A Budapesti Hirlap Vasárnapja, 1929. január-június (2. évfolyam, 1-24. szám)
1929-01-20 / 1. szám
’ 4. Oldal Budapesti Hírlap 1929 január 20, vasárnap jesen hamis. A forradalom alatt passzíven viselkedtem, s nem gondoltam azután sem a forradalom megismétlődésére, aminthogy egyáltalán nem törődtem a politikával. 1846-ban azért akartam a jobb középosztály leányai szá , mára egy leánynevelő intézetet szervezni, mivel erre személyes és nem politikai okaim voltak. Egyedül éreztem magam és ily módon akartam magam körül családot szervezni. Az intézet tendenciája nem irányult ellenségesen más nemzetiségek ellen, sőt békülékeny irányzatot tűzött ki céljául; feltettem magamban, megmutatom, hogy a hazai nevelést nagyon szépen össze lehet kötni a legkényesebb kiképzéssel és a művelt világ nyelveinek megtanulásával. A hazait kell szeretni, a külföldit meg kell becsülni. Politikát soha nem tanítottunk, sem nem beszéltünk róla növendékeinknek. Az 1848 márciusi és az ezt követő események semmi befolyást nem gyakoroltak az intézetre, sem a tantervben változást nem idéztek elő. Az egész tanítószemélyzet március 15. után is megmaradt, csupán Fejér Pál, akit később Vasváry Pálnak neveztek, vált meg március 14-én az intézet kötelékéből, amelyre többé befolyást nem gyakorolt. Az Életképek 1848. évfolyamában tőlem névtelenül megjelent cikk, amelynek címe volt „Neemancipáció“, tulajdonképpen egy óvó felhívás volt hazám asszonyairól, akik magukat a divattól elragadtatva, gyermekeiket fizetett kezekre bízzák, ahelyett, hogy a nőnek természetes hivatása szerint, magukat családjuknak és háztartásuknak szentelnék. Ez a felhívás, sajnos, siket fülekre talált, de különben intézetemmel semmiféle összefüggésben nem állott. (Folytatjuk.) VISs^A VSZsA + fcSofe. *1 ► r^ZZ^iV=3SZAY?Vzsz\ MINIMA emberülés bokra!cr gondolkozva sétál az utcán, így ember szalad el mellette, utána * másik, kezében fejsze. Kiabál: — Fogd meg, fogd meg! Sokrates oda se néz neki. Emez: — Hát nem tudtad megfogni? Egy másikat megölt ! — Hát mészáros? — Embert ölt, te szerencsétlen. Embert ölt! — Hát katona? ■— Te ostoba ! Embert ölt most, békésen. . — Hát akkor bizonyosanhóhér.. . — Oh, te tökfilkó. Olyan emberölő, aki a lakásán ölte meg a másikat. ■— Akkor bizonyosan orvos volt! A fejszés ember tovább menvén, mor■»ogott: v -— No, ez is fi l*»londok házába való. A rémülés Színhely a Szegediül Budapestre futó gyorsvonat. Egy Balzac-korban lévő úrhölgy e H. osztályon utazik; utipadgyásza a feje fölött lévő hálóban lapul és hallgat. Ő ■Mga az étkezőkocsiba megy enni. Honor előtt a vonat egyik II. osztályú kottájának a tengelye áttüzesedik. Emiatt ezt a monori állomáson kiürítik és pár p perc késéssel lekapcsolják a vonatról, mialatt az úrhölgy még mindig eszik. A vonat továbbft, az úrhölgy jóllakik ás megy vissza a maga kocsiszakaszába. Útközben kérdésére a vonatvezető elmondja » lekapcsolást. Az úrhölgy fölfordul: — Szent Isten, talán éppen az én kocsimat kapcsolták le. Jaj, minden ékszerem és pénzem az útitáskámban volt. •J«j. Istenem! Végem van!’ A vonatvezető vállat von : — Az nem lehet! — De mikor visza egy barátnémmal történt ilyesmi. Jaj, Istenem! Ezzel rohan tovább a folyosón és lázasan nyitogatja a szakaszokat. Ez se! Ez is! Ez se! Végre fölsikolt ott: — Kalauz, kalauz! Ugye, másodikMurtály) kocsit csatoltak le Monoton. — Igen, kérem alássan, azt, -7, Az Isten szerelmére, állítsa meg a vonatot azonnal! A vészféket! A vészféket ! — Miért, kérem! Valami szerencsétlenség történt? — Igen-igen! Az útitáskám ott volt abban a kocsiban. Jaj, jaj! — Amiatt nem lehet, kérem. Majd a legközelebbi állomásról visszatelefonáluik Monorra, hogy őrizzék meg. — Jaj, az ékszerek, jaj, a vagyonom! Szörnyű, iszonyú, borzasztó! Azonnal 11 A vonat továbbfut. Bent a kocsitornácért mindenki összefut és szanaszét beszél. Az úrhölgy sikoltoz. A vonaton rablásról beszélnek. AZ úrhölgy az utasok biztatására nagy szélesen még egyszer végigcsapkodja a fülkeajtókat... nincs, nincs, nincs.., jaj, jaj, jaj! Közben: ,Kőbánya, egy perc!“ A vonatvezető a telefonüzenetet Monorra leadatja, de a vonat a választ meg sem várva fut tovább. Tele van jajjal, kétségbeeséssel, rémhírekkel. .., ,,Budapest, végállomás!... .kárvallott..úrhölgy sikoltozva rohan az állomásférnökségbe. Már egész népsokaság követi: ... rablás ...gyilkossági kísérlet... Valaki megőrült... egy vasúti tolvajt fogtak stb.. Az állomásfőnök közli az úrhölggyel, hogy a monori állomás már ideválaszolt: Azs útitáska és ami vele volt, nincs a lekapcsolt kocsiban. -- Jaj, Istenem, rendőr, rendőr, rendőr! Hamar telefonozzanak a főkapitánysághoz, az Isten szerelmére, hamar, hamar! -Közben két állomási rendőr tör utat magának a sokaságon, mely mér gyilkosságot kiabál: • —- Hol az a gyilkos!! Nagy tanácskozás az állomásfőkök szobájában. A főrendőr már a tényvázlatot kezdi fölvenni, amikor a vonatvezető tör utat a sokaságon át. .Kezében egy útitaskis,, egy plaid, kalapskatulya, cetikeg ás egy sült liba bepakolva. — Kérem, ezt a gazdátlan holmit találtam egy második osztályú követ hálójában. Mivel senki sem jelentkezett érte, úgy kell lenni, hogy ez a nagyságos aszszony veszett holmija. A kárvallott úrhölgy tántorog és elájul örömében, öt másodperc múlva újraeszmél: — Igen, igen! Jaj, hála Istennek! Ez az, ez az, ez az! De hát hogyan, történhetett ez a csoda? — Nem volt az csoda, kérem. Másik kocsit csatoltunk le Monoron és a nagyságos asszony ijedtében nem talált rá a maga kocsijára és szakaszára. A nagyságos asszony boldogan leült, megivott a nagy ijedtségre egy pohár vizet és estefelé már egyik estilapban hosszú tudósítást lehetett olvasni, hogy a szegedi gyorsvonaton egy nagyon veszedelmes vasúti tolvajt fogtak. Csodaszánkó Robogtam egyszer ezüst csodaszánon. Szomorú nagy havakon vitt az dióm. Párás, vad lovaimon, a salangok. Éjbesikonő, kongó tűzharangok. Jégkorbácsom jogar, büntet a kezem, Hullanak ezren, — jajosan, véresen !— Bűnösen! hogy akit élőt temetnek, így higgjenek a béna sírkeresztnek: Hajrá! Haj lovaim, — csak tapossatok, Legyenek roncs koponyák és tört karok. Legyen vörös a hó és véres az ég, Ke maradjon élő csarnokivadékt Forrjon meg a Tél is, — Tavaszra vágyom, Vagy magyar Tavaszra, régi határonl Hajrá! Pusztuljak én is, háljak én is He ki gyújtom a Hajnalt mégis!... mégis!, ! Robogtam egyszer ezüst csodaszánon .. • Szomorú nagy havon tavaszai álom Hatol m Reggel víjabb esztendőről. Hogy kitör a magyar a temetőből! Sors László