Budapesti Hírlap, 1853. szeptember (204-230. szám)

1853-09-21 / 222. szám

nyernie a tengeri nagyhatalmasságok beleegye­zését vagy részességét. Ezt újabban bebizonyít­ják ama diplomatiai okiratok, miket a „New- York Herald“ aug. 27-i számában közlött. Ezen okiratok Russell lordnak Crampton, wa­shingtoni angol követhez intézett, s 1853. febr. 16-tól kelt leveléből, s Cramptonnak Claren­don lordhoz következő ápr. 18-ról intézett vá­laszából állanak. Azon jegyzékből, melyet Rus­sell lord Cramptonhoz intézett, kitűnik, mikép Angolország nem akarta válasz nélkül hagyni azon sürgönyt, melyben Everett, a Fillmore elnöksége alatti külügyminiszer, Fran­­czia-­s Angolországnak kijelenté, mikép kormánya nem akar hozzájárulni ama szerződéshez, melyet e hatalmasságok az egyesült államoknak javasol­tak, s melynek czélja volt, Cuba birtokát köze­gyetértéssel biztosítni Spanyolország számára. Russell lord jegyzéke csak Fillmore- i Everett­­nek kormányrói lelépése után érkezvén Ameri­kába, Marcynak, Pierce tábornok külügy­­ministerének adatott át. Ezen okirat végszavai­ban kijelentetik, mikép noha I.-Britannia telje­sen elismeri az egyesült államok azon jogát, mi­szerint a Franczia- s Angolország nevében tett javaslatot elvethetik, — „azonban mégis eg­ész cselekvési szabadságát fentartja, szükség esetében szabadságában álland oly eljárást követni, min­t legczélszerűbbnek vélend, — akár egyedül, akár más hatalmasságokkal egyetértőleg.“ — M­a­r­c­y, — miután e sürgöny felolvastatott előtte, — azt válaszolá, mikép a két kormány észrevételeit az elnök elé terjesztendi; — azonban kétsé­g­ét fejezé ki az iránt, hogy váljon az utóbbi jónak tartandja-e e vitát tovább folytatni? Egyébiránt a­mint ezt Crampton jegyzéke constatirozza, Marcy Franczia­­s Angolország képviselőinek észrevételeit kibékítő szellemben fogadó, s végül azon reményét fejezé ki, mikép e tárgyban sem­mi félreértés sem fog támadni a tengeri nagyha­talmasságok közt.­­ Azonban a „New-York Herald“ azt állítja, hogy jól volt értesülve, mi­dőn azt jelenté, mikép Angol- és Spanyolország legújabban szerződést kötöttek, a rabszolgaság­nak Havannábani eltörlése iránt, é­s hozzá­te­szi, mikép tudni hiszi, hogy az amerikai minister legközelebb, a franczia s angol követeknek adott válaszában, megerősíté az Everett által fel­­­állított tant, é­s hogy kész leend a válaszra, ha az angol kormány jónak látná, az egyesült­ álla­mok érdekeivel ellenkező eljárást követni. Nem tudjuk, mennyiben lehet hitelt adni a „New- York Herald“ állításainak. Őszintén fájlalnék, ha az amerikai kormány újra fölvenné Everett­­nek azon büszke ír modorát, mely a britt válasz­ra alkalmat adott. Végre nem hihetjük, hogy Pierce tábornok ezen cubsi kérdésben eltérjen az igazság, becsületesség s népjog iránti tiszte­let amaz elveitől, miket több ízben oly hangosan vallott sajátjainak.“ Napi események. (Fővárosi és vidéki napló.) September 21. * Egy előbbi rendelet, mely szerint a köz­ségi elöljárók utazási oklevelek kiadására nincse­nek feljogosítva, ezekn h helytartósági kibocsát­­­vány utján újólag emlékezetébe hozatott. * Somogyból September 16-ról Írják a „Prb. Ztg“nak: F. hó 14-kén leérkezett legfel­sőbb határozat következtében eddigi cs. kir. me­gyei főnökünk Hochreiter Ambrus, eddigi ál­lásában , mint főnök továbbra is megmarad. E váratlan határozat oka az,hogy Cseh E. ur, Bara­­nya megye főnöke a cs.kir. helytartóságnál egy ma­gas állás elfoglalására hivatott meg, s eddigi titkára Szalay úr, ki somogymegyei főnökké volt kinevez­­­ve, most már Csehár helyett Baranyában marad. A köz.­biztosok kinevezéséről még semmit sem hal­lani. Megyénkben egy rendkívüli tény jelenleg közbeszéd tárgya Egy még nem egészen 13 éves leányka N.­B.-ben , ki nem soká betegeskedett, s vizibetegség ellen gyógyittatott, a múlt héten egyszerre görcsök által lepetett meg, s a leányka, ki még maga is gyermek, a háziak nem csekély megütközésére egy egésséges gyermeket hozott világra; a gyalázatos csábító nevét a leány eleinte nem akarta, s később már nem tudta elárul­ni, mert csakhamar a szülés után irtóztató fölh­á­­borodások közt kiadá lelkét. Vajha e példából okulva, az anyák leánykáiknak inkább benső ki­­mivelésére s maguk viseletére fordítanák figyel­müket, mint külső tetszetős megjelenésükre, s len­nének hivatásuk szerint gyermekeik védangya­­lává ; a legutálatosb bujavágy szerencsétlen fiatal áldozata a szánalom könyét méltán megérdemli.­­ Személyes gyülölség következtébeni gyújto­gatások ismét kezdenek előfordulni; derék had­rendőrségünknek azonban sikerülni fog a bűnö­söket kitudni, s az igazság büntető kezébe szol­gáltatni. (Közbirodalmi napló.) Bécs, sept. 19. Császár Ő Felsége f. hó 17-én kelt legfel­sőbb határozat által önálló rendőrigazgatóságok felállítását a Szebenben, Brassóban és Kolosvá­­rott, a rendőrségi hatóságok szervezésére nézve fennálló alapvonalak szerint, jóvá hagyta. — Ő és. fensége Hildegard főherczegnő Baden melletti Weilburgból ide megérkezett. — A németországi katholikus egyletek 7-ik közgyűlésére küldött tagok holnap (kedden) reg­geli 8 órakor gyűlnek össze egy ünnepélyes is­tentiszteletre a sz. István templomban. Az isten­­tisztelet után 9­­1 órakor összegyűlnek a tagok a redoutteremben. Ez előleges gyűlés végeztével, félóra múlva összeülnek a közgyűlés szervezésére kiküldött képviselők. Az elnök és a Választmány megválasztatnak. Esti 6 órakor ismét közgyűlés 1241 tartatik. A redoutterem, melyben a közgyűlés tar­­tatik, oly ünnepiesen ki van díszítve, miszerint egészen egy virág-templomhoz hasonlít. — Az oktatásügyi ministerium rendeletéből a jövő iskolaévben is az iskola­igazgatók Bécs minden iskoláiban altanítóikkal havi értekezlete­ket tartandanak, melyeken az iskolakerületi fel­ügyelők jelen lesznek, s melyeknek tárgyát a tan­­terv és az egyes iskolákbani oktatási modor ké­­pezendi.­­ Az oktatásügyi ministerium a monarchia minden helységeit, melyek oly lelkészséghez tar­toznak, melyben eddig iskola nincs, följ­egyeztető, hogy pontos átnézetét bírja az iskolák hiányának a birodalomban, és a szükséglet szerinti intézke­déseket megtehesse. — A keresked. ministerium azon áruk jegy­zékének átvizsgálását rendelte el, melyekkel sza­tócsoknak kereskedniök szabad, s elvül állitá fel, hogy szatócs-szabadalmak csak oly helyekre néz­ve adassanak, hol rendes kereskedések nincsenek.­­ A bécsi hálatemplom építésére aug. vé­géig minden koronaországokból befolyt adomá­nyok öszvege 1,037,458 ft. 29,/2 kr. pp. — Az alsó-austriai keresk. kamra, a kér. mi­nisterium felszólítására, egy Hamburgban felállí­tandó austriai mintakiállítás tárgyában, a hazai gyártmányok Austráliába kivitelének élénkítése czéljából, az erre vonatkozó terv gondos meg­vizsgálására bizottmányt nevezett ki. — Olaszországból­ legújabb hírek szerint a milánói tartományban is bő­rizsaratást várnak. — Modenából több nem odavaló személyek kiu­­tasíttattak ; a két piemonti vadászszázad a mode­­nai határról már visszavonult. — Annecy­ben a savoyai püspökök congressust tartanak. — Si­­ciliából tartós szárazságról panaszkodnak, mely az olajtermésben nagy kárt tesz. * Segesvárit az ott hősileg elesett S­ka­ri­at­i­n orosz tábornok emlékének lelepleztetése rendkivü­li ünnepélyességgel menend végbe. Több orosz tiszt van ez ünnepi tényre meghíva s mint a „Satellit“ írja, e meghívott vendégeket annál bizo­nyosabban lehet várni, miután a dolgok Oláhor­szágban békés szint öltöttek magukra.—A tiszt, je­zsuita atyák f. hó 9-kén érkeztek ide s­zeptember 11-kén Klinkovsztroen először szónokolt. A tem­plom zsúfolva volt. Minden keresztény meg van híva e beszédek meghallgatására. Mint hallik, a jezsuiták Brassót is meg fogják látogatni. C s i k b ó 1 (Erdélyben), sept. 5. Augustus 8-kát, mint Urunk Ő Felsége születése nap­ját, valamint a birodalomban mindenütt, úgy e legkeletibb szegletén is örömmel ültük meg. E­­melte az ünnep magasztosságát azon kedves visz­­szaemlékezés, hogy kinek hosszú és áldásteljes u­­ralkodásáért esedezni sereglett egybe a népnek nagyja apraja, a szeretve tisztelt Fejedelmet a múlt évnek e nyárszakán való szerencsés a biro­dalom szivétől oly messzire eső bérczei között, habár kívülről szerény egyszerűséggel, de gazdag benső érzelemmel üdvözölhetni. A számos bölcs és boldogító intézkedése mellett Császári Urunk­nak, nálunk is igen nagy és élénk hálára kötelező benyomást tett kormányának azon eljárása, mely szerint a szomszéd keleti bonyodalmak közepette oly hatás- és sikerteljesen lépett fel a világbéke fentartásának érdekében, hogy annak már csaknem biztosított pajzsa alatt szellemi mint anyagi jóllé­tünket megszilárdulva látjuk. — Örömmel üdvö­zöltük September 1-jét is, mint az austriai közön­séges polgári törvénykönyv életbeléptetésének el­ső napját; polgári életünk és előhaladásunknak e­­gyik leghatalmasabb emeltyűjét bírjuk mi e tör­vényekben, mint a­melyeknek az ősiségi viszonyok szabályozásával a birtok s hitel emelkedését, s igen igen sok per boldog kimúlását lehet köszönni. — Forró hálát s köszönetet szavazunk továbbá ma­gas kormányunknak azon kegyes intézkedéséért, melynél fogva keskeny de népes vidékünkben az iskolát már előbb felállittatni, legújabban pedig a seminariumnak s igy a collegialis nevelési rend­szernek életbe léptetését is megrendelni méltóz­­tatott. — Ifjaink az idei próbateteken is dicséret­re méltó s többek között a német nyelvben is meg­lepőjeleit adák önmaguk s nyilvános elismerést ér­demlő tanáraik szorgalmának.—Mezőgazdászati te­kintetben általában csak közép termésnek örülhe­tünk, s ha mint halljuk, a szomszéd Moldvából is gabonavételre nem számíthatunk, úgy ez évre nem nagyon kövér tehenekről álmodozhatunk. v. 1. (Külföldi napló.) London, septemb. 14. Orleans herczegnő s a p­á­r­i­s­i gróf tegnap dél­után T­o­r­q­u­a­y ■ ba érkeztek, hogy Olga orosz nagyherczegnőt meglátogassák. L­i­p­p­­­i­n gróf fogadá őket az állomáson. — Mária, orosz nagy­­herczegnő, a leuchtenbergi herczeg özve­gye, tegnap visszaérkezett Torquay-be. Pár­is, sept., 14. Tegnap az O­p­e­r­a-szín­házban Krisztina királynő, két leányával s Rianzarés herczeggel együtt, a császári pá­­holylyal szemközt levő páholyban ült. Azon perez­­ben, midőn belépett, a császárné felállott, s a ki­rálynőt tisztelettel üdvözlé. — Jenő, savoya-carignani herczeg, a szardiniai király unoka­testvére, legközelebb Párisba érkezett. — A császár elutazása 22-kére halasztatott, — a császárné csupán Boulogne-ig kisérendi el férjét. — Az úgynevezett forradalmi köz­ség ügyének tárgyalása máról későbbre halasztatott. — A „Revue d’ Orient“ legutóbbi számában igen érdekes czikket közlött a görög­ tengerészet­ről, Roque Phodion, a párisi görög követség első titkárától. — A périgueu­x-i községtanács elhatáro­­­zá, mikép azon tér, melynek közepén áll B­u­­g­e­a­u­d tábornagy, i­s­­­y - i herczeg szobra. — Bugeaud - térnek fog neveztetni. — A császár s császárné tegnap a Tuile­­riák palotájába jöttek, hol ministeri tanács­ülés tartatott. — A tengerészeti minister rendeletéből, R­o­c­h­e t o­r­t-ban, a „Napoleon“ hajó mintájára, egy „Intrépide“ nevű uj hajó fog építtetni. Berlin, sept. 14. A „Corr. B.“ írja: Azon erősen elterjedt hír, mintha porosz király ő fels. is Olmützbe fogna utazni, a mi hallomásunk sze­rint alaptalannak látszik lenni. Hága, sept. 13. A király R­o­llin táborno­kot , a francziák császárjának segédtisztjét , a cserfa-rend csillagos lovagjává­,s F­a­v­é-ezredest közép-keresztesévé nevezte ki. New-York, aug. 31. Wilson Károly, montréal­ i mam­a, befogatott, s később 8000 dollárnyi biztosíték mellett szabadon bocsáttatott, gyilkossággal vádoltatván azért, mivel múlt jun. 9-kén, a G­a­v­a­z­z­i-féle zavarok alkalmával, a katonaságnak parancsot adott a tüzelésre. — Sept. 3. M­o­n­t­e­v­i­d­e­o­b­a­n jul. 18-án a pártok közt heves összeütközés történt, — szá­mos egyének vesztették éltüket, — s az elnök kénytelen volt kabinetjét módositni. Őribe elfu­tott, s folyvást újabb zavaroktól félnek AUSTRIA. Bécs, sept. 17. Ő cs. k. Apostoli Fel­sége Olmützbe megérkezéséről a „Neue Zeit“ ezt írja: Lelkesült öröm tölté el a várost, midőn tegnap estve fél hét órakor ő cs. k. Apostoli Felsége ide bevonult. A tornyok harangjai ünnepélyes elfogadásra hangzottanak, és ezersze­res éljenkiáltás keletkezett, midőn Ő Felsége a Katalinkapuhoz ért. Folytonos örömriadal közt nyilt kocsiban ment az Uralkodó, mellette L­a­j­o­s bajor herczeg ő­k fens ülvén, két a Katalin­kapunál állított obeliszken, melyeknél feldíszített anykák és fiuk izlésteljes csoportjai állottak , az alsó piaczon felállított diadalkapun, hol a polgár­­mester, a községtanács, a nagy választmány, a polg. tisztikar, a keresk. és iparkamra s a városi zenekar voltak felállítva, továbbá a felsőpiaczon keresztül az érseki palotába , hol ő Felségét József főlig ő cs. fensége, a főmérte­hgérsek az összes székeskáptalannal, a magas tábornoki kar és a cs. k. katonai és polgári tekintélyek tiszte­­it teljesen üdvözték. A hgérseki palota előtt egy század porosz-hg.-gránátos volt zenével és zász­­óval se­állítva, melyet Ő Felsége megszem­­élt és elléptetett. Ő Felségével megérkez­tek egyszersmind Károly Ferdinánd, Ká­roly Lajos, Ernészt, Rainer főlgek ő cs. ingeik,é­s Sándor hesseni hg. ő k. fens., és valamint Ő Felsége, úgy ő fenségeik is a pá­­yaudvarban a helytartó ő excja és a várparancs­nok által fogadtattak, de utjokat az érseki palo­tába a várkapun át vevék. Ő cs. k. Apostoli Felsége azonnal megérkezése után a magas tábornoki kart és a cs. k. hatóságokat magának bemutattatá, s aztán belső termeibe vonult. Még alig hangzottak el a lelkesült elfogadás éljenkiál­­tásai, midőn számtalan lámpák gyújtattak, és Ol­ mütz fényes kivilágításban ragyogott. Mindenütt megvilágított vagy átlátszó császárképeket lehe­­t­ látni, lángoló névjegyeit Ő Felségének és­­ éns­­arájának, loyális mondatok és üdvözléseket. Szer meg ezernyi nép hullámzott legörömteljesb hangulatban, a város utczáin, és a fel s alá vo­nuló zenekarok zenéit hallgató. A fényben úszó város ragyogó öröme fölött sötétkék csillagos ég terjeszkedett ki. Ő Felsége, Kreiml polgármesternek a sgérseki palotában tisztelgése alkalmával igen vegyesen méltóztatott olmützi fogadtatásáról nyi­latkozni. Ma reggel 7 óra után a Fejedelem a tábor­­ba ment, jelen volt a csapatgyakorlatokon s aztán visszavonult a csász. sátorba. D. u. 3 órakor . Felsége Olmützbe visszatért. Bécs, sept. 17. „O. C.“ II. Austria tör­vényhatósági joga Törökországban levő alattva­lói fölött eredetileg az 1718. jul. 27 - ki passaro­­vitzi béke 5. csikkén , továbbá a magas porta 1784. febr. 24 ki szenedén, és az 1791. aug. 4-ki szisztovi békeszerződésen alapult. Az említett szened továbbá (VIII. sz.) meghatározza , hogy a támadandó nehézségeknél a vitás pontok a Tö­rök- és Oroszország közt 1783. június 10-én (6 szer.) kötött szerződvény szabályai szerint tár­gyalandók, valamint e nagyúri szened V.­ez. Au­­striának mindazon jogok és előnyöket biztosítja, melyekkel más keresztény nemzetek, név szerint a francziák, angolok, németalföldiek és oroszok, vagy más valamely még nagyobb kedvezésben levő nemzet, élveznek , vagy a jövőben élvezni fognak.“ E szerint a Törökországban levő alatt­valói fölötti törvényhatósági jogait illetőleg is Austria népjogilag a legelőnyözöttebb nemzetek­kel, mint Franczia-, Angol-, Oroszország stb. e­­gyenlően gyakorolja azokat naponkint és emlé­kezetet haladó idők óta. A nagy európai hatalmak törvényhatósági joga Törökországban levő alattvalóik fölött oly szilárd és régi alapú, mikép az egyesült államok kormánya is az 1839. május 7-én az ottomán por­tával kötött , 1831. febr. 2-kán megerősített és 1832. febr. 4-én az egyesült államok elnöke álta kihirdetett szerződvényben a IV. czikkben vilá­gosan kikötötte : „Egyesült államok polgárai, kik csendesen kereskedésük után játnak , s bűnné vagy vétséggel nem vádoltatnak vagy rajta nem nem éreznek, (Törökországban) ne háborittassa­­nak, és ha vétséget követtek volna is el, nem a helyhatóságok „fogják el és vessék tömlöczbe, hanem az ő ministerük vagy consuljok ítélje, s bűnük szerint büntesse őket;“ e tekintetben a­­zon szokást követvén, mely más keresztény ide­genek irányában követtetik.“ A „Const.“végre különbséget tesz a közönséges és politikai bűnösök közt, s ha az elsőkre nézve ne­tán megengedi is, hogy a bűnösnek a tett­ék­ elfo­gyása (min alapuljon e megszorítás ?) a cs. kir. kormány ügynökei által török területen megen­­­gedhető , de egész határozottsággal kétségbe vonja e szabadalmat oly alattvalók ellenében, kik politikai bűnnel vádoltatnak, vagy az rájuk bizo­nyul. Ámde sem szerződések , sem az austriai közjog (melyet lényegesen tekintetbe kell venni, mert elvileg és szerződés szerint a keleten levő alattvalókra nézve ennek kell irányzóul szolgál­­­ni)ily önkényes megkülönböztetést nem ismernél­.. Az igenis áll, hogy a magas porta maga gyakran vett politikai menekülteket „különös“ védelmébe, és alkalmasint innen ered az 1739. sept. 18. -i belgrádi békeokmány (VI. Károly császár és a fényes porta közt) XVIII. czikkének azon hatá­­rozmánya, melyben kiköttetett, hogy jövőre sza­bad ne legyen, gonosztevők, lázitók és elégül el­leneket befogadni s nekik menhelyet adni, mire nézve a hanyag kormányzók ellen szigorú bün­tető határozmányok hozattak. De habár Török­ország elvállalt kötelességeit e részben is elég ha­nyagul teljesítette, de azért a jog az ily „párteü­­­tők és elégületlenek“-nek még kiadatását is kí­vánni, vagy őket, hol az kivihető volt, önhatal­­­milag elfogni, oly szilárdul állott, mikép szüksé­gesnek találtatott az (Austria és a porta közti­ szisztovi 1791 -diki békében világosan meghatá­rozni (VIII. sz.), miszerint a két szerződő hata­­lm valamelyikének oly alattvalóit, kik a háború előtt vagy az alatt a másiknak területére mentek, az ottani kormány (domination) alá vetették ma­gukat, s most is önkénytesen ott akarnak marad­­­ni, természetes uralkodójuk (souverain natures) vissza ne követelhesse, hanem azon hatalom a­l­attvalói gyanánt tekintessenek, melynek magu­­kat alája vetették (á la­quelle ils se sont donnés). E szerint a szökevény alattvalók visszakövetelé­sének joga oly szilárdan állónak tekintetett, mi­­ lép szükségesnek találtatott, annak kiterjeszté­sét azokra, kik a háború előtt vagy alatt más a­­attvalói jogot szereztek, világosan kizárni. Ha e szabadalom akkor és még most is pozi­tív jogilag kétségtelenül az austriai kormányt il­­ető, azt elvileg azon körülmény nem gyengíthe­­­té, hogy egyes esetekben a fényes porta austriai nemzetiségbeli politikai menekülteket különös védelmébe vett. Azzal csak pillanatilag és ideig­­enesen jön a szerződés­ és szokás szerinti jog gya­­korlása felfüggesztve. A „természetes souverain“ (mint a szisztovi békeokmány igen jellemzőleg je­l­ölt) szabadalmainak ily felfüggesztése történt u­­gyan a magyar forradalmi háború után török terü­­­letre átment felkelőkre nézve,és Austria azt eltűrte, noha azt igazoltnak soha el nem ismerte, sőt in­­kább az ellen világosan tiltakozott. De a magyar menekülteknek török területrőli kiutasításával és Amerikába szállíttatásukkal a „természetes sou­verain“ szabadalmainak Törökország által eszköz­­­lött felfüggesztése megszűnt, és ily menekültnek önkény­­es visszatérésével az ottomán porta terüle­tére, ennek különös engedélye­s védelme nélkül, rá nézve természetesen a törökországbeli fran­kokra nézve általánosan érvényes jog ismét ha­tályba lépett. Állítsa bár, a­ki akarja, hogy a portakor­mánynak említett népjogi viszonya a „frankok“ ellenében abnormis, éa a területi fenségnek min­­­den önálló keresztény kormányok által fentartott elvével ellenkezik. Ezt megengedhetjük, anélkül hogy az által pozitív jogi bizonyítékunk legke­­vésbbé is gyengülne. E megjegyzés csak azt bi­zonyítaná, miszerint a polgárosult keresztény ál­lamok eleitől fogva a Törökországban uralkodó vallási és jogi fogalmak által kényszerítve látták magukat,alattvalóikra nézve különös kezességeket kívánni, saját állami érdekeikre nézve különös zálogokhoz jutni, melyek más, név szerint keresz­tény államok ellenében szükségtelenek vagy a­­lapnélküliek lettek volna. Mi kezdetben az illető idegen kormányok és alattvalóik egyenkénti jogai voltak (jura singulorum), ezen az általános nép- és államjogtól kétségkívül eltérő jogok, szabadal­mak és kivételek lassankint, csekély változások­kal, a keresztény hatalmak és alattvalóik közös jogává lettek az ottomán birodalomra vonatko­zólag, a magas portával kötött nagyszámú állam­­szerződések által, melyek egymást legtöbbnyire, e záradéknál fogva „a legnagyobb kedvezést él­vező nemzetek“ kölcsönösen kiegészítik, szente­­síttettek és emlékezetet haladó idő óta foly­tono­­­san gyakoroltattak. Vájjon már a török „reform­kormány“ a civilizált, keresztényi műveltségű és gondolkodású világnak elegendő belső garantiát nyújt-e, hogy az említett külön biztosítékokról le lehessen mondani, az más kérdés, melynek megítélése szigorúan véve nem ide tartozik. A mi szerény nézetünk szerint, még korántsincs itt az ideje, s mi kérnők a ,Constitutionnel‘-t, kérdezze meg Marseille vagy Bordeauxban,mit mondanának hozzá az ottani kereskedőházak, ha komolyan java­­­soltatnék, hogy ügynökeik Smyrna, Konstantiná­poly, Alexandriában stb. valamint ottani társaik, ügyviselőik, megbízottaik stb. általában a török birodalomban levő francziák a török törvények, török igazságszolgáltatás, a török paskák éskádik alá helyeztessenek. KÜLFÖLD. Anglia, London, sept. 14. A „Morning­ Post“ ma sajnálatát fejezi ki a fölött, mikép a török

Next