Budapesti Hírlap, 1853. július (153-179. szám)
1853-07-10 / 161. szám
most az, hogy a trieri püspök Arnoldi — s nem a kölni érsek — ezen bullát megyéjében azonnal kihirdettette, mire a hadügyminister a hadsereg tisztjeihez intézett ismeretes rendeletté felelt. A többi püspökök egyelőre még vonakodtak a pásztori levelet közzé tenni, hanem úgy látszik, nem azért, mert nem értenek egyet azzal hanem csak azért, mert e rendszabálynak bővebbi kiterjesztését várják, mivel attól tartanak, hogy e rendszabály ép azért csináland részvért Berlinben, mert csupán Poroszországra szorítkozik. Legalább egyelőre megelégedtek azzal, hogy közösen kérdést intéztek Rómába, vájjon nem lenne-e minden tekintetben czélszerűbb, minden németországi püspököktől egy időben vonni el jogot, annál inkább, mivel a szóban forgó joggá, a poroszországi kath. clerus valóban nem élt nagyobb mértékben vissza, mint más országbó’ clerűs, hol a lakosság vallási tekintetben vegyes? Válasz ugyan e Rómába intézett kérdésre még nem jött, a pápai breve ennélfogva a trieri püspöki megyén kivül sehol másutt ki sem is hirdettetett; azonban már a kérdés állásánál fogva annyit láthatni, hogy a sz. atya határozata — bármiként dőljön is az el — a porosz kormány határozataiban legcsekélyebb módosítást sem idézhet elő, mivel a pápai szószék csak igen kevés vigaszt nyújtana neki azzal, ha e rendszabályt közösen más országokra is kiterjesztené Poroszország mint protestáns állam az odavetett keztyűt kénytelen lesz fölvenni. De hogy?! Sem a király, sem a ministerek nincsenek csalódásban az iránt, hogy ilynemű harcz nem járna komoly következmények nélkül; hogy — nem tekintve ,,a conservativ érdekek solidaritását,“ — oly beszédmód, melyhez itt nálunk a státusférfiak még mindig szerfelett ragaszkodnak —nem tekintve a király határozottan nyilvánított idegenkedését, valamely keresztény egyház irányában ellenségesen fellépni — minden államra s minden viszonyok közt rosz dolog, az egyházzal oly vitályba ereszkedni, melyben a clerus a kormány rendszabályainak ellentszegüléseinél folyást saját s hivei „lelkismeretére“ hivatkozhatik , s ezer és ezer eszközökkel bir, oly ellenzéket szervezni , melynek ellenében az állam minden anyagi hatalmával is védtelenül áll. Csak egy pont az , s nekem úgy tetszik, hogy a kabinet ez ügyet igen józanon épen e pontnál igyekszik megragadni, amelyre nézve a porosz állam érdekei a katholikus egyházéival a vegyes házasságot illetőleg karöltve járnak : ha Poroszország magát az orthodox protestantismus tulajdonképi képviselőjének tekinti, úgy Rómával egyforma érdekei vannak, a vegyes házasságokat meggátolni, vagy legalább a lehetőség szerint minimumra szorítani. A vitálg ezen felfogása az egyedül gyakorlati. Ebből ellentmondhatlanul következik, hogy csak vallásilag indifferens államnak lenne kötelezettsége a vegyes házasságokat kedvezményezni és könnyíteni. Ha e tételt szigorún szem előtt tartjuk, úgy a vitálgkérdés egész helyzete hasonlíthatlanul egyszerűbb : a megoldás ekkor könynyebben meglelhető és a közvetítés nem oly nehéz , mivel a protestáns Poroszországnak csak azon feladata marad, arról gondoskodni, hogy a vegyes házasságok, melyeknek teljes meggátlására sem a pápai hatalom sem kormányunké nem elégséges, a katholikus hierarchia számára ne képezzenek alkalmas eszközt, a protestáns elvet Poroszországban aláásni. De ezzel a gordiumi csomó már nagy részt fel van fejtve; ezzel az állam oly térre lépett, melyen követelései alaposak, melyen a clerus ellene „lelkiismeretére“ hivatkozással fel nem léphet. A vegyes házasságra lépést az állam senkinek sem tilthatja meg, valamint az egyháznak is e czélra csak azon eszköze van, excommunicatióval fenyegetni,s indifferensek irányában, kik azzal nem sokat törődnek, hiányzik fegyvere. Magánembereknek nem tilthatja meg az állam, hogy a vegyes házasságra lépés előtt a kath. lelkészeknek mindennemű biztosításokat a gyermeknevelés iránt stb. ne adjanak , csak azon joga van, őket ennek valószínű következéseitől a házas életre nézve óvni és azon kötelessége arra lenni tekintettel, hogy a gyermekeknek, mihelyt felnőnek, a választandó vallás iránt teljes szabadságuk maradjon. Ennél több jogai és kötelességei magánosok irányában az államnak nincsenek. De a hivatalnokokhoz így fog az állam szólni: lépjetek vegyes házasságokra, amint akartok ; de ha azon föltételek, melyeket tit végre aláírtok, a protestáns ország alapjaival ellentmondásban állanak, úgy megszűntek szolgáim lenni. Ezzel a király csak azt követeli mi a királyé: az állam már nem avatkozik be azon biztosítékokba, melyeket a katholikus clerus a vegyes házasságok megáldásáért „lelkismereténél fogva“ követelni magát kötelezve lenni hiszi; s a pápai szószék egyedül csak magának kell hogy tulajdonítsa, ha a hadsereg és a feureaukratia soraiban a ,,paritás“ az evangeli’katholikusok közt mindinkább eltűnik. ^ '1 — mi gyakorlatilag nagy fontosságú — házasságok kötésének főindoka elesik, L ^am, mit a hadseregre nézve már elhatározó Igán hivatalnokokat illetőleg is törvény ere neli azt. Mert amint a statistikai adatok mutatják, többnyire a nők képezik a katholikus r ’ ' ez onnan van, mert a protestáns hivatalnokok és tisztek Posenben, a porosz tartomány volt lengyel részében, Westfaliában és a Rajna tartományban jó parthieknak tartatnak biztosított jövedelemmel ,s hozzájok férjhez mennek, a nélkül hogy azon pillanatban ily lépés fontosságát meggondolnák. Berlin, jul. 7. 4}] Azon körirat lényeges tartalma, melyet Poroszország a keleti kérdést illetőleg az európai udvarokhoz intézett, most már közzé van téve. Áll ez annak kijelentéséből, mikép Poroszország, mivel a jelen pillanatban semmi egyenes és közvetlen érdekei keleten érintve nincsenek, egyelőre a legszigorúbb semlegességet fog igyekezni fentartani, hogy kezei minden eventualitás bekövetkezésénél teljesen szabadok legyenek, egyúttal elismervén azt, mikép jöhet oly eset, midőn a körülmények kényszeríthetendik , hogy határozottan valamely részre nyilatkozzék. Ez időpontig azonban politikájának arra kell irányozva lennie, hogy egyik félre se kösse le magát oly kötelezettségek idő előtti elfogadásával, melyeknek jelentősége csak később derülhetne ki, midőn a legközelebb érdekelt hatalmak a dunai fejedelemségekben és Konstantinápolyban végbe menő események irányában eljárásukat ténylegesen elhatározták. Én csak e tény közlésére szorítkozom, mert átalában nagyon feleslegesnek tartom, ön olvasóinak, kik annyival közelebb élnek az események színhelyéhez mint mi berliniek, a keleti kérdésről valamit tudós képpel előadni. Csak azon megjegyzést nem mellőzhetem, hogy a míg Austria Oroszország ellen nem nyilatkozik — azt bizonyosan Poroszország sem teendi. Státusférfiaink erre nézve azon elvet követik, hogy Poroszország Bizánczban — minthogy Törökország hosszú időre egyátalában nem tartható fen — csak vagy a két keleti vagy a két nyugati hatalom részére működhetik, és hogy az orosz-austriai befolyás Konstantinápolyban Poroszországra nézve előnyösebb mint az angol-franczia. A bajor király és királyné őlségeik tegnap este ide érkeztek, hol a pályaudvarban a király ő ilye s a tábornokcal fogadá, s azonnal ismét Potsdamba kocsiztak ; jelentékenynek tartják, hogy a bajor hadügyminiszer a király őélge kíséretében van. Sopron, június végén. A A hegyet s völgyet Flóra leányával népesítő kellemesebb tavaszi napok a nemzeti s hazai művészet itteni parlagait is némi virulásra keltették. Farkas Jósis Miska a pályaudvar kertjében e hó első napjain mulattatták a közönséget, itt még merőben új csárdásokat nevező programmot osztogatván. Vidéki ember, ki történetesen az esti vonallal Bécsből jött, némi meglepéssel szemlélhette kivált az első előadáson jelen volt igen válogatott közönséget s könnyen azon gondolatra jöhetvén, hogy ez Sopronban mindig igy megy, városunkból kedvező benyomással távozhatott. E zenekar iránt az ország határain túl is tevékeny részvét nyilvánult, mert a magyar zenét kedvelő több bécsújhelyiek által szerződésileg biztosíttatva a pecsenyédi savanyuviz forrásnál működött, a nagy számmal megjelent lajtántuliak előtt; mit Farkas természetesen őt megillető ovatióul néz, mint kit maguk a párisiak is megtapsoltak. A nemzeti zenéhez testvériséggel csatlakozik a magyar színészet; e hó közepén kezdette meg működését a székesfehérvári színésztársaság a városi színházban Szőllősi Mihály és Szuper Károly igazgatása alatt a „Nagy apóval“ köszöntvén be. Az egyleti élet némi mozzanatai gyanánt feljegyezzük, hogy a Fertőben állítandó hideg fürdő a Bozi faluban, e szép eszméje Széchényi Istvánnak, melyet egy nyárra meg is testesített, de a mely azután megbukott, újra feléledt, egy részvénytársaság alakítására lökés adatván Lunkányi s Tschuri urak által. Mi sikerrel? meglátjuk, úgy tetszik azonban, a fürdőszak küszöbén állván, erélyeseknek kell lennünk, hogy el ne késsünk, az itteni fontolva haladó ácsok munkáját vetvén latba. A vagyonnélküli cs. k. katonatisztek árva leányai növelésére összeállott egylet, pénzereje jelenleg nem engedvén önállólag a működést, a védszárnya alá veendő árva leányokat egyelőre az orsolya szüzek zárdájába kívánná adni, a tisztelt convent azonban helyiségeit saját maga is szűkölvén, s új épületek által akarván azokon tágítani, még jelenleg határozott ígéretet aligha tehet, kivált ha az ellátandók száma kissé nagyobb leendne. A jövendő titkait fátyol leplezi, s mégis a kétes s bizonytalan állapot oly elviselhetlen a halandó előtt — mi sors vár a királyi kisebb haszonvételekre ? az érdeklettek előtt e kérdés bizonyosan nagyon fontos. Ketté vágni a csomót, úgy hiszik némelyek, jobb mint unalom közt legombolitását várni, s igy e jogok örök eladásáról is kezdenek gondoskodni; gr. Széchényi Pál e megyebeli uradalmai vendéglői árverezését hirdette, de az eladás még nem foganatosíttatott, s Sopron városa, a falunak e hatalmas volt földesura szintén ily szándékkal van, mire különösen a tatarozási s más aránytalan költségek által határozza el magát, de egy példa is állt előtte, mert Kőszeg városa mészárszéki jogait még a martius előtti időben engedte másnak örökbe. Még valamit a könyvészet körül, hogy legalább e rovat is betöltessék, habár nem sok örvendetest. Olvastuk s ismét olvastuk e lapokban a „Hunyadyak kora“ jeles bírálatait, és örömmel értesültünk, hogy a kiadás a harmadik, sorban a tizedik, kötetig haladott elő, ennek körülbelül egy s fél hónapja, de itteni könyvkereskedésekben még nem kapható. Ily késedelmes szétküldés iránti panaszok,ha a messze Erdélyből hangzanak, megfejthetők; de Bécscsel vaspálya által összekötött városunkban, egy csak négy órányi távolságban, boszantó az olvasó közönségre nézve; e kötet, mely az okmányokat tartalmazza, kivált itt nagy érdekkel fog vétetni, mert a város levéltára különösen Mátyás király okmányaiban gazdag , így annak minden használt pecsétjet képviselvék a tömör bulla aureától — tán egyetlen a hazában — le egészen a kis gyűrűs pecsétjéig, s mi máshol alig fellelhető, Sopron részére kiadatott, német nyelven szerkesztett két diplomával kérkedik , holott azt hittük Schwartnerral, hogy e nyelv csak az austriai részekre talált kivételképen alkalmazást. Az „Új magy. museum“ot könyvárusi utón szintén csak negyedik hónapban szokták venni az előfizetők, mi, tekintve azt, hogy a füzetek már eredetileg egy hónappal elkésnek, igazán annyit tesz, mint : afflicto aflietionem addere. Fábián István széplaki plébános munkája : „A szóelemzés és szóértelmezés alapelvei“ a nyomtatásban már a hetedik évig terjed, s a szerző hetenkint berándul vidékről, hogy a correct nyomtatásra ügyeljen, igy egy hó múlva az előfizetők kezében leend a mű, mely bizonyosan élénk polémiát fog ébreszteni a nyelvészet tudós világában. E munka irányában a panasz épen forbendek soha szólt elfordulva, s szemeit a távolban setétlő fákra szegezve. „Óh kedves, édes Györgyöm! ne mondd többé ezt, mindnyájunk szive megszakad“ szólt Grace, miközben szemeibe könyök tolultak. „Ámde amit mondok, való , nem fáj az nekem annyira önmagamért, azonban“ téve hozzá „amennyiben viszontlátandjuk egymást.“ Csak egy héttel ezek után történt, hogy egy rögtöni hideg a gyengülést makacs betegséggé alakította át. Igen gyorsan kezde fogyni. Száli néne a gyöngéd és szerető szív önhitegetésével mindennap azt hive : „majd jobban adja az isten“, s Tim bátya egész jellemszilárdságával állott ellent a valóréli meggyőződésnek, míg a beteg maga nem érze magában erőt, őket kiábrándítani. Jakab mindennapos volt a háznál, s minden erélyét s találékonyságát kifejtő barátja szolgálatában. A ki őt iig és könnyelmű óráiban látta, alig ismert volna most ezen emberre, kinek léptei oly óvatosak, szemei oly figyelők, szavas érintései oly szelídek valának a beteg körüli forgolódásban. De ugyanazon fürgeség, mely egy vig kedélyt oly mozgékonynyá, bú között gyakran épen oly részvevővé s gyöngéddé teszen. Már csaknem reggeledett a beteg szobájában. Györgynek nyugtalan és lázas éje volt, de hajnal felé kissé elszenderült. Jakab oldalánál virasztott, csaknem lélekzetét is viszszatartva, nehogy fölébreszsze őt. Még sötét volt, de az ég ditva áll, mert az előfizetési évek fele alig került még vissza, úgy, hogy a szerző a nyomtatandó példányok mennyisége iránt csak hozzávetőleges számítást sem tehetett, hanem a jó szerencse nevében kezdette meg a nyomtatást, mert lankadást nem érez, kitől messze az anyagi nyerészkedés, mire sem szükség, sem számítva nem volt. E szerint, ha majd az előfizetésileg megrendelt példányokon túl mi sem jut nyomtatás alá, s igy a könyvkereskedési üzletbe, az nem a szerző, hanem egészen másnak baja leend. D. Földvár, jun. 29. Ha dúsan virágzó szőlőhegyünkről áttekintünk a Dunán túl elterjedő rónaságra, látva a vizáradatban veszendő gyönyörű kalászos termést és úszó széna baglyákat, ahelyett hogy környékünk gazdag reményeivel dicsekednénk a már bekövetkező aratásról, sajnálkozásba merülünk a szegény dunavecsei, egyházai, apostagi és Soltiak szerencsétlensége fölött. — A mellett, hogy ezen elem oly végtelen károkkal tetézi a magyar földmivelők a nélkül is terhes helyzetét, szemünk előtt áll naponként még sok helyeken a régi gazdálkodás kárhozatos lankadtsága. A földmivelő osztály (értvén a leggazdagabb földbirtokostól kezdve a legkisebb haszonbérlőig) nincs tiszta tudatában hazánkban elfoglalt állásának, sem nem törekszik azon magasabb gazdászati elvekre és közczélú culturára, mik által hánunk a birodalom egyik legkitűnőbb tényező alkatrészévé, maga pedig azon fényes állásra emelkedhetnék, melyen nemzetünk fentartása és haladására folytonos életerőt kölcsönözhetne. Ha mindig kétkedünk a physiokratiai rendszer alapossága fölött, most tekintve viszonyainkat, annak igazságát ránk vonatkozólag el kell ismernünk. Azon kegyes gondoskodás, melylyel a magas kormány anyagi jólétünket ápolja, s a napisajtóban folytonosan kisugárzó buzdítás lendíthetne már egyszer rajtunk. Azt mondá egykor Deák: „Legnagyobb betegség a halál.“ — Mindenekelőtt azonban nép- és felsőbb elemi s reáliskolák, gazdasági egyesület és hitelintézet! Örömmel olvastuk e lap hivatalos rovatában, szeretve tisztelt főbiránk Nagy Lajos urnak megyénk főnökévé kineveztetését. Az eddig itt székelő járásbíróság további helyben maradása fölött most már nem lenne kétség, a mennyiben városunk ajánlatai ellenében Paks nem igen kisértgeti a versenyzést, azonban kívánatos volna az igazságkiszolgáltatás érdekében a járás központiságát s azt is tekintetbe venni, melyik hely lenne képes előnyöket nyújtani a nélkül, hogy magát túlságosan terhelné. Valahára itt is életre vergődik tán a kisdedóvó intézet. Hála a szegény munkás szülők és gyermekek nevében főtisztelendő Egyed Antal apát urnak, a római classica literatura jeles ismerőjének, ki azon üdvös intézet alapításához nagy lelkű adományozással járult. Junius hó 26-án rendkívüli élvezetben részesült városunk művelt közönsége. Patikárus testvérek zenekara ugyanis lejövén Pestről körünkbe, aznap a Krusperféle kertben hangversenyt adott, mely közben Szőllősi tánczművész leánykái is gyönyörködteték a választott közönséget bájos műtánczaikkal. Egykor bizonyosan a főváros tapsait fogja aratni e kis testvérpár. Nem hagyhatjuk említés nélkül a közelünkben, Fejér megyében fekvő Alapi puszta elhirhedt gyógyforrását. Ha birtokosa ismeri az ilyféle vállalat kezelését és szükségleteit korunkban, úgy bizonyosan e gyógyforrást pénzforrásává tehetendi. Napokban tarto itt utolsó színi előadását Váradi társasága. Megbocsáthatlan vétkünk, hogy a régiségek gyűjtésében és fentartásában a legnagyobb közönyösséggel viseltetünk, mig más nemzeteknél a legnagyobb figyelem s pénzerő fordittatik azokra. Mennyi római régiség találtatik D. Pentele és Földvár között a nélkül, hogy az közkincsévé lenne a nemzetnek, vagy legalább egyesek azokat őriznék s ismernék, így van ez másutt is. Vagy talán a múzeumban vannak már azon nagy érdék—an———j—leme s szelíd vallásos érzelme épen alkalmas adalék volt Jakab jellemének erélyes és fáradhatlan elevenségéhez, s felébreszté benne azon vallásosságot, mely nélkül a legerőteljebb lélek is vajmi tökélytelen. Az ifjú lelkész hatása hallgatóinak figyelmén s részvétén mind szebben mutatkozott. De nem sokára életerejét nagyon kimerülve érezé. A legigénytelenebb léleknek is fájdalmas, ha terveivel, melyekért annyit küzdött, föl kell hagynia s még sokkal fájdalmasabb a barátjai által táplált reményeket önmaga által meghiúsítva látni. Mindezt érezé György. Alig birt anyjára nézni, midőn az ajkaira függesztő szemeit, vagy gyöngéd figyelemmel járt utána ; alig atyjára is, kinek egész földi öröme s dicsősége fia előmentében látszék öszpontosítva lenni : nem nézhető rajuk, midőn arra gondolt, hogy „öreg napjaik ezen fáklyája“ mily hamar fog végkép kialudni. Meginditó jelenet volt, midőn Tim bátya fia valamely újabb diadalról tért haza. Az öreg, bármennyire örült is magában, örömét titkolni igyekezett, s ilyformán szólt : „György, az a te tanod nagyon is sántít, de úgy látszik, hogy azt véled, mikép te találtad fel az igaz utat. Valóban, igen szeretném tudni, mi haszna hinned, hogy a te véleményed jobb, mint más embereké“, s habár ő György minden fölvilágosításait megcáfolá, észrevehetétek, hogy senki sem érzi oly boldognak magát fia szónoklatában, mint önmaga. Ha György más valakivel ereszkedett vitába, atyja lesütött fejjel húzódott melléje, s szemérmes elégültséggel néze ki borzas szemöldjei alól, mi nála igen szokatlan volt. A már természettől szelídnek érzelem-nyilvánításai félannyira sem meghatók, mintha azok a szigorúbb s durvább természetű emberektől csikartatnak ki, s Györgyöt szive fenekéig meginditá atyja tekintete s benne való büszkesége. „Soha sem beszélt ő ezelőtt másokkal félannyit is, s mit teend, ha én meghalok ?“ gondolá magában. Ily gondolatokba merülve találá őt Grace egyik csöndes őszi estén, midőn bátyja a kertkerítéshez támaszkodva csendesen állt. „Mit elmélkedel itt e szép napon György bátyám ?“ szólt a leány a kerti ösvényen feléje közeledve. A fiatal megfordult, s húga boldog arczára az alkonyi mosolynak egy nemével nézett. „Mily boldog vagy te, Grace!“ szólt. „Én valóban az vagyok! s neked is olyannak kellene lenned, mert te jobb vagy.“ „Én is boldog vagyok, Grace, — az az , remélem, boldog leszek.“ „Te beteg vagy, jól tudom : beteg vagy“ , szólt Grace „te roszul nézesz ki! Óh vajha szived is oly örömteli lenne, mint enyém!“ „Én nem vagyok jól, Grace, s félek, nem is már ünnepélyesen kezde pirulni keleten s a csillagok el-eltünedezének; mind eltűntek már, s egyedül a hajnalcsillag állt magában a keleti égen, gyöngéden pillantva be a szobácska ablakán, a mennybeli atya szeme gyanánt, mely fölöttünk őrködik, midőn a földi szerelem hamvadozni kezd. György mosolygó arczcal ébrede föl, s szemét a fénylő égboltra szegezvén, alig hallhatón mormola néhány szót egy szent énekből. Néhány perczczel utóbb, egy feleleg látszék arczán elvonulni, kezeit szemére zárá, s könycsepjei némán hulltak vánkosára. „György! kedves Györgyöm ?“ szólt Jakab, föléje, hajolva. „Oh! kedves barátim, édes atyám, édesanyám !“ szólt ő gyöngült hangon. „Az úr Jézus őrködni fog felettük!“ szólt csillapítólag Jakab. „Óh! igen, ő őrködni fog, mert Ő szereté az övéit mindvégig, míg a földön járt. — De én meghalok, még mielőtt valami jót tettem volna.“ „Óh ne mondd!“ szólt Jakab „gondold meg csak, érettem is mennyi jót tevés! Isten jutalmazza meg neked! Ő meg fog áldani érette, azt követni fog téged az égbe. Igen, én úgy fogok élni ezután, mint tőled tanulom. Életem, lelkem, s egész erőm oda lesznek irányozva, s ezért nem mondhatod, hogy hiában éltél.“ (Folytatása következik.) 858