Budapesti Hiradó, 1848. január-június (723-875. szám)

1848-05-26 / 846. szám

Ebéd lapok hétfőn kivéve ni­­ponkint jelennek meg. Előfize­tési ár félévre Possonyban és Pesten helyben boríték nél­kül 7 ft, postán borítékban he­­tenkint kétszer küldve 8 ft 24 kr, hatszor küldve 9 ft 12 tr. p. p. A hirdetmények minden négyszer basikozott apróbetis soráért vagy ennek helyéért 5 p. kr. a kettős sorért pedig 10 p. kr. fizettetik. Péntek 846. Május 211. 1848. BUDAPESTI HÍRADÓ. Nemzetiségek és osztályok közti beket Monarchia! Alkotmányos szabadság, rend, törvényesség! filoflaethorni Pozsonyban­­ kiadó-hivatalban, ventm­­ntcsai Zierer-házban 114. szám alatt földszint, és Pesten hatvant­­atczai Horváth - házban 583­. szám alatt földszint és min­den kir. postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba és kül­földre menendő példányok csak a bécsi császári királyi fő­­postahivatalnál rendeltethetnek meg. TARTALOM. Nádori parancs. Minister! közlemény és értesí­tések.—Felszólítás a pozsonyi kerületi postamesterek s kiadókhoz. — Fővárosi levelek XI.­­ Liptó. — Nyitra. — Hirfüzér. — Ausztria. — Francziaország. — Nyílt tér mindenkinek. (Egykét szó a .,Mar­­k­us tizenötödikéből). — Status- és iparpapirok árk. a börzén. Parancs. A magyar, erdélyi, bánáti, tót és horvát­országi, nekem és a magyar hadministe­­riumnak alárendelt hadi-, fő-és határszéli kormányokhoz. A katonasághoz intézett és idemellékelt felszólításo­mat a főhadi kormány haladéktalanul és egész kiterjedé­sében, napiparancs által, parancsnoksága alatt álló sereg­nek és hadi hivataloknak szokott hivatalos utón tudtára adandja. — István nádor, kir. helytartó. Katonák ! A császári királyi felsége, legkegyelmesebb urunk , elhatározta magát, Bécsből Insbruckba elutazni. Bus érzelemmel tudatom ezt veletek, meg lévén győ­ződve, hogy ti hű, vitéz hadfiak! ezen bubán velem és a nemes magyar nemzettel élénken osztoztok. E fontos pillanatban, mint szeretett urunk törvényes képviselője, felhiva érzem magamat, azon meghatalmazá­soknak , mellyekkel ő felsége engem felruházni kegyes­kedett, teljes gyakorlatába lépni. Ebben látom az igazi és egyetlen eszközt, minden érde­kek egyesítésére, és a magyar koronához tartozó országok az idők viszonyai által parancsolt szilárd állásának meg­alapítására. Ennek következtében felhívlak benneteket , erősen tartsátok fel minden jólelkületű polgárral az annyira szük­séges egyetértést, engedelmeskedjetek a magyar hadi ministérium parancsainak , igazi katonai szellemben szi­gorún és pontosan. Katonák! az idő komoly és fontos ! Csak az egyetértésben fekszik az erő , csak az nyújt­hat biztos kezességet a bekövetkezhető veszély ellen. Ennek valódiságától áthatva, a trón és haza védelmére törvényparancsolta nemzeti őrsereget csupán testvéreitek­nek fogjátok tekinteni, és őszinte buzgósággal mindent elkövetni, mi minél előbbi kiképeztetésekre szükséges. Mint derék vitéz férfiak, szavaimat fel fogjátok fogni, és velem együtt büszkék lenni a felett, hogy Magyar­­ország és hozzátartozó részek egy egyes és erőteljes hont képeznek , mellynek nagylelkű népei minden perczben készek a trónt öröklött tántoríthatatlan hűséggel védeni. ő felsége, királyunk legmagasabb nyilvánított akarata következtében, ti a legközelebb alkalommal az általa szen­tesített alkotmányra fogtok feleskeztetni ; elvárom tőle­tek, hogy ezen esküt az ő felsége és a haza iránt minden­kor tanusított hódolatteljes ragaszkodással fogjátok tel­jesíteni. Miniszerelnöki közlemény: Báró Bald­acci Manó ezredes úrnak. Jelen rendeletemnél fogva, mint kinevezett helyette­semet , felhatalmazom önt, az országos nemzetőrseregi tanácsban, a tanácskozásnak elnöki minőségbeni vezeté­sére — úgy az állandó, mint a rendes nemzetőrség rende­zésénél előjöhető minden kérdések elintézésére, s minden e tárgyban közrebocsátandó rendeletek elkészítésére, azon megjegyzéssel mindazáltal, hogy a kibocsátandó rende­letek szerkezetét kibocsáttatásuk előtt átnézés s aláirás végett okvetlen elembe terjessze. Pest, május lékén 1848. — Gróf Batthyány m. k. Belügyministeri értesítések. I. A megyékhez, városokhoz és kerületekhez. ő felsége, királyunk Bécset elhagyván, Insbruckba költözött. E szerint rendes székhelyét megváltoztatván , lelkeinkben a jövendő iránt méltó aggodalom támadhat. Kívánatos lett volna, hogy jött legyen egyenesen körünk­be, kik hívei lenni nem szűntünk meg. Védelmére s hazánk védelmére nincs és ne legyen drága semmi áldozat. Kirá­lyunk s nemzetünk létele várhatlan kapcsolatban van , egyiket megmentvén, mindkettőt megmentettük. De hazánkat is köröskörül olly irányú és természetű mozgalmak nyugtalanítják , mellyek veszélyesekké vál­hatnak. Ellenséges törekvésekkel találkozunk még kedves honunk anyai keblében is. — Ébren kell lennünk, készen kell lennünk, nyújtsunk mindennek békeolajágat, de a hadi megtámadás visszaverésére is gyűjtsünk magunknak erőt és hatalmat. Úgy látszik , a vész és veszély titokban készül. — Talán nagyobb, mint hisszük, talán kisebb, de ép azért, úgy a nagyobb , mint a kisebb találja készen hazafius sziveinket. A koronából egy drágakőnek sem szabad elvesznie. Királyunk itt leljen hű sziveket, ha máshol nem talál­na. Mindazon népek, mellyek századok óta hasonló sorsban osztozánk a magyar szent korona alatt, egyesüljünk most a király felséges személye körül, felhagyva minden visszavonással, és összeol­vadva a fejede­lem iránti hivségünk bebizonyításában. Hazánkat egészen meg kell tartanunk , a maga teljes épségében, szépségében, termékenységében, hogy legyen méltó földe a nemzet diszlő virágának. A m­inistérium által, e h­ai napon kelt és ide zárt hir­detményében, a hazának minden igaz fia felszólíttatik ál­dozni a haza oltárára. Nem vár a haza nagy áldozatokat, de megvárja, hogy mindenki becsületesen és lelkiismere­tesen teljesítse kötelességét. Pillanatai a hazának drágák, azokhoz most élete és halála van kötve. Ezek folytában önök hazafias felszólítást intéznek pol­gártársaikhoz, hogy a­z. évi május 26-án kelt miniszer­elnöki rendelet értelmében , a rendes nemzetőrség sorai minél előbb lelkes fiúkkal beteljenek. Felszólítanak egyszersmind mindenkit , hogy hallja meg a haza és nemzet esdeklő hangját, és mi áldásaiban annak részesült , azokból juttasson a hazának is. Önök fogják kitalálni a legczélszerűbb módot, mi a lelkesedést a polgárokban felébresztvén, sikerre vezet. Szóljanak a szívhez, az észhez, s ép úgy zörgessenek a szegény, mint a dús ajtaján, mert a hazának egyenlőképen fia mindenik. Különösebben szükséges leend­ő 1) A hatóság terjedelme és népessége szerint több küldöttséget kinevezni, melly a mennyire lehet, a hely­színén, az ajánlatokat átveendi, az ajánló nevét, lakát s ajánlatát pontosan feljegyezvén. 2) Elfogadtatik készpénz, drága érez, fegyver, gabo­­nanemü, posztó, vászon és minden, mi könnyen pénzzé fordittatható. Kölcsön is szívesen elfogadtatik, melly eset­ben a kölcsönvett pénz vagy áru körülírva kiteendő , el­adási becse meghatározandó, s róla , mint minden más ajánlatról is, átvételi bizonyítvány kiadandó. 3) Az áru lehető jutalmasan, de tüstént adassák el. A begyült pénz a törvényhatós­ági pénztárba teendő, honnan az a pénzügyminister rendelete szerint fog elszállittatni. A begyült pénzről mind a pénzügyminiszert, mind engem minden 14 napban értesíteni kell. 4) E rendeletem vétele után két nap alatt az állandó bizottmány­­ülés megtartandó, mellyből a küldöttségek tüstént kiküldessenek. Mindeniknek legalább öt tagból kell állania. Rovatos jegyzékeik párját elvárom, másik a törvényhatósági levéltárba teendő. A részletek meghatározását önökre bízom. Hazánk gazdag. Fiai bírnak áldozni. Századok óta nem volt szentebb kötelességünk a haza és király iránt. Újra tegyük ragyogóvá a magyar koronát, újra tegyük le alap­ját a magyar hazának. Ez a czél, ez a feladás, mit nem a nagy, hanem a gyors segedelem által érünk el. Megvárjuk a haza és nemzet nevében, hogy mindenki szívesen és becsületesen teljesitse hazafiui kötelességét. Kelt Budapesten, május 19én 1848. — Szemere Bertalan, belügyminister. Hivatalos közlemény. A földmivelés, ipar és kereskedés mini­­steriumából. Királyunk ő felsége a helytartó tanácsnak fölterjesz­tése következtében, az udv. cancellária utján, rendelést adott ki az iránt, hogy azon mező­gazdák közül, kik 1846ban a szederfa mivelés körül eredményesebb sikerrel buzgólkodtak, Békésben ,b. Wenkheim Lászlónak, ki 100 holdnyi területet ültetett be szederfával, — Csanádban Návay Mihálynak, ki 5000 szederfát mutatott az évben, — Somogyban, marczali tisztartó Hani Józsefnek, ki 9318, — és Appel József uradalmi felügyelőnek, ki 20,400 darab fát nevelt, végül a sopronyi selyem te­nyésztő társaságnak, melly 28 holdnyi területen 200,000 darab szeder törpét ültetett ki, legfelsőbb tetszés jelen­tessék ki. E méltánylásnak az illetőkkel leendő közlése, s to­vábbi ösztönzésül az egész lakosság közti kihirdetése iránt az illető hatóságoknál a rendeletek megtétettek. S lévén a selymészet olly forrás, mellyből honunkra a jólétnek még nagy áldásai fognak eredhetni, s ezért e mi­­nisteriumnak az iparnak ez ágára kiváló gondja leendvén, az ország minden hatóságit utasitottak, hogy a selymé­­szetnek állapotairól, mostani selyem időszak elmúltával, kimerítő jelentéseket adjanak. — Budapesten, május 12. 1848. A pozsonyi kerület főposta igazgatójától Vrabély Ká­roly úrtól következő felszólítást és adakozásra aláirást kaptuk: A pozsonyi kerületi postamesterek s ki­adókhoz. A honi hírlapok által alkalmunk volt meg­győződést szerezni, hogy szeretett hazánk ellenséges megtámadásoknak van kitéve, mellyek visszatarlása rend­kívüli készületeket és tetemes költségeket igényel, azok pedig a jelen nyomasztó körülményekben rendkívüli se­gedelmeket kívánnak. Erre nézve teljes bizodalommal fordulok a hazai posta­mester s kiadó urakhoz, kik hazájukat s nemzetüket sze­retik : ne legyünk utolsók ezen szent kötelességünk tel­jesítésében, áldozzunk tehetségünk szerint a haza oltá­rára, s könnyebitsük haladék nélkül, a nemzet boldogságát, egész erővel megalapitani igyekező kormánynak állását, hordozzuk szivünkön hazánk, királyunk, s nemzeti szabad­ságunk ép­pentartását. — Az iv megnyittatott: Vrabély Károly posta­igazgató 25 ft pp., Pauer Ferencz ellenőr 15 fit, Haspely Ferencz postatiszt 5 ft, Heutscher Antal postatiszt 5 fit, Payerl István járulnok 5 fit, Beranek Pál járulnok 6 ft. *) Fővárosi levelek: XI. Pest, május 23. A főváros valódi hírc­aoszban úszik. Ha két ember megáll valamelly utczaszegleten beszélget­ni, néhány percz alatt egész serege veszi körül a kiváncsi hallgatóknak. Napi híreink legfontosabbika jelenleg a ki­rály hirtelen eltávozta Bécsből. E hír villanyként futotta át a fővárost, kevés idő alatt megteltek az utczák, tudni vágyó csoportokkal. A megütközés első perczeiben nem nyilatkoztak határzott vélemények, mindenki magába mélyedve fontolgatá az esemény jelentőségét, mignem minden arezon a kérdés volt olvasható : Miért nem jött a király hű magyarjai körébe ? Mindég, de főleg a jelen el­határozó pillanatokban tárt karokkal fogadandó e nemzet félként királyát, s erős karokkal védendő meg bármilly veszélyek ellenében. Hol van a nemzet Európában, melly a magyart királyáhozi vallásos kegyelet é­s hű ragasz­kodásban felülmúlná ? Az időnként nyilvánuló vélemények szerint a királynak e rögtöni eltávozása a slavismus hatalmasan működő ármányának tekintetik, mellynek ve­zetői a megbukott bureaucraták pánszláv tagjai s a cseh propagandisták. A hazát fenyegető veszély félelme minden hazafi kebelt átvillanyozott. Minden szem a budai várra volt irányozva, hol az összeült ministeri tanácsban a teljes hatalmú magyar királyi helytartó bámulatos erélylyel ra­­gadá meg a király távollétében törvényeink szerint reá ruházott főhatalmat. A radical körben nagy számmal meg­jelent tagok életöket s vagyonukat ajánlák fel a haza vé­delmére. Rögtön aláírási ív nyittatott, mellyen alig pár nap alatt 8000 pgő­st ajánltatott meg, ha a szükség úgy kivánná, havonkint megújítandó. A forradalmi csarnok tüzkeblű ifjai élénk hazaszeretettel siettek magukat az önkénytesek seregébe beírni. Az egész városban hazafias lelkesedés s harczias tettekre­ készség mutatkozott. A Mar­thas lödikének pénteki száma esteli 10 órakor ministeri rendelet következtében lefoglaltatott, s a szerkesztő sajtó­­vétségi perbefogatása az illető közvádlónak meghagya­tott, mert az illető lapban azon balhír terjesztetett, hogy a ministerium Istvánt kikiáltotta provisorius királynak. E tényt nem akarom orosz szándék kifolyásának tekin­teni, de mindenesetre vétkes gondatlanságnak, mert egy lapvezetőnek tudnia kellene, hogy királyt ministerium nem kiálthat ki, s hogy illynemű hír igen rosz következ­ményeknek vethetné meg alapját. Másnap reggel május 20 dikán, a ministeriumnak egy erélyes fölszólitása jelent meg, mellyben a nemzet fel­­hivatik, hogy a veszélyben forgó haza védelmére tehet­sége szerint áldozatot hozzon. Elfogadtatnak pénzbeli a másnemű ajánlatok, kölcsönök, ezüst és aranyszerek visszatérítés biztosítása mellett. **) íme uraim, itt van az alkalom a tettek mezején mu­tatni meg hazafiuságunkat. ,A haza veszélyben van,a hol van a hazafi, kinek keblében a honszerelem magas lán­gokban nem lobogna fel, ki a hazafiuság magasztos ihle­tésével nem sietne megtörni a haza ellenségeit s elhárítani a mindinkább fenyegető veszélyt. Föl hát hazafiak! a magyar nem élhet e hazán kívül, most csak e kettő közt választhattok : a szabad magyar hazában élni mint szabad polgárok, vagy barbár rabló csordák járma alá görnyedni. A választás nem nehéz. Május 20dikán a városi rendre ügyelő bizottmány tarta ülést a megye teremében. Elnök Rottenbiller elő­­adó, mikép a városi tisztujításra kitűzött határidő nem tartathatik meg a választói összeírás el nem készülte miatt. Nyári, a tisztujítás vezetésére megbízott választ­mány elnöke, hivatalát leteszi, mert az újabban fölme­rült fontos események minden munkásságát igénybe ve­szik, s mint a megye főhivatalnoka, a megye közdolgaival *) Hónap végén az egész adakozási összegről számot fo­gunk adni. — Szerk. **) A kormány rendeléseit ön csak érintse, mert mi úgy is közöljük mind. — Szerk.

Next