Budapesti Hírlap, 1853. március (52-77. szám)
1853-03-17 / 66. szám
zása kétségtelenné tette elszakadást, mely oly sokszor volt defavoyálva s pillanatra megorvosolva, mindannyiszor azonban újra kitört. Raumer és Westphal ennek tartózkodása a szavazatnál igen világos bizonyság volt, de a belügyministeri hivatalnokok visszautasító szavazata még jobban kitünteté azt. ManteufFel alstátustitkár s Münchhausen főkormánytanácsos, valamint a landratok nagy száma ellene szavazott, még pedig oly értelemben, hogy sem adómentességek ne létezzenek, sem földadó kiegyenlítések ne történjenek. Habár ezúttal e vitáig kiegyenlíttetik is, mindig ismét újra fog az kitörni; az elvi ellentétek érvényre emelkedendnek. A pártok állását e kérdésben jövő számunk jellemzendi. — A kamrák elnapolása f. hó 22-én veendi kezdetét s husvét utáni hétfővel végződendik. Frankfurt, mart. 11. A porosz kormány az austriai porosz kereskszerződés megkötését és a berlini conferentiák ismétt megnyitását illetőleg következő körjegyzéket intézett a porosz követségekhez : „Megnyugvásomra szolgál, excz adat arról értesíthetni, hogy a bécsi és berlini kabinetek közt folyt tárgyalások egy keresk. és vámszerződés iránt kiegyezéshez vezettek. A szerződés mai napon íratott alá, ide mellékelem annak másolatát a külön czikkekkel és zárjegyzőkönyvvel és az I.—IV. függelékekkel együtt azon kérelemmel, hogy vonatkozottal a szerződés 26. czikkére azt az ottani kormánnyal közölje. ,,A fenforgó eredménynyel nagy lépés van téve az egész Németországot foglalkoztató nagy kérdés megoldásában, s ezzel azon őszinte törekvésünknek bizonyságát adtuk, "kereskedelmi viszonyainkat az austriai császári államhoz kimerítő és mindenfelül kielégítő módon rendezni. „Midőn vámszövetségeseink részéről hasonló nézetekkel hiszünk találkozhatni, számítunk reá, hogy az ottani érdekeknek is megfelelőnek fog tartatni, a tárgyat a körülmények helyes méltánylásánál fogva egész gyorsasággal megfontolás alá venni, s ez által lehetségessé tenni, hogy a tárgyalásoknak a vámegylet megújítása és szélesítése iránti ismért fölvétele megkezdethessék és a szerződés 26. czikkében mai napon foglalt fentartvány kiegyenlítéséhez vezettethessék minden bármely lehetséges foglalkozás, melyet az összes érdekelt államok ipari viszonyaira zsibbasztólag ható feszültség sürgetőleg követel, óhajunkkal találkozni fog. „Különben nem vonakodom megjegyezni, hogy az átalános egyetértés gyorsítása tekintetéből s azon várakozásban, hogy a vámegylet többi tagjai ez utóbbinak megújítása és szélesbitése iránti szerződés megkötése előtt javaslatokat nem terjesztendnek elő megvitatás végett s az 1851. sept. 7-ki.szerződés elfogadtatása ellen azelőtt tett kifogásokat tovább nem üzendik magunk részéről minden e szerződés elfogadtatása és kivitelére nem vonatkozó pontokat csak e szerződések megkötése utáni tanácskozásra tartjuk fen. Berlin, febr. 19. 1853. Manteuf Fel. — Martius 13. A szövetségi hadsereg ezen tavaszszal csakugyan szemle alá fog vétetni. Szabályul erre nézve az szolgáland, hogy a cs. k. austriai felügyelők a porosz , bajor és más seregrészeket vizsgálandják meg, míg a porosz és más felügyelők az austriai és más seregrészek technikai megszemlélését hajtandják végre. Dánia az idén a holstein-lauenburgi jutalék megvizsgáltatásától meg kíván kíméltetni. Schweiz, Bern. A második jegyzék, mely a bécsi ügyvivőhöz intéztetett, a leghatározottabban kívánja a Tessin és tessiniek ellen Austria részéről tett rendszabályok visszavételét, azok nem állván — úgymond — arányban a capucinusok kiutasítása miatti panaszszal, kivált miután hivatalosan kitűnt, hogy Tessin a lázadást elő nem segíté, s Mazzini nem volt Tessinben. Úgyszintén hivatalosan, de nem szövetségi hatóságok által, ki lenne mutatva, hogy M. Lombardiába nem schweizi területen át ment. Ha Schweiz eddig, — így folytatja a jegyzék — hasonló visszatarló rendszabályokhoz nyúlni Austria ellenében nem találta szükségesnek, ez csak a cs. kormány igazságérzetébeni bizalomból történt, melyre az maga hivatkozott. De ha várakozása ellenére a tett kívánat nem történnék , akkor fentartja magának a szöv. tanács mindazon rendszabályokat, miket az ország és különösen Tessin canton érdekeinek védelmére szükségesnek találand. Dánia, Kopenhága, mart. 7. Az országgyűlés illetőleg a feloszlatott helyett választott volksbing ma déli 12 órakor megnyittatott, Bluhme külügyminiszer és tanácselnök olvasá fel az illető kir. rendeletet, mely után felszólita a volksthinget, hogy korelnöke alatt constituálja magát. Ezzel Grundtwig korelnök lépett fel, a thing tárgyalásai megnyitására. 79 követ lévén jelen, a választások megvizsgálásának vezetésére ideiglenes elnök választásához fogott a gyűlés, s ilyenül az előbbi thing elnöke Madwig tanár 79 közöl 76 szóval megválasztatott, ezután a ház négy osztályt képezett a választások megvizsgálására. A belügyminiszer a választás érvényessége ellen szólalt fel, — köztük Kayser tanár és Sponder államtanácsos választása, — ezek közöl azon három érvényesnek nyilváníttatott, a negyedikre nézve az eldöntés másnapra halasztatott. Olaszország, Turin, mart. 9. A hivatalos „Gr. prem.“ cég nyilatkozik: „Több lapok beszéltek emigransok elfogatása és kiutasításairól, miket a kormány a legutóbbi napokban elrendelt. Bármily szilárd akarata a kormánynak, a csendesen maradó menekülteket védeni, épen úgy kötelességének tartja meg nem engedni, hogy valamely menekült a vendégszívességgel visszaéljen, vagy az alkotmányos elvek nyílt ellenségéül fellépés, vagy oly tervek és kisérletekbeni részvétel által, melyek a kormányt külviszonyaiban compromittálják. Jóérzelmű és józaneszű menekültek maguk lesznek elsők annak elismerésében, hogy a király kormányának feladata és jogai közé tartozik, ügyeinket vezetni; ha az elvet tisztelik, úgy meg lehetnek győződve, miszerint mindig új igényeket nyerendnek a tanúsított vendégszivességre.“ * Spanyolország, Madrid, mart. 4. A senatusi ellenzékre nézve nagy fontosságú azon részvét, melyet Ros de Olanonok Narvaeznagy panasza iránt nyilvánított. A ministerelnök végre kényszerülve látta magát az ellenzék követelésének engedni, és Narvaez tnagy panaszát, mit a senatuselnöknek O’Donnell nyújtott be, felolvastatni. Párisba érkezett távirati sürgöny szerint a mart. 4-ki senatusülésben azon kérdés, vájjon Narvaezt nagy panaszirata tekintetbe vétessék-e, élénk vita után, a kormány értelmében nemmel döntetett el. Törökország, Konstantinápoly, febr. 26. Török hivatalos lapok közlik a moldvaországi államtitkár hirdetményét, mely szerint Greika fejedelem egésségi tekintetekből a kormányt egyelőre az államtanács kezébe teszi le, Soutza Miklós hg. vezetése alatt. Azon jegyzékben , melyet állítólag gr. Leiningen elutazása után C z e r o f f a portának átnyújtott, gr. Nesselrode kijelenti, miszerint a sz. pétervári kabinet szomorodva látja a Montenegróban a török háborúindítás által okozott pusztulást, és annak lakosaira nehezedett nyomást, szükségesnek látja ez eljárás, valamint az illető partok ostromzarlása ellen tiltakozni, és az ország jövő villongások elleni biztosítása végett, a portát Montenegro függetlenségének kimondására felhívni, minthogy csak ily tény által nyer a nevezett lakosság, valamint az oroszkabinet tartós és biztos kezesség iránt, hogy a porta Montenegróra nézve valóban békés érzületet táplál, és meghódítását nem szándékolja. Továbbá a jegyzék azon óhajtást fejezi ki, hogy a török porta tovább is folytassa oly miniszereknek a kormányügyektőli eltávolítását, kik a két kabinet közt félreértést előidézni és táplálni igyekeztek; végre azon jelentés rekeszti be a jegyzéket, hogy Kowalevsky ezredes consuli ügynökül Montenegróba küldetett. Montenegróban, mint írják, féltékenység és félreértés kezd visszavonást előidézni. Beszélik, hogy a fejedelem két nagybátyja, Pero és György, sehogysem akarnak megbarátkozni a papi és világi hatalomnak Dániel által eszközlött elválasztásával. Sok montenegrói nyíltan kimondja, hogy inkább látná a tapasztalatlan Dániel helyett Perot vagy Györgyöt a vladikai széken. Györgynek, ki ezelőtt az orosz seregben mint dragonyos tiszt szolgált, és legközelebb Bécsben diplomatiai missióban volt, katonai talentuma és bátorságáért nagy pártja van, Perét pedig a senatorok szeretik. E két párt közti egyet nemértés könnyíté Dánielnek a kormányra jutást. Az új fejedelem sok régi szokást és előítéletet sértett, mióta kormányon van, s azzal elidegeníté a kedélyeket magától, így könnyen meglehet, hogy a külháboru megszűnése után belviszály törend ki, és igénylend kiegyenlítést. Legújabb posta. London, mart. 12. Az alsóházban tegnap Russell lord a zsidó bili második felolvasását indítványozá. — Thesigera bili elvetését kivánta, azt állítván, hogy a kérdésnek nem politikai, hanem vallási oldala a fődolog. —Russell lord védé magát azon vád ellen, mintha ő a zsidók ügyét választói iránti személyes tekintetekből pártolná. — A bili második felolvasása 263 szavazattal, 212 ellen, s így 51 szónyi többséggel elhatároztatott. Páris, mart. 12. Az európai hirogrfia orvos meghalt. Leginkább elhiresült a mérgek hatásairóli alapos ismeretei által. A Lafargeperben ő adá az eldöntő véleményt. — Aupick helyébe nem Lavalette, hanem Turgot megy Madridba mint követ. Távirati sürgönyök. Bombay, február 12. A birmánok békét akarnak kötni. Godwinnok 600 ember kiséretében e végett Avába ment, hol a király letétetett, és az új uralkodó békére hajlandó Steelenok Martabanba elindult, a hegy tövénél ellenséges csoportra akadt, s azokat elszéleszté. Most Pegut járja be minden irányban, hogy e földet a birmánoktól egészen megtisztítsa. Oude királya, hit szerint le akarja tenni méltóságát, és az angoloktól évi fizetést kér. Vegyesek. (A franczia egyházi viszály.) Azon versengés, mely jelenleg a „L’univers“ czimü párisi kathol. lap mitt a franczia püspöki kar keblében támadott, korunk egyik legnevezetesebb jelenségei közé tartozik. A párisi érsek — a liberális gondolkozású Libour, ki 1848-ban az akkor a franczia kormány élén álló Cavaignac tábornok által emeltetett e főpásztori székre — az említett és ultramontán irányú lapot kárhoztatta , s egy megyéjebeli papsághoz intézett körlevelében annak olvasását, és az abba dolgozást eltiltotta — igy tehát mint a gallicana egyház jogai és szabadsága védője úgy lépett fel. Ennek ellenében a franczia püspökök közöl többen „L’Univers“ védelmére felszólaltak. E szakadás következtében nem lesz érdektelen az abban fenforgó két fő nevezet, a. m. az ultramontán és gallicana egyház értelmét röviden megemlítni. Ultramontanismus jelenti átalában római pápa hatalma és tekintélyének szélesebb körben terjesztésére törekvést, mennyiben a kath nemzeti egyházak, vagy az egyes országokban létező kath. egyházak a pápának és a római curiának szorosabban alárendeltessenek. Mivel a pápai székváros Róma a hegyeken túl — ultra montes — fekszik , s e törekvés főpontja épen ez örök városban van, a mondott nevezet maga eredetét, innen kapta. Az említett törekvés elve tehát a pápai rendszer, melynélfogva a pápa a római egyház átalános és korlátlan hatalmú feje, közönséges és legfőbb püspök (episcopus oecumenicus) , s mint ilyen az egyes országokbeli püspököknek az egyházi kormány csak azon részét engedi át, melyet saját tetszése és belátása szerint jónak lát, Így tehát az egyházi gyűlések , a conciliumok felett is áll, átalában a római egyház korlátlan feje, az azt illető törvényhozás jogával egyedül van felruházva, és a világi uralkodóknak saját országaik egyházi ügyeire csak annyi befolyást enged, mit a politikai viszonyok kivonatánál fogva, jónak ítél, vagy meg nem tagadhat. Szóval, az ultramontanismus a római pápák universális monarchiája, világon uralkodása. Ellentétben áll e pápai rendszerrel, az úgynevezhető püspöki rendszer, — systema episcopale — mely a pápában tiszteli ugyan az anyaszentegyház fejét, de a püspököknek is némi jogot biztosít, és a concilium tehát a püspökök gyűlésének adja a törvényhozói jogot. A pápai rendszer — tagadhatlanul a római egyház egysége magasztos eszméjének legtökéletesebb és szigorú következetességgel végrehajtott eszméje — leginkább VII. Gergely, III. Innoczenez és VIII. Bonifacius pápák által fejtetett ki, és emeltetett átalános érvényre. Különböző időkben és országokban tétettek e pápai korlátlan uralkodás ellen kísérletek és törekvések. A históriában jártasok tudják , hogy a martius előtti időkben a magyar római katholikus egyház a pápák irányában némi független állással és saját jogokkal birt, s a hajdani magyar királyok apostoli czime épen e jogok beirását, s az említett szabadabb állást képviselte. Mellőzve más ilyen jelenségeket, a múlt században Febronius — sajátnevűleg Hontheim, trieri püspök által kifejtett elvek , valamint az 1785-ben Bavariában kelt és néhány püspök által aláírt emsi punctatio is a német katholikus egyháznak ilyen, úgynevezhető emancipatiojára volt intézve. Hasonló és a jelen franczia viszonyokra vonatkozó, igen érdekes törekvést ábrázol a gallicana egyház neve is, mi átalában a franczia rom. kathol. egyházat jelenti. Tévedne , ki azt hinné, hogy e név által az átalános r. katholikus egyházba bevett tanoktól vagy egyszeri artásoktól eltérés, tehát valami külön egyház lenne kifejezve. A francziák, saját nemzeti jellemük szerint, mindig igen buzgó katholikusok voltak, — a franczia királyok régi czime legkeresztyénebb Felség, rex christianissimus, azt bizonyítja, hogy a középkor első századaiban elterjedett arianus s más eretnekségeknek közepette a franczia királyok a római egyház hivei maradtak — de e nemzeti jellemük főczimer-vonása, a változékonyság, s bizonyos frivolitás mint politikai ügy vallásos éltükben is mindig szerepelt. Innen azon jelenség, hogy csaknem a legrégibb időktől fogva le egészen korunkig, a franczia kath. egyház keblében különböző versengések voltak, s abban egy vagy más alakban némi szabadságra, függetlenségre törekvés mutatkozott. Ki hinné azt, hogy a protestánsokat országában nem tűrő XIV. Lajos azon király, kinek egész uralkodása folytonosan a római pápákkal versengés, azok jogaiba avatkozás, a szent atyákat lealázni törekvés képét mutatja , mint egyebeket mellőzve, Rómában VII Sándor pápa alatt, a franczia követnek dölyfös magaviseletéből származott rendőri czivakodásokban a nevezett pápa tekintélyét kisebbítő követeléseivel tanussta. XIV. Lajos alatt történt a gallicana egyház eszméjének is, tagadhatlanul a szentszék érzékeny sérelmeivel, úgy szólva teljesen kifejlődése. A nevezett egyház neve egyebet nem teszen, mint a franczia királyoknak némi függetlenséget a pápáktól , miszerint ezeknek a világi törvényhatóságra , különösen pedig az úgynevezett felségi jogokra — jura majestatica — befolyásuk nincs. A franczia kath. egyházban e függetlenségre törekvés, mint fennebb is említők, már korán mutatkozott , annyira, hogy az a II. Károly császár ideje után kelt minden decretálékat magára nézve kötelező erővel nem bíróknak állított. A IX. Lajos franczia király idejében 1269-ben kelt pragmatica sanctio, e függetlenségi követelésnek törvényes szint adott — s azt némileg még többre terjesztette a VII. Károly franczia király által 1438-ben a római szentszékkel kötött második pragmatici sanctio, melyben a conciliumokat a pápák felibe emelni akaró baseli concilium végzései a franczia egyházra nézve jóváhagyattak. De nevezetesebb megerősítése történt ennél a franczia egyházi szabadságoknak XIV. Lajos alatt az 1682-ben kelt úgynevezett: „Quatuor propositiones eleri gallicani“ által, miután a gallicana egyház neve még inkább divatos lett. Az említett franczia király és XI. Innoczencz pápa között, az úgynevezett „la régale“ jog fellőt versengés támadott , miszerint egy püspöki szék ürességben léte alatt, azon megyebeli papi alsóbb hivatalok a király által töltettek be. A pápa ez avatkozást az egyházi jogba tűrni nem akaró s ennek következtében 1682-ben a király a franczia papságot Párisba egybehiván, e nemzeti concilium a következő , és a viszonyokat jellemző végzéseket hozta, mik a gallicana egyház alapczikkei gyanánt tekinthetők : 1) A pápának a világi ügyekben nincs a királyok és fejedelmek felett semmi joga , s azoknak alattvalóit az engedelmesség alól fel nem oldozhatja. 2) A pápa egy közönséges concilium végzésének alárendelve van. 3) Hatalma a Francziaországban bevett canonok, valamint az ország és egyházban érvényes szabályok s törvények által kiszabva és korlátozva van. 4) ítélete még a hit ügyében sem változhatlan — irreformabile.—Ez alapszabályok ugyan teljes és átalános alkalmazást Francziaországban nem nyertek , azonban a római curia irányában azután is többször használt fegyver gyanánt szolgáltak. Átalában a villongások a franczia kathol. egyház keblében későbben is folyvást megújultak, és mindig politikai hatással is bírtak. Még a 17. században kezdődött, de a 18-diknak elején teljes lángra lobbant Jansenismus, mely név az isteni kegyelem — gratia divina — jelentősége felett támadott szakadást teszi, csok részben a mostani versengés megelőzőjének tekintethetik, és úgy szólva, annak képmása. A jansenisták a jezsuiták ellenei voltak, s az általuk terjesztett tévtanok elfojtására adta ki 1113-ban XI. Kelemen pápa az ismeretes „Unigenitus“ bullát, melynek azonban a franczia clerus egy része ellene szegült. Csodálatos összetalálkozásnál fogva akkor is párisi érsek és bíbornok Noailles volt ez egyházi ellenzés élén, miből igen botrányos és ártékony jelenetek fejlődtek, melyek csak későbben, miután 1730-ban a kormánynak sikerült a mondott bullát országos törvény erejére emelni, csendesedtek le. Csak röviden — mint az idő symptomáit — említjük meg I. Napoleon császárnak, Francziaországban a forradalom által lerombolt római kathol. egyház helyreállítójának és az 1801-diki concordata szerzőjének VII. Pius pápa által 1809-ben junius 11-én ünnepélyesen excommunkáltatását, — a restauratio idejében a jezsuitáknak az országba visszatéréséből fejlődött s a politikai pártszellemnek táplálást nyújtó egyházi versengéseket , mik , — a mint tudva van , a júliusi forradalom előidézésében is nem utolsó tényezőül szolgáltak; s ki e jelenségeket, azoknak horderejét érti, az fel tudja azt is fogni, hogy IX. Pius jelenleg uralkodó pápa ő szentségének érdekében, sőt kötelességében fekszik III. Napoleon császár megkoronázása végett hozzá Intézett kérést csak azért is elfogadni, hogy a franczia kath. egyház keblében támadott s ennek egységét fenyegető kártékony szakadást megorvosolta, mit e derék és felvilágosodott helytartójától a Krisztusnak méltán lehet várni. Nem mellőzhetjük végre hallgatással, hogy a franczia jelen ultramontán párt főnökei közül többen a classica literatura elleni gyűlölséggel tüntették ki magukat, s a görög és római irodalom, mint pogány ésszülemény ellen sajnálandó túlbuzgalmat tanusítottak. Ezek feledték azt, hogy bármit mondjanak is a jezsuitákról ezeknek ellenes , de a tudományos műveltségben főhelyet foglaló e nevezetes rend elvitázhatlan érdemei közé tartozik, a classica litteratura mivelésében kitüntetett elsőségük, úgyszólva, annak élén állásuk. A Genfben egy régiségárus boltjába a du Bergh féle szálloda közelében néhány hét előtt egy férfi lépett be ócska kalappal és inkább tiszta mint új felső kabátban, s kérdé az árust : „Nem venné ön meg órámat?“ — Az árus megnézte az órát és válaszolt : „Én csak ritkaságokat vásárlok, uram, két házzal odább lakik egy órás.“ — „Nincs itt közel zálogház ?“ kérdé tovább az idegen. ,,E város igen gazdag, ön egész Genfben nem talál zálogházat . — Komoran és szomorúan hagyá el az antiquariust az idegen, — kinek neve Flocon Ferdinánd, ki 1848. február 24-től május 11-ig Lamartine és Ledru- Rollinnel együtt Francziaországon uralkodott. A frankfurti császárterem, Nagy Károly császár Weis Fülöp igazgató által festett képének felállítása óta teljesen készen áll. Minthogy Nagy Károlynak hiteles arczképe nem létezik, Weis kénytelen volt szabadon saját intuitiója után dolgozni. A hatalmas Károly aacheni arany székén ülve van előállítva. 318 Bécsi börze Martius. Státuskötelezvény 5% dto 4% . dto 4 . . 1839-kisrsjegyek 250 ftos 1834-kis 500 „ Bankrészvény darabja Éjszaki vaspálya 1000 ftos . Bécs-Gloggnitzi 500 ftos . . Augsburg..................................... Hamburg 100 boo tallérért. Dunagőzhajózási részvény. 16-ról: 947,686 1478 1410% 2417 797% 109% 161% 770 Bécs, mart. 15. Agio: arany 14% ezüst: 8%. A mai számból fél ív melléklet van csatolva