Budapesti Hiradó, 1848. január-június (723-875. szám)

1848-06-25 / 871. szám

ezen somma, mert hiszen közülünk egyiknek azt mondta: ez úgy is csak monstrantia. Ha már illyeket a volt kormány rendeletéből akartunk volna tenni, vagy egy főispáni helyettes tette volna, majd lett volna felírás és felírás, meg gravamen és gravamen ! Mi pedig, még egyszer mondom, őrködjünk a törvé­nyek felett, gyerünk a gyűlésekbe, mert bizony mondom nektek nem jól lesz. Pesten május 29. 1848. Lehotay Sándor: Fővárosi h­irek *** Az uj tanács ma mutatta be magát a közönség­nek, az arnapi díszes bucsumenet alkalmával — csak Szász hiányzott, mert Szász nem főbíró többé — olly erős volt ellenében a közvélemény nyilatkozása, hogy jobbnak látta lemondani hivataláról. Mi­­­ ismét Graeflt tűztük ki, a másik párttól is sok hozzánk állt; azok, kik nem tartanak velünk, Koller tanácsnokot akarják. Szász lemondása után, némellyek Molnár József ügyvédet akarták biróul helyettesíteni, azonban e néhány napig tartó helyettessé­­get Koller, mint legöregebb tanácsnok nyerte el. A mai Közlöny adja a kinevezett nemzetőrségi őr­nagyok hosszú névsorát, utczáinkon már láthatók önkén­tes zászlóalji tisztek — kétféle ruhájuk van ezen uj had­seregbeli tiszteknek, a díszruha arany, a mindennapi ve­res zsinórral és sárga gombokkal. A napokban inditatnak meg néhányan az ittlakó lengyelek közöl, hogy a kaszákkali bánásra tanítsák meg a népet. — Az alvidékről aggasztó hirek érkeznek, — úgy látszik az egész rácz népséggel lesz dolgunk. — Bech­­told tábornagy van többek közt kiküldve ellenük a Fer­­dinánd huszár, János dragonos, szász vasas, s a II.-Vá­radon tanyázott dzsidás ezredekkel, s az aradi és szegedi gyalog garnisonnal, — a Hanover s József huszárok már len vannak. Ennyi rendes katonaság egyesülve a széke­lyekkel s a mindenfelől csoportozó magyar néppel meg a bánsági németekkel képes lesz megfékezni a rácz lázongókat. Pest megye gyűléséről adtak már tudósítást a hírla­pok, s így felesleges lenne ezzel betölteni levelemet. Zoltán János státustitkárt súlyos veszteség érte, neje Patai Katalin élte 33ik évében élni szűnt, hét árvát hagy­ván hátra. Kossuthot Kecskemét elválasztó egy akarattal köve­téül, s küldöttséget küldött fel, ámde a pénzügyminiszer Pest belvárosát fogja képviselni; s a Teréz­városiak Klau­zált választják meg; — a Lipót­város, mint a kereskedés, s gyáripar fészke valamellyik előbbkelő kereskedőt vá­lasztja meg; — a Ferencz­városból Vörösmarthy lesz al­kalmasint a választott. Pest megye követei jövő vasárnap fognak megválasz­­tatni ; a szentendrei kerület Kossuthot akarta megválasz­tani, s mivel ez meg nem történhet­ ezúttal, megkéren­­dik őt, hogy a három év elmúltával legyen képviselőjük. A szombathelyi papok ön­lapjában közlött nyilatko­zata itt igen rosz benyomást tett. Azon tisztelendő urak úgy beszélnek, mintha tőlük függne valamit elfogadni, vagy el nem fogadni, s minden nyilatkozataik által, mint üldözöttek akarnak feltűnni a nép előtt, mellynek keblé­ben több vidéken mindent elkövetnek, hogy teremtmé­nyeik választassanak el követekül; eddig azonban, minden­ütt nagy fiaskót csináltak. Tegyenek bármit a tisztelendő urak, többségük, de csak nevezetes pártjuk sem lesz az országgyűlésen, melly tudni fogja, mit kelljen tennie. Mint halljuk, az orsz­ággyűlés elhalasztatik néhány nappal, mivel a határőrezredek — csak 5 választhatnak követet. Hirlik, hogy Jellachichot fölötte pártolja az inns­brucki camarilla, azonban Istvánunk győzni fog.—Dobbl­­hof német minister szinte erélyesen viseli magát a szlá­vok irányában. Halljuk, hogy egyelőre Ferencz József főherczeg volt országgyűlésünk megnyitójául kijelölve, de már elhatá­roztatott, hogy atyja jön el, s ennek így kell lenni. A szlá­vok azt hirdetik, hogy Ferencz Károly az ő pártfogójuk, ha nem jőne le hozzánk az épen nevezett főherczeg, a szlávok ezt annak tulajdonítanák, hogy ő nem akar elle­nükben mi velünk tartani. — Ferencz Károly Magyar­­ország leendő királya, s ha már jó fejedelmünk nem jöhet le, ő álljon a szláv rakonczátlankodást megtörendő nem­zeti gyűlés élére, s c­áfolja meg, a­mit reá fogtak a szlá­vok ***). Az egyik önkéntes zászlóalj Szolnokig vasúton megy, onnan pedig gőzösön Szegedig, a másik zászlóalj Adonyig gőzhajón, onnan a Balatonig gyalog, ezen keresztül ismét gőzhajón, s a Balaton parttól Kanizsáig gyalog megy. Az indulás szombaton lesz, a zászló felszentelés szinte akkor történik meg, ma délután 5 órakor az épület udvarában a héber pap egyházi buzdító szónoklatot fog tartani a hé­ber vallási önkéntesekhez, a hadminiszer felszólítására. Hocheker Pest városi főügyész, s Szibenliszt az új gyámnak szinte lemondtak. Szemerét Borsod két kerülete választotta el. A sárosi volt kormánypárt nagy összeütközésben van szabadelmű főispánjával, s biztos fog küldetni hozzájuk. ISirfüsz­ér. — Petőfi Sándor a „Mart. 15-ben egy, több ha­sábra terjedő hosszú czikkben előadja, hogy buktatták *) Kérjük szívesen, magyarázza meg nekünk: ki az a­ mi? — Sz­erk. **) Hol vannak azok? — Szerk. ***) Alkotmányos országban és felelős ministerium mel­­­­lett, illetlenség igy belekeverni a vitákba a fejedelmet vagy­­ képviselőjét. — Szerk. meg őt a szabadszállási követválasztáson , hol követjelöl­tül lépett fel; egyszersmind azt mondja, hogy a ki őt bántotta meg, a népen követett el bántaimat; sőt „czine­­mintye“-vel is fenyegetődzik, végül pedig felszólít minden­­ „becsületes elvű“ szerkes­tőt e czikk közlésére. Mi illy hang ellenében csak azt válaszoljuk, hogy P. úr magán­­védelme nem Magyarország dolga. — A. Preszburger Zeitung­ szerkesztője Ban­gye Já­nosra, jan. 23. felvett sajtóperében, az esküdtszék ki­mondó a „nem Lünös ‘-t. — A budapesti gőzös­ kikötőkhez a városi biztosokon kívül a minisz. rendőri osztályából is állíttattak a gyakor­latba vett útlevél-vizsgálatra felügyelő egyének. — A sz. fehérvári káptalan küldöttségének szónoka a főprépost kijelenté, mint a J. írja, a ministeriumnak, miszerint a káptalan nemcsak jószágait szívesen engedi át a statusnak , de ha kell életét is kész a hazának szentelni. A cultusministert pedig kéré, hogy lajstromozná a kano­nokok fizetését. (Wenn es wahr ist.) — Tolnsi megyében sok békétlenkedésre szolgál okul az úrbéri viszonyoknak az uj törvények előtt több he­lyütt megtörtént rendezése vagy sokáig függőben volta. A toborzás foly, de a részvét és lelkesedés, melly a bizottmányi ülésekben olly otthonos, az életben, főleg a német községeknél nem igen nyilatkozik, sőt vannak magyar faluk is , mellyekbe a toborzók be sem bocsát­tattak.­­ A brassói német lap a határszélekről elég hiteles kútfőből közli, miszerint a porta Oláhországért és Mold­váért 20 millió piasztert kiván,mit az orosz megadni kész, sőt ezenkívül más 20 milliót is ajánl egy oláh-moldvai nemz.­bank alapítására ; ezért azonban a két herczegség só- és érezbányáit és egyházi javait követeli zálogul; maga biztosítására pedig azonnal 160.000 embert(aligha el nem hibázta a számot a lev.) szállít a herczegségekbe. Ez egész ügy a legközelebbi országgyűlésen fogna tárgyaltatni, és ha a­rr. alá nem imák, a két herczeg van megbízva mind­nyája nevének aláírására, és az iratnak további rendelés végett Pétervárra küldésére. Duhamel tábornok orosz biztos parancsára az orosz sereg részére minden termény összeiratik, és a kivitel szigorúan megtiltatik. A bojárok igen fel vannak ingerülve az oroszok ellen, kiknek be­vonulása véres következéseket fogna előidézni. A Buka­restben levő ausztriai ügyvivő lány hasága miatt az ottani cs. kir. alattvalók igen el vannak keseredve, és ez iránt a bécsi polgársághoz írtak. *­ — Az olasz katonáknak csakugyan szurkos a keze. Tegnap előtt este 1­­0kor nagy zaj volt ablakunk alatt: „Halt’s auf, halt’s auf den Italiener“-t kiabáltak; volt nagy futás. A signor egy zsebórát lopott volt a szomszéd sorházban. — Bácsban minden becsületes honpolgár fegyvert fogott azon rabló csorda ellen , melly berohanásával a vidék nyugalmát háborítani elég merész volt. A Kar­­lovicz, Újvidék , Zimony táján és Szerémségben fegy­veresen kalandozó szerb csoport, egyesülve a Kikindáról megszökött lázitókkal, jun. 6. Titelnél a Dunán átkelt, és az ottani csajkásokkal, a tiszteknek, kik hozzá csat­lakozni nem akartak, elzárása után, a fegyvertárt kirabló, t álgyat elfoglalt és harangzúgás közt­­itelt elhagyva az útközbeni szerbekkel több ezer főre szaporodván vonult felfelé, s Újvidék táján az úgynevezett római sánczok közt megállapodott. Villámkint futott a hir mindenfelé, hogy e rabló csoport a bácskai ráczok segedelmével kikindai és becsei hitsorsosit akarja a börtönből kiszabaditni, s azután ölni s pusztítani. A zentaiak felhívására azonnal százan­­kint csoportosultak Mélykútról, Csantavér-, Jankovácz- s más magyar helységekből, a kaszákkal, puskákkal fegy­verzettek Ó- Becse alá, honnan azonban másnap, mivel Újvidék táján elég katonaság van a rablók lefegyver­zésére, haza bocsáttattak; most gyakorolják otthon ma­gukat a fegyverforgatásban még azok is, kik eddig a nem­zetőrségtől idegenkedtek, s készen várják a felhívást. A németek és oroszok is velük tartanak, csak a ráczok vonakodnak.­­ Szabadkáról az ifir-szerb lázadás hírére azonnal Újvidék felé indult a János főherczeg nevét viselő dra­­gonyos ezred teljesen felszerelve, vele több száz nemzetőr részint póznára kiegyenesített kaszákkal, részint puskák­kal ; ellátásuk és netán még szükséges fegyveres erő iránt minden intézkedés valamint a vidéken úgy itt is megtéte­tett. — Ó-Becséről szinte a lázadók ellen indult a rendes katonaság két ágyú kíséretében. — A lelkes kun szom­szédok küldötteik által szenték Szabadkára, hogy 1500 gyalog és lovas fegyverest küldenek, ha kell, segédelmül. — Az alsó bánáti vidék, Torontál, Krassó, Temes, kivéve Újvidék táját, csendben vannak , de kívánatos a katonaságnak 2 — 3 ezredbeli megszaporitása, mert a nép nagy része rokonszenvet mutat a rablók iránt. — A Magyar-Becsén levő Zanini-ezredbeli zászlóalj, mintegy 600 ember , Uj­adékre volt rendelve, de újabb parancsnál fogva maradt, mert attól lehetett tartani, hogy az útjához közel eső romai sánczokból a rabló csoport megtámadandja e zászlóaljat á­gyaival; minélfogva Pon­­grácz alezredes felszólitá a kikindai parancsnokot, Kiss Ernő ezredest, küldene neki legalább két század lovas­ságot, mivel az ágyuk elvételét csak ezzel lehet meg­kísérteni. — Az Agramer Zeitung, mellynek hangja utóbbi 4 — 5 számán át szembeötlőleg megszelídült, az ottani dolgokról már most egy szóval sem emlékezik. Legújabb jun. 15—17. sz.ban csak annyit közöl, hogy Haulik I püspök Zágrábban megérkezett és nagy lelkesedéssel fo­­­­gadtatott; Milos herczeg pedig eltávozott Laibachba; a nemzetőrség éji zenével búcsút von tőle. (Az ilirek viszo­nyait Milossal soha nem emlité a lap. — Halljuk hogy a tart. gyűlés a szerbekkeli viszály következtében nagy zaj közt szétoszlott.) — Pozsony megyének szemptzi kerületében f. hó 19. és 20 dikán, 1236 szavazattal 784 ellenében tíz Üllő Gy­örgy választatott követnek. — Mindazon czikkek , mellyek □ jegy alatt jelennek meg lapunkban, Bizony Tamás ur tollából, — vala­mint a jegy- és névtelenek a szerkesztőből folynak. Petőfi Sándor, az Életképek egyik szerkesztője, egy jeremiádot ir a „Martius 15.“ 82. számában, mellyben ol­vashatni a kudarczot, mellyet ő, ki azt hirdeti, hogy ő, maga a nép — le peuple c’est moi — Szabadszálláson vallott a kun n­épnél, s a végén igy szól: „Kérem min­den becsületes elvü szerkesztőtársamat, hogy e czik­­ket lapjában közölni szíveskedjék.“ — Mi mindamellett is, hogy az Életképek szerkesztősége egy szót sem szólott azon lojalitásához intézett felhívásunkra, hogy mondaná ki ítéletét a ma hozzánk intézett s közönségesen ismert kannibali levélre, mégsem követnők az illegalitási példát, s közölnék P. jeremiádját, ha az ő hasábot nem tenne, s benne ugyanazon nép, mellynek ő, hite szerint, képvise­lője a világ előtt, s melly őt olly gyöngédtelenül és csúfo­san kergette ki Szabadszállásról, olly gyakran nem volna ,részeg csordának­—a kapatosok pedig ,gazemberek­nek nevezve, s ha vége felé olly annyira meg nem felejtkeznék népemberi hivatásáról, hogy a vele olly illetlenül bánókat ,czine mintye­vet fenyegesse. Ennélfogva tehát sem competentiáját a becsületes elvüség megítélése iránt — mellyet irányunkban sértettek meg legelőbb az Életképek és Marczius — el nem ismerjük, sem pedig kötelesnek m­i érezzük magunkat olly 6 hasábos védelem fölvételére, mellyet nem mi idéztünk elő. — Hogy mi haszna lenne P.nek furiosus jeremiadja igen nagy nyil­vánosságából , meg fogja ítélni a ki olvassa. — Egyéb­iránt, hogy mi semmi illegalitás által magunkat hasonlóra feljogosítva nem érezzük, tanúság mai lapunk ,nyilt térre, hol a ,Marczius" védelmére sem zártuk el a nyilvános­ságot. (Zólyom) szerény figyelmeztetés. A városi tisztújitá­­sok nagyobbára bevégezvék. Tapasztalásunkon okulva sok derék tisztviselő a választók szeszélyének áldozatává lön, s vannak esetek hogy a törvényre nem figyelve, azoktól holmi találékony ürügyek alatt azonnal a nyug­­pénz megtagadtatott. Tudunk esetet, hogy az illyen hálát­lan bánásmódra távolról sem érdemes tisztviselő nemcsak i­lyen állapotra jutott, de azonnal folyamodván a belügyi miniszerhez törvényes intézkedéséért, innen is már egy hónapja, hogy reményének egy kis szikráját sem kapta — pedig megszűnvén a fizetése , maga s családja fentartása tekintetében , egy napi késedelem is aggasztó lehet. A belügyministernek illy késedelmes eljárását pirulunk nap­fényre hozni. A volt kormányszékek , hosszabb tapasz­talás nyomán kijelentjük , aligha tehettek volna ollyast. Szerényi, B. Újváros, Szabolcsmegyében, 184­8. Junius. Sietek az olvasó közönség előtt a nemeslelkü­­ségnek egy szép példáját mutatni föl. A legközelebb múlt pünköst ünnepek alkalmával olvastaték föl ünnepélyesen az itteni reformált hitű közönség előtt, Semsei Lajos ur­nak, mint a helység egyik volt földesurának búcsúlevele, s mutattaték be — a levélíró által az urvacsorai szertartás­hoz küldött drága értékű ajándékserleg.­­ Polgártársai­nak szólítja búcsúlevelében a volt földesur volt jobbá­gyait; lelkének őszinte örömét fejezi ki az úrbéri viszo­nyok megszűnésén, és szives indulatát , tettleges segít­ségét nemes szívvel ajánlja ezutánra is szeretett polgár­társainak. Végül az emlékül küldött ajándékserleget mu­tatja be a nemeslelkü levéliró, s melegült szívvel elbúcsúz­ván jobbágyaitól, ajánlja magát ezutánra is azok jó indu­latába s emlékezetébe. — Semsei Lajos polgártársunk volt azon nemeslelkü földesur is, ki midőn nehány évvel ez­előtt a helybeli reformált hitű közönség a templom épités nehéz akadályaival küzdött volt , katholicus hitű létére, több ízben s több száz forintnyi tettleges segít­séggel volt egyházat építő jobbágyi iránt. Ő volt azon nemeslelkü emberbarát is, ki a múlt évi szükség idején, szintúgy a helybeli, mint a vidéki lakosoknak nagy meny­­nyiségü gabonát osztatott ki ajándékképen. — Népünknek istene valóban páratlan nemeslelküséggel áldd meg aristo­­cratiánkat; és hiszszük, hogy az általa testvérré emelt nép lelkében, a hála és bizodalom minden bizonynyal élni fog. — Révész Imre: Oláh­ország Bukarest, jun. 8. A napokban egy török biztos jött ide, hogy Duhamel orosz tábornokkal együtt Belgrádba utazzék, a szerb népnek a forradalomtól­ visszatartózta­­tására. A tábornok a nyáron át Bukarestben marad az itteni bojárok szemmel tartására, hogy Oláhország más véduraság alá ne adja magát. Az oláhországi kormány az erdélyi ,Wochenblatt' és ,Transylvania' lapokat megtil­totta, valamint a Bukarestben megjelenő ,Román Hirnök' czímű lapot is. Tulajdonosa Eliade panaszt tett e miatt a fejdelemnél, mire ez azt válaszolta, hogy az orosz consul tiltotta meg az említett lapokat. Laureanu, Majoresko, s más legkitűnőbb tudósok a románok közt, szökve mentek * *) No hiszen megtalálták a sv­é­d hatalmat !­ — Szerk. 603

Next