Budapesti Hírlap, 1853. június (127-152. szám)
1853-06-03 / 129. szám
A „Preuss. Zrg“ is kinyilatkoztatja most, hogy a franczia Appert lovag törekvéseinek korábbi megdicsérését az iránta nyert legújabb felvilágosítások szerint teljességgel nem tarthatja jól megérdemeltnek. Sőt Appert magaviselete a legújabb időben, mint hallik, alkalmil szolgált, a több hatóságok részéről korábban neki adott engedélyt, különféle államintézetek megszemlélésére visszavonni, s a nyilvános előadások tartása is alig fog neki többé a monarchia bármely helyén megengedtetni. A „D. A. Zig“ tegnapi számában közlött adatok közt a német kivándorlásról legfeltűnőbb Baden példája, mely népességének 1861-ről 52-re 10,000 emberrel kereskedését mutatja. Königsberg, máj. 26. Legújabb időben némely változások létettek a porosz, orosz és lengyel határ őrzésében, úgy hogy a katonai őrségek néhány száz lépéssel az ország helyébe vonattak, így a csempészetet jobban hiszik meggátolhatni, a határt kiterjedésében ekként jobban átnézhetvén. .. Rochow tlek, porosz követsz. Pétervárott, leánya Ugarte grófnő kíséretében Bécsből ide érkezett, s Sz. Pétervárra visszatérte előtt még néhány napig Drezdában mulatand. — Az állami törvényszék, mely súlyos politikai bűnök elitélésére állíttatott fel, most a kamrai törvényszéknél megalakult, s annak vádja úgy mint ítélő tanácsa ki van nevezve. Hannover a, máj. 27. A muzeum épületének ma létetett le alapköve. — Most már elhatározott dolog, hogy a király és királynő ő figeik i. hó 17-én Londonba utazandnak. Eisenach, máj. 26. A német evang. egyház-kormányok követeinek conferentiája ma tarta előleges isteni tisztelet után első ülését; a legközelebbi idő valószínűleg a theologusok és hymnologusok által kidolgozott német evang.legyházi énekkönyv-tervezetnek leend szentelve. Déli Németországból , máj. 25. A .,Leipz. Ztg.“ írja: „A felsőrajnai egyháztartomny püspökei jövő hét közepén ismét össze fognak jőni Freiburgban, a kormányokhoz benyújtott követeléseikre nézve további maguk tartását megállapítandók. Jól értesült forrásból hallani, hogy utóbbi időben igen befolyásos részről igyekeztek békítőleg a püspökök hangulatára hatni; figyelmeztetés történt azon komoly következményekre,melyek az összeütközésből származhatnának, annál inkább, minthogy a kormányok, mint ismételve határozottan állítják , erősen el vannak tökélve, az engedmények azon vonalától el nem térni, melyeknek megadását a karlsruhei conferentián megállapították. Bern: A nagytanács a kerékbetörésre ítélt grimpeli kocsmáros Zubach Péternek megkegyelmezett, a halálitéletet 20 évi tömlöczre változtatván. A nevezett 62 éves, hét gyermeke és szép vagyona van. Nápoly. Pignatelli bibornok, palermói érsek meghalt. KÜLFÖLD. Anglia, London, május 28- A felsőház tegnapi illésében , mint már említek, Malmesbury lord a kormányhoz kérdést intézett, az Oroszország sporta közt függőben levő alkudozások iránt. Sajnálattal nyilvánítá, mikép bárminő legyen is az események eredménye, ezek nem igen igazolják azon ígéreteket s biztosítékokat, miket a külügyminister nem rég a háznak adott. E minister ugyanis, Mencsikoff herczeg küldetése iránt interpelláltatván, azt állitá, mikép e küldetésnek nincs más czélja, a szent helyek kérdésének elintézésénél, s ezen állítás megnyugtatá a közönség aggodalmait. Azonban azóta Mencsikoff herczeg újabb követelésekkel lépett föl; azt kívánta a portától, hogy az orosz kormánynyal kötendő szerződés által biztosítsa azonjogokat s kiváltságokat, miket a szultán előbb az országbeli keresztény alattvalóknak adott. Világos, mikép ha e szerződés elfogadtatnék, az orosz császár bíróvá lenne, a szultán s alattvalói közt. A nemes lord kérdé, ha váljon a Stratford lordnak adatott utasítások öszhangzanak- e a Konstantinápolyban levő franczia követ utasításaival, s ha váljon a franczia s angol követek egyetértőleg támogatandják-e a portát ezen ügyben? — Clarendon gróf — mint már említők — e kérdésre igenlőleg válaszolt. — Hardwicke gróf azt vélte, mikép a kormány nem tett eléggé erélyes intézkedéseket, a porta támogatása végett; szerinte, ha a franczia s angol kormányok egyetértőleg fegyveres demonstratiót tesznek, a török kormány irányában soha sem léptek volna föl, ily sértő követelésekkel. — Beaumont lord osztozott ugyan e nézetben, azonban békés megoldást remélt. — Az alsóházban Disraelinek ugyane tárgyban tett interpellatiójára válaszolva, Russell lord így nyilatkozott: — „E tárgyban közlendem a házzal mindazon felvilágosításiakat, miket a közigazgatás kára nélkül adhatok. Ő felsége miniszerei az orosz kormány által értesittettek az iránt, mikop a császár szükségesnek vélte, Konstantinápolyba külön követséget küldeni, azonengedmények megerősítésének kieszközlése végett, melyek a görög egyháznak a szent helyek ügyében adattak. Azt is tudom, mikép az orosz császárnak oka volt panaszt emelni az iránt, hogy több előbbi engedmények nem tartattak meg, s következőleg szükségesnek vélte magát biztosíttatni az iránt, hogy a jelen engedmény kellőleg meg fog tartatni. Az orosz kormány nem részletese a kívánt biztosítók természetét. A nagy Francziaország Páris, máj. 28. Az „Ind. beige“ levelezője szerint, Larochejaqueleinnek legközelebb megjelenendő röpirata a restauratio koráig s a júliusi forradalom okáig megy vissza. — Az 1848-ki forradalom korához érvén, szerző azt tárgyalja, hogy minő kilátásai voltak a restauratiónak; visszautasítja a kül- s polgári háborút; helyesli a nemzeti akaratra hivatkozást, mit ő oly sokszor kívánt, s hevesen kikel a többség minden eltérő törekvéseinek tehetetlensége ellen, midőn a kormány újraalakításáról volt szó. Ezután kifejti, hogy a Poitiers utczai bizottmány miként hívta fel a legitimistákat arra, hogy egy újabb orleanistikus bitorlást előmozdítsanak. Szerző elismeri a demokratiának aránylagos mérséklését, az 1848-ks forradalom után, sama mérsékleti republikánusok érdemeit, kik közremunkáltak a rend fentartására. Larochejaquelein kétségbeesvén a hagyományszerű monarchia helyreállítása felől, fen akarta tartani a köztársaságot, mely azonban, szerinte, a törvényhozás többsége által meggyilkoltatott. Erre kifejtvén, mikép e többség nem volt képes a monarchiát helyreállítni, kijelenti, hogy ő azokhoz csatlakozik, kik azt hiszik, hogy a dec. 2-diki államcsiny megmenté Francziaországot; kijelenti, hogy ő azon kormánynak szolgál, melynek helyébe nem lát lehetséges utódot; kárhoztatja azon társait, kik nem veszik tekintetbe ezen kormány szolgálatait, megemlíti ama részindulatokat, melyek őt fölmenték pártja irányábani kötelezettségei alól, azonban hozzá teszi : — „Mi legitimisták maradunk !“ s végül egy oly kormány létesülése iránti óhaját fejezi ki, mely a tekintélyt egyesitendi a szabadsággal. — E röpirat kétségkívül nagy sensatiót fog geneszteni. — Máj. 28. A „Moniteur“ ma így nyilatkozik : — „A kormányhoz Konstantinápolyból máj. 20-ról kelt tudósítások érkeztek. A franczia, angol s porosz követek, s az osztrák ügyviselő egyesültek oly czélból, hogy közösen kísérletet tegyenek, egyesség létesítésére, azonban e lépés sikeretlen maradt, amennyiben Mencsikoff herczeg folyvást biztosítékot akart nyerni, a görög egyház kiváltságai számára. Azon hit szárnyalt, mikép ezen követ Konstantinápolyt máj. 21 -re éjjelén elhagyni szándékozott. Egy másik, Bécsből kelt sürgöny jelenti, mikép Mencsikoff herczeg 22-én Odessába elutazott. — Ezen tudósítások daczára, épen nem látszik hihetőnek, hogy az Oroszország s a porta közti diplomatiai viszonyok félbeszakadását ellenségeskedések kövessék. Ez iránt egyrészről biztosanak bennünket a pétervári kabinet bölcsesége, s az ez utóbbi által még nemrég minden európai kabineteknek adott biztosítások; másrészről a népjog, mely nem tekinti casus belli-nek azon tényt, mikép valamely előbbi kötelezettség által meg nem állapított engedményekre s előnyökre vonatkozó kívánat nem teljesittetik.“ — Ezenkívül a „Moniteur“ ma közli a „Patrie-nak egy czikkét, mely azt igyekszik bebizonyitni, miképp Francziaország által keleten a 669 vezir, némely körülmények miatt, lehető későbbi eredményektől félvén, Rose ezredestől kért tanácsot, s e tiszt az angol hajóhadat a Dardanellákba hiva. Rose ezredes egy gőzöst küldött Máltába sürgönyökkel. Dundas admirál ezen sürgönyöket Londonba küldé ,s kijelenté, hogy bevárandja a kormány parancsait, mielőtt Máltát elhagyná. A kormány tökéletesen helyeslé Dundas admirál óvatosságát. Később maga Rose ezredes is értesíttetett a nagyvezír által az iránt, hogy az angol hajóhadnak nem szükség Máltát elhagynia, következőleg újabb sürgönyt küldött Máltába, melyben Dundas admirált kérte, hogy ne közeledjék a Dardanellákhoz. Az alkudozások folytában, Stratford lord, ismeretes tehetségeinél s a keleti ügyekbeni hosszas tapasztalásánál fogva, tetemesen könnyité az alkudozásokat, s Mencsikoff herczeget képessé téve arra, hogy oly nyilatkozatokat s határozatokat nyerhessen, mikkel megelégedett, s mik ellen a franczia követ nem tett fontos ellenvetéseket. Londonban s más európai udvarokban azt remélték, hogy Mencsikoff herczeg küldetése legközelebb kedvező módon fog bevégeztetni. Azonban úgy látszik, Mencsikoff herczeg, utasításai értelmében, oly kivonatokat terjesztett elő, melyek noha Oroszország véleménye szerint csupán a szent helyek tárgyában nyert engedmények biztosítására irányozvák, a török kormány, valamint a Konstantinápolyban levő angol s franczia követek által veszélyeseknek tekintettek a porta függetlenségére nézve, s olyanoknak,melyek bizonyos mértékben megsértik az 1815-ben minden európai nagyhatalmasságok közt köttetett szerződéseket. A Stratford lordtól vett legújabb tudósítások május 9-ről keltek. Az angol s franczia követek egyetértőleg méltányolták a javaslott egyesség czikkeit. Az alkudozások jelen helyzetében, a kormány nem terjesztheti elő azon utasításokat,melyekkel Stratford lord elláttatott. Csupán annyit mondhatok, mikép ezen utasításokat úgy lehet jellemezni, mint amelyek széles tért engednek ugyan a követ személyes belátásának, azonban világosan kijelentik, mikép az angol kormány el van tökélve, a szerződéseket sértetlenül fentartani, s a török kormány épségét s függetlenségét megőrizni. — Noha nincsenek újabb tudósításaink, mégis talán szabad lesz hozzátennem, mikép bizton remélem, hogy az orosz kormány utoljára csupán oly biztosítékokat fog kivonni Törökországtól, melyek összeférendnek a szultán fejedelmi függetlenségével, s az európai béke fentartásával.“ (Helyeslés)A katholicismus javára századok óta gyakorlott protectorságot nem lehet párvonalba helyezni, azon protectorsággal mit jelenleg Oroszország a keleti egyház érdekében követel. Szerinte az 1802-ben formaszerint szentesített capitulatiók csupán a jeruzsálemi szent helyek s azon vallási intézetek fölött adtak a franczia királyoknak protectori jogot, miket keleten latin szertartású frank papok bírtak. Már pedig mindenki tudja, hogy Törökországban a frank név alatt csupán idegenek értetnek. E szerint Francziaország hivatalos protectorátusa nem alkalmaztatott a benszülöttekre, s ha néha gyakorlatban a szultánnak r. kath. alattvalóira is kiterjesztetett, ez csupán változó szokás, s épen nem a szerződésekből folyó határozott jog volt. Ellenben az, mit Oroszország kíván, protectori jog a görög egyház fölött, más szóval a szultánnak 12 millió főnyi alattvalóiból álló felekezet fölötti gyámság. — E szerint sem elvileg, sem tényleg nem lehet bármely hasonlatosságot állítni fel, két oly különböző eredetű, czélos fontosságú protectorátusok közt. A törvényhozó testület ülésszaka ma bezáratott. A halálbüntetésnek politikai ügyekbeni helyreállítására vonatkozó törvényjavaslat, csekély érdekű vita után, megszavaztatott a szerint, amint az a bizottmány által a kormánynyal egyetértőleg módosíttatott. Belgium Brüssel, máj. 29. A király ma délután visszaérkezett Brüsselbe; átalános lelkesedéssel fogadtatott; mindenütt „éljen a király! éljen a brabanti herczeg“ kiáltások hangzottak. A király a saint-josse-ten-noode-i polgármester üdvözlő-beszédére így válaszolt: „Polgármester úr! Azon buzgalmunk, mely az ország érdekei iránt lelkesít bennünket, legkedvesebb jutalmát nyeri ama fogadtatásban, melyben részesülünk, mióta kedves honunkba visszatértünk. — A legközelebb lefolyt 12 év alatt, Belgium bölcsesége s rendszeretete által tiszteletreméltó állást szerzett magának Európa szemei előtt. Legközelebb tett utazásunkban örömmel szemléltem ennek bizonyítványait. Köszönöm az ön által, magam s fiam irányában kifejezett érzelmeket. — Később a király a brüsseli polgármester üdvözlő beszédére igy válaszolt : — gármester úr! —Szerencsénknek tartjuk, — hogy kedves Belgiumunkba visszatérésünk alkalmával oly valódi s élénken kifejezett szeretet érzelmei által környeztetünk, minőket a gyermekek tanúsítnak atyjok irányában. Azon fogadtatás, melyben Németországban részesültünk, bizonyítja, hogy minő rokonszenvre talál nemzetiségünk. 22 év hoszszu korszak ugyan, egy nép históriájában, de igen rövid időköz, midőn oly nemzetiség megalapításáról van szó, mely ki tudja vívni a népek becsülését. — Remélem, mikép legközelebb tett utunk kedves fiamnak megengedendi, hogy szép, jó s hazafias Brüssel városunk javára közremunkálhasson.“ — 6 órakor a király családjával együtt, visszatért a laekeni kastélyba. — Este igen számos házak ki voltak világítva. Németország, Berlin, máj. 28. A ,,C. B.“ következőleg ir: „Poroszországnak két rendezni való ügye van Schweizzal ; első, helyreállítása saját jogának Neuschatelben, második a menekültek kérdése, a mennyiben ez azt mint német szövetségi hatalmat illeti. Mindkettőben pedig azon kérdés játsza a főszerepet: Schweiz orgánumai mennyiben valóban törvényesek, vagy hogy váljon az új, nagyon is forradalmi úton keletkezett schweizi államorganismusok többévi fenállása hozta-e azokat azon álláspontra,melyen mások jogait számba vehetik ? Azon mód, melylyel az összes schweizi sajtó a vitályokat felfogja, a szövetség csak igen kevéssé közelitő módja azok megoldásához s végre a hang, melyen a legújabb schweizi lapok az austriai követ visszahivatásáról szólnak, alig hagynak többé reményt, hogy a szomszéd-baráti viszonyok Schweizzal a német kormányok legkomolyabb rendszabályai nélkül helyreállíthatók lesznek s ezek szerint a végre várandó határozott nyilatkozatra nézve Neuschatelt illetőleg semmi jobbat nem lehet várni.“ — A „Zeit“ az austriai cs. k. követnek Schweizból visszahivatását illetőleg megjegyzi: „Austria követelései, ha higgadt nyugalommal fontoljuk meg az eseményeket, melyek azokra alkalmul szolgáltak, lehetlen hogy szigorúaknak tűnjenek fel; azok teljesen megegyeznek a népjog elveivel, melyeket újabb időben az európai szárazföld szinte minden államai elismertek; s ha nem ismerjük is félre, mikép azon ellentmondás daczára, melybe a szöv. tanács az ős schweizi menhelyjog időszentesítette hagyományaival jutott volna,ha nem lehet is róla föltenni, hogy azoknak föltétlenül alávesse magát, mégis azon mód, melyen a megtagadás történt, oly helytelen volt, hogy ez által minden további alkudozások félbeszakítása szinte kikerülhetlenné lett. "Valóban naiv dolog, midőn a szöv. tanács válasziratában a tessini rendőrhatóságokról magasztalólag mondja, hogy ,,a menekültek jelenlétéről s néhány újonnan érkezettnek gyanús működéseiről és oly jól volt értesítve, mint bármely más rendőrség,amíg más részről megengedi, hogy a vizsgálattal megbízott szövő biztos „magától is“ az idegen rendőrségre nézve fenálló törvények tökéletesítését sürgette, mire pedig semmi ok sem volt, hahogy a fenálló törvények elégségesek voltak s a rendőrhatóságok, mint hallik, valóban megtették kötelességüket. Még naivabb, ha a radikál urak, kik a jelen legfőbb schweizi szövőhatóság többségét képezik, keserűen panaszolják, s egész indignatióval említik, hogy az austriai kormány „a schweizi hatóságok kétségtelen törekvései iránt semmi bizalommal nem viseltetik,s mintha egészen ismeretlen lenne előttük, hogy Schweiz egész jelen állapota nyilt szerződés- és szövetségszegésből keletkezett s semmi tekintetben sem alkalmas arra, hogy eszes emberben bizalmat ébresszen. Míg néhány mérföldnyi távolságra a szöv.tanács székhelyétől — a szerencsétlen Freiburgban oly terrorizmust gyakorolnak,melynél sokkal roszabb még a franczia jakobinus gazdálkodás legeszeveszettebb idejebeli sem volt, merészelnek mégis a kormányok bizalmát a schweizi hatóságok hűsége és rendészete iránt igénybe venni.“ Hannovera, máj. 27. Az alkotmányi bizottmány tegnapi ülésében az 1848. oct. 26-diki választási törvény javaslott változtatásai a választási jog iránti további határozatokhoz képest minden lényeges pontokra nézve elfogadtattak, így az 18 - ast a választókerületek kiterjesztése a nagyobb földbirtokosokra nézve az egész tartományra. Aztán a 2. § -os, mely szerint oly földbirtokos, ki két tartományban bsz, csak az egyikben lehet választó. A bírói testületek és ügyészségek követeire nézve az ország két választókerületre osztandó. A második kamra számára történő városi választásokat illetőleg a választási jog a szavazatképes községi tagokra különbség nélkül kiterjesztetett. Ez történt a vidéki községek választásainál is. Stuttgart, máj. 25. A német szövetség elleni bűnök megbüntetésére vonatkozó törvényjavaslat a követi kamra mai ülésében 41 szóval 24 ellen elfogadtatott. A szövetség felségsértő megtámadására élethossziglani fegyházi fogság, az ugyanaz elleni felségsértő összeesküvésre, vagy az ellen indítandó háború iránti felszólításra 20—30 évi fegyházi fogság szabatott, sigy az 1839-ki törvénykönyv, mely halált szabott volt, jelentékenyen szelídítve jön. Mohi ismét nem mulasztá el az alkalmat éles kifejezésekkel a szövetség ellen kikelni. Németalföld, Hága, május 26. Az „Amsterdamsche Courant“ megcáfolja azon hírt, mintha az igazságügy-minister, Donker Curtius legközelebb lelépne. Ugyane lap így nyilatkozik : „Némelyeket nyugtalanít a kormány hallgatása. Egy kis türelem s várakozás nem fog ártani. A római udvarnak időt kell engedni arra, hogy válaszolhasson, s szükséges intézkedéseket tehessen azon ezer deresére, mit a kormány maga elé kitűzött, s mely ebben áll: kielégitni a protestáns népet, a katholikusok jogainak tiszteletben tartása mellett. Mi a bevégzett tényeknek semmi erőt sem tulajdonítunk, mindaddig, míg azok egyoldalúak.“ Schweis, Bern, máj. 25. A berni nagytanács ma fontos ügyeket végzett. Ide tartozik név szerint a kormány felhatalmazása 1,300,000 ft. kölcsön felvételére, a bekövetkező rendkívüli kiadások fedezése végett. Egyszersmind az összes deficit 1846-tól 1851 végéig, összesen 5,200,000 frankon fölül, az államvagyonból lehúzatott. Közcsodálkozásra e rendszabály egyhangúlag, a pártok legkisebb zsurlódása nélkül jutott keresztül. Ugyanez ülésben a nagytanács és kormány elnökségei újonnan betöltettek, az első helyre volt Landamman Simon, az utóbbira Fischer kormánytanácsos emeltetett, mindketten csak a közigazgatási idő utolsó hivatalszakának betöltésére, minthogy 1854 tavaszán a jelen hatóságok megszűnnek. Spanyolország, Madrid, máj. 22. A közigazgatás különböző ágaiban reductiók által 300 millió reált remélnek meggazdálkodhatni. — Az elbocsátott tisztviselők Madridból mind ki fognak utasíttatni, a főváros ez által 10,000 lakost veszt. — Narvaez még e hó folytában Aranjuezbe érkezik, hol néhány napig mulatand, s aztán szülővárosába Lójába vonul. Naponkint várják a rendelet megjelenését, mely missióját bevégzettnek nyilvánitandja. A nyomor Galíciában ujjal szaporodott, Noya helységben t. i. a sárgaláz ütött ki, s borzasztóan terjed. Oroszország. A „Corriere ital,“ tudni akarja, miszerint az orosz császár ő feli. Odessába és a fekete tengeri kikötőkbe fogna utazni. Törökország: Konstantinápolyi utólagos tudósítás szerint máj. 23-tól Mencsikoffig, és Ozeroff az összes orosz cs. követségi személyzettel együtt elutaztak ugyan, és eddig már alkalmasint megérkeztek Odessába, de az úgynevezett orosz cs. kereskedelmi iroda ott maradt, és a Törökországban tartózkodó orosz alattvalók a cs. kir. austriai internuntiatura védelme alá helyeztettek. Bécs, junius 2. A mai „Wiener Zeitus hivatalosan jelenti a brabanti herczegnek Máj cs. k. főherczegnével házasságra lépését. Külügyminister gróf Buo - Schaubstein ő exclja a fekete sas porosz kir. vitézi nagykeresztjével diszittetett föl. Brody, máj. 28. Odessából tegnap te futár által tudósítások érkeztek Ménesit herczegnek oda érkeztérel. I B é o », junius 1. Agio: arany 161/1, ezüst: 8%.