Budapesti Hírlap, 1853. november (257-281. szám)
1853-11-01 / 257. szám
Pest, Kedd, A „Budapesti Hírlapi és „Napi Tudósitó”-ra nov. 1- től decemb. végéig, két—havi előfizetés elfogadtatik. A. ) A „Budapesti Hírlap“ és „Napi Tudósitó“ együtt: Helyben Budapesten (házhoz küldéssel) két hónapra 3 pírt. 30 — Vidékre (postán) két hónapra 4 pfrt 30 kr. B. ) A „Budapesti Hírlap“ csak magára: Helyben Budapesten (házhoz küldéssel) két hónapra 2 pfrt, 50 kr. Vidékre (postán) két hónapra 3 pfrt 30 kr. HIVATALOS RÉSZ. A cs. k. Apostoli Felsége f. hó 24-én kelt legf. határozata által Prunyi József czimzetes kanonokot és hittudomány tanárát Esztergomban a pozsonyi társas-káptalanhoz kanonokká legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. Hirdetés a cs. k. Főherczegségétől Magyarország hadi és polgári kormányzójától A miatt, mivel valamely község, vagy fél azt állitja, hogy a hátralékok nem helyesen vannak kimutatva, vagy hogy neki a cs. k. katonaság részére tett szállításért vagy bármi más czím alatt a cs. k. kincstáron követelései vannak, az előszabott kényszerítő módokat elmellőzni nem szabad. Sőt inkább első esetben a fél a cs. k. adóhivatalhoz utasítandó, hogy ott dolgát igazítsa el, s aztán magát a hátralék megigazított számjegye iránt a szolgabirói hivatalnál igazolja; másik esetben pedig a fél oda utalandó, hogy követelésének kielégítését elkülönítve maga utján keresse, s ha ez okból a , kényszerítő módoktól megkiméltetni kiván, abbeli kérelmét az országos pénzügyigazgatóságnál nyújtsa be. Míg az országos pénzügyigazgatóság a kényszerítő rendszabályokkal fölhagyást el nem rendeli, azok félbeszakasztás és a fél kifogásaira hallgatás nélkül jelen rendszabály szerint folytatandók. 4. §. Zálogolás végett a szolgabiró belátása szerint vagy egy cs. k. hivatalnok rendeltethetik ki, vagy az illető községnek, melyben az adós lakik, elöljárója is kiküldethetik. A zálogolást hajdúkra vagy egyéb szolgákra bizni semmi esetben sem szabad. 5. §. A zálogolással megbízott hivatalnok vagy községelőljáró a kapott meghagyás után tüstént a végrehajtás helyére megy, s ott két meghitelt, vagy ha meghitelve már nem volnának, eleve meghitelendő becsüs közbejöttével, a tartozásban levőnek vagy megbízottjának jelenlétében, ha pedig sem egyik sem másik ott nem volna, két bizonyság közbejöttével és jelenlétében az adóhátralékosnak ingó vagyonából annyit foglal le zálogul, mennyi az adóhátralék, a netalán meg nem fizetett intésdij (2. §.) s a zálogolás költségeinek födözésére kívántatik. Mindenek előtt a gabna-, bor- s egyéb földtermékbeli készletek, ilyek hiányában pedig a haszonhajtó marha veendő zálogba, s csak ha ilyen nem léteznék, szabad más tárgyakhoz nyúlni. 6. §. Ingóságok közt azonban a zálogolás alól kivétetnek: a) a földmivelésre szükséges szántóvető-eszközök , b) a gazdaság folytatására nélkülözhetlen igás marha; c) az adózónak ipara üzletére nélkülözhetlen műszerei, végül d) a mindennapi szükséges öltözék. 7. §. Minden zálogolásnál elv gyanánt tartandó , hogy a zálogul vett tárgy értékének a hátralékot soha sem szabad tetemesen, hanem legfelebb csak egy harmadrésznyire túlhaladni; hogy továbbá a kéznél levő tárgyak közöl mindig azok választandók, melyek az adósoknak legnélkülözhetőbbek , egyszersmind pedig az adóhátralék behajtására alkalmasak; hogy oly tárgyak, melyek által a tulajdonosnak nagyobb kár okoztatnék , mint az adóhátralék födözésére elkerülhetlenül kívántatik , soha le ne foglaltassanak, s mig egyéb tárgyak találtatnak, addig olyanok, melyek a megzálogoltra nézve különös előszereteti becscsel bírnak, el ne vétessenek. Átalában azt kell szem előtt tartani, miszerint egyátalán nem az a czél, hogy a megzálogoltnak szükségtelen kár okoztassék, vagy hogy felötlő zaklatás által polgártársai előtti hitele csorbíttassék, vagy hogy végre mások szánakodásra gerjesztessenek, hanem a czél pusztán csak az legyen, miszerint az adóhátralék ugyan teljesen, mindazáltal az adósra nézve legkevésbbé kártékony és sértő módon biztosittassék. 8. §. A zálogba vett javak leirandók s egyúttal meghívott becsüsök által megbecsültetendők, aztán pedig ha drága és könnyen szállítható dolgok volnának, a szolgabirói hivatal vagy községelőljáró hivatalos őrizete alá veendők. Ha a hely engedi, a zálogdarabok az adósnál is elzárathatnak s a zár a hivatalos pecsét rányomásával biztosítandó. Lefog - ■ tátt használati marha, mint például lovak , tehenek, gondviselés és használat végett az adósnál hagyathatnak, valamint nagyobb nem könnyen elszállítható ingóságok is, azonban mindenkor a község előljáró felügyelete alatt, az elmarasztalt kezén hagyhatók. 9. §. A teljesített zálogolás és becslés felől mindjárt ott helyben egy minden részről aláírt jegyzőkönyvet kell fölvenni, mely a zálogdarabok leírását, becsértékét, biztosításmódját (hivatalos megőrzés vagy elzárás által sat.) tartalmazza, s abban - egyszersmind az adóval hátralevőnek vagy az eljárásnál jelenlevő megbízottjának (5. § ) a zálognak - az adóhátralék és a végrehajtási költségek tétele melletti kiváltására a jegyzőkönyvbeni elismerés mellett, egy legfölebb 14 napi határidőt kell kitűzni s neki tudtára adni. A községelőljáró vagy a zálogolásra kirendelt tisztviselő, a zálogolási jegyzőkönyvet a szolgabirói hivatalnak jelentés mellett haladéktalanul átadni köteles. 10. §: Ha a lefoglalt vagyon a 9. §-ban kitűzött határidő lefolyta előtt a hátralevő adótartozás és a zálogolásnál s becsűnél volt végrehajtási költségek lefizetése által kívántatik, arról a községelőljáró a csak szolgabirói hivatalnak haladéktalan jelentést tegyen , hogy úgy a lefoglalt tárgyak a tulajdonosnak szabad rendelkezésére ismét visszaadathassanak. 11. §: A zálogok kiváltására kitűzött határidő lejártával a szolgabirói hivatal a zálogba vett tárgyaknak nyilvános árverés utjáni eladását elrendeli s arra az iránta kibocsátandó hirdetvényben legfölebb nyolcznapi határidőt szab. Ha azonban a zálogdarabok közt élő állatok vagy oly javak foglaltatnak, melyek romlásnak vannak kitéve, vagy melyeknek eltartása avagy élelmezése nagy költséggel volna összekötve, úgy az ezen s a 9. §-ban kitűzött határidők egy a viszonyokhoz mért időre rövidítendők. 12. §• Ha a szolgabírói hivatal úgy találja, hogy a zálogdarabok értéke egy saját árverés költségeit ki nem fizeti, úgy azoknak kótyavetyélését más ugyanazon időre eső árverés alkalmával eszközöltetheti. 13. §. Az árverési hirdetvénynek következő lényeges pontokat kell tartalmaznia : a) a zálogba vett s elárverelendő tárgyak megnevezését; b) a tartandó árverés helyét, melyre mindig vagy a cs. k. szolgabirói hivatal tiszti irodája vagy azon mezőváros tűzendő ki, mely azon helyhez, hol a zálogok vannak, legközelebb fekszik. Ha ez utóbbi szinte vásáros hely, az árverés ugyanott tartathatok ; c) a napot, melyen az árverés tartatni fog ; d) azon határozatot, hogy ezen árverésnél kikiáltási áron aluli ajánlatok is elfogadtatnak s azokra árvereltetik ; e) hogy a vételár, mennnyiben értékesebb tárgyaknál különös árverési föltételeknél fogva más valami nem határoztatik, mindjárt az árverésnél készpénzül leteendő, mire az elnyert tárgynak átadása azonnal következni fog. 14. §. Az árverési hirdetvény azon helységben, hol a szolgabirói hivatal létezik, azon községben, hol a zálogolás történt, s mennyiben ott az árverelés végre nem hajtatik, azon községben is, hol ez teljesittetni fog, szokásos módon közhírré teendő. 15. §. A kótyavetyélendő tárgyak az árverelés helyére szállitandók. Azonban gabnakészletek árverelésénél, kivált ha nagyobb mennyiséget tesznek, azok mustráinak az árverelésnéli előmutatása elegendő. 16. §. Ha az árverésnél a kikiáltási ár, mely mindig a becsüérték, eléretik, vagy még rajta túl is igértetik, akkor a zálogdarab az elnyerőnek a legmagasb ígérvény készpénzük letétele mellett azonnal átadandó, vagy a községelőljáró által átadandó. Ha a megnyerő a vételárt készpénzül tüstént le nem tenné, a zálogdarab haladéktalanul ismét kótyavetyélendő. Ha ekkor a kikiáltási árra vevő nem találkoznék, a zálogba vett tárgyak kikiáltási áron alul is kótyavetyéllelhetnek s eladathatnak. Csak azon esetben, ha a zálogdarab becsüértéke legalább 50 ftra rúg, a legnagyobb ajánlat pedig 25 százalékkal (egy negyeddel) alatta áll nem kell a kikiáltott zálogdarabot a vevőre leütni (kivéve ha a jelenlevő tulajdonos világosan beleegyeznék), hanem egy kihirdetendő második kótyavetyén újra árverelni, melynél arra minden legnagyobb ígérvény elfogadandó. Azonban az ily zálogdarab tulajdonosának, a második árverés kihirdetéséig a helyett egy, az adóhátralékot s avégrehajtási költségeket fedező másik zálogot állítani szabadságában áll. 17. §. A zálogolásért, becslésért és árverelésért bélyeg- vagy díj illeték-fölszámításnak nincs helye, hanem az elmarasztalt felek által csak azon költségek térítendők meg, melyek a jelen törvénnyel szabályozott végrehajtási eljárás teljesítésével egybekapcsolvák. Ezen költségek a becsüsök s az árverésnek kikiáltó megjutalmazásában (mely illetékek minden helytartósági osztály által saját kormány vidékére nézve egyszer mindenkorra eleve megállapítandók), s a zálogdaraboknak netalán az árverés helyére történt szállítása költségeiben állnak. Azon esetekben, midőn a végrehajtás teljesítésére a 4 §. értelmében cs. k. hivatalnok küldetik ki, a tisztviselőnek törvényszerű úti költségei is (nap - és mértfölddíjak), a cs. k. szolgabirói hivatal székhelyén kívül teljesített végrehajtási működésekért megtérítendők. Mindezen költségek az egyidejűleg végrehajtás alá vett felektől az árverési pénzekből egyenlő részekben behajtandók. 18. §. Az árverés ténye fölött irott jegyzőkönyvet kell fölvenni, míg az elárverelt tárgyakat, azoknak becsű- illetőleg kik tiltási árát, továbbá az eszközlött legnagyobb ajánlatot, végül a végrehajtási költségek jegyzékét (17. §.) tartalmazza; ez az árverési biztos, a községelöljáró s a kikiáltó által aláírandó, és az árverés alapjául szolgált zálogolási és becslési jegyzőkönyvvel, valamint az árverés megtörtént kihirdetésének igazolványaival a cs. k. szolgabirói hivatal elé terjesztendő. 19. §. Az árverésből bejött pénz a községelél járó vagy a községben az adó beszedésére kirendelt által vétbizonyitvány mellett átveendő, azzal az adóhátralék letörlesztendő s az ennek födözése és a 17. §-ban érintett s a fél által viselendő végrehajtási költségek megtérítése után netalán fenmaradt öszveg a félnek, az árverési jegyzőkönyvhez csatlandó nyugtatvány, vagy magában a jegyzőkönyvben leendő elismerés mellett kiadandó. A behajtott adóöszveg egyszersmind a község adófizetési könyvében s az illető adózó adókönyvecskéjében is fizetés gyanánt bejegyzendő. Ha azonban a bejött pénz az adóhátralék letörlesztésére elégséges nem volt, önként értetik, miszerint további zálogolásnak kell következni. (Folyt, következik.) 257 Előfizethetni — helyben a lapkiadó hivatalában, Lukácsi,, és társ könyvnyomdájában Országút Kunewalderházban , vagy a szerkesztőségnél ugyanott 2-dik emeletben, vidéken minden cs. kir. postahivatalnál. — Az előfizetést tartalmazó levelek a czim. lakhely s utolsó posta feljegyzése mellett, a pénzzel együtt bérmentesítve egyenesen a kiadó hivatalhoz vagy szerkesztőséghez utasitandók. budapesti hírlap. Szerkesztői iroda van: Ország-ut, 6. sz. a. (Kunewalderház) 2-ik emeletben. Megjelenik e lap , hétfőte a főbb finnepek úttul napokat kívéve , mindennap reggel. Előfizetési dij : Vidékre : félévre: 10 frt., évnegyedre: 5 fr. 20 kr. A „Napi Tudósítóival együtt: félévre 12 frt, évnegyedre 6 frt 30 kr. Helyben, félévre: 8 frt., évnegyedre: 4 frt. A „Napi Tudósitó“-val együktt : félévre 10 frt, évnegyedre: 5 frt. — A hirdetések ötször hasíbzott sorának egyszeri beiktatásáért 6 kr, többszöriért pedig 4 kr. számíttatik. — Egyes szám 20 pkr. 1853-diki October l1-ről 19,415. sz. a. melylyel a fejedelmi adóhátralékok behajtása körüli eljárás iránt egy ideiglenes rendszabály tétetik közzé. A fejedelmi adó hátralékainak behajtása körüli eljárásra nézve az A. és B. alatt következő szabályok bocsáttatnak ki, melyek 1853 november elsejétől kezdve hatályba lépnek. Albert főherczeg, lovasság vezére. A. Ideiglenes rendszabály a fejedelmi adóhátralékok behajtása körüli eljárásra nézve azon adókötelezettek irányában, kik adótartozásaikat a községelöljárónál fizetik le. 1. §. A törvényes fizetési idő lefolytával minden adóhivatal az addig hátralevő adókat legott kimutatni köteles. Ez akkér történik , hogy az adójárásra nézve egy községenkénti hátralékkimutatás a hivatali oktatás mintája szerint, továbbá a községelőljárók részéről '/. minta szerint szerkesztendő s az adóhivatalnak átadandó egyéni hátralékkimutatások ez által a cs. k. szolgabirói hivatal elé terjesztetnek. Ha a kimutatott hátralékosok közt olyak is fordulnak elő, kik magukat szenvedett elemi rongálások miatt törvényes adóelengedés végett jelentették, mi iránt azonban a tárgyalás még folyamatban van, ez a hátralékkimutatványban megjegyzendő. Az adónak megintés általi sürgetésére 1. 2. §. A szolgabírói hivatal mindjárt a községenkénti és egyéni hátralékkimutatások vételével, ez utóbbiakat az illető községelöljáróknak azon meghagyással kézbesítteti, hogy a hátralékosokat adótartozásuk lerovására szólítsák föl, s mindegyiktől 6 porintésdíjt szedjenek be. A községelöljárók e meghagyás vétele után az adóhátralékosokat azonnal a községi hivatalhoz idézni, adótartozásuknak 8 nap alatt, különbeni megzálogolás melletti lefizetésére felszólítani s mindegyiken 6 pkr. intésdijt megvenni köteleztetnek. A megtörtént idézés, megintés és a 6 pkr. illeték beszedése, a hátralékkimutatványban a községelöljáró aláírása mellett megjegyzendő. Oly hátralékosok mindazáltal, kikre nézve a törvényes adóelengedésnek elemi rongálások miatti kieszközlése még függőben van, az elengedtetni indítványozott öszvegek tekintetében ezen végrehajtó megintés alól kivétetnek. A megzálogolásról. 3. §. A megtörtént felszólítás napjától számítandó 8 nap lefolyta után az adóhátralékkimutatás községelöljáró által a két utó előtti rovat betöltésével a szolgabirói hivatal elé terjesztendő, mely történt megint és daczára adótartozásukkal még mindig hátralékban maradt felek ellen a zálogolást azonnal s minden félebbi meghagyás bevárása nélkül elrendeli. A mai szent ünnep miatt legközelebbi lapunk csütörtökön fog megjelenni. November 1-jén 1853. NEMHIVATALOS RÉSZ. BUDA, October 30. Az ez országbeli kereskedelmi és iparkamrák évi jelentéseikben mindig örvendetesb bizonyságát nyújtják azon törekvésnek, megfelelni fontos és hasznos hivatásuknak,mely azokat életre szóbíta. A pesti és debreczeni kereskedelmi kamrák jelentései különösen ez évben is érdekes felvilágosításokat tartalmaznak a föld- és kézműipar minden ágaiból, és remélhetni, hogy ez intézet idővel az országnak legszebb gyümölcsöket termend. A földmivelés nálunk is fő forrása a gazdagságnak. Azt szükség mindenekelőtt különösen méltányolni, ez pedig nem történhetik, ha az testvéreitől, a kereskedés és ipartól elválasztatva tekintetnék. Ezek képviselik a gyártást és forgalmat, mely mindkettő viszont a termeléstől függ. Ezek a három tényezők, melyek azon tengelyt képezik, mely körül az összes kereset forog. Azon figyelem, melyet a császári kormány a földmivelésnek, kereskedés és iparnak s azok Magyarországbani emelésének szentel, a kereskedelmi és iparkamrák felállítása által legfényesebben bebizonyíttatott. Ezzel alkalom nyuttatott, az iparos tevékenység biztosított felvirágzásának tényezőit mindenütt előteremteni, s mindazon reformoknak útját egyengetni, melyek a kereskedés terén szükségesek és hasznosaknak találtatnak. A kereskedelmi kamrák feladata az iparosrend óhajtásait, szükségleteit és nézeteit képviselni, javaslataikat, a gyakorlati életből merített saját észrevételeikkel indokolni, egy ipari és kereskedelmi statistikához anyagot gyűjteni, s végre a körükbe tartozó ügyekben választott bírósági tisztet is gyakorolni. Valóban szép hatáskör, mely a hasznosnak széles tért nyit. A kereskedelmi kamrák intézete Magyarországban, mostani szerkezetében egészen új intézmény. Ezért nem lehet csodálni, ha becsét még itt ott nem egészen helyesen fogják fel, és a kamrák tevékenységét félreismerik. Ámde ennek oka nem az intézet, hanem maguk az emberek, mindjárt kezdetben arany hegyeket kívánni, mindenesetre kissé elhamarkodott kívonat. Ki aratni akar, előbb a vetéssel kell készen lennie. Virágzó gyárakat és élénk forgalmat nem lehet egyszerre, kivált ott hol azok előleges föltételei még hiányzanak, elővarázsolni. E föltételek egyike pedig a kereskedői és iparos rend kellő képzettsége is, melynek előhaladásával bizonyosan a részvét is növekedni fog, melyet az intézet oly nagy mértékben megérdemel. Magának az intézetnek