Budapesti Hírlap, 1853. február (27-51. szám)
1853-02-25 / 48. szám
Utasnak nem engedelmeskedik. 4. Senkinek sem szabad bármi ürügy alatt Tessinből Lombardiába, s innen Tessinbe menni, ha útlevele még azon fölül egy állomástiszt által láttamozva nincs. 5. Minden ilyen láttamozott útlevél nélküli idegent köteles azon község, melyben találtatik, a legközelebbi katonai állomásnak átadni. 6. Minden politikai demonstratio, minden egyetértés Tessin kanton lakosaival, sőt még csak hanyag teljesítése is e proclamatióban kiszabott kötelességeknek tüstént ostromállapot alá helyeztetést idézend elő, ugyanazon szigorral, mint az f. hó 9-ke óta Milanóban ki van mondva, mert a jelen körülmények közt minden becsületes polgárnak nem csak a törvényt megtartani kötelessége, hanem annak megsértésétől másokat is eltartóztatni. Singer, vezérőrnagy.“ A másik hirdetményben emlékezetbe hozatik azon proclamatio, melyben a lázitó és forradalmi iratok terjesztői és közlői rögtönbiróság utjáni halállal, és azok, kik az ily tartalmú iratok, habár csak egy példányának is birtokában vannak, és azt azon pillanatban a legközelebbi hatóságnak át nem szolgáltatják, körülmények szerint 2—5 évi nehéz fogsággal fenyegettetnek. Milano, febr. 19. A „Gaz. di Mil.“ következő proclamatiót közöl : „Gr. Gyulay tszn., az 5 hadtest parancsnoka és lombardiai kat. parancsnok ő excja meghagyásából ezennel rendeltetik : 1. Hogy a város kivilágítása biztosíttassák, minden negyedik egymással általellenben levő ház tulajdonosai mától fogva az első emelet egy ablakában egy lámpásban esti 6 órától hajnalig gyertyát égetnek. 2. A közcsend zavarása esetében a háztulajdonosok tartoznak házaikat azonnal bezárni. Az utczán senkinek sem szabad maradni, ellenkezőleg cselekvők mint a rendetlenségbeni részvét gyanújával terheltek elfogatnak. 3. Esti 6 órától reggeli 7 óráig senkinek, sem gyalog, sem kocsin, sem lóháton, a várost körülvevő bástyákon magát mulatni nem szabad. Az ott találtak elfogatnak és szigorun bűntetteinek. Milano, febr. 19. 1353. B. Martini vezérőrnagy.“ KÜLFÖLD. Anglia. London, febr. 19. Az alsóház tegnap bizottmánynyá alakulván,a tengerészeti budget tárgyalása végett, Disraeli ez alkalommal interpellátiót intézett a kormányhoz, a Francziaországgali viszonyok iránt: — „Már 36 év óta élvezzük“ — úgymond— „a béke áldásait, s e hosszú időköz alatt, a két ország köti viszonyok különböző változásokon mentek keresztül. Kereskedelmi viszonyaink fokozatosan s tetemesen növekedtek s kétségkívül még sokkal inkább ki fognak fejlődhetni, ha egy felvilágosult törvényhozás a kedvező körülményeket felhasználandja. Ezért igen sajátszerű körülmény, mikép mig annyi biztosítékaink vannak a két ország közti állandó jó egyetértés fentartása iránt, s mig annyi okaink vannak arra, hogy az átalánosan óhajtott béke fentartására számítsunk, a félelem szinte mindenki agyába behathatott, s mindenütt azt halljuk állíttatni, hogy a Francziaországgali meghasonlás küszöbén állunk. Ezért azon perezben, midőn nemzeti haderőnk számára, hitelszaporításokat készülünk megszavazni, — czélszerűnek tartom, a kormányhoz némely kérdéseket intézni, egy ily nagy fontosságú tárgyban. — Mindenki átlátandja, mikép e kérdésben a közszellemet nem lehet tévelyben hagyni, mivel szabad országban a közvélemény a béke fentartásának biztosítéka, szintúgy mint néha háború oka. Megvitatás által jutunk el az igazság ismeretére oly tárgyak fölött, melyek a társadalom nagy veszélyére bebonyolitattak s homályba burkoltattak.“ A Szónok erre azon véleményt igyekezett megczáfolni, mintha Franczia- s Angolország természetes ellenségek lennének, s miután bebizonyitá, hogy a két ország históriája ellenkezik ezen bevett eszmével, azt állitá, hogy a meghasonlástóli félelem épen azon tény által neveltetett, mikép Angolország haderejét nevelni készül. — „E teremen kívül azt állítják“ — folytató szónok — a mikép bármit véljenek is a két országbeli államférfiak, az angol kormány tagadhatlanul állítja, hogy kötelessége védeszközeinek szaporítását ajánlani. Azonban semmi okunk sincs azt hinni, hogy hadkészületeink szaporítását ennek kellene tulajdonítni. Ezen irány eredetét sokkal messzebb, ama gyors haladásokban kell keresni, melyek a legújabb időben a hadtudományban történtek.Az előbbi kormánynak jutott azon feladat, hogy ezen után egy nagy lépést tegyen. E kormány fölállitá a néphadat népies alapon; a tüzérséget hatályos lábra állitá, 15,000 fővel szaporitá a tengerészek számát, s intézkedéseket tett egy oly 15 —16 hajóból álló hajóhad alakítására, mely a csatornán állomásozna. — Épen ezen rendszabályok idézték elő főleg a béke megháboritása iránti hitet. De a következtetés hamis volt. Akár egy Bourbon , akár egy Bonaparte foglalja el a franczia trónt, az angol felelős kormánynak előbb-utóbb be kelle látni, mikép szükséges, az országot védállapotba helyeznie. Azt mondák, mikép azért lehet félni a franczia invasiótól , mivel Francziaországban katonai dynastia uralkodik, de ebből nem következik, hogy ezen dynastia harczia legyen, vagy hogy a sereg más országok meghódítására vágyjék. De még másként okot is hoznak fel: a császár felforgatá az alkotmányt , s megszokta a sajtószabadságot. Már én a sajtó embere vagyok, nekem nincs más czímerem. Ezért senki sem méltányolhatja jobban mint én, a sajtó áldásait; de ne feledjük , hogy a sajtószabadság nem létezett eleitől fogva Angolországban , s hogy itt a censura csak másfélszázad előtt töröltetett el. A szabadsajtó kétségkívül legbecsesebb joga a népnek; de midőn a franczia sajtó helyzetét biráljuk , tekintetbe kell venni, hogy vájjon ott ugyanazon körülmények léteznek , mint nálunk. Ha a nálunk uralkodó nyugalom s rend helyett, itt kétségbevont trónöröklés, titkos társulatok s katonai kormány léteznének, vájjon azt hiszik-e ezen gentlemanok,hogy rendesen olvashatnak hírlapjukat reggelijök mellett ? — Én fájlalom a történteket, rokonszenvet érzek a legyőzöttek irányában, de a hírlap írókra nagy felelősség hárul. Egy külhatalmasság sem vonhatja őket számadásra azért, amit mondtak. De épen ezért szükséges, hogy a legnagyobb óvatossággal járjanak el minden közléseikben. — Mit vél e tárgyról a nemes Russell lord ? — Azt kérdem , minek a jelen kormány nézetei? Az admiralitás első lordja választói előtt úgy szólt a császárról , mint oly kényúrról , ki 40 millió egyén szabadságait lábbal taposó, s a franczia nemzetről úgy szólt , mint rabszolga népről. Sértés lenne e beszédet vigyázatlanságnak tartanom, egy ily jeles tehetségű személy részéről; tehát azt kell vélnem , hogy az ezen minister véleményeinek önkénytes kifejezése volt. — Wood Károly beszédét illetőleg, azt védem, hogy ő semmi sértőt sem akart mondani, hanem hogy neki szokása, akaratlanul sértő dolgokat mondani, mi szerintem nem igen irigylendő tulajdon.“ Russell lord válaszában ismétle azon előbbi nyilatkozatát, mikép a britt kormány barátságos viszonyban áll a franczia kormánynyal, melynek házi ügyeibe nincs joga beavatkozni. — „Az érdemes tag“ — úgymond — „allastingokban mondatott beszédeket hozá fel. Mirevalók e szemrehányások, hanem ha ingerültség s gyanúk előidézésére? S ezt oly ember teszi , kinek állítólag lehőbb óhajtása azt láthatni , hogy a két ország közt szíves egyetértés uralkodik. Az érdemes szónokok távolról sem szándékoztak, ezen egyetértést megháborítni. — Aberdeen lord programmja igen világos volt, a kormány külpolitikáját illetőkig.“ — Végül szónok tökéletesen helyeslé az előbbi kabinet azon eljárását, miszerint sietett elismerni a francziák császárát. Azonban a kormány által kívánt hitelszaporítások igazolása végett hozzátéve, mikép Angolországnak mindemellett is tiszteletet parancsoló állást kell elfoglalia. Cobden azt állítá , mikép ellenmondások léteznek a jelen s az előbbi kormány nyilatkozatai s tettei közt,mint amelyek határtalan bizalmukat fejezik ki Francziaország szándékaiban , s ugyanakkor mindennemű hadkészületeket tesznek. Ő azt véli, mikép egy kevés diplomatiai ügyességgel véget lehetne vetni ezen hadkészületi versenyzésnek, s mindkét ország haderejét tetemesen le lehetne szállítani. — Graham kijelente, mikép nála senki sem óhajthatja inkább a béke fentartását, tagadá , hogy a francziák császárát kényúrnak nevezte , vagy hogy a franczia nemzet irányában bármely sértő kifejezést használt volna. Végre kijelenté, hogy a kormány el van tökélve , minden oly eszközökkel fentartani a békét, melyek az ország méltóságával s érdekeivel megegyeznek. Végre a kormány kivonata szerint az egész hajóhadbeli tengerészek száma 45.000 főre határoztatott. Politikai körökben különböző commentárokra adott alkalmat a félhivatalos lapok azon közlése, mikép a császár magán-audientián elfogadá Ugaroff tábornokot, az orosz császár segédtisztjét. Azt hiszik, hogy ezen elfogadás, valamint a két császár közt legújabban folyt levelezés a szenthelyek kérdésére vonatkozik. Francziaország, Páris, febr. 18. Ma a „Moniteur“ következő császári rendeletet közöl: „Napoleon stb. Az alkotmány 6-ik czikke értelmében , — tekintetbe vévén, mikép sürgetőleg szükséges, minden fegyvernembeli altisztek jelen zsoldját fölemelni, s mikép ennélfogva czélszerű a hadsereg átalános létszámának leszállítása által megtakarított pénzösszegnek egy részét e czélra fordítani, — hadügyminiszerünk jelentése folytán rendeltük s rendeljük, amint következik: Minden fegyvernemű altisztek zsoldja, a csendőrséget is ide értve, mind jelen-, mind távollétük esetében, jövő ápril 1-től kezdve, naponkint 10 centimenl fölébb emeltetik.“. A franczia szárazi s tengeri seregben legalább 30,000 altiszt van. Az említett rendeletnél fogva, mindegyik altiszt zsoldja évenkint 36 fr. 50. c.-al szaporittatik, mi összesen évenkint 1 millió 95.000 fr.-ot tesz. — Ma a törvényhozó testület osztályai ülést tartottak elnökeik s titkáraik megválasztása végett. Az 1-ső osztályban elnökké Devinck, s titkárrá Dalloz, — a 2 -ikban elnökké Delamarre , s titkárrá Richemont, — a 3-ikban elnökké Reveir, s titkárrá Abbatucci, — a 4- dikben elnökké Boissy d’ Anglas, s titkárrá Veance báró, — az 5 -ikben elnökké Mesfin tábornok, titkárrá Villeneuve, — a 6-ikban elnökké Moray, s titkárrá O’Quin,— a 7- dikben elnökké Rogé , s titkárrá Leroux Alfréd választattak meg. — Később kötülés is tartatott , azonban a közönség csak 7 hölgyből s 20 férfiból állott, s az ülés igen jelentéktelen volt. —■ Az osztályülésekben leginkább föltűntek a következő körülmények: Montalembert még csak meg sem jelent osztályában, Louvet igen mérsékleti s köztiszteletű egyén, s a budget-bizottmány hajdani tagja, Delamarre ellenében megbukott. Billa ült nem akart osztályelnökké megválasztatni; Morny saját osztályában egyhangúlag választatott meg. Ezen választások legkisebb ellenzéki jellemmel sem birnak, ha csak a Mornyra ment szavazatoknak nem akarunk némileg ellenzéki jelentést tulajdonitni. Feltűnt, mikép a hajdani budget- bizottmánynak, hova menekült az ellenőrködési szellem — minden tagjai kiküszöböltetek. Schweiz, Bern, febr. 15. („Zvr. Z.“) A szövetségi tanács tegnapi ülésében Tessin és Graubündten cantonok határai eltárolásának hirét nem nagy felindulással vette, minthogy azok alapjául nem ellenséges czélzatok szolgálnak, hanem inkább rendőrségiek, hogy a bűnösök menekülése meggátoltassák. Hogy Mazzini, mint írták, Tessinben lett volna, pontos kutatások nyomán nem valósul, ellenben Sassit csaknem elfogták. A tessini kormány mindent elkövet , hogy a csendzavarókat kifürkészsze és már több gyanús egyének kiüzettettek A „Franki. J.“-nak írják szintén Bernből febr. 13-tól. Ma érkezett távirati tudósítások szerint Tessinből, Radeczky mnagy minden öszszeköttetést Schweizzal félbeszakított, és a legszigorúbb katonai elzárás folyvást tart; még a gyorskocsin sem mehetnek át utasok a határon, melyet útlevéllel sem lehet átlépni. Azon vád, hogy Schweiz, név szerint Tessin canton szolgált a milánói lázadási kísérlet kiinduló pontjául, nem sokára mindenfelől hallatszani fog. Ehhez járul, hogy a lázongás alatt egy tessini a milánói rendőrségnek jelentette, hogy Tessinből nagyszámú felkelők, támogatva schwweizi fegyveresek vagy szabad csapatok által, vannak útban, minek következtében történt a nagyszámú csapatküldés a schweizi határ felé. — Camerlatában a vasútkocsikat a katonai hatóság requirálta. Egyébiránt Tessin canton minden lehetőt megtesz a schweizi neutralitás megvédésére. Luganoban egy álarczos Mazzini-proclamatiót akart terjeszteni; azonnal rendőrileg űzőbe vétetett, megfogatott és a proclamatio megsemmisittetett. A tessini kormány a milánói események hírére minden lehető élőintézkedéseket megtett, hogy neutralitás-ellenes jelenségeknek a határon előre elejét vegye, és a csapatok, a határőrökkel együtt ez iránt világos parancsot kaptak. Egyébiránt feltűnő, hogy ressini lapok a milánói lázadást néhány nappal előre jelentették. 224 Németország, Berlin, febr. 19. Az austriai császár O Flge ellen megkisérlett merény itt minden körökben annál nagyobb hatást idézett elő s annál mélyebb részvétet gerjesztett, mennél több sziveket hóditott meg az ifjú császár legközelebbi ittléte alatt. Emelte e hatást még az, hogy legott annak is hire kezdett szárnyalni, mikép a porosz király ellen is hasonló merénylet volt czélba véve. Bővebbb értesülésekből azonban kitűnt, hogy e hír a következő, magában jelentéktelen tény elferdítéséből származott. Múlt szerdán I. i. Charlottenburgban egy hely nélküli, vándorló timárlegény igazoló iratok hiányában befogatott, kinek szándéka volt, ott belépését a katonaságba eszközölni. E 18—19 éves egyén egy nagyobb és egy kisebb pisztolyt hordott zsebében. — De mindkét lőeszköz töltetlen volt, s mint bővebb kutatások kideriték, történetesen jutott azok birtokába. A magában jelentéktelen tény alig megfogható figyelmet gerjesztett a városban , annál megfoghatlanabbul, miután az igazolás hiányában befogott timárlegény személyisége is felette jelentéktelen. Drezda, febr. 19. A „Drezda Journal“ írja : „Mint halljuk, Albert kir. herczeg, ki jelenleg Brünnben mulat és ma este ide vissza váratott, tüstént a Császár O Flge elleni merény hírének ide érkezte után táviratilag utasittatott, hogy azonnal Bécsbe induljon Császár O Flgének a kir. udvar mély részvétét megviendő. Ez átkos tény, mely a legutolsó tizedben már nem hallatlan s melynek szégyenétől a német földet sem bírók tisztán tartani, a megelőzött bűnmerényletek mellett még annál inkább előtérbe lép, ha azon fejedelem személye irányába helyezzük, ki a mily hősiesen indult volt harczba birodalma épsége fentartása mellett, és oly gonddal áldozza magát népei polgári jólétének s alattvalóihoz mindenütt bizalommal közeledik. Vájjon lehetséges-e még, hogy szomszéd államok menhelyet adjanak oly törekvéseknek, melyek semmi bűntől nem rettennek vissza; a fejedelmek életét, az államok épségét veszélyeztetik? A menhelyjognak megvannak a maga határai. Austria előterjesztései tehát az illető államoknál, nem csak a népjog legbensőbb lényegében feneklenek, hanem ezúttal bizonyosan nagyobb támogatást is fognak nyerni mint eddig, sőt egyszersmind a tévtanok terjedésének s a küldnökök veszélyes működéseinek a más államok maguk is részéről bővített rendszabályokkal útját szegendik. Ugyanazon lap továbbá mondja: A „Nationalzty“ egy legújabb száma a milánói eseményeket illetőleg közléseket hoz arról, hogy a horvát, olasz és magyar ezredek átpártolásától a fölkelőkhöz félnek s ez iránt a cs. k. kormány a szükséges óvó rendszabályokat életbe léptette. Ki az austr. hadsereg fegyelmét ismeri, tudja, hogy ez merő koholmány. A mennyiben azonban ily közlések czélzata ismeretes, bizonyosan megfontolás alá fog vétetni, bebocsátandó-e egy oly lap Szászországba , mely ezeket terjeszti ?“ 12-ről: Montenegrót jelenleg három hadtest támadja meg Zemnizza, Orja-Luka és a besanskai határ mellett. M. hó 31-ken a Zermnizzánál álló montenegróiak vezényletét Petrovich György senatusi alelnök vette át. A fejedelem maga az Orja Lukánál levő hadat vezérlendi, a Liesanska nahiabeli sereg pedig Pero Petrovich senatuselnök parancsnoksága alatt áll. A szakadatlan esőzések, és azon körülmény, hogy a csapatok hadtestekké öszpontosítása eddig nem történhetett, a török hadak elleni támadó fellépést eddig lehetlenné tették. Most a csapatok rendezték, s csak az idő javulását várják. A török csapatok előhaladását a rosz idő szintén gátolja. Nők és és gyermekek mindenfelől tódulnak Cettinjébe, már mintegy 2000 gyűlt oda, kik minden szükségesnek hijával lévén, a fejedelem költségén élnek. Omer pasha folyvást proclamatiókat küldöz a nahiákhoz, de nem kap rájuk választ. Az eddig semleges Kucik Dánielnek segélyüket megigérék. Ugyanezt állítják a piperekről. Ha e nahiák egyesítése megtörténik, akkor a törökök elül és hátul megtámadtathatnának és a Zetán át visszavezethetnének. Jelenleg a ljesnjaiak, kiknek Dániel segédtisztje segítségükre ment, vitézül védik magukat. Dániel távollétében testvére Mirko és Bjeladinovich segédtiszt vezetik a belügyeket. Antivari parancsnoka 6-án állomásából Gluhidoig előnyomult, Cermniska nahiát megtámadandó , de a montenegróiak által 14 sebesült és 10 halott veszteséggel az albániai határig viszszavezetett. Az albániai határról febr. 9-ről írják : Úgy látszik, hogy Abdurrahman bey, dibroy-i parancsnok,és Szelim bey, a montenegróiak által kétszer visszavert hadtest parancsnoka, egymással meghasonlottak, a skozzei határon levő török csapatok segéderő érkezése nélkül elő nem nyomulhatnak. Az antivarii kikötőben négy török hajó horgonyoz. Cettinjében töltés-készítéskor 300 oka lőpor jégbe röpült és ez alkalommal 10 ember veszti életét. A törökök egész hadereje, mely most 4 hadtestben működik Montenegro ellen, Omer-Raiz Ozmán és Arap pashá és Szelim bey alatt,55-56000 emberre megy. Omer pasha főhaditerve a Raiz pashával a Zetánál létesítendő egyesülésen alapszik. A montenegróiak az átjárásokat erősen őrzik. Hogy Moracka és Novacka nahiák részint Montenegrótól elzárvák, nem jelentős dolog, minthogy ezek, a dolgok jelen helyzetében a montenegróiakat úgy sem segíthetnék. Ozmán pashának mégis sikerült m. hó 29-kén véres csata után a Moracán hidat verni. Még nem tudni, vajján a históriai hitű „Ljesko polje“-ba átjött-e, de nagy veszteséget szenvedett, mely a nyert előnyökkel arányban nem áll. Ha Raszpasha Omerral egyesülhetne, akkor az útszorosokon könnyű lenne Cettinjébe jutniok. Arap pasha még folyvást a grahovoi vajda lakát őrzi, anélkül hogy egy lépést tehetne előre. Omer pashának Martinic falunál kemény csatája volt, sőt vissza is vezetett. Főhadiszállása most Popoviczában van. Hogy a montenegróiak több országrésztől elvágattak, azt bizonyos Dsitzin István árulása okozá. A bielopavlichiak a piessevitzi út szorosakat igen erősen őrzik, hogy az ellenség betörését, mi ott igen veszedelmes lenne, megakadályozzák. Törökország. Montenegróból az „Osserv. dalm.“ febr. 18-iki száma következő tudósítást hoz febr. Távirati sürgönyök. Páris, febr. 22. Egy igen elterjedt hír szerint St. Arnaud tinok a hadügyministeri tárczát le fogná tenni, főmarshallá fogna kineveztetni , és a parancsnokságot Kabyliában veendné át. Turin, febr. 18. A képviselőkamra a hadügyministerium 1353-ki passiv-mérlegét a 33. categóriáig elfogadta; a közmunkák ministere két törvényjavaslatot terjesztett elő: egyik a kikötő -fentartást tárgyazza, másik egy tengeralatti távirda állítását Spezziából Corsicán át Szardinia sziget déli csúcsáig. A második törvényjavaslat sürgetésnek nyilváníttatott. Parma, febr. 19. Saui marquis, szárdiniai parlamenti képviselő átnyujta tegnap szárdiniai követi megbízólevelét. Bécsi börze Február.21-től. Státuskötelezvény 5% . . 93% dto 4% . . 84% dto 4 . . --1839-ki sorsjegyek 250 ftos . 138% 1834-ki „ 500 „ . . — Bankrészvény darabja . 1394 Éjszaki vaspálya 1000 ftos . . 2306 Bécs-Gloggnitzi 500 ftos . . . 772% Dunagőzhajózási részvény. . 755 Amsterdam 100 tallér . 153 Augsburg . . . . . . . nov8 M. Frankfurt 120-ért. . — Hamburg 100 Boo tallérért. . . 163% London 1 ft sterlingért . 10.56 Cs. kir. arany .... . — Bécs. febr. 23. Agio: arany, 17,ezüst: 9%. Árfolyam a bécsi gabonabörzén. febr. 19-ről 1853.fi.kr. fi kr. Tisztabúzában helyben . . — egész — „ magyar „ ... Kétszeres „ „ ... i1 ~~1 Rozs 280 morvai „ ... 11 „ — magyar „ . . . 9—9 „ 939 Árpa 715 magyar „ ... 11 „ — idei „ . . . 11 Zab 2200 mérő „ ... 5 —24 „ 5—25