Budapesti Hírlap, 1853. január (1-26. szám)

1853-01-14 / 12. szám

Pest, Péntek, HIVATALOS RÉSZ. 1852-diki September 4-kén kelt császári nyilt­­parancs, kiható az egész birodalomra, a katonai határőrvidéket kivéve, mely általa házalókeres­kedés iránt egy uj törvény bocsáttatik ki. *) Mi Első Ferencz József, Isten ke­gyelméből austriai Császár, Magyar- és Csehország királya, stb. stb. megfontolván, miszerint az 1811-diki máj. 5-kén kelt házalási nyiltparancs birodalmunk minden részeire nem terjed ki, és annak tárgya az idő folyama alatt oly lényeges változásokat szenvedett, melyek uj határozatokat szükségesnek, ministe­reink és birodalmi tanácsunk meghallgatása után az idézett 1811-diki május 5-kén kelt házalási nyiltparancs s az arra vonatkozó utólagos törvé­nyek és szabályok megszüntetése mellett, a há­zalókereskedés szabályozása végett következőket rendeljük: 1. §. Házalókereskedés alatt az árukkal hely­ségről helységre és házról házra járva, meghatáro­zott eladási hely nélkül űzött kereskedés értetik. 2. §. A házalókereskedés csak különös enge­­delem és a következő határozatok megtartása mellett űzethetik. 3. §. A házalókereskedés üzlete végetti en­gedelem csak oly személyeknek adathatik, kik az austriai alattvalók; b) a 30 éves kort elérték; c) valamely feltűnő undorító betegséggel vagy ilyes testi fogyatkozásokkal terhelve nincsenek; d) csempészkedés miatt büntetve nem voltak, vagy előrebocsátott jövedéki vizsgálatnál nem csupán bizonyítékok hiánya miatt maradtak bün­tetlenül, vagy a kik súlyos jövedéki áthágás miatt nem büntettettek , avvagy kiktől a nyert enge­­delem el nem vonatott (20. §.) ; e) feddhetlen erkölcsűek s politikai visele­tükre nézve hibátlanok ; f) a polgári jogok teljes élvezetében vannak. A b) alatti határozattól a körülményekhez képest (17 és 18 §§.") eltérni szabad. 4. §. A házalókereskedésrei engedelmet a po­litikai kerületi hatóságok (megyei hatóságok, de­­legátiók) adják. 5. §. Az ilyen engedelemért folyamodni aka­ró személyek, kötelesek ezen engedelmet a járási hivatal által azon kerületi hatóságtól (megyei ha­tóságtól, delegátiótól) kérni, melynek körülezé­­tében állandó lakhelyük létezik, és magukat kel­lően igazolni az iránt, miszerint ők a 3. §. szerint az ilyen engedelem megnyerésére alkalmasak. 6. §: A házalókereskedés megengedése egy különös házalási levél vagy házalási könyvecske kiadása által történik. Ezen engedelem csak azon személyre nézve érvényes, mely a házalási ok­mányban kijelöltetett, és az engedelmi okmányt sem másnak átengedni sem pedig azt más szemé­lyekre kiterjeszteni nem szabad. 7 §. A házalókereskedésrel engedetem csak egy évre adatik, azonban oly személy ks már ilyen engedetem birtokában van , a megengedett háza­lási idő meghosszabbítását, lakhelye szerint, az en­­gedelemadásra hivatott hatóságtól kérheti, és e­­zen kérelem, ha az elutasítás mellett különös o­­kok nem szólanak, teljesítendő; ezen okokról a kérvényző a végzés kiadásánál értesítendő. A házalási idő meghosszabbítása végetti kér­vény a megengedett idő lefolyta előtti három hó­nap alatt benyújtandó, és a kérvényben előadan­dó, mely napon és hónapban s mily szám alatt a­­datott legyen a házalókereskedés végetti eredeti engedelem. Az , a­mi ezen előadásra szükséges, a házalási okmányból látható. 8. §. A házalókereskedés, nem tekintve a ki-(§) Az austriai birodalmat illető közönséges bi­rodalmi törvény- és kormánylap 4852- diki december 18-kán megjelent LXXIV-dik darabjából­ eszközlött engedelmet, csak akkor űzethetik, ha a házaló azon eléje szabott következő kötelezett­séget teljesíti, miszerint minden helységben, mely­be ő belép, ha ott politikai vagy rendőri hatóság létezik, házalási okmányát ezen hatóság által lát­tamoztassa. Oly városokban és mezővárosokban , a­hol politikai vagy rendőri hatóság nem létezik, ezen láttamozásnak a magistratusnál vagy községi elöl­járóságnál kell történnie. 9. §. A házalókereskedés végetti eredeti en­gedelem pusztán azon koronaországra szorittatik, melyben az kiadatott. Ha a házaló más koronaor­szágba lép, úgy engedelme csak azon helységekre nézve érvényes, melyekre nézve házalási okmánya a hatóság által láttamoztatott. Ha azonban a há­zaló azon más koronaországban, melybe lépett, a házalókereskedést folytatni akarná , úgy ő köte­les a koronaországba lépése napjától számítandó 10 nap alatt házalási okmányának megerősítendő láttamozása végett ezen koronaország valamely kerületi hatóságához fordulni, mely által neki a házalási engedelem az egész koronaországra néz­ve is megadatik. Az ilyen megerősítendő láttamo­­zás azon esetben tagadandó meg, ha a házaló sze­mélye vagy az okmány érvényessége, avagy a házalókereskedés folytatásának törvényszerű mód­ja iránt alapos kétségek támadnak ; a kerületi ha­tóságnak a koronaországra nézve megerősítő lát­tamozása a házalási okmányon pontosan kije­lölendő. Az eredetileg adott engedelem tartamát a­­zonban semmi esetben sem szabad áthágni, és új okmány csak az 5. és 7. §-ban kiszabott módon eszközöltethetik ki. 10. §: A­­mennyiben a házalókereskedés e­­gyes városokban vagy helységekben meg nem en­gedtetik, azt, nem tekintve az adott és nyert háza­­­lási engedelemre, az ilyen helységekben űzni tilos, és ezen kivett helységek az azon koronaországok­­ra szóló okmányban , eredetileg vagy illetőleg a láttamozásnál (9. §.) kijelölendők. 11. §. A határszéli járásban a házalókereske­dés az illető hatóság által és pedig a pénzügyi já­rásigazgatósággal egy­etért­őleg csak az ezen já­rásbeli lakosoknak engedtetik meg, és a kiadott okmány ezen járásban csak úgy bír érvénynyel, ha abban a határszéli járásra szóló érvényessége világosan feljegyeztetett. 12. §. Azon áruknak, melyekkel házalóke- r reskedés űzetik, belföldről származottaknak és a bélyeggel, továbbá a kitől vételi kimutatásokkal ellátva kell lenniök. A házalókereskedésből még a belföldi áruk közöl is kizárva a következők: a) szer- és fűszeráruk, lombikolt olajak; b) italul szolgáló minden folyadékok; c) czukor, czukorművek, csokoládé, mézes­kalács, és átalában minden csemege; d) kenőcsök, tapaszok, és átalában emberek és állatok számára való minden egyszerű és össze­tett gyógyszerek; e) minden mérgek; f) higany és dárdany ; g) minden higany-,dárdany- és ólomkészít­­mények; h) minden durranó készítmények; i) minden ásványsavanyak; k) drágakövek, arany és ezüst, mind új, mind régi, törött, földolgozott vagy föl nem dolgozott, vert vagy veretlen állapotban , érczekben vagy kiolvasztva; bárminemű fémekből való váltó­pénzek ; l) egyházi ékszerek és díszítmények; m) katonai ruhadarabok és mindennemű fegy­verek ; n) sorsjegyek és valamely szerencsejáték ha­sonló részvényjegyei; o) irodalmi és művészeti művek, úgymint könyvek, énekek, naptárak, képek , szobrok, mellszobrok, p­ államegyedárusági tárgyak. A különös körülmények által megengedhető kivételek a 17. §-ban sorolják elő. (Vége következik.) Ernő­vei élén jelent meg a helyszínen, továbbá az itt állomásozó cs. k. tisztikar, a főpapság és az összes polgári hivatalok főbbjei által ünnepélye­sen fogadtatott. Miután ő cs. Fensége az itt állo­másozó Hoch- és Deutschmeister cs. k. gyalog­­ezrednek egy századát megszemlélte és Fenséges személye előtt zenével elléptette, s mindenkivel a jelen voltak közös szokott szives leereszkedésével társalgott, félórai mulatás után a pályavonat cs­­k. udvari kocsijába ismét visszatért, hogy útját Pestre folytassa. Pest, jan. 13. 0 cs. Fensége Főherczeg Albert katonai és polgári kormányzó ur tegnapelőtt, f. hó 11-kén délután 4 órakor kívánt egésségben Budára visz­­szaérkezett. A P­E Megjelenik e lap, hétfőt és a főbb ünnepek utáni napokat kivéve, mindennap. Előfizetési díj : Vidéken : félévre: 10 frt., évnegyedre: 5 fr. 20 fr. Helyben: fél­évre: 8 frt évnegyedre: 4 frt. — A hirdeté­sek ötször halálozott sorának egyszeri beiktatásért 6 kr., többszörért pedig 4 kr. számittatik. — Egyes szám 20 pkr. Szerkesztői iroda van: Ország­ut, 6. sz. a. (Kunewalderház) 2-ik emeletben Előfizethetni S helyben a lapkiadó hivatalában, Lukács László könyvnyomdájában Országút Kunewal­­derháziban, vagy a szerkesztőségnél ugyanott 2-i­ e­­meletben , vidéken minden cs. kir. postahivatal­nál.­»­Az előfizetést tartalmazó levelek bérmente­­sitendők. A ,,Budapesti Hírlap“ a kormány magyar hivatalos közlönyére az előfizetés vi­dékre félévre 10 pfrt., évne­gyedre 5 pfr 3© kr. Helyben félévre 8 pfrt., évnegyedre 40 pft. Előfizethetni helyben a lap kiadó­­hivatalában, vagy szerkesztőségnél, vidéken a cs. k. postákon. NEMHIVATALOS RÉSZ. Pozson, jan. 12. O cs. Fensége Főherczeg Al­b­e­r­t magyar­­országi katonai és polgári kormányzó ur, tegnap a bécsi vaspályavonattal 9*/2 órakor a pozsoni pá­lyaudvarban megérkezett és ott a magas cs. kir. tábornoki kar által, mely ő cs. Fensége Főherczeg Levelezések, Pak­s, január 6. Jóval e levél megérkezése előtt értesülen­­dett ön távírda utján, hogy az orosz követ teg­nap a tuilleriákban fogadtatott. A nagy és kis német államok követei kétségkívül nem sokára követendik Kisseleff úr példáját, úgy hogy e héten az elismertetés kérdése, mely a közfigyel­met oly régóta igénybe vette, és nem egy többé kevesbbé nyugtalanító hírre szolgáltatott alkal­mat, el fog intéztetni. A létező nehézségek ezen szerencsés legyő­zése azonban nem akadályozza a kormánylapo­kat, a közönségnek újólag bebizonyítani, hogy más mint szíves egyetértés az új császárság és a többi nagy­hatalmak közt a lehetlenségek közé tartozik. A „Constitutionnel“ ma erősíti, hogy Francziaországot és kormányát egész világ sze­reti, és a ,,Pays“ben, a birodalom lapjában, Cape­­figue ur egy „diplomatiai levéllel“ mely valóban diplomatiai felolvasás, tartja bevonulását a bo­­napartisticus napisajtóba. — Ezen Capefigue ur kétségkívül nem lesz ön előtt egészen ismeret­len. Mint történetíró példátlan fáradhatlansága által tűnik ki. Mintegy tizenkét év előtt jelent meg első — és mellékesen mondva legsikerül­tebb — könyve, „A forradalom története.“ Ez­után rohanva következtek egymásra: A reforma­tio története, Sz. Lajos, a Gironde, Lajos Fülöp története és sok más történet, úgy hogy az általa világba küldött munkák kötetszáma majd százra megy, a nélkül hogy mindemellett sikerült volna az írói hírnevet kivívnia. Mint journalista sem volt szerencsésebb. — Őt sokáig legitimistának tartották, ő magát mindig csak­­­első rendű di­plomatának tartá. Metternich, Pozzo di Borgo, Talleyrand urakról stb. minden alkalommal be­szél, s mindig csak mint legbensőbb barátairól, és nincs kabinet a világon, melynek titkait ő, mint saját zsebét ne ismerné. Mindezek daczára csak egyetlen egyszer volt képes diplomatiai talento­­mát kitüntetni, midőn tudniillik a februári forra­dalom után, a párisi journalismus alattomos ru­góival kevesbbé ismeretes közönséget az „As­­semblée nationale“ban mystificálta. E lapban t. i. számtalan ,,Lettres de Londres“ jelentek meg, patkó jel alatt. E londoni levelek Párisban ké­szültek és a patkójelű író Capefigue­ur volt. Az „Assemblée nationale“ akkor mindenekelőtt ultrareactionarius lap volt, mely elismerést ér­demlő bátorsággal szállott szembe az akkori re­­publikanismussal. Sőt azt is híresztelték, hogy orosz érdekek által vezettetnék. Pedig ez rágal­­­­mazás volt, mit azonban senki másnak, mint a patkójel alatti diplomatiai leveleknek köszönhe­tett, melyek írója hasonlíthatlan biztossággal jö­vendölte hónapról hónapra a kozákok és más eu­rópai hadak jövetelét, kik a forradalmi szellemet a Seine partjain, Schweizban, szóval mindenütt majd kipusztítandják. És mivel az író folyvást oly látszatot tudott magának adni, mintha még sokkal többet tudna, mint a­mit elmond, nem cso­da ha a verebek a háztetőn kiabálták, hogy az ,Ass. nat.‘-t orosz részről inspirálják. Ezen Cape­figue ur ma mint a Pays dolgozó társa lép fel, egy czikkel kedvencz themája a diplomatiáról, és megmutatni igyekezik, hogy ez mindig csak ,,ügyekkel“ foglalkozik, de soha nem elvekkel vagy eszmékkel. „Azon diplomatia, mely meg­kísértené a háborút vagy csak az ellenségeske­dés színét is e három tényen kívüli elv miatt: védelem, propaganda, hódítás, nem lenne szerencsésebb, mint egy új Remete Péter szónoklata, ki a népeket a szent sír megszabadí­tására hiná föl.“ E tételből világosan látandja Ön, mi fő a Capefigue úr fejében. Ő nem keve­sebbet akar, mint megmutatni, miszerint a nagy­hatalmaknak eszükbe sem jut, s nem is juthat elv miatt az új császársággal daczolni. Egyéb­iránt ezt levele végén világosan ki is mondja, Ígérvén történeti- politikai fejtegetéseinek folyt­­­tatását,­­ „hogy elhallgattassa az apró zajt és talán őrült és bűnös reményeket.“ Bocsásson meg ön,­ hogy kissé terjedelme­sebben szóltam Capefigue úrról, de szükséges volt őt közelebbről megismertetnem, mert czik­­kei kétségkívül nem kevés felvidámításunkra szolgálandanak e politikai szükség idején , és már csak ezért is köszönettel tartozunk a Jour­nal de l’Empirenak, hogy Capefigue urat szer­kesztői közé fölvevé. Végül mára még megemlítem, hogy azon kérdés : váljon az egykori pantheon ezen profa­­nus fölirata: „Nagy embereinek a hálás haza“ és a homlokzat, a bejárás fölötti basrelief­ekkel a Genovéva egyházról eltünjenek-e vagy nem ke­mény tollh­arczot idézend elő a katholikus és más lapok közt. Az Univers és Journal des Debats már oda dobák egymásnak a keztyüt. Azonban a császár ma még f el van határozva, feliratot és homlokzatot sértetlenül hagyni, alkalmasint, mi­vel a basreliefek közt nagybátyjáé is ott van. Ma állítják, hogy a pápa elismerési késedel­­mezésének egyik fő oka azon körülmény volt, mi­szerint az egyház a Bonaparte Jeromos és Pa­terson k. a. közti házasság felbontását soha nem is­merte el, tehát Jeromos második házasságának törvényességét sem ismerheti el, melyből a „ki­jelölt trónörökösök“ származnak. Pest, jan. 10. A legközelebb kimúlt év végnapjaiban, az általános magyarországi bortermesztés, s különö­sen a hegyaljai szőlőmivelés , s világhírű nedvé­nek ok- és czélszerü kezelése tárgyában, mind a magyar mind a német hirlapok több tárgyává­­tottsággal irt czikkeket mutattak fel hasábjaikon. — Szives köszönet érezte az illetőknek, s hiszem hogy hosszas tapasztalásból merített tanácsaikat s javaslataikat nem veszik falra hányt borsóként figyelmetlenül boros gazdáink s szellemíveseink. Azonban bár ezen czikkek a bonczkésük alá vett ügynek számtalan ereit fejtették is föl, mesteri ügyességgel, mégis eddig egy oly ágát hagyták annak érintetlenül, mely ha jelen helyzetében to­vábbra is megmaradhat, minden jó szándék nyúj­totta tanács és javaslat hiába lesz, s nekünk bor­termesztőknek, minden igyekezetünk s fáradsá­gunk e veszélyes szinten hajótörést szenvedhet. E szikla pedig nem egyéb ,, mint a hazánkban lábra kapott borhamisitás vagy pancsolás nyomo­­­rult üzlete. E kártékony vállalat főtanyája S o p r­o n­y; itt nagyszerű gyárak léteznek, hol a világ majd mindenféle nemes borát utánozva,­­ szemtelen vakmerőséggel valódi bor képében hozzák for­galomba az azt nem ismerő világ kereskedésében. Gyermekkoromban egykor az igaz csodáltam Boscót , midőn kis bűvös edényéből tízféle bor­ral vendégelte meg az őt bámuló közönséget, de hogy nagyszerű gyárak is létezhessenek olyanok, hol egy katlanban szülessék a tokaji és véres,­­ a ménesi és Madeira, s mind­ez egy kis malozsa­­szöllő­s piskótalé s néhány csepp finom franczia borszesz segítségével; ezt csakugyan álmodni sem tudtam, míg magam meg nem győződtem, miként gyakorolja e bűnös csaláson alapuló üzletet egy kis osztály a közgazdászat egyik legfontosabb ágának szándékos megrontásával és tönkre jut­tatásával. Próbálja meg akárki, rendeltessen magának tokajit vagy cyprusit­, ménesit vagy Malagát a sopronyi gyárakból, kap eleget a legnagyobb készséggel és pontossággal, — rajta lesz arany betűkkel csinosan felírva: Echter Tokajer, Echter Méneser stb., de hogy fejfájást vagy gyomorgörcsöt, hányást, vagy épen annak el­lenkezőjét, fog-e előidézni az echter Pantsch, az­zal a tisztelt gyáros urak mit sem gondolnak,­­ csak az ő 16 pkrba került üvegeiket 48 pkrjával fizessék a megcsalatott közönség ezerei. A szabadkereskedés eszméjét koránt sem a­­karom ezen futólagos figyelmeztetésemmel sér­teni; de ha a hamis bankjegy-csinálót nehéz va­s, ha a hamis váltó- és kötelezvénygyártót sötét tömlöcz fenyegeti, lehet-e a hamis borgyártókat is, a legnagyobb kímélettel máskép keresztelni, mint a­hogy a mások kárán boldogulni akaró csa­­lárdokat szokták. Ha a soproni et comp. gyárból 12. Január 14-én 1853.

Next