Budapesti Hírlap, 1853. szeptember (204-230. szám)
1853-09-18 / 220. szám
talált azokat elrejteni, s igy azonnal ismét Ó-Orsovára visszatért, ott azokat Thodor György házában letette, s végre bizalmas emberekkel Csernán át az oláh határ felé e czélra vásárlóit lovakkal vitette. Egyúttal kétségenkivülivé tétetett, hogy kisérői Ó Orsován ugyanazon nap ásószereket vásárlanak s éjjel a Cserna felé vették utjukat. Hasonló biztos után nyomára jöttek annak, hogy a török csapatok az átkelésnél a fölkelőket és fanatikus istentelen izgatásokat pontosan megmotozták, és hogy az utolsó sem akkor sem a turnszeverini vesztegidő alatt, sem a kalafati áthajózásnál Widdinbe kisebb naszádokon a koronaládát magával nem vitte. Tovább folytatott vizsgálódásokból kiviláglott, hogy sem Shumla, sem Kiutahiában nem hordta magával a valódi koronajelvényeket, noha Widdinben egy színezett üvegkövekkel díszített papiros-korona készíttetésével, mely folyvást le volt fátyolozva, azt akará gyanittatni, hogy a magyar korona birtokában van. Az Al-Dunavidékeken igen korán beállott a tél, mely az egész vidéket lábnyi magasságú hóval fedte be, s lehetetlenné tette, hogy Orsova területén kutatások történjenek, és midőn 1850. ápril havában a jégtakaró elolvadt, az elásás nyomai már eltűntek, és a tovább folytatott kutatásokat, melyek a leküzdött forradalmi párt előtt nem maradhattak titokban, midőn látta, hogy a keresők jó nyomon vannak, máshol fölmerült, a forradalmi párt által ármányosan alkalmazott jelek által, e vidékről a birodalom más részeire akarta irányozni. Különféle adatok és vallomások alapján, melyek sokszor megfoghatatlan véletlen által a valószínűségnek nagy fokát érték el, a további puhatolásokat részint a bánsági bányákba, részint Magyarország nyugati részeibe kellett áttenni. Egy ideig kétségkívülinek tartották, hogy a koronajelvények rejtekhelye a Szászka és oraviczai hegyek közt van, miután azonban e vélemény végre is hasztalannak látszott, s föl kellett vele hagyni, nem kevesebb jelek mutatkoztak, hogy ez országos kincs Debreczen és Nagyvárad közt keresendő ; mindazáltal a forradalmiak kivonulását Oláh- és Törökországba sem vesztették szem elől. Hogy olyan kutatások nem katonai gyorsasággal, nem biztosan egy hét vagy egy hónap alatt hajthatók végre, ennek semmi felvilágosításra nincs szüksége, ha meggondoljuk, minő távolságok feküdtek közben, s mily nehezen nyilatkozik még a legjobb érzelmű is oly körülmények fölött, miket egész bizonyossággal nem tud, miután oly nyilatkozatok, ha eredményhez nem vezetnek, nehéz felelősséget vonnak maguk után. Miután végre az 1849 év óta egész 1853 májuséig a cs. k. államterületen egész szorgalommal és szakadatlanul véghezvitt nyomozások azon bizonyosságot nyújtottak, hogy a magyar dráma végét kisérő minden körülmények szembetartásával, a monarchia belsejében gyanított rejtekhelyek minden okszerű alapot nélkülöztek, míg a Karger T. őrnagyhadbiró által már 1849-ben nyert kutatási eredmények, mely kutatások által a 1850 —1852 években ugyanazon kitartással folytattattak, biztosan engedték sejtetni azon valószínűséget, hogy a clenodiumok rejtekhelyének nyomában vannak : ennélfogva ugyanő f. év tavaszán újra megbizatott azon feladattal, miszerint a sokoldalú, teljes gonddal összeállított jeleket újra fölvegye, s a koronajelvényeket tartalmazó ládát keresse föl. Az őrnagy ez ügyben azon szempontból indult ki, hogy az elásásnál, ha a kincset biztos helyre rejteni akarták, csak kevesen tudhatták a titkot, és hogy az országból menekült fölkelőknek mindenesetre oly pontot vagy helyet kellett választaniok, melyet mind ők, mind küldötteik , habár évek múltával is feltalálhattak volna; továbbá hogy a fölkelők bizonyosan csak a Cserna felé vehették útjukat, s hogy a Csernán túl biztos rejteket nem lehetett azért választani, mivel egyrészt a mocsárkos, ingoványos, semleges föld , másrészt pedig Tuffer község és ennek évenkint felszántott mezeje a szökésben levő, páni félelemtől hajtott fölkelőket az Allion alá szorították, mivel épen akkor, midőn az elásás történt, a földmives tengerijét, szilváját és téli alomját takaritotta be, tehát szüntelen a mezőn forgott, s ennélfogva egy járt helyen minden földhányást észrevett volna, s az elásásnak azon vidéken szóban forgása mellett annak nyomára jönie s végre hozzáférnie kellett volna. Mind az előbbi években nyert szoros ismerete a fönemlitett térnek, mind a legállhatatosb kitartással minden időjárási viszontagságok közt több hónapokon keresztül, julius és augustus havi holdvilágos éjek különös kedvezése mellett véghezvitt átkutatása az egész térnek, mi mellett a vizsgáló szem minden göröngyöt, minden földet, minden bokrot, sást, ágat, követ, barázdát pontos vizsgálat alá vett, a kereső egy és ugyanazon utat, egy és ugyanazon területet fel salátaján százszor is bejárt s hazatérve oda ismét viszszament, mintha valami fensőbb hatalom tartaná a helyhez bilincselve, azon gyanitásra vezérelték, hogy csak föld , vagy hegyhasadékok vagy fák szolgálhatnak útbaigazító jelek gyanánt a feltalálásra. A nehézség, az Allionon elég gyorsan az elrejtést eszközölhetni, vezette őt az utóbbi gyanításra. A fás tér pontos megvizsgálása, annak vadszőlő, borostyán szíves körülvétetése vezették Karger őrnagyot azon felfedezésre , hogy egy elszigetelt, a szem elől elrejtett zugában az Albonligetnek, az egykor Oláhországba vivő, több mint 15 év óta elhagyott út mentében, egy fa-vázon számos különös áttörések, metszések , s mintegy mesterségesen csinált jelek láthatók. Azon további észrevétel, hogy több a lomb és bozót közt fekvő ágdarabok a megcsonkított fákról valók voltak, azon következtetésre vezetett, miszerint az ágak levagdalását nem a föld népe eszközlé, tüzelnivalónak használásra, hanem hogy abban más szándéknak kellett rejleni. Ezen részletek vizsgálgatás közben történt megtalálása egy elegáns órakulcsnak, s egy még szorgosb kutatás után felfedezett baltanyél, azon következtetésre adtak okot, miszerint ott egy jobbmódú ember járt és dolgozott a baltával. A könnyű és puha föld, a sűrű kúszó növényekkel körülnőtt fák alakja, a hely félrefekvése, valamint az ahhoz a Duna felől és az innenső török-szerb partról hozzáférhetés a fürkészőben oly rendíthetlen bizonyossági érzetet keltöttek, mikép daczára a neki adott szigorú utasításnak, hogy csak a legalaposb jelekre és csak a legnagyobb valószínűség esetében eszközölje a föld szembeötlő felásását, mégis már f. évi sept. 6-kán munkához látott. Miután a földet kimérte, és az egész mintegy 20 □ ölnyi fa-váznak hét , körülbelül 20 láb hosszú parallel árkokban 1'/» lábnyi szélességű körökbeni felásására a vázlatot elkészítette, ez árkokat a liget mindkét végéig menő koszaságban fel kezdő ásatni, midőn a második jobboldali párhuzam-vonal meghosszabbításánál sept. 8-án 8/* órakor reggel, egy munkás kapuja a földbe vágva érczhangot adott és abban a pillanatban egy jóllezárt vasláda lett látható, mely biztosságba helyeztetve és azután erőszakosan feltörve a koronajelvényeket tartalmazó. A láda belül és kivül egészen el volt lepve rozsdával; a felnyitáskor felül feküdt a szent István király palástja, mely valószínűleg a legnagyobb sietséggel pakoltatott be , mert selyemtakarója alatta feküdt, és miként a láda egész tartalma víztől átázva volt, a palást hímzésével kifelé fordítva vola összehajtva. A nedvesség kivételével e clenodium , korára s állapotára nézve az utóbbi koronázási ünnepély óta, nem sokat szenvedett. A palást alatt, a három átázott vánkos feküdt , melyen a jelvényeket a megkoronázandó király előtt szokták volt hordani, ezután következett a két selyemharisnya, a szalag s a víztől átázott és szétmállott czipő és papucs, végre az öv és több szalag. A jobb sarokban állt a tok , a királyi magyar szent sépen maradt drágakövekkel , igazi gyöngyökkel kirakott meg nem rabolt koronával, mellette a hasonlóképen sértetlen maradt kormánypálcza , a rozsdától erősen befogott kard és a kissé megfeketült aranyaiba Több félig elrothadt takaró darab, lovagló szerszám és egy pár víztől átázott oklevél feküdt végre a láda fenekén. Alig vitetett vissza a korona őr,fővára, a nép azonnal tolongva sietett a határőr-parancsnoksági épületbe, s azt látni kiváná. Ha mindjárt kíváncsiság, kétségeskedés, kalandosságházi kedv és hajlam vitt is oda némelyeket, de a csoportonkint mind türelmetlenebbül oda tóduló néptömeg komoly kegyelete félreismerhetlen volt és legbensőbb megindulást ébresztett; mert nem csak egyesek , hanem számlálásán említék azon csodálatos végzetet, miszerint épen Magyarország védasszonya napján találtattak meg és kerültek elő a föld alól a szent clenodiumok. Mikép mutatkozik a maga valódiságában a közönséges ,.ember egyenes nyíltsága , ezt benső megindulással fejezé ki egy, a gőzhajózási ügynökség szolgálatában álló, és a becses clenodium látására mélyen meghatott magyar, midőn azt mondá, hogy cselszövények és árulás daczára a csodatevő szent korona azon napon adatá magát jogszerű ura kezébe vissza, melyen Magyarország lesz Mária védasszonya napját ünnepli. A rögtönzött ünnepély az ágyuk dörgése közt és az örvendetes esemény iránti általános részvét e napiak oly ihletet kölcsönzőnek, melyet minden jelenlevők szivükben mélyen éreztek. Tüstént az annyira óhajtott láda kiásatása után e szerencsés tényről Temesvárra jelentés létetett. Gr. Coronini alb. kat. és polg. korm. ő exc. maga Orsovára sietvén, minden intézkedést megtett az újra feltalált clenodiumok ünnepélyes átvitetésére. „Erzherzog Albrecht“ hadigőzös távirda által Orsovára rendeltetett, egy század a román határezredből, egy osztály szerezsánnal együtt kocsin oda szállíttatott, aztán 11-kén reggel 10 órakor a koronajelvények kormányzói exója által ünnepélyes pompával, ágyuk dörgése és az egész környékből összegyűlt néptömeg örömkiáltásai közt a gőzhajóra szállíttatott, miután a román-bánsági határezred említett százada, a szerezsánok osztályával együtt tiszteletőrségül szintén a hajóra szállott, az úszó kolosz a császári város felé elindult, a jogszerű Uralkodónak jogszerű koronáját, mely I. Ferdinánd óta mindig ősei fején ragyogott, megvinni. E részletes rajzot azért közöljük, hogy kitüntessük, mikép gyakran a legnehezebb vállalat, ha szilárd elhatározottsággal és rendíthetlen, minden körülmények, kellemetlenségek és veszélyek közt megálló kitartással folytattatik, eredményre vezethet; mert nem titok, hogy többen Orsova lakosai közöl sem fáradságot sem költséget nem kíméltek, hogy e czélhoz eljussanak, de hogy mindeniküknél hiányzott azon feltétel, hogy egyszer elkezdve, s többé vissza nem lépve, okvetlen eredményre kellene jutni. Az itt előadott leírásból kiviláglik, mikép csak jámbor és szilárd hit az oly mondatlan nehézségekkel összekötött munka sikerébe, melytől az őrnagyhadbiró Karger úr át volt hatva, vezethetett a kívánt eredményhez ; mivel sem az időjárás kellemetlensége, sem a legtöbb mellőzhetlen szükségletek nélkülözése, de sőt kemény testi szenvedések sem valónak képesek a bátor vállalkozó erélyét s bizalmát gyengíteni, ki sokoldalú fáradozásai mellett az utóbbi három hónap idejében az alsó dunaőrvonal parancsnokától, bánáti ezredbeli őrnagy Imbrissevics úrtól, legtevékenyebb és sikerdusabban jön gyámolitva. Minden fáradság, minden feláldozott éj, valamint minden más áldozat feledve van ! mert Isten segélyével és áldásával e drága clenodiumok törvényes uruk, legkegyelmesebb Császárunk birtokába jutottak, s ha Isten akarja, e szentelt jelvények után többé átkos, istentelen kéz nyúlni nem merészlend. 1226 Levelezések Berlin, sept. 14. ÉjjrAgabnakereskedés Berlinben. I. Az utolsó napokban a keleti kérdést még a börzén is háttérbe szorította a gabnakérdés: már rég nem fordult elő, hogy a berlini társalom minden rétegei egy tárgy által oly egyformán lettek volna igénybe véve; — bárhová jöjünk, mindenütt vitákat hallunk e kényes pont iránt, vájjon az államhatalom általában képes-e, törvényes és politikai rendszabályok által a gaboaárak leszállását előidézni, s mit kell esetleg e czélra tennie? Mint a mi szeretett Németországunkban rendesen, úgy ilyenkor is eláruljuk, hogy a mi becsületes philistereink sokkal rendőriebbek magánál a rendőrségnél, ezt nevezetesen Poroszországról állíthatni. A gaboaárak állami szabályozása iránti lárma nálunk két év előtt ép úgy igyekezett magát érvényessé tenni, mint ma: akkor is a kontárüzérek eltávolítását a börzéről, a szállitmányi ügyleteknek hosszú időközökre szorítását, a színleges és differentiális ügyletek betiltását s tudja Isten még mit mindent kívántak. Akkor e követelések a magasb és legmagasb porosz hatóságok józan felfogásán szenvedtek hajótörést, melyeknek még Hardenberg és Humboldt korából, midőn Smith Ádám nemzetgazdászati tanai először találtak elfogadtatást az államigazgatásban, ugyszólva ösztönszerüleg vérükben fekszik, az iparnak, a kereskedelemnek, a forgalomnak annyi szabadságot s önálló, független mozgást engedni, mennyi lehetséges. 1851 év nyarán igen tanulságos, habár nem igen épületes látvány volt látni, hogy a közönség mily viharosan követelte a rendőrség beavatkozását, mily félénk hallgatagságot tanúsítottak ismeretes gyávaságuknál fogva a gabnakereskedők s az összes szabadkereskedelmi párt, s mily nyugodtan várták be, hogy mi fog fejekre szabatni; mikép csak a rendőrfőnök és belügyminiszer szilárdsága, kik hetekig daczoltak a fenyegető orkánnal, volt az, mely a börzét és kereskedőséget az államhatalom beavatkozásától a forgalom terén megőrzötte ! Még igen jól emlékezem , hogy ekkor a „National Zty“ egy czikke mesteri ügyességgel fejtette ki azon tételt, mikép nincs semmi veszélyesebb az államra nézve, mint azon állítás, hogy a magas gabna árakért egyes személyt vagy osztályt felelőssé lehessen tenni, mert ily szemrehányások végre is csak a rendőrségre esnek vissza, melynek feladata, a vétkes személyeket vagy osztályokat felelősségre vonni, s a fogyasztókat további megkárosításoktól megóvni. Ezt megismerni — kivált merő félénkségből megismerni oly országban, hol tettleg a magas államhivatalnokok nagy többsége ellenkező meggyőződésben van, hogy t. i. a gabnaárak szabályozását egészen más tényezők határozzák el, melyek irányában minden rendőri rendszabályok sikeretlenek maradnának — ez nem jelentene mást, mint szándékosan nyomorult népizgatóknak, kik a legaljabb szenvedélyekre, s a tömegek ostobaságára spekulálnak, kezére játszani, miáltal ők az élelmiszerek mindannyiszori drágaságát az államhatalom elleni kravallokra használhatnák fel. Rendőri rendszabályok csak azt idéznék elő, mit épen eltávoztatni akarnak: a múlékony drágaságok és lázadások közti összefüggést, megerősítvén a népet azon álhitben, mikép az állam képes a nagy árakat lenyomni, s állítólagos kötelességének mindenesetre megfelelend, csak komolyan és sürgetőleg kell azt annak teljesítésére inteni. Hogy politikai állapotaink ezen rákfenéjét orvosoljuk, nincs más eszköz , mint a rendőri beavatkozások iránti követelésekkel határozottan szembe szállani s a lassu oktatás utján a legborzasztóbb tévtannak — a forradalom e soha ki nem szikkadó forrásának — kiirtására közremunkálni, mintha különleges bajokat kereskedés és forgalomra vonatkozó állami parancsok és tilalmak által lehetne megszüntetni. Valóban nem lehet tagadni — és Hinckeldey egyike azon férfiaknak, kik azt leginkább belátják, — mert épen ő volt az , ki az említett czikket a király elé terjeszté, és keresztül vitte azt, hogy a börzét nyugton hagyák — mondók , nem tagadhatni, mi kép a rendőrség és igazgatás egyik legnehezebb 63 leggyűlöletesb feladatától, elcsábított éhezőket rendre kényszeríteni, föl lenne mentve, ha a tömegben előbb azon meggyőződés tört volna magának utat, hogy a magas gabnaárakért senki sem felelős, sem az üzér, sem a tőzsér, hogy ennélfogva az ellen semmi politikai hatóság, bármily politikai párthoz tartozzék is az, semmit sem tehet. Vagy ki fog drágaság idején rosz érzületű izgatókra hallgatni, ha belátta , hogy a magas árak semmik egyebek, mint intő szabályozók, melyek mindenkit kényszeritnek, fogyasztását megszorítani, mert a rész aratás nem engedi meg a rendes mennyiségű fogyasztást? Ki lesz kész, semmire való, „népjólétről“ fecsegő demagógokért a tűzbe rohanni, ha mindenki felfogta, hogy az árak emelkedése egy 12-ed részszel nem egyéb, mint az összeséghez intézett ily szózat: „Nektek ez évben 12 hónapig kell azon készlettel beérnetek, melyet különben 11 hó alatt elfogyasztani megszoktatok! ha ezt nem teszitek, úgy az aratás előtti utolsó hónapban semmi gabnátok sem lesz ?“ Az árak szabad önszabályozása egyedül az, mi az összeséget a fenlevő készletek hasztalan visszatartása és káros elvesztegetése ellen megóvja! Nagy-Várad, sept. 9. A tegnapi napon, mely egyszersmind az egyház ünnepje vala, ment végbe a varsói herczeg nevét viselő 37-ik sorezrednek, a mely előbb Máriássy, utóbb rövid ideig Mihály nagyherczegről czimeztetett, újonnan szervezett 5-ik vagy is telepzászlóaljának zászlószentelési ünnepélye Ezen itt szállásoló zászlóalj tisztikara már előlegesen csinos nyomatú jegyekkel hivá meg az illetőket a helybeli deák szertartási püspöke exc. pontificálása mellett tartandó ünnepélyre, s a valóban derült nap számtalan közönséget gyűjte a főegyház ivei alá. Érdekes látványt nyujta, midőn cs. k. katonai kerületi parancsnok Braunhof cs. k. altábornagy ur neje, kit a zászló keresztanyja s ajándékozója hannoverai királynő Mária ő felsége, magas személye képviselőjéül megbízni méltóztatott, az uj zászlóalj parancsnok-őrnagya által az oltár közelében levő zászlóhoz vezettetett, s erre a szalagot felköté. Isten tisztelet után a sokaság a főegyház előtti téren a püspök udvarában gyűlt össze, hogy tanúja legyen ama magasztos jelenetnek, melyben a zászlólepel fölszegezteték, s a derék őrnagy által egy buzdító beszéd tartalék, s reá az eskü az ezred helybeli toborzó parancsnoka által felolvastaték. A pontificali püspök uz után, ki a szent háromság nevében a 3 első szeget beüté, a zászlóalj őrnagya üte hasonlóul 3 szeget Ő cs. k. Apostoli Felsége nevében, mire a környezetben volt teljes díszben öltözött polgári s katonai méltóságok tevék a hasonló eljárást. De legmélyebben megragadó figyelmünket és bámulásunkat azon pillanat, midőn a zászlólepel fölszegezése után a hannoverai születésű őrnagy Reinbold ur, lóháton ülve s villogó karddal kezében, magyar zászlóaljához magyar nyelven beszédet intéze, melyben a zászló czélját és rendeltetését ékes szavakkal s hő lelkesedéssel tolmácsolá, s beszéde végén Ő cs. k. A pos t. Felségét, a zászló felséges keresztanyját, s ennek képviselőjét a szép és kellemes Braunhofné ő magát hangosan élteté. Mondanom sem szükség, hogy e szívből fakadt éljenek az özönlő nézőségben harsány viszhangra találtak. A mondott nap estvéjén a zászlóalj tisztikara az egy órai távolban fekvő úgynevezett püspök-fürdőben vendéglé meg az általa meghívottakat , a zászlóalj legénysége pedig várbeli laktanyáján tarta magának lakomát, mely czélra nemes lelkű püspök Szaniszlóur , maga 150 ostot kézbesített a legénységnek E napokban küldetik el városunkból azon üdvözlő felirat is, melyet e város községtanácsa Öcs.k. Apostoli Felsége házasságra leendő lépése alkalmából legközelebb tartott gyűlésében megszavazott. E felirat, melynek közlését a magyar hivatalos lapban csélszerünek találom, következőleg hangzik : „Cs. k Apóst. Felség! legkegyelmesebb Urunk! A legőszintébb jobbágyi öröm tölté el keblünket ama boldogító hírre, mely nekünk cs. k. Ap. Felségednek a házasság szent frigyére való lépését meghozá. Újólag megerősítve látjuk e tényben Felséged dicsőségesen uralkodó házának azon magasztos jellemvonását, melylyel annak minden tagjai a történelem tanúsága szerint a vallás és annak szent intézményei iránt viseltettek. Fogadja el tőlünk cs. k. Ap. Felséged ezen a hű jobbágyokra, széles birodalmának minden lakóira nézve oly örvendetes esemény fölött legmélyebben érzett hódolatunk nyilvánítását, s a leghőbb ragaszkodásból eredő azon óhajtásunkat, melylyel mi Nagy- Várad városának községtanácsa, e város hű polgárai s lakosai nevében a legmagasabb trón zsámolyához közeledünk. Áraszsza a Mindenható szent áldását cs. k. Ap. Felségednek ezen uj frigyére; édesítse uralkodói gondjait e gyöngéd szivszövetség ; s hosszú évekre terjedjenek ennek boldog és dicső napjai. Kik a legmélyebb sat. Somogy, sept. elején. (A csurgói reform, gymnasium ismertetése.) Hogy Somogy, hazánk többi megyéitől, a múlt század végéig, a szellemi haladásban anynyira elmaradt, nagy részt fekvésének tulajdonítható. Azon roppant rengetegek, melyek ezelőtt néhány évtizeddel, e megyének majdnem felét borították; azon számtalan barom stb. pásztorok, kik e rengetegeknek örökös lakosai voltak; kik közöl sokan rablásból éltek, hogy megyénket, a többi megyék előtt vad, borzasztó színben tüntették fel, senki sem csodálhatja. E természeti vad állapot annyival inkább túlnyomó jön , mivel nálunk, nemcsak hogy felsőbb iskolák nem éteztek, sőt a falusi iskolák is a legroszabb állapotban voltak. E valóban nagy lelki szegény-