Budapesti Hiradó, 1848. január-június (723-875. szám)

1848-04-20 / 816. szám

Ezen lapok hétfőt kivéve" na­ponkint jelennek meg. Előfize­tést ír félévre Pozsonyban és Pesten helyben boríték nél­kül 7 ft, postán borítékban he­­tenkint kétszer küldve 8 ft 24 kr, hatszor küldve 9 ft 12 kr. p. p. A hirdetmények minden négyszer hasábozott apróbetűs soráért vagy ennek helyéért 5 p. kr, a kettős sorért pedig 10 p. kr. fizettetik. C­sütörtök 816. BUDAPESTI Á­prilis 20.1848. HÍRADÓ. Előfizethetni Pozsonyban a kiadó-hivatalban, ventur­stczni Zierer-házban 114. szám alatt földszint, és Pesten hatvany­­utczai Horváth - házban 583­. szám alatt földszint és min­den kir. postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba és kül­földre menendő példányok csak a bécsi császári királyi fő­­postahivatalnál rendeltethetnek meg.■ Nemzetiségek és osztályok közti béke! Monarchia! Alkotmányos szabadság, rend, törvényesség! TARTALOM. Pest apr. 14. — A horvátországi ilir mozgalmak. — Hirfüzér. — Ausztria. — Olaszország. — Németország. — Po­roszország. — Szászország. — Dánia. — Schleswig-Holstein. — Spanyolország. — Francziaország. — Anglia. — Nyílt tér minden­kinek. — Hivatalos és magánhirdetések. Pest, april 14. Mi nem képzelhetünk magunknak okot: miért lenne dicsőbb, átalakulási fordulatunkat revolutio és for­radalomnak inkább, mint békés gyökeres re­formnak nevezni? Hála Istennek, ki tőlünk a revolutio iszonyatosságait, a véres forradalom dühös szörnyeit, ív­ellj­ék majdnem mindenest közülünk szánandó áldozatokat igényeltek, tő­lünk imádandó kegyelemmel távol tartani méltóztatott ! Tisztelet e nemzet szabadságra megérett értelmesbejeinek, kik e haza történetében még ritkán előfordult egyértel­műséggel a pillanat nagyszerű jelentőségét egész roppant­­ságában fel tudák fogni, miszerint nemes önmegtagadás­sal a haza érdekét mindennek felibe tevén, egyszerre min­den pártokat megszüntettek ! De elismerés a kormányszékeink és hatóságaink egye­temben, és egyes tagjai iránt is, kik az ország középpont­jában úgy, mint a vidékeken mindenütt önnézeteiket, ér­dekeiket és meggyőződéseiket félre tevén, egyedül csak oda irányozták minden figyelmüket, hogy az összeütkö­zések veszélyének, a rend fentartása mellett elere vétes­sék, mitsem tűnődvén állásuk ingadozásával, mellyel több helyütt önként, tartózkodás nélkül fel is áldoztak, csak­hogy az ingerültség, a szenvedély, melly illy körülmények közt minden szikrából tűzvészt lobbanthatott fel, táplálé­kot sehol sem találhasson; férfiasan lévén eltökélve min­denki inkább maga szenvedni, mintsem elláthatlan zene­bonának ezereknek sorsát kitenni! A dolog oly állásában,hol minden a törvényes or­szággyűlés által intéztetett el, hol van itt csak olly valaminek legkisebb nyoma is, mi a revolutio vagy forr­ad­alo­m-eszmét igazolhatná? Hol a makacs ellen­szegülés, mellynek hatalmát elszánt vitézséggel és polgár­vérrel legyőzni lett volna szükséges ? Hol a barik­ádok, mellyeket a megszorult jog az önkény zsarnok hadai, az ágyuk borzasztó dictátorsága ellen emelni kénytelen lett volna? Hol a fékezhetetlen anarchia által tett rombolá­sok ? Hol a bizodalmát vesztett fejedelem, ki trónja meg­döntése után hazájából száműzetve egyedül maga nem él­vezheti az átalakulás örömét ? Mindez ismét, hálá Isten, nálunk máskép van. A ma­gyar százados királyok legdicsőbb ivadéka, a magyar hű­ség olly feltétlenül elragadó lelkesedésével találkozik, millyennel ausztriai főherczeg eddig Magyaror­szágban sohasem dicsekedhetett! Az ujászületett nem­zetnek pedig legáltalánosb szeretettel környezett ke­­gyencze és kivívott szabadságunknak legerélyesebb baj­noka ugyanazon fényes császári háznak kitűnő sarja­déka, kit a minden oldalról nyilvánuló bizodalom még uj fénnyel is megtisztelt és koszoruzott! — Olvassuk az országgyűlés berekesztésénél tartatott jeles beszédeket, azon jeles documentumokat, mellyek a napunkban történtekről a históriának legelmagyarázhatla­­nabb forrásai gyanánt tartatni fognak! Kell-e ennél több annak meghazudtolására, hogy ná­lunk nem történt revolutio, melly testvért testvér ellen állít, akármilly szelíden is ajánlkozik elkorcsosult viszonyok erőszakos bontakozása ? Magyarországnak királyi trónja nemcsak meg nem in­gadoztatok, de még erősebben megszilárdult! [Ötödik Ferdinánd nemcsak nem koczkáztatta hatalmas házá­nak históriai jogait, de a habsburgi háznak második alapítója jön, mint a reformunk leghathatósb szónoka ál­tal hirdetve volt! Minthogy pedig egy uralkodó maga ezen revolu­­tiót nem indíthat; minthogy érdekeit inkább népei ér­dekeivel atyailag azonosította; és minthogy ugyanezál­­tal a nép kívánatéhoz képest fog e haza egy új korszak felé haladni, — nyilván­való, hogy nagyszerű reform igen — de revolutio nem történt. Ne igyekezzünk a dicsőségnek azon új nemét nálunk honosítani, miszerint a legnépszerűbb politikai hitvallás ez legyen: „Én a revolutio embere vagyok !“ Igyekez­­zünk a békét, a nyugalmat, nem az örökké ki nem elégíthető újítási viszketeget állandó­sítani, melly szerint, mint Spanyolországban, minden hétben leköszön sokszor a ministerium! Ehez szükséges, hogy reformátorok — nem revolutionariusok legyünk. Midőn ezeket irom, kezembe jut az Erdély­i Hiradó, mellyben az erdélyi körlevél olvasható ezen sorokkal: „Erdély átalakulását nem forradalmi, ha­nem törvényhozási békés után óhajtjuk. Mi tehát alkotmányos reform, nem pedig forra­dalom baráti vagyunk! Éljen az erdélyi ifjúság! ez sokkal nagyobb politikai érettséget jellemez, mint ha a forradalomba lenne sze­relmes. — Otto. A Pesti Hírlap ápr. 13diki számában erősen kikel a horvátországi ilir mozgalmak ellen. Mi teljesen osztjuk hazafias szándékát, de nem osztjuk azon hangot, mellyen azt kijelenti. Ugyan való volna-e, hogy azon mozgalmak csak egy pár „rosz akaratú s büntetésre méltó muszkabérlettnek, talán őrült ábrándozó­­nak“ volnának művei? Minden mozgalmat elvégre is egy pár genius initiátiójára lehet vissza­vinni, még a magyar nemzetiségi nemes és buzgó mozgalmat is. S mi lett ezen mozgalom eredménye ma? Látjuk. Illy természetű mozgalmakban az erőszakos, vigyázatlan szembeszállás, még erőszakosabb visszarohanást szokott elő­idézni. És nekünk úgy látszik, nem vagyunk olly helyzet­ben, hogy nemzetiségek közti véres villongást könnyelműen lehetne fölidéznünk, nagy országos veszedelem nélkül.­­ Azt hisszük, hogy azon általános szétválási és viszont egye­sülési processuson kivül, melly most Európában a népek vonzalmának természeti törvényei szerint véghez menni látszik, nálunk ezen tüneménynek nem csekély oka azon fenhang is, mellyel csak nem régiben is bántak a kapcsolt részekkel; azért nem tanácsoljuk azt újra gyakorlatba venni. Sok az, mit nálunk ki kell egyenlíteni! De a fen­hang nem a kiegyenlítés, nem a béke, nem az egyetértés, hanem a parancsolás, a despotismus, a zsarnokság s végre a lázzadás és anarchia előhangja. Hagyjuk el most e han­got. Mert bizony nem ki , hanem bebonyolódóban van­nak a világ ügyei. A P. H. czikke im itt következik: „Míg a magyar országgyűlés a horvát nemzeti nyelv iránt minden eljárásában a legméltányosb kiméletet tanúsítja, s illy értelmű megnyugtató proclamatiót határoz a Száva s Dráva közt lakó testvérekhez, és a ministerium elnökségével épen azon férfiú bizatott meg, ki ezen méltánylatot már azon na­pokban, midőn ez még sokaktól rész néven vétetett, férfias nyíltsággal kimondá; mig a pesti bizottmány, a hazai moz­galmaknak nagytekintetü vezére, testvéri érzelem szivreható hangjait intézi a horvátokhoz; mig a kapcsolt országok népe, józan eszével s a szabadság édes öntudatában magyar testvé­rei iránt őszinte rokonszenvre melegült szivével, a Magyar­­hojnali kapocs szentsége mellett s izgatóinak dühös és eszte­len iránya ellen határozottan nyilatkozik, addig némelly egyesek, Gaj et Comp., bitorolva a nép nevét, melly rólok semmit sem tud s tudni nem is akar, bűnös merénynyel tör a sok százados kapocs széttépésére. Hiteles kútfőből tudjuk, hogy ezek (talán rosz akaratú s büntetésre méltó muszka-bérlettek, talán őrült ábrándozók) Bécsben járván, ő felségét olly kivonatokkal merészeltek ost­romolni, mellyeket a vallásos fejedelem visszautasított. Ő fel­sége színe előtt lévén, azon választ nyerték, hogy horvát nyel­vük, nemzetiségök s municipális jogaik épen fognak ugyan tartatni, — és ez minden, mit egy okos és becsületes horvát kívánhat — de ő felsége minden ollyan irányt s törekvést, melly a magyarországgali kapocs gyöngitésére czélozna, mint fejedelmi esküjével is ellenkezőt, határozottan roszal; s egy­szersmind oda utasittattak, hogy ezen fejedelmi szót, írásba foglalva, Haulik zágrábi püspök s helyettes bán ő­nmagánál vegyék át. Az ilir sereg, melly magát, senki által sem küldve, s küldöttségnek nevezi, nem akart megjelenni azon főpapnál, kit egykor istenitett, nem pedig azért, minthogy ez a magyar országgyűlésen magyarnak merte magát mondani, s e leyális nyilatkozata által az ilir repealerek gyűlöletét vonta magára. Némi alkudozás után mégis elhatározák magukat, nem ugyan hivatalos küldöttségi minőségben, (mivel úgy sem birtak) ha­nem mint magán egyének, a helyettes bánnál megjelenni. Át­vevén ettől ő felsége kir. kéziratát, szenvedélyes kitörésekben mutaták ki törekvéseik irányát. Ők a király törvényes és méltányos válaszával megelégedve nincsenek, tehát egyenesen elválást akarnak a magyar koronától, mellynek árnyéka alatt Horvátország a magyarral testvéri összeforrásban mai napig meg tud­ tartani alkotmányos szabadságát s önálló nemzeti­ségét; rut fenyegetésekkel illeték a helyettes bánt, egykori bálványukat, ki most, kötelessége szerint, magyar szinre van festve, s tanácsolák, hogy Zágrábba ne jöjjön, hol reá veszély vár. Hasonló szidalmak s fenyegetések szórattak Jozipovieh Antal, a turopolyai erélyes gróf ellen, és Haulik és Jozipovieh — mit aligha hitt volna valaki, s ők maguk legkevésbbé — egyazon szerencsében részesültek, hogy t. i. egy őrült és tü­­telessége­ felejtett párt gyűlöletét vonták magokra. Ezek a tények, miket közfigyelembe s a közindignáció sú­lya alá ajánlunk. A Bécsben járt ilir küldöttség eljárása iránt már az or­szággyűlésen is létezett kérdés, s a kapcsolt részek jelen volt követe, Bunyik úr, úgy szinte a kapcsolt részekbeni megyék követei kijelenték, hogy ezen küldöttségről s annak megbíza­tásáról semmi tudomásuk sincs, és így azon urak, kik Bécs­ben Horvátország nevében zajonganak, semmi hivatalos mi­nőséggel nem bírnak, s csak saját rovásukra követék el mind­azt, mit Horvátország józan többségének, s mondhatni Hor­vátország egészének — csak kevés ábrándozó vagy rosz aka­ratú egyén kivételével — felvilágosult közvéleménye épen úgy nem fog helyeselni, mint nem helyesel s büntetést ér­demlő garázdaságnak bélyegez azon anyaország, melly a test­vér Horvátország iránt legszivesebb testvéri ért­elemmel vi­seltetik. A horvát testvérek, kiket hozzánk jó és balsorsban egye­sülve eltöltött, s a hazavédő hősiességnek annyi dicső példái­val átzománczozott századok közös emlékezete köt, kik át fog­ják látni, hogy a kivivott szabadság s jólét áldásai csak egye­sült erő pajzsa alatt virulhatnak szilárd s tovább-tovább fejlő diszlésre; a horvát nép összesége, mellynek az absolutismus és feudalismus által kovácsolt békéi egyazon perezben hullot­tak le, mellyben magyar testvéreikéi; s a horvát birtokosok, kik csak az egyetértés zászlója alatt csoportozva remélhetnek a szabadság érdekében szenvedett anyagi veszteségekért illő kárpótlást, kétség kivül, mint beteg és mételyes elemet, nem fogják maguk közt tűrni azon néhány rendbontót, ki hiú áb­rándjának, vagy mellékes önző czéljainak a közboldogságot áldozatul venni nem iszonyodik. Az egyesült magyar és hor­­vát nemzetnek elég ereje lesz megfékezni e kicsapongókat.“ Hirfüzér” Több honi és bécsi lapok szerint ő felsége a magyar katonai határőrvidék kormányzását, mit eddig a cs. k. haditanács kezelt, a magy. ministeriumra átruházni mél­tóztatott. — Több lapban közlött azon tudósítást, hogy Pesten az egyetemi tanítók egy része elmozdíttatott, az Ungar oda módosítja, hogy a tanító urak közül némellyek önkényt mondanak le, mások mellé magánoktatók adattak, és a tanulóknak tetszésökre hagyatott, egyik vagy másik előa­dását látogatni. A tanító urak nem kényszeríttethetnek lemondásra.­­ Ugyanazon lap szerint Pesten reggeli 8 órától esti 8ig naponkint nyitva áll a ministériumi hivatal (új-tér Burgmann-ház), hogy az újságírók (s más illetők) a dol­gokról hiteles tudomást szerezhessenek, és az egymást érő hírek közül, az alaptalanok a közönség közt ne ter­jesztessenek.­­ A Pesther Zeitung szerint a budai nemzetőrség már visszavonult a hídfőnéli őrállástól, mert a sorkatona­ság rokonszenve elég biztosítéknak találtatott az itteni egyedüli őrködésre is. Egy gránátos nyilvánosan is kö­szönetet mond a Divatlapban azon barátságos látogatásért, mellyel őt és társait mintegy 50 nemzetőr a laktanyán m­egtisztelé, s igy az eddigi választó­falat a katona és pol­gár közt megsemmité. Egyébiránt a pesti nemzetőrség is felmenteték már az éji szolgálattól és csak regge 6 órától esti 6ig van szolgálatban. — Varasdon a házaló zsidóknak nyolcz, a többieknek pedig egy hónapi határidő tűzetett a városbeli kiköltö­zésre. — A Pesther Zeitungban Landerer Lajos nyilatkoz­tatja, hogy a csendbizottmány által határozott néplap támogatására több pesti polgárt aláírás végett megkere­sett, és olly szerencsés volt, hogy illyet mintegy 3000 példányra nyert, mellyek a szegényebb községeknek in­gyen fognak kiosztatni.­­ A fenebbi lap írja azt is magánforrás után, hogy legközelebb közé fognak tétetni némelly főbb hivatalokrai kinevezések, jelesen pestmegyei főispánnak Teleki László gróf van kijelölve (mások szerint gr. Ráday Gedeon, ki­nek azonban a,,Martius 15ke“ lap, mint utána az Ungar­­ban olvashatni, kevesli e főispánságot, mint olly férfiú­nak, ki mindig az ellenzék elősoraiban harczolt); a jászok és kunok grófjául pedig Szentkirályi Móricz. Ezen mél

Next