Budapesti Hiradó, 1848. január-június (723-875. szám)
1848-01-16 / 736. szám
sában említett ama rendeletét , hogy armanistae nihitominus etiam in liberis regiisque montanis civitatibus, confiniis, oppidis privilegiatis et non privilegiatis commorantes conscientiose juxta comitatuum ideam pro domesticis comitatuum necessitatibus tax abuntar, ezen adózási kötelesség alól az armalisták felmentettek az 1805 . l.t. ez. 17 §a által, mellynek következő szavaira bátor vagyok e méltóságát figyelmeztetni: ut autem armalistae tantopromptiores sint in expenda sive in equitatu sive in peditatu insurrectionali omnium nobili una obligatione, amnem te sua majestate Sima a taxatione in articulo fi. 1723. praescripta in perpetuum immunes redduntur. Salva in reliquo articuli ejusdem dispositione. A nemesi rend törvényeinkben jelesen az 1723. fi. t. ez. 2. és 3ikájában kijelölt kötelességétől, melly — a mint Bács érd. főispánja megjegyzé — adómentességének egyik alapja, még eddig fel nem mentetett. Adja ugyan a magyarok istene, hogy a jótékony béke áldásait még sokáig élvezhessük, de ki biztosit arról , hogy ezen béke állandóan tartami. De hamar , midőn nem is gondoljuk, előfordulhatnak olly események, mellyek a nemesi rendtől törvényes kötelességének teljesítését igénylendik. Egyébiránt miután ő m. gr. Sz. A. indítványának, a mint ő migit maga a mai napon kijelentette —a lényege abban áll, hogy egy orsz. választmánynak általa javaslati utasítással kiküldessék, hozzájárulok ő m. indítványához , a választmányi munkálat tárgyaltatása idejére érdemleges észrevételeimnek előterjesztését fentartván. Báró Vay Lajos: Évtized ótai küzdelemnek sikerét a jelen üzenet eléggé tanusítja, mert az ügy igazság, méltányosság, okos kiszámítás és sürgető szükség következtében diadalát kivívta. ’S a mellett, hogy a közös teherviselés elfogadása által mindnyájunkra közvetlen haszon háramlik, megszüntettetik a törvényes igazságtalanság ’s meg fog bocsáttatni ama polgári bűn, melly elkövettetett, midőn az adózó nép a terheket egyedül viselé. Szóló előszámitja a nép által fedezett rovatokat,s kimutatni igyekszik azoknak igazságtalan voltát, miért a dolgon változtatni a törvényhozás feladásának tekintheti. Igazsága van b. Ambrózynak — folytató szónok — ki azt mondá, hogy a népre már több terhet róni nem lehet, és hiszi, hogy ez többé szándékban sem jöhet elő, különben illy törvényt szentesíteni nem lehetne. Gr. Sz. indítványában nem kívánja a házi adót kimondani; de hát hogy állhat meg az országos pénztár, midőn ezt a házi pénztártól elválasztani nem lehet? Ellenvettetés az is, hogy a megyékre nézve az adó aránylagos kivetése lehetlen. Igaz az, de ettől a közterhekbeni részvétet feltételezni ne kívánjuk, különben is ezen baj csak az országyűlés elrendezésekor orvosoltathatván. De különösnek is találja, hogy e körülmény, mig a teher csak a népen feküdt, figyelmet nem gerjesztett, ’s csak most hozatik fel akadályul, midőn a nemesség bőréről rendelkezünk. Szavazatát egyébiránt K. Ambrózy véleményéhez csatolja. Fogarassy Mihály szkodári püspök: Minthogy gróf Sz. A. indítványa, szólónak e tárgybani nézeteit tökéletesen kimenti, 's abból nem lévén kizárva a házi adóbani részesülhetés is,— azt egész terjedelmében magáévá teszi’s elfogadja. B. Liptay Antal: Azon reménynyel telve jött e terembe, hogy e nap leend olly dicső, melly egy szép jövendőnek teendi le alapját; de csalatkozott, mert gr. Sz. indítványa mellett látja a többséget, ki országos pénztár felállításán kívül többet mit sem akar. Szóló tovább kíván menni, ’s a házi adó iránti nézeteit előadván , a t.rv. javaslatát kívánja életbe léptetni. Gr. Csáky Tivadar szepesi főispán : A kor igényei és a haza felvirágozhatása tekintetéből az áldozatokhoz hozzájárul, de a rt. által javasolt házi pénztár iránt nagy rokonszenvvel nem viseltetvén, ennél inkább a hadi adót fogadná el, ha az országgyűlésen kint ajánltatnék meg. Az országos pénztár iránti rokonszenve pedig annál nagyobb, minthogy hasznát és sikerét a népnevelés előmozdíthatásában is feltalálja, minek tehát a házi pénztár irányában elsőbbséget tulajdonít, kijelentvén azt is, hogy ha majdan a megyékben a kezelés minden garantiált felállítása által szóló aggodalmait eloszlatva talalandja, a házi pénztárhoz is járuland. Ezúttal pedig, gr. Sz. indítványa saját nézeteihez legközelebb állván, azt elfogadja. B. Meszni Victor : Hogy a braminok a páriák irányában előjogaikat megtartották, azon nem annyira csodálkozik, mint hogy a magyar adómentesség az európai civilizált nemzetek közepett mostanáig fenáll, miből erednek a különféle casták , pártoknak egymás elleni bizgatásaik stb. és sok kellemetlenségek, annyira hogy p. orosz utaink mellett, míg Pestről Debreczenbe utazunk, azon idő alatt más országokból Ázsia belsejébe lehetne jutni. Ezért szomorít dolognak sőt nevetséges tüneménynek tekinti azt, hogy a kiváltságok továbbra is fentartatni czéloztatnak, mit abból következtet, mert nyíltan és tisztán kimondani nézeteiket sokan vonakodván, végre is a nem akarásnak nyögés a vége.— A rr. javaslatát egész kiterjedésében pártolván , kijelenti, hogy a hadi adóban is kiván részt venni, mihelyt a megyék arra megérnek. Kívánja ugyan az országos pénztárt is, de a házi adónak nagyobb előnyt tulajdonit e részben , hogy ennek szellemi oldalát is látja, mig az orsz. pénztárból a haszon csak később háramolván, szellemi oldalát ezáltal elveszti. ’S a házi adónak ezen előnye mellett bár a szigorú garantiákhoz ragaszkodik, mindazáltal ezek nélkül is kész ahoz járulni, mig az orsz. pénztárnál a legszigorúbb felügyelést tartja szükségesnek. ’S igy a háziadó és orsz.pénztár egy fontosságú nem levén, amannak létesülését az orsz.pénztár elvállalásának feltételévé canonizálni nem szeretné. Hallik György, zágrábi püspök gr. Sz. indítványához járul. B. Majthényi A. liptói főispán . Én mindazon ittott Csípős inconsequentiávali megrovások után is, mellyekkel tegnapi előadásom illettetett, gr. Széchen indítványához ragaszkodom ; azért is mert hiszem, hogy mind azt, mit én utolérni akarok, a mondott indítvány által utolérhető, a mennyiben az mind az or.gos választmánynak, mind az utóbbi or.gos tanácskozásoknak a kérdéses pénztárak el— vagy el nem fogadására a legszabadabb tért nyitja. — Az, miszerint az indítványban az or.gos pénztár emeltetik ki, én pedig a domesticának adok elsőséget, különböző privát véleményünk de nem lényeges különbség, mert mégis gr. Széchen indítványa által el lehet mind a kettőt fogadni, vagy egyiket a másika nélkül, vagy mind a kettőt. Igaz , hogy a domesticábani részvéttel készségünk nincs világosan kimondva, de annyi mégis kifejeztetik, ha az orgos választmány a megyei beligazgatásra — mi nem más mint a domestica— dolgozzék ki garantiákat. De különösen azért fogadtam el gr. Sz. indítványát, mert a kifejlett viszonyok hatalma olly irányt kezdett venni, miszerint ha ezen indítványhoz nem simulunk mi, kik a domesticában részt akarunk venni , ezt a majoritás megbuktatja, világos volt előttem, hogy ha a viszonyok hatalmának nem engedve, személyes nézetemhez ragaszkodom, a m. urak a túlsó oldalon megéljeneznek ugyan, de az ügyet, melly annyira szivemen feküdt, buktatni segitem. És ha ezen nyilatkozatom után is a m. urak inconsequentiával vádolnak, eltűröm azt , mint azon áldozatok egyikét, mellyet ezen ügyért tehetek. Gr. Pálffy .1. ő mga előadásomat czáfolván, és szinte hatalmas inconsequentiával vádolván, okoskodásának minden súlyát abba helyező, hogy ő ezt ’s amazt meg nem foghatja; — bocsásson meg a magos ur, de minden bölcsesége mellett sem kívánhatja azt, hogy én a m. ur meg — vagy meg nem foghatási tehetségét előadásaim helytelenségének és inconsequentiájának criteriumául vegyem. A tisztelt gróf ügyességének egy nagy bizonyságát adá, midőn a fenforgó kérdésnél, melly legfelebb aristocratia ’s democratia, de semmi esetre conservativ ’s ellenzék közti pártkérdés (mit bizonyít az is, hogy a m. gróf szomszédja, kit annyiszor megéljenezett, a domestica ellen, ezen az oldalon lévők közöl pedig igen sokan , kik a m. urnák megelégedésével nem dicsekedhetnek, a domestica mellett szavaztak), hogy mondom ezen kérdés vitatásánál is alkalmat tudott találni a conservativeket megróni , és az ellenzéket magasztalni. Pedig bizonyos tekintetben a m. gróf mód nélkül erős conservativ! — Mert állhatatosan conserválja azon anti- és sympathiákat, mellyek sok évek előtt szivében keletkeztek. (Gr. P. közbeszólván mondá: igen úgy van !) Arra nézve, hogy egy törvényhozónál az anti- és sympathiák utáni indulás helyeselhető tulajdon-e, bővebben szólani nem akarok, mert ez a jelen tanácskozás tárgya úgy sem lehet; annyi bizonyos, hogy itt nem személyre de az ügyre kellene figyelmeznünk, és jelesül én sokak iránt nagy sympathiával, de senki, mondom senki ellen antipathiával nem viseltetem. Conserválja továbbá a m. gr. kitűnő consequentiával azon modort, mellyet a törvényhozási pályázat első fellépésétől magáévá tett, és mellynél egy kis reform valóban nem ártana; — de ha már a reform lehetetlen, úgy azt kivánom , hogy ezen modor lehetőleg gyorsan elöhaladjon, mert csak igy juthat azon pontra, mellynél a reform tovább el nem maradhat! Meglepett a verőczei főispán őrisága azon állítása, hogy ő a domesticát még garantiák nélkül is kész elfogadni, — itt a meglepő az, hogy tett megyei tapasztalásai után ezt épen a m. főispán úrtól hallottuk. Gaganecz József, eperjesi g. e. püspök : Alkotmányos biztosítékok mellett szívesen járul a közös teherviseléshez, ’s a rr. javaslata által a főczélt eredménytelennek látván, nézeteinek kifejtése után gr. Sz. A. indítványát pártolja. Gr. Péchy Emanuel : Igazságuk volt azon m. uraknak, kik azt mondták, hogy e teremben alig pendíttetett meg fontosabb és komolyabb kérdés a közteherviselés kérdésénél, és én még azt teszem hozzá, hogy ha a jelen országgyűlésnek sikerülene ezen kérdést szerencsésen megoldani, ez Magyarország jövendőjére nézve méltán epochális országgyűlésnek fog neveztetni. A közteherviselés alapját már a múlt országgyűlés vetette meg, midőn abban elvileg megegyezett, jelenleg tehát az elvről többé szó nem lehet, hanem egyedül csak annak miképeni alkalmazásáról, vagyis arról lehet csak a kérdés: várjon a közteherviselés elvét ennek mellyik specialitására kívánjuk kiterjeszteni, mert szerintem a közteherviselés elvén történendő fizetés az elv, mindazon közszükségek pedig, mellyeknek fedezéséhez járulni kívánunk, azon elvnek csak specialitásai és alkalmazásai. Kívánatos lett volna, ha a kk. és rt. a szőnyegen lévő üzenetben kimondván a közteherviselés elvét, kimondván, hogy ezen elv alkalmazásának kidolgozását egy országos választmányra vélik bizandónak, a főmagy táblát ehez való hozzájárulásra felszólították volna, mert az, vájjon a közös teherviselés elve, annak mellyik specialitására terjesztessék ki, az országos választmány teendője és meghatározása lett volna. Én tehát azok után, miket Liptómegye érdemes főispánja visszatorlólag a fizetés szándékának kétségbe vételére felhozottakra előadott, felmentve érezvén magamat, főleg a tanácskozásoknak illy előhaladott stádiumában az e részbeni cáfolatoktól, kijelentem, miszerint a közteherviselés elvét elfogadom, azt az országos pénztárra kiterjeszteni óhajtom, egyszersmind pedig kívánom, hogy szinte a közös teherviselés elvének nyomán készítsen tervet az országos választmány a háziadóra nézve is. — Ez volt, ha jól fogtam fel, gr. Széchen Antal ur indítványának lényege, mellyel tökéletesen ugyanazonos Liptómegye főispánjának véleménye is ; ezen magas urak egyedül a suppositumokra nézve különböznek egymástól; gr. Széchen Antal egy országos financiális rendszer jövendőjének biztosítását az országos pénztártól reméli, Liptó megye főispánjának pedig vérmes reményei az országos pénztárhoz nincsenek, hanem inkább a domesticához. Én Ugyanezen suppositumok felett részemről csak akkor , mondanám ki végső ítéletemet, ha a közteherviselés elvének részletes alkalmazását az országos választmány kidolgozand t hotta, és munkálatát ezen tábla tanácskozása alá terjesztemilis a t. kk. és rr.; elvkülönbség tehát e két magos ur közt nincs, a suppositumokbani elágazás pedig elvi véleményegységeket meg nem változtatja. Méltánylom én Bács megye tisztelt főispánjának aggodalmait, mindazonáltal más részről mégis csak annyit jegyzek meg, hogy a közteherviselésbeni általános részvét most már ki nem kerülhető, abban tehát most már részt kell venni; ezt javasolja ezen tábla állása, ezt az ildomosság, és a nemesi rend eredeti rendeltetése; a nemesség a közjó előmozdítására nézve a legterhesebb szolgálatoknak teljesítését régi időkben kizárólag magának tartotta fen, és épen azért, mivel ebeli nemes hazafiai érzetének megfelelt, érdemesítette magát kiváltságos jogaira is. Hajdan a nemességnek a hazát külellenségeknek foglalási vágya ellen, mint szabad polgárokhoz illik, nem zsoldért, hanem ön életének és vagyona nagyobb részének feláldozásával kellett védelmezni; most azonban a civilisatiónak áldott korszak a külellenségeknek megrohanása ellen a hont biztosítja, most tehát egyedül az ipar, szorgalom, szellemi és anyagi erő az, mi a nemzeteket biztosítja, és függetlenségeket erősíti, jelenleg tehát nem annyira harczias vitézségre, mint a nemzet erejéből alkotandó rendes financziára és pénzerőre van a hazának szüksége. Vélekedésem szerint tehát a nemesség, azon eredeti, de a mostani kor szükségeinek kevésbbé megfelelő kötelességeinek pótlása fejében új kötelességeket köteles magára vállalni, azaz : a nemzet közszükségeiben kell neki részt vennie, ha állását, befolyását, és tekintélyét biztosítani, és gyarapítani kívánja, mert meg vagyok győződve, hogy leginkább a közterhekbeni közös részvét fogja a különböző osztályok közt fenforgó különböző érdekeket ugyanazonositani, melly érdekegység épen olly mértékben fogja az aristocratiának tekintélyét és befolyását növelni, mint a miilyenben azt csökkentené a különböző érdekeknek folytonos heterogeneitása. Ezen szempontokból indulván ki, én a közteherviselés elvét elfogadom, azt az országos pénztárra kiterjeszteni óhajtom, és ezen közteherviselési elvnek nyomán az országos választmány által a háziadóra tervez, és véleményt kidolgoztatni kívánok ; ha azonban e részben netalán kisebbségben maradnék, ez esetben gr. Szapáry Antal ő magának közvetítő indítványát fogadnám el fentartván a dolog alkalmazására nézve további nézeteimet — a nélkül hogy kezeimet legkisebb részben is megkötném — akkorra , midőn az országos választmány javaslata a főmaga főrök tanácskozása alá kerülend. B. Bémer L. n.-váradi deák szert. püspök: E tárgybani nézeteit akkoron fogja majd kifejteni, a midőn az orsz. választmány kimerítő javaslatát előterjesztendi. Gyürky P. Krassó m. főispán: Nagy részben osztozom — igy szól — Szathmárm. főispánja ő magnak múlt alkalommal előadott e tárgyra vonatkozó nézeteiben, jelesen, hogy a közteherviselésnek illy tágas értelemben mint indítványoztatott, az eddigi adómentesekre való kiterjesztését, sem az 1725- ikink , sem az 1741 . dik sarktörvényeinkkel megegyeztetni nem lehet, osztozom abban is, hogy hazánk közszükségeit erőnkhöz mérsékelvefelsegelhetnék törvényszerű országos segedelmekkel is a nélkül , hogy alkotmányos elveinken csorbát ejtenénk, sőt erősen meg vagyok győződve, hogy ő méltóságának átalános szavazata az 1826ik évi országos írnél, kiknek főtörekvésök való alkotmányunknak biztosítása, obvallatioja, átalános méltánylást nyert volna. Azonban azóta változtak fájdalom hazánk környületei, mert az aristocraticus elvektől való idegenkedés lábra kapott, ellenben a democraticus elveknek sympathiája szemlátomást növekedett, főleg azoknál , kik a megyei gyűléseken jobbadán a többséget képezik , ’stb. — Ezeket előre bocsátva szavazok immár magához a tárgyhoz , és kijelentem , hogy gróf Sz. A. ur indítványához nem járulhatok azon oknál fogva, mert ő maga a közteherviselési eszmét elvileg elfogadá, de annak részletes applicációját egy országos választmányra — anélkül, hogy annak köre ki lenne szabva — bízni kívánja. Én ellenben olly átalános elvet elfogadni nem kívánok , de ezért érni szándékom. De azért sem, mert ezen országos választmánynak olly tágas kört engedni nem óhajtok sőt azt világos utasítással megkötni kívánom, és azért hajlom inkább a t. kk. és rt. üzenetéhez , melly sokkal világosabb és hatályosabb. Óhajtom eképen az eddigi adómenteseket a törvényhatóságok háziadójának terhe viselésében kellő arányban részeltetni, azon biztosítékok felállításával, mellyek köztanácskozásunk által megállapítandók. És nyilván kijelentem, hogy ez már kedvelt eszmém volt a múlt 1844iki országgyűlés előtt, a minek tanúságul szolgál az akkor még kormányom alatt volt Krassómegyének az én javaslatomra készült hasonló utasítása. Nem akarom ismételni azon nyomós okokat, mellyek ennek támogatására már több érdemes szónokok által pártolólag előhozattak , és csak egynémellyeket, mellyek még nem mondattak, kívánok elősorolni. Tudva van, hogy a megyei tisztviselőkarnak jelenlegi saláriumai dicsőült Maria Therezia uralkodása alatt sistematizáltattak, milly csekélyek voltak azoknak az előtti jutalmaik, tanúsítják azon törvények, mellyek a tisztségeket el nem vállalókat pénzbeli büntetésekkel sújtották. Tudva van, miként szaporodtak azóta a megyék házi kiadásai részint a közbátorság fentartására , részint utaink és hidaink készítésére használt költségekkel, miből azt következtetem , hogy valamint eddig méltatlanság volt az , hogy az általunk választott és használtatott tisztviselőket csak egyedül a nemtelenek fizessék, és a többi hasznunkra szolgáló költségeket is ők szenvedők , úgy illő , hogy azokban aránylag mi is részesüljünk. Megengedem én azt, hogy vannak annak némelly rovatjai, és főleg a katonaság élelmezésére, magtárak alakítására fordítandók, mellyek a nemesi rendet nem illetik , de azoknak módosításukat az országos biztosság előadandja. De továbbá midőn a haza közszükségeinek mikénti fedezése körül tanácskozunk , nem kerülheti el figyelmünket az is, hogy adózó népünknek sorsán már valahára tett le-