Budapesti Hírlap, 1853. április (78-103. szám)
1853-04-20 / 94. szám
gasztóbb hírek szárnyaltak. Mi mindig szilárd hitetlenséget szegeztünk a kedélyek e mozgalma ellenébe. Világos volt előttünk, mikép mindebben tetemes nagyításnak kell lenni , hacsak az orosz császár rögtön meg nem akarná szegni az európai kormányok irányábani kötelezettségeit, mi ismeretes jellemével homlokegyenest ellenkeznék. Mi ez utóbbit nem hihettük, s épen a török birodalom gyöngesége szolgáltatott legerősebb okot azon hitünkre, mikép az nem fog megtámadtatni Oroszország által. Más körülmények még inkább megerősítik e véleményünket. Valóban bizonyosan tudtuk, hogy Leiningen gróf s Mencsikoff herczeg küldetései nem eredtek a bécsi s pétervári udvarok közti előleges egyetértésből; az is bizonyossá lett, mikép az orosz határom csapat-mozgalmak, mikből oly nagy zajt ütöttek, nagyitva voltak, s mikép az orosz követ épen nem lépett fel oly rettentő követelésekkel, mint hirlelték. — Az, mit nem lehet tagadni, abból áll, mikép Miklós császár egy fényes követséget küldött Konstantinápolyba, mely roppant hatást tett a görög népre, mikép a követ a külügyministert megbuktató, csupán az által, hogy nem akarta őt látni, mikép a szent helyek ügyének megoldatását kívánta.Ezen alapon egy egész képzeleti épület alkottatott, úgy hogy több európai kormányok egyltalában nem igazolható intézkedéseket tettek. Ha az angol kormány teljes bizalmat adott azon őszinte nyilatkozatoknak, — miket Oroszország ezen ügy kezdetén tenni sietett, — még eddig semmi sem történt, mi arra mutatna, hogy ezen bizalommal visszaéltek, — s vannak esetek, midőn egy hatalmas fejedelem becsületességébeni bizalom jobb politika, mint az örökös bizalmatlanság, s a működésének gátlására irányzott tehetetlen törekvések.“ — 13-kan. — Az alsóház tegnapi ülésében, Butt feliratot indítványozott az iránt, hogy az agg vagy megsebesült izlandi katonák számára rendeltetett kilmarnhami kastély, Dublin közelében, fenntartassék, s hogy a hadügyi államtitkár ne gátolja meg többé uj rokkantaknak ezen kórházba fölvételét. Szónok hosszasan előadó e kórház történetét, II. Károly óta, s végül kijelenté, mikép annak eltörlése a katonai szolgálatra nézve kellemetlen, s az izlandiakra nézve sértő eljárás lenne. A hadügyi államtitkár ellenzi az indítványt, mint amely a parliament által háromszor szentesített politikának felforgatására van irányozva. Szerinte a kilmarnhami kórház szabadalma már elavult , s mivel a kórháznak nincs más jövedelme, a parliament által részére megszavazott segélyzéseken kívül, — a hadügyi titkárt illeti annak elhatározása, hogy kik vetessenek föl abba. — Heves vita után a ház 198 szavazattal, 131 ellen elfogadta az indítványt. — Ápr. 14. — Az alsóházban, tegnap a bíráknak a parlamentbeli kizáratása iránti bili második felolvasása kerülvén napirendre,a Palmerston lord ellenzé e rendszabályt. Szerinte nevetséges lenne, a parliament ajtaját bezárni oly emberek előtt, kik jellemük méltóságánál s szakismereteik természeténél fogva, különösen alkalmasak a viták felvilágosítására, s kiknek jelenléte csak megtisztelés lehet a házra nézve. (Helyeslés). — Russell lord ugyanily értelemben nyilatkozott; — kifejté, mily hasznos a házra nézve, hogy keblében legyenek oly egyének, kik a közügyekben nagy tapasztalást szereztek; s azon reményét fejezé ki, miképp hát nem helyeslendi a bilit, mely oly személyeket zárna ki kebléből, kik neki igen nagy szolgálatokat tehetnének. Ellenben Hume azt vitatá, hogy a birói s parliament állások nem férhetnek össze egymással , mivel a törvényszékek különben is túlhalmozvák munkával, s azon bírák, kik a parliamentnek tagjai lennének, nem szolgáltathatnák ki kellőleg az igazságot. Ebből csak késedelem s tetemes károk erednének, az ügyek kezelésében. Erre a bill, a miniszerek ellenzése daczára másodszor felolvastatott. — E szerint a ministerium az alsóházban egymás után kétszer vallott kudarczot. Francziaország Páris, apr. 13. A,Monsteur ma közli, mikép 1. Napóleon császárnak sajátkezüleg irt végrendelete legközelebb Francziaország birtokába jutott. — „III. Napoleon császár“ — úgymond — „ezen becses letéteménynek, mely endigele az angol Doctors’ Commons - törvényszék őrizete alatt tartatott, önmagas a császári Francziaországhoz méltóbb helyet akart adni, s ama franczia népnek, melyet a császár annyira szeretett, vissza akarta adni ama lapokat, melyekre haldokló keze azon, most már teljesült óhajtás^ kifejezését jegyzé föl: „bár csak a Seine partjain nyugodhatnának hamvaim!“ — Az eredeti kézirat a nemzeti levéltárban fog letétetni; egy hiteles ír másolat pedig Noel, a császári család jegyzőjénél leendetéve. — Az úgynevezett külföldi levelezők ügyének tárgyalása tegnap kezdetett meg s ma folytattatott a Seine megyei fegyvendőn törvényszék előtt. A lapok semmit sem közölhetnek e per tárgyalásáról. Mint mondják, az ügyvédek fölebbvitel esetében azon okból kérendik az ítélet megsemmisítését, mivel nem tárgyaltatott nyilvánosan egy oly ügy, melyet nem kellett szükségkép a sajtóperek kategóriájába helyezni. Átalánosan azt hiszik, hogy csak némely csekélyebb büntetések fognak kiszabatni, s hogy a törvényszék visszautasítandja a titkos társulatokra vonatkozó vádpontot. — Ápr. 14. — A rendőr-minister legközelebb következő körlevelet intézett,a megyefőnökökhöz : „Megyefőnök úr! — A kormánynak — azon rendőri törvények értelmében, melyek a Francziaországban tartózkodó külföldiek helyzetét szabályozzák, — mindig joga van arra, hogy közőlük azoknak, kiket veszélyeseknek tart, megtiltsa az oly megyék vagy községekbeni tartózkodást, hol jelenlétük a köznyugalmat megháboríthatná. Azon külön törvények, melyek a menekültekre vonatkoztak, megszűntek létezni; a kormány, midőn nem kívánta többé azok meghosszabbítását, érzé, mikép a közjog elegendői, s mikép saját területén mindig szabadságában állván, meghatározni azon föltételeket, melyek alatt Francziaország a külföldi emigránsokat vendégszeretetében részesíti, nem volt szüksége külön teljhatalmat kívánni egy átmeneti törvényhozástól. — E czélból, az e tárgyban fenálló utasítások megerősítése vagy kiegészítése végett, ezen-. nel kijelölem önöknek azon főszabályokat, melyektől a közigazgatás sohasem térhet el. E szabályok így hangzanak: 1.) Egy politikai menekültnek sem kell megengedni, hogy Seine megyében, a lyoni területen, vagy Marseilleben tartózkodhassék, hacsak erre a rendőrministérium világos engedélyt nem ad. ( 2.) A bármely kategóriákbeli spanyol menekülteknek, ugyanily felhatalmazás nélkül, nem kell megengedni, hogy oly városok vagy községekben tartózkodhassanak, melyek a pyrenéi határtól 16 myriamétrenél kisebb távolságra esnek. 1 3.) A német vagy lengyel menekültek sohasem nyerhetnek engedélyt arra, hogy a Schweiz vagy Németországgal határos megyékben tartózkodhassanak; azon egyedüli kivétellel, ha erre én magam adnék engedélyt. — 4.) Ugyanez áll Olaszországgal határos megyékre nézve, midőn olasz menekültekről van szó. — 5.) Valahányszor új emigránsok akarnak Francziaországba bejönni, — ezeket le kell fegyverzeni, s tüstént valamely, legalább 10 myriamétre-nyi (egy myriamétre — mintegy egy földirati mérföld) távolságra eső városba kell küldeni; azon meghagyással, mikép a helyi hatóság felügyelete alatt, ott várják be a rendőr-minister határozatát az iránt, hogy Francziaországbani tartózkodásukat el kelljen-e tűrni, vagy nem. — 6.) Az előbbi szabály alól kivétel fog létetni, valahányszor a kormány, előre közlött rendeleteknél fogva meghagyandozta a határszéli hatóságoknak, hogy a külföldiek e vagy ama kategóriáját kivétel nélkül visszautasítsák; ezen tilalmak természetesen oly menekültekre vonatkozandnak, kik távolról lővén, valamely közbeneső tartományban már menhelyet találtak volna. Németország, Berlin, ápril 15. A „Voss. Zig“-nak a neuschateli kérdésnek ismét előtérbe lépte, s az, hogy a külföldi lapok megint sűrűbben foglalkoznak e kérdéssel, alkalmat nyújt arra, hogy talán némely itt ott feltünedezett felfogásokat helyreigazítani szándékozván, a kérdés elméleti álláspontját kifejtse. Legelőbb kiemeli, hogy Poroszország elidegeníthetlen jogait Neuschatelre eléggé megóvó mind átalános, mind pedig egyes eseteknél előfordult tiltakozásaival, melyekkel akaratát a leghatározottabban kifejezte, mikép egy időre jogtalan, forradalmi tények által tettleg félbe szakadt souverainitását Neuschatelre megőrizni akarja, s csak mérsékletétől fügött, meghatározni az időpontot, amikor jogait ismét tettleg érvényesítendi. Erre más hatalomnak sem elismerése sem felhatalmazása nem volt szükséges, annál kevesbbé, minthogy Poroszországéi ugyanazon szerződések által vannak biztosítva, melyek az összes jelenlegi európai területi állást biztosítják, s melyek világos elismerése még nem rég Francziaország részéről a franczia császárnak a többi nagyhatalmak általi elismertetését megelőzte. Poroszország jogai tehát csak uj megerősítést nyertek, midőn Oroszország, Austria és Anglia azokat a londoni jegyzőkönyvben elismerte s Francziaország ahoz beleegyezését adta. Már akkor állították két titkos pontnak létezését, melyek közöl az egyik Poroszországra bízta volna, a londoni jegyzőkönyvnek a schweizi szöv. kormánynyal lett közöltetése után, azt a jegyzőkönyvnek Neuschatel számára leendő elfogadása végett felszólítni, s esetleg Neufchatel kantont katonailag elfoglalni, ha a szöv.tanács vagy Neufchatel azon felszólításnak nem felelne meg. Ami tehát most hallik Poroszország felhatalmaztatásáról, souverain jogainak Neufchatelre nézve erőhatalommal is érvényesítésére nézve, nem egyéb, mint ismétlése annak, ami már azelőtt ama titkos pont tartalmáról hallatszott. De legyen bárhogy, annyi bizonyos, hogy Poroszországnak, a többi hatalmak jóváhagyásával vagy a nélkül, joga van, megóvott jogait minden időben s minden népjogi eszközökkel, s igy katonai beavatkozással is érvényesitni, s hogy egy hatalomnak sincs jogában őt ebben gátolni Poroszországnak viszonya is a német szövetséghez teljesen független e kérdéstől, miután Poroszország itt mint európai hatalom s egy a szövetséghez sehogysem tartozó területre nézve cselekednék. A német szövetség, mely a bécsi zároklevél 50 §-a szerint egyes szövetségi tagok „kértére“ idegen kormányoknál beavatkozni jogosítva van, csak akkor fogna ez ügyben közrehatókig föllépni, ha Poroszország annak közrehatását világosan kikérni magát ösztönöztetve látná. Ez esetben a szövetség jogositva és köteleztetve lenne Poroszország jogai teljes biztosítása s a neki adandó elégtétel végett beavatkozni. Ez a kérdés elméleti álláspontja. — Mint hallik, felhagytak azon eredeti szándékkal, a községi és kerületi rendtartás iránti törvényjavaslatokat, habár az üléseknek a nyár közepéig kihúzása mellett is még ez ülésszak alatt bevégezni, mindamellett azon állítás , hogy az ülések már májusban bezáratnának , nem igen valószínű, mert a községi rendtartás ügye, mennyire t. i. azt a Potworowszky féle módosítvány ígérni látszik, még ez évben is meddő függésben marad, s csak a keleti tartomány városi-községi rendtartásának van kilátása, keresztül menni a törvényhozás minden fokain. A második kamra csak most vette azt tárgyalás alá, s már is kitűnt, mily szükséges lesz meghatározni, melyek az okvetlen bevégzendő tárgyak, s melyek maradhatnak; csak igy lesz elkerülve azon elhamarkodás, mely mind a tanácskozásoknál, mind a bizottmányi jelentésben szembeötlő. Kassel, april 9. A „D. R. Zig“ az alkotmányi osztályról a rendi gyűlésben következőket ir : A 2-ik kamra alkotmányi bizottmánya az uj alkotmány- oklevélről s a rendi gyűlésnek alkázi viszonyáról három nézetet állított fel, melyek három különböző indítványokban tétettek le. A legszélső jobboldal állítá, hogy az uj alkotmány mindenesetre joggal áll fönn, és a rendi gyűlés által elhatározott módosítások és változtatások csak a „kormányhoz intézett kérvényekül tekintendők.“ e nézetet főkép Baumann ügyvéd képviseli. A közép nézete ugyan az alkotmánynak joggal fennállását elfogadja, de ezen viszony csak addig tartott, míg a rendi gyülés egyszerű többséggel változtatásokat nem határozott s a kormánynyal nem közlötte ; ezen nézetet főkép Ilse marburgi tanár képviselte. A baj, ha e kifejezést használhatjuk, azon tételt állította fel, hogy az 1831-ki alkotmányoklevél még teljes erejében fönnáll, még pedig addig, mig a szövetséggyűlés ki nem jelöli azon pontokat, melyekre nézve a szövetség méltán öszhangzásban nem áll; e nézet képviselőjét Fink követben találta. F. hó 6-án az alkotmányügy a második kamrában is tárgyalás alá került, Ilse tanárnak, mint másodelnöknek elnöklete alatt, minthogy Scheffer államtanácsos, az elnök,betegséggel mentette ki magát. S e második kamra ezen ülésében, melyet mondhatni, Hassenpflug s a kormány maga személyesen választott ki, megtörtént, mi hihetlen volt, hogy a baloldal nézete elfogadtatott s nagy többséggel határozattá lett. Egyúttal egy uj alkotmányi bizottmány is választatott meg. Mily hatást tett e választás a kormányra, onnan vehető ki, hogy Scheffer még ugyanazon nap telegráf utján hivatott ide. Hogy Scheffernek lesz módja e határozatot megsemmisíteni, ezen senki sem kétségeskedik, de hogy egyszer meghozatott, már ez is fontos. Németalföld, Hága, ápril II. Az „Indépendance beige“ hágai levelezője szerint, a közönség rendkívüli feszültséggel várja a kamrák megnyitását, melynek holnapután kell történnie. Ezen feszültség főleg onnan ered, mikép átalánosan várják, hogy mindjárt az első ülésben interpellációk fognak intéztetni akormányhoz, a kath. hierarchia helyreállításának kérdésében. E kérdés rendkívül fölizgatá a néptömeget, s a fenyegető kicsis végét lehetetlen előre látni. — Különösen az orthodox protestáns párt, mely Groen van Prinsterert ismeri el főnökéül, — húzza meg a vészharangot. Már számos városok s egyetemek küldöttek a királyhoz sürgetős feliratokat, s az ország minden főbb városaiban hasonló feliratok köröztetnek. De különösen Utrechtben kelnek ki leghevesebben a pápa allocutioja s a kormány ellen, azért, mivel előmozdítá a kath. hierarchia helyreállítását. Groen lapja, a „Nederlander“, fáradhatlan chavezban, Vreede tanár szintén heves czikkekben arra szólítja fel a királyt, hogy ne szentesítse az érsekek s püspökök kinevezését. A protestánsokat talán nem annyira maga a kath. hierarchia helyreállításána ténye, mint azon mód botránkoztata meg, melyen a helyreállítás történt. A pápa ugyanis allocutiojában oly tények emlékét idézte föl, melyek már három század előtt történtek, — igen pazarul osztogatta a hitetlen s eretnek epithetonokat, s hő óhajtását fejezé ki az iránt, hogy a kath. egyház Németalföldön kifejlődjék s megszilárduljon. — Ez igen nehezen esett a protestánsoknak, kik annál inkább hajlandóbbak a történtekért a kormányt tenni felelőssé, mivel a „Times“ s utána több más lapok azt álliták, hogy a kath. hierarchia helyreállítása Németalföldön a kormány kivonatára történt. Az említett levelező szerint azonban ezen állítás nem alapos. Ugyanis 1851 -ben a római udvar azt kérdé a németalföldi kormánytól, hogy váljon nem gátolják-e törvényes akadályok Hollandban a római egyház újraszervezését. A kormány az alkotmány értelmében, nem tagadhatá meg e jogot a római egyháztól, azonban föltételül tűzé ki a concordatum eltörlését; ezenkívül azon óhajtását fejezé ki, mikép a szentszéket kellő időben értesítse arról, hogy mi módon szándékozik helyreállítni a kath. hierarchiát. A szentszék világosan elfogadá a concordatum eltörlésére vonatkozó föltételt; a németalföldi kormány azon óhajtása iránt pedig, mikép a végrehajtás ideje- módjáról értesíttessék, nem adott határozott választ. S valóban a kormány a közönséggel egy időben tudá meg a hírlapokból, hogy a kath hierarchia a királyságban helyreállíttatott! A ministerium, úgy látszik, nem helyesli a római udvar eljárását, mely őt igen kellemetlen helyzetbe hozandja, mennyiben a protestánsok épen ezen eljárás következtében azt kérendik a királytól, hogy ne szentesítse az érsekek és püspökök kinevezését. „Óhajtandó — úgymond a levelező hogy a kormány a kamráknak e tárgyban oly felvilágositásokat adhasson, melyek lecsilapithassák a fölingerült szenvedélyeket. Úgy hiszem, ez sikerülend neki; s meg vagyok róla győződve, mikép a király nem használandja fel a szentesítés megtagadása iránti alkotmányos jogát, s mikép ellenkezőleg a kath. egyháznak megengedendő egy oly jog használását, mit az alkotmány tőle szintúgy nem tagad meg, mint a protestánsok s izraelitáktól.“ Törökország, Konstantinápoly, april 4. Az új bank közelgő megnyitása a finánczvilágot nagy reményekkel kecsegteti. A bank tőkéje 700,000 erszény, vagyis 350 millió piaster lesz, 100 ft sterlinges részvényekre osztva. Részvényes akár,ki lehet. A szerződést a nagyvezér és minden ministerek aláírták, s az 15 évre szól; kezességül az egyiptomi adó szolgál. A bankot 12 tagú tanács igazgatja. A porta most, pénzügyei szabályozva lévén, s a külhatalmakhozi viszonyai is jobbra fordulván, figyelmét az állam anyagi emelésére fordithatandja. — April 7. Lord Stratford Redcliffe nagybritanniai követ f. hó 5-én „Fury“ angol hadigőzösön megérkezett. Tegnap megérkezési látogatásait téve a portánál, s ma szultán ő felsége audientián fogadó. Tegnap de la Cour franczia cs. követ is megérkezett „Caton“ hadi gőzösön, s ma reggel a perui követségi palotába szállt. 461 Efegújabb posta- London, apr. 15. A „Times“ ma következő, még eddig egy más lapban sem található közlést hoz : — „A britt kormány nem sokáig várt alkalomra, hogy az egész világnak bebizonyítsa, mily komolyan veszi azon határozatot, mikép a törvény szigorát alkalmazandja azon menekültek irányában, kik más államok elleni összeesküvések által Angolország türelmes vendégszeretetével visszaélnek. Tegnap korán reggel egy ház, melyben Kossuth utc lakik, az arra feljogosított hatóságok által megmotoztatott, melyek e czélra — mint gyanítjuk — egy az államtitkártól nyert felhatalmazással voltak ellátva; s a nyomozás eredménye nagymennyiségű fegyverek s hadiszerek fölfedeztetése volt, melyek lehetnek ugyan egy politikai gyujtogatónak ügyleti anyagszerei, de valóban nem tartoznak egy oly magánszemély házieszközeihez, ki békés elvonultságban él. Valóban van okunk föltenni, mikop a hadkészületek oly mértékben történtek, hogy puszta magán-nyerészkedésre gondolni sem lehet, s hogy föltehetni, mikép igen rettentő ellenségeskedések vagy lázadási mozgalmak terveztettek. Nem tudjuk, mint volt a belügyministérium figyelme a bűnösök gyanús mozgalmaira irányozva, de Palmerston lord szokott erélye és ügyességével, a bajt gyökeréig üldözé, s rendkívül kielégítő, mikép Palmerston lord, ki külkormányok szenvedélye által, oly gyakran összezavartatott ama kalandorokkal, most föltűnő példát hozhat fel ennek bebizonyítására, mikép az ő kormánya alatt, a társadalmi rendet, s Angolországnak a külföldközi barátságos viszonyait nem lehet büntetlenül megsérteni.“ Távirati sürgönyök. London, apr. 16. Palmerston W armsleynak interpellatiójára azt válaszolá, mikép az átkutatott ház nem az volt, melyben Kossuth lakik, hanem egy gyár. London, apr. Ifj. A zsidóbill harmadik felolvasása tegnap történt, s az 58 szóval elfogadtatott. Gibson hirlapindítványánál a kabinet 369 szavazó közt 31 szónyi kisebbségben maradt, Gibson indítványa a beigtatási díj eltörlésére nézve elfogadtatott, a két más indítvány elvettetett. Kassel, april 17. Egy rendelet a polgári házasságot a keresztény egyházak tagjaira nézve eltörli. Madrid, april 15. Az új ministerium megalakult. L e r s u n d i tnok ministerelnök és hadügyi-; de la Torre Ayllon L. L. rendk. követ a bécsi udvarnál, külügyi -; Goyontes (ideiglenesen) igazságügyi-; Doral tengerészeti- ; Bermudez de Castro pénzügyi-; E g an a belügyi ministerek. Turin, apr. 15. Az iparadó -vita foly. A pénzügyminister törvényjavaslatot terjesztett elő az atlanti-tengerentúli társasággal a szerződés megerősítése iránt,mely szerint Genua és Északamerika közt hajózási összeköttetés fog fentartatni. Legközelebb a savoyai vasútszerződvény is a kamrák elé terjesztetik. Páris, april 18. A császár ma Morot újon kinevezett bibornoknak féltéve a bibornoki süveget. Ez alkalommal néhány szót mondott, többi közt a Romával kötött concordatum minden részről kielégítő hatását említvén fel. Bécsi börze April 19-től. Augsburg.....................................• • 109% London 1 fi sterlingért .... 10.49 Cs. kir. arany....................................~* Bécs , april. 18. Agio : arany 14*/4 . Ezüst: 0/g-Dunavízállás apr. 10. reggeli kór. 14 láb, 0 hüv. 0-n fölül