Budapesti Hírlap, 1853. augusztus (180-203. szám)

1853-08-07 / 185. szám

rokonánál fölkereste. Falloux t. i. egyik legte­­­kintélyesb tagja a katholikus pártnak, s tagja volt az első ministériumnak Lajos Napóleon el­nöksége alatt. A decemberi napok óta egy jószá­gon Rennes közelében lakik. E lap nem tudott még rész­eteket. A dolog itt rendkívüli sensatiót fog gerjeszteni. Zágráb, julius 29. —J.— Épen most jelent meg Suppan Ferencz könyvnyomdájában a ,,Német-illir lexi­­connak“ első füzete, nagy 8-ad rétben, 10 ivén, Sulek Bogoszlav, a volt ,Jugoszlavenszke No­vinec szerkesztőjétől. — Az egész munka álland­ó—6 füzetből, előfizetési ára 4 pft. — E füzetről csak annyit mondhatunk előlegesen, hogy szók­ban sokkal gazdagabb, minden eddig megjelent horvát szótáraknál, és becse avval is nagyobb, hogy minden tudományok és művészetek termi­nológiáját magában foglalja. Ha ezen mű a phi­­lologiai szabályok elleni vétség elkerülésével a régtől fogva óhajtott várakozásnak megfelelend az illír közönségnél, akkor szerkesztője nyugod­tan elmondhatja Scaliger következő verseit : Si quem dura manet sententia iudicis olim Damnation aerumnis suppliciisque caput, Lexica conscribat,­nam caetera quid moror ? omnes Poenarum facies hic labor unus habet. Ezeket alkalmazta Bernolák Antal, tömör tót lex conjában is 1827 ik évben mondván : Ha kinek fejére kemény szentencziát Mondana a biró, s szabna akasztófát : — Szótárokat írjon ; mert olyan kín nincsen, Mely ezen munkában foglalva ne legyen. Hasonlóképen Babukics Alaj­os is elő­hozza ezen mondatot az „illirisch-deutsch-ita­­lienisches Taschen-Wörterbuch“-ja elő­eszédé­­ben 1846 —1849 ik évben; lexiconját azonban gyengének mondják. Felsőbb engedelem következtében folyó év October havában a horvát-szlavón gazdasági e­­gyesület részéről, a zágrábi iparkamra együtt­működésével gazdasági és kézműi termesztmé­­nyek fognak kiállíttatni. Ezen czélra bán­ő excra 800 pftot, körülbelül 160 aranyat utalványozott a kereskedelmi kamra pénztárából dijakul kiosz­tás végett. Ezen összeghez járul még azon 15 db arany, melyet zágrábi érsek ő excja, mint a múlt évi kiállítás alkalmával beküldött borának odaí­télt, de el nem fogadott diját, az egyesületnek ajándékozott. Összesen tehát dijakra fog elosz­tatni 175 db arany, és pedig következő termeszt­­ményekért : 1. borért u m. horvát, szlavóniai, határőrségi és tengermellé­kiért, 10 dij, összesen . 61 db arany 2. gabonáért, u. m. kukoricza, búza, rozs, árpa, zab és kö­lesért, mindenikért egy egy dij, összesen......... 9 „ 3. lemozd­ált selyemért és selyem­gubóért 4 dij, összesen . . 20 „ ,,4. lenért . . 3 dij, összesen 9 „ ,, 5. kenderért . 3 „ „ 6 „ „6. hazai durva posztóért 2 dij, összesen ....................... 5 „ „ 7. vászonért . 2 dij, összesen 7 ,, ,, 8. kicserzett bőrért 2 „ ,, 3 „ „ 9. üvegszerekért 2 „ „ 5 „ ,, 10. gyapjúk­elmékért 6 „ „ 36 ,, ,, 11. lisztért . . . „ „ 14 „ „ Megjegyzendő, hogy minden bortermesztő, ki dist kíván nyerni, ez évi terméséből egy akó mustot, mely egy vagy kétszer már lefejtetett, jövő évi martius hóban köteles beküldeni, mely szabálynak oka csak későbben fog a közönség tudomására juttatni. Gabonabeküldésre nézve pedig az van meghatározva, hogy 1 Va­s-­mérő­nél kisebb részben beküldött gabona nem fogad­­tatik el, mely gabonamennyiség azonban tulaj­donosának folyó áron fog kifizettetni. A múlt évi kiállításra csaknem maroknyi mennyiségű gabo­nanemek küldettek be, mit mi mint czélhoz nem vezető körülményt maga helyén roszaltunk azon okból, mivel ily kis mennyiséget a termesztő a roszabb nemű gabonából is szemenkint kiszede­getve könnyen állíthatna ki. Véleményünk sze­rint czélirányos volna, ha minden nyerstermény kiállítója köteleztetnék röviden bevallani írás­ban: mily nagy mennyiségben termesztette a ki­ovárgnak. Vájjon ily körülmények közt lehet e rendes gyógymódot követni, s vehetnek-e min­den jelenséget kellő figyelembe , mely a kór le­folyásában mutatkozik ? A közjóra nézve elő­­nyösb, kevés beteget jól, mint sokat roszul és fe­lületesen gyógyítani. Mily kellemetlen helyzetbe jó az orvos, ha egy időben több helyekre, gyak­ran ellenkező irányban hivatik; minden meghívó reá és segélyére szent és alapos jogot vél birni, s bizalmatlan lesz cselekvése iránt, s gyakran gyalázó szavakra fakad, ha hátratéve látja magát vagy az orvos a nap folytán későn látogatja meg. Az orvos a legjobb akarattal, a legérzettel­­jebb szívvel az emberi szenvedések iránt egy idő­ben csak egy helyen lehet, s csak egymás után járhat el különböző irányokban. Hogy a panaszo­kat és szemrehányásokat kikerülje, gyakran gyors és elhatározó cselekvésre határozza el magát, s a­helyett hogy a betegség lefolyását észszerűen és nyugalmasan észlelné, és vezetné, oly eszközök­­hez nyúl, melyeknek azt nem ritkán a beteg ká­rával megrövidítniök kellene Egy foglalatosság­nál sem szükséges annyira a kedély és lélek nyu­galma, mint az orvosiban, minden elhamarkodott eljárás önmagától és gyorsan megboszulja ma­gát ; semmit sem szabad tulságokra vinni vagy állított nyers­anyagot, hol, mily kezelési móddal, és eladó-e vagy nem ? stb. ily körülményes le­írásnak nagyobb tanulsága és haszna is volna a közönségre nézve , mint a gabna csak puszta szemmeli megtekintésének, vagy bor kóstolásá­nak, minden további ismerés nélkül. Ezenfölül a boroknál nem csak a termesztési, de pinczeke­­zelési mód is tekintetbe veendő Mindemellett ha eszünkbe jut az ezen ország­ban annyira elhanyagolt állattenyésztés, valóban fájlaljuk ennek, a gazdaság ezen egyik legfőbb emeltyűjének a programmból végképeni kimara­dását. E tekintetben meglepő volt a bécsi lapok­ban olvashatni 1842-ik évben, hogy az ottani ál­­latkiállításon Braun­er pozsonyi marhakeres­kedőnek hét darab hizlalt magyar ökre elevenen öszvesen 10,684 fontot nyomott, tehát egy élő ökörnek­­ 15 mázsa 26 font súlya volt, egy hermelin szint 3 éves üszője pedig 12 mázsát nyomott, azonban a­mi most nincs , reméljük, hogy jövőre lehet. A kertészet és természet itteni barátainak azt említhetjük, hogy folyó vagy jövő hóban ér­sek ő excja városi kertjében egy aloe — agave americana foliis variegatis — fog virágozni. Ezen növényt boldogult Verhovácz Miksa zágrábi püspök még 1780 évben gróf Wurmbrandtól Stájerországból vásárolta meg, mely akkor már 30 éves lehetett. Aratásunk legtöbb helyeken középszerűsé­gen alul ütött ki. Kukoricza földeink is alsó és felső Zágoriában, Varasd, Kőrös, Moszlavina s Sziszek környékén elég nyomorultak, részint a nagy és hosszú ideig tartott vízáradások, és ezek követ­keztében késő vetés, részint a rendetlen időjárás miatt; a szőlőskertek azonban és­zakk megnyug­tató állapotúak. Szénából is sok helyen majdnem kétszer annyi termett, mint múlt évben. Nagy-Kanizsa, jul. 30. Mily önmegtagadással egyesített buzgalmat, csak egyedül hivatásuknak élve, mily igen ál­dásos munkásságot tanúsít a kegyes-tanító rend a nevelés és tanítás terén, tapasztalják átalában országszerte igen sokan, de tapasztaltuk mi is kanizsaiak, még pedig kitünőleg jul. 29-kén, mely napon helybeli új szervezetű négy osztályú gymnasiumunk növendékei nyilvános vizsgála­taik alkalmával nagy számú hallgatóság előtt igen szembetűnőleg tanúsították azt, hogy a mi kormányunk által életbeléptetett új tanrendszer, avatott kezek után, mily bőségesen gyümölcsö­zik. Nincs szavunk amaz örömérzet kifejezésére, mely kebleinket emelé, midőn gyermekeinket oly vitéz harczosokként, kik minden oldalról egyre ostromoltatnak, legnagyobb ügyességgel és könnyedséggel az odavetett nehézségeket megoldották, akár voltak azok nyelvtani, vagy számtaniak, akár történelmi s földrajziak, vagy természettaniak; különösen ez utóbbiból a ter­­mészettani gépek legügyesebb kezelése mellett mutatott, s jól sikerült kísérletek, nem kevésbbé dicsérendő gyakorlatról, s a tárgy alapos fölfo­gásáról, mint arról is kezeskedhetnek, hogy ily tanárok kezeiből a felsőbb osztályokra derék ké­­szültségü növendékek, s idővel alapos művelt­ségű leghasznosabb polgárok remélhetők. Fo­ga­dj­a e sikerért virulásnak indult gymnasiu­­munk erélyes s köztiszteletben álló igazgatója Va­lentini János úr, fogadják az ernye­­detlen buzgalmi derék tanárok, teljes mértékben megérdemelve, a közönség leghűbb és legőszin­tébb köszönetét. Itt említetlenül nem maradhat gymnasiumunknak egy oly igen alkalmasan, s oly áldozatokkal felszerelt természettani szertára, minővel algymnasium országszerte kevés dicse­kedhetik. A városi közpénztárból ajánlott igen czélszerű természettani eszközök, a tan- és köz­ügyért egy iránt buzgólkodó polgármesterünk t. ez. Szép Károly úr által részint Bécsből, ré­szint Prágából szereztettek. Vajha teljesülhetne, mit e gymnasiumra nézve még annyin forrón óhajtanak, hogy mielőbb nyolcz osztályúvá ala­kíttathatnék ! nöke adott be a császárnak — különösen kiemeli a jelentésnek azon hiányát, mikép abban nem le­het választ találni ezen nagy érdekű kérdésre: minő befolyást gyakorolt Peel Róbert kereske­delmi reformja az angol iparra, azaz üzletmódjá­­nak tökéletesbítésére ? holott pedig e kérdésre válaszolni, az esküdtszék körébe tartozott volna, mivel neki mindazon jeleneteket tárgyalnia kelle vala, melyek az iparra közvetlenül előmozdítólag vagy késleltetőleg hathatnak, s az említett re­formnak igen nagy hatása volt az iparra. „Azon perczben,“ — úgymond a „Débats“ — midőn Peel Róbert a parlamentben indítványt tett szá­mos védvámok leszállítása vagy eltörlése iránt, ez ellen több iparágak hevesen felszólaltak. Elő­ször is — mondák — a földmivelést fogja e re­form megbuktatni. Ezentúl lehetetlen lenne I. Britanniában gabnát termeszteni, az odessai s lengyelországi gabna a földmiveseket nyomorra juttatná, s az angol föld ugaron maradna. Másod­szor, — mint mondák, — a hajógyárak elpusz­tulnának, s az ácsok koldusbotra jutnának. Kissé később a tengerészeknek kellene munka s kenyér nélkül maradniok. A selyem­ipar sohasem visel­hetné el a lyoni ipar rohamát oly vámokkal, me­lyeknek maximuma 15 p.c.lenne.A cornwalesi réz­bányák szintén oda fognának hagyatni. Mindezek igen nagy hévvel hozattak fel, épen úgy, mint ná­lunk szokták a prohibitionisták ügyüket támogat­ni. Ennyi baljóslatok egy perczig megingaták a parliamentet. Azonban a szabadelvű tarifa párt­hívei megállották helyüket. Meg voltak róla győ­ződve, mikép a nemzeti ipar eléggé előhaladt, hogy ezen kísérletnek ellenállhasson, s az ered­mény nem csak tökéletesen igazat adott nekik, hanem jóval túlhaladd várakozásukat. A földmive­­lés javítá űzésmódját. Az látszott leginkább ve­szélyeztetve lenni. Az odessai gabna megjelent a piaczon, a balti­s francziaországi gabnával e­­gyütt, mikre nem is gondoltak. Most már bizo­nyos, mikép az angol földmivelés senki verse­nyétől sem fél. A hajógyárak, a­helyett hogy el­pusztultak volna, nem képesek megfelelni a meg­rendeléseknek. A tengerészek, kiknek munkátla­­nul kelle vala maradniok, nem elegendők a ke­reskedő­hajók fölszerelésére, noha a kereskedő közönségnek szabadságában áll külföldi hajókat bérelni, a parti hajózáson kivül bármely más czélra. A selyem­gyárak, — melyeknek végórája ütött, — annyira virágzanak, hogy maguk a gyámnokok kívánják becsérzetből ama vámok el­törlését, melyek még mindig terhelik a franczia selyem -czikkeket. A bányászat kettőztetett tevé­kenységgel űzetik. Az események föltűnőleg meghazudtolák az angol protectionisták jóslatait, úgy hogy ők becsületükre való lejalitással le­­m­ondnak régi véleményeikről,­­ s szintén a szabadkereskedés párthívei lettek. Már miért vet­tek az események ily fordulatot ? Miként történt az, hogy ezen külföldi verseny, — melynek ve­szélyeztetnie kelle­tI. Britannia ipar­hatalmát,— azt ellenkezőleg megszilárdítá ? Ezen kérdésre Dupin Károly úr bizonyosan könnyen tudott volna válaszolni. Azon ellenzés, melyre a szabad­kereskedés eszméje talált, sok tekintetben alap­talan fogalmakra támaszkodott, a mennyiben a nemzeti ipart gyöngébbnek vélték, mint a minő az valósággal volt. Ezekhez még a nemzeti gyű­löletnek ama régi emeltyűje is vegyült, mely egy gyászos háború korszakából maradt. Azonban mégis némely tekintetekben az angol ipar való­sággal alább állott a külföldi iparnál. De csak ösztönzésre volt szükség, hogy azt elérje. A sze­mélyes érdek érzetének izgatásra van szüksége, hogy az ember egész erejét kifejtse, s ez az ipar te­rén még inkább áll, mint bárhol másutt. Kétségkí­vül nem kell attól szerfölött sokat kívánni. A pró­bának arányban kell lenni azon ipar erejével, me­lyet próbára tesznek, de az angol ipar elég erős volt arra, hogy a próba hasznára váljék. Elég segély­­forrásai, s elég hitel­előnyei voltak arra nézve, hogy képes legyen oly haladást tenni, mely más népeknél már létesült, mihelyt erre felszólítta­­tott. A személyes érdekek, vagy más szóval az emberi felelősség nagy elvének ezen működésbe hozása tökéletesen öszhangzik az újkori polgári­­sodás hajlamaival, mely szereti a szabadságot, s meg van érve annak élvezésére, mivel a szabad­ság s a felelősség egymás nélkül nem létezhetnek. Szintúgy öszhangzik a kölcsönös egyenlőség eszméivel, mivel az egyenlőség nem létezik ott, tégedett egyének sokaságánál e tekintet eltűnik, az egyes a jellem, vérmérséklet, kor különbsé­gével a semmiségbe vesz el, és ha hogy erőnket teljesen elforgácsolni nem akarjuk, az eredmény csak átalános, az összes népre vonatkozó kóz­­gyógymód lehet. Ámde mily sovány gyümöl­csöket hoz ily átalános eljárás ? S mily ke­véssé felel meg a táplált várakozásoknak, kivált oly néposztálynál, hol az orvosi eljárás főfeltétele szigorú felügyeletben s megújított serkentés és intésben áll ? A föld népe az orvos parancsait ritkán vagy soha sem teljesíti; nem teljesíti azokat a megren­delt orvosságokra nézve, még kevesbbé teljesíti azokat a megszabott diaetára nézve. Ha a beteg a k­pott orvosságból néhányszor vesz, s túl­ént nem érzi az óhajtott javulást, úgy bizalmát veszti s az előbb nyert remény és bizalom bizalmatlan­ságba és engedetlenkedésbe megy át. Mit tehet az orvos ily viszonyok közt, ily szenvedéseknél, melyek stádiumokhoz kötve föllépésénél tüstént nem enyhülnek, hanem az orvosság beverése u­­tán gyakran további fej­lésükben még a jelenségek hevességére nézve nőnek is? Mit tegyen, ha a közönséges ember Celsusnak „tuto, cito, jucun­­de“-ját követeli, ha azt követeli, a nélkül hogy hol a közönség a vám­törvényeknél fogva kény­telen, némely polgártársainak oly roppant díja­kat fizetni, minek Angolországban a védvám­­­rendszerből eredtek. Csak az államnak tartozunk adóval,­­ nem pedig polgártársainknak. Íme ez az oka annak, mikép Angolországban némely iparágak ellenkező jóslatai és heves felszólalásai daczára. — Peel Róbert vám­reformja tökélete­sen sikerült, s az országra nézve előbb ismeret­len jólét kútfejévé vált. Az ipar­főnökök felszólít­­­tattak egy oly ismeretes és létesíthető haladás eszközlésére, mely tőlük csupán akaratot s erejü­ket nem haladó törekvést kívánt. Személyes ér­dekük ellenállhatlanul ösztönöztetek; oly felelős­ség szabatott rájok, mely alól nem vonhatók ki magukat, s a haladás egy perez alatt létesült. Ez nagyszerű elmélkedési tárgy nem csak ország­­gazdászokra, hanem bölcsészekre és államférfi­akra nézve is.“ — A „Journal de Francfort,“ melynek nem kerülték el figyelmét azon aggodalmak, miket oly számos orosz csapatoknak a fejedelemségek­be vonulása ébreszte, bebizonyitni törekszik, hogy épen e colossalis erőkifejtés legbiztosb záloga a békének, „mert úgymond, a tetemes haderők, melyek a fejedelemségekben állnak, megmutat­ják a törököknek, hogy a megszállás nem a bal­­talimani szerződés folytán, hanem mivel a porta a kívánt biztosítékot nem adta meg, anyagi biz­tosíték gyanánt történt meg. Ha kisebb orosz e­­rő vonul be, úgy a törökök is bemehettek volna Oláhországba, s ekkor a háború kikerülhetlen leendett. De a háborújóslók azt mondják: ily te­temes haderő nem létetett volna mozgásba, ha Oroszország czélja nem lenne más mint a beval­lott. Ámde gr. Nesselrode jul. 2-ki köriratában Európa szine előtt felséges fejedelme nevében ün­nepélyesen kinyilatkoztatta, „mikép e csapatok nem azért vonulnak be, hogy a porta ellen táma­dó háborút viseljenek, melyet ellenkezőleg, mig a porta arra nem kényszerítendi, kerülni fognak.“ Ha tehát a porta maga nem kezdi a háborút, ha erkölcsi biztosítékot nyújt — mit tiltakozványa a bevonulás ellen is reméltet — az oroszok nem kezdenének támadó háborút. De mivel Oroszor­szág a porta magatartása vagy az egyesült flották elhamarkodott mozgalma által kényszeríttethetett volna ily háborút folytatni, ennélfogva stratégiai és politikai tekintetek egyaránt kívánák, hogy elégséges haderőt állítson fel. Épen mert ez az eset, mert 200.000 katona készen áll, a háborút megindítani, ha kell, és ezért nem lesz háború, mi ellenkező esetben bizonyosan bekövetkezett volna.“ — Az „Ost Deutsche Post“ aug. 5-ki szá­mában konstantinápolyi levelezője az ottani eu­rópaiak azon aggodalmát jelenti, hogy az oda érkezendő egyiptomi flotta oly elemet hozhatand e fővárosba, mely a fanatismust növelve, a porta erősítése helyett annak gyöngítését eredményez­­hetendi. A kormány ugyan mindent megtesz a fanatismus fékezésére, de mi történik, ha az ő ellene fordul ? Az egyiptomiak mozlimek, kik ide jőnek a vallást, s nem a politikát, melyhez mit­­sem értenek, védelmezni. A vallás azon kapcso­ló és vonzó eszköz, mely a padisahnak segély­csapatokat hoz Ázsia és Afrikából; a félhold, a próféta zászlója azon eszközök, melyek a közön­séges mahomedánt phlegmájából kiragadják ; Re­­shid pasha tudós értekezései nem érdeklik — csak a prófétában hisz. Konstantinápoly, ezen fényes császári város látványa hitét, enthusias­­musát a török kard ereje iránt neveli. Hiszen még az európai is azt hiszi, e páratlan hely láttára, hogy itt hatalmas birodalom központja létezik. Ilyet érez az idegen mozlim is, s ezért van vala­mi aggasztó az egyiptomi flotta ide érkezésében, melyet a harczi párt, ha nem leyális, könnyen felhasználhat. Különben is arról meg van min­denki győződve, hogy a félháború ily állapota a maga vallásos izgalmaival, kereskedelmi pangá­sával és financziális rettegéseivel e stádiumban nem tarthat soká. Minden körülmény az eldön­tést sürgeti, s az egyiptomi flotta szaporítja a sürgető elemeket!“ PEST, augustus 6. 1008 (Hírlapi szemle.) A „Journal des Débats“ egy hosszas czikkben azon jelentést tárgyalván, melyet D­u­p­i­n Károly, az 1851 - ki londoni nagy műkiállításhoz kinevezett franczia bizottmány el­elhamarkodni, minden szer csak határozott időre és föltétel mellett alkalmazható. 1831. évben az uralkodó cholera idejében Jolsva 3000 lakosa közt sok beteg volt , kik az itteni két orvos idejét elégségesen elfoglalták, s mégis a viszonyok kényszerítek őket a megye felszólítására a környéken egy egy járást átvál­lalni, mely elégséges leendett 5 —6 orvost el­foglalni. Az igazság érdekében kell mondanom, hogy a gondjuk alá bízott sok helységben elég beteg volt, kik orvosi segélyeiket óhajtották , de mily keveseket részesithetének ők abban­­ idejök igen rövid volt, physikai lehetlenség lévén mind­nyájoknak felelni. 1847/s-ban a typhus ütött ki, orvosok hiá­nya miatt áldozatot áldozatra halmozott. Jó, hogy a holtak nem emelnek panaszt, de nem lenne jó, ha a nyomor azon jelenetei ismétlődné­nek; most is borzadály fogni, ha némely typhus - betegekre szenvedéseik legkülönbözőbb fokaiban és formáiban visszagondolok. Vagy tán képes-e a leglelkismeretesb orvos is egy nap lefolyta alatt 70 — 80 betegnél többet meglátogatni, vájjon lehetséges e e számot kellően átnéznie, ha csak némileg is az egyes betegek egyéniségét tekin­tetbe akarja venni? Egészben véve a megbe­tisztelt szerkesztő ur! — A tiszai vidékek ezen 1853-as esztendőben a rendkivüli — legnagyobb, melyről méretes adatok vannak — az orvos és a kór erejét ismerné, ha azt hiszi, hogy az elsőnek hatalma sokkal messzebb terjed, mint gyógyszereié? Ez egyike a legnagyobb elő- ítéleteknek, melyekben néha a műveit is oszto­zik. A betegek különböző módokon, a legkülön­félébb rendszerek szerint gyógyittatnak, de ép oly igaz, hogy hasonló betegségek ugyanazon mód szerint gyógyítva gyakran halállal végződnek. Ez erős bizonysága nem az orvos szellemi tehe­tetlenségének, hanem bizonysága annak, hogy a gyógyszer egyforma hatása nincs mindig a kór magas­ fokához helyesen alkalmazva. Történhe­tik ugyan az is, hogy az orvos, emberi gyönge­­séggel bírván, e vagy ama jelenséget elnézi, vagy annak nem tulajdonít kellő fontosságot; e­­zért ne a személyt, de az összes orvosi tan elég­telenségét okoljuk. A „tuto“-ban gyakran a leg­nagyobb veszély fekszik, a „cito“ hetek és hó­napok alatt dönt, s a „jucunde“-val görcsök és fájdalmak járnak. (Folyt. köv.) Nyílt levél.

Next