Budapesti Hírlap, 1853. január (1-26. szám)

1853-01-16 / 14. szám

teeturákból inkább hihetőnek­ mutatkozik mit nem. A múlt hét vége felé azon örvendetes­t tétetett hivatalosan közzé, miszerint Horán­­ak maguk esedezvén fegyverszünetért, ez tavaszi meg is köttetett. A drúzoknak egy nem kis rész fegyverét is letette és Mehmet pasha Damasz­kusban töltendi a téli időszakot. Borsodból, jan. 8. A levelezői tisztnek megfelelendők, megki­sértjük az előtűzött „levelezési rovatok“ szerin­t megyéről némi számadási rajzot adni­­. Legyen első tárgy, a­ népiskolák álla­p­o­t­a. A népiskolák mint mindenütt, úgy me­gyénkben is, tanítókra mint helyiségekre, nerv­ej szervezésre várnak. Tanítóink illő evditjam­er lévén biztosítva, a helyiségek egyéb községi é­pületeknél semmivel jobban szerkesztve, a szü­­k ezek miatt kívánt eredményt — mely vérme reményeiknek megfeleljen — nem tapasztalva,­­ minden jobb jövőt a magas kormány kötelezi rendelkezésében keresünk nem csak, de óhajtunk is elérni; mert leplezetlen egyenességgel mond­juk ki, mikint — a magyar népfaj természetes hajlamait, hazája terjedelmes, de igen különböző földfaju — még nem okszerűen mivelt vidékeit mérlegelve, — minden teendők legkivánatosbjá­­nak véljük a nép gyermekeit szellemi és anyagi önképzésre fogékonyakká, s képesekké tenni mert a tapasztalás igazolja, mikint a szellemileg nem eléggé képzett szülők is, ha iparuk jó sze­rencsével párosulva — anyagi jóllétre juttatá: gyermekeik mivelődésére semmi áldozattól visz­­sza nem rettentek. — Hosszasak lehetnénk e tárgynál, de csak annyit mondunk még avatot­­tabb értekezői toll alá, miszerint addig, míg a nép anyagi jólléte és szellemi emelkedése által magának, több kényelmet a mindennapi ruházat és élelemnél nem igényel, csinos lakra, posztó - és jobb szövetű öltözetre, a rózsás ládán és barna lóczán kívül még izletesb bútor darabokra, szel­lemi hasznos élvek megszerzésére nem vágyik, hasztalan sürgetjük az iparosok reáliskolák ál­tali képeztetését is; most is annyi már a kéz­­­műves, hogy kivált magyar vidékeken nyaranta mezei napszámmal kénytelenek kenyerüket ke­resni; nagyobb városokban is csak alig tenget­hetik számos családjaikat, mert eléggé csinos kézműveikre nincs elegendő vásárló. Ha tehát a kézműiparosok s kereskedelmi czikkek gyártóinak szaporítására fordittatnék főfigyelem, s háttérbe szorittatnék a köznép anyagi fejlesztésének min­den czélra vezető megkisértése, ily eljárásnak bizonyára a czélzattal épen ellenkező eredménye lenne. Mindenek előtt hát illően díjazott falusi népoktatók, alkalmas helyiségek, a gyermekek nem sokra, de vallásos érzelem mellett — szük­ségesekre tanítása, tagosítás által iskolai példány földecskék kihasitása, azokban a termő­föld ke­verés általi javításának módjába szoktatás, gaz­dasági eszközök minta­példányainak ily iskolák­­bani megszerzése, a gyermekek kényszeritett is­koláztatása, a szegényebbeknek a község rovásá­ra közköltségképens ruhával, könyvvel ellátása — lennének e sorok írója nézetei szerint — ha­ladéktalanul foganatba veendők. — Ezekre bármi nagy áldozatot sem tartunk soknak, mert — meg­győződésünk szerint — semmi más intézkedés nem hozna ennél több, szebb és gyorsabb jutal­mat, idézvén elő népjóllétet, hálás, békés érzel­met, a birodalom legszebb része felvirágzását, a forradalmi és communistikus eszmék kiirtását, az adóalap gyarapítását s átalános sorsunkkali meg­elégedést. Áttérünk felsőbb iskoláink megem­lítésére. Ezek még az átalakulási nagy munkán átesve, azon állapotban vannak, melyben a vég pallérozásra váró mű. Legtöbb reményt csatol­hatunk a miskolczi reformátum felgymnasiumhoz, melynek jeles, tanítókara hihető, mindent el fog követni, hogy tanítványaik — tudományos és miveltségi szempontból indulva ki — a nyers vi­selettől elszoktatva simulékony miveltségűekké is képeztessenek. A vallás és közerkölcsiség álla­pota az újabb kormányi intézkedések által ja­vuló irányban szilárdul. Népszokásaink, sajátságaink elő­itéletes vágyak nyilvánulásában olykor olykor kitörnek. Ezen csak az érezhető hatalommal elő­re mozdított szellemi fejlődés, és a nép anyagi jóllétének megszilárdítása segíthetendnek. Magasb köreinkben a házi nevelés e­se­f­yében jelentéktelen, mert nagyjaink gyermekei­ét többnyire jeles­ nagyvárosi nevelőintézetek­be szokták adni. Van-e kedv az olvasásra? pártolta­tik-e az időszaki sajtó s hazai literatura ? fájda­lom e tárgynál a kérdőjelnél kell maradnunk. Vannak kivételek, de csak kivételek. — A hazai irodalom pártolását háttérbe szorítja a kedélyrá­zó, szenvedélyzaklató franczia irodalom, mely itt német fordításban olvastatik. A magyar színészet pártfogással nem dicsekedhetik. Ott áll Miskolcz középpiacz­­utczá­­­ján a nagyszerű épület, alaptőke és részvéthiány miatt arra kárhoztatva, hogy néhány osztályré­szében kereskedelmi telepeknek szolgáljon vá­sárhelyül , s a casino csekély számmal kártyázó, dominózó vagy tekéző u­tán kevesebb számmal hírlapokat olvasó tagjainak egy pár teremben menhelyet adjon. — Az áttekintélyek korszakában *)Fogadja­­. levelező ur érte szives köszönetün­­ket. Vajda hazánk többi megyéiből is hasonló­­ tudósításokkal örvendeztetnénk meg. Szerk. 66 it fogadtatott el ez épületnek terve, tétetett le gyö­nyörű ovatiók közt alapja, emelkedtek viszon­­tt tagságok között falai, ábrándos remények közt is jött födél alá, s most — minden másra készen áll­t használhatni, csak nem színi előadásokra. Mikint­­e az actiák állanak, naponkint messzebb esünk re­­­ményeinktől, valaha benne színelőadásokban gyö­­­nyörködhetni. Vajha a város elöljáróiban föléb­redne a vállalkozói szellem, s azt a szükséges összeg valamely czélszerű módomi előteremtése­­ által rendeltetésének megfelelő állapotba tennék!­­ Ha pedig ezen köz­hajtás nem valósítható, ak­kor közhírré tétel útján egyes vállalkozónak bi­­­zonyos évre — a czélnak megfelelő föltételek­­ mellett — lehetne átengedni.­­ A közegességi állapot a közel­múlt­­ évben emberekre szintúgy mint állatokra nézve­­ megnyugtató volt , ezt jelenben is nyugottan­­ mondhatjuk el. — A marhavész egy két helyen­­ jelenkezett, de csekély és rövid ideig tartott,­­ dühöngése jelentéktelen áldozatot kívánt.­­ A közigazg­atási hatóságokr­a néz­­­­ve örömmel említhetjük, hogy az ideiglenes és ■ helyettes főnökségek pályavégzése után végér­­­­vényesen kinevezett megyei főnökünk ngos Mar­­­­tonffy Dénes úr itt múlt hó 20ik napján a megyé­k kormányát átvette. Miként jól értesítve lenni hiszszük magunkat, mint régi közigazgatási hi­­­­vatalnok számos éveken át gyakorlati ismereteket­­ szerezvén, ezeket már Barsban az új viszonyok­­­­hoz idomítva, a kormányzati ügykezeléseknél si­kerrel fölhasználván, jogunk van hinni, hogy a magas kormány e részbeni intézkedésére is hálás érzettel fogunk visszaemlékezni a közigazgatás terén munkásságát igénylő czélszerű intézkedé-­ seknél. Ilyenekül említjük a megye útvonalainak a szomszéd megyék határaihoz vezetését, külö­­­nösen a Tisza felé, a községeken átvezető vona­laknak az illető község általi tökéletes jó karba helyezését; a községek épületei, iskolái, jövedel­mei rendszeres javítását; a hivatalos érintkezé­sek, hirdetések, kerületi jegyzők fölállítása általi gyorsítását; a hivatalos helyiségek, járási bör­tönök rendezését; a cs. k. csendőrségi költségek szabályszerű átalános felosztását; az adóbehaj­­­tás sikert eredményező módosítását; a régibb ac­­ceptionális kérdések tisztába hozását; s hogy­­ többet ne említsünk, Miskolcz városában a ka­­­­tonai elszállásolás házbirtok szerinti rendezését, s e teher aránylagos hordozása folytonos vilá-­­­gosságban tartását. Engedjen az isteni gondvise- ■ lés tisztelt megyei főnökünknek erőt­egességet a­­ megye közjóllétét czélzó minden fáradozásaihoz. Mi a közbátorságot és rendőrsé-­­­get illeti, nálunk még ez ideig, összehasonlító­­­va az alsóvidéki állapottal — közbiztosságnak­­ örvendhetünk. Csak egy van, a marhatolvaj­lás,­­ mi valóban nagyszerűen és gyakorlott ügyes-­­­séggel űzetik, de ennek is bizonyosan eleje fog­­ vétetni,mihelyt a nyomozási rendszer még inkább­­ idomítva leend­ő baj elhárítására.­­ A falusi építésekre nézve akkor re­ s­mélhetnénk sok üdvös eredményt, ha az ille-­­­tők közigazgatásilag köteleztetnének ízletesen,­­ tűzmentesen építkezni; az utczák sorain fákat k ültetni, hidakkal ellátott árkokat ásni; minden­­ házaspárt az egybekelési évben, minden szülőt­­ gyermekszületéskor , büntetés terhe alatt oda bírni, miként legalább egy vadfát a ház elé, egy­­ gyümölcsfát udvarába vagy kertjébe ültessen.­­ A községek korszerű életkifej­­li­tésében tapasztalunk némi előhaladást, külö­n­e­nösen az­által, hogy az előjárói fontos tisztet is többen a volt adómentesek közöl szívesek voltak­­ elvállalni. De e részben az oly rég epedve óhaj­tott községrendezéssel vélünk segíthetni. Megyénkben a közlekedési eszközök nem a legroszabbak. Óhajtásunk, hogy a köz­munkamegváltás vagy eltöröltessék, vagy — mi még jobb — átalánosan kötelező legyen. A köz­munka felhasználására nézve most még a régi modor divatozik, mely mellett sok drága munka­erő el­vesztegett­etik. A tű­z- és jég elleni biztosítás különösen az első iránt e megyében föltűnő haj­­­lam tapasztaltatik, melynek üdvös mozzanatait a Tisza melléki kölcsönös tűzkárvédlet erélyes igazgatósága idézte elő. Fájdalmasan értesültünk azonban legközelebb azon lehangoló körülmény­ről, miszerint némely távolvidéki ügynökségek az ily vállalatoknál elkerülhetlen hitellel a köz­ügy kárára visszaélni nem átallották. Meg kell­ említenünk e levelezési rovatok közt a börtönök állapotát is. Ez — kivéve a megyeháziakat — a járásokban átalában javí­tásra vár. A börtönök és őreik, valamint a fog­­lyokkal a bánásmód iránti felsőségi rendszeres és tüzetes intézkedést ennélfogva örömmel üdvöz­­lendjük. A mezei gazdálkodás átalában a régi gazdálkodási rendszer nyűgében gyakoroltatik a kevés földüek javára, a nagyobb közbirtokosok fokozatos elszegényitésére. Hg Coburg és gróf Erdődy uradalmaiban már láthat a vizsgáló szem sikeresen működő gazdászati gépeket, s némely tagositott birtokban váltó gazdálkodást. Hogy a föld okszerűen miveltessék — hitünk szerint e­­zen csak a kényszeritett tagosítás segíthet, mely­ben a mezei közerkölcsiség magvát is rejteni vél­jük. E nélkül a mezei rendőri kihágások min­dennapiak, ez­által pedig megszüntetve lesznek. Ez által a marhatolvajlás gátoltatni, a marhate­nyésztés nemes­ülni, a puszta határok népesülni, fákkal diszittetni, mocsárok kiszárittatni, vagy legalább korlátoltatni, a községi utak javíttatni, a termelés gyarapittatni, a tűzvészek kevesbíttetni fognak, — e nélkül pedig — az új adórendsze­­­rek szükségképens tökélyesítését is indokul fel­említve — az elszegényedés örvénye felé fo­gunk sodortatni. Sehol tán ez országban a földminőség és földek ára nem oly különböző mint e me­­­gyében. Talán ez is egyik oka, miért hogy a ter­­mesztmények ára itt mindig emelkedett. Mert míg egyik vidéken némi jó termésről beszélnek több helyekről az ellenkező híreket hozzák a lá­togatók, a miskolczi búzapiacz­kadályai pedig ki tudják szívni a kölcsönös éltető vért, ugyhogy a nagyban termelő középáron kénytelen eladni, a napi szükségét fedezni kívánó vevő pedig drá­ga áron kénytelen azt megvenni. Miskolczon termények árával valóságos börzejáték űzetik Aratás óta, a zab, árpa, hüvelyes vetemény ro­­szul eredményezését, a jég által elvert szőllő hegyekben kevés termést adott szüretet, az őszi vetésekben a pajor és mezei egerek által oko­zott károkat felhasználva, a búza pozsonyi mérője 4 ft, gabonáé 3 ft, árpáé 2 ft 30 kr, zabé 1 ft 40 kr, babé 4—5 fton, kukoriczáé 2 forinton állott . A hegyi bornak akója 6 ft, a kerti boré 5 ft, néhol pedig majd egyenlő a hegyi boréval, mi­vel korcsmákra a legolcsóbbat szokták venni, ez­ért mondhatni, hogy az olcsó bor ára átalában drága.­­ Egyébiránt, miután a munkás kezek­nek bőségében nem vagyunk, egy kaszás nap­szám 30, egy kapás napszám 24 pkr is volt, hozzá a munkásnak háromszor is kellett vérrontó pá­linkát adni, nem csoda ha kellő arány sem a ter­mények árában, sem a munkabérben, sem a pénz­forgalomban nem tapasztaltatok. A termesztmény ára tartóssága okozza, hogy némely magával számot nem vető, merész ha­szonbérlés­ekbe vág. Hallottunk esetet, miszerint holdjáért egyre másra meg mertek 6 po­ntot ajánlani. Ha ezen bérléshez hozzá­számol­juk a haszonbéri előlegezést, pénzbefektetést, cselédtartást, adót, az időjárás miatti károsodá­sokat, az ily vállalatot valóban merésznek mer­jük nevezni Ha vizsgáljuk a különböző sorsú polgá­­rok állapotát, úgy találjuk, hogy a földmi­­velő köznép aranykorát éli, s megfoghatatlan vagy tán igen is kézzelfogható — mért nem lát­szik rajta a boldogulás ? — Most egy paraszt te­lek­ adómennyisége mindent számítva 8—10 pírt, egy házzal biró lakosé 1, legfeljebb 2 pert, me­lyet három négy nap alatt megkereshet. Mi hat , az oka nem gyarapulásának ? Osztjuk azon né­zetet, miszerint azt, ki nem ismeri a jót, kötelez­ni kell megismertetésére. , A mesterségek, kivált a napi szükséget előállítók szokott sikerrel űzetnek. A gyáripar legkivált a diósgyőri, ózdi vas, — az apátfalvi és miskolczi kőedény, a diósgyőri papír, az ed­elé­­nyi répaczukor-gyártmányok által képviseltetik, s nem megvetendő sikerrel. — Mi a kereskedést az I tálában illeti, el lehet mondani, miként ha az ipar­ s utasítási rendszabályok közbe nem jönnek, te*®* I mesen szaporodott volna száma a kereskedőknek- I Most is sokan űzik azt, de azért jelent­éktelent- I Néhány, a nagy világ piaczárói jól értesült sor* I ■ások útján adatokat nyerő nem keresztény üzér* I tedöké az előny, kik gyapjú, gubics, gabona, ka* t­­onai szállítmányozás, bőr és több affélék adás*­s vevése által pangást vagy élénkséget idéznek elő­ ! Visszatérve még egyszer egy országos baj- Z­­ák — a marhatol­vajlásnak hatályos gátlását tár­­gyazó eszmére, közelismerésre érdemesnek ta­­átjuk egy községi biró Seres József nevét föl- s­smlitni. Ez egyén ritka tapintattal és buzga­­lmmal működik a községet rész hírbe hozott s léhány gonosztevő üldözésében s a lopott s varhák kipuhatolásában , valamint a karval- I­ottaknak áldás közt birtokába juttatásában. I fogy az áldozattól sem rettegett vissza, igazdl­­a azon tette is, miszerint a boszúból felgyújtott I­pületét ott hagyta jóakaratu lakostársai meg- v­édésére, s ment éjnek idején a tolvaj sikert ered- I fényezett üldözésére. Ilyen birót adjon isten I linden községnek, akkor nyugottan hajthatja le 1e­­jét a nap terheit kipihenni vágyó nép, akkor I. gonoszok hydrafeje össze lesz zúzva. Minthogy e sorok írása oly időszakra esett, m­e­ndőn az ember víg estvéket, és társalgásokat h­ajhász , közléseim befejezéséül az idei miskol-­i s­­i farsangi kilátást említem fel. — Rég ideje, h­ogy e városban néhány zárt körökben a művei- z­ibb osztálynak társalgási elvein szemlélődni le- 11 szett. Egy szeretettel emlegetni szokott ható­­s­­gi elhunyt egyén szent czélú vállalkozása sem­­ irta egy pár évvel ez­előtt a város előkelői le- s­s­angolt kedélyét átalában felvillanyozni. Ez idén­­­ár tán sokat feledtünk, sokban kijózanodtunk. M­ost már reuniókat, álarczos tánczvigalmakat tka élvek igérésével hirdet egy vállalkozó, e­zek vállalata sikerülését — már csak hölgyeink a írni szórakozása végett is — óhajtjuk. E­zekben a „közlelkiismeret“ hangjához ha­sonlított , s kevesen mertek irányában sikerek maradni. — Fájdalom, hogy az érdemes levele­zőnek igaza van. Wanderer, január 12. Az európai viszonyok­ról elmélkedvén, azt mondja: a kelet és nyugat közt Európában elkülönözés következett be. Míg Oroszország már geographiai fekvésénél fogva azon helyzetben van, viszonyaibasz'Francziaor­­­szághoz a legszélsőbb visszavonulást mutathat­ni, az alatt Austria nem kevésbbé érvényesítheti a súlyt, mit neki középhelyzet­e, németországi s keleti viszonyai, s behatása Olaszországra nyúj­tanak. Legtöbb gondot igényel e mellett Po­roszországhoz való viszonyainak ápolása. S hogy a Duna mentében (vagyis Austriában) a szük­ség elismertetett, jövőre a német szövetségi po­litikát az európai világesemények felfejtésébe levinni, mutatja a német szövetség elnöki állo­másának betöltése magas katonai rangú diplo­matával (austriai tábornokkal), kitől várható, hogy négy évi tapasztalás után a szükség és esz­közök teljes fogalmával bír. Austria legbensőbb érdekét és biztosságát Németországban — ha le­het, öszhangzásban Poroszországgal — de min­denesetre a rendelkezhető erő összes alkalmazá­sával, mind politikai, mind stratégiai álláspont­ról — képviselni. Presse, január 14. Magyarország politikai é­­letében szünetre volt úgymond szükség, hogy lakosai osztatlan figyelmüket az anyagi érdekek­re fordítsák, melyeknek kifejtése nekik és az ál­lamegyetemnek oly gazdag jövőt ígér. Figyelme­sek állítása szerint legújabb időkben a magyar társadalom birtokos és felvilágosult osztályaiban tökéletes fordulat észrevehető. A gyűlések és sedriák emléke azon mértékben enyészik, mely­ben az új intézmények az itteni közönség gon­dolkozó részében közigazgatás és igazságszolgál­tatás tekintetében rokonszenvet támasztanak.­­ Gazdagság és kereset lesznek mindenkor a nem­zeti haladás legfőbb ingerei, s e részben az utóbbi évek politikai eseményei Magyarországban átalá­nos átalakulás magvát hinték el. A közbenső vá­­­mok eltörlése, a déli vaspálya, műutak és folyam­szabályozások a közbirodalom legnagyobb pia­­czait Magyarország szívével összeköttetésbe hoz­ták. S habár a megyei autonómia helyébe lépett rendszeres közigazgatás jóval költségesebb is, mint azelőtt, de e költségkülönbséget gazdagon megtéríti azon körülmény, hogy mind a paraszt, ki ezentúl nem robotol, mind a birtokos, ki töb­bé nem gyülésezik, minden idejét, gondját, és figyelmét gazdasága vitelére fordíthatja, s e nagy nyereménynek gyümölcseit a birtokok emelkedő jövedelmében már is láthatni. PEST, január 15. * (Hírlapi szemle ) Ostdeutsche Post, jan. 12. I­­­gy pesti levélben, mely a magyar állapotokat l­aposan látszik ismerni, hivatkozás történik Ha­­v .s kir. tanácsos ur szavaira a vagyonos aristo­­cr­atia részvétlenségére nézve, s annak uj tanú­­k­­aul hozza fel, hogy a pesti répaczukorgyár- n­ylet által kibocsátott elsőségi részvényekből él­ig alig fele van csak aláírva, habár az aláírók­­el­y egyéb hasznokon kívül 6% kamat biztositta­­g­at. S ily pillanatokban a levelezőnek mindig el . Széchenyi jut eszébe, ki egyedül értette, a lazaszeretetet, mely szavakban pazar, tettben cs­­ar, — s a nemzeti buzgalmat, mely a nemzeti k­­inóban s nemzeti színházban kimerül, s ott ta­len marad, hol életképes, az ország közös ér­­té­keinek hódoló intézetek appellálnak hozzá, s­re­lemük szerint jellemezni. Az ő szava ily ese­ Napi események. (Fővárosi ás vidéki napló.) * A mai számhoz mellékelt ügyvédi jelentésre bátrak va­gyunk a közönség figyelmét felhívni. Mint az ol­vasó e jelentésből láthatja, R­é­n­y­i Sándor ügy­véd s váltójegyző ur Bercsényi László és Guthy Elek ügyvéd urak társaságában, több mivett ál­lamok példájára ügyvédi intézetet nyit, melynek azon sokoldalú tiszti foglalkozásokon kivül, mi­ket ez intézet fölvállal és teljesít, a magán-ügy­védi szolgálat felett következő jelentékeny elő­nyei vannak: i) Miután az intézet több tagból áll, akár elfoglaltatás, akár kiküldetés vagy be­tegség miatt a munkafolyam itt soha föl nem a­­kad, s más rendes hivatal példájára szakadatlanul halad előre. 2) A gyorsabb elkészítést igénylő munkák a többszörös erő mellett sebesebben haj­tathatnak végre. 3) Apróbb körülmények, milye­­nek például a gyakori keresések és honi nem ta­­álhatás, praeferens munkák elsőbbsége stb. az ü­­gyes bajosok feltartóztatására nem fognak, előfor­­dulni, miután az ily intézet, hivatal formájával szer­­vezve, minden előforduló munkára kész kezekkel szolgál. Fődolog, hogy azokat, kik ily intézet al­kotására egyesülnek, kölcsönös bizalom, egya­­■ányban álló értelmesség, próbált becsületesség és hitel csatolja össze, mi ellen jelen esetben, men­­nyire az egyesült három urat hírükből ismerni­zerencsénk van, kifogást tenni nem lehet. * Ritter Sándor hangászegyleti titkár, a pestbudai hangász-egyleti zenede részéről mind­azon t. ez. egyleti tagokat, kik a f. évi február­ban Lloyd teremében tartandó társas tánczvigalom­­nál részt venni kívánnak, ezennel tisztelettel fel­­zólitja , miszerint magukat a zenedében (vá­­csi redoute-épületben) minél előbb jelenteni és esnni szíveskedjenek. A A több ízben, s különbféle hangulattal mlegetett: „Szikszói enyhlapok“ czimű­lbum a sajtó alól legközelebb kikerül. Most vomják utolsó iveit. A t­ez. előfizetők, a mel­­ízhetlen körülményeket számba nem véve, pár apnál tovább nem várakozandnak. E hó­vágá­st mindenesetre kényelmesen forgathatja ele­­m­i lapjait az olvadó közönség, s válogatott dús­­íktozata tartalmából meggyőződhetnek mind a hitű előfizetők, mind az itt ott felszólaló két­­idők , hogy Eunsch ur­e nemes vállalatával se csak földjei fölsegélésére, hanem az irodalom békében is fáradozott. A könyv belbecséről bár éggé kezeskedik a szerkesztő — ismert írói ü­­ressége, még is jól esik itt előlegesen meg­­nliteni, hogy a szent ügy előmozdítására szellem­is honleányok is ragadtak tollat. — Egy igen m­ás költeménybe gyönyörűen ébredő gyengéd öltői lelket mutat be, s egy ritka női tapintat-­­­s kedélylyel irt szellemdús novella, szintén fia­l, de már több műveiről ismert írónőnktől édes menyekre jogosítja fel a szépirodalom kedvelőit. * A városligetbe járó omnibuszok felállítására

Next