja, a házi pénztárhoz is járuland. Ezúttal pedig, gr. Sz. indítványa saját nézeteihez legközelebb állván, azt elfogadja. B. Me­szni­­ Victor : Hogy a braminok a páriák irányá­ban előjogaikat megtartották, azon nem annyira csodálkozik, mint hogy a magyar adómentesség az európai civilizált nem­zetek közepett mostanáig fenáll, miből erednek a különféle casták , pártoknak egymás elleni bizgatásai­k stb. és sok kelle­metlenségek, annyira hogy p. o­­rosz utaink mellett, míg Pest­ről Debreczenbe utazunk, azon idő alatt más országokból Ázsia belsejébe lehetne jutni. Ezért szomorít dolognak sőt ne­vetséges tüneménynek tekinti azt, hogy a kiváltságok továbbra is fentartatni czéloztatnak, mit abból következtet, mert nyíltan és tisztán kimondani nézeteiket sokan vonakodván, végre is a nem akarásnak nyögés a vége.— A rr. javaslatát egész kiter­jedésében pártolván , kijelenti, hogy a hadi adóban is kiván részt venni, mihelyt a megyék arra megérnek. Kívánja ugyan az országos pénztárt is, de a házi adónak nagyobb előnyt tu­lajdonit e részben , hogy ennek szellemi oldalát is látja, mig az orsz. pénztárból a haszon csak később háramolván, szellemi oldalát ezáltal el­veszti. ’S a házi adónak ezen előnye mellett bár a szigorú garantiákhoz ragaszkodik, mindazáltal ezek nél­kül is kész ahoz járulni, mig az orsz. pénztárnál a legszigorúbb felügyelést tartja szükségesnek. ’S igy a háziadó és orsz.pénz­­tár egy fontosságú nem levén, amannak létesülését az orsz.­­pénztár elvállalásának feltételévé canonizálni nem szeretné. Ha­llik György, zágrábi püspök gr. Sz. indítványához járul. B. Majthényi A. liptói főispán . Én mindazon ittott Csípős inconsequentiávali megrovások után is, mellyekkel teg­napi előadásom illettetett, gr. Széchen indítványához ragasz­kodom ; azért is mert hiszem, hogy mind azt, mit én utol­érni akarok, a mondott indítvány által utolérhető, a mennyi­ben az mind az or.gos választmánynak, mind az utóbbi or.gos tanácskozásoknak a kérdéses pénztárak el— vagy el nem foga­dására a legszabadabb tért nyitja. — Az, miszerint az indít­ványban az or.gos pénztár emeltetik ki, én pedig a domesti­­cának adok elsőséget, különböző privát­ véleményünk de nem lényeges különbség, mert mégis gr. Széchen indítványa által el lehet mind a kettőt fogadni, vagy egyiket a másika nélkül, vagy mind a kettőt. Igaz , hogy a domesticábani részvéttel készségünk nincs világosan kimondva, de annyi mégis kife­jeztetik, ha az or­gos választmány a megyei beligazgatásra — mi nem más mint a domestica­­— dolgozzék ki garantiákat. De különösen azért fogadtam el gr. Sz. indítványát, mert a kifejlett viszonyok hatalma olly irányt kezdett venni, misze­rint ha ezen indítványhoz nem simulunk mi, kik a domesti­­cában részt akarunk venni , ezt a majoritás megbuktatja, világos volt előttem, hogy ha a viszonyok hatalmának nem engedve, személyes nézetemhez ragaszkodom, a m. urak a túlsó oldalon megéljeneznek ugyan, de az ügyet, melly an­nyira szivemen feküdt, buktatni segitem. És ha ezen nyilat­kozatom után is a m. urak inconsequentiával vádolnak, eltű­röm azt , mint azon áldozatok egyikét, mellyet ezen ügyért tehetek. Gr. Pálffy .1. ő mga előadásomat czáfolván, és szinte hatalmas inconsequentiával vádolván, okoskodásának minden súlyát abba helyező, hogy ő ezt ’s amazt meg nem foghatja; — bocsásson meg a magos ur, de minden bölcse­­sége mellett sem kívánhatja azt, hogy én a m­. ur meg — vagy meg nem foghatási tehetségét előadásaim helytelenségének és inconsequentiájának criteriumául vegyem. A tisztelt gróf ügyes­ségének egy nagy bizonyságát adá, midőn a fenforgó kérdés­nél, melly legfelebb aristocratia ’s democratia, de semmi esetre conservativ ’s ellenzék közti pártkérdés (mit bizonyít az is, hogy a m. gróf szomszédja, kit annyiszor megéljene­zett, a domestica ellen, ezen az oldalon lévők közöl pedig igen sokan , kik a m. urnák megelégedésével nem dicsekedhetnek, a domestica mellett szavaztak), hogy mondom ezen kérdés vitatásánál is alkalmat tudott találni a conservativeket meg­róni , és az ellenzéket magasztalni. Pedig bizonyos tekintet­ben a m. gróf mód nélkül erős conservativ! — Mert állhata­tosan conserválja azon anti- és sympathiákat, mellyek sok évek előtt szivében keletkeztek. (Gr. P. közbeszólván mondá: igen­­ úgy van !) Arra nézve, hogy egy törvényhozónál az anti- és sympathiák utáni indulás helyeselhető tulajdon-e, bő­vebben szólani nem akarok, mert ez a jelen tanácskozás tár­gya úgy sem lehet; annyi bizonyos, hogy itt nem személyre de az ügyre kellene figyelmeznü­nk, és jelesül én sokak iránt nagy sympath­iával, de senki, mondom senki ellen antipathiá­­val nem viseltetem. Conserválja továbbá a m. gr. kitűnő con­­sequentiával azon modort, mellyet a törvényhozási pályázat első fellépésétől magáévá tett, és mellynél egy kis reform va­lóban nem ártana; — de ha már a reform lehetetlen, úgy azt kivánom , hogy ezen modor lehetőleg gyorsan elöhaladjon, mert csak igy juthat azon pontra, mellynél a reform tovább el nem maradhat! Meglepett a verőczei főispán ő­risága azon állítása, hogy ő a domesticát még garantiák nélkül is kész elfogadni, —­ itt a meglepő az, hogy tett megyei ta­pasztalásai után ezt épen a m. főispán úrtól hallottuk. Gaganecz József, eperjesi g. e. püspök : Alkotmányos biztosítékok mellett szívesen járul a közös teherviseléshez, ’s a rr. javaslata által a főczélt eredménytelennek látván, nézetei­nek kifejtése után gr. Sz. A. indítványát pártolja. Gr. Péchy Emanuel : Igazságuk volt azon m. uraknak, kik azt mondták, hogy e teremben alig pendíttetett meg fon­tosabb és komolyabb kérdés a közteherviselés kérdésénél, és én még azt teszem hozzá, hogy ha a jelen országgyűlésnek si­­kerülene ezen kérdést szerencsésen megoldani, ez Magyar­­ország jövendőjére nézve méltán epochális országgyűlésnek fog neveztetni.­­ A közteherviselés alapját már a múlt or­­szággyű­lés vetette meg, midőn abban elvileg megegyezett, je­lenleg tehát az elvről többé szó nem lehet, hanem egyedül csak annak miképeni alkalmazásáról, vagy­is arról lehet csak a kérdés: várjon a közteherviselés elvét ennek mellyik specia­litására kívánjuk kiterjeszteni, mert szerintem a köztehervise­lés elvén történendő fizetés az elv, mindazon közszükségek pedig, mellyeknek fedezéséhez járulni kívánunk, azon elvnek csak specialitásai és alkalmazásai.­­ Kívánatos lett volna, ha a kk. és rt. a szőnyegen lévő üzenetben kimondván a köz­teherviselés elvét, kimondván, h­ogy ezen elv alkalmazásának kidolgozását egy országos választmányra vélik bizandónak, a főmagy táblát ehez való hozzájárulásra felszólították volna, mert az, vájjon a közös teherviselés elve, annak mellyik spe­cialitására terjesztessék ki, az országos választmány teendője és meghatározása lett volna. Én tehát azok után, miket Liptó­­megye érdemes főispánja visszatorlólag a fizetés szándékának kétségbe vét­elére felhozottakra előadott, felmentve érezvén magamat, főleg a tanácskozásoknak illy előhaladott stádiumá­ban az e részbeni c­áfolatoktól, kijelentem, miszerint a köz­teherviselés elvét elfogadom, azt az országos pénztárra kiter­jeszteni óhajtom, egyszersmind pedig kívánom, hogy szinte a közös teherviselés elvének nyomán készítsen tervet az orszá­gos választmány a háziadóra nézve is. — Ez volt, ha jól fog­tam fel, gr. Széchen Antal ur indítványának lényege, mellyel tökéletesen ugyanazonos Liptómegye főispánjának véleménye is ; ezen magas urak egyedül a suppositumokra nézve külön­böznek egymástól; gr. Széchen Antal egy országos financiális rendszer jövendőjének biztosítását az országos pénztártól re­méli, Liptó megye főispánjának pedig vérmes reményei az or­szágos pénztárhoz nincsenek, hanem inkább a domesticához. Én Ugyan­ezen suppositumok felett részemről csak akkor , mondanám ki végső ítéletemet, ha a közteherviselés elvének részletes alkalmazását az országos választmány kidolgozand t hotta, és munkálatát ezen tábla tanácskozása alá terjesztemilis a t. kk. és rr.; elvkü­lönbség tehát e két magos ur közt nincs, a suppositumokbani elágazás pedig elvi véleményegységeket meg nem változtatja. Méltánylom én Bács megye tisztelt főis­pánjának aggodalmait, mindazonáltal más részről mégis csak annyit jegyzek meg, hogy a közteherviselésbeni általános rész­vét most már ki nem kerülhető, abban tehát most már részt kell venni; ezt javasolja ezen tábla állása, ezt az ildomosság, és a nemesi rend eredeti rendeltetése; a nemesség a közjó előmozdítására nézve a legterhesebb szolgálatoknak teljesí­­tését régi időkben kizárólag magának tartotta fen, és épen azért, mivel ebeli nemes hazafiai érzetének megfelelt, érdeme­sítette magát kiváltságos jogaira is. Hajdan a nemességnek a hazát kü­lellenségeknek foglalási vágya ellen, mint szabad pol­gárokhoz illik, nem zsoldért, hanem ön életének és vagyona nagyobb részének feláldozásával kellett védelmezni; most azonban a civilisatiónak áldott korszak a kül­ellenségeknek megrohanása ellen a hont biztosítja, most tehát egyedül az ipar, szorgalom, szellemi és anyagi erő az, mi a nemzeteket biztosítja, és fü­ggetlenségeket erősíti, jelenleg tehát nem an­nyira harczias vitézségre, mint a nemzet erejéből alkotandó rendes financziára és pénzerőre van a hazának szüksége. Vé­lekedésem szerint tehát a nemesség, azon eredeti, de a mos­tani kor szükségeinek kevésbbé megfelelő kötelességeinek pót­lása fejében új kötelességeket köteles magára vállalni, azaz : a nemzet közszükségeiben kell neki részt vennie, ha állását, be­folyását, és tekintélyét biztosítani, és gyarapítani kívánja, mert meg vagyok győződve, hogy leginkább a közterhekbeni közös részvét fogja a különböző osztályok közt fenforgó kü­lönböző érdekeket ugyanazonositani, melly érdekegység épen olly mértékben fogja az aristocratiának tekintélyét és befolyá­sát növelni, mint a miilyenben azt csökkentené a különböző érdekeknek folytonos heterogeneitása.­­ Ezen szempontokból indulván ki, én a közteherviselés elvét elfogadom, azt az or­szágos pénztárra kiterjeszteni óhajtom, és ezen köztehervise­lési elvnek nyomán az országos választmány által a háziadóra tervez, és véleményt kidolgoztatni kívánok ; ha azonban e részben netalán kisebbségben maradnék, ez esetben gr. Sza­­páry Antal ő magának közvetítő indítványát fogadnám el fentartván a dolog alkalmazására nézve további nézeteimet — a nélkül hogy kezeimet legkisebb részben is megkötném — akkorra , midőn az országos választmány javaslata a főmaga főrök tanácskozása alá kerülend. B. Bémer L. n.-váradi deák szert. püspök: E tárgybani nézeteit akkoron fogja majd kifejteni, a midőn az orsz. választ­mány kimerítő javaslatát előterjesztendi. Gy­ürky P. Krassó m. főispán: Nagy részben osztozom — igy szól — Szathmárm. főispánja ő magnak múlt alkalom­mal előadott e tárgyra vonatkozó nézeteiben, jelesen, hogy a közteherviselésnek illy tágas értelemben mint indítványozta­­tott, az eddigi adómentesekre való kiterjesztését, sem az 1725- ik­­­in­k , sem az 1741 . dik sark­törvényeinkkel megegyez­­tetni nem lehet, osztozom abban is, hogy hazánk közszüksé­geit erőnkhöz mérsékelve­­felsegelhetnék törvényszerű orszá­gos segedelmekkel is a nélkül , hogy alkotmányos elveinken csorbát ejtenénk, sőt erősen meg vagyok győződve, hogy ő méltóságának átalános szavazata az 1826ik évi országos ír­­nél, kiknek főtörekvésök való alkotmányunknak biztosítása, obvallatioja, átalános méltánylást nyert volna. Azonban az­óta változtak fájdalom­ hazánk környületei, mert az aristocrati­­cus elvektől való idegenkedés lábra kapott, ellenben a demo­­craticus elveknek sympathiája szemlátomást növekedett, főleg azoknál , kik a megyei gyűléseken jobbadán a többséget ké­pezik , ’stb. — Ezeket előre bocsátva szavazok immár ma­gához a tárgyhoz , és kijelentem , hogy gróf Sz. A. ur in­dítványához nem járulhatok azon oknál fogva, mert ő maga a közteherviselési eszmét elvileg elfogadá, de annak részle­tes applicációját egy országos választmányra — a­nélkül, hogy annak köre ki lenne szabva — bízni kívánja. Én ellenben olly átalános elvet elfogadni nem kívánok , de ezért érni szándé­kom. De azért sem, mert ezen országos választmánynak olly tágas kört engedni nem óhajtok sőt azt világos utasítással megkötni kívánom, és azért hajlom inkább a t. kk. és rt. üze­­netéhez , melly sokkal világosabb és hatályosabb. Óhajtom eképen az eddigi adómenteseket a törvényhatóságok háziadó­jának terhe viselésében kellő arányban részeltetni, azon bizto­sítékok felállításával, mellyek köztanácskozásunk által meg­­állapítandók. És nyilván kijelentem, hogy ez már kedvelt eszmém volt a múlt 1844iki országgyűlés előtt, a minek ta­núságul szolgál az akkor még kormányom alatt volt Krassó­­megyének az én javaslatomra készült hasonló utasítása. Nem akarom ismételni azon nyomós okokat, mellyek ennek támo­gatására már több érdemes szónokok által pártolólag előho­zattak , és csak egynémellyeket, mellyek még nem mondat­tak, kívánok elősorolni. Tudva van, hogy a megyei tisztvi­selőkarnak jelenlegi saláriumai dicsőült Maria Therezia ural­kodása alatt sistematizáltattak, milly csekélyek voltak azok­nak az előtti jutalmaik, tanúsítják azon törvények, mellyek a tisztségeket el nem vállalókat pénzbeli büntetésekkel sújtot­ták. Tudva van, miként szaporodtak az­óta a megyék házi kiadásai részint a közbátorság fentartására , részint utaink és hidaink készítésére használt költségekkel, miből azt kö­vetkeztetem , hogy valamint eddig méltatlanság volt az , hogy az általunk választott és használtatott tisztviselőket csak egye­dül a nemtelenek fizessék, és a többi hasznunkra szolgáló költségeket is ők szenvedők , úgy illő , hogy azokban arány­lag mi is részesüljünk. Megengedem én azt, hogy vannak annak némelly rovatjai, és főleg a katonaság élelmezésére, magtárak alakítására fordítandók, mellyek a nemesi rendet nem illetik , de azoknak módosításukat az országos biztosság előadandja. De továbbá midőn a haza közszükségeinek mikénti fedezése körül tanácskozunk , nem kerülheti el figyelmünket az is, hogy adózó népünknek sorsán már valahára tett le-

Next