Budapesti Hiradó, 1848. január-június (723-875. szám)

1848-01-26 / 744. szám

követt, a városi helyhatóság alá esvén, tette azon városi ha­tóság által nyomoztassák, vizsgáltassák, ’s az által ítéltessék is el. Én a helyhatóságnak, átalános szempontból indulva, czélszerűségét megismerem, ’s annak nemcsak ellene nem va­gyok, hanem hol helyét és szükségét látom, törvénynyel is meg­­állapittatni óhajtom. De midőn azt törvényesíteni akarom, magánosok jogait sem téveszthetem szemem elől, és azokat maguk illető helyén kívül szükségtelenül megszorítani nem akarom, főleg e jelen munkálatnál, mellyben a bírák választ­­hatása szélesebb alapra állításával az szándékoltatik elévetni, hogy ha nem minden, legalább a polgárság nagyobb része vá­laszthassa saját biráját, és hogy akkor, midőn ezen egyik leg­szebb alkotmányos jog, mellyel eddig a nemes csaknem egye­dül élhetett, most, midőn a polgárságra kiterjesztetni szándé­koltatik, a nemesre nézve megszorittassék ’s illetőleg elvétes­sék , h­a méltányossággal ’s következetességgel ellenkeznék, de az igazsággal sem férne öszve, mert ez által a városban lakó nemesség , melly leendő városi biráját csak úgy ’s ak­kor választhatja, midőn a megállapítandó választói képesség­gel biránd, roszabb karba helyeztetnék a hozzá egyébként hasonló sorsú, de a város határán kívül lakó nemes társánál, ki ezentúl is a maga biráját minden megszorítás nélkül sza­badon választhatja, mi által köztük nem óhajtott megszo­rító különbség idéztetnék elő, és a városban lakó nemesnek biráját választhatási egyik legszebb alkotmányos személyes joga, attól elválasztva, helyhez köttetnék. De idő előtti is, mert nem akarom hinni, mikint a t. rr. a nemességet a mos­tani szerkezetű városi bíróság alá kívánnák adni, a­nélkül hogy az czélszerűen rendeztessék.­­ Továbbá szükségét sem látom annak, hogy a városban lakó nemes bűnvádi eljárás tekintetében a városi hatóság alá adassák, mivel felteszem, a t. rv. a nemességre nézve a büntető helyhatóság megállapítá­sát az igazság kiszolgáltatása könnyítése és gyorsítása tekin­tetéből kívánják törvényesíteni, — kívánják azon okból, hogy a bűntett lehető gyorsasággal felfedeztetvén, a bűnös bünteté­sét mentül előbb elvehesse. Ila ezen üdvös szól, mi előttem is nagy fontosságú, csak úgy ’s az által érezhetnék el, ha a kir. városban lakó nemes egyén ellen feladott vád, a városi ható­ság által nyomoztatik, vizsgáltatik és ítéltetik el, és ezen kí­vánatos czél a megyei eljárással ép úgy el nem éretnék, sza­vamat nem emelném ; de az egyátalán nem áll, mert minden kir. városban lakik szolgabiró, kinek a városban kisebb számú nemesekkel kevesebb dolga lévén, a nemes egyén ellen fel­adott vádat még gyorsabban megvizsgálhatja, mint a több munkával terhelt városi tisztviselő. És miért ne ítélhetné el ezentúl is a nemes egyénnek ügyét az általa választott megyei biró, kiben neki bizodalma van, és a kinek — bár terhelő ítéletében — megnyugvását találja ? ’s miért a városi ható­ság, mellyhez nem nagy rokonszenvvel viseltetik, minek oka a városi szerkezet ’s eljárásban rejlik. Mindezeknél fogva, mi­vel annak, hogy a városban lakó nemes bűnvádi eljárás tekin­tetében a városi hatóság alá rendeltessék, sem helyét, sem idejét, sem szükségét, de a jelen viszonyok közt czélszerűségét sem látván, és a bűnvádi eljárásról való intézkedést a büntető terv­ készítésére utasitatni óhajtván, a városban lakó nemes egyént bűnvádi eljárás tekintetében a városi hatóság alá rendelni nem óhajtom, nem akarom, és előterjesztésem párto­lására a te­röket tisztelettel felkérem. Bern­át Zs. (Jag köv.: Alkotmányos országban botrány­­koztatóbbat nem képzel, mint ha bűntény esetében egyik felett más bíró és törvény ítél, mint a másik fölött, ’s igy minden castának külön bírósága, külön törvényei vannak. Ebből ered aztán, mit a költő mond, hogy — dat veniam corvis vexat censura columbas — a nagy bűnös elszakad, a kis bűnös meg­akad. Meg kell a szerkezetnek maradni egy kis hozzátétellel (a mit később), hogy a törvény előtt egyenlőség legyen. Nem kivánja szóló, hogy valaki szigorúbban büntettessék ugyan­azon bűntény miatt, de a nevelés tekintetéből helyén látja a beszámítást. Midőn Jézus felségsértéssel vádoltatott, hogy magát zsidókirálynak nevezte, a polgári törvényszék eb­be állíttatván, Pontius Pilátus felmentette, ’s a papi ítélőszék ha­lálra ítélte. (Tetszés.) A szerkezetben azon módosítást java­solja, miszerint „a városi hatóság“ helyett „városi biróható­­ság“ tétessék, nehogy ha majd a főpolgármesteri hivatal ala­kul, ez is elfogatásokba avatkozzék. (Helyeslés.) Baranyay I. Kassa v. köv.: Hálás köszönetet mond a kk. és ennek, hogy a városi hatóságot olly függetlenné kíván­ják tenni, mint a megyeit, óhajtja azonban, hogy a helyható­ság eszméje is valahol kimondassák. Zsarnay J. Torna köv.: Ha mi azon elvből indulnánk ki az alkotandó büntető törvények hozatalánál, mellyet a n.­­váradi kápt. érd. követe még Hildebrand vagy Wild, Ger­gely római pápa rendszeréből idézett elő, hogy t. i. minden bűn az egyház ellen , úgy természetes lenne a következés, hogy mint ez hajdan volt, most is úgy legyen, — azaz minden el­követett bűntény miatt úgy az egyházi, mint a világi szemé­lyek is a clerus által ítéltessenek meg. — De mi azon elvet tagadjuk, mi azt állítjuk, hogy minden bűntény az álladalom ellen követtetik el, ’s igy nem az egyház, hanem az álladalom egyénei tartoznak a felett ítélni. Nem hallgathatom el azon állítást is, miszerint az egyház itt külső és független társaság­nak mondatik, mert ebben azon eszme rejlik, hogy az egyház felette van a státusnak. Ha nem külső, de erkölcsi társulatnak mondatott volna az egyház, úgy annak függetlenségét elismer­ném ; de mint külső, és nem erkölcsi társulatra ki kell jelen­tenem, hogy az egyház statum in statu nem képezhet, sőt ezen állításom még a kereszténytan által is igazoltatik, mert maga Jézus mondá: minden lélek a felső hatalmasságnak engedel­meskedjék, mert nincs hatalom, hanem Istentől; és itt bizo­nyosan nem az egyházi hatalom értetett, melly akkor még nem is létezett — hisz a hyerarchia hatalma az első száza­dokban még nem is ismertetett, — de ugyanebből az is kö­vetkezik, hogy a minden lélek név alatt a clerus is­mertetett , és hogy nemcsak az ő hatalma származott Istentől, hanem a világi hatalom is és különösen Magyarország, mellynek első királya Rex apostolicus ezt mindig gyakorolta; épen azért többször a pápai parancsokat, mikor a világ azoknak vakon hódolt, el nem fogadtuk. Véleményem szerint eddig iisdem legibus gubernantur jura eleri, quibus nobi-­­­­­u­m — ha a nemesség lemondván eddigi jogairól, a városi hatóságnak magát aláveti, ez a clerusnak sem fog derogálni; igy hát miért vonnának külön falat? A szerkezetet pártolja. Tol­nay K. Zala köv.: A szerkezetet akint kivánja mó­dosíttatni, hogy ha az esküttszékek eszméjének alkalmazása, mi egyike küldői legkedvenczebb óhajtásainak, e helyen nem is fejtetik ki, legalább el ne mellőztessék. Máriássy A. Sáros köv.: A judicium páriumot annyi­ban fentartatni akarja, hogy az elitélés az illető hatóság által történjék. — Pártolja Sárost Rakovszky M. Liptó m. követe. Somsich P. Baranya köv.: Zala köv. kivánságára meg­­jegyzi, miszerint itt a városok rendezéséről, nem pedig alkot­mányos institutióink reformátiójáról lévén szó, az esküttszé­kek eszméjét amúgy mellesleg eldönteni nem lehet. A szerke­zetre nézve, miután a városokat csak azon fokra kivánja emelni, mellyen állanak a megyék, úgy hiszi, hogy e tekin­tetből az egyházi rend a szerkezetben megnyughatik. Gr. Forgách A. pozsonyi kápt. köv.: A privilégium fokint csak a rendőri, nem pedig a hivatalbeli kihágásukra nézve látja megszoritottnak, ’s miután az egyháziak illy ese­tekben jelenleg is a megyei biróság alá tartoztak, ha, mint Ba­ranya érdemes követe állitá , a városoknak nagyobb hatás, mint a megyéknek adatai nem czéloztatik, a szerkezetben megnyugszik. Még Sebestyén G. Veszprém követe szólván röviden a tárgyhoz, a szerkezetet pártolta, — ’s az ü­lés eloszlott. .Negyek. ESZTERGÁMBÓL. Jan. 4., 5. és 7dikén magos fő­páni helyettesünk elnöklete alatt lefolyt közgyűlésünkről, — minthogy egy részt az többnyire tiszti jelentésekkel és saját magánügyeinkkel foglalkozott, más­részt pedig a közönségre nézve különben is érdekesebb országgyűlési tudósítások e lapok hasábjait méltóbban foglalják, — rö­viden csak a következőket közöljük. Olvastatott az or­szággyűlési utasítások készítésével megbízott megyei vá­lasztmánynak a k. kir. előadásokra és a melléjük csatolt törvényjavaslatokra nézve beadott véleménye. E szerint a javaslatoknak azon pontjai, mellyek az országgyűlési rendek által választmányra bízattak, csak akkor vétet­nek majd érdemleges tárgyalás alá, ha az imént említett választmánynak munkálatát követeink által iránymuta­tóul kizondjuk, a javaslatok egyéb pontjaira nézve észre­vétel nem történvén. A megyei választmány javaslata egyéb tárgyakra nézve kevéssé módosíttatván, követeink­nek utasításul ezek jegyeztettek föl: a) A Részekre nézve előbbi utasításunk nyomán különös tekintetet fordítván egész Erdélynek hozzánk csatol hatására, mindenek előtt a visszakapcsolási törvény végrehajtását sürgetendik ezt adattól nem föltételezvén. Némellyeknek azon nézete, miszerint a hozzánk csatolandó részek mostani kiváltsá­gai, főleg az unitáriusoké, bekebeleztetésük után is fentar­­tassanak, helyeslésre nem talált azon okból, mert ha talán vesztenének is kiváltságaikból, azt mást részről eléggé pótolandják uj előnyök, és jogi javadalmak, mellyekkel Erdélyben nem bírtak. Különben is már a visszacsatolás által magyarokká válván a hon köztörvényei alá tartoz­­niok kell. b) Ügyelendnek követeink, hogy a honosítás alkotmányunk és nemzetiségünk fentartása és szilárdítása szellemében történhessék. c) A honkivüliek, ha egy éven túl távol maradnának (hivatalon kivül), az országos pénz­tárba négyszeresen adózzanak. d) A csángó magyarok honunkba betelepittessenek. e) A falusi jegyzők állapota anyagi és szellemi tekintetben javittassék. — Jövő gyűlé­sünk mártius 28kára tűzetett ki. NYITRÁBÓL, január 11én. M. é. dec. 13án m. al­ispánunk Ocskay Rudolf elnöklete alatt kezdődvén év­­negyedes közgyűlésünk, érdekes mi alig fordult elő. A bodoki járás főbirája R. J. a szegények közt felosz­latni rendelt gabona iránti csempészkedésről, egy mellék­­utnak megyei határozat nélküli készíttetése, és a tiszti fuvaroknak magánszükségeire a legsürgősb mezei munka közben történt fordításáról puszta folyamodványban vá­­doltatván ez állítólagos visszaélésekre tiszti vizsgálat ren­deltetett ; egyébként azt itt megjegyezni nem mellőzhet­jük, mikép kár volt ezen komoly tárgyat nevetségessé tenni akarni azáltal, hogy ifjabb B. K. ügyész az esedező K. M. ügyvéd elmebetegsége iránt orvosi vizsgálatnak látván szükségét azt elrendeltetni kérte, de előterjesztése nemcsak viszhangra nem talált, hanem derék elnökalis­pánunk azt erélyesen visszautasította, a tanácskozások higgadt kebellek­ folytatását ajánlván; — az eredményt közlendjük. — Január 10én a honosítási törvényjavaslat elfogadtatván követeinknek utasításul adatott. — Krassó megyének az ő­iség tárgyábani levele addig, mig az ez iránti törvényjavaslat tanácskozás alá kerülend, elhalasz­­tatott. — Szepes megyének korszerű bányatörvénykönyv létrehozását szorgalmazó felszólitása, miután erre nézve már intézkedtünk, tudomásul vétetett. — Február 13-án törvényszék ’s 27én közgyűlés fog tartatni. — Rend. 1. M o­s­z k v a i hg. Az utolsó előtti ülésben St. Aulaire gróf Laffitte politikáját egyenlőnek mondotta a jelen mi­­nisterium politikájával. Ennek ellenmondok. Elnök. Tessék a jegyzőkönyvre szorítkozni. Moszkvai hg. A dolog engem csaknem személye­sen érdekel. Apám emlékét védelmezni tartozom. St. Au­laire gr. engedményekről szólott, mellyeket ipám 1831- ben tett volna. Ezt vissza kell utasitanom. Laffitte és Guizot úr politikája közt nincs semmi hasonlatosság. Ak­kor az idők is mások voltak. Most Francziaországnak egy nagy dolgokra vállalkozható hadserege van. Laffitte 1831 ben a ministeriumot épen az olasz ügyek miatt hagy­ta el, mert azon esetet, ha az ausztriaiak a pápa-országba nyomulnának , ő casus bellinek tekinté. Ez egyetlen tény mindent megczáfol, mit St. Aulaire gróf mondott. Laf­fitte mémnoirjai kezemben vannak. Nyilvánitni fogom azokat. St. Aulaire. Tisztelem Laffitte úr emlékét, de a tények állnak. Két órával Olaszországba indulásom előtt ezt mondá nekem a minister : Legyen nyugodt, míg én Lajos Filep király ministere vagyok, nem lesz háború. Moszkvai herczeg. Ellenmondása mellett marad. N­o u i 11 e s herczeg, írott beszédet olvas fel, mellyben erélyesen kikel a schweizi radicális többség forradalmi el­járása ellen. Fejtegeti ebben, mikép Francziaország ma­gaviselete Schweiz irányában jog és kötelesség szerinti volt. Francziaország elég hatalmas, hogy egyedül is sza­badság­utalmazója legyen , mindamellett czélszerű volt, Európa egyértelműségét állítni szembe a schweizi forra­dalommal , és ez­által a szárazföldi hatalmakat mintegy vezérelni. Schweiznak jelen állapotában kell maradni, mert mint semleges confoederatio Francziaország határ­védelmét kiegészíti. Mint egységes és katonai hatalom, tetemesen gyengitné Francziaország helyzetét Európá­ban. Ezt tekintetbe kellene venniük a schweizi radicalok franczia barátainak. Montalembert gróf. „Nem szólok szerződésekről és sürgönyökről, még a jezuitákról sem; olly szempontra állok, melly az írott jognak, ha nem is fölötte, minden esetre kívüle látszik lenni, a társadalmi, a természeti és népjog szempontjára; vizsgálni fogom,mennyiből vannak kitéve e kérdésben a lelkiismeret, a család és az emberi­ség érdekei, m­illy visszahatást várhat Francziaország és Európa a schweizi eseményektől. Részemről azt tartom, Schweizban nem a jezuiták mellett vagy ellen, nem a fel­­ségi jogok mellett vagy ellen harczoltak, hanem harczol­tak önök mellett és önök ellen. Harczoltak a vadoncz, a türelmetlen, a szabályozatlan szabadság mellett, a türel­mes, a szabályozott, a törvényes szabadság ellen, melly­nek képviselői és védői önök e világon. A viadal tárgya a Jura bérekem túl nem a jezuiták voltak, nem is a can­­tonok önállósága, hanem a rend, az európai béke, Fran­cziaország és a világ nyugalma. Ez az mit legyőztek, megfojtottak, összezúztak küszöbünk előtt olly férfiak, kiknek nincs jobb kívánságuk, mint háború lángját szíta­ni fel a Jura és az Alpesek túlsó oldalán. Következéské­pen nem legyőzöttekről, hanem legyőzöttekhez szólok, a socialis, a szabályozott, a szabadelvű rend képviselőihez, melly rend Schweizban győzetett le ,s most egész Euró­pában barbárok közellévő berontásának van kitéve. Ez az én meggyőződésem, és vaknak tekintem azt, ki benne velem nem osztozik.“ E bevezetés után fájdalommal pil­lant vissza úgymond szónok egy hasonló esetre, Krakó be­­keblezésére és a szónokszékről akkor hangoztatott szavak meddőségére. Ez összehasonlítása Schweiz ellen üt ki, mert itt a zsarnokság vétke képmutatással szövetkezve, a szabadság nevében követtetett el. Panasza nem vallási vagy katholikus panasz. „A katolicismuson sebek ejtettek ugyan Schweizban, azonban, hiszen a vallás sebei nem gyógyít­­hatlanok, hiszen a vallás sorsa üldöztetés, elnyomás, de a látogatásokból annál ragyogóbban lép elő. A­mi nem lá­bad fel olly könnyen, az a rend, a béke és mindenek előtt a szabadság, ennek nevében akarok szólni; meg akarom mutatni a kamarának az évek óta elhatározott tervet, melly szerint Schweizból bevehetően várat akarnak alakí­tani a radicalismusnak, melly sem szabadság sem fejet­lenség, mert a fejetlenségnél iszonyúbb —, várat, menedé­ket, műhelyt, honnan büntetlenül és győzedelmesen sugá­­roztatná ki befolyását nemcsak a korlátlan, hanem az alkot­mányos monarchiák ellen is. Mert tudja meg a kamara, hogy a radicalizmus nem gyűlöli annyira a néha javára váló korlátlan monarchiákat, mint az alkotmányos monar­chiákat, mellyek a nemzeteket forradalmakba és hábo­rúkba dőlni gátolják. A radicalizmus igen jó helyet vá­lasztott, midőn Schweizot választotta, honnan egy részt Olaszországra, más részt az alkotmányos Németországra gyakorolja hatását, melly utóbbit már megmételyezte és áthatotta gonosz tanaival. E terv, hogy tovább ne men­jünk, 1833 óta létezik, midőn a jezuitákkal még senki sem törődött. Symptomái Romarino expeditiója és Strauss tanár meghívása voltak. Következett a kolostorok, pedig nem jezuiták kolostorainak, hanem 8 vagy 10 század óta létezőknek megsemmisítése, mellyeket Napoleon pusztító keze is megkímélt vala. Azután nem mindjárt a jezui­­tákra, hanem a buzgó protestánsokra ütöttek Genf és Waadt protestáns kantonokban. Csak utoljára fegyverkeztek fel a franczia pártok izgatásainak következtében a jezuiták ör­­vével, hogy a katholicismuson új sebet ejtsenek. És a je­zuiták elűzésekor nem állapodtak meg a harcz mámoros hevében a kegyetlenségek és szentségtöréseknél, hanem mindjárt a könnyű győzedelem után, eltörléssel felérő sar­­ezot vetettek az úgynevezett constituált hatóságok a még kolott hátralévő orokra Freyburg, Wallis és Luzern can- HI&LFOLD. A franczi pak­kamara jan. 14-i ülése. A válaszfelirat Schweizot illető 7 dik szakasza folytatólag tárgyaltatik. Elnö­k. A szólás sora a tegnapi ülés jegyzőkönyve iránt a moszkvai herczegen van. 87

Next