Budapesti Hírlap, 1853. december (282-306. szám)

1853-12-11 / 291. szám

Pestül Vasárnap, HIVATALOS RÉSZ. A cs. k. curiás- és oktatásügyi ministerium Tyn Emanuel helyettes tanítót a kassai gymnasi­­umnál, valóságos gymnasiumi tanítóvá ugyanazon tanintézethez kinevezte. A magyarországi cs. k. pénzügyi igazgatóság a zsolnai cs. k. adóhivatali II. oszt. ellenőri állomásra Kupeczky Ferencz kassai cs. k. pénzügyi köz. igazgatósági számadó tisztet kinevezte. NEMHIVATALOS RÉSZ. BUDA, dec. 8. A büntető törvények minden államban a tör­vényhozás legfontoss­ágát képezik. A törvény­hozások mindig és mindenütt a büntető és rendőri törvényekből indultak ki, mert a képződő társa­dalom első gondja mindig arra irányoztatik, saját fennállását biztosítani, a büntető­jognak pedig legközelebbi czélját e biztonság képezi.­­ Egy törvényhozás sem érinti oly közelről az emberi cselekvények etnikai becsét vagy becshiányát, mint a büntető törvényhozás, egy sem hat mélyeb­ben azon rugók fü­rkészésébe, melyek azokat elő­idézik , egy sem áll szorosabb viszonyban a nép nevelése és erkölcsével, és egy sem föltételezi oly helyes és kimerítő ismeretét az emberi természet­nek, mint a büntetőtörvényhozás. A vallás az em­berre ténylegesen hat, a büntető igazság nemle­gesen, mindkettő ugyanazon czélra: az embe­reket erkölcsileg és polgárilag jókká tenni, a hű­séget és hitet, e szögletkövét az emberi társaság­nak megszilárdítani, és így valódi közjólétet te­remteni. Bizonyára mélyen fekszik az emberi szívben azon tétel , mikép, ki roszat cselekszik, büntetést érdemel, a bűnnek lakolni, az igazat védeni kell. Ez értelemben tükröződik legtisz­tábban vissza az állam, és az igazságszolgáltatás­ban annak erkölcsisége, lelkiismerete. E kevés szavakkal, úgy véljük, leghelyeseb­ben kijelöltük új büntető törvénykönyvünk fon­tosságát. De Magyarországra nézve annak ezen fontosságát még inkább emeli az, miszerint az ál­tal egy régóta oly élénken érzett szükségen, az országban személy és vagyonbiztosságot élvezni, segítve jön. A régi polgári és büntető-törvény­hozások általános humánus elvekbe és a törvény előtti tökéletes egyenlőségbe nem bocsátkoztak. A szabadalmak mögött büntetéstőli mentesség, vagy legalább az az alóli menekülés könnyű le­hetősége, a törvények határozatlansága által nagy mértékben elősegített önkénye az önválasztott s épen azért részrehajlástól nem idegen Táráknak, egész osztályok erkölcsiségén rágódtak, és az ál­lamtestnek szükségkép sinylenie kellett, hol an­nak lényeges alkatrészei oly életveszélyesen meg voltak támadva. Az új büntető codex egyes szakaszai és ren­deletei már több oldalról dicséretes szakismeret­tel fejtegettettek, s azon elismerésre méltattattak, melyre egy ily törvénykönyv minden igazságos gondolkodású állampolgárnál bizton számolhat, azért annak előnyeit itt csak általában akarjuk megérinteni, s mintegy a magasabb szempontot kijelölni, mely e nagy mű elfogulatlan áttekinté­sekor annyi vigasztalót, megnyugtatót és lélekemelőt nyújt. Vigasztalónak kell ugyanis mindenkire néz­ve lenni annak, hogy életét, vagyonát, becsületét, jó hírét, polgári becsületes keresményét a törvé­nyek védelme alatt teljesen biztosítottnak látja; megnyugtatónak kell lenni mindenkire nézve, hogy minden rajta elkövetett méltatlanságot az állam, e legigazságosb és legrészre­­hajlatlanabb bíró kímélet nélkül megbüntet, és jogát erélyesen oltalmazza; végre lélekemelő­nek kell lenni mindenkire nézve látni, hogy egy imádott fejedelem hű alattvalói jóllétéről atyailag gondoskodik, hogy az állam, az emberiség e nagy is­kolája, az áldás, nyugalom és megelégedés min­den forrásait megnyitva, polgárait azon fokra e­­melni igyekszik, melyen a magas­ erkölcsiség és jogérzet boldogító gyümölcsei el nem marad­hatnak. Erkölcsiség és jogosság nem köti magát nemzetiség és országterületekhez; annak törvé­nyei örökké ugyanazok minden szerkezet és for­mák között. Csaknem kisértetbe jőnénk azt hinni, hogy ezelőtti osztályszerűleg eltérő, minden rész­re magyarázható, és nem kissé zavaros törvé­nyeink alatt más erkölcsiség és más jogérzet ví­vott ki érvényt, mint a császári állam többi or­szágaiban. A mi törvényeink és igazságszolgáltatásunk a többi országokbeliektől feltünőleg különböztek. Ebből számtalan részok keletkeztek, melyek nem­zedékről nemzedékre folyvást burjánzottak. Ez által a császári állam nagy családja el­len szaggatva, nem volt egy szellemtől lelkesít­ve, mi egyedül képes nagyot végrehajtani. Csak egyenlő törvények képezik azon köteléket, mely Austria minden népeit, bármily különböző nyel­vűek s szokásuak legyenek, testvérekül összefű­zi. Csak ez által támad kölcsönös szeretet és bi­zalom, eszközöltetik tartósan az érdekek közös volta, és a politikai austriai nemzetiségnek magas fogalma, melynek tudatától kölcsönös érdekeknél fogva mindnyájunknak vezéreltetnünk s áthatva lennünk kell, leghatályosabban előmozdittatik. a A Gyöngyvirág. III. „Soha se törődjél a más dolgaival.“ (Folytatás) Egy ideig annyira el vala egész szellemük egymással foglalva, hogy a nagyobb társaságok minden csábjait s gyönyöreit nélkülözték és sok hosszú téli estvéket töltenek házuk pompás ma­gányában, olvasás-, dal- s a múlt emlékeivel el­­foglava — jövőjöket is csak egymás kirekesztő társaságában rajzoló képzeletük. De bármi szem­beszökőnek képzelje saját tanával a sentimentalis­­ta, ki kell mondanunk a tényt, miszerint két egyén nem sokáig képes elegendő érdeket találni az egymássali kirekesztő társalgásban, s ez külö­nösen azokra nézve áll, kiknek a magas­ fokú izgalom életszükségükké vált. Az ifju pár egy idő múlva, habár egymást épen oly forrón szere­­ték mint eddig, engedett a számos meghívások­nak, melyek ismét társas körökbe szók­tak, hol egymásbani büszkeségük uj ingert ad a megjele­nésüknek. Midőn a szép hölgy bárteli mozdulatait bá­muló szemek kisérék, s bárhová lépett, a suttogó hódolat futá be a kört. Edward hiúsága nagyobb mértékben volt kielégítve, mint mindazon hízel­gések által, melyeknek ő valaha tárgya volt; s midőn Augusta, férjének kitűnő társalgási modo­rát dicsértetni hallá, nagyobb vonzalmat érze magában a társaságok iránt, mint ha csupán sa­ját vágyai szok­tak vala oda. Fájdalom­ egyik sem ismeré a folytonos iz­galom veszélyeit, s nem tudd hinni, hogy az egy­szerű házi örömöktőli eltérés egész boldogságuk tőkéjét koc­kára teszi. A kivül keresett ingerekrel első hajlam legnagyobb veszélye a házi békének. Legyen ez inger testi vagy szellemi, annak kö­vetkezményei egyaránt veszélyesek. Azon férj vagy nő, kinek bármi­nemű szo­kásban gyökerező hajlamai vannak, tesz első lé­pést a romlás felé. A nőt elégületlen, ingerlékeny kedélyűvé s a házi kötelesség iránt türelmetlenné teszi; a férfit csaknem minden kivétel nélkül ál­lati ingerekhezi folyamodásra vezeti, melyek a testet és lelket egyaránt rontják. Augusta egész önfeledésig bízva férje eré­nyeiben, mi veszélyt sem láta a szűnni nem akaró meghívásokban, melyek elvonák lassankint figyel­mét a komolyabb ügyektől, az ön-tovább-képzés, valamint önbecsérzetétől. Már föltornyosulának létkörén a nehéz fellegek — melyek jövő napjait sötétség és vészszel fenyegeték; de elbizottsága s a vigalmak közepett azokat észre sem véve. Csak akkor, midőn az anyai gondok bon­maradásra kényszeriték, kezdé észrevenni a fér­­jébeni ijesztő változást, bárha az még oly hatá­rozatlan alakban mutatkozék, hogy szavakban ki­fejezni lehetlen vala. Fölleplezé ezt előtte azon jós tehetséggel el­látott, finom érzék, a női szív, mely a szerelem­nek oly kis változásait veszi észre, melyekhez semmi más érzék hozzá nem férhet. Edward még folyvást kedves, szerető és irán­ta bámulattal vala eltelve; s midőn mindazon gyöngéd és gondos kis szolgálatokban részesült, melyeket helyzete ven igénybe, vagy midőn kis fia iránti szeretetét mutatá ki — a nő teljesen e­­légült és boldognak érzé magát. Midőn azonban látta, hogy férje nélküle is képes részt venni a társaságokban — őt magára hagyva, sóhajtott, — a nélkül hogy tudná miért. „Hiszen“ szóla ő magában „hogy is lehetnék oly önző, mikép visz­­szatartsam őt azon örömektől, melyekben magam nem vehetek részt. De volt idő, midőn azt monda, hogy nélkülem sehol sem képes örömet találni. Ah!­való hát az, mit gyakran hallok , mikép ily érzelmek nem tartanak örökké ?“ Szegény Augusta! nem is sejté, mily alapo­sak aggodalmai. Nem tudott ő azon számos kí­sértésekről, melyek férjet környezek a társaságok­ban, hol a szellem és ész csábjaihoz igen gyakran a kor nagyon szabadon használt ingere is járult. Edward megszokta már a testi izgultság a­­zon fokát, mely a részegüléssel határos, de ön­erejében bízva, s a társalgás által besodortatva, nem sejté az örvényt. Az utazó, ki a Niagara zu­­hatag fölött valaha járt, észrevehető azon pontot, hol a legelső fehér fényes ránczolatok jelölik a fo­lyam lefelé törekvését. Az egész csupa fény és bájjal látszik elárasztva lenni, a­mint a hullámok játszanak és türemlenek, s úgy tetszik, mintha eleven szellem adna életet mozgásaiknak, s mint­ha nem sietnének iszonyú mélység felé. így a ren­detlen élethezi első közelítés, mely a testet és lel­ket romlással fenyegeti, úgy tűnik fel, mint egy új élet gyönyörteli pályája, s a tapasztalatlan u­­tas mondhatlan érvet talál hajója ringásában, mit se tudva az ellenállhatlan gyorsaságról, mely­­lyel a mosolygó vizek őt visszahozhatlanul so­dorják a mélybe. Ha Edward oldalánál lesz vala életének e pontján egy őszinte és értelmes barát, ki elég bá­tor a veszélyre mutatni, melyet minden más lát­­ható, ő meg lett volna mentve. De ismerősei közt ilyen egy sem vala. „Hadd viseljen gondot ma­gára minden ember,“ volt az ő általános elvük. Igaz, hogy nem egy rázd fejét s Péter ur sajnál­kozását jelenté ki Pál urnak, mikép egy ily nagy reményű fiatal annyira romlásnak indult. De egyik „nem vala Edvard rokona,“ a másik „ké­nyesnek tartotta ily dolgot előhozni neki,“ s ez­ért őt „saját utján menni engedék“ mint rende­sen történni szokott. Már pedig a Péter ur asz­­talánál, melyen mindig a legválogatottabb pezs­gők szikrázták, izlete először a külizgató szerek gyönyörét, és Pál úr házánál tarta a lakomázó egylet első gyűléseit, mely egy idő óta alkalma­sabbnak láta egy nyilvános vendéglőben tartani gyűléseit. Így történik, hogy a józan, rendes éle­tű és szerény, kit természeti hajlamai tártanak vissza a kicsapongásoktól, az izgalomban élő s heves vérünkkel jó bajtársi viszonyba, s őket a veszély szeléig követi — nem csoda hát ha ön­uralmukat elvesztik. (Folyt. köv.) 291. Levelesek. Berlin, nov. 29. ^ Szabadjon tegnapi themámhoz még né­mely megjegyzéseket s egyszersmind az uj par­lamenti ülésszak első eseményeit csatolnom. A Stahl Grerlach párt és a bureaukraták most az egyedüli politikai pártok, melyek a magas poli­tika szinterén komolyan szerepelhetnek, s ott lándzsát törhetnek, valamint a kamrában a baloldalnak csak akkor van jelentősége, ha a Bethmann - Hollweg - féle alkotmányos bureaukrata párt annak segítségére siet — míg a katholikusok és lengyelek el vannak határozva, ezen úgy mint a múlt évi ülésszakban oly állást foglalni a meg­alakult pártokon kívül, s minden kérdésben úgy szavazni, mint egyházi és képzelt nemzeti érde­kük épen kívánja. Itt azonban nem taglalom azt, várjon a legszélsőbb jobboldal csak másokat csal-e, s nem egyszersmind magát is , midőn folyvást „szerves tagozásról“ fecseg,melyet a „bureaukrati­­kus schematismusnak“ ellenébe helyez. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy, ha valaha a kor­mányra jut, „e szerves tagozás“ semmi egyéb nem lehet, mint potentzirozott bureaukrajiai gé­pezet, és azért potentzirozott, mert egy véghet­­lenül csekély minoritás nevében gyakoroltatnék. Hisz előttünk van a franczia ultrák példája, kik folyvást Decazés hivatalnoki önkénye ellen tilta­koztak, s kiknek „szerves tagozásuk“, midőn 1820-ban Villéle-lel a kormányra jutottak, ab­ban állott, hogy a bureaukratiai gépezet minden kerekeit és rugonyait még tizszerte merevebbre feszítették! Ha már ez elméletileg nem feküdnék a dolgok természetében, nem hiányzanának a gyakorlati bizonyítványok sem, hogy ez urak jö­vője semmi más nem lenne. A második kamrá­ban indítvány történik egy őrnagy választásának megsemmisítése iránt, mert a katonák ahoz mint­egy parancsolva voltak, s tisztek, kik egy con­­stitutionális jelöltre szavaztak, becsülettörvény­szék elé állíttattak. Már miként viseli magát a há­rom párt, hogy a választást megmentsék ? A hivatalnokok csűrik csavarják a dolgot, hogy mindennemű megkülönböztetések által ki­mutassák, miszerint ott csak egy teljesen szabad magán befolyás gyakoroltatott; egy becsületes absolutista az ily jeleneteket igen sajnálatosaknak és az alkotmány eltörlését az egyetlen módnak nyilatkoztatja, hogy az ország hasztalan nyug­talanságoktól és erkölcstelenítő vesztegetésektől mentve legyen; Grerlach veszedelemben látván a keresztény-germán chartát, melynek védői foly­vást ritkulnak­­ az absolutismus ellen, s a vá­lasztókra gyakorlandó hathatós befolyás mel­lett nyilatkozik, csak hogy az jó, azaz­ az ő pártja részéről származzék. A párt főjournalistája, a „Kreutzig“ volt dolgozótársa, aztán a hasonló szellemű „Magd. Ztg“ szerkesztője rendőrigazga­tó lesz Stettinben , azonnal kinyilatkoztatja az ott megjelenő „Ostsee Ztg“-nak, mikép mind­annyiszor lefoglalandja, valahányszor az angol orosz-ellenes meetingekről jelentést tenni meré­szel. Pedig a „N.Pr.Zig“ lángolt a dühtől, midőn Hinckeldey azon szabadságát, hogy vezérczik­­kekben III. Napóleont bánthassa, kissé meg­­nyeste ! ! ! S ez emberek önmagukkal s másokkal el a­­karják hitetni, hogy az ő „szerves tagozásuk“ valami más, mint azon törekvés, a bureaukratiai gépezetet saját kezükbe játszani, valami egyéb — tárcza-hajhászatnál! December 11-én 1853 Megjelölök e lap , hétfőt a a főbb ünnepek utáni napokat ki­véve , mindennap reggel. Előfizetési díj : Vidékre: félév­re: 10 frt., évnegyedre: 5 fr. 20 kr. A „Napi Tudó­­sitók'-val együtt : f­é­l­é­v­r­e 12 frt, évnegyedre 6 frt 30 kr. Helyben: félévre: 8 frt., évnegyedre: 4 frt. A.„Napi Tudósítóival együtt : félévre 10 frt, évne­gyedre: 5 frt. — A hirdetések ötször halálozott sorá­nak egyszeri beiktatásáért 6 kr, többszöriért pedig 4 kr, szé­­míttatik. — Egyes színi 20 pkr. Előfizethetni — helyben a lap kiadó hivataliban, Luk&CsL. és tára könyvnyomdáiban Országnt Krie­­walderhizban , vagy a szerkesztőségnél ugyan­ott 2-dik emeletben, vidéken minden es. kir. posta­­hivatalnál. — Az előfizetést tartalmazó levelek a pzím. lakhely a utolsó posta feljegyzése mellett, a pénzzel együtt b­é­r­m­e­n­te­sül­tv e egyenesen a k­­ajd­ó hivatalhoz vagy szerkesztőséghez utasítandók. BUDAPESTI HÍRLAP Szerkesztői iroda van: Ország-ut, 6. sz. a. (Kunewalderház) 2-ik emeletben. Előfizetési felhívás. A hivatalos „BUDAPESTI HÍRLAP“ jövő 1854-dik évi folyamára előfizetni a t. ez. közönség tisztelettel felhivatik. A „Napi Tudósító“ jelen év végével megszűnvén, az e­­lőfizetési ár a régi marad, mint következik : 1.) Félévre: helyben 8 pft. Vi­dékre postán küldve 10 pft. 2.) Év­negyedre : h­e­l­y­b­e­n 4 pft. Vidékre postán küldve 5 pft. 20 kr. Előfizetni lehet minden cs. k. pos­tán — itt helyben egyedül a szer­kesztőségnél (Országút 6. sz. alatt Kune­walderház 2-dik emelet) hová az előfize­tési pénzek beküldendők. Az előfizetésnek mielőbbi küldésére és a czimek vilá­gos és hibátlan írására a t. ez. közönséget tisztelettel kérjük és figyelmeztetjük. SZERKESZTŐSÉG:. Napi események. (Fővárosi és vidéki napló.) Dec. 1­. *] A budapesti kereskedelmi s iparkamránál az első választott­bírósági eset most van folyamat­ban. Hétfőn dec. 12-kén ül össze az öt tagból álló bizottság a vitás kérdés eldöntése végett. *] Szegedről érkezett legutóbbi tudósítások szerint, a félegyháza-szegedi vonal megnyitása valószínűleg jan. 1-jén fog megtörténni. A szegedi

Next