Budapesti Hiradó, 1848. január-június (723-875. szám)

1848-06-03 / 853. szám

Ezen lapok hétfőt kivéve M-­ponkint jelennek meg. HIRfize­­tési ár félévre Pozsonyban és Pesten helyben boríték nél­kül 7 ft, postán borítékban he­­tenkint kétszer küldve 8 ft 24 kr, hatszor küldve 9 ft 12 kr. p. p. A hirdetmények minden négyszer hasabozott apróbetűs soráért vagy ennek helyéért 5 p. kr, a kettős sorért pedig 10 p. kr. fizettetik. Szombat 853. Junius 3. 1848. HÍRADÓ. Nemzetiségek és osztályok közti béke! Monarchia! Alkotmányos szabadság, rend, törvényesség! Előfizethetni Pozsonyban­­ kiadó-hivatalban, ventm­­ntezai Zicter-házban 114.­zám alatt földszint, és Pesten hatvanv­­itézai Horváth - házban 583­. szám alatt földszint és min­den kir. postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba és kül­földre menendő példányok csak a bécsi császári királyi fő­­postahivatalnál rendeltethetnek meg. TARTALOM. Ministeri rendelet. Túl a Dráván és túl a király hágón , vagy béke-e avagy háború ? — A pesti takarékpénztár legújabb szabálymódosításai. — Nógrád. — Szabolcsból. — Nyír­egyháza. — Hirfüzér. — Ausztria. — Németország. — Olaszország. — Francziaország. — Spanyolország. — Anglia. — Nyílt tér min­denkinek. Még valami a coelibatusról. — Hirdetések. — Status— és iparpapirok árk. a börzén. A földművelés-, ipar- és kereskedési miniszertől. Valamint a nemzeti gazdászat minden ágaiban, úgy a kereskedés ügyében is csak úgy remélhető a kellő si­ker, ha az illető minister folytonos egybeköttetésbe teheti magát szakbeli értelmességekkel. E czélnak elérésére, a kereskedést illetőleg, szükséges­nek találtatott kereskedői kamarák felállítása. E kamaráknak mikénti életbeléptetésére, alapszabá­lyainak kidolgozására egy bizottmány alakítása rendelte­tett , mellynek ezenfelül addig is, mig a nevezett kamrák létrejönek, hivatása lesz, részint a kereskedési miniszer által elébe terjesztendő kérdésekre véleményt adni, ré­szint pedig olly tervezete­s javaslatokat készítni, mellyek kereskedésünk fejlesztésére s virágoztatására irányozzák. Az említett bizottmány elnökletével Valero A. bíza­tott meg, többi tagjaiul szinte olly férfiak fognak kine­veztetni, kiknek szakbeli képzettségére a felmerülendő fontos kérdések megoldásában biztosan lehet támasz­kodni. Tul a Dráván és túl a királyhágón , vagy béke-e avagy háború?­ n. Ha a horvátok mint álmunkban boszorkány nehezedtek ránk magyarokra, az erdélyi oláhság még sokkal inkább. Erdélyi kollégáinknak hangjában darab idő óta a rémület és kétségbeesés kezdett rezgeni, kik minél jobban féltek, annál erősebben kiáltottak , gyanúsítottak, ijesztgettek , hogy maguknak bátorságot csináljanak. És ha erdélyi honfitársakat kérdeztünk meg a dolgok állapotja iránt , tőlök még kevesebb vigasztalót hallottunk. Szerintök az oláhok már foglalgatták el a földesurak birtokait, s mint jogszerű, ősi tulajdonosai Erdélynek tettlegesen igtatták be magokat annak birtokába. Nem csuda, hogy megrémült honfitársuk ,feltétlen­ uniót kiabáltak , mint azon bűvös formulát, melly egyedül mentheti meg a rész szellem ül­dözésétől s egyedül lesz képes nekik visszafoglalni az uj dákok által meghódított Erdélyt. Magunk is már nem csekély aggodalomba kezdettünk volt esni és csupán egy reményhorgonyunk volt: nemes székely atyánkfiai és az ő soha meg nem tagadott vitézségek. — Azért hát nagy várakozással voltunk a balázsfalvi május lödiki oláh nem­zeti gyűlés iránt. Az E. Hiradó végre meghozta róla ter­jedelmes tudósítását ; kivagyunk végre elégítve és hál Istennek, mégis nyugtatva! — A közlő, ki gyanakodás­­teli képzelődésében , már előre legalább 60,000 oláhot látott összegyűlve ,,en assemblée Constituante“, kik stinte pede kikiáltandják az uj Daciát, némileg zavar­ban látszik lenni azon, hogy mit gáncsoljon abban , a mit látott és hallott. Aggodalmasan beszéli el, hogy az oláh papi gyűlés — mellyen azonban mégis mintegy 15.000 ember volt jelen s tehát igen csekély töredéke pap — magát ,nemzeti­nek nevezte, hogy egy régebben hiva­talából elmozdított tanár­a,szabadság-, egyenlőség- és test­vériség*-ről , meg az oláh jobbágynak ezen evangélium­mal ellenkező állapotáról beszélett s kérdéseire a tömeg mindig helyeslőleg válaszolt; szánandó ügyetlenséggel ecsovicsozza azokat a magyarokat, kik a gyűlés tanács­ozásaiban részt vettek és multjukat hányja szemökre , a­mivel őket, természetesen , a magyar ügy bará­taivá nem teszi, s pedig erre kellett volna törekedni; aggódik, hogy a jelenlevő katonaság, kivéve a székely­­séget — a többi alkalmasint oláh volt — a nép üdvöz­lését viszonyozta s a jelen volt tábornok a gyűlés kíván­ságára sálvokat lövetett, mikor a nép imájában a császár neve fordult elő, s hogy a gyűlés a végzések minden pont­jaira is ezt követelte sat. Ha az E. H. tudósítója aggódik , mi valóban csak ör­vendeni tudunk a balázsfalvi gyűlésnek egész folyamán; meg vagyunk lepetve annak törvényes szellemén, békés hangulatán s az oláh nép felsőbbség iránti engedelmes s több honfitársit tisztelő, barátságos hajlandóságán. Ott hol egy századok óta jobbágyi állpotban élt nép, egyszerre lehullva érezvén tagjairól minden nyűgöt, eze­­renkint összesereget, hogy szabadságának első ünnepét megülje; s a helyett, hogy azok iránt, kiket előbb urai gyanánt tisztelt, félt, vagy gyűlölt, nemhogy bosszús ki­törésekre fakadna, hanem azon eskübe, mellyet a császár hűségére teszen le, a hazai más nemzetek jogainak kí­mélését is beléfoglalja, semmi kicsapongásra nem vete­medik , a kormány magyar biztosait tisztelő iljenekkel fogadja, petitiót készít, mellynek úgy­szólván minden pontjai előre teljesítve vannak a magyarországi uj törvé­nyek által, s annak ő felsége s az országgyűlés elébe ter­jesztését igényli s ezzel csendesen szétoszlik, azon ígéret­tel, hogy a földesurak iránti tartozásaikat mind addig teljesítendik, mig a törvény alólok fel nem áldozandja, azt mondom, forradalmi, hazaárulási és minden törvény és história által szentesítetett viszonyokat felforgató törek­véseket látni csak a félelem által meghomályosított szem képes; mi lejalitásnál és a legdicséretesebb méltányosság­nál egyebet nem tudunk észrevenni. Furcsa i it megijjedtek, hogy egy különben is sérel­mes oláh tanár ,szabadság, egyenlőség és testvériségből beszél rokonainak s persvadeálja őket ezen szent igékhez ragaszkodni, mutogatván nekik, hogy eddig csak szol­gák voltak. De hát nem ti voltatok elsők, kik a Pestről Pak­s után kapott jelszókat utánmondottátok ; a központi éretlenségeket majmolva hirdetétek, hogy eddig csak rab­szolgák voltunk s ezután leszünk csak szabadok ? Az oláh­nak alkalmasint több oka lett volna zajt ütni a ti szájai­tokban értetlen és helytelen igékkel, s lám mégis ők a higgadtak, a mérsékeltek! Petitióikban is mi van, a­min meg lehetne különösen ütközni ? semmi. Nincs benne sem­mi, a­mit kölcsönös felvilágosítás útján el ne lehetne igazí­tani. Az oláhok keblét a nagy nyeremények érzetében inkább "öröm mint régi bosszú dagasztja. Alkalmunk volt erről meg­győződni magukkal a bécsbe menő küldöttség néhány tag­jaival történt értekezésünk által. Az ő kívánságaik nem mennek a világért is olly messze, hogy Erdély alkotmá­nyának históriai alapja felfordulhatna. Az ő alkotmányos nemzetiségük, mint a küldöttség commentárjaiból meg­érthettük , csak annyit tesz, hogy oláhot is lehessen or­szággyűlési követnek választani , a­mit kétségbe senki sem fog hozni; hogy a tisztviselők és hatóságok a nép­nek oláh nyelven benyújtandó folyamodásait is elfogadják, mi eddig nem történt és a miért méltán panaszkodhattak. De az eszék ágában sincs , hogy a kormány vagy az or­­szággyűlés nyelve, egy szóval a diplomatikus nyelv, más lehessen mint a magyar. A magyarországgali unió ellen sem tapasztaltuk semmi ellenszenvüket, sőt, mivel a kül­döttségnek egyik tagja épen azon sz. somlyai lelkész, ki a balázsfalvi gyűlésen olly buzgón beszélt mellette , épen rokonszenvükre lehet számítanunk. A különféle császári zászlókat ephemer tüneményeknek tartjuk. A nép azok­ról nem sokat tart s mi teljesen megnyugoszunk a nagy­szebeni oláh püspöknek körlevelében*). Csak a petitió második pontjára nézve van aggodalmunk , mellyben az oláh egyházat külön és független egyházzá akarják alkot­ni. Ez ellen sem volna semmi kifogásunk, ha az egyesü­lés inkább az unitus cultus mint a disunitusba menne fo­ganatba. Mert, hogy őszintén megvalljuk, magyar nem­zeti érdekeinknek ez jobban megfelelne. Mindenesetre transactióra kellene lépni, melly később bennünket ne fenyegetne. Röviden. Mi megnyugvást találunk az oláh nép bé­kés indulatában. A szászok is, hisszük, visszajőnek saj­nálatos baklövéseiktől, mellyekre túlságos aggodalmaik vezették. *) íme ezen nevezetes oklevél. Krisztusban kedves fiaim ! Minthogy híveink közül so­kan tudni akarják az én főpásztori tanácsomat , őket érdeklő dolgaik iránt , ezennel mindenek előtt bizonyossá teszem minden Krisztusban szeretett fiaimat, hogy felséges fejedelmünk *) Ferdinánd kegy. kir. leiratot méltoztatott kegyelmesen a Kolozsvárit folyó év és hó wa­i napján tartandó országgyűlésre küldeni, miszerint a jobbágyság és úrbéri viszonyok megszüntetése és eltörlése iránt törvény hozassék, ő felsége által megerősíttessék, és teljesedésbe vé­tessék. Minthogy minden elöljáróitok és földesuraitok hason­lókép atyailag kívánják, hogy a ti sorsotok s papjainké meg­­jobbíttassék, részemről, arra oktatlak titeket főpásztorilag , hogy ezután is legyetek mint eddig isteni félelemmel , fejdel­­münkhöz hívek, tisztelettel s engedelmességgel világi elöl­járóitokhoz. Tudjátok meg , hogy a szegénység terhei nem sokára megkönnyebbíttetnek , de csak az az egy szükséges , hogy mindaddig legyetek engedelmesek a ti földesuraitoknak, valamig törvény útján megkönnyebbíttetik sorsotok. Ezt Krisztusban szeretett fiaim annyival nagyobb készség­gel teljesítsétek, mennyivel inkább önmagatok látjátok, hogy földesuraitok kívánják boldogságtokat. És igy ha meghallgat­játok s teljesítenditek tanácsomat, tudjátok meg, hogy gyer­mekeitek, unokáitok , s minden maradékaitok áldani fognak titeket sirhalmaitokban. Végül mindnyájatokra , nagyok s kicsinyekre főpásztori áldásomat mondván s esedezvén boldog­­ságtokért a mi atyánkhoz, ki vagyon a mennyekben , mara­dok mindnyájotoknak, Balázsfalván május­­­ 1848. jótaka­rója Saguna András, s. k. püspök. *) Körlevelem eredeti oláh szövegében felséges fejedelmünket Imperatornak nevezem azért, mivel az oláh nyelvben ezen ki­fejezést használja mindenki, sőt maguk a törvényhatóságok is. Ennélfogva minden polgártársamat kérem , hogy e részben többé ne kárhoztasson, s ne vegye rész névén tőlem, hogyha én szere­tett fejedelmünket jövendőre is oláhul Imperatornak fogom ne­vezni híveim előtt. — Laguna. Csak ti hazafiak ott Kolozsváron, ne beszéljetek ti is mindig háborúról, ne ijjesztgessetek, ne fenyegessetek, ne remegjetek, egy szóval: ne tulságoskodjatok. Ne kö­vessétek ezt a Pestről kapott példát, melly ha nem is szült minden zavart az országban, de bizonyosan táplá­lékot adott azoknak; a forradalom harsogtatása által jelt adott arra a külön népfajok bujtogatóinak; az utczai de­­monstratiók és zavargások által összeütközésbe hozta a katonaságot a közügygyel s azt, mint nyilatkozásaikból láthatjátok, csaknem ellenséges szakadásra kényszerí­tette; melly végre addig űzi gondolatlanságait, éretlen­ségeit, mig végre szemei előtt áll a rémletes reactio, azon reactio , melly az embereknek, a pártoknak minden hoz­zátétele nélkül, csupán a dolgok természetének megeről­tetése , mindennek túlhajtása által, önkénytesen fog be­következni. Majd aztán kiáltani fognak a reactió ellen, ők, a­kik azt felidézték. Mert hiszen minden túlság a reactio malmára hajtja a vizet. S aztán mi következik a reactio után? az Isten tudja. A felelet terhe mindenesetre a gondolatlanok, a túlhajtókra nehezül. De ha ez őket porrá zúzná is, mi volna ez a haza veszedelméhez képest. A pesti takarékpénztár legújabb sza­bálymódosításai. Ámbár ezen intézet körüli (régebbi) észrevéteinket a tapasztalás nagyon is helyesli, mert azok nyomán lénye­ges változtatások tettleg léptek életbe, mellyeket e lapok 800. számában felszólaló „a pesti takarékpénztár-egyesület­­nek egyik tagján“ kívül aligha valaki fájlalni fog; meg is tetszett az érintett tagnak nézeteinket helytelenek­nek mondani, sőt furcsa „felvilágosítás“ának elején azt fogni ránk , hogy mi „a pesti takarékpénztár némelly rend­szabálya ellen emeltük volna szavunkat a közönség nevében.“ Ezt mi egyáltalában nem tehettük, mert minden újabb czikkeink dicsérőleg szólnak a mostan behozott rendszabályok mellett, minthogy azok nézeteinkkel teljesen összevágnak, de különösen sem tettük volna, mert épen e pillanatban az i­lyen intézetek ellen mű­ködni ugyancsak senkinek nem leh­et szányosa, annál In­kább nekünk nem, kik szinte a pesti takarékpénztárnak érdekeltjei közé tartozunk. Ellene tehát inkább a ben­nünket helytelenítő tag emelt szót, ki egy újabb határo­zat ellen nyilatkozik és ki az anyagi keresetet a lelkesedés­nek olly annyira teszi elébe, hogy igazságtalanságot lát abban , ha valaki nem vitte pénzét a takarékpénztárba a holnap elején , hogy a takarékpénztár, noha nem fize­tett tőle semmi kamatot, vele a többi szerzeményeit öregbíthesse. Már kérem igy csakugyan a lelkesedést veszi igénybe a tag úr, és pedig a betevő részéről; ha pedig, mint a tag úr maga mondja „puszta lelkesedés­sel anyagi életet nem lehet táplálni,“ minden esetre túl­ságos követelés, ha az anyagi élet feltételei az intézet javára megkívántatnak, a betevőknek pedig csak a lel­kesedés marad. Ha, mit magunk sem tagadunk, szükséges, hogy az intézet kezelésére mindig elég kész pénz heverjen , akkor csakugyan impracticus nézet ezen lényeges kelléket a lel­kesedéstől feltételezni, azaz, akarni, hogy azért hozzon pénzt a takarékpénztárba, melly­­ől kamat nem jár, hogy csak az egyesület iránt igazságtalannak ne látszassék valaki. A­mi pedig azt illeti, hogy már azért is kell oda vinni a pénzt, vagy még azért fizetni is, hogy az intézetben biz­tos helyen őriztetik a pénz, erre azt kell megjegyeznünk, hogy azok kedvéért a takarékpénztár épen nem állíttatott fel; ha pedig más a hivatása ezen intézeteknek, mit a tag ar nem igen látszik feltenni: ahhoz ezen főhívatás és czél szerint kell idomítani a szabályokat, mi az újabb módosí­tások által történt is, nem pedig olly mellékes czélok sze­rint , mint a gazdagok tőkéjének őriztetése, mellyekre nézve minden joggal másképen lehet intézkedni és in­­tékednek is , minthogy ezeknek a kamatja is tetemesen csekélyebb. Ismételjük tehát, hogy igen czélszerűen módosíttatott azon szabály, melly szerint most legfelebb kétheti kamat nem jár a betételektől, mellyek ezelőtt egy egész hol­napon át nem kamatoztak, és ha ennek folytában aggo­dalomra látott okot a tag úr, vagy ollyas valamit, min az egyesületnek örvendeni épen nincs oka, ez csak onnan származhatott, hogy olly valamit, mit csak a mostani pénzviszonyok és a kellemetlen körülmények hoztak ma­gukkal, ezen nemcsak ártatlan de igen ildomos módosí­tásnak tulajdonít, és sokkal súlyosabban nehezülnének ezen körülmények az intézetre , ha ezen módosítás előbb életbe nem lépett volna. Innen világos, hogy mi inkább átlátjuk az intézet ér­dekét, mint a tag úr, ki azzal rótt meg benünket, hogy mi a becsületes keresetet támadánk meg. Mi ugyan még nem hallottuk soha, hogy a takarékpénztárak a vagyonos alapítókra nézve, a „kereseti módok“ közé

Next