Budapesti Hírlap, 1853. április (78-103. szám)

1853-04-27 / 100. szám

Pest, Szerda, HIVATALOS RÉSZ. Katonai rögtönbírósági ítélet. Kurutz András félegyházai születés Kis­kunságból Magyarországban, 33 éves, katholikus, nős , egy gyermek atyja, már hat éven keresztül részint rablás részint tolvajság miatt fogva volt,a rablási vád alól ugyan az instantiá felmentetett,ha­­nem tolvajság miatt 3 évi nehéz börtönnel büntet­­tetett,melyből 1848-ban Kecskeméten megszökött, azonban ismét befogatott, s a büntetési idő múl­tával Pesten m. évi december elején ide visszatért, de az egész tájékon félelmes volt, s megál­lapított .tényállás mellett a kárvallottak és tanuk m­eghitett vallomásai által rábizonyult, mikép 1852-dik évi december közepén este Laczko házába a péteri pusztán félelmet gerjesztve be­rontott, a bejárási ajtót maga után bezárta, s a la­kosokat 100 pft kézbesítésére kényszeritette, fe­nyegetvén őket, hogy vonakodás esetére meg­­nyuzza , mert ő Fazekas társa, s még öt paj­tása van a szomszédságban, s ő maga hat lö­vést tehet ; hasonló fenyegetőzések közt a vi­déken barangolt , s több mezeigazdáktól za­bot , szénát és kukoriczát zsarolt; — ugyan­az tehát rablás miatt az 1851. dec. 20-dikai, 1852. jul. 8. s decemb. 4-kei proclamatiók ren­­delménye, s 1849. május 25-ki legfelsőbb hatá­rozat szerint 1853-ki april 23-kán délelőtti 11 órakor kötél általi halállal büntettetett. Félegyháza apr. 23-kán 1853. Cs. k. katonai rögtönbiróság által. NEHHIVATALOS RÉSZ. BÉCS, april 25. „C. C.“ Folyó évi febr. 16-kán egy cs. k. nyilt parancs bocsáttatott ki, melynek hatálya Ma­gyar- Horvát- és Tótországra, szerb vajdaság és temesi bánságra kiterjed, s melylyel ezen ko­ronaországok számára szabályok állapíttatnak meg a törvényszéki hatóságok hatásköre és illetékes­ségére nézve polgári jogügyekben (polg. jogható­sági szabályzat) s különösen meghatároztatik, hogy azon kihirdetendő naptól kezdve lesz ha­tályba lépendő, melyen e koronaországokban az újon szervezett járási hivatalok (szolgabirói hi­vatalok) és a többi törvényszéki hatóságok tevé­kenységüket megkezdendik. Annak lényeges ha­­tározmányai a következők : A feloszlatott tör­vényszékeknél ez időben még függőben levő minden ügyletek, folytatás végett azon új tör­vényszéki hatóságoknak adatnak át, melyek arra a törvény tartalma és az uj törvényszéki terület határai szerint hivatva vannak. A római-katholi­­kus, görög egyesült és görög nem egyesült vallás­­­beliek papi törvényszéki hatóságai, az 1849 nov. 3-ai és 1850 márt. 1. cs. rendeletek szerint, az első és további folyamodású papi bírói hivatal gyakorlatában maradnak a házassági viszályok azon részére vonatkozólag, melyek a házassági kötés érvényes­ vagy érvénytelenségét, a házas­sági elválást és az asztal- és ágytéli elkülönzést illetik. Minden egyéb, még a házassági viszonyra vonatkozó jogügyei is a római-katholikus, va­lamint görög­ egyesült és nem egyesült vallás­­belieknek az országfejedelmi bírói hatóságok által tárgyalandók és ítélendők. A többi nem kaiból, vallások tagjai (a nem­egyesült görögöket kivéve) kiknek házassági vi­szályait már eddig is a polgári törvényszékek tárgyalták, a házasság érvényes­ vagy érvény­­telensége, a házassági elválás és az asztal- és ágytéli elkülönzés vitályaiban is az országfeje­­delmi bírói hatóságoknak vannak alávetve. U­­gyanez áll a zsidó vallásbeliekről, ennélfogva különösen minden rabbi-bíróságok a kérdéses törvény hatálybaléptével azonnal megszűnnek, s az ott függőben levő jogvitályok a tárgyalásukra hivatott polgári törvényszékekhez utasitandók. Oly perek, melyek indítása és folytatása az 1852 nov. 29-ki nyilt parancs szerint egykori ősi nemesi jószágok vagy nemesi zálogjószágokra nézve meg meg van engedve, azon első folya­­modási bíróság elé tartoznak, melynek törvény­­széki területeken a kérdéses jószág fekszik. Ha a jószág több első folyamodási bíróságok területében fekszik, akkor a választás a panaszró fél szabad tetszésétől függ. Levelezések. Berlin, april 21.­­ (Asztalmozgatás.) Az asztalmoz­gatás itt, bárhova megy vagy néz az ember, jár­­ványnyá vált, mely magánkörökben úgy mint korcsmákban oly mértékben dúl, hogy attól már menekedni sem lehet, s egy levelező, ki állapota­ink hű képét akarja adni, arról többé nem hallgat­hat. A lapok teltek hirdetések, jelentések és ér­tesítésekkel, s az üzérkedés megragadta ez ügyet, úgy hogy közhelyek tulajdonosai jelentik, mikép náluk minden intézkedések meg vannak téve, hogy a becses vendégek a legnagyobb kényelem­mel mozdíthassák az asztalokat. Még az udvar­nál is tettek kísérletet, melynél Humboldt Sán­dor is jelen volt. Ez utóbbitól most egy saját kéz­­iratú levél kering a városban, melyet azon kísér­let és a lapok ama panasza idézett elő, hogy a je­lentős szakemberek, kiknek puszta tekintélye el­­döntené az ügyet, még mindig hallgatnak. Élol­vastam tegnap ez iratot. Az e szeretetreméltó tudósnak saját finom gúnyorrával van írva s oda nyilatkozik, hogy minden eszes ember, ki némi figyelemmel követi a kísérletet, maga megma­gyarázhatja magának az egész dolgot oly tökéle­tesen, hogy a tudományos tekintélyek beavatko­­­zása nem csak teljesen felesleges, hanem maguk­ra is komikus világot vet vissza. „S azért ő is kénytelen, mint gonoszul életeskedve megjegy­zi, saját hírneve érdekében ezen csak magánszí­­vességből írt levélnek nyomtatás útjáni netáni közzétételét komolyan megtiltani.“ Egy általam tegnap rendezett kísérlet va­lóban megmutató nekem, hogy oly emberek előtt, mint Humboldt, valóban nevetségesnek tűnhetik fel, ha ily phaenomen végett idézik őlyet, mint ha egy,híres orvostól azt kivánnák, hogy vala­mely uj „radikal gyógyszert az ászkor ellen“ vagy más ilyféle charlataneriákat tudományos vizsgá­latnak vessen alája. Három hölgy és négy ur ké­­pezé a lánczalatot egy nehéz, nem karikákon álló asztal körül, míg­ egy ötödik ur delej­tűvel s egy macskaszőrből álló electroskoppal az egész vezetését elvállaló. Azon feszes állásnál fogva, melynek kényelmetlenségét még az is emeli, hogy a női ruhák kikerülése véglett messze kell ma­gát az embernek az asztaltól tartani — csakha­mar észrevevők mind, hogy az izmok, legelőbb a bal karban, lassan lassan kifáradnak, s a balkezek ennélfogva mindig súlyosabban nehezedtek az asztal lapjára, sőt a­ kifejlett izzadságnál fogva ahoz tapadtak. A merev nézés az asztalra azon­­fölü­l szédelgést hozott még az izomreszketéshez, s igen világos volt, hogy ezen folytonos hallga­tag mozgás — mint minden hosszú és egyfor­ma hallgatag mozgás — igen alkalmas, az asztal nehezedési mozzanatát legyőzni. Ez meg is tör­tént 65 percz múlva, midőn az asztal a mindig nehezebbekké váló bal kezek nyomásának balra engedni kezdett; ekként ferde állásba jövénk, s igy öntudatlanul még jobban nyomtunk a bal ke­zekkel, s végre föl kelle kelnünk, hogy az egyen­súlyt el ne veszítsük, a mikoron aztán természe­tesen amúgy igazában kelle bal kezünkkel nyom­ni, minthogy ez oldalra azon veszélynek voltunk kitéve, hogy súlypontonkon túlhajlunk. Ele­­­etroskop és delejtű a legkisebb mozgást sem mutatták; az egészen egyforma karczolások, me­lyeket az asztal lábai a földön tettek, szintúgy mutatják, hogy az asztalt mechanikai erő tolta, s nem villanyfolyam által vonatok és löketék vál­togatva. Ha a jelenség oka iránt még legkisebb kétségünk leendett, ezt eloszlatta­ volna az, hogy az asztal legjobb futása közben mindannyiszor rögtön megállt, mihelyt egy adott jelre az asztal lapjáról elnéztünk és kifáradt karizmainkat lazul tartottuk, hogy az izomreszketést, a szédelgést s az azzal összekötött önkénytelen nyomását a ke­zeknek megszüntessük. Ellenben futott, mihelyt ismét egészen átengedtük magunkat, úgy hogy valódi örömünk volt rajta! Mindamellett a kísérlet mindig érdekes lesz, mint új bizonysága azon már ugyan régi physikai igazságnak, hogy egy csekély, de egyforma ringató mozgás idő folytán roppant progressió­­ban gyarapszik mozgató erőben. Ez hasonmása azon ismeretes kísérletnek, hogy­­ ha a falon függő több ingák sorában egyet mozgásba te­szünk , lassan lassan mind mozgásba­ jő, mint­hogy a mozgás a fal közvetítése által, melynek végre együtt kell ingani, a többivel közöltetik. Pest, april 26. —br— A hazai festészet tegnap kettős ö­­römnapját ülte , mely örömnap a társadalomra nézve is. Mert ha van a szép művészetek közt ágazat, mely a társadalom erkölcsei s érzései fi­nomítása s nemesbítésére kitünőleg hat, Ovid jelmondata szerint: „Artibus ingenuis Pectora mollescunt, asperitasque fugit.“ •— úgy e kiváló hatás varázsereje kétségen kívül a festészetben feltalálható. Övé a dicsőség, a holt anyagot is színekkel­ fölelevenitni, s a természet bájait híven visszatükrözni. — A ha­zai festészet jelesebb avatottai s nagyszámú mű­­barátok , mint műegyleti tagok örvendező köré­ben (mely választmányi gyűlés formáját viselé) üdvözöltetett tegnap délelőtti órákban M­a­r­k­ó Károly hazánkfia — a világ első tájfestésze,mint vendég, s gr. Andrássy Manó, mint újon vá­lasztott műegyleti elnök. Utóbbinak b. Prónay Gábor választm. elnök ur által történt beigtatása után K­u­b­i­n­y­i Ágoston alelnök ur mutata be a választmányi gyűlésnek a festészet körünkben mulató hírneves fölkentjét, ki 31 év után*) lé­pett újra a földre, mely őt szülte, s kinek megér­kezése reánk nézve valódi örömnap. Az ünnepelt művész benső megilletődéssel kevés szavakban tolmácsoló köszönetét a szívmeleg fogadásért, s az országnak és egyeseknek kész szolgálatot ajánló fel , ha valamiben vele parancsolnak. Erre az új elnök, ki a beigtató nemes báró jel­lemző szavai szerint a hazai művészet lángkeblü pártfogója a főnemesi rendből, melyből fájdalom, oly kevesen tündökölnek e téren, — és szenve­­­délyes kedvelője a festészetnek, azonnal, beváltá­sául azon ígéretnek, mit a műegylet érdekeinek előmozditása iránt jön, egy indítványt terjesztett a választmányi gyűlés elé a festészet emelése vé­gett, mely szerint ugyanis a megyefőnök s püspök urak egyleti körlevelek által lennének felhívan­­dók a festészet pártolására, mely indítvány az arra vonatkozó okok több oldalróli feltüntetése után, azon módosítással fogadtatott el, hogy a múzeumi képtár ügyében keringő hasonczélú körlevelek formájára, úgy a tiszt, d­erűs, mint az összes közigazgatási elöljárók fel fognak ez ügy­ben szólíttatni, az illető felsőbb helyeknél törté­nendő előleges bejelentéssel. Az indítvány okait illetőleg, jelesen a főtiszt, clerusra nézve, miután elnök úr a linczi püspök példáját fölemlíté, Ku­­binyi Ágoston tanácsos ur m­aga a festészetnek a templomi díszítésre vonatkozó oldalát emelte ki, melyben egykor a festészet úgyszólván közpon­tosult, s b. Prónay Gábor ő maga, ezen kívül a műegyletbeni részvét nyereséges előnyeire hivatkozott, miután a részvényes tag a műkiállí­­tást annyiszor mennyiszer ingyen szemlélhe­ti meg, s évenkénti sorshúzás által jeles festvé­­nyek nyerhetése szerencséjének osztályosa. A felsorolt okok kétségkívül eldöntő hatással bírnak. Egy másik indítvány Sz. részvényes tagtól, mely szerint a műkiállítást látogatók egy kis egy­leti emlékkönyvvel ajándékoztatnának meg a vég­­­ből, hogy ez által a műegylet ismertetése tágas­­­uljon, több oldalról felhozott akadályok miatt nem ment keresztül. Végre elnök az előadó ed­digi lépéseit a Gallait Lajos-féle híres fest­­vénynek a műkiállitás számára megnyerése körül, mely a folyó évi kiállításokra már előre le van foglalva, s csak j­u­n­i­u­s hóra nyerhető meg, s mely múlt évben a bécsi kiállítást díszítvén, ez 10,000 pftot jövedelmezett. A választmány elnök úr előterjesztésére, ki e festvényről valódi lelke­süléssel szólt, elhatározó, miszerint szerzője a kiállítási tiszta jövedelem felével, úgy mint a bécsi műegylet részéről történt, jutalmaztassék. Nagyszerű kivitele a képnek, mely Egmont és Horn tetemeinek a brüsseli védőrség általi át­adását a brüsseli ferenczrendiek zárdájában (1568.) ábrázolja, s mely Tournay város tulajdo­na Belgiumban, azon reményre jogosít, misze­rint­­ azt minden, ki csak teheti, megszemlélni sietend. Székesfehérvár, april 16 **) Öcs. kir. Apostoli Felsége legkegyesb Urunknak szerencsés felgyógyulásáért az öröm- és hála-istentisztelet, mélt. Farkas Imre megyés püspök ur által tartott Tedeummal, f. hó 6-kán ment­­végbe. Jelen voltak a katonai és polg. ha­tóságok , az iparosok és földészek képviselői; s kün a helyőrség volt felállítva. 1 .Városunk nagyprépostja főtiszt. Farkas Ferencz ur azon hó­zhajtástól vezéreltetve, hogy szülővárosa iránti tartozását lerója, ezelőtt kö­t) 1832-ik évi apr. 22-én távozott el Pestről s 1853. évi april 22-kén érkezett meg ide.—br— **) Jelen levél szolgáljon szükséges kiegészí­tőjéül a lapunk 96-dik számában olvasható sz. fehérvári tudósításnak. Szer kö­rülbelül egy évtizeddel városunkban nőnöveldét alapított volt, ez azonban pártfogolás hiányában virágzásra nem emelkedhetvén, alapitó ur által mint várakozásának meg nem felelő, másod vagy harmadik évében megszűntettetett. A nemes­­keblű prépost ur, daczára e kedvezőtlen sikernek, szivében még sem csüggedt el. 1847-ik évben itt az akkor még 6 osztályú gymnasiumban a böl­csészeti két osztály megalapítására városunkkal szövetkezve, tetemes pénzöszveget ajánlott meg; ezen alapítványra vonatkozó okmányok még 1847-ben mindkét fél által hitelesíttettek, s leg­felsőbb jóváhagyás alá terjesztettek. De a leg­felsőbb szentesítés leérkezése előtt a forradalom kiütött, s igy a vállalat csirájában elfojtatott. Hasonló sors érte a szülemlendett fehérvári lyceumot is. Hála azonban a gondviselésnek, nem különben méltó köszönet a cistercita rend főnöke főtisztelendő V­­ 11 a­x Ferdinand urnak, már az 1850 évi tanfolyamban felebbi vesz­teségünkért kárpótlást nyertünk, midőn t. i. gym­­nasiumjok a legújabb tanrendszerhez képest fel­tanodává alakíttatott át. — Szeretett nagypré­postunkat igy kétszer kedvetlenité el két nemes és szép tervének meghiúsulása; de ő mégis min­­­dig a nemesen gondolkozó, közjóra törekvő ha­zafi maradt, és 1852-ki december 2-án Fel­séges Császárunk trónra lépte évnapján ismét egy nagyobbszerű nőnövelde alapítására 30 ezer pftnyi tőkét s a megyeházi téren levő szép házát ajánlá föl, egyszersmind a városi ha­tóságot felszólitá, hogy az előbbi nőnöveldénél nagyobbszerüre tervezett ezen intézet irányá­ban azon kötelezettségeket, melyeket 1847 -ben a létesitendett lyceumra nézve elvállalt,s hason­lóan elfogadná. A városi községválasztmány en­gedett jelen felhívásnak s a kölcsönös értekezle­teket m­agával haladéktalanul megkezdte, s már is eredményt értünk el, mert már m. hó 12-én az alapítványi okiratok szerkesztve voltak, s köz­­­határozattá vált, hogy ő cs. kir. Apostoli Felsége jobbágyi legmélyebb tisztelettel ké­­rettessék meg a végre, hogy ezen nőnevelő inté­zetnek szentesítést adni, s egyúttal azt, miszerint élete szerencsés megmentetésének és felgyógyu­lásának emlékére Felséges nevét viselhesse, leg­­kegyelmesben megengedni méltóztassék. Fehérvár ekkér akarja háláját s hőn ked­velt Fejedelméhezi szeretetét bebizonyitni; igy kívánja a kegyelet örök emlékét felállítani! Reáliskolánk máig sincs, de reméljük, rövid időn lesz, mert a­mint értesülve vagyok, e rész­ben már számos felsőbb rendeletek bocsáttattak ki, melyek a reáliskolák szervezését nyomatéko­­­san hagyják meg. S így föltehetni, hogy derék polgármesterünk a városi polgári képviseletre akként fog hatni, mikép a reáliskola a pium de­­sideriuraok közé nem fog többé tartozni. Lehet­­len itt Bauer Lőrincz magántanitót meg nem említnem, ki 1852-iki május hóban nyitá meg felsőbb engedély mellett „magyarnémet nép- s külföldi nyelv-tanoda“ czimű intézetét, s alig egy éves intézete a m. hó. 17-ki próbatéren oly eredményt mutatott föl, hogy 10—11 éves gyer­mek magyar és német nyelvben hibátlanul ragoz, elemez stb.a földismében kitűnő jártasságot mu­tat, — a természettan, természetrajz, mér- és nézlettan elemei, kereskedés és áruisme stb. a gyermekek által szép és dicséretes előmenetellel elsajátitvák.B­a­u­e­r Lőrincz úrtól „kereskedelmi áruisme“ tanítványai számára írva s a helybeli kereskedő társaságnak ajánlva, sajtó alatt van, annak idején megismertetendőm. r. 1. Selmecz, april 18. A „Budapesti Hírlap“ 66-dik számában a helybeli ev. lyceum mostani állapotjáról egy hi­bás s nem való adatokkal teljes tudósítás közöl­­tetett. Annak szerzője sok olyat látott, a­mi nincs; a­mi pedig van, azt nem épen helyesen közölte. Ki volt azon hivatalos kerületi felügyelő, ki köz­vizsgáinkat jelenlétével diszesíté ? — azt csak ő tudja. Mi pedig azt tartjuk, hogy a­mi nincs, az sem hivatalos nem lehetett, sem jelenlétével nem diszesítheté ünnepélyünket. Hogy lyceumunk­­ban a tanulók száma az előbbeni évekhez képest csökkent, az való. De ez Magyarország majd min­den tudós iskoláiban történt, s ennek okát senki sem fogja a kérdéses tanintézetekben, hanem a megváltozott országos s társadalmi állapotokban keresni. A tanulók száma a helybeliekkel együtt most nem 130, hanem a lyceum anyakönyve sze­rint 189 ; azon állítása is hibás, hogy a bölcsé­szeti 3 osztályban csak 16-an volnának. Ki a 100. Szerkesztői iroda van: Ország-ut, 6. sz. a. (Kunewalderház) 2-ik emeletben. —­ Megjelenik e lap, hétfőt s a főbb ünnepek utáni napokat kivéve, mindennap. Előfizetési díj : Vidéken : f­é­l é­v­r­e: 10 frt., évnegyedre: d­ír. 10 kr. Helyben, fél­, évre: 8 frt. é­v­n­e­gy­e­d­r­e : 4 frt. — A hi­r­d­e­t­é­­s­e­k ötször halálozott sorának egyszeri beiktatásért 6 kr., többszörért pedig 4 kr. számittatik. — Egyes szám 20 pkr. Előfizethetni — helyben a Lap kiadó hivatalában, Lukács László könyvnyomdájában Országút Kunewal­­derházban, vagy a szerkesztőségnél ugyanott 2-ik e­­meletben, vidéken minden cs. kir. postahivatal­nál. — Az előfizetést tartalmazó levelek bérmente­­s­i­t­e­n­d­ő­k. April 27-én 1853.

Next