Budapesti Hírlap, 1853. február (27-51. szám)

1853-02-25 / 48. szám

Utasnak nem engedelmeskedik. 4. Senkinek sem szabad bármi ürügy alatt Tessinből Lombardiá­ba, s innen Tessinbe menni, ha útlevele még azon­­ fölül egy állomástiszt által láttamozva nincs. 5. Minden ilyen láttamozott útlevél nélküli idegent köteles azon község, melyben talál­tatik, a legkö­zelebbi katonai állomásnak átadni. 6. Minden po­litikai demonstratio, minden egyetértés Tessin kanton lakosaival, sőt még csak hanyag teljesí­tése is e proclamatióban kiszabott kötelességek­nek tüstént ostromállapot alá helyeztetést idézend elő, ugyanazon szigorral, mint az f. hó 9-ke óta Milanóban ki van mondva, mert a jelen körül­mények közt minden becsületes polgárnak nem csak a törvényt megtartani kötelessége, hanem annak megsértésétől másokat is eltartóztatni. Singer, vezérőrnagy.“ A másik hirdetményben emlékezetbe hoza­­tik azon proclamatio, melyben a lázitó és forra­dalmi iratok terjesztői és közlői rögtönbiróság utjáni halállal, és azok, kik az ily tartalmú iratok, habár csak egy példányának is birtokában van­nak, és azt azon pillanatban a legközelebbi ható­ságnak át nem szolgáltatják, körülmények szerint 2—5 évi nehéz fogsággal fenyegettetnek. Milano, febr. 19. A „Gaz. di Mil.“ követ­kező proclamatiót közöl : „Gr. Gyulay tszn., az 5 hadtest parancs­noka és lombardiai kat. parancsnok ő excja meg­hagyásából ezennel rendeltetik : 1. Hogy a város kivilágítása biztosíttassák, minden negyedik egy­mással általellenben levő ház tulajdonosai mától fogva az első emelet egy ablakában egy lámpás­ban esti 6 órától hajnalig gyertyát égetnek. 2. A közcsend zavarása esetében a háztulajdonosok tar­toznak házaikat azonnal bezárni. Az utczán sen­kinek sem szabad maradni, ellenkezőleg cselek­vők mint a rendetlenségbeni részvét gyanújával terheltek elfogatnak. 3. Esti 6 órától reggeli 7 óráig senkinek, sem gyalog, sem kocsin, sem ló­háton, a várost körülvevő bástyákon magát mu­latni nem szabad. Az ott találtak elfogatnak és szigorun bűntetteinek. Milano, febr. 19. 1353. B. Martini vezérőrnagy.“ KÜLFÖLD. Anglia. London, febr. 19. Az alsóház tegnap bi­­zottmánynyá alakulván,a tengerészeti budget tár­gyalása végett, Disraeli ez alkalommal inter­­pellátiót intézett a kormányhoz, a Francziaor­­szággali viszonyok iránt: — „Már 36 év óta él­vezzük“ — úgymond— „a béke áldásait, s e hosszú időköz alatt, a két ország k­öti viszonyok különböző változásokon mentek keresztül. Ke­reskedelmi viszonyaink fokozatosan s tetemesen növekedtek s kétségkívül még sokkal inkább ki fognak fejlődhetni, ha egy felvilágosult törvény­­hozás a kedvező körülményeket felhasználandja.­­ Ezért igen sajátszerű körülmény, mikép mig annyi biztosítékaink vannak a két ország közti állandó jó egyetértés fentartása iránt, s mig annyi okaink vannak arra, hogy az átalánosan óhajtott béke fentartására számítsunk, a félelem szinte mindenki agyába behathatott, s mindenütt azt halljuk állíttatni, hogy a Francziaországgali meg­­hasonlás küszöbén állunk. Ezért azon perezben, midőn nemzeti haderőnk számára, hitel­szaporí­tásokat készülünk megszavazni, — czélszerűnek tartom, a kormányhoz némely kérdéseket intézni, egy ily nagy fontosságú tárgyban. — Mindenki átlátandja, mikép e kérdésben a közszellemet nem lehet tévelyben hagyni, mivel szabad országban a közvélemény a béke fentartásának biztosítéka, szintúgy mint néha háború oka. Megvitatás által jutunk el az igazság ismeretére oly tárgyak fölött, melyek a társadalom nagy veszélyére bebonyoli­­tattak s homályba burkoltattak.“ A Szónok erre azon véleményt igyekezett megczáfolni, mintha Franczia- s Angolország természetes ellenségek lennének, s miután bebizonyitá, hogy a két or­szág históriája ellenkezik ezen bevett eszmével, azt állitá, hogy a meghasonlástóli félelem épen azon tény által neveltetett, mikép Angolország haderejét nevelni készül. — „E teremen kívül azt állítják“ — folytató szónok — a mikép bár­mit véljenek is a két országbeli állam­férfiak, az angol kormány tagadhatlanul állítja, hogy köte­lessége védeszközeinek szaporítását ajánlani. A­­zonban semmi okunk sincs azt hinni, hogy had­­készületeink szaporítását ennek kellene tulajdo­­nítni. Ezen irány eredetét sokkal messzebb, ama gyors haladásokban kell keresni, melyek a leg­újabb időben a hadtudományban történtek.­­­­Az előbbi kormánynak jutott azon feladat, hogy e­­zen után egy nagy lépést tegyen. E kormány fölállitá a néphadat népies alapon; a tüzérséget hatályos lábra állitá, 15,000 fővel szaporitá a tengerészek számát, s intézkedéseket tett egy oly 15 —16 hajóból álló hajóhad alakítá­sára, mely a csatornán állomásozna. — Épen e­­zen rendszabályok idézték elő főleg a béke meg­­háboritása iránti hitet. De a következtetés hamis volt. Akár egy Bourbon , akár egy Bonaparte foglalja el a franczia trónt, az angol felelős kor­mánynak előbb-utóbb be kelle látni, mikép szük­séges, az országot védállapotba helyeznie.­­ Azt mondák, mikép azért lehet félni a franczia in­­vasiótól , mivel Francziaországban katonai dy­­nastia uralkodik, de ebből nem következik, hogy ezen dynastia harczia­ legyen, vagy hogy a se­reg más országok meghódítására vágyjék. De még másként okot is hoznak fel: a császár felforgatá az alkotmányt , s megszok­ta a sajtószabadságot. Már én a sajtó embere vagyok, nekem nincs más czímerem. Ezért senki sem méltányolhatja jobban mint én, a sajtó áldásait; de ne feledjük , hogy a sajtószabadság nem létezett eleitől fogva Angol­országban , s hogy itt a censura csak másfélszá­zad előtt töröltetett el. A szabadsajtó kétségkívül legbecsesebb joga a népnek; de midőn a franczia sajtó helyzetét biráljuk , tekintetbe kell venni, hogy vájjon ott ugyanazon körülmények léteznek , mint nálunk. Ha a nálunk uralkodó nyugalom s rend helyett, itt kétségbevont trón­öröklés, tit­kos­ társulatok s katonai kormány léteznének, vájjon azt hiszik-e ezen gentlemanok,hogy rende­sen olvashatnak hírlapjukat reggelijök mellett ? — Én fájlalom a történteket, rokonszenvet ér­zek a legyőzöttek irányában, de a hírlap­ írókra nagy felelősség hárul. Egy külhatalmasság sem vonhatja őket számadásra azért, a­mit mondtak. De épen ezért szükséges, hogy a legnagyobb ó­­vatossággal járjanak el minden közléseikben. — Mit vél e tárgyról a nemes Russell lord ? — Azt kérdem , minek a jelen kormány nézetei? Az admiralitás első lordja választói előtt úgy szólt a császárról , mint oly kényúrról , ki 40 millió e­­gyén szabadságait lábbal taposó, s a franczia nem­zetről úgy szólt , mint rabsz­olga­ népről. Sértés lenne e beszédet vigyázatlanságnak tartanom, egy ily jeles tehetségű személy részéről; tehát azt kell vélnem , hogy az ezen minister vélemé­nyeinek önkénytes kifejezése volt. — Wood Ká­roly beszédét illetőleg, azt védem, hogy ő semmi sértőt sem akart mondani, hanem hogy neki szo­kása, akaratlanul sértő dolgokat mondani, mi sze­rintem nem igen irigylendő tulajdon.“ Russell lord válaszában ismétle azon e­­lőbbi nyilatkozatát, mikép a britt kormány ba­rátságos viszonyban áll a franczia kormánynyal, melynek házi ügyeibe nincs joga beavatkozni. — „Az érdemes tag“ — úgymond — „allastingok­­ban mondatott beszédeket hozá fel. Mirevalók e szemrehányások, hanem ha ingerültség s gyanúk előidézésére? S ezt oly ember teszi , kinek állí­tólag le­hőbb óhajtása azt láthatni , hogy a két ország közt szíves egyetértés uralkodik. Az ér­demes szónokok távolról sem szándékoztak, ezen egyetértést megháborítni. — Aberdeen lord programmja igen világos volt, a kormány kül­politikáját illetőkig.“ — Végül szónok tökélete­sen helyeslé az előbbi kabinet azon eljárását, mi­­­szerint sietett elismerni a francziák császárát. A­­zonban a kormány által kívánt hitel­szaporítások igazolása végett hozzátéve, mikép Angolország­nak mindemellett is tiszteletet parancsoló állást kell elfoglalia.­­ Cobden azt állítá , mikép el­lenmondások léteznek a jelen s az előbbi kormány nyilatkozatai s tettei közt,mint a­melyek ha­tártalan bizalmukat fejezik ki Francziaország szándékaiban , s ugyanakkor mindennemű had­készületeket tesznek. Ő azt véli, mikép egy ke­vés diplom­atiai ügyességgel véget lehetne vetni ezen hadkészületi versenyzésnek, s mindkét or­szág haderejét tetemesen le lehetne szállítani. — Graham kijelente, mikép nála senki sem óhajthatja inkább a béke fentartását, tagadá , hogy a fran­cziák császárát kényúrnak nevezte , vagy hogy a franczia nemzet irányában bármely sértő kifeje­zést használt volna. Végre kijelenté, hogy a kor­mány el van tökélve , minden oly eszközökkel fentartani a békét, melyek az ország méltóságá­val s érdekeivel megegyeznek.­­ Végre a kor­mány kivonata szerint az egész hajóhadbeli ten­gerészek száma 45.000 főre határoztatott.­­ Politikai körökben különböző com­men­tárokra adott alkalmat a félhivatalos lapok azon közlése, mikép a császár magán-audientián elfo­­gadá Ugaroff tábornokot, az orosz császár se­gédtisztjét. Azt hiszik, hogy ezen elfogadás, va­lamint a két császár közt legújabban folyt leve­lezés a szenthelyek kérdésére vonatkozik. Francziaország, Pár­is, febr. 18. Ma a „Moniteur“ követ­kező császári rendeletet közöl: „Napoleon stb. Az alkotmány 6-ik czikke ér­telmében , — tekintetbe vévén, mikép sürgetőleg szükséges, minden fegyvernembeli altisztek jelen zsoldját fölemelni, s mikép ennélfogva czélszerű a hadsereg átalános létszámának leszállítása által megtakarított pénzösszegnek egy részét e czélra fordítani, — hadügyminiszerünk jelentése foly­tán rendeltük s rendeljük, a­mint következik: Minden fegyvernemű altisztek zsoldja, a csendőr­­séget is ide értve, mind jelen-, mind távollétük esetében, jövő ápril 1-től kezdve, naponkint 10 centimenl fölébb emeltetik.“. A franczia szárazi s tengeri seregben leg­alább 30,000 altiszt van. Az említett rendeletnél fogva, mindegyik altiszt zsoldja évenkint 36 fr. 50. c.-al szaporittatik, mi összesen évenkint 1 mil­lió 95.000 fr.-ot tesz. — Ma a törvényhozó testület osztályai ülést tartottak elnökeik s titkáraik megválasztása vé­gett. Az 1-ső osztályban elnökké Devinck, s titkárrá Dalloz, — a 2 -ikban elnökké D­e­l­a­­­mar­re , s titkárrá Richemont, — a 3-ikban elnökké R­e­v­e­i­r, s titkárrá Abbatucci, — a 4- dikben elnökké Boissy d’ Anglas, s titkárrá V­e­a­n­c­e báró, — az 5 -ikben elnökké M­e­s­f­i­n tábornok, titkárrá Villeneuve, — a 6-ikban elnökké Moray, s titkárrá O’Quin,— a 7- dikben elnökké Rogé , s titkárrá Leroux Al­fréd választattak meg. — Később kötülés is tar­tatott , azonban a közönség csak 7 hölgyből s 20 férfiból állott, s az ülés igen jelentéktelen volt. —■ Az osztály­ülésekben leginkább föltűntek a következő körülmények: Montalembert még csak meg sem jelent osztályában, L­o­u­v­e­t igen mérsékleti s köztiszteletű egyén, s a budget-bi­­zottmány hajdani tagja, Delamarre ellenében megbukott. Billa ült nem akart osztály­el­nökké megválasztatni; Morny saját osztályában egyhangúlag választatott meg. Ezen választások legkisebb ellenzéki jellemmel sem birnak, ha csak a Mornyra ment szavazatoknak nem akarunk né­mileg ellenzéki jelentést tulajdonitni. Feltűnt, mikép a hajdani budget- bizottmánynak, hova me­nekült az ellenőrködési szellem — minden tagjai kiküszöböltetek. Schweiz, Bern, febr. 15. („Zvr. Z.“) A szövetségi tanács tegnapi ülésében Tessin és Graubünd­­ten cantonok határai eltárolásának hirét nem nagy felindulással vette, minthogy azok alapjául nem ellenséges czélzatok szolgálnak, hanem in­kább rendőrségiek, hogy a bűnösök menekülése meggátoltassák. Hogy Mazzini, mint írták, Tessinben lett volna, pontos kutatások nyomán nem valósul, ellenben S­a­s­s­i­t csaknem elfogták. A tessini kormány mindent elkövet , hogy a csendzavarókat kifürkészsze és már több gyanús egyének kiüzettettek A „Franki. J.“-nak írják szintén Bernből febr. 13-tól. Ma érkezett távirati tudósítások sze­rint Tessinből, Radeczky mnagy minden ösz­­szeköttetést Schweizzal félbeszakított, és a leg­szigorúbb katonai elzárás folyvást tart; még a gyorskocsin sem mehetnek át utasok a határon, melyet útlevéllel sem lehet átlépni. Azon vád, hogy Schweiz, név szerint Tessin canton szolgált a milánói lázadási kísérlet kiinduló pontjául, nem sokára mindenfelől hallatszani fog. Ehhez járul, hogy a lázongás alatt egy tessini a milánói rend­őrségnek jelentette, hogy Tessinből nagyszámú felkelők, támogatva schwweizi fegyveresek vagy szabad csapatok által, vannak útban, minek kö­­­vetkeztében történt a nagyszámú csapatküldés a schweizi határ felé. — Camerlatában a vasútko­­csikat a katonai hatóság requirálta. Egyébiránt Tessin canton minden lehetőt megtesz a schweizi neutralitás megvédésére. Luganoban egy álarczos Mazzini-proclamatiót akart terjeszteni; azonnal rendőrileg űzőbe vétetett, megfogatott és a pro­clamatio megsemmisittetett. A tessini kormány a milánói események hírére minden lehető élőin­­tézkedéseket megtett, hogy neutralitás-ellenes jelenségeknek a határon előre elejét vegye, és a csapatok, a határőrökkel együtt ez iránt világos parancsot kaptak. Egyébiránt feltűnő, hogy res­sini lapok a milánói lázadást néhány nappal előre jelentették. 224 Németország, Berlin, febr. 19. Az austriai császár O Flge ellen megkisérlett merény itt minden kö­rökben annál nagyobb hatást idézett elő s annál mélyebb részvétet gerjesztett, mennél több szi­veket h­óditott meg az ifjú császár legközelebbi ittléte alatt. Emelte e hatást még az, hogy legott annak is hire kezdett szárnyalni, mikép a porosz király ellen is hasonló merénylet volt czélba vé­ve. Bővebbb értesülésekből azonban kitűnt, hogy e hír a következő, magában jelentéktelen tény elferdítéséből származott. Múlt szerdán I. i. Char­­lottenburgban egy hely nélküli, vándorló timár­­legény igazoló iratok hiányában befogatott, kinek szándéka volt, ott belépését a katonaságba esz­közölni. E 18—19 éves egyén egy nagyobb és egy kisebb pisztolyt hordott zsebében. — De mindkét lőeszköz töltetlen volt, s mint bővebb kutatások kideriték, történetesen jutott azok bir­tokába. A magában jelentéktelen tény alig meg­fogható figyelmet gerjesztett a városban , annál megfoghatlanabbul, miután az igazolás hiányában befogott timárlegény személyisége is felette je­lentéktelen. Drezda, febr. 19. A „Drezda Journal“ írja : „Mint halljuk, Albert kir. herczeg, ki je­lenleg Brünnben mulat és ma este ide vissza vára­­­tott, tüstént a Császár O Flge elleni merény hí­rének ide érkezte után táviratilag utasittatott, hogy azonnal Bécsbe induljon Császár O Flgé­­nek a kir. udvar mély részvétét megviendő. Ez átkos tény, mely a legutolsó tizedben már nem hallatlan s melynek szégyenétől a német földet sem bírók tisztán tartani, a megelőzött bűnme­­rényletek mellett még annál inkább előtérbe lép, ha azon fejedelem személye irányába helyezzük, ki a mily hősiesen indult volt harczba birodalma épsége fentartása mellett, és oly gonddal áldoz­za magát népei polgári jólétének s alattvalóihoz mindenütt bizalommal közeledik. Vájjon lehetsé­ges-e még, hogy szomszéd államok menhelyet adjanak oly törekvéseknek, melyek semmi bűn­től nem rettennek vissza; a fejedelmek életét, az államok épségét veszélyeztetik? A menhelyjog­­nak megvannak a maga határai. Austria előter­jesztései tehát az illető államoknál, nem csak a népjog legbensőbb lényegében feneklenek, ha­nem ezúttal bizonyosan nagyobb támogatást is fognak nyerni mint eddig, sőt egyszersmind a tévtanok terjedésének s a küldnökök veszélyes működéseinek a más államok maguk is részéről bővített rendszabályokkal útját szegendik.­­ Ugyanazon lap továbbá mondja: A „Na­­tionalzty“ egy legújabb száma a milánói e­­seményeket illetőleg közléseket hoz arról, hogy a horvát, olasz és magyar ezredek átpárto­­lásától a fölkelőkhöz félnek s ez iránt a cs. k. kormány a szükséges óvó rendszabályokat életbe léptette. Ki az austr. hadsereg fegyelmét ismeri, tudja, hogy ez merő koholmány. A mennyiben a­­zonban ily közlések czélzata ismeretes, bizonyo­san megfontolás alá fog vétetni, bebocsátandó-e egy oly lap Szászországba , mely ezeket ter­jeszti ?“ 12-ről: Montenegrót jelenleg három hadtest tá­madja meg Zemnizza, Orja-Luka és a b­esanskai határ mellett. M. hó 31-ken a Zermnizzánál álló montenegróiak vezényletét Petrovich György senatusi alelnök vette át. A fejedelem maga az Orja Lukánál levő hadat vezérlendi, a Liesanska nahiabeli sereg pedig Pero Petrovich senatus­­elnök parancsnoksága alatt áll. A szakadatlan e­­sőzések, és azon körülmény, hogy a csapatok had­testekké öszpontosítása eddig nem történhetett, a török hadak elleni támadó fellépést eddig le­­hetlenné tették. Most a csapatok rendezték, s csak az idő javulását várják. A török csapatok e­­lőhaladását a rosz idő szintén gátolja. Nők és és gyermekek mindenfelől tódulnak Cettinjébe, már mintegy 2000 gyűlt oda, kik minden szüksé­gesnek hijával lévén, a fejedelem költségén él­nek. Omer pasha folyvást proclamatiókat kül­döz a nahiákhoz, de nem kap rájuk választ. Az eddig semleges Kuci­k Dánielnek segélyüket megigérék. Ugyanezt állítják a piper­ekről. Ha e nahiák egyesítése megtörténik, akkor a törökök elül és hátul megtámadtathatnának és a Zetán át vissza­vezethetnének. Jelenleg a ljesnjaiak, kik­nek Dániel segédtisztje segítségükre ment, vité­zül védik magukat. Dániel távollétében testvé­re Mirko és Bjeladinovich segédtiszt vezetik a belügyeket. Antivari parancsnoka 6-án állomásából Glu­­hidoig előnyomult, Cermniska nahiát megtáma­dandó , de a montenegróiak által 14 sebesült és 10 halott veszteséggel az albániai határig visz­­szavez­etett. Az albániai határról febr. 9-ről írják : Úgy látszik, hogy Abdurrahman bey, dibroy-i parancsnok,és Szelim bey, a montenegróiak ál­tal kétszer visszavert hadtest parancsnoka, egy­mással meghasonlottak, a skozzei határon levő török csapatok segéderő érkezése nélkül elő nem nyomulhatnak. Az antivarii kikötőben négy török hajó hor­gonyoz. Cettinjében töltés-készítéskor 300 oka lő­por jégbe röpült és ez alkalommal 10 ember vesz­ti életét. A törökök egész hadereje, mely most 4 had­testben működik Montenegro ellen, Omer-Raiz Ozmán és Arap pashá és Szelim bey alatt,55-56000 emberre megy. Omer pasha főhaditerve a Raiz pashával a Zetánál létesítendő egyesülésen alap­szik. A montenegróiak az átjárásokat erősen őrzik. Hogy Moracka és Novacka nahiák részint Mon­tenegrótól elzárvák, nem jelentős dolog, mint­hogy ezek, a dolgok jelen helyzetében a monte­­negróiakat úgy sem segíthetnék. Ozmán pashá­­nak mégis sikerült m. hó 29-kén véres csata u­­tán a Moracán hidat verni. Még nem tudni, vaj­­­ján a históriai hitű „Ljesko­ polje“-ba átjött-e, de nagy veszteséget szenvedett, mely a nyert e­­lőnyökkel arányban nem áll. Ha Rasz­pasha O­­­merral egyesülhetne, akkor az útszorosokon kön­nyű lenne­ Cettinjébe jutniok. Arap pasha még folyvást a grahovoi vajda lakát őrzi, a­nélkül hogy egy lépést tehetne előre. Omer pashának Martinic falunál kemény csatája volt, sőt vissza is vezetett. Főhadiszállása most Popoviczában van. Hogy a montenegróiak több országrésztől elvá­gattak, azt bizonyos D­s­i­t­z­i­n István árulása o­­kozá. A bielopavlichiak a piessevitzi út szorosa­­kat igen erősen őrzik, hogy az ellenség betöré­sét, mi ott igen veszedelmes lenne, megakadá­lyozzák. Törökország. Montenegróból az „Osserv. dalm.“ febr. 18-iki száma következő tudósítást hoz febr. Távirati sürgönyök. Páris, febr. 22. Egy igen elterjedt hír szerint St. Arnaud tinok a hadügyministeri tárczát le fogná tenni, főmarshallá fogna kinevez­tetni , és a parancsnokságot Kabyliában veend­­né át. Turin, febr. 18. A képviselőkamra a had­­ügyministerium 1353-ki passiv-mérlegét a 33. categóriáig elfogadta; a közmunkák ministere két törvényjavaslatot terjesztett elő: egyik a ki­kötő -fentartást tárgyazza, másik egy tengeralatti távirda állítását Spezziából Corsicán át Szardinia sziget déli csúcsáig. A második törvényjavaslat sürgetésnek nyilváníttatott. Par­ma, febr. 19. S­a­u­­­i marquis, szárdi­­niai parlamenti képviselő átnyujta tegnap szár­­diniai követi megbízólevelét. Bécsi börze Február.21-től. Státuskötelezvény 5% . . 93% dto 4% . . 84% dto 4 . . --1839-ki sorsjegyek 250 ftos . 138% 1834-ki „ 500 „ . . — Bankrészvény darabja . 1394 Éjszaki vaspálya 1000 ftos . . 2306 Bécs-Gloggnitzi 500 ftos . . . 772% Dunagőzhajózási részvény. . 755 Amsterdam 100 tallér . 153 Augsburg . . . . . . . nov8 M. Frankfurt 120-ért. . — Hamburg 100 Boo tallérért. . . 163% London 1 ft sterlingért . 10.56 Cs. kir. arany .... . — B­é­c­s. febr. 23. Agio: arany, 17,ezüst: 9%. Árfolyam a bécsi gabonabörzén. febr. 19-ről 1853.fi.kr. fi kr. Tisztabúzá­ban helyben . . — egész — „ magyar „ ... Kétszeres „ „ ... i1 ~~1 Rozs 280 morvai „ ... 11 „ — magyar „ . . . 9—9 „ 9­39 Árpa 715 magyar „ ... 11 „ — idei „ . . . 11 Zab 2200 mérő „ ... 5 —24 „ 5—25

Next