Budapesti Hiradó, 1848. január-június (723-875. szám)
1848-04-20 / 816. szám
Ezen lapok hétfőt kivéve" naponkint jelennek meg. Előfizetést ír félévre Pozsonyban és Pesten helyben boríték nélkül 7 ft, postán borítékban hetenkint kétszer küldve 8 ft 24 kr, hatszor küldve 9 ft 12 kr. p. p. A hirdetmények minden négyszer hasábozott apróbetűs soráért vagy ennek helyéért 5 p. kr, a kettős sorért pedig 10 p. kr. fizettetik. Csütörtök 816. BUDAPESTI Április 20.1848. HÍRADÓ. Előfizethetni Pozsonyban a kiadó-hivatalban, venturstczni Zierer-házban 114. szám alatt földszint, és Pesten hatvanyutczai Horváth - házban 583. szám alatt földszint és minden kir. postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba és külföldre menendő példányok csak a bécsi császári királyi főpostahivatalnál rendeltethetnek meg.■ Nemzetiségek és osztályok közti béke! Monarchia! Alkotmányos szabadság, rend, törvényesség! TARTALOM. Pest apr. 14. — A horvátországi ilir mozgalmak. — Hirfüzér. — Ausztria. — Olaszország. — Németország. — Poroszország. — Szászország. — Dánia. — Schleswig-Holstein. — Spanyolország. — Francziaország. — Anglia. — Nyílt tér mindenkinek. — Hivatalos és magánhirdetések. Pest, april 14. Mi nem képzelhetünk magunknak okot: miért lenne dicsőbb, átalakulási fordulatunkat revolutio és forradalomnak inkább, mint békés gyökeres reformnak nevezni? Hála Istennek, ki tőlünk a revolutio iszonyatosságait, a véres forradalom dühös szörnyeit, ívelljék majdnem mindenest közülünk szánandó áldozatokat igényeltek, tőlünk imádandó kegyelemmel távol tartani méltóztatott ! Tisztelet e nemzet szabadságra megérett értelmesbejeinek, kik e haza történetében még ritkán előfordult egyértelműséggel a pillanat nagyszerű jelentőségét egész roppantságában fel tudák fogni, miszerint nemes önmegtagadással a haza érdekét mindennek felibe tevén, egyszerre minden pártokat megszüntettek ! De elismerés a kormányszékeink és hatóságaink egyetemben, és egyes tagjai iránt is, kik az ország középpontjában úgy, mint a vidékeken mindenütt önnézeteiket, érdekeiket és meggyőződéseiket félre tevén, egyedül csak oda irányozták minden figyelmüket, hogy az összeütközések veszélyének, a rend fentartása mellett elere vétessék, mitsem tűnődvén állásuk ingadozásával, mellyel több helyütt önként, tartózkodás nélkül fel is áldoztak, csakhogy az ingerültség, a szenvedély, melly illy körülmények közt minden szikrából tűzvészt lobbanthatott fel, táplálékot sehol sem találhasson; férfiasan lévén eltökélve mindenki inkább maga szenvedni, mintsem elláthatlan zenebonának ezereknek sorsát kitenni! A dolog oly állásában,hol minden a törvényes országgyűlés által intéztetett el, hol van itt csak olly valaminek legkisebb nyoma is, mi a revolutio vagy forradalom-eszmét igazolhatná? Hol a makacs ellenszegülés, mellynek hatalmát elszánt vitézséggel és polgárvérrel legyőzni lett volna szükséges ? Hol a barikádok, mellyeket a megszorult jog az önkény zsarnok hadai, az ágyuk borzasztó dictátorsága ellen emelni kénytelen lett volna? Hol a fékezhetetlen anarchia által tett rombolások ? Hol a bizodalmát vesztett fejedelem, ki trónja megdöntése után hazájából száműzetve egyedül maga nem élvezheti az átalakulás örömét ? Mindez ismét, hálá Isten, nálunk máskép van. A magyar százados királyok legdicsőbb ivadéka, a magyar hűség olly feltétlenül elragadó lelkesedésével találkozik, millyennel ausztriai főherczeg eddig Magyarországban sohasem dicsekedhetett! Az ujászületett nemzetnek pedig legáltalánosb szeretettel környezett kegyencze és kivívott szabadságunknak legerélyesebb bajnoka ugyanazon fényes császári háznak kitűnő sarjadéka, kit a minden oldalról nyilvánuló bizodalom még uj fénnyel is megtisztelt és koszoruzott! — Olvassuk az országgyűlés berekesztésénél tartatott jeles beszédeket, azon jeles documentumokat, mellyek a napunkban történtekről a históriának legelmagyarázhatlanabb forrásai gyanánt tartatni fognak! Kell-e ennél több annak meghazudtolására, hogy nálunk nem történt revolutio, melly testvért testvér ellen állít, akármilly szelíden is ajánlkozik elkorcsosult viszonyok erőszakos bontakozása ? Magyarországnak királyi trónja nemcsak meg nem ingadoztatok, de még erősebben megszilárdult! [Ötödik Ferdinánd nemcsak nem koczkáztatta hatalmas házának históriai jogait, de a habsburgi háznak második alapítója jön, mint a reformunk leghathatósb szónoka által hirdetve volt! Minthogy pedig egy uralkodó maga ezen revolutiót nem indíthat; minthogy érdekeit inkább népei érdekeivel atyailag azonosította; és minthogy ugyanezáltal a nép kívánatéhoz képest fog e haza egy új korszak felé haladni, — nyilvánvaló, hogy nagyszerű reform igen — de revolutio nem történt. Ne igyekezzünk a dicsőségnek azon új nemét nálunk honosítani, miszerint a legnépszerűbb politikai hitvallás ez legyen: „Én a revolutio embere vagyok !“ Igyekezzünk a békét, a nyugalmat, nem az örökké ki nem elégíthető újítási viszketeget állandósítani, melly szerint, mint Spanyolországban, minden hétben leköszön sokszor a ministerium! Ehez szükséges, hogy reformátorok — nem revolutionariusok legyünk. Midőn ezeket irom, kezembe jut az Erdélyi Hiradó, mellyben az erdélyi körlevél olvasható ezen sorokkal: „Erdély átalakulását nem forradalmi, hanem törvényhozási békés után óhajtjuk. Mi tehát alkotmányos reform, nem pedig forradalom baráti vagyunk! Éljen az erdélyi ifjúság! ez sokkal nagyobb politikai érettséget jellemez, mint ha a forradalomba lenne szerelmes. — Otto. A Pesti Hírlap ápr. 13diki számában erősen kikel a horvátországi ilir mozgalmak ellen. Mi teljesen osztjuk hazafias szándékát, de nem osztjuk azon hangot, mellyen azt kijelenti. Ugyan való volna-e, hogy azon mozgalmak csak egy pár „rosz akaratú s büntetésre méltó muszkabérlettnek, talán őrült ábrándozónak“ volnának művei? Minden mozgalmat elvégre is egy pár genius initiátiójára lehet visszavinni, még a magyar nemzetiségi nemes és buzgó mozgalmat is. S mi lett ezen mozgalom eredménye ma? Látjuk. Illy természetű mozgalmakban az erőszakos, vigyázatlan szembeszállás, még erőszakosabb visszarohanást szokott előidézni. És nekünk úgy látszik, nem vagyunk olly helyzetben, hogy nemzetiségek közti véres villongást könnyelműen lehetne fölidéznünk, nagy országos veszedelem nélkül. Azt hisszük, hogy azon általános szétválási és viszont egyesülési processuson kivül, melly most Európában a népek vonzalmának természeti törvényei szerint véghez menni látszik, nálunk ezen tüneménynek nem csekély oka azon fenhang is, mellyel csak nem régiben is bántak a kapcsolt részekkel; azért nem tanácsoljuk azt újra gyakorlatba venni. Sok az, mit nálunk ki kell egyenlíteni! De a fenhang nem a kiegyenlítés, nem a béke, nem az egyetértés, hanem a parancsolás, a despotismus, a zsarnokság s végre a lázzadás és anarchia előhangja. Hagyjuk el most e hangot. Mert bizony nem ki , hanem bebonyolódóban vannak a világ ügyei. A P. H. czikke im itt következik: „Míg a magyar országgyűlés a horvát nemzeti nyelv iránt minden eljárásában a legméltányosb kiméletet tanúsítja, s illy értelmű megnyugtató proclamatiót határoz a Száva s Dráva közt lakó testvérekhez, és a ministerium elnökségével épen azon férfiú bizatott meg, ki ezen méltánylatot már azon napokban, midőn ez még sokaktól rész néven vétetett, férfias nyíltsággal kimondá; mig a pesti bizottmány, a hazai mozgalmaknak nagytekintetü vezére, testvéri érzelem szivreható hangjait intézi a horvátokhoz; mig a kapcsolt országok népe, józan eszével s a szabadság édes öntudatában magyar testvérei iránt őszinte rokonszenvre melegült szivével, a Magyarhojnali kapocs szentsége mellett s izgatóinak dühös és esztelen iránya ellen határozottan nyilatkozik, addig némelly egyesek, Gaj et Comp., bitorolva a nép nevét, melly rólok semmit sem tud s tudni nem is akar, bűnös merénynyel tör a sok százados kapocs széttépésére. Hiteles kútfőből tudjuk, hogy ezek (talán rosz akaratú s büntetésre méltó muszka-bérlettek, talán őrült ábrándozók) Bécsben járván, ő felségét olly kivonatokkal merészeltek ostromolni, mellyeket a vallásos fejedelem visszautasított. Ő felsége színe előtt lévén, azon választ nyerték, hogy horvát nyelvük, nemzetiségök s municipális jogaik épen fognak ugyan tartatni, — és ez minden, mit egy okos és becsületes horvát kívánhat — de ő felsége minden ollyan irányt s törekvést, melly a magyarországgali kapocs gyöngitésére czélozna, mint fejedelmi esküjével is ellenkezőt, határozottan roszal; s egyszersmind oda utasittattak, hogy ezen fejedelmi szót, írásba foglalva, Haulik zágrábi püspök s helyettes bán őnmagánál vegyék át. Az ilir sereg, melly magát, senki által sem küldve, s küldöttségnek nevezi, nem akart megjelenni azon főpapnál, kit egykor istenitett, nem pedig azért, minthogy ez a magyar országgyűlésen magyarnak merte magát mondani, s e leyális nyilatkozata által az ilir repealerek gyűlöletét vonta magára. Némi alkudozás után mégis elhatározák magukat, nem ugyan hivatalos küldöttségi minőségben, (mivel úgy sem birtak) hanem mint magán egyének, a helyettes bánnál megjelenni. Átvevén ettől ő felsége kir. kéziratát, szenvedélyes kitörésekben mutaták ki törekvéseik irányát. Ők a király törvényes és méltányos válaszával megelégedve nincsenek, tehát egyenesen elválást akarnak a magyar koronától, mellynek árnyéka alatt Horvátország a magyarral testvéri összeforrásban mai napig meg tud tartani alkotmányos szabadságát s önálló nemzetiségét; rut fenyegetésekkel illeték a helyettes bánt, egykori bálványukat, ki most, kötelessége szerint, magyar szinre van festve, s tanácsolák, hogy Zágrábba ne jöjjön, hol reá veszély vár. Hasonló szidalmak s fenyegetések szórattak Jozipovieh Antal, a turopolyai erélyes gróf ellen, és Haulik és Jozipovieh — mit aligha hitt volna valaki, s ők maguk legkevésbbé — egyazon szerencsében részesültek, hogy t. i. egy őrült és tütelessége felejtett párt gyűlöletét vonták magokra. Ezek a tények, miket közfigyelembe s a közindignáció súlya alá ajánlunk. A Bécsben járt ilir küldöttség eljárása iránt már az országgyűlésen is létezett kérdés, s a kapcsolt részek jelen volt követe, Bunyik úr, úgy szinte a kapcsolt részekbeni megyék követei kijelenték, hogy ezen küldöttségről s annak megbízatásáról semmi tudomásuk sincs, és így azon urak, kik Bécsben Horvátország nevében zajonganak, semmi hivatalos minőséggel nem bírnak, s csak saját rovásukra követék el mindazt, mit Horvátország józan többségének, s mondhatni Horvátország egészének — csak kevés ábrándozó vagy rosz akaratú egyén kivételével — felvilágosult közvéleménye épen úgy nem fog helyeselni, mint nem helyesel s büntetést érdemlő garázdaságnak bélyegez azon anyaország, melly a testvér Horvátország iránt legszivesebb testvéri értelemmel viseltetik. A horvát testvérek, kiket hozzánk jó és balsorsban egyesülve eltöltött, s a hazavédő hősiességnek annyi dicső példáival átzománczozott századok közös emlékezete köt, kik át fogják látni, hogy a kivivott szabadság s jólét áldásai csak egyesült erő pajzsa alatt virulhatnak szilárd s tovább-tovább fejlő diszlésre; a horvát nép összesége, mellynek az absolutismus és feudalismus által kovácsolt békéi egyazon perezben hullottak le, mellyben magyar testvéreikéi; s a horvát birtokosok, kik csak az egyetértés zászlója alatt csoportozva remélhetnek a szabadság érdekében szenvedett anyagi veszteségekért illő kárpótlást, kétség kivül, mint beteg és mételyes elemet, nem fogják maguk közt tűrni azon néhány rendbontót, ki hiú ábrándjának, vagy mellékes önző czéljainak a közboldogságot áldozatul venni nem iszonyodik. Az egyesült magyar és horvát nemzetnek elég ereje lesz megfékezni e kicsapongókat.“ Hirfüzér” Több honi és bécsi lapok szerint ő felsége a magyar katonai határőrvidék kormányzását, mit eddig a cs. k. haditanács kezelt, a magy. ministeriumra átruházni méltóztatott. — Több lapban közlött azon tudósítást, hogy Pesten az egyetemi tanítók egy része elmozdíttatott, az Ungar oda módosítja, hogy a tanító urak közül némellyek önkényt mondanak le, mások mellé magánoktatók adattak, és a tanulóknak tetszésökre hagyatott, egyik vagy másik előadását látogatni. A tanító urak nem kényszeríttethetnek lemondásra. Ugyanazon lap szerint Pesten reggeli 8 órától esti 8ig naponkint nyitva áll a ministériumi hivatal (új-tér Burgmann-ház), hogy az újságírók (s más illetők) a dolgokról hiteles tudomást szerezhessenek, és az egymást érő hírek közül, az alaptalanok a közönség közt ne terjesztessenek. A Pesther Zeitung szerint a budai nemzetőrség már visszavonult a hídfőnéli őrállástól, mert a sorkatonaság rokonszenve elég biztosítéknak találtatott az itteni egyedüli őrködésre is. Egy gránátos nyilvánosan is köszönetet mond a Divatlapban azon barátságos látogatásért, mellyel őt és társait mintegy 50 nemzetőr a laktanyán megtisztelé, s igy az eddigi választófalat a katona és polgár közt megsemmité. Egyébiránt a pesti nemzetőrség is felmenteték már az éji szolgálattól és csak regge 6 órától esti 6ig van szolgálatban. — Varasdon a házaló zsidóknak nyolcz, a többieknek pedig egy hónapi határidő tűzetett a városbeli kiköltözésre. — A Pesther Zeitungban Landerer Lajos nyilatkoztatja, hogy a csendbizottmány által határozott néplap támogatására több pesti polgárt aláírás végett megkeresett, és olly szerencsés volt, hogy illyet mintegy 3000 példányra nyert, mellyek a szegényebb községeknek ingyen fognak kiosztatni. A fenebbi lap írja azt is magánforrás után, hogy legközelebb közé fognak tétetni némelly főbb hivatalokrai kinevezések, jelesen pestmegyei főispánnak Teleki László gróf van kijelölve (mások szerint gr. Ráday Gedeon, kinek azonban a,,Martius 15ke“ lap, mint utána az Ungarban olvashatni, kevesli e főispánságot, mint olly férfiúnak, ki mindig az ellenzék elősoraiban harczolt); a jászok és kunok grófjául pedig Szentkirályi Móricz. Ezen mél