Budapesti Hírlap, 1853. szeptember (204-230. szám)
1853-09-16 / 218. szám
Pest, Péntek. Megjelenik e lap , hétfőt a a főbb ünnepek utáni napokat kivéve, mindennap reggel. Előfizetési díj : Vidékre: félévre : 10 frt., évnegyedre : 5 fr. 20 kr. A „Napi Tudósítóival együtt félévre 12 frt, évnegyedre 6 frt 80 kr. Helyben: félévre: 8 frt., évnegyedre: 4 frt. A „Napi Tudósítóival együtt: félévre 10 frt, évnegyedre: 5 frt. — A hirdetések ötször halélozott sorénak egyszeri beiktatásáért 6 kr. többszöriért pedig 4 kr. számíttatik. — Egyes szám 20 pkr. Előfizethetni — helyben a lapkiadó hivatalában, K U k 4 é s L a s l 1 ó könyvnyomdájában Országút Ennewalderházban, vagy a szerkesztőségnél ugyanott 2-dik emeletben, vidéken minden es. kir. postahivatalnál. Az előfizetést tartalmazó levelek a pzím, lakhely, s utolsó posta feljegyzése mellett a pénzzel együtt bérmentesítve egyenesen a kiadó hivatalhoz vagy szerkesztőséghez utasítandók. BUDAPESTI HÍRLAP Szerkesztői iroda van: Ország-ut, 6. sz. a. (Kunewalderház) 2-ik emeletben. A „Budapesti Hírlap és 44 melléklapja „Napi Tudósító előfizetési föltételei :A. A .,Budapesti Hírlap 4* és „Napi Tudósító“ együtt: Helyben Budapesten (házhoz küldéssel) évnegyedre 5 pfrt. — Vidékre (postán) évnegyedre 6 pfrt 30 kr. B. ) A „Budapesti Hírlap44 csak magára: Helyben Budapesten (házhoz küldéssel) évnegyedre 4 pfrt. — Vidékre (postán) évnegyedre 5 pfrt 20 kr. HIVATALOS RÉSZ. A cs. k. magyarországi pénzügyigazgatóság a cs. k. borosjenői adóhivatalhoz III. oszt. adószedővé Jakab János buttoini adóhivatali ellenőrt, III. oszt. ellenőrré Bene János becslő-biztost a pesti kerületi adó-bizottmánynál, s II. oszt. adótisztté Tarjányi Zsigmond becslő - segédet a nagyváradi kerületi adó- bizottmánynál, mindnyáját ideiglenesen kinevezte. A cs. kir. magyarországi pénzügy-igazgatóság a kékkői cs. kir. adó-hivatalhoz III. osztályú adószedővé O bii. ferencz selmeczi sóő-Iuvimont ellenőrt, III. oszt. ellenőrzési 11 nicky József beszterczebányai adó-hivatali segédet, s II. oszt. segéddé Megősy Sándor dirnokot, mindnyáját ideiglenesen nevezte ki. __________ F. u. sept. 13-án jelent meg a birodalmi törvénylap LVIII. dija; tartalma : 176. sz. Császári nyiltparancs 1853. septemb. 6-áról, hatályos a birodalom egész területére, mely által az egyenes adók az 1854. közigazgatási évre kiszabatnak. F. é. sept. 14-én jelet meg a birodalmi törvénylap LIX. dija; tartalma : 177. sz. Kibocsátványa a pénzügyministeriumnak 1853. septemb. 12-ről, hatályos minden koronaországra, kivéve Tirolt, a lombardvelenczei királyságot, Dalmátziát s a brodyi vámkizárt területet, az égetett szeszes folyadékok megadóztatása iránt. 178. sz. Rendelete a bel- és igazságügyi ministeriumnak, és a legfelsőbb rendőrhatóságnak 1853. sept. 3-ról, hatályos minden koronaországra, a katonai határőrvidéket kivéve, a sajtórend 27. és 32. §-ai szerint betiltott nyomtatványokkali elbánást illetőleg. NEMHIVATALOS RÉSZ. PEST, sept. 13. i. s. II.*) Tekintsük csak irányelveit a februári szerződésnek, s meg fogjuk érteni szellemét s horderejét azon határozmányoknak, melyek abban foglaltatnak, s egyúttal tisztában állandóak előttünk a következmények, mik sajátkép indokát képezték a szerződés létesítésének. A szerződő felek alkudozásaik vezérelvéül ugyanis azon axiómát állították fel, miszerint valamely ország gazdasági nyeresége nemcsak a kivitel, hanem a behozatal által is eszközölhető, s hogy ennélfogva a szerződő felek mindegyikének hasznát nemcsak közvetlenül kedvező kiviteli rendszabályok, hanem oly határozmányok által is, melyek a behozatalt könnyítik, leheteszélyesen előmozdítani, anélkül, hogy kárpótlás fejében kiviteli kedvezményeket kellene adni, főleg ha az engedett beviteli könnyebbítések túlnyomólag nyersterményeket és félgyártmányokat, a kiviteliek ellenben túlnyomólag egész gyártmányokat érdekelnek. E vezérelven nyugszik a februári szerződés főczélja, mely is nem egyéb mint a közlekedésnek a két nagy vámterület közt lehetőleges elősegítése, kártékony akadályaitól megmentése, s ez által magának a vámegyesülésnek elő*) Lásd „Budapesti Hírlap“ 216. számát. 218. készítése. És e nagy czél érdekében kellett egyszersmind az átmeneteket lehetőleg enyhíteni, az egyes államok külön érdekeit méltányos figyelembe venni, s a kölcsönös állapotok és vámviszonyok kiegyenlítésére közreműködni. Csalatkoznak, kik a dolgokat ellenkező értelemben fogván fel, az egyesek érdekét föléje teszik a köz érdekének, vagy legalább is azon véleményben látszanak tévelyegni, hogy az egyesek legközelebbi érdeke az összes köznek valódi, tartós érdekét képezi. Sőt ellenkezőleg, a közjólétben az egyesnek igazi tartós haszna s jól értett érdeke fekszik s legjobban van biztosítva, úgy hogy igazán véve azon beviteli kedvezmények is, melyek az egyesek érdekeit sérteni látszanak ugyan, de az átalános jólétnek előmozdítására szolgálnak, elvégre közvetett hatásaikban amazok javát is eszközük, s netalán a közvetlen részhatásukat ismét jóvátenni sietnek. Legközelebbi következménye tehát a februári szerződésnek az lesz, hogy a behozatali s kiviteli kölcsönös kedvezmények közti helyes arány felállítása következtében, mindkét szerződő fél tetemesen fog nyerni, s amely előnyök birtokába jutand egyik vagy másik például a kivitel könnyebbitése által, azok nem fognak visszakivántatni a behozatal kedvezményei által, és viszont, s csak a legszorosabb önző, a legrövidebben látó, ki minden versenytől irtózva csupán s egyedül önérdekét tekinti, ki mind a behozatalt, mind a kivitelt közvetlenül a maga hasznára szeretné kibányászni, találna czélellenességet e remlakabályokban Beszéljünk világosabban. ______ műnk elesése a közbenső forgalomban, a birodalmi s illetőleg hazai gyapjutermesztés előmozdításán kívül, kétségtelenül a gyapjút feldolgozó vámegyleti iparnak is kedvez, de azért igazságtalanságot követnének el kézműveseink és gyárosaink, ha ebben inkább hátrányt mint előnyt látnának magukra nézve, mert a könnyebbített kivitel, s e szerint a gyapjútermesztők nagyobb alkalmas módja a nyereségre, azokat csak a termék szaporítására ösztönzendő,s a honi feldolgozók nem hogy vesztenének, de sőt — bízvást mondhatni — nyerni fognak az anyagmennyiségben, a nélkül hogy azt drágábban fizetni kényszerülnének. Midőn Spanyolország , gyámokai vélt hasznára, nyers selymének kivitelét megnehezítette, ezáltal csak az idegen tartományok selyemtenyésztését és gyárlatát mozdította elő. Az austriai gyapjú kiviteli üzletének lendülete mindenesetre csak kedvezőleg haland mind e termesztési ág s közvetve a mezőgazdaság fejlődésére, mind a birodalmi gyárlatra. Ami pedig a behozatali kedvezményeket illeti: legutóbbi időben gyakran előfordult azon eset, hogy a gyámokok valamely rendszabályt, melynek kedvező hatásai csak lassan kint nyilatkoztak, eleinte nagyon ártékonynak találtak érdekeikre nézve. Erre világos például szolgál Szárdinia gyapotfonó gyárlata. Tudomás szerint a fonalvám leszállítása az ottani gyámnokok által csaknem határt nem ismerő aggodalommal fogadtatott, s ime már egy évre az új tarifta behozatala után a szárdiniai gyapotfonalgyárlat, minden baljóslatok ellenére, fölötte örvendetes lendületet mutat — bizonyosan azon megfeszített szorgalom következtében, melyet ki kellett fejtenie, hogy az idegen verseny által háttérbe ne szorittassék. Itt tehát a verseny jön az áldásdús eredmény teremtője, s minden jóravaló népnek kell a verseny nemes ösztönével birni, ha az átalános haladásból minél több , vagy legalább is egyenlő mértékű hasznot akar húzni. Átalánvéve valamely ország behozatalát s kivitelét nem kell elkülönözve tekinteni, mivel e két tényező inkább egymást föltételezi mint megsemmisíti, s mivel helyes munkafelosztás és élénkített forgalom által mindkét fél, a kivivő úgy mint az eladó, egyaránt nyer. De nem is emelkedhetik a behozatal tartósan a kivitel megfelelő növekedése nélkül, s ha mindjárt a nyereség ez utóbbinál csak hitel- vagy értékpapírosokból áll is, mégis valódi tőkék folytak be , mivel azok befordítása által a népgazdászat emeltető. Egy másik igen fontos legközelebbi következménye a februári szerződésnek lesz a vámhivatali kezelés egyszerűsítése s az ez által eszközlendő takarékosság az állami kiadásokban. A tilalom igényelte szigorú felügyelés megszűntével elestek az ezzel járó töméntelen bajok és költségek, s az új vám-árszabályzathoz alkalmazott vámújrarendezéssel megbízott kiküldöttek gondoskodnak arról, hogy a mérséklés elve valamint a szerződésben irányeszmét képez, úgy a kezelésben is keresztülvitessék. Végre, ha — min kételkedni nem is lehet — a februári szerződés óhajtott gyümölcseit megtermendi, s mindkét fél jólétének eszközléséül fog bebizonyulni, akkor legközelebbi következménye lesz a tökéletes vámegyesülés. Nem feladatunk ez utóbbinak hasznait s üdvös voltát itt bővebben fejtegetnünk, s röviden csak azt jegyezzük meg , mikép annak elérése fogja megkoronázni mindkétoldali státusférfiak törekvéseit, az állam- s népgazdászat áldásait lehető átalánosságban kiterjeszteni , s a még netalán fenmaradt aránytalanságokat kiegyenlítendi Addig is a februári szerződés oly vívmány, minőnél továbbra vezetőt sem kívánni nem volt okszerűség, sem behozni s létesitni, szükségesség. Levelezések. Bécs, sept. 14. A Hogy a czár a török módosításokat viszszautasítá, bizonyosnak látszik. Lehetetlen félreismerni , hogy ismét nagy fontosságú fordulópontra ért az ügy, mondhatni az eddigi számos scylla és charybdisek legnagyobbikára, de ép oly lehetetlen osztanunk azon aggodalmakat, miket ezen hít fölidézett, — most kevésbé mint valaha ez ügy folyama alatt. Vajon ha az orosz czár csige elveté a módosításokat — nem fogja-e a porta azok nélkül is elfogadni_végtére a béketervet_?_ARXU. mol3l?t“1,“Végesen változottnak mondatik, szerintünk pedig nem annyira változott az, mint inkább világosabban jött napfényre: azoknak harczias biztatásai aligha egyébre czéloztak, mint a porta bizalmát kinyerni, s így annál könnyebben rábirni azon engedékenységre, mely egyedül képes megmenteni a világbékét. Legújabb félhivatalos nyilatkozataik igen meglepők lehettek azokra nézve, kik e nézetünket nem osztják, már nem elégték ezek a jó szándékú tanácsadást, hanem elég leplezetlenül fenyegetéshez fordultak, s annak lehetőségét sejteték, hogy ha a porta nem enged — eddigi szövetségesei hatalmas ellenségével egyetemben fogják kényszeríteni, — mondjuk ki világosan — a világbékének bármi áron is meg nem zavarására. És ha a porta nem enged — nem tehető, sőt valószínű-e ez? Épen ez s hasonló száz aggasztó körülménynél fogva a nyugati hatalmak minden eszközhöz , a rábeszéléstől a komoly fenyegetésig fognak nyúlni, s habár a török hadsereg havczszomjasan dühöng önerejének túlbecsülésében , habár önhitt vaksága több fényes jeleit adá is újabb időben, s saját kárára a török , sem Reshid pasa, sem a török kormány egyéb befolyásos tagjai nem oly korlátoltak, hogy a „lenni és nem lenni“ fölötti kérdést oly kétségbeejtő aránytalan harcz egyetlen koczkájára bíznák, erről meg lehetünk győződve. — Máskép vélekedik azonban „műkedvelő politikus“ közönségünk, s ennek örémje a börze, s a panique nem csekély. Az új államkölcsön mind sűrűbben emlegettetik. Pénzügyeink rendezésére oly lényeges előmenet történt utolsó időben, miszerint egy új kölcsön valósulása közeinek hihető ugyan magában, de mind a politikai conjuncturák, mind a külföldi, különösen londoni piaci újabb pénzforgalom-mozzanatai oda látszanak mutatni, miszerint annak foganatosítása némi tán akaratlan halogatást kénytelen szenvedni. A magyar korona megtaláltatása itt is nagy benyomást ten, s nem csekély fontosságú eseménynek tartatik. Magyar főurainkon kívül bécsiek is sokan készültek Pestre az ünnepélyek szemlélésére. London, September 10. A sz.pétervári választ ma várják Bécsen át Páris s Londonban; mire tehát e soraimat olvasni fogják, önök előtt már tudva lesz Miklós császár határozata. Mivel valószínű, hogy a várt felelet tagadó vagy csak föltételesen elfogadó teend, nem tartom fölöslegesnek azon combinatiókról szólani , melyeket a vitakérdés jövő fordulatai tárgyában s azokat megelőzőleg a helybeli sajtó képez, mely a török módosítványokat már is mint el nem fogadottakat tekint).. Az orosz császár — úgy hiszik ezt itt — nem léetheti magát alá oly egyezkedési tervezetnek, mely látszólag csak szövegében, voltakép azonban ■ lényegileg megváltoztattatott,még pedig nem a nagyhatalmakat képviselő bécsi értekezlet, — de a vitafelek közöl egyik még pedig a gyöngébbik — a török kormány által. Nem fogadhatja el továbbá a stambuli módosítványokat csak azért sem, mert magas manifestuma s gr. Nesselrode által Európához intézett körleveleinek szellemes betűje szerint, nem csak joga, de egyúttal fejedelmi kötelességének nyilatkoztaté ki az ozmán birodalmi görög egyház status quo ja fentartását, amelyre pedig viszszaható s megszorító erejűek a stambuli módositványok, s az ezeket kemény magyarázattal kísérő memoramum. — Végre tagadó válaszra fog az orosz császár azon tekintet által is indíttatni, mert a török kormány vonakodása által, a bécsi jegyzékhez föltétlenül járulni, — meg ted ingatva a viszony, melyben a segéd nagyhatalmak a kérdése stádiumáig állottak a velük nem ellenkezett divánnal. — Ezek folytán tehát a bécsi értekezlet, vévén az orosz császár válaszát, sajnos kényszerűségben látandja magát: óvó figyelmeztetést intézni a portához azon súlyos következményeket illetőleg, melyek e módosítványokhoz makacsul ragaszkodásból reá láramolhatnának. Ez alkalommal egyszersmind ajánlani fogják mindkét vita- félnek közvetlen egyezkedések megnyitását Sz Pétervárott gr. Nesselrode s a küldendő török követ között. Ez ajánlatot, mint mondják, Austria fogja tenni, a nyugodi hatalmak pedig, minthogy az orosz császár tagadó válaszát casus belli-nek nem tekinthetik, téli szál- ImIP.rölvőlf“JUI'kv.vaj,9v.bez.líjá öbölk'VSaSMff is fel fog szólittatni a Dunafejedelemségek odahagyására, egy időben a hajóhadak visszavonulásával. — Ez a sajtónak egy tekintélyesebb hírlapok után összeállított terve. E terv létesítése lehetségeinek vagy valószínűtlenségeinek hoszszas tárgyalása helyett, czélszerűbb lesz röviden megfelelnünk e kettős kérdésre : követhetnek-e a nyugati hatalmak éjszak irányában oly engedékeny, s kelet ellenében oly közönyös eljárást, mint a fenebbi combinatiókban kijelöltetik? s ha követnek, mik sikeraratásra a kilátások ? — Sem Anglia, sem Francziaország nem támogatá az eddigi ellentállásban a törököt, magáért a törökért, a félholdat a félhold uralmáért; de a tevékenységet, melyet kifejtett, a közbékés európai egyensúly érdekében fejtette ki, amint nem is várható, hogy a jelen st. jamesi vagy párisi kabinet kizárólag más nép ügyéért vesse el a háború kockáját, mi az országos hitel megingatását, s az iparüzlet fennakadását vonná maga után. Minthogy pedig a közegyensúly s béke érdekei veszélyezve vannak a török módosítványokban, — bármennyire az ozmán ügy érdekénél kifolyók legyenek is ezek — lehető, sőt hihető, hogy a két nyugati hatalom visszavonuland a szultán hátteréből, s visszahivandja Bezika öbléből hajóhadait. Az ekként sorsára hagyott török nem bizánci ürügygyel Anglia s Francziaország ellen panaszt emelni, mert az egyesült hajóhad az őszi szelek miatt sem maradhat mostani állomásán, miért hajlandó lesz az oroszszali egyenes alkudozás ajánlatát elfogadni s követét Sz. Pétervárra küldeni. Viszont a czár, visszavonulván a két hajóhad a „török vizektől“, hol a herczegségek megszállását ezzel indokoló gr. Nesselrode körlevele szerint horgonyoznak, — szintén hajlandó lesz seregeit a Pruthon át visszaparancsolni. Ha ellenben egy részről az orosz császár, másrészről pedig a török szultán ragaszkodni találnak azon Európa előtt tett nyilatkozatokhoz, melyek szerint első a Dunafejedelemségek odahagyását, második pedig követének Sz. Pétervárra küldését az egyezkedések befejeztétől függeszti fel, ez esetben a fennebbi terv romba dől. S nem engedésre most több bajlam mutatkozik a töröknél. Tudva van ugyanis, hogy lord Str. Redclffe volt eddig a díván mérséklésének főforrása , de e férfiú elveszti utóbbi időkben a törökök bizalmát, kik ma az angolokról „nos amis les ennemis“ czímmel szólanak. Márpedig ahhoz, hogy valaki maga felebarátját ellenségnek nézze, nem sok kívántatik. S a török birodalom jelen lázas helyzetében kétséges, hogy egy ilyen helyzet minő eventualitást idézhet elő. De ne űzzük tovább a sejtelmeket, várjuk be az eseményeket. A „Times“ tegnap annak okait fejtegeti, hogy az angol, ha ideje engedi, miért leli kedvét inkább külföldi utazásban, mint saját hazája festői szép vidékeinek látogatásában , midőn északi s déli Wales völgyeiben, Anglia tavain, Izland nyugati partvidékein s mindenek fölött Skóczia September 16-kán 1858.