Budapesti Hírlap, 1853. november (257-281. szám)

1853-11-08 / 262. szám

Pest,­­Kedd. Magjelenik e lap , hétfőt s a főbb ünnepük utáni napokat ki­vive , mindennap reggel. Előfizetési díj : Vidékre : félév­­ra: 10 frt., é­v­n­e­g­y airt: 5 fr. 20 kr. A „Napi Tudó­sító“-val együtt: félévre 12 frt, évnegyedre 6 frt 30 kr. Helyben : félévre: 8 frt., évnegyedre: 4 frt. A „Napi TudóSÍtÓ“-val együtt: félévre 10 frt, évne­gye­d­r­a : 5 frt. — A hirdetések ötször halálozott Borá­nak egyszeri beiktatásáért 6 kr, többszöriért pedig 4 kr, szá­­míttatik. — Egyes szám 20 pkr. Előfizethetni — helyben a lap kiadó hivatalában, L a k­i c . L. és társ könyvnyomdájában Országát Enna­­walderházban , vagy a ig­erk­ei­­­t c r­é­gné­l ugyan­ott 2-dik emeletben, vidéken minden cs. kir. posta­­hivatalnál. — Az előfizetést tartalmazd levelek a czím, lakhely s utolsó posta feljegyzése mellett, a pénzzel együtt bé­rmentesitve egyenesen a kiadd hivatalhoz vagy szerkesztőséghez utasítandók. BUDAPESTI HÍRLAP. Szerkesztői iroda van: Ország-ut, 6. sz. a. (Kunewalderház) 2-ik emeletben. A „Budapesti Hírlap“ és „Napi Tudósító“-ra nov. 1- től decemb. végéig, két­ havi előfizetés elfogadtatik. A. ) A „Budapesti Hirlap“ és „Napi Tudósító“ együtt: Helyben Buda­­p­es­ten (házhoz küldéssel) két hónapra 3 pírt. 30 — Vidékre (postán) két hó­napra 4 pírt 30 kr. B. ) A „Budapesti Hírlap“ csak magára: Helyben Budapesten (házhoz küldéssel) két hónapra 2 pírt. 50 kr. Vidékre (postán) két hónapra 3 pírt 30 kr. e» » ■".‘■Mü •- LÜ­.-JLILI !J[H. '.VMS HIVATALOS RÉSZ. Öcs. k. Apostoli Felsége f. é. oct. 29- ki 1. f. határozata által Blaskovits József, gyu­lai börtönért, az ottani adópénztár feltörésének fel­fedezése s az elorzott pénz visszaszerzésénél tanú­sított hű kötelességteljesitése megjutalmazása te­kintetéből ezüst érdemkereszttel legkegyelmeseb­­ben feldíszíteni méltóztatott. A cs. k. magyarországi pénzügyigazgatóság által Stöger Vilmos adóhivatali II. osztályú el­lenőrré a sz. miklósi cs. k. adóhivatalhoz ideiglene­sen kineveztetett. A cs. k. magyarországi pénzügyigazgatóság a bozóki cs. k. adóhivatalhoz III. oszt. adószedővé S­­­u­n­­­a­k Antal müglitzi árva­hivatali számvivőt, III. oszt. ellenőrré Bonicky György cs. k. pénz­ügyőrségi utánnézőt, II. oszt. segéddé pedig Krauss Mátyás kassai becslő segédet, mindnyáját ideigle­nesen kinevezte. A cs. k. magyarországi pénzügy igazgatóság B. Vill­an­i Lajos sz. lőrinczi III. oszt. adószedőt II. oszt. adószedővé a pécsváradi cs. k. adóhivatal­hoz, II. oszt. ellenőrré pedig Szilágyi Mihály, nezsai ellenőrt saját megkeresése folytán ideigle­nesen kinevezte. A magas cs. k. pénzügyi ministerium a róna­széki aknatisztet és királyvölgyi igazgatót, Már­kus Ágostont a cs. k. kabolapojánai vasgyárnál ellenőrnek kinevezte. NEMHIVATALOS RÉSZ. Levelezések- London, nov. 2. ok A politikai látkör, mint meglepőleg fel­derült a hét elején, oly hirtelen besötétült ismét a hét derekán. A fény, mely a fellegekből kibon­takozó nap első sugarának vétetett, a beütött villám czikázása volt. —A czárnak olmützi, s on­nan hazatérve sz. pétervári békenyilatkozatait, s gr. Nesselrodenak ezek értelmében irt uj sür­gönyét, mely szelíd és engesztelő hangjával meg­­hazudtolá a „fenyegető és sértő orosz manifes­­tum“ról szállongott híreket, bona fide alkudozási kezdeményezésnek révén a nyugati kormányok : új, határzott alakba csak később öntendő javas­latot terjesztenek a vitafelek elé, s a szultánt a háború megkezdésének rövid elhalasztására bí­­rák. De O­m­e­r pasha, mint tudva van, October 27-én a feltételes fegyverszünetet engedő rende­letnek a török táborba megérkezése napján Ka­­lafátnál a Dunán átment. — E lépést merésznek ítéli a mai „Times“, mert úgymond, a török pa­rancsnok nem ismerheti a földnek, melyre lépett, taktikai s stratégiai előnyeit úgy, mint ismeri azt a hónapok óta birtokában tartó orosz sereg, mely azonfölül, ha nem is egészben, legalább lo­vas erőben, hatalmasabb a támadó félnél; mely végre, erőditett várak vonalából ki é­s a Dunán átszállván, jó s biztos állását bizonytalan ház­közlekedéssel biró hátrányossal váltá fel. Ellen­ben a „Morning Chronicle“ nem tartja a hatal­mas folyón még idejében történt átkelést kocz­­káztatónak, feltévén , hogy O­m­e­r pasha nem mulaszta el a szükséges hidfők épittetését. — Az eseménynek érdeme­s horderejére nézve egyéb­iránt a kormányközlönyök egy véleményüek. — „A vitafelek“ így ii a „Times s Morn­ Chroni­cle“ saját kezükre vevén ügyüket, a bajsegédek­nek nem lehet egyéb feladatuk, mint türelem­mel bevárni, mit hoznak az események , bevárni az időpontot, midőn a szembeálló felek hevessége meghűlvén , képesebbek leendenek a józan ész s béke szavainak meghallgatására. „De“ — foly­tatja a vezérlap prognosticus czikkét — „akár kisérje szerencse Omer pasha vállalatát, akár visszavonulni kényszerittessék a vakmerően áthi­dalt folyó partjaira, mindkét esetben kötelessé­günk a török jogait megvédeni. A győztes vagy legyőzött török egyaránt igényekkel bír a nyu­gati hatalmak segélyére. „Azon leszünk“, végzi sokatmondásait a „Times“ „hogy meghiúsuljanak azok veszélyes törekvései, kik kétségen kivül i igyekezni fognak a gyuladásból szikrát nyerni, a polgári egyenetlenség lángjának felélesztésére; s hogy, ha sikerülne még­is tüzet gyujtaniok, ez korán eloltassék.De bár miként legyen is, mi azon elégtétellel bizondunk, hogy mindenkép igye­­keztünk a szenvedélyek kitörése ellen gátat emel­ni, s hogy ha mi magunk is netalán kényszeríttet­­nénk a viadalba elegyedni, ez csak akkor fog történni, miután megelőzésére minden lehető mó­dot megkísértettek.“ Általában a mai kormány­közlönyökben feltűnő, hogy sötét dolgokat sejtve most kezüket mossák.­­ A „Daily News“ figyel­mezteti az illetőket, a szebasztopoli orosz hajó­had nem erős voltára, s a Krím félsziget leírásá­nak kivált a jelen körülmények között fontossá­gát is kiemeli. Ugyancsak a „Daily News“ is hi­telt látszik adni azon hírnek, miszerint az angol kormány, mint a franczia, mely Delacourt, a béke emberét, Baraguay d’ Hilliers, a háború emberével válta fel, lord Stratford-Red­­cliffe helyébe rendkívüli követül katonai e­­gyéniséget szándékozik "küldetni, s csak a válasz­tás iránt léteznék véleménykülönbség. A ,Timest e hírt valószínűtlennek tartja.­­ A „Morning Herald“ s „Morning Advertiser“ egyenesen a vi­takérdés tárgyában ma kevés újat mondanak; az utóbbi hasábjain azonban igen érdekes levelet ta­lálunk , melyben az Urquhart s Palmerston lord közti ellenségeskedés okai kimagyaráztatnak. Az orosz politika keleten ugyanis 1835-ben és 36-ban hatályosabb alakban tűnvén fel, az orosz-ellenes érzelmeiről már akkor ismeretes Urquhart kül­detett követségi főtitkárul Konstantinápolyba. Csakhamar azonban mintegy mellőzve őt,­­egye­nesen Londonból jött intézkedés folytán az ügyek nem várt fordulatot vőnek. A franczia szövet­séggel felhagytak. Afghanisztán ellen balszeren­­cséjű háborút kezdettek s a portát kereskedelmi szerződésre birták az oroszszal, ennek előnyére. E körülmények miatti boszújában Urquhart le­mondott hivataláról , és sietett Portfolio czímű röpiratában közzé tett némely a lengyel forrada­lomra vonatkozó és lord f­armerston tudtával irt, tőle átnézett sürgönyöket, melyek épen nem va­­lának nyilvánossá tételre szánva. A lord nem fe­lelt a Portfolio vádjaira mind e napig, bár maga igazolására akkor több lapokban is felszólittatott. S innen az a gyűlölet Urquhart lelkében a jelen bel­­ügyminiszer ellen. S e gyűlölet és gyanú Palmer­ston ellen, valamint ellenkezőleg a török iránti rokonszenv vezetik Urquhartot izgatásaiban , hogy a stambuli állandó követség töröltessék el, s a török birodalom hagyattassék magára. E két rögeszméjét fejtegeti minden meetingben, s fejte­­geté tegnap is a nottinghami népgyűlésben, el­mondván a Dunafejedelemségek megszállásából az orosz kormányra háruló pénzbeli és más haszno­kat. S csakugyan beszédének szellemében hozat­tak a meeting nevetséges végzései, bizalmatlansá­got szavazók a külügyminiszernek; sürgetők a kül­­­ügyi közlekedések megszakítását; végre a par­lamentnek azonnali összehívását főleg oly végből, hogy mielőbb külügyvezetési új rendszer dolgoz­tassák. Nottingham követe egyébiránt a meetin­­gen jelen nem volt, azzal mentvén magát levélben, mikép a kormányt szolgálván, azon csak akkor je­lenhetnek meg, ha az alkudozásokat megszakítot­­taknak tudná. (Midőn e levél íratott, Omer pasha átkelése a Dunán még tudva nem volt, s a mai „Times“ e szavai: „a jegyzékek s diplomatiai ér­tekezletek egyelőre végüket érték“ még nem is­mertettek). A meetingen a polgármester elnökölt. Wigan­s környéke, a­hol, mint közelebbről i megjegyzem, vagy 60 ezer kézmives, kik hetenként eddig rendesen 26 ezer font sterlinget megkeres­tek , van daczból munkán kívül,­­ még egyre forrong; sőt félhető , hogy a zavargás na­gyobbra is terjed, miután a háborgók ellen kato­nai erőt kellett alkalmazni, s 7 emberélet esett áldozatul. Az iparnak Dargan költségein épített tem­ploma, a dublini világkiállítás­t. hétfőn oct. 31. záratott be a lord helytartó jelenlétében, s oly móddal, mint a megnyitási ünnepély történt, a nemzeti hymnusnak zengedezése mellett. A hely­tartó lovagnak ütté fel a nemzeti vállalat titkárát, Roneyt, Dargannak pedig, mint ki szerényen visszavonul minden hivatalos kitüntetés elől, nyílt elismerést és forró köszönetet szavazott záró be­szédében, melynek végeztével is háromszor élje­­nezteté a derék hazafit. Dargan nemzete szerető elismerését vívta ki; a trón figyelmét magára vonta, európai nevet szerzett, s mindenek mel­lett vállalata ki is fizette magát, visszatérittetvén alapítójának a bizonytalan kölcsönbe adott 40 ezer fő­st. Ez a gyakorlati hazafiság jutalma! Paris, nov. 3. —S.— Baraguay d’Hilliers tbe Mar­­seillebe elutazott, holnap a Prometheus hajón Konstantinápolyba indulandó. Londoni magán­­hirek szerint Lyons ellenadmirál angol követté kineveztetését magával viszi. Már odt. 16 o ki le­velemben körülbelül ezeket írtam : Tegnap sir Lyons Stockholmból jőve itt keresztül utazott; azon személyek előtt, kiknek alkalmuk volt vele beszélni, írem titkolá, mikép vezényletet fog át­venni s talán a konstantinápolyi követségre is hi­vatva van. Azóta Lyons a hajóhad másodparancs­nokául Törökországba elutazott, s az angol ellen­zéki lapok nem titkolják elégedetlenségüket azon gondolattal, hogy Lyons pótolandja Redcliffe lor­dot. Megjegyzem ezt azért, mert mindez adatokat megerősíti egy Londonból nekem küldött tudósí­tás, mely szerint a követváltozás kezdeményezése, nem mint franczia lapok állíták, a franczia kor­­mánynak tulajdonítandó, hanem már három héttel ezelőtt előterjesztéseket tett az angol kormány, hogy e rendszabály mennyire szükségessé lett.A­­zonban ezzel is úgy vagyunk,­ mint a flottáknak a Dardanellákon keresztül menetelével; kelleténél sem felebb sem alább nem kell azt becsülnünk Mert a nyugati hatalmak Orosz- és Törökország közt lehetségesnek tartják a háborút, ezért küldenek katonákat a hely­színére, de e rendszabályból harczias czélzatokra következtetni, ez ép oly el­­hamarkodás lenne, mint mily dőreség Baraguay d’ Hilliersnek fenyegető szavakat adni szájába. Ha bizonyos belga és német lapokban azon ne­vetséges állítást olvassuk, mikép az új követ úgy tekinti magát, mint „franczia Mencsikov­ot“ vagy hogy azt nyilatkoztatta volna ki, mikép­ hivatása az orosz kabinetet, egy gombostű lyukán áthajtani, úgy ezt bátran kávéházi koholmánynak, haszon­talan mende­mondának tarthatjuk. A tábor­nok a maga utasításait bizonyosan senkivel sem közölte, de egy jelenlétemben tett nyilatkozatából kitűnik, mikép­p személyesen távol van attól, hogy a háborút kikerülhetlennek tartsa, vagy a háború pártjához tartozzék. S ki tudja, várjon Franczia­­ország nem tartotta-e czélszerűnek egy erélyes embert küldeni Konstantinápolyba, hogy a békés érzületű szultánt felbátorítsa a fanatikus diván ellen. A békés és harczias sürgönyök egész zápora hull. De a­mit közölnék, ezt önök már régen tud­ták. Lényegben az világlik ki azokból, hogy a di­­plomatia utolsó kísérletet tesz, a békét fenntar­tani; hogy a szultán úgy mint előbb kiegyenlí­tésre hajlik; de hogy az események mindamellett is előhaladnak. Miként történt az, kérdik, hogy Omer pasha oct. 21-én parancsot kapott az ellen­ségeskedésektől tartózkodni, s mégis 28-án a Du­nán átkelt? Igaz, hogy a „Moniteur“ e hírt még nem erősítette meg, de a félhivatalos lapok arról mint alaposról beszélnek. Itt attól tartanak, hogy Omer pasha képes lesz ura akarat­a ellenére ösz­­szeütközést idézni elő, mi aztán a béke fenntar­tását lehetetlenné tenné. Egy itteni lap azt állítja, mikép Baraguay d’ Hilliers többek közt azon utasítást is kapta, hogy mindent meggátoljon, mi Austriának alkal­­mul szolgálna semlegességéből kilépni, s a csá­szárhoz közel álló személy ekként határozta meg ennek politikáját. Lajos Napóleonnak hatalmas előítélettel kell küzdenie, t. i. azon előítélettel, hogy neve, hagyományai és czéljai háborúra ösz­tönzik őt. Tehát nem csak kötelességének, ha­nem legfőbb érdekének tartja, azon esetre, ha a háború kikerülhetlen lenne, Francziaország és Európának megmutatni, hogy utolsó pillanatig a béke fenntartására működött. Ha a háború kitörne, úgy a ministérium vál­tozásoknak vettetnék alája. Állítják, mikép ez e­­setben F­o­u­l­d kilépne, P­e­r­s­i­g­n­y állammi­­nisterré, P­i­e­t­r­i (rendőrfőnök) belügyministerré, és Collet Megnet (sajtóügyi osztályfőnök) rendőrfőnökké lenne. Gyanitás ellenére a kenyér árai megmarad­tak. Gyanitás ellenére mondom, mert a város fi­­nantziái alig lesznek többé képesek a sütőket to­vább is kárpótolni. A császárnak ez iránt előter­jesztéseket tettek, de ő nem akart engedni. Ez megfogható, mert reá nézve kedvetlen dolog le­het, az előbbi rendszer ösvényére visszatérni. De a kérdés az, meddig fogja a város még győzni a kárpótlás költségeit? Mert a galinaár folyvást nő , kivált Páris környékén, a Bretagneban és déli Francziaországban. A „Patrie“ tudni akarja, mikép Narvaez tök külön missióval bizatik meg az éjszaki udvarokhoz, hogy e missió összefüggésben áll a keleti kér­déssel. A tábornoknak szabad választás engedtet­nék, székhelyét Bécs, Berlin, Brüssel vagy Páris­­ban venni. Semmi sem kell még egyéb, csakhogy még a spanyolok is a keleti bonyodalmakba ele­gyedjenek. Emberemlékezet óta nem láttunk Párisban a temetőkön annyi embert, mint novembe 1-jén és 2-kán. Régóta szokás volt minden szentek és ha­lottak napján a sírokat meglátogatni, de ez soh­a sem történt oly nagy mértékben, mint ez idén. Párisban jobban tisztelik a holtakat az élőknél, s egyik különössége a párisiaknak, hogy erkölcsi romlottságuk daczára a vallási üledéket meg­tartják. Valóban megható volt azon számtalan emberek látványa a Père Lachaisen, kik közt ke­vesen voltak, kik örökzöld koszorút ne hoztak, s valamely sírra le ne tettek volna. PEST , nov. 7. (Hírlapi szemle.) III. A „Journal des Dé­­bats“, miután a két legutóbbi török-orosz hábo­rúkra vonatkozó első s második czik­kében, a duna parti erősségeket s az aldunai fejedelemségeket ismerteté, a harmadik czikkében Bolgáror­szágról többek közt következő érdekes ada­tokat közöl : „Bolgárország a Duna s a Balkán közt esik, — nyugoton Szerbiával, s keleten a fekete­tengerrel határos. Az általunk említett duna-vi­­déki erősségek mindnyájan Bolgárországhoz tar­toznak. — A bolgárok oly szlávok, kik hajdan a Volga partjairól jöttek, — mely folyam, úgy látszik, róluk neveztetett el, s hol még most is létezik egy Bolg­ári nevű város. Az oroszok s a bolgárok könnyen megértik egymást, — a szláv táj­beszéd csak a kiejtésre nézve különbözvén az orosz nyelvtől. Ezenkivül mindkét nép az ortho­­dox-görög valláson van, s az isteni tisztelet­­­ben közösen az úgynevezett cyrill betűkkel irt liturgiai­ könyveket használják. — Bolgáror­szág lakossága 1 millió főre létezik, — mely­nek kétharmada keresztényekből áll. Muzulmá­nokat többnyire csak a városok­, s nagyobb fa­lukban lehet látni. A tartomány földjövedelme 64­, ipar­jövedelme pedig 10, és igy összes jö­vedelme 74 milló ft.-ra számíttatik, — melyből a porta különböző nemű adók fejében 15 milliót hajt be. A karadzsi, vagy a r­a­j­á­n­k fej­adója, a földbirtokosokra nézve 7%, — minden más 20-ik éven felüli egyénekre nézve pedig 3 Vj fr.-ot tesz; — a nők ki vannak véve ezen fej­adó alól. — A bolgár munkás, takarékos, és igen val­lásos. Loyális jelleme ellentétet képez a görögök ravaszságával. Bolgárország úgy látszik, sohasem volt annyira elnyomva, mint a többi tartomá­nyok ; — sőt mint mondják, a keresztényeknek egyedül ezen tartományban szabad, templomaik harangjait meghúzni. Ezen tartomány szolgálván mindig a háború színhelyéül, — a törökök átlát­ták, mikép érdekükben áll nem ingerelni föl ma­guk ellen a lakosokat, — s ezért a legutóbbi há­borúkban a városokbeli bolgárok mindig fegy­veres segélyt nyújtottak a török helyőrségnek. .. Azonban a törököknek a keresztények iránti ezen kiméletes bánásmódja nem terjed ki felső Bolgárországra, mely­ a viddini s­­zófiai 262 November 8-án 1853.

Next