Budapesti Hírlap, 1853. október (231-256. szám)
1853-10-01 / 231. szám
valókat Konstantinápolyban védjék“, mond „Times;“ „hogy a portát a török fanatismus s az oroszok megtámadása ellen megoltalmazzák“, biztosít a „Morning Post.“ E hír általában megnyugtatólag hatott, s meg vannak győződve, hogy a diplomatia ismét újból kezébe veendi az ügyet, s a vitálykérdést, melyet ekként a török fanatismus karjaiból kiragadott,békés megoldáshoz vezetendő A „Morning Post“ legújabb csikkéből és a „Constitutionnel“ egy nyilatkozatából kitűnik, mikép Anglia és Francziaország legelőbb is gr. Nesselrode memorandumának viszszavonását fogja kívánni — az itteni külügyminiszer már egy köriratot intézett ez értelemben a külföldi diplomatiai ügynökökhez — bárha jól tudta, hogy e kivánata nem fog teljesíttetni. A diplomatiának ennélfogva az lesz feladata, a tél nyugalmát arra használni, hogy egy közvetítő formulát találjanak. Különben bizton gyanítják, hogy vagy beleegyezését adta az orosz kormány a hajóhadaknak a Dardanellákon keresztül menetelébe, vagy egyúttal a nyugati hatalmak ez iránti elhatározásának jelentésével a legkielégítőbb nyilatkozatok küldettek Sz. Pétervárra. Ha sem az sem ez nem történt volna meg, úgy az orosz követeknek Pakis és Londonból visszahivatására kilátás lehetne. Ez a békebarátok nézete. A harczpárt másként ítéli meg a tényállást, s a forradalmi párt már átalános háborúról álmodozik. Ennek főnökei állítólag már ismét proclamatiókat szórtak a világba, s beszélnek demagógok összejöveteléről Genfben és Londonban. Mi engem illet, én most is úgy mint előbb a béke fentartását hiszem, főkép azért, mert Francziaország belállapota kényszeríti a császárt, a háborút ameddig csak lehet, távol tartani. Azonban conjecturáimtól megkímélem ma a t. olvasót. Megírtam volt, hogy több német lapokat letartóztattak. Oket e rendszabályra bizonyos párisi levelezések szolgáltattak , melyekben a császárnak Belgium elleni ellenséges czélzatairól van szó. Ez adatok talán semmi ügyelmet sem gerjesztendettek; de a rendőrség e rendszabálya ügyelmessé tette a könnyen hivőket. Mi felfogjuk, hogy kormányunk nem tűrheti el a rágalmat s magában véve nem roszaljuk azon rendszabályt; de azt hiszem, jobb lett volna, ha a „Constitutionnel“ azon czikkét, mely a „La Belgique et le mariage autrichienne“ czímű röpiratot felmagasztalá, bármely módon megcáfolta volna. Azonban ez nem történt. Feltűnő, hogy a „Moniteur“ egy szóval sem említi Chimayget, ki Lillébe küldetett, hogy ott a király nevében a császárt üdvözölje. Csupán a „Patrie“ beszél róla, azt jegyezvén meg tudósítója, mikép a hget a császár kíséretében látták, és a „Pays“ mondja ugyan, hogy a hg díszben megjelent a császár előtt, de e lap bizonyos czélzással hozzá teszi: „Egyébiránt Chimayur szintúgy franczia mint belga; ő azon nevezetes embertől származik, kinek Francziaország déli csatornáját köszönheti; vagyonának nagy része Francziaországban van.“ Úgy hiszik, így ő felségeik viszsatérésükkor Párisba ünnepélyes bevonulást fognak tartani, ép úgy mint Lajos Napóleon tartott, mikor déli útjából visszatért. Ramolini asszony halála folytán a császár örökölte azon házat, melyben nagybátyja született. A szép művészetek egy hivatalnoka azonnal elküldetett Corsikába, hogy azt illő módon helyreállítsa. A „Jour, de Havre“ leveleket kapott New- Yorkból. Ezek elindultakor a franczia udvarhoz küldendő amerikai követ még nem volt kinevezve. Sept. 6-kán Lafayette névünnepét a Lafayette-gárdák ünnepélyesen megülték. A toasztok közöl egy Lafayette, s egy Caussidiére-re szólt. Ha a becsületes Lafayette tudná, hogy őt egy sorba állították a véres Caussidiére-rel, megfordulna sírjában. Rachel kisasszony egy évi Sz.Pétervárott töltendő szabadságidőért folyamodott az államminiszerhez, s nem lehet föltenni, hogy az tőle megtagadtassék. Az orosz császár legnagyobb ellensége a mi színház-barátainknak. Lassan lassan minden kitűnő tehetséget Sz.-Pétervárra vonz, így Plessy kisasszony, Valuys, Mario aszszonyok, Grisi, Cariotta egymásután hűtlenek lettek Párishoz, s engedtek a sz.-pétervári színház igazgatóság legfényesb ajánlatainak A Gymnase legjobb színésze, Bressant is elfogadta a meghívást Sz.-Pétervárra. A Gymnasenál 25,000 frank fizetése volt, Oroszországban 45,000 rubelt ajánlanak neki. Várjon versenyezhet-e a Gymnase ily számokkal ? Az összeget, mely Rachelnek ajánltatott volna, mesésnek mondják. Berlin, sept. 27. # A mi régi ellenségünk, a cholera, melyet ugyan lassan lassan és főkép 1848 óta meg kelle szoknunk, rendesen visszatérő látogatóul tekinteni, de mely velünk 1850 óta igen szelíden bánt, ezúttal ismét ijedtséget és borzadályt terjeszt Berlinben. Az áldozatok, melyeket a járvány megragad, nem állnak ugyan semmi arányban azon levert hangulathoz, melyet az előidézett: mert vájjon oly nagyon feltűnő-e egy 450,000 lakossal biró városban 45 vagy 46 megbetegedési eset pedig ekkorig e számot is csak két napon érte el Ez alig egy 10,000 közöl vagy Vico petje a lakosságnak, míg a szomszéd Stettinben egy egész héten át naponkint 25 choleraeset fordult elő, az : 40,000 lakos mellett 8/top pdt, — tehát csak a járvány meghatszorosodása, vagyis naponkénti 27 ) megbetegedés mellett — mitől a tél mielőbbi közeledése óvjon meg minket — lehetne Berlin szenvedéseit Pomeránia fővároséival egybehasonlítani. Honnan a berlinieknek ez általános levertsége, kiket valóban nem ismerünk melancholikusoknak, hanem ép oly vérmes vérmérséklettel biróknak mint a párisiakat ? Oka ennek nézetei szerint azon rejtélyes jellemben fekszik, melyet kár Berlinben mindannyiszor magára ölte, valahányszor e várost pusztításai színhelyévé tette, melyhez mostani föllépésénél is hű marad. E jellem alatt nem annyira azon körülményt értem hogy kimenete itt majd mindig halálos, mert fellábbadók száma még maguk a rendőri jelentések szerint is oly csekély, hogy a megbetegedések mellett figyelmet sem érdemelnek, ezen minimumból pedig még mindig el kell bizonyos eseteket vonnunk, minthogy fiatal orvosok, hogy maguknak keletet szerezzenek, könnyen azon gondolatra jönnek,veszélytelen diarrheákat a hatóságoknál meggyógyított cholera esetekül bejelenteni ; végre a valóban kigyógyultak rendkívüli szerencséről beszélhetnek, ha tüstént megmentetésük után ideglázban nem halnak el. Mindez másutt talán szintigy van , de mi Berlinben sajátságos , az azon mód, melylyel e kór itt magát concentrálja, nem csak topographiai tekintetben egyes utczákra és házakra, hanem társalmi tekintetben bizonyos osztályokra. A különféle városzrészek fekvése, némely egyhivatású emberek életmódja ugyan sokat, de mindent semmi esetre sem magyaráz ki, mert kór oly módon változtatja a vidékeket és osztályokat, melyet — ha a dolog oly igen komoly nem lenne — egy szép asszony szeszélyeivel lehetne összehasonlítni. 1848-ban az úgynevezett kölni városrészben pusztított; ma a Lujzavárosban ; akkor a bírói osztályt tizedelte meg, ma a katonai vizsgáló bizottmányt, melynek már három tagja halt meg. 1848 ban a Wallerstrasséban laktam, s felfogható, mily kevés vigaszomra szolgált , hogy nagyban és egészben az áldozatok száma csekély volt, miután az én utczámban egy házat sem kimért meg, s egy házban 11 ember halt meg. Az ijedtség itt azért oly nagy, mert a halálesetek csak látszólag oszlanak el egy népes városra, tulajdonképedig meglehetősen szűk körökre szorítkoznak Azon gyászeset, mely a közönséget leginkább foglalkoztatja, s már a ház helyzetét illetőleg rendőri nyomozásokra is szolgált alkalmul, azonban oly megoldást látszik találni, melynek a cholerával semmi köze. Teichert alezredes t. i. egy vig társaságban töltött est után megbetegedett nejével és két leányával együtt, állítólag cholerában : három napra reá egy ember sem élt közélük. A közönség e borzasztó esetet összeköttetésbe hozta egy phaenomennel, mely kevés napok múlva az említett házban felfedeztetett, egy véletlenül a kúthoz vitt világ megmutatván, hogy ennek vize éghető anyaggal van megtelve : a hatóság is rendelt vegyész nyomozást, de most kitűnt, hogy valószínűleg azon vígan töltött estén gombávali megmérgezés történt, mert több személyek, kik azon est után rögtön elutaztak, tüstént utána hasonló jelek közt kimúltak. A hullák ennélfogva kiásattak uj orvosi vizsgálatnak vettettek alája. Békés Csaba, sept. 26. Nem mindennapi események rendkívüli gyorsasággal váltják fel egymást, úgy hogy alig kezd szűnni az egyik miatti megindulás , már is másnak hírét hozzák telegrafi sürgönyeikben hírlapok. Mig a képzelődés országában kalandozók a keleti ügy s más egész államok sorsát érdeklő dolgok fölötti conjuncturáikat hasonlítgatják össze, mindenik kész lévén a legmérgesebb harczot küzdeni biztos alapot nélkülöző véleménye mellett; míg a hírlapolvasó közönség egy része ha nem is a napi sajtó terményeinek soraiban, de legalább sorai közt csupa harczi hírekről vél biztos tudomást szerezni: az alatt a birodalom határain belül a béke angyala szent olajággal kezében megnyugtatja mindazokat, kik netalán történhető összeütközésektől rettegnek. így van ez nálunk; igy van másutt is. Alig örvendeztette meg a cs. k. Apostoli Felségének minden hű alattvalóját azon hir, miszerint 0 Felsége Erzsébet bajor királyi herczegnő ő fenségét eljegyzette , már is néhány nappal azután más, 0 Felsége hű jobbágyaira nézve szintén nem kevésbé örvendetes hir futotta be a nagy birodalom minden részeit, hogy t. i. szent István koronája a többi koronázási jelvényekkel együtt szerencsésen megtaláltatott. Az előbbeni fontos esemény nagyszerűségétől áthatva, B.Csaba városa, O. J. jegyző ur által szerkesztett következő tartalmú hódolati örömnyilatkozatot küldött fel a legfelsőbb helyre : „Cs. k. Apostoli Felség! Legkegyelmesebb Urunk! Azon áldott Genius, mely cs. k. Apostoli Felséged, legkegyelmesebb Urunknak a bajor királyi herczegnő Erzsébet Ok. Fensége eljegyzését legmagasabb szándékával egybehangzólag elérni engedé, a legpáratlanabb szerencsét jittató osztályrészül a b.-csabai 24 ezer lelket számláló, cs. k. Apostoli Felséged leghűbb jobbágyi alattvalóinak akkoron, a midőn cs. k. Apostoli Felséged és legmagasabb arája Erzsébet 0 k. Fenségének trónzsámolya előtt eme szerencsés esemény fölötti tiszta örömérzéseknek közepette nyilváníthatja, s cs. k. Apostoli Felséged és legmagasabb arája Erzsébet Fenségéhezi jobbágyi örökös hűségének és ragaszkodásának világos jeleit adhatja. Kívánván eme város közönsége egyetemleg és fejenkint, miként az egek Ura Felségednek és Fenséges arájának drága legbecsesebb életidejöket nyújtsa az emberi élet lehető leghosszabb határáig, tegye az Isteni gondviselés Felségednek kormányzását, melytől milliók boldogsága s az egész mo ■ narchiának virágzása s jóléte föltételeztetik , dicsőségessé, s minden hit jobbágyaira nézve boldogítóvá. Legmélyebb hódolattal maradván stb . Szóljunk még az időjárásról. A jolsvai idő - jós jövendölései két pontban nagyon teljesültek. Egyik, hogy September volt az évnek legkellemesebb hónapja, a tavaszi napokat, miktől azprilis és májusi folytonos esőzések megfosztottak bennünket, most septemberben élveztük. Másik, rendkívüli nagy szárazság, melynek hosszú uralkodása a Kőröst sok helyen annyira leapasztotta, hogy vize átléphető, sőt némely kutak is tiszáradtak , mint ezt a tisztelt jósló előre megírta volt. Várjon fogják-e most is bizonyos ellenségei még gúnyolni, kik minden jóslat után kígyót, békát kiáltanak rá, kik minden időjárási természeti szabályokon alapuló combinatiói után fölkiáltanak, hogy a jolsvai időjós ismét „tanácskozmányt tartott az istennel.“ Igen is, bizonyos értelemben az istennel tanácskozik az, ki a természet könyvébe örökké szent betűkkel jegyzett szavait tudja olvasni. Hogy pedig ezt minden együgyü nem képes felfogni, azon legkevésbé sem lehet csodálkozni. Mert két fal, ezernyi láb magas sziklafal között vonul el. Elragadtattunk a velünk találkozott gyermekek szépsége által, egytől egyig angyali arczok, gyönyörű szemek, finom metszésű ajkak, szabályos orr általánosan, —s miért, hogy a fölserdültek közt a szépség ritkaság, görbedő test, guga csaknem minden nyak körül, kora vénség, — és — oh megrázó látvány! — butaság igen gyakoriak. Egy buta jő itt elénk, kit senki sem feled el, ki valaha e völgyben volt; bozontos haja, szakálla megnőve mint a természet akarja, széles pofa, vigyorgó nagy fogak csillámolva egy soha nem mosdott fekete arcz alól, félmezetlen, s ennyiben is undorító szenny födi... egy kis ajándék, pénz vagy étek láttára állatian hunyorított, s ugrált — egy barom! Továbbá két vén asszony, nem oly undorító, de szánandó módon nevetséget gerjesztő, — hagyjuk e képeket; a víz, még inkább azonban a rekkenő jég — évekig sem érezni szellőt e mélységekben — hatnak a mirigyek ezen aránytalan kifejtésére, mely a vérnek a velővek kellő közlekedését, keringését akadályozván az értelem fejlődését gátolja meg. A festői zuhatagokban gazdag tartomány legfestőibb , habár nem legnagyobbja a Waldbach Strub. Kényelmes párkányzott útról belátni azon sziklaüregbe , melyből zúgva és bömbölve tódul ki a hófehér víztömeg, s háromszáz lábnyi magasról omlik le sziklamedrébe. Azellenében egy ifjú festő ült kifeszített vásznára másolgatván a művészecsetre méltó jelenést, s az esés alján egy hatalmas sziklán, hol a lég déliben mint este dermesztő hideg, egy kis társaság tanyázott, a nyaktörő sziklából asztalt rögtönözve, s a mennyire látszék ha nem is nektárral, de e vidéken lelhető legjobb austriai vagy staier borral köszöntgetvén a poharat egymásra, s a fejek fölötti zuhatagra, szavukat az iszonyú, de mondhatni harmonikus robajban nem hallhatók, de buzgó lelkesedésük kétségtelen jeleit adák Volt valami érdekes ezen ellentétben a festőnek komoly, ezeknek derült élvezete között. Messzire elhallani a zuhatag s a sziklákon mint hömpölygő hó tova robogó patak moraját. A hegyekből nagyszerű kilátás a havasokra. A Hallstadti tón visszajőve vadregényes hegyi út vezet a bájos Gosauvölgybe, — az út magában gyönyörteljes. Megjöttünkkor alkonyat volt, de még elég idő a Gosaui tó meglátogatására. Puszta kietlen magasságban, hol egész országutak szélességében kőhalmokat hengerit le a zivatar, érni a tóhoz, „wo man die Dachsteiner sieht.“ Egyfelől buján tenyésző hegyek, másról kopár meredek szirtek (Donnerkogeln), zárják be a kis tót, ezek megött a pyramis alakú hófedte sziklák, die Dachsteiney, komor nyugalom hazája ez, nem él, nem mozog semmi; a tó mint- s egy mare mortuum hidegen tükrözi vissza a hegyek zöldét, a sziklákat, s a lenyugvó nap végsugaraiban egyedül tündöklő Dachstein háromszögét, tűzvörös falával és halál halvány örökös havával. Az alkony réme teljes öszhangban van e látvány lehangoló nagyszerűségével, — mint ez egy kétségbeesett kebellel. A bécsi „rántott csibe düh“ idáig is elhatott, — sültet rendeltünk, s backhendlit hoztak; egy egész nap reménye — egy jó esteli füstbe ment a pisztráng és arasznyi rákok ajánlatra méltók e vidéken, de — persze confectnek! Gosauból az abtenaui völgybe jutni csak kocsi mellett lehetséges, — a meredek ut nehézségeit a per egy mellé fogott szürke segedelmével is alig birá legyőzni, — az elragadó környezet, úgy látszék, tán mert megszokott jelenés, nem hatott üdítőleg fáradt izmaira, — velünk a ballagás csak most vétett észre, mennyit veszit, ki kocsin jár,— hát még azon szerencsétlen, ki a nap heve ellen fedél alá búvik ! A legközelebbi állomás Golling, a legérdekesbek egyike, reggeli sétául kínálkozik az egy órányira levő Schwarzbach 300 lábnyi magas zuhataga. A Wildbad Gasteinba vezető országúton érünk a Lu e - i szoroshoz, mely 1809 ben dühös harcz színhelye volt, — de ettől elvonatkozva regényes alpesi vidék. Itt tolul be a *) Bergglühen. Salzach folyama, félórai után folyvástt sziklafalak közt ér azon nagyszerű ponthoz , mely Salzach - Defen, (Salzach nyílásai) név alatt ismeretes, s a legmeglepőbb természeti csodákhoz számítandó. Vagy 500 láb magas sziklák alatt alig két öl széles medre; fölötte öszveölelkeznek minden perezben összeomlással fenyegető sziklaóriások, természetes hidat képezve a mélység fölött, melyről letekintve elfogulna szive sok ál-Byronnak , ki a halálvágygyal tiz divatlapot tele rímelt. Mily világrenditő forradalom rombolt s épitett e nagyszerű tünemény alkotásánál, onnan gyaníthatni, mert míg a sziklafal egy oldala vagy 300 lábnyi magasban kétségtelen vízmosás által ki van vájva, addig az ellenkező oldalról oly sziklatömegek dőlednek reá, miken vízmosás nyomai nincsenek; vidami vulkáni erő egy későbbi korban dúlt itt, fölemelve a millió mázsányi tömegeket a viz alól egyfelől, összezilálva őket másfelől. Órákig lehet itt időzni a legmagasztaltabb kedélyállapotban,— minden pontról, árról s fölről kíváncsian vizsgálva e természeti csodát, melynek szemlélete ügyesen készített párkányzott ösvényekről egészen kényelmes; mint egyáltalán minden érdekesség ez országban esannyira prózailag kényelmesen közelíthető meg, hogy szinte veszit regényességéből, s azon óhajtást kelti: vajha egy kis lélekveszély is emelné e hatást! (Vége követk.) 1296 Szathmárm. nyugoti oldal, sept. 18. Rég töröm fejemet, mit tudnék e környékről oly valamit írni, mi újság is lenne, s közérdekkel is bírna? Az üstököst itt is láttuk 3—4 estre, s miután mindenki reménye, vágya vagy félelme szerint kijövendölte magát, letűnt, a nélkül hogy más bizonyosságot hagyott volna maga után, mint azon meggyőződést, mit Horácz ezelőtt közel 2000 évvel megirt: „A bölcs Isten a jövendőt fátyol alá rejtette.“ — Ha csakugyan valamit jósolna egy üstökös megjelenése , az semmi örvendetesebb nem lehet, mint Urunk Császárunk Ő Felségének azon körörömmel találkozott legmagasabb határozata , hogy a számos népeit boldogító napfény mellé, még egy szendén mosolygó holdvilág is járuland! Legyen e dicső, e magasztos szövetség a Mindenhatótól megáldva is legyen a népekre és országokra kiáradó üdv kiapadhatlan forrása! Újság továbbá nálunk az, hogy a rendkívüli szárazság után az itteni utak is járhatókká lettek. A nagykárolyi sár, mi ezelőtt két hónappal iszonyatos vonzó erejénél fogva a legmegterheltebb szekeret is az anyaföldhöz lánczolta, most poralakban ég felé tör mint a gyöngy, senki sem hinné, hogy volt csak göröngy,-----úgy néznek ki a szekerek, mint megannyi porüstökösök, annyira hogy még gyanúba ejtik a halandót, ha várjon az égi üstökösök után is nem a szétvert fénypor hullámzik-e ? — Ily körülmények között mikor itt a földön a téglavető czigányokkal gyalog beszélni nem lehet, annál is inkább mert apró, marhadög lévén, húsfélével nagyon el vannak látva, — a szántóvetők aggódva néznek a jövendőbe, mert sok föld még ugarlatlan, legtöbb keveretlen, s a vetés az idén inkább csak kétszeri szántásba fog történni — s hat ez évre még a jövő is mostohán következik — úgy a kenyér nem csak keresett de nem kapott czikk is leend. — Itt az aratás szalmában gazdagon, szemül soványan ütött ki. — A búzának keresztje szokásos 3 véka helyett 1 és 1/2 vékát ad — a rozs valamivel jobban — az árpa silányul ütött ki, sok helyt a lekaszálást sem érdemelte — zab bővebben lett — de a tengeri, mi itt főélelmi s eladási czikk, a tavalyihoz mérve 1/4 résznyi ha lesz — kezdetben a sok eső, most a nagy szárazság fojtotta meg. — Éhez járul még a varjuk légiója, s kutyák ostroma a tengerire nézve, — s mindezeket ha összevesszük, nem csoda, ha az életnemek ára leszállni nem akar, s nem is fog, — kár hogy az uralkodó előítélet a varjuhást kizárta az étlapok soraiból — hány hízott varjúval kedveskedhetnénk magunknak s jó barátunknak! Dohány sok lesz s ha igaz az, hogy éhgyomorral legjobban esik a pipázás, úgy itt nálunk helven helyen nagyszerű pipázások történhetnek. A szőllőt a ragga lefőzte, a napszám drágasága nyakig érő gazba öltöztette, igy a szőllőhegyek felé is csak keserű képpel fordítja orczáját a szegény gazda. — Nem sok hordóra lesz szükségünk. Következnek már a hosszú éjszakák, s azzal együtt szaporodnak a hajdan oly gyakori lólopási kísérletek is. — Gesztes megszökése Nagykálóból, a vidéket megrémítette — különös, hogy ez a lólopás annyira ösztönszerű hibája a magyarnak — ha a más lovát viszi, azt hiszi hogy csak lovagolni megy — s ez férfias erény. Minden helységnek csavargóit kellene rendben tartani, miután most is mint régen, sokan vannak minden helységben, kik éjszaka szoktak napszámra járni, mert ez a legjövedelmezőbb keresetág. A márczius előtti időkben, tehát ante diluvium, történt itt Szathmár megyében egy elmés úrral, kitől ellopatván két ló, igy kiáltott fel: „Ha megkapnám, mindgyárt az egyiket a comissariusnak adnám“ — „Igen — de, felel egy jó barátja, — mint hogy egyiket a tolvaj hihetően már általadta, ha te a másikat neki adnád, csak ott lennél a hol vagy.“ Különös újság még ez évben az, hogy annyi gyümölcs, különösen annyi szilva termett, hogy a fának ágait letördelte — úgy hogy előkerül Szamosközön még a régi anekdota — mikor a szathmármegyeiek a szabolcsiakkal a két megye birtokosainak gazdagsága felett versengenének