Budapesti Hírlap, 1853. augusztus (180-203. szám)
1853-08-07 / 185. szám
rokonánál fölkereste. Falloux t. i. egyik legtekintélyesb tagja a katholikus pártnak, s tagja volt az első ministériumnak Lajos Napóleon elnöksége alatt. A decemberi napok óta egy jószágon Rennes közelében lakik. E lap nem tudott még részeteket. A dolog itt rendkívüli sensatiót fog gerjeszteni. Zágráb, julius 29. —J.— Épen most jelent meg Suppan Ferencz könyvnyomdájában a ,,Német-illir lexiconnak“ első füzete, nagy 8-ad rétben, 10 ivén, Sulek Bogoszlav, a volt ,Jugoszlavenszke Novinec szerkesztőjétől. — Az egész munka állandó—6 füzetből, előfizetési ára 4 pft. — E füzetről csak annyit mondhatunk előlegesen, hogy szókban sokkal gazdagabb, minden eddig megjelent horvát szótáraknál, és becse avval is nagyobb, hogy minden tudományok és művészetek terminológiáját magában foglalja. Ha ezen mű a philologiai szabályok elleni vétség elkerülésével a régtől fogva óhajtott várakozásnak megfelelend az illír közönségnél, akkor szerkesztője nyugodtan elmondhatja Scaliger következő verseit : Si quem dura manet sententia iudicis olim Damnation aerumnis suppliciisque caput, Lexica conscribat,nam caetera quid moror ? omnes Poenarum facies hic labor unus habet. Ezeket alkalmazta Bernolák Antal, tömör tót lex conjában is 1827 ik évben mondván : Ha kinek fejére kemény szentencziát Mondana a biró, s szabna akasztófát : — Szótárokat írjon ; mert olyan kín nincsen, Mely ezen munkában foglalva ne legyen. Hasonlóképen Babukics Alajos is előhozza ezen mondatot az „illirisch-deutsch-italienisches Taschen-Wörterbuch“-ja előeszédében 1846 —1849 ik évben; lexiconját azonban gyengének mondják. Felsőbb engedelem következtében folyó év October havában a horvát-szlavón gazdasági egyesület részéről, a zágrábi iparkamra együttműködésével gazdasági és kézműi termesztmények fognak kiállíttatni. Ezen czélra bánő excra 800 pftot, körülbelül 160 aranyat utalványozott a kereskedelmi kamra pénztárából dijakul kiosztás végett. Ezen összeghez járul még azon 15 db arany, melyet zágrábi érsek ő excja, mint a múlt évi kiállítás alkalmával beküldött borának odaítélt, de el nem fogadott diját, az egyesületnek ajándékozott. Összesen tehát dijakra fog elosztatni 175 db arany, és pedig következő termesztményekért : 1. borért u m. horvát, szlavóniai, határőrségi és tengermellékiért, 10 dij, összesen . 61 db arany 2. gabonáért, u. m. kukoricza, búza, rozs, árpa, zab és kölesért, mindenikért egy egy dij, összesen......... 9 „ 3. lemozdált selyemért és selyemgubóért 4 dij, összesen . . 20 „ ,,4. lenért . . 3 dij, összesen 9 „ ,, 5. kenderért . 3 „ „ 6 „ „6. hazai durva posztóért 2 dij, összesen ....................... 5 „ „ 7. vászonért . 2 dij, összesen 7 ,, ,, 8. kicserzett bőrért 2 „ ,, 3 „ „ 9. üvegszerekért 2 „ „ 5 „ ,, 10. gyapjúkelmékért 6 „ „ 36 ,, ,, 11. lisztért . . . „ „ 14 „ „ Megjegyzendő, hogy minden bortermesztő, ki dist kíván nyerni, ez évi terméséből egy akó mustot, mely egy vagy kétszer már lefejtetett, jövő évi martius hóban köteles beküldeni, mely szabálynak oka csak későbben fog a közönség tudomására juttatni. Gabonabeküldésre nézve pedig az van meghatározva, hogy 1 Vas-mérőnél kisebb részben beküldött gabona nem fogadtatik el, mely gabonamennyiség azonban tulajdonosának folyó áron fog kifizettetni. A múlt évi kiállításra csaknem maroknyi mennyiségű gabonanemek küldettek be, mit mi mint czélhoz nem vezető körülményt maga helyén roszaltunk azon okból, mivel ily kis mennyiséget a termesztő a roszabb nemű gabonából is szemenkint kiszedegetve könnyen állíthatna ki. Véleményünk szerint czélirányos volna, ha minden nyerstermény kiállítója köteleztetnék röviden bevallani írásban: mily nagy mennyiségben termesztette a kiovárgnak. Vájjon ily körülmények közt lehet e rendes gyógymódot követni, s vehetnek-e minden jelenséget kellő figyelembe , mely a kór lefolyásában mutatkozik ? A közjóra nézve előnyösb, kevés beteget jól, mint sokat roszul és felületesen gyógyítani. Mily kellemetlen helyzetbe jó az orvos, ha egy időben több helyekre, gyakran ellenkező irányban hivatik; minden meghívó reá és segélyére szent és alapos jogot vél birni, s bizalmatlan lesz cselekvése iránt, s gyakran gyalázó szavakra fakad, ha hátratéve látja magát vagy az orvos a nap folytán későn látogatja meg. Az orvos a legjobb akarattal, a legérzetteljebb szívvel az emberi szenvedések iránt egy időben csak egy helyen lehet, s csak egymás után járhat el különböző irányokban. Hogy a panaszokat és szemrehányásokat kikerülje, gyakran gyors és elhatározó cselekvésre határozza el magát, s ahelyett hogy a betegség lefolyását észszerűen és nyugalmasan észlelné, és vezetné, oly eszközökhez nyúl, melyeknek azt nem ritkán a beteg kárával megrövidítniök kellene Egy foglalatosságnál sem szükséges annyira a kedély és lélek nyugalma, mint az orvosiban, minden elhamarkodott eljárás önmagától és gyorsan megboszulja magát ; semmit sem szabad tulságokra vinni vagy állított nyersanyagot, hol, mily kezelési móddal, és eladó-e vagy nem ? stb. ily körülményes leírásnak nagyobb tanulsága és haszna is volna a közönségre nézve , mint a gabna csak puszta szemmeli megtekintésének, vagy bor kóstolásának, minden további ismerés nélkül. Ezenfölül a boroknál nem csak a termesztési, de pinczekezelési mód is tekintetbe veendő Mindemellett ha eszünkbe jut az ezen országban annyira elhanyagolt állattenyésztés, valóban fájlaljuk ennek, a gazdaság ezen egyik legfőbb emeltyűjének a programmból végképeni kimaradását. E tekintetben meglepő volt a bécsi lapokban olvashatni 1842-ik évben, hogy az ottani állatkiállításon Brauner pozsonyi marhakereskedőnek hét darab hizlalt magyar ökre elevenen öszvesen 10,684 fontot nyomott, tehát egy élő ökörnek 15 mázsa 26 font súlya volt, egy hermelin szint 3 éves üszője pedig 12 mázsát nyomott, azonban ami most nincs , reméljük, hogy jövőre lehet. A kertészet és természet itteni barátainak azt említhetjük, hogy folyó vagy jövő hóban érsek ő excja városi kertjében egy aloe — agave americana foliis variegatis — fog virágozni. Ezen növényt boldogult Verhovácz Miksa zágrábi püspök még 1780 évben gróf Wurmbrandtól Stájerországból vásárolta meg, mely akkor már 30 éves lehetett. Aratásunk legtöbb helyeken középszerűségen alul ütött ki. Kukoricza földeink is alsó és felső Zágoriában, Varasd, Kőrös, Moszlavina s Sziszek környékén elég nyomorultak, részint a nagy és hosszú ideig tartott vízáradások, és ezek következtében késő vetés, részint a rendetlen időjárás miatt; a szőlőskertek azonban északk megnyugtató állapotúak. Szénából is sok helyen majdnem kétszer annyi termett, mint múlt évben. Nagy-Kanizsa, jul. 30. Mily önmegtagadással egyesített buzgalmat, csak egyedül hivatásuknak élve, mily igen áldásos munkásságot tanúsít a kegyes-tanító rend a nevelés és tanítás terén, tapasztalják átalában országszerte igen sokan, de tapasztaltuk mi is kanizsaiak, még pedig kitünőleg jul. 29-kén, mely napon helybeli új szervezetű négy osztályú gymnasiumunk növendékei nyilvános vizsgálataik alkalmával nagy számú hallgatóság előtt igen szembetűnőleg tanúsították azt, hogy a mi kormányunk által életbeléptetett új tanrendszer, avatott kezek után, mily bőségesen gyümölcsözik. Nincs szavunk amaz örömérzet kifejezésére, mely kebleinket emelé, midőn gyermekeinket oly vitéz harczosokként, kik minden oldalról egyre ostromoltatnak, legnagyobb ügyességgel és könnyedséggel az odavetett nehézségeket megoldották, akár voltak azok nyelvtani, vagy számtaniak, akár történelmi s földrajziak, vagy természettaniak; különösen ez utóbbiból a természettani gépek legügyesebb kezelése mellett mutatott, s jól sikerült kísérletek, nem kevésbbé dicsérendő gyakorlatról, s a tárgy alapos fölfogásáról, mint arról is kezeskedhetnek, hogy ily tanárok kezeiből a felsőbb osztályokra derék készültségü növendékek, s idővel alapos műveltségű leghasznosabb polgárok remélhetők. Fogadja e sikerért virulásnak indult gymnasiumunk erélyes s köztiszteletben álló igazgatója Valentini János úr, fogadják az ernyedetlen buzgalmi derék tanárok, teljes mértékben megérdemelve, a közönség leghűbb és legőszintébb köszönetét. Itt említetlenül nem maradhat gymnasiumunknak egy oly igen alkalmasan, s oly áldozatokkal felszerelt természettani szertára, minővel algymnasium országszerte kevés dicsekedhetik. A városi közpénztárból ajánlott igen czélszerű természettani eszközök, a tan- és közügyért egy iránt buzgólkodó polgármesterünk t. ez. Szép Károly úr által részint Bécsből, részint Prágából szereztettek. Vajha teljesülhetne, mit e gymnasiumra nézve még annyin forrón óhajtanak, hogy mielőbb nyolcz osztályúvá alakíttathatnék ! nöke adott be a császárnak — különösen kiemeli a jelentésnek azon hiányát, mikép abban nem lehet választ találni ezen nagy érdekű kérdésre: minő befolyást gyakorolt Peel Róbert kereskedelmi reformja az angol iparra, azaz üzletmódjának tökéletesbítésére ? holott pedig e kérdésre válaszolni, az esküdtszék körébe tartozott volna, mivel neki mindazon jeleneteket tárgyalnia kelle vala, melyek az iparra közvetlenül előmozdítólag vagy késleltetőleg hathatnak, s az említett reformnak igen nagy hatása volt az iparra. „Azon perczben,“ — úgymond a „Débats“ — midőn Peel Róbert a parlamentben indítványt tett számos védvámok leszállítása vagy eltörlése iránt, ez ellen több iparágak hevesen felszólaltak. Először is — mondák — a földmivelést fogja e reform megbuktatni. Ezentúl lehetetlen lenne I. Britanniában gabnát termeszteni, az odessai s lengyelországi gabna a földmiveseket nyomorra juttatná, s az angol föld ugaron maradna. Másodszor, — mint mondák, — a hajógyárak elpusztulnának, s az ácsok koldusbotra jutnának. Kissé később a tengerészeknek kellene munka s kenyér nélkül maradniok. A selyemipar sohasem viselhetné el a lyoni ipar rohamát oly vámokkal, melyeknek maximuma 15 p.c.lenne.A cornwalesi rézbányák szintén oda fognának hagyatni. Mindezek igen nagy hévvel hozattak fel, épen úgy, mint nálunk szokták a prohibitionisták ügyüket támogatni. Ennyi baljóslatok egy perczig megingaták a parliamentet. Azonban a szabadelvű tarifa párthívei megállották helyüket. Meg voltak róla győződve, mikép a nemzeti ipar eléggé előhaladt, hogy ezen kísérletnek ellenállhasson, s az eredmény nem csak tökéletesen igazat adott nekik, hanem jóval túlhaladd várakozásukat. A földmivelés javítá űzésmódját. Az látszott leginkább veszélyeztetve lenni. Az odessai gabna megjelent a piaczon, a baltis francziaországi gabnával együtt, mikre nem is gondoltak. Most már bizonyos, mikép az angol földmivelés senki versenyétől sem fél. A hajógyárak, ahelyett hogy elpusztultak volna, nem képesek megfelelni a megrendeléseknek. A tengerészek, kiknek munkátlanul kelle vala maradniok, nem elegendők a kereskedőhajók fölszerelésére, noha a kereskedő közönségnek szabadságában áll külföldi hajókat bérelni, a parti hajózáson kivül bármely más czélra. A selyemgyárak, — melyeknek végórája ütött, — annyira virágzanak, hogy maguk a gyámnokok kívánják becsérzetből ama vámok eltörlését, melyek még mindig terhelik a franczia selyem -czikkeket. A bányászat kettőztetett tevékenységgel űzetik. Az események föltűnőleg meghazudtolák az angol protectionisták jóslatait, úgy hogy ők becsületükre való lejalitással lemondnak régi véleményeikről, s szintén a szabadkereskedés párthívei lettek. Már miért vettek az események ily fordulatot ? Miként történt az, hogy ezen külföldi verseny, — melynek veszélyeztetnie kelletI. Britannia iparhatalmát,— azt ellenkezőleg megszilárdítá ? Ezen kérdésre Dupin Károly úr bizonyosan könnyen tudott volna válaszolni. Azon ellenzés, melyre a szabadkereskedés eszméje talált, sok tekintetben alaptalan fogalmakra támaszkodott, a mennyiben a nemzeti ipart gyöngébbnek vélték, mint a minő az valósággal volt. Ezekhez még a nemzeti gyűlöletnek ama régi emeltyűje is vegyült, mely egy gyászos háború korszakából maradt. Azonban mégis némely tekintetekben az angol ipar valósággal alább állott a külföldi iparnál. De csak ösztönzésre volt szükség, hogy azt elérje. A személyes érdek érzetének izgatásra van szüksége, hogy az ember egész erejét kifejtse, s ez az ipar terén még inkább áll, mint bárhol másutt. Kétségkívül nem kell attól szerfölött sokat kívánni. A próbának arányban kell lenni azon ipar erejével, melyet próbára tesznek, de az angol ipar elég erős volt arra, hogy a próba hasznára váljék. Elég segélyforrásai, s elég hitelelőnyei voltak arra nézve, hogy képes legyen oly haladást tenni, mely más népeknél már létesült, mihelyt erre felszólíttatott. A személyes érdekek, vagy más szóval az emberi felelősség nagy elvének ezen működésbe hozása tökéletesen öszhangzik az újkori polgárisodás hajlamaival, mely szereti a szabadságot, s meg van érve annak élvezésére, mivel a szabadság s a felelősség egymás nélkül nem létezhetnek. Szintúgy öszhangzik a kölcsönös egyenlőség eszméivel, mivel az egyenlőség nem létezik ott, tégedett egyének sokaságánál e tekintet eltűnik, az egyes a jellem, vérmérséklet, kor különbségével a semmiségbe vesz el, és ha hogy erőnket teljesen elforgácsolni nem akarjuk, az eredmény csak átalános, az összes népre vonatkozó kózgyógymód lehet. Ámde mily sovány gyümölcsöket hoz ily átalános eljárás ? S mily kevéssé felel meg a táplált várakozásoknak, kivált oly néposztálynál, hol az orvosi eljárás főfeltétele szigorú felügyeletben s megújított serkentés és intésben áll ? A föld népe az orvos parancsait ritkán vagy soha sem teljesíti; nem teljesíti azokat a megrendelt orvosságokra nézve, még kevesbbé teljesíti azokat a megszabott diaetára nézve. Ha a beteg a kpott orvosságból néhányszor vesz, s túlént nem érzi az óhajtott javulást, úgy bizalmát veszti s az előbb nyert remény és bizalom bizalmatlanságba és engedetlenkedésbe megy át. Mit tehet az orvos ily viszonyok közt, ily szenvedéseknél, melyek stádiumokhoz kötve föllépésénél tüstént nem enyhülnek, hanem az orvosság beverése után gyakran további fejlésükben még a jelenségek hevességére nézve nőnek is? Mit tegyen, ha a közönséges ember Celsusnak „tuto, cito, jucunde“-ját követeli, ha azt követeli, a nélkül hogy hol a közönség a vámtörvényeknél fogva kénytelen, némely polgártársainak oly roppant díjakat fizetni, minek Angolországban a védvámrendszerből eredtek. Csak az államnak tartozunk adóval, nem pedig polgártársainknak. Íme ez az oka annak, mikép Angolországban némely iparágak ellenkező jóslatai és heves felszólalásai daczára. — Peel Róbert vámreformja tökéletesen sikerült, s az országra nézve előbb ismeretlen jólét kútfejévé vált. Az iparfőnökök felszólíttattak egy oly ismeretes és létesíthető haladás eszközlésére, mely tőlük csupán akaratot s erejüket nem haladó törekvést kívánt. Személyes érdekük ellenállhatlanul ösztönöztetek; oly felelősség szabatott rájok, mely alól nem vonhatók ki magukat, s a haladás egy perez alatt létesült. Ez nagyszerű elmélkedési tárgy nem csak országgazdászokra, hanem bölcsészekre és államférfiakra nézve is.“ — A „Journal de Francfort,“ melynek nem kerülték el figyelmét azon aggodalmak, miket oly számos orosz csapatoknak a fejedelemségekbe vonulása ébreszte, bebizonyitni törekszik, hogy épen e colossalis erőkifejtés legbiztosb záloga a békének, „mert úgymond, a tetemes haderők, melyek a fejedelemségekben állnak, megmutatják a törököknek, hogy a megszállás nem a baltalimani szerződés folytán, hanem mivel a porta a kívánt biztosítékot nem adta meg, anyagi biztosíték gyanánt történt meg. Ha kisebb orosz erő vonul be, úgy a törökök is bemehettek volna Oláhországba, s ekkor a háború kikerülhetlen leendett. De a háborújóslók azt mondják: ily tetemes haderő nem létetett volna mozgásba, ha Oroszország czélja nem lenne más mint a bevallott. Ámde gr. Nesselrode jul. 2-ki köriratában Európa szine előtt felséges fejedelme nevében ünnepélyesen kinyilatkoztatta, „mikép e csapatok nem azért vonulnak be, hogy a porta ellen támadó háborút viseljenek, melyet ellenkezőleg, mig a porta arra nem kényszerítendi, kerülni fognak.“ Ha tehát a porta maga nem kezdi a háborút, ha erkölcsi biztosítékot nyújt — mit tiltakozványa a bevonulás ellen is reméltet — az oroszok nem kezdenének támadó háborút. De mivel Oroszország a porta magatartása vagy az egyesült flották elhamarkodott mozgalma által kényszeríttethetett volna ily háborút folytatni, ennélfogva stratégiai és politikai tekintetek egyaránt kívánák, hogy elégséges haderőt állítson fel. Épen mert ez az eset, mert 200.000 katona készen áll, a háborút megindítani, ha kell, és ezért nem lesz háború, mi ellenkező esetben bizonyosan bekövetkezett volna.“ — Az „Ost Deutsche Post“ aug. 5-ki számában konstantinápolyi levelezője az ottani európaiak azon aggodalmát jelenti, hogy az oda érkezendő egyiptomi flotta oly elemet hozhatand e fővárosba, mely a fanatismust növelve, a porta erősítése helyett annak gyöngítését eredményezhetendi. A kormány ugyan mindent megtesz a fanatismus fékezésére, de mi történik, ha az ő ellene fordul ? Az egyiptomiak mozlimek, kik ide jőnek a vallást, s nem a politikát, melyhez mitsem értenek, védelmezni. A vallás azon kapcsoló és vonzó eszköz, mely a padisahnak segélycsapatokat hoz Ázsia és Afrikából; a félhold, a próféta zászlója azon eszközök, melyek a közönséges mahomedánt phlegmájából kiragadják ; Reshid pasha tudós értekezései nem érdeklik — csak a prófétában hisz. Konstantinápoly, ezen fényes császári város látványa hitét, enthusiasmusát a török kard ereje iránt neveli. Hiszen még az európai is azt hiszi, e páratlan hely láttára, hogy itt hatalmas birodalom központja létezik. Ilyet érez az idegen mozlim is, s ezért van valami aggasztó az egyiptomi flotta ide érkezésében, melyet a harczi párt, ha nem leyális, könnyen felhasználhat. Különben is arról meg van mindenki győződve, hogy a félháború ily állapota a maga vallásos izgalmaival, kereskedelmi pangásával és financziális rettegéseivel e stádiumban nem tarthat soká. Minden körülmény az eldöntést sürgeti, s az egyiptomi flotta szaporítja a sürgető elemeket!“ PEST, augustus 6. 1008 (Hírlapi szemle.) A „Journal des Débats“ egy hosszas czikkben azon jelentést tárgyalván, melyet Dupin Károly, az 1851 - ki londoni nagy műkiállításhoz kinevezett franczia bizottmány elelhamarkodni, minden szer csak határozott időre és föltétel mellett alkalmazható. 1831. évben az uralkodó cholera idejében Jolsva 3000 lakosa közt sok beteg volt , kik az itteni két orvos idejét elégségesen elfoglalták, s mégis a viszonyok kényszerítek őket a megye felszólítására a környéken egy egy járást átvállalni, mely elégséges leendett 5 —6 orvost elfoglalni. Az igazság érdekében kell mondanom, hogy a gondjuk alá bízott sok helységben elég beteg volt, kik orvosi segélyeiket óhajtották , de mily keveseket részesithetének ők abban idejök igen rövid volt, physikai lehetlenség lévén mindnyájoknak felelni. 1847/s-ban a typhus ütött ki, orvosok hiánya miatt áldozatot áldozatra halmozott. Jó, hogy a holtak nem emelnek panaszt, de nem lenne jó, ha a nyomor azon jelenetei ismétlődnének; most is borzadály fogni, ha némely typhus - betegekre szenvedéseik legkülönbözőbb fokaiban és formáiban visszagondolok. Vagy tán képes-e a leglelkismeretesb orvos is egy nap lefolyta alatt 70 — 80 betegnél többet meglátogatni, vájjon lehetséges e e számot kellően átnéznie, ha csak némileg is az egyes betegek egyéniségét tekintetbe akarja venni? Egészben véve a megbetisztelt szerkesztő ur! — A tiszai vidékek ezen 1853-as esztendőben a rendkivüli — legnagyobb, melyről méretes adatok vannak — az orvos és a kór erejét ismerné, ha azt hiszi, hogy az elsőnek hatalma sokkal messzebb terjed, mint gyógyszereié? Ez egyike a legnagyobb elő- ítéleteknek, melyekben néha a műveit is osztozik. A betegek különböző módokon, a legkülönfélébb rendszerek szerint gyógyittatnak, de ép oly igaz, hogy hasonló betegségek ugyanazon mód szerint gyógyítva gyakran halállal végződnek. Ez erős bizonysága nem az orvos szellemi tehetetlenségének, hanem bizonysága annak, hogy a gyógyszer egyforma hatása nincs mindig a kór magas fokához helyesen alkalmazva. Történhetik ugyan az is, hogy az orvos, emberi gyöngeséggel bírván, e vagy ama jelenséget elnézi, vagy annak nem tulajdonít kellő fontosságot; ezért ne a személyt, de az összes orvosi tan elégtelenségét okoljuk. A „tuto“-ban gyakran a legnagyobb veszély fekszik, a „cito“ hetek és hónapok alatt dönt, s a „jucunde“-val görcsök és fájdalmak járnak. (Folyt. köv.) Nyílt levél.