Budapesti Hírlap, 1853. november (257-281. szám)

1853-11-01 / 257. szám

Pest, Kedd, A „Budapesti Hírlapi és „Napi Tudósitó”-ra nov. 1- től decemb. végéig, két—havi előfizetés elfogadtatik. A. ) A „Budapesti Hírlap“ és „Napi Tudósitó“ együtt: Helyben Buda­pesten (házhoz küldéssel) két hónapra 3 pírt. 30 — Vidékre (postán) két hó­napra 4 pfrt 30 kr. B. ) A „Budapesti Hírlap“ csak magára: Helyben Budapesten (házhoz küldéssel) két hónapra 2 pfrt, 50 kr. Vidékre (postán) két hónapr­a 3 pfrt 30 kr. HIVATALOS RÉSZ. A cs. k. Apostoli Felsége f. hó 24-én kelt legf. határozata által Prunyi József czim­­zetes kanonokot és hittudomány tanárát Esztergom­ban a pozsonyi társas-káptalanhoz kanonokká leg­kegyelmesebben kinevezni méltóztatott. Hirdetés a cs. k. Főherczegségétől Magyarország hadi és polgári kor­mányzójától A miatt, mivel valamely község, vagy fél azt állitja, hogy a hátralékok nem helyesen vannak ki­mutatva, vagy hogy neki a cs. k. katonaság részé­re tett szállításért vagy bármi más czím alatt a cs. k. kincstáron követelései vannak, az előszabott kényszerítő módokat elmellőzni nem szabad. Sőt inkább első esetben a fél a cs. k. adóhivatalhoz uta­sítandó, hogy ott dolgát igazítsa el, s aztán magát a hátralék megigazított számjegye iránt a szolga­­birói hivatalnál igazolja; másik esetben pedig a fél oda utalandó, hogy követelésének kielégítését elkülönítve maga utján keresse, s ha ez okból a , kényszerítő módoktól megkiméltetni kiván, ab­beli kérelmét az országos pénzügyigazgatóságnál nyújtsa be. Míg az országos pénzügyigazgatóság a kény­szerítő rendszabályokkal fölhagyást el nem rende­li, azok félbeszakasztás és a fél kifogásaira hallgatás nélkül jelen rendszabály szerint folytatandók. 4. §. Zálogolás végett a szolgabiró belátása szerint vagy egy cs. k. hivatalnok rendeltethetik ki, vagy az illető községnek, melyben az adós la­kik, elöljárója is kiküldethetik. A zálogolást hajdúkra vagy egyéb szolgákra bizni semmi esetben sem szabad. 5. §. A zálogolással megbízott hivatalnok vagy községelőljáró a kapott meghagyás után tüstént a végrehajtás helyére megy, s ott két meghitelt, vagy ha meghitelve már nem volnának, eleve meghite­­lendő becsüs közbejöttével, a tartozásban levőnek vagy megbízottjának jelenlétében, ha pedig sem egyik sem másik ott nem volna, két bizonyság köz­bejöttével és jelenlétében az adóhátralékosnak ingó vagyonából annyit foglal le zálogul, mennyi az a­­dóhátralék, a netalán meg nem fizetett intésdij (2. §.) s a zálogolás költségeinek födözésére kívántatik. Mindenek előtt a gabna-, bor- s egyéb föld­­termékbeli készletek, ilyek hiányában pedig a ha­szonhajtó marha veendő zálogba, s csak ha ilyen nem léteznék, szabad más tárgyakhoz nyúlni. 6. §. Ingóságok közt azonban a zálogolás alól kivétetnek: a) a földmivelésre szükséges szántóvető-esz­közök , b) a gazdaság folytatására nélkülözhetlen igás marha; c) az adózónak ipara üzletére nélkülözhetlen műszerei, végül d) a mindennapi szükséges öltözék. 7. §. Minden zálogolásnál elv gyanánt tar­tandó , hogy a zálogul vett tárgy értékének a hátralékot soha sem szabad tetemesen, hanem leg­­felebb csak egy harmadrésznyire túlha­ladni; hogy továbbá a kéznél levő tárgyak kö­zöl mindig azok választandók, melyek az adó­soknak legnélkülözhetőbbek , egyszersmin­d pedig az adóhátralék behajtására alkalmasak; hogy oly tárgyak, melyek által a tulajdonosnak nagyobb kár okoztatnék , mint az adóhátralék födözésére elkerülh­etlenül kívántatik , soha le ne foglal­tassanak, s mig egyéb tárgyak találtatnak, addig olyanok, melyek a megzálogoltra nézve különös elő­­szereteti becscsel bírnak, el ne vétessenek. Átalában azt kell szem előtt tartani, miszerint egyátalán nem az a czél, hogy a megzálogoltnak szükségtelen kár okoztassék, vagy hogy felötlő zaklatás által polgár­társai előtti hitele csorbíttassék, vagy hogy végre mások szánakodásra gerjesztessenek, hanem a czél pusztán csak az legyen, miszerint az adóhátralék ugyan teljesen, mindazáltal az adósra nézve legke­­vésbbé kártékony és sértő módon biztosittassék. 8. §. A zálogba vett javak leirand­ók s egyúttal meghívott becsüsök által megbecsü­ltetendők, aztán pedig ha drága és könnyen szállítható dolgok vol­nának, a szolgabirói hivatal vagy községelőljáró hi­vatalos őrizete alá veendők. Ha a hely engedi, a zálogdarabok az adósnál is elzárathatnak s a zár a hivatalos pecsét rányomásával biztosítandó. Lefog - ■ tátt használati marha, mint például lovak , tehenek,­­ gondviselés és használat végett az adósnál hagyat­hatnak, valamint nagyobb nem könnyen elszállítható­­ ingóságok is, azonban mindenkor a község előljáró felügyelete alatt, az elmarasztalt kezén hagyhatók. 9. §. A teljesített zálogolás és becslés felől­­ mindjárt ott helyben egy minden részről aláírt jegy­­­­zőkönyvet kell fölvenni, mely a zálogdarabok leí­­­­rását, becsértékét, biztosítás­módját (hivatalos meg­­­­őrzés vagy elzárás által s­a­t.) tartalmazza, s abban - egyszersmind az adóval hátralevőnek vagy az eljá­­­­rásnál jelenlevő megbízottjának (5. § ) a zálognak - az adóhátralék és a végrehajtási költségek tétele melletti kiváltására a jegyzőkönyvbeni elismerés mellett, egy legfölebb 14 napi határidőt kell kitűz­ni s neki tudtára adni. A községelőljáró vagy a zálogolásra kirendelt tisztviselő, a zálogolási jegyzőkönyvet a szolgabirói hivatalnak jelentés mellett haladéktalanul átadni köteles. 10. §: Ha a lefoglalt vagyon a 9. §-ban kitű­zött határidő lefolyta előtt a hátralevő adótartozás és a zálogolásnál s becsűnél volt végrehajtási köl­tségek lefizetése által kívántatik, arról a községe­lőljáró a csa­k szolgabirói hivatalnak haladéktalan jelentést tegyen , hogy úgy a lefoglalt tárgyak a tulajdonosnak szabad rendelkezésére ismét vissza­­adathassanak. 11. §: A zálogok kiváltására kitűzött határidő lejártával a szolgabirói hivatal a zálogba vett tár­gyaknak nyilvános árverés utjáni eladását elren­deli s arra az iránta kibocsátandó hirdetvényben legfölebb nyolcznapi határidőt szab. Ha azonban a zálogdarabok közt élő állatok vagy oly javak foglaltatnak, melyek romlásnak vannak kitéve, vagy melyeknek eltartása avagy élelmezése nagy költséggel volna összekötve, úgy az ezen s a 9. §-ban kitűzött határidők egy a vi­szonyokhoz mért időre rövidítendők. 12. §• Ha a szolgabírói hivatal úgy találja, hogy a zálogdarabok értéke egy saját árverés költ­ségeit ki nem fizeti, úgy azoknak kótyavetyélését más ugyanazon időre eső árverés alkalmával esz­közöltetheti. 13. §. Az árverési hirdetvénynek következő lényeges pontokat kell tartalmaznia : a) a zálogba vett s elárverelendő tárgyak megnevezését; b) a tartandó árverés helyét, melyre mindig vagy a cs. k. szolgabirói hivatal tiszti irodája vagy azon mezőváros tűzendő ki, mely azon helyhez, hol a zálogok vannak, legközelebb fekszik. Ha ez u­­tóbbi szinte vásáros hely, az árverés ugyanott tar­tathatok ; c) a napot, melyen az árverés tartatni fog ; d) azon határozatot, hogy ezen árverésnél kikiáltási áron aluli ajánlatok is elfogadtatnak s azokra árvereltetik ; e) hogy a vételár, mennnyiben értékesebb tárgyaknál különös árverési föltételeknél fogva más valami nem határoztatik, mindjárt az árverésnél készpénzül leteendő, mire az elnyert tárgynak át­adása azonnal következni fog. 14. §. Az árverési h­irdetvény azon helység­ben, hol a szolgabirói hivatal létezik, azon község­ben, hol a zálogolás történt, s mennyiben ott az árverelés végre nem­ hajtatik, azon községben is, hol ez teljesittetni fog, szokásos módon közhírré teendő. 15. §. A kótyavetyélendő tárgyak az árvere­lés helyére szállitandók. Azonban gabnakészletek árverelésénél, kivált ha nagyobb mennyiséget tesznek, azok mustráinak az árverelésnéli előmuta­­tása elegendő. 16. §. Ha az árverésnél a kikiáltási ár, mely mindig a becsüérték, eléretik, vagy még rajta túl is igértetik, akkor a zálogdarab az elnyerőnek a legmagasb ígérvény készpénzük­ letétele mellett azonnal átadandó, vagy a községelőljáró által áta­dandó. Ha a megnyerő a vételárt készpénzül tüstént le nem tenné, a zálogdarab haladéktalanul ismét kótyavetyélendő. Ha ekkor a kikiáltási árra vevő nem találkoznék, a zálogba vett tárgyak kikiáltási áron alul is kótyavetyéllelhetnek s eladathatnak. Csak azon esetben, ha a zálogdarab becsüér­­téke legalább 50 ftra rúg, a legnagyobb ajánlat pedig 25 százalékkal (egy negyeddel) alatta áll nem kell a kikiáltott zálogdarabot a vevőre leütni (kivéve ha a jelenlevő tulajdonos világosan bele­egyeznék), hanem egy kihirdetendő második kótya­­vetyén újra árverelni, melynél arra minden legna­gyobb ígérvény elfogadandó. Azonban az ily zálogdarab tulajdonosának, a második árverés kihirdetéséig a helyett egy, az adóhátralékot s a­­végrehajtási költségeket fedező másik zálogot állítani szabadságában áll. 17. §. A zálogolásért, becslésért és árverelé­­sért bélyeg- vagy díj illeték-fölszámításnak nincs helye, hanem az elmarasztalt felek által csak azon költségek térítendők meg, melyek a jelen törvén­­­­nyel szabályozott végrehajtási eljárás teljesítésével egybekapcsolvák. Ezen költségek a becsüsök s az árverésnek­ kikiáltó megjutalmazásában (mely illetékek minden helytartósági osztály által saját kormány vidékére nézve egyszer mindenkorra eleve megállapítandók), s a zálogdaraboknak netalán az árverés helyére történt szállítása költségeiben állnak. Azon esetekben, midőn a végrehajtás teljesí­tésére a 4 §. értelmében cs. k. hivatalnok küldetik ki, a tisztviselőnek törvényszerű úti költségei is (nap - és mértfölddíjak), a cs. k. szolgabirói hivatal székhelyén kívül teljesített végrehajtási működé­sekért megtérítendők. Mindezen költségek az egyidejűleg végrehajtás alá vett felektől az árverési pénzekből egyenlő részekben behajtandók. 18. §. Az árverés ténye fölött irott jegyző­könyvet kell fölvenni, m­íg az elárverelt tárgyakat, azoknak becsű- illetőleg kik tiltási árát, továbbá az eszközlött legnagyobb ajánlatot, végül a végrehaj­tási költségek jegyzékét (17. §.) tartalmazza; ez az árverési biztos, a községelöljáró s a kikiáltó által a­­láírandó, és az árverés alapjául szolgált zálogolási és becslési jegyzőkönyvvel, valamint az árverés megtörtént kihirdetésének igazolványaival a cs. k. szolgabirói hivatal elé terjesztendő. 19. §. Az árverésből bejött pénz a községelél­­ járó vagy a községben az adó beszedésére kirendelt által vétbizonyitvány mellett átveendő, azzal az adóhátralék letörlesztendő s az ennek födözése és a 17. §-ban érintett s a fél által viselendő végrehaj­tási költségek megtérítése után netalán fenmaradt öszveg a félnek, az árverési jegyzőkönyvhez csat­­landó nyugtatvány, vagy magában a jegyzőkönyv­ben leendő elismerés mellett kiadandó. A behajtott adóöszveg egyszersmind a község adófizetési könyvében s az illető adózó adóköny­vecskéjében is fizetés gyanánt bejegyzendő. Ha azonban a bejött pénz az adóhátralék le­­törlesztésére elégséges nem volt, önként értetik, miszerint további zálogolásnak kell következni. (Folyt, következik.) 257 Előfizethetni — helyben a lapkiadó hivatalában, Lukácsi,, és t­á­r­s könyvnyomdájában Országút Kune­­walderházban , vagy a szerkesztőségnél ugyan­ott 2-dik emeletben, vidéken minden cs. kir. posta­­hivatalnál. — Az előfizetést tartalmazó levelek a czim. lakhely s utolsó posta feljegyzése mellett, a pénzzel együtt bérmentesítve egyenesen a kiadó hivatalhoz vagy szerkesztőséghez utasitandók. budapesti hírlap. Szerkesztői iroda van: Ország-ut, 6. sz. a. (Kunewalderház) 2-ik emeletben. Megjelenik e lap , hétfőt­e a főbb finnepek úttul napokat kí­­véve , mindennap reggel. Előfizetési dij : Vidékre : félév­re: 10 frt., évnegyedre: 5 fr. 20 kr. A „Napi Tudó­sítóival együtt: félévre 12 frt, évnegyedre 6 frt 30 kr. Helyben, félévre: 8 frt., évnegyedre: 4 frt. A „Napi Tudósitó“-val együktt : félévre 10 frt, évne­gyedre: 5 frt. — A hirdetések ötször hasíbzott sorá­nak egyszeri beiktatásáért 6 kr, többszöriért pedig 4 kr. szá­­­­míttatik. — Egyes szám 20 pkr. 1853-diki October l1-ről 19,415. sz. a. melylyel a fejedelmi adóhátralékok behaj­tása körüli eljárás iránt egy ideiglenes rendszabály tétetik közzé. A fejedelmi adó hátralékainak behajtása körüli eljárásra nézve az A. és B. alatt következő szabályok bocsáttatnak ki, melyek 1853 november elsejétől kezdve hatályba lépnek. Albert főherczeg, lovasság vezére. A. Ideiglenes rendszabály a fejedelmi adóhát­ralékok behajtása körüli eljárásra nézve azon adó­­kötelezettek irányában, kik adótartozásaikat a köz­ségelöljárónál fizetik le. 1. §. A törvényes fizetési idő lefolytával min­den adóhivatal az addig hátralevő adókat legott ki­mutatni köteles. Ez akkér történik , hogy az adójárásra nézve egy községenkénti hátralékkimutatás a hivatali ok­tatás­­ mintája szerint, továbbá a községelőljárók részéről '/. minta szerint szerkesztendő s az adóhi­vatalnak átadandó egyéni hátralékkimutatások ez által a cs. k. szolgabirói hivatal elé terjesztetnek. Ha a kimutatott hátralékosok közt olyak is fordul­nak elő, kik magukat szenvedett elemi rongálások miatt törvényes adóelengedés végett jelentették, mi iránt azonban a tárgyalás még folyamatban van, ez a hátralékkimutatványban megjegyzendő. Az adónak megintés általi sürgeté­­s­é­r­e 1. 2. §. A szolgabírói hivatal mindjárt a közsé­genkénti és egyéni hátralékkimutatások vételével, ez utóbbiakat az illető községelöljáróknak azon meghagyással kézbesítteti, hogy a hátralékosokat adótartozásuk lerovására szólítsák föl, s mindegyik­től 6 por­intésdíjt szedjenek be. A községelöljárók e meghagyás vétele után az adóhátralékosokat azonnal a községi hivatalhoz idézni, adótartozásuknak 8 nap alatt, különbeni megzálogolás melletti lefizetésére felszólítani s mind­egyiken 6 pkr. intésdijt megvenni köteleztetnek. A megtörtént idézés, megintés és a 6 pkr. il­leték beszedése, a hátralékkimutatványban a köz­­ségelöljáró aláírása mellett megjegyzendő. Oly hátralékosok mindazáltal, kikre nézve a törvényes adóelengedésnek elemi rongálások miatti kieszközlése még függőben van, az elengedtetni in­dítványozott öszvegek tekintetében ezen végrehajtó megintés alól kivétetnek. A megzálogolásról. 3. §. A megtörtént felszólítás napjától számí­tandó 8 nap lefolyta után az adóhátralékkimutatás községelöljáró által a két utó előtti rovat betöltésé­vel a szolgabirói hivatal elé terjesztendő, mely történt megint és daczára adótartozásukkal még min­dig hátralékban maradt felek ellen a zálogolást a­zonnal s minden félebbi meghagyás bevárása nél­kül elrendeli. A mai szent ünnep miatt legközelebbi lapunk csütörtökön fog megjelenni. November 1-jén 1853. NEMHIVATALOS RÉSZ. BUDA, October 30. Az ez országbeli kereskedelmi és iparkamrák évi jelentéseikben mindig örvendetesb bizonysá­gát nyújtják azon törekvésnek, megfelelni fontos és hasznos hivatásuknak,mely azokat életre szóbíta. A pesti és debreczeni kereskedelmi kamrák jelen­tései különösen ez évben is érdekes felvilágosítá­sokat tartalmaznak a föld- és kézmű­ipar min­den ágaiból, és remélhetni, hogy ez intézet idő­vel az országnak legszebb gyümölcsöket termend. A földmivelés nálunk is fő forrása a gazdag­ságnak. Azt szükség mindenekelőtt különösen méltányolni,­­ ez pedig nem történhetik, ha az testvéreitől, a kereskedés és ipartól elválasztatva tekintetnék. Ezek képviselik a gyártást és forgal­mat, mely mindkettő viszont a termeléstől függ. Ezek a három tényezők, melyek azon tengelyt képezik, mely körül az összes kereset forog. Azon figyelem, melyet a császári kormány a földmivelésnek, kereskedés és iparnak s azok Ma­­gyarországbani emelésének szentel, a kereskedel­mi és iparkamrák felállítása által legfényesebben bebizonyíttatott. Ezzel alkalom nyuttatott, az ipa­ros tevékenység biztosított felvirágzásának té­nyezőit mindenütt előteremteni, s mindazon re­formoknak útját egyengetni, melyek a kereske­dés terén szükségesek és hasznosaknak találtat­nak. A kereskedelmi kamrák feladata az iparos­rend óhajtásait, szükségleteit és nézeteit képvi­selni, javaslataikat, a gyakorlati életből merített saját észrevételeikkel indokolni, egy ipari és ke­reskedelmi statistikához anyagot gyűjteni, s vég­re a körükbe tartozó ügyekben választott bírósági tisztet is gyakorolni. Valóban szép hatáskör, mely a hasznosnak széles tért nyit. A kereskedelmi kamrák intézete Magyaror­szágban, mostani szerkezetében egészen új intéz­mény. Ezért nem lehet csodálni, ha becsét még itt ott nem egészen helyesen fogják fel, és a kam­rák tevékenységét félreismerik. Ámde ennek oka nem az intézet, hanem maguk az emberek, mind­járt kezdetben arany hegyeket kívánni, minden­esetre kissé elhamarkodott kívonat. Ki aratni a­­kar, előbb a vetéssel kell készen lennie. Virágzó gyárakat és élénk forgalmat nem lehet egyszer­re, kivált ott hol azok előleges föltételei még hi­ányzanak, elővarázsolni. E föltételek egyike pe­dig a kereskedői és iparos rend kellő képzettsé­ge is, melynek előhaladásával bizonyosan a rész­vét is növekedni fog, melyet az intézet oly nagy mértékben megérdemel. Magának az intézetnek

Next