Budapesti Hírlap, 1853. december (282-306. szám)
1853-12-11 / 291. szám
Pestül Vasárnap, HIVATALOS RÉSZ. A cs. k. curiás- és oktatásügyi ministerium Tyn Emanuel helyettes tanítót a kassai gymnasiumnál, valóságos gymnasiumi tanítóvá ugyanazon tanintézethez kinevezte. A magyarországi cs. k. pénzügyi igazgatóság a zsolnai cs. k. adóhivatali II. oszt. ellenőri állomásra Kupeczky Ferencz kassai cs. k. pénzügyi köz. igazgatósági számadó tisztet kinevezte. NEMHIVATALOS RÉSZ. BUDA, dec. 8. A büntető törvények minden államban a törvényhozás legfontosságát képezik. A törvényhozások mindig és mindenütt a büntető és rendőri törvényekből indultak ki, mert a képződő társadalom első gondja mindig arra irányoztatik, saját fennállását biztosítani, a büntetőjognak pedig legközelebbi czélját e biztonság képezi. Egy törvényhozás sem érinti oly közelről az emberi cselekvények etnikai becsét vagy becshiányát, mint a büntető törvényhozás, egy sem hat mélyebben azon rugók fürkészésébe, melyek azokat előidézik , egy sem áll szorosabb viszonyban a nép nevelése és erkölcsével, és egy sem föltételezi oly helyes és kimerítő ismeretét az emberi természetnek, mint a büntetőtörvényhozás. A vallás az emberre ténylegesen hat, a büntető igazság nemlegesen, mindkettő ugyanazon czélra: az embereket erkölcsileg és polgárilag jókká tenni, a hűséget és hitet, e szögletkövét az emberi társaságnak megszilárdítani, és így valódi közjólétet teremteni. Bizonyára mélyen fekszik az emberi szívben azon tétel , mikép, ki roszat cselekszik, büntetést érdemel, a bűnnek lakolni, az igazat védeni kell. Ez értelemben tükröződik legtisztábban vissza az állam, és az igazságszolgáltatásban annak erkölcsisége, lelkiismerete. E kevés szavakkal, úgy véljük, leghelyesebben kijelöltük új büntető törvénykönyvünk fontosságát. De Magyarországra nézve annak ezen fontosságát még inkább emeli az, miszerint az által egy régóta oly élénken érzett szükségen, az országban személy és vagyonbiztosságot élvezni, segítve jön. A régi polgári és büntető-törvényhozások általános humánus elvekbe és a törvény előtti tökéletes egyenlőségbe nem bocsátkoztak. A szabadalmak mögött büntetéstőli mentesség, vagy legalább az az alóli menekülés könnyű lehetősége, a törvények határozatlansága által nagy mértékben elősegített önkénye az önválasztott s épen azért részrehajlástól nem idegen Táráknak, egész osztályok erkölcsiségén rágódtak, és az államtestnek szükségkép sinylenie kellett, hol annak lényeges alkatrészei oly életveszélyesen meg voltak támadva. Az új büntető codex egyes szakaszai és rendeletei már több oldalról dicséretes szakismerettel fejtegettettek, s azon elismerésre méltattattak, melyre egy ily törvénykönyv minden igazságos gondolkodású állampolgárnál bizton számolhat, azért annak előnyeit itt csak általában akarjuk megérinteni, s mintegy a magasabb szempontot kijelölni, mely e nagy mű elfogulatlan áttekintésekor annyi vigasztalót, megnyugtatót és lélekemelőt nyújt. Vigasztalónak kell ugyanis mindenkire nézve lenni annak, hogy életét, vagyonát, becsületét, jó hírét, polgári becsületes keresményét a törvények védelme alatt teljesen biztosítottnak látja; megnyugtatónak kell lenni mindenkire nézve, hogy minden rajta elkövetett méltatlanságot az állam, e legigazságosb és legrészrehajlatlanabb bíró kímélet nélkül megbüntet, és jogát erélyesen oltalmazza; végre lélekemelőnek kell lenni mindenkire nézve látni, hogy egy imádott fejedelem hű alattvalói jóllétéről atyailag gondoskodik, hogy az állam, az emberiség e nagy iskolája, az áldás, nyugalom és megelégedés minden forrásait megnyitva, polgárait azon fokra emelni igyekszik, melyen a magas erkölcsiség és jogérzet boldogító gyümölcsei el nem maradhatnak. Erkölcsiség és jogosság nem köti magát nemzetiség és országterületekhez; annak törvényei örökké ugyanazok minden szerkezet és formák között. Csaknem kisértetbe jőnénk azt hinni, hogy ezelőtti osztályszerűleg eltérő, minden részre magyarázható, és nem kissé zavaros törvényeink alatt más erkölcsiség és más jogérzet vívott ki érvényt, mint a császári állam többi országaiban. A mi törvényeink és igazságszolgáltatásunk a többi országokbeliektől feltünőleg különböztek. Ebből számtalan részok keletkeztek, melyek nemzedékről nemzedékre folyvást burjánzottak. Ez által a császári állam nagy családja ellen szaggatva, nem volt egy szellemtől lelkesítve, mi egyedül képes nagyot végrehajtani. Csak egyenlő törvények képezik azon köteléket, mely Austria minden népeit, bármily különböző nyelvűek s szokásuak legyenek, testvérekül összefűzi. Csak ez által támad kölcsönös szeretet és bizalom, eszközöltetik tartósan az érdekek közös volta, és a politikai austriai nemzetiségnek magas fogalma, melynek tudatától kölcsönös érdekeknél fogva mindnyájunknak vezéreltetnünk s áthatva lennünk kell, leghatályosabban előmozdittatik. a A Gyöngyvirág. III. „Soha se törődjél a más dolgaival.“ (Folytatás) Egy ideig annyira el vala egész szellemük egymással foglalva, hogy a nagyobb társaságok minden csábjait s gyönyöreit nélkülözték és sok hosszú téli estvéket töltenek házuk pompás magányában, olvasás-, dal- s a múlt emlékeivel elfoglava — jövőjöket is csak egymás kirekesztő társaságában rajzoló képzeletük. De bármi szembeszökőnek képzelje saját tanával a sentimentalista, ki kell mondanunk a tényt, miszerint két egyén nem sokáig képes elegendő érdeket találni az egymássali kirekesztő társalgásban, s ez különösen azokra nézve áll, kiknek a magas fokú izgalom életszükségükké vált. Az ifju pár egy idő múlva, habár egymást épen oly forrón szereték mint eddig, engedett a számos meghívásoknak, melyek ismét társas körökbe szóktak, hol egymásbani büszkeségük uj ingert ad a megjelenésüknek. Midőn a szép hölgy bárteli mozdulatait bámuló szemek kisérék, s bárhová lépett, a suttogó hódolat futá be a kört. Edward hiúsága nagyobb mértékben volt kielégítve, mint mindazon hízelgések által, melyeknek ő valaha tárgya volt; s midőn Augusta, férjének kitűnő társalgási modorát dicsértetni hallá, nagyobb vonzalmat érze magában a társaságok iránt, mint ha csupán saját vágyai szoktak vala oda. Fájdalom egyik sem ismeré a folytonos izgalom veszélyeit, s nem tudd hinni, hogy az egyszerű házi örömöktőli eltérés egész boldogságuk tőkéjét kockára teszi. A kivül keresett ingerekrel első hajlam legnagyobb veszélye a házi békének. Legyen ez inger testi vagy szellemi, annak következményei egyaránt veszélyesek. Azon férj vagy nő, kinek bárminemű szokásban gyökerező hajlamai vannak, tesz első lépést a romlás felé. A nőt elégületlen, ingerlékeny kedélyűvé s a házi kötelesség iránt türelmetlenné teszi; a férfit csaknem minden kivétel nélkül állati ingerekhezi folyamodásra vezeti, melyek a testet és lelket egyaránt rontják. Augusta egész önfeledésig bízva férje erényeiben, mi veszélyt sem láta a szűnni nem akaró meghívásokban, melyek elvonák lassankint figyelmét a komolyabb ügyektől, az ön-tovább-képzés, valamint önbecsérzetétől. Már föltornyosulának létkörén a nehéz fellegek — melyek jövő napjait sötétség és vészszel fenyegeték; de elbizottsága s a vigalmak közepett azokat észre sem véve. Csak akkor, midőn az anyai gondok bonmaradásra kényszeriték, kezdé észrevenni a férjébeni ijesztő változást, bárha az még oly határozatlan alakban mutatkozék, hogy szavakban kifejezni lehetlen vala. Fölleplezé ezt előtte azon jós tehetséggel ellátott, finom érzék, a női szív, mely a szerelemnek oly kis változásait veszi észre, melyekhez semmi más érzék hozzá nem férhet. Edward még folyvást kedves, szerető és iránta bámulattal vala eltelve; s midőn mindazon gyöngéd és gondos kis szolgálatokban részesült, melyeket helyzete ven igénybe, vagy midőn kis fia iránti szeretetét mutatá ki — a nő teljesen elégült és boldognak érzé magát. Midőn azonban látta, hogy férje nélküle is képes részt venni a társaságokban — őt magára hagyva, sóhajtott, — a nélkül hogy tudná miért. „Hiszen“ szóla ő magában „hogy is lehetnék oly önző, mikép viszszatartsam őt azon örömektől, melyekben magam nem vehetek részt. De volt idő, midőn azt monda, hogy nélkülem sehol sem képes örömet találni. Ah!való hát az, mit gyakran hallok , mikép ily érzelmek nem tartanak örökké ?“ Szegény Augusta! nem is sejté, mily alaposak aggodalmai. Nem tudott ő azon számos kísértésekről, melyek férjet környezek a társaságokban, hol a szellem és ész csábjaihoz igen gyakran a kor nagyon szabadon használt ingere is járult. Edward megszokta már a testi izgultság azon fokát, mely a részegüléssel határos, de önerejében bízva, s a társalgás által besodortatva, nem sejté az örvényt. Az utazó, ki a Niagara zuhatag fölött valaha járt, észrevehető azon pontot, hol a legelső fehér fényes ránczolatok jelölik a folyam lefelé törekvését. Az egész csupa fény és bájjal látszik elárasztva lenni, amint a hullámok játszanak és türemlenek, s úgy tetszik, mintha eleven szellem adna életet mozgásaiknak, s mintha nem sietnének iszonyú mélység felé. így a rendetlen élethezi első közelítés, mely a testet és lelket romlással fenyegeti, úgy tűnik fel, mint egy új élet gyönyörteli pályája, s a tapasztalatlan utas mondhatlan érvet talál hajója ringásában, mit se tudva az ellenállhatlan gyorsaságról, melylyel a mosolygó vizek őt visszahozhatlanul sodorják a mélybe. Ha Edward oldalánál lesz vala életének e pontján egy őszinte és értelmes barát, ki elég bátor a veszélyre mutatni, melyet minden más látható, ő meg lett volna mentve. De ismerősei közt ilyen egy sem vala. „Hadd viseljen gondot magára minden ember,“ volt az ő általános elvük. Igaz, hogy nem egy rázd fejét s Péter ur sajnálkozását jelenté ki Pál urnak, mikép egy ily nagy reményű fiatal annyira romlásnak indult. De egyik „nem vala Edvard rokona,“ a másik „kényesnek tartotta ily dolgot előhozni neki,“ s ezért őt „saját utján menni engedék“ mint rendesen történni szokott. Már pedig a Péter ur asztalánál, melyen mindig a legválogatottabb pezsgők szikrázták, izlete először a külizgató szerek gyönyörét, és Pál úr házánál tarta a lakomázó egylet első gyűléseit, mely egy idő óta alkalmasabbnak láta egy nyilvános vendéglőben tartani gyűléseit. Így történik, hogy a józan, rendes életű és szerény, kit természeti hajlamai tártanak vissza a kicsapongásoktól, az izgalomban élő s heves vérünkkel jó bajtársi viszonyba, s őket a veszély szeléig követi — nem csoda hát ha önuralmukat elvesztik. (Folyt. köv.) 291. Levelesek. Berlin, nov. 29. ^ Szabadjon tegnapi themámhoz még némely megjegyzéseket s egyszersmind az uj parlamenti ülésszak első eseményeit csatolnom. A Stahl Grerlach párt és a bureaukraták most az egyedüli politikai pártok, melyek a magas politika szinterén komolyan szerepelhetnek, s ott lándzsát törhetnek, valamint a kamrában a baloldalnak csak akkor van jelentősége, ha a Bethmann - Hollweg - féle alkotmányos bureaukrata párt annak segítségére siet — míg a katholikusok és lengyelek el vannak határozva, ezen úgy mint a múlt évi ülésszakban oly állást foglalni a megalakult pártokon kívül, s minden kérdésben úgy szavazni, mint egyházi és képzelt nemzeti érdekük épen kívánja. Itt azonban nem taglalom azt, várjon a legszélsőbb jobboldal csak másokat csal-e, s nem egyszersmind magát is , midőn folyvást „szerves tagozásról“ fecseg,melyet a „bureaukratikus schematismusnak“ ellenébe helyez. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy, ha valaha a kormányra jut, „e szerves tagozás“ semmi egyéb nem lehet, mint potentzirozott bureaukrajiai gépezet, és azért potentzirozott, mert egy véghetlenül csekély minoritás nevében gyakoroltatnék. Hisz előttünk van a franczia ultrák példája, kik folyvást Decazés hivatalnoki önkénye ellen tiltakoztak, s kiknek „szerves tagozásuk“, midőn 1820-ban Villéle-lel a kormányra jutottak, abban állott, hogy a bureaukratiai gépezet minden kerekeit és rugonyait még tizszerte merevebbre feszítették! Ha már ez elméletileg nem feküdnék a dolgok természetében, nem hiányzanának a gyakorlati bizonyítványok sem, hogy ez urak jövője semmi más nem lenne. A második kamrában indítvány történik egy őrnagy választásának megsemmisítése iránt, mert a katonák ahoz mintegy parancsolva voltak, s tisztek, kik egy constitutionális jelöltre szavaztak, becsülettörvényszék elé állíttattak. Már miként viseli magát a három párt, hogy a választást megmentsék ? A hivatalnokok csűrik csavarják a dolgot, hogy mindennemű megkülönböztetések által kimutassák, miszerint ott csak egy teljesen szabad magán befolyás gyakoroltatott; egy becsületes absolutista az ily jeleneteket igen sajnálatosaknak és az alkotmány eltörlését az egyetlen módnak nyilatkoztatja, hogy az ország hasztalan nyugtalanságoktól és erkölcstelenítő vesztegetésektől mentve legyen; Grerlach veszedelemben látván a keresztény-germán chartát, melynek védői folyvást ritkulnak az absolutismus ellen, s a választókra gyakorlandó hathatós befolyás mellett nyilatkozik, csak hogy az jó, azaz az ő pártja részéről származzék. A párt főjournalistája, a „Kreutzig“ volt dolgozótársa, aztán a hasonló szellemű „Magd. Ztg“ szerkesztője rendőrigazgató lesz Stettinben , azonnal kinyilatkoztatja az ott megjelenő „Ostsee Ztg“-nak, mikép mindannyiszor lefoglalandja, valahányszor az angol orosz-ellenes meetingekről jelentést tenni merészel. Pedig a „N.Pr.Zig“ lángolt a dühtől, midőn Hinckeldey azon szabadságát, hogy vezérczikkekben III. Napóleont bánthassa, kissé megnyeste ! ! ! S ez emberek önmagukkal s másokkal el akarják hitetni, hogy az ő „szerves tagozásuk“ valami más, mint azon törekvés, a bureaukratiai gépezetet saját kezükbe játszani, valami egyéb — tárcza-hajhászatnál! December 11-én 1853 Megjelölök e lap , hétfőt a a főbb ünnepek utáni napokat kivéve , mindennap reggel. Előfizetési díj : Vidékre: félévre: 10 frt., évnegyedre: 5 fr. 20 kr. A „Napi Tudósitók'-val együtt : félévre 12 frt, évnegyedre 6 frt 30 kr. Helyben: félévre: 8 frt., évnegyedre: 4 frt. A.„Napi Tudósítóival együtt : félévre 10 frt, évnegyedre: 5 frt. — A hirdetések ötször halálozott sorának egyszeri beiktatásáért 6 kr, többszöriért pedig 4 kr, szémíttatik. — Egyes színi 20 pkr. Előfizethetni — helyben a lap kiadó hivataliban, Luk&CsL. és tára könyvnyomdáiban Országnt Kriewalderhizban , vagy a szerkesztőségnél ugyanott 2-dik emeletben, vidéken minden es. kir. postahivatalnál. — Az előfizetést tartalmazó levelek a pzím. lakhely a utolsó posta feljegyzése mellett, a pénzzel együtt bérmentesültv e egyenesen a kajdó hivatalhoz vagy szerkesztőséghez utasítandók. BUDAPESTI HÍRLAP Szerkesztői iroda van: Ország-ut, 6. sz. a. (Kunewalderház) 2-ik emeletben. Előfizetési felhívás. A hivatalos „BUDAPESTI HÍRLAP“ jövő 1854-dik évi folyamára előfizetni a t. ez. közönség tisztelettel felhivatik. A „Napi Tudósító“ jelen év végével megszűnvén, az előfizetési ár a régi marad, mint következik : 1.) Félévre: helyben 8 pft. Vidékre postán küldve 10 pft. 2.) Évnegyedre : helyben 4 pft. Vidékre postán küldve 5 pft. 20 kr. Előfizetni lehet minden cs. k. postán — itt helyben egyedül a szerkesztőségnél (Országút 6. sz. alatt Kunewalderház 2-dik emelet) hová az előfizetési pénzek beküldendők. Az előfizetésnek mielőbbi küldésére és a czimek világos és hibátlan írására a t. ez. közönséget tisztelettel kérjük és figyelmeztetjük. SZERKESZTŐSÉG:. Napi események. (Fővárosi és vidéki napló.) Dec. 1. *] A budapesti kereskedelmi s iparkamránál az első választottbírósági eset most van folyamatban. Hétfőn dec. 12-kén ül össze az öt tagból álló bizottság a vitás kérdés eldöntése végett. *] Szegedről érkezett legutóbbi tudósítások szerint, a félegyháza-szegedi vonal megnyitása valószínűleg jan. 1-jén fog megtörténni. A szegedi