Budapesti Hírlap, 1853. július (153-179. szám)

1853-07-10 / 161. szám

most az, hogy a trieri püspök Arnoldi — s nem a kölni érsek — ezen bullát megyéjében azon­­nal kihirdettette, mire a hadügyminister a had­sereg tisztjeihez intézett ismeretes rendeletté felelt. A többi püspökök egyelőre még vonakod­tak a pásztori levelet közzé tenni, hanem úgy látszik, nem azért, mert nem értenek egyet azzal hanem csak azért, mert e rendszabálynak bővebbi kiterjesztését várják, mivel attól tartanak, hogy e rendszabály ép azért csináland rész­vért Ber­linben, mert csupán Poroszországra szorítko­zik. Legalább egyelőre megelégedtek azzal, hogy közösen kérdést intéztek Rómába, vájjon nem lenne-e minden tekintetben czélszerűbb, minden németországi püspököktől egy időben vonni el jogot, annál inkább, mivel a szóban forgó joggá, a poroszországi kath. clerus valóban nem élt na­gyobb mértékben vissza, mint más országbó’ clerűs, hol a lakosság vallási tekintetben vegyes? Válasz ugyan e Rómába intézett kérdés­re még nem jött, a pápai breve ennélfogva a trieri püspöki megyén kivül sehol másutt ki sem is hirdettetett; azonban már a kérdés állá­sánál fogva annyit láthatni, hogy a sz. atya hatá­rozata — bármiként dőljön is az el — a porosz kormány határozataiban legcsekélyebb módosítást sem idézhet elő, mivel a pápai szó­szék csak igen kevés vigaszt nyújtana neki azzal, ha e rendsza­bályt közösen más országokra is kiterjesztené Poroszország mint protestáns állam az odavetett keztyűt kénytelen lesz fölvenni. De hogy?! Sem a király, sem a ministerek nincsenek csalódásban az iránt, hogy ilynemű harcz nem járna komoly következmények nélkül; hogy — nem tekintve ,,a conservativ érdekek solidaritását,“ — oly be­szédmód, melyhez itt nálunk a státusférfiak még mindig szerfelett ragaszkodnak —nem tekintve a király határozottan nyilvánított idegenkedését, valamely keresztény egyház irányában ellensé­gesen fellépni — minden államra s minden viszonyok közt rosz dolog, az egyházzal oly vi­tályba ereszkedni, melyben a clerus a kormány rendszabályainak ellent­szegüléseinél folyást sa­ját s h­ivei „lelkismeretére“ hivatkozhatik , s ezer és ezer eszközökkel bir, oly ellenzéket szer­vezni , melynek ellenében az állam minden anyagi hatalmával is védtelenül áll. Csak egy pont az , s nekem úgy tetszik, hogy a kabinet ez ügyet igen józanon épen e pontnál igyekszik megragadni, a­melyre nézve a porosz állam ér­dekei a katholikus egyházéival a vegyes házassá­got illetőleg karöltve járnak : ha Poroszország magát az orthodox protestantismus tulajdonképi képviselőjének tekinti, úgy Rómával egyforma érdekei vannak, a vegyes házasságokat meggá­tolni, vagy legalább a lehetőség szerint mini­mumra szorítani. A vitálg ezen felfogása az egyedül gyakorlati. Ebből ellentmondhatlanul következik, hogy csak vallásilag indifferens államnak lenne köte­lezettsége a vegyes házasságokat kedvezményezni és könnyíteni. Ha e tételt szigorún szem előtt tartjuk, úgy a vitálgkérdés egész helyzete hason­­líthatlanul egyszerűbb : a megoldás ekkor köny­­nyebben meglelhető és a közvetítés nem oly ne­héz , mivel a protestáns Poroszországnak csak azon feladata marad, arról gondoskodni, hogy a vegyes házasságok, melyeknek teljes meggát­­lására sem a pápai hatalom sem kormányunké nem elégséges, a katholikus hierarchia számára ne ké­pezzenek alkalmas eszközt, a protestáns elvet Poroszországban aláásni. De ezzel a gordiumi csomó már nagy részt fel van fejtve; ezzel az ál­lam oly térre lépett, melyen követelései alaposak, melyen a clerus ellene „lelkiismeretére“ hivatko­zással fel nem léphet. A vegyes házasságra lépést az állam senkinek sem tilthatja meg, valamint az egyháznak is e czélra csak azon eszköze van, excommunicatióval fenyegetni,s indifferensek irá­nyában, kik azzal nem sokat törődnek, hiányzik fegyvere. Magán­embereknek nem tilthatja meg az állam, hogy a vegyes házasságra lépés előtt a kath. lelkészeknek mindennemű biztosításokat a gyermeknevelés iránt stb. ne adjanak , csak azon joga van, őket ennek valószínű következéseitől a házas életre nézve óvni é­s azon kötelessége arra lenni tekintettel, hogy a gyermekeknek, mi­helyt felnőnek, a választandó vallás iránt teljes szabadságuk maradjon. Ennél több jogai és kö­­­telességei magánosok irányában az államnak nincsenek. De a hivatalnokokhoz így fog az állam szólni: lépjetek vegyes házasságokra, a­mint akartok ; de ha azon föltételek, melyeket ti­t végre aláírtok, a protestáns ország alapjaival ellentmondásban állanak, úgy megszűntek szol­gáim lenni. Ezzel a király csak azt követeli mi a királyé: az állam már nem avatkozik be azon biz­­­tosítékokba, melyeket a katholikus clerus a ve­gyes házasságok megáldásáért „lelkismereténél fogva“ követelni magát kötelezve lenni hiszi; s a pápai szó­szék egyedül csak magának kell hogy tulajdonítsa, ha a hadsereg és a feureaukratia soraiban a ,,paritás“ az evangeli’katholi­­kusok közt mindinkább eltűnik. ^ '1 — mi gyakorlatilag nagy fontosságú — házas­ságok kötésének főindoka elesik, L ^am, mit a hadseregre nézve már elhatározó Igán hi­vatalnokokat illetőleg is törvény ere neli azt. Mert a­mint a statistikai adatok mutatják, több­nyire a nők képezik a katholikus r ’ ' ez on­nan van, mert a protestáns hivatalnokok és tisztek Posenben, a porosz tartomány volt len­gyel részében, Westfaliában és a Rajna tarto­­­mányban jó parthieknak tartatnak biztosított jövedelemmel ,s hozzájok férjhez mennek, a nél­kül hogy azon pillanatban ily lépés fontosságát meggondolnák. Berlin, jul. 7. 4}] Azon körirat lényeges tartalma, melyet Poroszország a keleti kérdést illetőleg az euró­pai udvarokhoz intézett, most már közzé van té­ve. Áll ez annak kijelentéséből, mikép Poroszor­szág, mivel a jelen pillanatban semmi egyenes és közvetlen érdekei keleten érintve nincsenek, egyelőre a legszigorúbb semlegességet fog igye­­kezni fentartani, hogy kezei minden eventualitás bekövetkezésénél teljesen szabadok legyenek, egyúttal elismervén azt, mikép jöhet oly eset, mi­dőn a körülmények kényszeríthetendik , hogy határozottan valamely részre nyilatkozzék. Ez időpontig azonban politikájának arra kell irá­nyozva lennie, hogy egyik félre se kösse le magát oly kötelezettségek idő előtti elfogadásá­val, melyeknek jelentősége csak később derül­hetne ki, midőn a legközelebb érdekelt ha­talmak a dunai fejedelemségekben és Konstan­tinápolyban végbe menő események irányában eljárásukat ténylegesen elhatározták. Én csak e tény közlésére szorítkozom, mert átalában nagyon feleslegesnek tartom, ön olvasóinak, kik annyi­val közelebb élnek az események színhelyéhez mint mi berliniek, a keleti kérdésről valamit tu­dós képpel előadni. Csak azon megjegyzést nem mellőzhetem, hogy a míg Austria Orosz­ország ellen nem nyilatkozik — azt bizonyosan Poroszország sem teendi. Státusférfiaink erre nézve azon elvet követik, hogy Poroszország Bi­­zánczban — minthogy Törökország hosszú időre egyátalában nem tartható fen — csak vagy a két keleti vagy a két nyugati hatalom részére működhetik, és hogy az orosz-austriai befolyás Konstantinápolyban Poroszországra nézve elő­nyösebb mint az angol-franczia.­­ A bajor király és királyné ő­­lségeik tegnap este ide érkeztek, hol a pályaudvarban a király ő ilye s a tábornok­­cal fogadá, s azonnal ismét Potsdamba kocsiztak ; jelentékenynek tartják, hogy a bajor hadügymi­­niszer a király ő­élge kíséretében van. Sopron, június végén. A A hegyet s völgyet Flóra leányával népe­sítő kellemesebb tavaszi napok a nemzeti s hazai művészet itteni parlagait is némi virulásra kel­tették. Farkas Jósi­s Miska a pályaudvar kertjé­ben e hó első napjain mulattatták a közönséget, itt még merőben új csárdásokat nevező program­­mot osztogatván. Vidéki ember, ki történetesen az esti vonallal Bécsből jött, némi meglepéssel szemlélhette kivált az első előadáson jelen volt igen válogatott közönséget s könnyen azon gon­dolatra jöhetvén, hogy ez Sopronban mindig igy megy, városunkból kedvező benyomással távoz­hatott. E zenekar iránt az ország határain túl is tevékeny részvét nyilvánult, mert a magyar ze­nét kedvelő több bécsújhelyiek által szerződé­sileg biztosíttatva a pecsenyédi savanyuviz for­rásnál működött, a nagy számmal megjelent laj­­tántuliak előtt; mit Farkas természetesen őt meg­illető ovatióul néz, mint kit maguk a párisiak is megtapsoltak. A nemzeti zenéhez testvériséggel csatlakozik a magyar színészet; e hó közepén kezdette meg működését a székesfehérvári szí­­nésztársaság a városi színházban Szőllősi Mihály és Szuper Károly igazgatása alatt a „Nagy apóval“ köszöntvén be. Az egyleti élet némi mozzanatai gyanánt feljegyezzük, hogy a Fertőben állítandó hideg fürdő a Bozi faluban, e szép eszméje Széchényi Istvánnak, melyet egy nyárra meg is testesített, de a mely azután megbukott, újra feléledt, egy részvény­társaság alakítására lökés adatván Lun­­kányi s Tschuri urak által. Mi sikerrel? meglát­juk, úgy tetszik azonban, a fürdőszak küszöbén állván, erélyeseknek kell lennünk, hogy el ne kés­sünk, az itteni fontolva haladó ácsok munkáját vetvén latba. A vagyonnélküli cs. k. katona­tisz­tek árva leányai növelésére összeállott egylet, pénzereje jelenleg nem engedvén önállólag a működést, a védszárnya alá veendő árva leá­nyokat egyelőre az orsolya szüzek zárdájába kí­vánná adni, a tisztelt convent azonban helyisé­geit saját maga is szűkölvén, s új épületek által akarván azokon tágítani, még jelenleg határozott ígéretet alig­ha tehet, kivált ha az ellátandók száma kissé nagyobb leendne. A jövendő titkait fátyol leplezi, s mégis a kétes s bizonytalan állapot oly elviselhetlen a halandó előtt — mi sors vár a királyi kisebb ha­szonvételekre ? az érdeklettek előtt e kérdés bi­zonyosan nagyon fontos. Ketté vágni a csomót, úgy hiszik némelyek, jobb mint unalom közt le­­gombolitását várni, s igy e jogok örök eladásáról is kezdenek gondoskodni; gr. Széchényi Pál e me­gyebeli uradalmai vendéglői árverezését hirdette, de az eladás még nem foganatosíttatott, s Sopron városa, a falunak e hatalmas volt földesura szin­tén ily szándékkal van, mire különösen a tataro­­zási s más aránytalan költségek által határozza el magát, de egy példa is állt előtte, mert Kőszeg városa mészárszéki jogait még a martius előtti időben engedte másnak örökbe. Még valamit a könyvészet körül, hogy leg­alább e rovat is betöltessék, habár nem sok ör­vendetest. Olvastuk s ismét olvastuk e lapokban a „Hunyadyak kora“ jeles bírálatait, és örömmel értesültünk, hogy a kiadás a harmadik, sorban a tizedik, kötetig haladott elő, ennek körülbelül egy s fél hónapja, de itteni könyvkereskedések­ben még nem kapható. Ily késedelmes szétküldés iránti panaszok,ha a messze Erdélyből hangzanak, megfejthetők; de Bécscsel vaspálya által össze­kötött városunkban, egy csak négy órányi távol­ságban, boszantó az olvasó közönségre nézve; e kötet, mely az okmányokat tartalmazza, kivált itt nagy érdekkel fog vétetni, mert a város levéltára különösen Mátyás király okmányaiban gazdag , így annak minden használt pecsétjet képviselvék a tömör bulla aureától — tán egyetlen a hazá­ban — le egészen a kis gyűrűs pecsétjéig, s mi máshol alig fellelhető, Sopron részére kiadatott, német nyelven szerkesztett két diplomával kér­kedik , holott azt hittük Schwartnerral, hogy e nyelv csak az austriai részekre talált kivételképen alkalmazást. Az „Új magy. museum“ot könyv­árusi utón szintén csak negyedik hónapban szokták venni az előfizetők, mi, tekintve azt, hogy a füzetek már eredetileg egy hónappal elkésnek, igazán annyit tesz, mint : afflicto aflietionem addere. Fábián István széplaki plébános munkája : „A szóelemzés és szóértelmezés alapelvei“ a nyomtatásban már a hetedik évig terjed, s a szerző hetenkint berándul vidékről, hogy a correct nyomtatásra ügyeljen, igy egy hó múlva az elő­fizetők kezében leend a mű, mely bizonyosan é­­lénk polémiát fog ébreszteni a nyelvészet tudós világában. E munka irányában a panasz épen for­b­endek soha­ szólt elfordulva, s szemeit a távol­ban setétlő fákra szegezve. „Óh kedves, édes Györgyöm! ne mondd többé ezt, mindnyájunk szive megszakad“ szólt Grace, miközben szemeibe könyök tolultak. „Ámde a­mit mondok, való , nem fáj az ne­kem annyira önmagamért, azonban“ téve hozzá „a­mennyiben viszontlátandjuk egymást.“ Csak egy héttel ezek után történt, hogy egy rögtöni hideg a gyengülést makacs betegséggé alakította át. Igen gyorsan kezde fogyni. Száli néne a gyöngéd és szerető szív önhitegetésével mindennap azt hive : „majd jobban adja az is­ten“, s Tim bátya egész jellemszilárdságával ál­lott ellent a valóréli meggyőződésnek, míg a be­teg maga nem érze magában erőt, őket kiábrán­dítani. Jakab mindennapos volt a háznál, s minden erélyét s találékonyságát kifejtő barátja szolgá­latában. A ki őt iig és könnyelmű óráiban látta, alig ismert volna most ezen emberre, kinek lép­tei oly óvatosak, szemei oly figyelők, szava­s érintései oly szelídek valának a beteg körüli for­­golódásban. De ugyanazon fürgeség, mely egy vig kedélyt oly mozgékonynyá, bú között gyak­ran épen oly részvevővé s gyöngéddé teszen. Már csaknem reggeledett a beteg szobájá­ban. Györgynek nyugtalan és lázas éje volt, de hajnal felé kissé elszenderült. Jakab oldalánál virasztott, csaknem lélekzetét is viszszatartva, nehogy fölébreszsze őt. Még sötét volt, de az ég ditva áll, mert az előfizetési évek fele alig került még vissza, úgy, hogy a szerző a nyomtatandó példányok mennyisége iránt csak hozzávetőleges számítást sem tehetett, hanem a jó szerencse ne­­­vében kezdette meg a nyomtatást, mert lankadást nem érez, kitől messze az anyagi nyerészkedés, mire sem szükség, sem számítva nem volt. E sze­­­rint, ha majd az előfizetésileg megrendelt pél­dányokon túl mi sem jut nyomtatás alá, s igy a könyvkereskedési üzletbe, az nem a szerző, hanem egészen másnak baja leend. D. Földvár, jun. 29. Ha dúsan virágzó szőlőhegyünkről áttekin­­­tünk a Dunán túl elterjedő rónaságra, látva a vizáradatban veszendő gyönyörű kalászos termést és úszó széna baglyákat, a­helyett hogy környé­­­künk gazdag reményeivel dicsekednénk a már be­­­következő aratásról, sajnálkozásba merülünk a szegény dunavecsei, egyházai, apostagi és Soltiak szerencsétlensége fölött. — A mellett, hogy ezen elem oly végtelen károkkal tetézi a magyar föld­­­mi­velők a nélkül is terhes helyzetét, szemünk előtt áll naponként még sok helyeken a régi gaz­­dálkodás kárhozatos lankadtsága. A földmivelő osztály (értvén a leggazdagabb földbirtokostól kezdve a legkisebb haszonbérlőig) nincs tiszta tudatában hazánkban elfoglalt állásának, sem nem törekszik azon magasabb gazdászati elvekre és közczélú culturára, mik által hánunk a birodalom egyik legkitűnőbb tényező alkatrészévé, maga pedig azon fényes állásra emelkedhetnék, melyen nemzetünk fentartása és haladására folytonos é­­leterőt kölcsönözhetne. Ha mindig kétkedünk a physiokratiai rendszer alapossága fölött, most te­­­kintve viszonyainkat, annak igazságát ránk vo­natkozólag el kell ismernünk. Azon kegyes gon­doskodás, melylyel a magas kormány anyagi jó­létünket ápolja, s a napisajtóban folytonosan ki­­­sugárzó buzdítás lendíthetne már egyszer rajtunk. Azt mondá egykor Deák: „Legnagyobb betegség a halál.“ — Mindenekelőtt azonban nép- és fel­sőbb elemi s reál­iskolák, gazdasági egyesület és hitelintézet! Örömmel olvastuk e lap hivatalos rovatában, szeretve tisztelt főbiránk Nagy Lajos urnak me­gyénk főnökévé kineveztetését.­­ Az eddig itt székelő járásbíróság további helyben­ maradása fölött most már nem lenne kétség, a mennyiben városunk ajánlatai ellenében Paks nem igen ki­­sértgeti a versenyzést, azonban kívánatos volna az igazságkiszolgáltatás érdekében a járás köz­­pontiságát s azt is tekintetbe venni, melyik hely lenne képes előnyöket nyújtani a nélkül, hogy magát túlságosan terhelné. Valahára itt is életre vergődik tán a kisded­­óvó intézet. Hála a szegény munkás szülők és gyermekek nevében főtisztelendő Egyed Antal apát urnak, a római classica literatura jeles isme­rőjének, ki azon üdvös intézet alapításához nagy lelkű adományozással járult. Junius hó 26-án rendkívüli élvezetben ré­szesült városunk művelt közönsége. Patikárus testvérek zenekara ugyanis lejövén Pestről kö­­­rünkbe, az­nap a Krusperféle kertben hangver­senyt adott, mely közben Szőllősi tánczművész leánykái is gyönyörködteték a választott közönsé­get bájos műtánczaikkal. Egykor bizonyosan a főváros tapsait fogja aratni e kis testvérpár. Nem hagyhatjuk említés nélkül a közelünk­ben, Fejér megyében fekvő Alapi puszta elhir­­hedt gyógyforrását. Ha birtokosa ismeri az ily­­féle vállalat kezelését és szükségleteit korunk­ban, úgy bizonyosan e gyógyforrást pénzforrásá­vá tehetendi. Napokban tarto itt utolsó színi előadását Váradi társasága. Megbocsáthatlan vétkünk, hogy a régiségek gyűjtésében és fentartásában a legnagyobb kö­zönyösséggel viseltetünk, mig más nemzeteknél a legnagyobb figyelem s pénzerő fordittatik azok­­­ra. Mennyi római régiség találtatik D. Pentele és Földvár között a nélkül, hogy az közkincsévé lenne a nemzetnek, vagy legalább egyesek azokat őriznék s ismernék, így van ez másutt is. Vagy talán a múzeumban vannak már azon nagy érdé­k—an———j—­leme s szelíd vallásos érzelme épen alkalmas adalék volt Jakab jellemének erélyes és fárad­­­hatlan elevenségéhez, s felébreszté benne azon vallásosságot, mely nélkül a legerőteljebb lélek is vajmi tökélytelen. Az ifjú lelkész hatása hallgatóinak figyel­mén s részvétén mind szebben mutatkozott. De nem sokára életerejét nagyon kimerülve érezé. A legigénytelenebb léleknek is fájdalmas, ha terveivel, melyekért annyit küzdött, föl kell hagynia s még sokkal fájdalmasabb a barátjai ál­tal táplált reményeket önmaga által meghiúsítva látni. Mindezt érezé György. Alig birt anyjára nézni, midőn az ajkaira függesztő szemeit, vagy gyöngéd figyelemmel járt utána ; alig aty­jára is, kinek egész földi öröme s dicsősége fia előmentében látszék öszpontosítva lenni : nem nézhető rajuk, midőn arra gondolt, hogy „öreg napjaik ezen fáklyája“ mily hamar fog végkép kialudni. Meginditó jelenet volt, midőn Tim bátya fia valamely újabb diadalról tért haza. Az öreg, bár­mennyire örült is magában, örömét titkolni igye­­kezett, s ilyformán szólt : „György, az a te tanod nagyon is sántít, de úgy látszik, hogy azt véled, mikép te találtad fel az igaz utat. Valóban, igen szeretném tudni, mi haszna hinned, hogy a te véleményed jobb, mint más embereké“, s habár ő György minden fölvilágosításait megc­áfolá, észrevehetétek, hogy senki sem érzi oly boldognak magát fia szónokla­tában, mint önmaga. Ha György más valakivel ereszkedett vitá­ba, atyja lesütött fejjel húzódott melléje, s sze­mérmes elégültséggel néze ki borzas szemöldjei alól, mi nála igen szokatlan volt. A már termé­szettől szelídnek érzelem-nyilvánításai félannyira sem meghatók, mintha azok a szigorúbb s dur­vább természetű emberektől csikartatnak ki, s Györgyöt szive fenekéig meginditá atyja tekinte­te s benne való büszkesége. „Soha sem beszélt ő ezelőtt másokkal fél­annyit is, s mit teend, ha én meghalok ?“ gon­­dolá magában. Ily gondolatokba merülve találá őt Grace egyik csöndes őszi estén, midőn bátyja a kert­­kerítéshez támaszkodva csendesen állt. „Mit elmélkedel itt e szép napon György bátyám ?“ szólt a leány a kerti ösvényen feléje közeledve. A fiatal megfordult, s húga boldog arczára az alkonyi mosolynak egy nemével nézett. „Mily boldog vagy te, Grace!“ szólt. „Én valóban az vagyok! s neked is olyan­nak kellene lenned, mert te jobb vagy.“ „Én is boldog vagyok, Grace, — az az , re­mélem, boldog leszek.“ „Te beteg vagy, jól tudom : beteg vagy“ , szólt Grace „te roszul nézesz ki! Óh vajha szi­ved is oly örömteli lenne, mint enyém!“ „Én nem vagyok jól, Grace, s félek, nem is már ünnepélyesen kezde pirulni keleten s a csil­lagok el-el­tünedezének; mind eltűntek már, s egyedül a hajnalcsillag állt magában a keleti égen, gyöngéden pillantva be a szobácska abla­kán, a mennybeli atya szeme gyanánt, mely fö­löttünk őrködik, midőn a földi szerelem hamva­­dozni kezd. György mosolygó arczc­al ébrede föl, s sze­­­mét a fénylő égboltra szegezvén, alig hallhatón mormola néhány szót egy szent énekből. Néhány perczczel utóbb, egy feleleg látszék arczán elvo­nulni, kezeit szemére zárá, s könycsepjei némán hulltak vánkosára. „György! kedves Györgyöm ?“ szólt Ja­kab, föléje, hajolva. „Oh! kedves barátim, édes atyám, édes­anyám !“ szólt ő gyöngült hangon. „Az úr Jézus őrködni fog felettük!“ szólt csillapítólag Jakab. „Óh! igen, ő őrködni fog, mert Ő szereté az övéit mindvégig, míg a földön járt. — De én meghalok, még mielőtt valami jót tettem volna.“ „Óh ne mondd!“ szólt Jakab „gondold meg csak, érettem is mennyi jót tevés! Isten jutal­mazza meg neked! Ő meg fog áldani érette, azt követni fog téged az égbe. Igen, én úgy fogok élni ezután, mint tőled tanulom. Életem, lelkem, s egész erőm oda lesznek irányozva, s ezért­­ nem mondhatod, hogy hiában éltél.“ (Folytatása következik.) 858

Next